Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-10 / 205. szám
_ 6 ELLENZÉK 1943 szeptember 11, KITEKINTÉS A VILÁGBA írja: HESZKE BÉLA A KHÓNIltA.IA „Reményiig krónikája" (Chromque de l’espiTence) ciminel adta ki összegyűjtött cikkeit Imire Rousscaux, az európaihirü francia kritikus és irodalomtörténész. A könyvben közölt első cikket a francia összeomlás legsötétebb napján, 1940. július j- én irta, menekülés közben, egy kis faluban. Az utolsó közölt cikk dátuma 1942. júniusi keletű. A két dátum közé iktatott cikksorozatból elénk tárul egy européer francia emelkedett szellemének minefen aggodalma, bizakodása, nemzetféltése. A cikkek után írott dátum és helységnév arról tanúskodik, hogy Rousseaux is amolyan modern Ulysses-ként bolyongott hazájában, mint annyi millió francia társa 1940. júniusa után. Hol Lyonban, hol Vichy- ben, hol Mouy de l’Oisc-ban, hol Mézieres sur Issoire-ban s ki tudná felsorolni még azt a sok kisebb helységet, ahol megállt s egy- egy hosszabb-iövidebb ottartózkodás révületében papírra vetett nehány gondolatot valamelyik délfranciaországi napilap számára. Végül Svájcban állapodott meg a bolyongó francia iró. Akkorra már tarsolyában volt a „Reménység krónikájának“ kéziratcsomója. S a könyv megjelent. Most hozta hozzánk a posta. RousieatiX lelkin is átviharzott a francia tragédia, de nem hagyta ott a keserűség. a le- hengoltság iszapját. Ebben különbözik sok más irótársától. Nem a romokon siránkozó francia szólal meg e könyv lapjain. A csalóka derűlátás valóságot tagadtató szélsőségébe sem tévedt Rousseaux finom tolla. Buslakodás és rózsás jövendő-szemlélet helyett a francia nemzet évezredes szellemi erőtartalékjába vetett hit és bizalom sugárzik Írásaiból. Rousseaux elitéli azokat, akik mindig csak azt hangoztatják, hogy ,,Francaország nem halhat meg." E tragikus sorstagadás helyett Rousscaux ezt vallja-. „A francia életet illetőleg nem akarok olyan tragikus hitvallást tenni, j hogy Franciaország nem halhat meg. Nem , minden túlélés szerencsés! Sokféleképpen le- í hét túlélni egy összeomlást. Van c túlélések I között szerencsés és főleg sok igen szerencsiét- j len. Inkább hiszek Franciaországban. Úgy hi- ! szék. mint egy csalhatatlan egyénben, még akkor is, ha jelenleg sötétség fogja körül. Azoknak a kis francia királyoknak a hite él bennem, akik ezelőtt ezer esztendővel már naggyá tették hazámat. Ezek a kis királyok ma a francia történelem mesgyéin vannak, a maguk gyarló törekvéseikkel, amelyeknek ha- ! tását ők nem is láthatták. De most már azok | nyilvánvalóak és arról beszélnek, hogy lesz | még Franciaország . . .“ így vall egy higgadt francia és vallomása ! nekünk is mond valamit. Nekünk, akik felett ! időnkint megkongatnak különböző hamis- hangu harangokat. Tulélni a mai káoszt, vagy bízni, remélni? Az alternatíva, az örök magyar élet mindegyre felbukkanó ismérve meghint elénk rajzolódott. Válasszuk a másodikat. Aki bizik, az túl is éli a vészeket... A „TANGYOS“ KÖZÉPÚT Aki józanul és helyes mérlegeléssel szeret kitekintem a világra, a világ dolgaira és benne a sajtóra, legott észreveszi, hogy egy idő óta . a külföldi, sajtóban a szélsőséges hangokat egy parányi hangfogóval valamivel halkabbra tompították. Ez a tompítás, melyben nem kis része volt a mindig munkáló opportunizmusnak, nekünk, erdélyieknek, akik mindig hívei voltunk a mérsékletnek és a megértésnek, azonnal feltűnik. Feltűnik, hogy elmarad egy-egy jelző, szemünkbe ötlik, hogy a kirohanásokból csak apró-cseprő szellemi csatározás lelt; észrevesz- szük, hogy itt is, ott is egy-egy toll mintha megtorpant volna a papíron. Ez a szellemi és magatartásbeli „chassc- eressé", ez a politikai