Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-27 / 218. szám
— 2_______________________________ Az erdélyi római Katolikus iskoiákró!, tanárokról, tanitókrói s a hívek áldozatkészségéről beszél Márton Áron püspök ELLENZÉK 19 4 3 szeptember 2 7. Nagy József, a Temesváron megjelenő ,,Déli Hírlap“ munkatársa érdekes beszélgetést folytatott Márton /non püspökkel, nie'yiet érdekességére való tekintettel alább közlünk. GYULAFEHÉRVÁR, szeptember 27. Ez -ívár Erdély irr! Fenn .1 várban, csak egy kicsit kell történelmi tekintettel körülnéznéd: mennyi mindent látsz! Néhány pillanat alatt messzi, százados utakat járhatsz be. Lenézel a városra, látod, hogyan ölelkezik a város körül, hogy szemed láttára egyesüljön: az. Ompoly és a Maros. Hiába dúlják fel a ta tárok kétszer is, ma is itt a vár: Gyulafehérvár. Az igazi Erdély egy igazi darabja: itt a Szent Mihály püspöki templomban egymás mellett pihennek azok, akik Erdélyt, felekezeti hovatartozástól eltekintve, azon belül és azon túl olyan igazán nagvor. szerették. Ezek a néma sirok beszédes bizonyságai annak, hogy az erdélyi lélek mindig igyekezett felülemelkedni az ellentéteken és kereste azt a magasabb, összefogó szempontot, amely döntő legyen tetteiben. Milyen békésen együtt vannak Gvörgy barát és Bocskay István, János Zsigomnd es Báthory András biborosíejedelem és itt vigyáz a legerdélyibb fejedelem: Bethlen Gábor lo . . • S ha néhány lépést teszel a püspöki templomból, az erdélyi római katolikus püspök otthonába lépsz. Az otthon kertjében elbeszélgethetsz vele, és a Kegyelmes Úrral szemben csak azt érzed, hogy milyen kcgvelmes volt Isten, amikor éppen őt állította ide, aki nem huzódk a vár lőrései mögé, hanem kitárja szive kapuját mindenki felé, aki szivében a kötelességtudás és felelősség szellemének ütemére munkálkodik, végzi feladatát, éppen ott, ahová sorsa állította. Es milyen természetes. hogy egyszerre és azonnal az iskolákról esik szó; —. Egyházmegyémnek ebben a déli részében — mondja a püspök — a következő intézmények szolgálják a hitvallásos neve lés- és oktatásügyi nagy céljait: 3 óvoda, 43 elemi, 1 gazdasági, 1 inasiskola, 3 leány- gimnázium, i tantóképző, 1 leány-felsőkereskedelmi, 2 fiú főgimnázium, 1 továbbképző, i inasotthon és 2 árvaház. Ezekben az intézetekben az elmúlt tanévben 228 tanerő működött és közel 5000 növendék volt az egyház nevelői irányítása alatt. A püspök szavai után reátérek arra, hogy milyen örömmel tapasztalhattam lépten-nyo- mon minden vezető, minden igazgató, minden vallomást tevő leirt és le nem irt szavát hallva, hogy az erdélyi magyar felekezetek között milyen békesség, még ennél is több; együttműködés van. Utalok arra, hogy az evangélikusok éppen úgy, mint a bánsági reformátusok, valamint az unitáriusok részéről kiemelik, hogy Márton Áron püspök személye milyen biztosítékot nyújt arra, hogy ez az együttmöködés tartós lesz. S magam is, mint aki Nagy Ferenc erdélyi püspökünk közelében szolgálhatom Anyaszentegyházamat, tudom, hogy milyen őszinte barátság köti egymáshoz a két legnagyobb erdélyi egyház püspökét és rajtuk keresztül ewháza'.kat is. Az is jellem- "ő Márton Áron püspökre, amit az együttműködésnek iskolai vonatkozású részében, ime, a nyilvánosság számára mond: — Iskoláinkat, s elsősorban a szerzetesnők vezetése alatt lévő intézeteket szívesen keresik fel más-vallásu növendékek is, s mi, amennyire a törvényszabta keretek és a rendelkezésre álló hely megengedi, szivesen