tánclépés, melynek min dig voltak bajnokai, azt példázza, hogy bármilyen is legyen a politika cavalcade-ja, nem szabad szélsőséges vizekre evezni. Erre szinte halljuk az ellenvetést a Bibliából (újabban azok idézik a legtöbbet, akik eddig belesen (?) elhallgatták) vett idézettel körítve: Mivel sem hideg, sem forró nem vagy, hát kiköplek . . ." Ez azoknak szól, akik szerintük a „langyos" középuton, a szellem utján haladnak. Azoknak, akik többre becsülnek egy Murillo-képet egy tőzsdei zárlatjelentésnél, vagy egy napfelkeltét a reflektorok fényénél. A Bibliából idéző opportunisták „langyosunknak nyilvánítják azokat, akik a szellem alapján mérsékletet vallottak a politika és a magatartás dolgaiban. Hát ez tévedés. Tévedés, mert a középutat összetévesztik a középszerrel. a szürkeséggel és elfelejtik azt, hogy a Bibliában emlegetett „langyos emberen“ Krisztus a hit és a lélek dolgában ingadozó, a lángolástól, az elragadtatástól félő áljámborokat ériette. Ma középen lermi, a szellem, az igaz euró- » paiság utján haladni még nem azt jelenti, hogy kikópésre ítéltettünk. Aki az európai szellemet vallja, — és vájjon mi mást vallhatna egy magyar? , azt nem fenyegetheti az. a veszedelem, ami ott gomolyog azok feje felett, akik a jelszavak homokbuckáin bukdácsolnak s a Bibliából hebegnek, mert kezdik felfedezni, hogy az is fegyver. Elfelejtik azonban, hogy a Bibliát esik bibliás lelkülettel szabad kézbe venni. A bibliás lelkűiét pedig csak az euró- pétrseggel összeegyeztethető . . . lAtowAs vaí»y vauúság? Az egyik francia hetilap, — a mai apokaliptikus időkkel kapcsolatnan — felidézi egy angol katolikus pap, Hugh Benson regényét, mely 1895-ben jelent meg Londonban „A világ ura“ címmel. Bensőn, aki több fantasztikus és kalandre gényt irt, ebben a könyvében megdöbbentő képzelettel a következő képet festi a XX. század utolsó évtizedének Európájáról: „Földünkön a civilizáció eléri a legmagasabb fokot. A repülés, a dróttalan. zene- és hangközvetités, a tudományok soha nem látott jómódot és kényelmet varázsolnak az emberi életbe. Az erkölcsi és szociális élet azonban ijesztően le fog süllyedni. A vallásosság lassankint teljesen kiölődik az emberek leikéből. Gyakori lesz az aposztázia és a politikai életben a forradalmak hosszú sora fog fellángolni. A Szentszék már független lesz és oda fognak menekülni Európa még élő királyai és császárai, többek között az orosz cár, a spanyol és az angol király. A „világ ura“, — valami dé- monikus erővel csak pusztítani akaró forradalmár, —, cl akarja törölni a föld színéről a hit utolsó nyomát is. Rómát bombáztatja. Mindenki elmenekül. Tizenkét kardinális pedig Jeruzsálemben zsinatot tart és megválasztja az utolsó pápát, akit III. Szilveszternek fognak hivni. A „világ ura“ pedig tovább folytatja pusztításait addig, amig cgv szörnyű üstökös a semmiségbe nem zúdítja az egész világot. Ilyen és hasonló dolgokat látott Hugh Benson 1895-ben. Látomásainak bekövetkezéséi e század végére jelezte. Próbáljuk megcáfolni? Ne! A jövóbelátás nem az emberek dolga. Hiszen éppen ez az emberi élet egyik nagy áldása, hogy nem láthatja a. jövendőt. Mi is lenne akkor? Sok kacagó és még több zokogó ember. EGY SZIGET TRAGÉDIÁJA Az utóbbi időben, annyi eleddig kevésbé, vagy egyáltalán nem említett helységnév között, felbukkant gyakorta Attu szigetének a neve is. A Behring-szorostól délre fekvő szigetet először a japánok szállták meg, majd az amerikaiak visszafoglalták. Ezt mindenki olvashatta az újságokban. Arról azonban nem tudtunk, hogy a szigetnek királya is volt. Alattvalói „főnöknek“ nevezték ugyan, de ő azonban királyi jogokat gyakorolt 60 főből álló „lakossága“ felett. Az attui királyt Hodikoff- nak hívják. Orosz származású. Ö volt a sziget főbírája, papja, adószedője, tanítója, orvosa és időjósa, és nem utolsó sorban az Övé volt a sziget egyetlen fü./erkei eskedé.e, ahogy ezt a Gringoire augusztus 13 i ,/ámából megtudjuk. Az attubclick boldogan és békésen éllek. A pénzt sem ismerték. (.serrkertskedési folytat lak. Hadikuff „főnök ' ur kereskedésében folyt az üzletkötés. Egy vidrabőrért adtak egy dézsa lisztet. Evcnkint egyszer kikötött egy amerikai hajó és ellátta a szigetet a szükséges ipari termékekkel. De anélkül is meglettek volna az attubclick. A fliszerkereskcdts mellett állott egy kis ortodox templomuk, ahol a szatócs-király prédikált a maga módján, mert ő volt a pap is egyszemélyben. Aztán kitört a háború és vihara felkavarta Attu sziget csendjét is. Japánok szálltak partra és nehány heti megszállás után kiverték őket az amerikaiak. Az attubeliek pedig megváltoztak Megismerték a pénzt és a lőport. Civilizáltak lettek. Megtanultak inni és így jókedvű civilizáltakká váltak. Asszonyaik pedig terhesekké lettek .. . így romlott el egy sziget lakossága a háború negyedik, az Ur J94j-ik esztendejében .. . NYUGATI ŐRJÁRAT A FRANCIA AKADKMIA a most kiadott Je’entés alapján Európa egyik leggazdagabb' tudományos testületé. Vagyonának az a része melynek kamataiból az irodalmi dijakat és jutalmakat kiosztják kereken 150 millió frankot tesz ki. A PONYVAREGÉNYEKNEK kedvez a film. Délfranciaonszági lapokban- olvastuk, hogy Eugene Sue náluník iß jóliemert ponyvája, a PárÍ6 rejtelmei — mely sok. magyar irócska fantáziáját is megmozgatta annakidején — filmre kerti'. Pórison du Terrail hires ponyvája, a Racambole sem kerülhette el 6orsat. Maurice Berry forgatókönyvet irt a regényből. JEAN COCTEAU, aki már csaknem min. den volt a szellemi életben, költő, színpadi szerző, filmrendező, színpadi rendező, díszlet, tervező, regényíró és íorditó, ezúttal felcsapott filmszínésznek, ahogy erről a párisi sajtóból értesülünk. Sacha Guitry darabjában, a „La Maiibran"-ban fogja alakítani Musset.t. A BRÜSSELI „PALAIS DES BEAUX ARTS“ helyiségeiben megnvilt a németországi belga hadifoglyok képzőművészeti munkáiból válogatott müvek kiállítása. A BERLINI THEATER AM NOLLENDORF- PLATZ, melyben annakidején Piscator, a „forradalmi szinpad" nagy harcosa rendezett, ezentúl csak a tánckultura szolgálatában működik- Vezetője Jens Keith. A HORVÁT ÍRÓK SZÖVETSÉGE elnökéül Mile Biţdakot, a hires horvát regényírót választották. ROLAND DORGELES, akinek „Fakeresz- tek" cimü regényét a magyar olvasó is ismeri, filmforgatókönyvet irt. EUßö filmjének cime: „Coups de tete". Fejtörés). PARIS MALMAIT is a lebontás veszélye fenyegeti. Ezúttal nem a Moulin Rouge.ra kell gondolni, har^m arra a négy malomra, mely még Párisban létható. Ezek közül csak egyet nyilvánítottak műemlékké- Ez a hires Moulin de la Galette. A többit, köztük a szép környezetben lévő Longchamp.i malmot is. A „Candide"-ban kegyelmet kérnek a hatosé, goktól a malmoknak. Az idők azonban nem kedveznek a francia városok régi emlékei, nek. Eltűnt a marseillei Vieux Port, mosl bontják a marseillei összekötő hidat is-., ^Igyut öntenek a vasból. tem. így egeszsegügyi kultúránknak terjesztése az állami egészségügyi közigazgatásnak s abban különlegesen a zöldke- keresztrn0zga 1 amnak a kezében van. Ezt is mennyire átfogóvá tudnék tenni azáltal. ha Kolozsvárt megvalósítanék az Erdélyi Közegészségügyi Kamarát, moly magában foglalná az erdélyi orvosok, állatorvosok és gyógyszereszek összes-égét s az ók szociális védelmén és támogatásán kivid az összpontosított közegészségügyi kultúrát is szolgálná. Ehhez hasonlóan r meg lehetne szervezni a jogalkotás és