fogadjuk őket. Tesszük ezt viszonzásul és hálából is, mert egyházmegyémnek ebben a részében- tankóképzőintézetem nem lévén, a nagyenyedi Bethlen-kollégium elöljárósága tanító-növendékeimnek készséggel adott helyet, s a tanár urak ugyanolyan szeretettel foglalkoznak az én fiaimmal, mint saját növendékeikkel. És az is éppen Márton Áron püspökre jellemző, ahogyan tanárairól, tanítóiról nyilatkozik: — Iskolákról, nevelésről, tanárokról és tanitókrói ejtvén szót, nem mulaszthatom el, hogy elismeréssel ki ne emeljem tanáraim és tanítóim áldozatos magatartását ős munkáját. Hálás vagyok nekik, hogy felhívásomra helyükön maradtak, s így az elmúlt évek alatt tanerőhiány miatt egyetlen- iskolát sem kellett bezárnom. Néhány iskola bezárta kapuit, néhány helyen pedig a tanerők számát kellett csökkentettünk, mert a hívek száma s ezzel együtt a tanköteles-gyermekek száma is több egyházközség területén érzékeny mértékben megfogyatkozott, de ezt a körülmények folytán előállott sajnálatos folyamatot a tanerők helytállása nem tudta megakadályozni. Hálás vagyok másodszor tanítóimnak lelkes munkájukért. Hogy a felmerülő szükségleteknek, tanügyi szempontoknak és a törvény rendelkezéseinek eleget tegyünk, nemcsak lelkiismeretes munkát, hanem többektől ezen felül még egyéni áldozatot is kell kívánnunk Pl. most is, a többtanerős iskolák érdekébe:'' családos embereket helyeztem el olyan helyekről, ahol már gyökeret vertek, megszokták munkakörüket s szülők és gyermekek megszokták őket. Szó nélkül vállalták a költözködés és környezetváltozta tás nem csekély kellemetlenségeit. Sok he lyen egv-egy tanítónő nemcsak az iskola tanítója, igazgatója, a gyermekek nevelője, hanem az egyházközség kántora, a templom gondozója s a pap mellett a hívek segítője, tanácsadója. Ncmelycket vámosokból, ahol éveken- át dolgoztak, másokat szülőhelyük iskoláitól, a családi környezetből küldöttem ki, közlekedési utakról is elzárt falvakba. S mentek a katona fegyelmezettségével. Megérdemlik, hogy e helyütt is megemlékezzem róluk s „a nemzet napszámosainak"4 munkáját és szép magatartását megköszönjem. Szóba kerül az iskolafenntartás anvagi háttere, azok a nagy nehézségek, ame Ivekkel m'g a vagyonosabbnak mondható katolikus egyháznak is állandóan küzdenie kell. És itt ismét olvan részlet válik ismertté, amire nem i$en gondolhattunk eddig. De hallgassuk a püspök szavait: — Hasonlóképpen hálás el’smerctsel kell fordulnom az iskolafenntartó egyházközségek közönsége felé is, hiszen' az ő biztató ragaszkodásuk, lelkes anyagi támogatásuk nélkűi a mi erőfeszítéseinknek nem sok eredménye volna. Hiveinknek a hitvallásos iskola iránt tanúsított és egyre erősödő ragaszkodása, anyagi hozzájárulásra ösztönöz, hogy ezekért az intézményeinkért a kötelességeknek reánk háruló részét magunk is odaadással vállaljuk. A munkásság példa- adása ebben a tekintetben egyenesen felemelő. Iskoláink fenntartása súlyos anyagi kérdés és gond is, ezen híveinktől az erkölcsi támogatás mellet anyagi aldo/aiot is kell kérnünk. Minden egyházközség népe vállalta az anyagi teherbírásának megfelelő részt, voltak és vannak hiveink, akik nagy lelkűén segítenek a köteles mértéken felül is. De a híveink részéről megnyilatkozó ez általános készség mellett is meg kell említenünk munkás közösségünk áldozatkészségét. Amikor iskoláink anyagi alapjainak előteremtésén fáradoztunk, talán legelőször a vá rosok, bánya- és ipartelepek — (s itt elsősorban