jogszolgáltatás kolozsvári központi kultúráját is azáltal, hogy a bírák, közjegyzők. ügyvédek, a helyhatósági éis állami közigazgatás, valamint a közgazdaság, ipar és kereskedelem jog végzett alkalmazottai Kolozsvárt egy olyan jogász-kul- turszövetségbe tömörülnének, mely az erdélyi jogrend és jogszolgálat közműveltségének fokozását szolgálná. Gazdasági életünk központjaként pediglen a termelők. az ipar és kereskedelem, valamint közgazdász embereiből kellene hasonló egyesülést, közgazdák szövetségét létrehozni erdéljd gazdasági kultúránknak átfogó központi irányítására. Ehelyett ma a különböző gazdasági ágak magukban élik sajátos életüket. Kolozsvár közművelődési központi jelentősége azonban elsősorban nem az értékeknek kolozsvári felhalmozódásában, nem élő és holt kincsekben, hanem abban a vezetésben nyilvánulhat meg és kell hogy megnyilvánuljon, amelyet Erdély egész területére elható, irányitó, gerjesztő és életetadó sugaraival ér el. Az egyetem ezt a centrifugális jelentőségét a legkülönbözőbb vonatkozásaiban tölti be. Megszervezte szabadegyetemi előadásait, mellyel Erdély vidéki városaiban terjeszti a legmagasabb közműveltséget. Megteremtette nyári egyetemét, melyben országszerte terjeszti a közműveltséget. Fenntartja tudományos kutató- intézeteit. melyek a legkülönbözőbb téren és vonatkozásokban járják Erdély területét és népességét, és teszik közkinccsé az Erdély földjében és történelmében elrejtőző kulturkinaseket,. Ugyanezt a szerepet töltik be a maguk munkaterén az egyházak és a teológiai akadémiák, amelyek hatókörzetükben terjesztik az erkölcs és a vallástudomány embernemesitő értékeit, népfőiskolákon nevelik Erdély ifjúságát. Hiányzó főiskoláink mögött az illetékes szakkulturának terjesztésében természetes űrök tátonganak s ezen a téren még sok és nagyjelentőségű pótolnivalók várnak ránk. A közműveltség terjesztésének legjelentősebb és leghatalmasabb eszköze a sajtó, a rádió és a színház. A hirlapi sajtóirodalom betölti a maga becsületes nemzet- épitő hivatását emyedetien és rendületlen lelkű szolgái révén. Ez sincs azonban' kellőképpen és összefogólag megszervezve ahhoz, hogy Erdély kultuirszükségleté- nek szervezett és rendszeres szolgálatot tegyen, hogy annak a fejlődését megfontolt és átgondolt tervek szerint szolgálja. Kolozsvár ezen a téren is magához ragadhatná az irányitó szerepet s a szükségmegkövetelte újságírói értekezleteken beszélhetnék meg íróink minden idevágó szervezett munkáikat. Teljesen kiesik j kezünkből mindaz a sok és nagy lehető- j ség, melyet a rádió adhatna számunkra. Nincs erdélyi rádió Erdély érdekeinek szolgálatán. Megint csak Kolozsvárra vár a törhetetlen törekvés ezen a téren s az Erdélyi Párt magyjelentőfcégü feladatot vállalna magára, ha Kolozsvárra saját erdélyi rádiónk megteremtésén minden erejével és minden súlyának latbavetésével dolgozna. A közműveltséget a nemzet életében nem lehet egyszerűen azzal jellemezni, hogy a nemzet közműveltségi állapotát ismertetjük. .A közműveltség nem a mai nemzet kincse, hanem a történelmi nemzet örök hagyatéka- Rómát, az örökvárost, nem a mai Olaszország teremtette meg, hanem a császárok népeinek nehéz küzdelmei és a kátrányos rongyokban fáklyaként égő keresztények. A kulturkincs- ben nehéz küzdelmeknek, sok verítéknek és sok vergődő szellemi és testi munkának eredménye és fokozódó fejlődésmenete, lassú tökéletesbülése szállt benne ránk. A közműveltség ennek következtében kötelez bennünket. Kötelez arra, hogy ne csak hűen megőrizzük, hanem a mult teremtő szellemének megfelelően fokozzuk, ékesítsük, fényesítsük, tökéletesbitsük. Kolozsvár jelentős feladata s egyben súlyos felelőssége Erdély