gondolok Zsil völgy munkásságára) — munkássága értette meg legelőször a kérdés- fontosságát, ő jött olyan megajánlásokkal, amelyre biztosan építeni lehetett. Nyilvántartásaink szerint legnagyobb mértékben ez. a munkásság biztosította folyamotosan és biztosítja ma is az egyházi intézmények és iskolák szükséges anyagi fedezetét vonakodás nélkül és körülményei között dicsé retes áldozatkészséggel. Helyénvaló tehát, hogy erről a nagyközönségnek is tudomása legyen s melegen megszorítsuk munkáshi- veúnk kezét, akik próbás időkben bizonyították be, hogy hozzánk tartoznak a templomot és iskolát magukénak tudják ş róluk a magi k erejéből telhetőén gondoskodnak. A hátam megett halk köhögést hallok. Hátranézve, restelkedve latom, lioev amig itt, a kerti csöndben, közel eyy órát beszélfjetlietlem Márton Áron püspökkel, a kihallgatásra várakozók egész kis csapata aljában. A püspök látta szemben ült a kert bejáratával, de sem szavaiban, sem modorában semmi sem vétette rzrc velem, -.hovy a kihallgatásnak vége. Ennyire belenyugodott az erdélyi nyilvánosságnak szánt „vallatásba“. De hát az iskola- kérdé’st nem is lehet egykönnyen és gyorsan- „elintézni“. Sok-sok gond, ezer és ezer aggodalom kezdi és végzi az iskola esztendőt. Elbúcsúzom. Megköszönöm a püspöknek, hegv annyi mindenre tanított az alatt a számomra oly rövid és gyorsan elröppent egy óra alatt. Szavaimra igy felel; — Mindig cgvrr.ától tanulunk, kedves tanár ur, mindig egymástól. litíIint JózsrJ Itr/trisrlöi UvHzúmotója az Lrdélyi Pártban KOLOZSVÁR, szeptember 27. Az Er» dtlyi Párt kolozsvári tagozatának 2-ik kerületi szervezete tegnap este dj> á- moiu pártértekezietet tartott, ámenen dr. Bálint József szentszéki tanácsos or- zá.'gy ülósi képviselő mondott nagy r- deklődéssel kísért beszédet. Ismertette a világesemények nagyhorderejű jei -nsé- geit, tájékoztatót nyújtott a belpolitikái életről és lelkes szavakkal hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy Magyar ,1- s/.ág jövőjét három főtényező szabja meg. a kere ztény hit, a hazaszeretet eş a szociális igazságok teljesítése. A képviselői beszámolót a hallgatóság nevében Kacséi Tivadar vendéglős köszönte meg, aki ennek -arán felvetette mindennapi életű ík egyik legnehezebb problémáját, a kisebb ségi kei dóst. E körül élénk vita fejlőd át* ki. amelyben dr. Segesváry Viktor, Kovács Eiek, illetve Bálint József vett részt és több oldalról világították meg a kérdést. Az értekezlet Botos János főtitkár zárószavaival ért véget. gyűlt ösv/e a kert n várakozókat, mert fl:drágif3& az nzsarabiróslg előtt árnmegtagadisérí több kolozsvári ksieskedot Mit pénzbüntetésre a törvényszék KOLOZSVÁR, szeptember 27. Érdekes árdrágítás! üg>ekben hozott ítéletet szombaton a kolozsvári törvényszék egyes uzsorabirája, Sebessy Gábor dr. Fey Lorándné, a Mátyás király-téri „Fey és Csorna“ cég tulajdonosa árumegtagadásért került a biróság elé. Az ügy előzményei a harisnyakészletek országos korlátozásáról kiadott rendelet időpontjáig vezethetők vissza. Ismeretes ugyanis, hogy a haris- nyakészlettcl való takarékoskodás érdekében rendelet jelent meg, amelynek értelmében egy vevőnek évente 12 pár harisnyát szabad kiszolgálni havi időközökben és a vásárlást be kell imi a vásárlási könyvecskébe is. Ez az arányos elosztást célzó rendelkezés annakidején Kolozsváron nagy riadalmat okozott, a harisanyárusitással foglalkozó üzleteket megrohanták a vevők és sokszor elkeseredett har- coc vívtak a bejutásért. A kereskedők egy- része üzleti politikából a vásárolni szándékozók javarészét elutasította, azon a címen, hogy készletüket állandó vevőiknek tartják fenn. Emiatt sok panasz hangzott el a kereskedők ellen és a vásárlók közül többen a biróság elé fordultak. A panaszok alapján, a hatóságok több kereskedő ellen eljárást indítottak. A most tárgyalásra kerülő ügyben, Fey Lorándné mellett az üzlet egyik alkalmazottja is vádlottként szerepel, a vádirat szerint a „Fey és Csorna" cég ezév április 24-én megtiltotta alkalmazottjainak, hogy állandó vevőiken kivüi bárkinek is kiszolgáljanak selyemharisnyát. A bizonyítási eljárás befejezse után Albrcebt Zoltán dr. királyi ügyész védbeszédében szigorú büntetést kért Fey Lorándnéra. A biróság az üzlettulajdonossal együtt vád alá helyezett alkalmazottat felmentette, mert annak elbocsátás terhe mellett kötelessége volt alkalmazkodni főnökétől kapott utasításához. Fey Lorándnét 800 pengő pénzbüntetésre ítélte a biróság. Az Ítélet indokolásában kimondja a törvényszék, hogy az állandó vevőkre való hivatkozás nem lehet indok az árukiszolgálás megtagadására, mert ezzel csak az üzlet vevőkörét akarják m*eg nem engedett eszközökkel növelni. Ugyancsak harisnyamegtagadás miatt keltűit az uzsorabiróság elé Venczel Jánosné Nagy Margit kolozsvári kereskedő is, aki július 2-án tiltotta meg üzletében a nem állandó vevők harisnyával való kiszolgálását. Az uzsorabiróság 500 pengő pénzbüntetésre Ítélte. Az ügyész mindkét -esetben súlyosbításért, a vádlottak enyhítésért jelentettek be semmiség! panaszt. Bagoly Róza Jókai-utcai zöldségkereskedő az ujkrumph drágításáért került a bíróság elé. Bagoly Róza az ujkrumpli piacra kerülése idején, junius 14-én utasította alkalmazottját, hogy az 1.18 pengőben megállapított krumplit 2 pengőért mérje kilónként. Az árdrágító zöldségkereskedőt 300 pengő pénzbüntetésre ítélték. Az. ítélet jogerős. Özv. W eiszberger Ignácné kolozsvári lakos, ak: 1942 őszén három vasúti kocsirakományt vont el az igénybevétel elől, 800 pengő pénzbüntetésre ítélték. Az Ítélet jogerős. Pogacean János engedély nélkül nagymeny- i nyiségü bárány és borjukészletet vásárolt ösz- i sze, holott a feldolgozásra nem volt jogosit- ! vány a. 300 pengő pénzbüntetésre ítélték. Áruhalmozásért 300 pengő pénzbüntetésre ítélték Mezei Albertné Kovács Szidónia, Kö- vespad-utca 23. szám alatt lakó asszonyt, aki a nyár folyamán nagymennyiségű közfogyasztás! cikket; szappant,! isztet, fűszerárut rejtett el lakásán. özv. Kalló Istvánná hóstáti asszonyt a közellátási hivatal ellenőrei állították elő az ügyészségre, mert pénteken háromszoros áron adott el pár csirkét a piacon. Az uzsorabiró- ság gyorsított eljárással Ítélkezett felette és 200 pengő pénzbírsággal sújtotta. Az ítélet jogerős. a Uen$érgabonav3tömag és konvenció' szükséglet biztosítósa a gazdálkodó személtének változása esetén A hivatalos lap szombati száma közellátási ügyi miniszteri rende’etet közöl, amelynek értelmében a gazdálkodó köte’es ,a gazdaság kenyérgabona vetőmagszükségletét biztosítani abban az esetben is, ha, szántóterületét másnak engedi át. Az átadó gazdálkodó annyi vetésre alkalmas kenyérgabonát! köteles átadná, amennyi az átengedett szántóterület egyharmadának bevetéséhez szükséges Ha, azonban az átadó ga,zdáJ!k,odó az 1942—43. gazdasági -évben szántójának egyhairmadánál kisebb terii’eten termelt kenyérgabonát, akkor kevesebb kenyérgabonavetőmagot kell az utódnak