kulturállományá- val szemben éppen abban áll, hogy kutatásaival és felismerésével tegye tudatossá Erdély kultuirkincseit és a léleknek felrázásával és tettekbe lendítésével tegye öntudatossá azt, hogy legfőbb kötelességünk ennek a kulturállománynak fejlesztése és a fejlesztéshez a küzdők, az alkotók sorába uj nemzedékeknek beállítása. És Kolozsvár vállaljon ezen a téren is döntő, vezető szerepet. Ebben pedig az Erdélyi Párt vegye ín oroszlánrészét! VÁR A SZOCIÁLIS ÚJJÁÉPÍTÉS! Mindazokban\ akik felelősségteljes érdek-» lődéssel nézik nemzetünk sorsát, önkéntelenül is megerősödik a háború után elkövetkező, feladatokban gazdag anyagi és erkölcsi újjáépítés gondolata. Miként segíthetünk társadalmunk égető problémáin? Hogyan előzhetjük meg és orvosolhatjuk a szociális sebeket? Lázas, nyugtalan kérdéseinkre nyugodt szakértelemmel, biztos hozzáértéssel csak akkor adhatunk megjelelő választ, ha nem a mások véleményét hangoztatva, hanem önálló tudományos felkészültséggel nézünk a kérdések mélyére. 1943. szeptember 7. A kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudományegyetem társadalmi, lélektani, jogi és közgazdasági kérdésekben elméleti tudást és gyakorlati jártasságot nyújtó szociális tanfolyamára nagy számban futnak be a felvételükért folyamodó férfiak és nők kérvényei. Érthető is a nagy érdeklődés, hiszen a szociális pálya mamár nem csupán a fanatikusan küzdő emberbarátok lemondó életét jelenti, hanem az Országos Nép- és Családvédelmi törvény által a megállapított keretek között biztos megélhetést is nyújt. Az Országos Nép és Családvédelmi Alapot létesítő XXlIl. te. elrendeli, hogy minden város, vármegye és járás külön szociális gondozót köteles alkalmazni, de egyszersmind azt is kimondja, hogy 1946 január i-től szociális felügyelő, szociális szakelőadó, közjóléti előadó, szociális előadó csak az lehet, aki az erre a célra felállított egyetemi szociális tanfolyam elvégzése után az előirt szakvizsgát sikeresen letette. Az erdélyi részeken a képzést a Ferenc József Tudományegyetemen felállított szociális tanfolyam végzi. Az elméleti képzés ideje 3 tanulmányi félév, a szükséges gyakorlati jártasságot pedig 1 félév alatt szerzik meg a hallgatók. Felvételt nyerhetnek a Ferenc József Tudó-' mányegyetem rendes hallgatói, továbbá azok,, akik legalább középiskolai érettségi bizonyítvánnyal, vagy ezzel egynlő végzettséggel ren-\ delkeznek. Nemzetpolitikai célnak megfelelően a tan-, folyam költségei inkább jelképes termesze- .tüek, hogy a magas dijak senki tanulmányi szándékának ne állítsanak gátat. A beiratkozási dij 2 pengő, a tandíj felévenkint 10 pen-, gő. Azon hallgatók, akik egyidejűleg a Fe-< renc József Tudományegyetemnek nem rendes hallgatói, félévenkint 20 pengő mellékdíjat fizetnek. A kormányintézkedések lehetővé tették, hogy a négy féléves szociális tanfolyamot az egyetem hallgatói egyetemi tanulmányaik során tetszés szerint hat, hét, vagy nyolc féléven át egyetemi tanulmányaikkal egyidejűleg hallgassák, illetőleg végezzék. E rendezés folytán, heti 8—10 óra hallgatással a szociális közigazgatásban és védelemben hasznosítható végzettségre tehetnek szert. Ilyen értelmű párhuzamos hallgatás esetén a beiratási költség félévenként 2 pengő, a tandíj pedig 5 pengő. A belügyminiszter által nyújtott további nagy kedvezmény, hogy'a tanfolyam tartamára évi 1000 pengőig terjedhető ösztöndíjat adományoz azoknak a hallgatóknak, akik legalább négy gyermekes családból származnak, kedvezőtlen anyagi körülményeik 1 igazoltak és az első félévet legalább „jó" általános ered\ ménnyel végezték. A felvételi kérés beadásának határideje szeptember 20. A beiratkozás végső határideje szeptem, bér 30^ ___