átadni, de köteles annyi vetésre alkalmas áirpát, zabot, kukoricát, vagy bur- gonyavetőmagot átadni, hogy ezekkel együtt az átengedett szántóterület egyharmada bevethető legyen. Az átadó gazdaságoknak a vetőmagot október 15-ig keil átadnia az utódjának. Ha ae átadó gazdálkodó kenyérgabona be- szolgá’tatási kötelességét nem tudná teljesiteGyümölcsfák tör^skönyvezése A földművelésügyi minisztérium erde» lyi kirendeltsége tekintettel a gyümölcs- termelés nagy nemzetgazdasági jelentősegére, a visszacsatolás óta az intézkedésen egész sorát hajtotta végre, amelyek Erdély gyümölcstermelé.-:eneK javitasat és a termelés fokozását célozzak. Erdélyben mintegy százezer holdnyi területen közel tízmillió gyümölcsfa van, de ezek telepítése minden iranyitas nélkül, otiet- szerüleg történt s a fák telepítésénél sokszor nem vették figyelembe az éghajlati, a talapösszeté’teli viszonyokat s nem gon- dosKouiak az egyi-éges fajták nyújtotta értékesítési lehetőségekre. A földművelésügyi minisztérium erdélyi kírendeltsege most a gyümölcstermelés minőségi és mennyiségi emelése érdekében újabb akciót kezdett. A nagyközönség bevonásával a kertészeti felügyelőségek utján felkutatja Erdély területén azokat a gyümölcsfaegyedeket, amelyek az itteni talajban jól fejlődnek s egységes termelés esetén megfelelnek a piac követelményeinek. Ezeket a gyümölcsfákat azután, mint anyafákat törzskönyvezik. . Erdélyben az éghajlati és talajviszonyok főleg az alma, körte, szilva és dió termelésére megfelelőek és az efajta gyümölcsfák törzskönyvezése már hosszabb idő óta folyik. A kirendeltség felhívja a gyümölcstermelő közönséget, hogy legyen segítségére az úgynevezett anyafák felkutatásában, j A gyümölcsfák ellenőrzését a kertészeti felügyelők végzik s ha bejelentés alapján a kertészeti felügyelőségek tudomást szereznek arról, hogy a hatáskörükbe tartozó területen ilyen törzskönyvezésre váró anyafák vannak nagyobb számban, erről jelentéit tesznek a földművelésügyi minisztérium erdélyi kirendeltségének. A jelentés vétele után a kirendeltségtől bizottság száll ki a helyszínre, ahol megvizsgálja a fák fajtajellegét, vitalitását, a fák növényegészségügyi szempontból megfelelő voltát, majd törzskönyvezi a fákat 6 azután csak ezekről szabad szemzőhajtásokat kiadni oltványnevelés, illetve szaporítás céljából. A földművelésügyi minisztérium erdélyi kirendeltsége, amikor felhívja a közönség figyelmét erre az újabb kezdeményezésére, közli az érdekeltekkel, hogy bejelentéseikkel forduljanak a kertészeti felügyelőségekhez (Kolozsvár, Dés, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgyi, vagy pedig a gyümölcstermelők vármegyei tagegyesületéhez. ni, vagy ha saját háztartási szütu fiégi etet nem tudná fedezni, akkor a felsorolt terményeken kivüi utódjának bármilyen inas, a gazdaságban felhasználható vetőmaggal eleget tehet. Ha a nyi’v.ánvaló hatóság megállaipiltotta, hogy a gazdálkodó azért nem ad vetőmagot, mert terményeit, a fennáló jogszabályokba ütköző módon értékesítette, akkor az 1943—44. évi beszolgáltatási kötelességét annyiszor 100 buzaegységeel növelik, ahány kát. holdra nem ad vetőmagot. Ha a hatóság megállapította, hogy az átadó gazdálkodó semmifé’e oknál fogva nem tudja biztosítani utódjémaki vető-magszükségletét.ak- kor előterjesztést tehet a közellátási kormánybiztoshoz a hiányzó mennyiségű kenvér- gabonavetémag kiutalására, amellyel a gazdálkodó beszolgáltatási köte’ességét megterhelik. (MTI.)
