Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-14 / 183. szám

ELLENZÉK 194 3 aufliinHnu I liárinasszerzőtlés alapváltozatlanok — jelentette ki a japán knlngyininiszter A japán külügyminiszter a német és az olasz nagykövetekkel folytatott csütör­töki megbeszélésével kapcsolatban a kor­mány sajtótájékoztatója kijelentette, hogy ,,a hármasszerződés alapelvei változatla­nak“. Hangsúlyozta a sajtótájékoztató, hogy az eszmecsere a legszivelyesehb lég­körben folyt le. Az ellenség jól tenné, ha emlékezetébe idézné a hármasszövetség szellemét és szövegét, különösen annak bekezdését, amely a három nagy szövet­séges szándékait és céljait világosan és félremagyarázhatutlanul leszögezi. Ugyan ez áll az 1941 december 11 -i katonai szö­vetségre is. Sigemicu külügyminiszter pénteken, miután csütörtökön megbeszélést folyta­tott a német és az olasz nagykövettel, a kormány rendes ülésén nyilatkozott az európai helyzetről. Sigemicut pénteken fogadta a japán császár jelentéstétel vé­gett. Sigemicu külügyminiszter pénteken a rendes minisztertanácson Stahner német és Indelli olasz nagykövettel folytatott csütörtöki megbeszélései befejezése után beszámolót ad az európai helyzetről. Ezenkívül a császár pénteken jelentésté­telre fogadja a külügyminisztert. Kitűnő eredményeket ért el a kolozsvári Vízmüvek Persely Egyesülete Újabb szép példa a szövetkezésre KOLOZSVÁR, augusztus 14. (Az Ellenzék munkatársáról.) Korunk szelleme a közösségi szellem. Kényszerű visszahatás ez a liberaliz­mus túlzott szabadossága után, amelyben ó amelynek segítségével az egyes ember, akiben megvolt a mohóság és öntzés, a közösség ro­vására érvényesítette egyéni érdekeit, a közös­ség pasiig, amelyet kötöttek az. írott és íratlan törvények, tehetetlen volt az egyén túlkapá­saival szemben. A kisebbségi idők nagy tanulsága volt ne­künk, erdélyieknek is a közösségi gondolat, amely legjobban a Tizes Szervezetben csúcso­sodott ki. összeállt néhány jószándéku cmbei és minden fizetség, hála és viszontszolgálat reménye nélkül, csupán csak a másokon való segitemakarás vágyától fűtve, elhatározta, hogy tudását és munkabírását a köz szolgálatába állítja. Ó maga, az egyén semmi hasznát nem vette ennek, legfeljebb többet dolgozott, de a köz erősödött, hite gyarapodott, ellenálló ereje- tnegnövekedett. Ugyamlyen megtartó ereje gyökerezett a knebbsegi magyarságnak a szövetkezetekben. Egy emberrel könnyű elbánni, de egy közü­letiéi, egy közöséggel, amelyet annyi váll tart, ahány ember tagja a közületitek, sokkal nehe­zebb. Amellett; hogy öntudatosan, erősiti anyagilag is. Tudja, hogy van hova fordulnia, ha bajba jut, ha másokon segít, segítenek őrajta is. Ezek a gondolatok rajzanak agyunkban, amikor Bartók Lajossal, a kolozsvári Vízmü­vek főkönyvelőjével vágtatunk Szászfenes határában. Gépkocsink nyomán porztk az ut, de a Vízmüvek területén, amely hosszú esz­tendők óta kaszáló volt, nagy tőgyü tehenek legelésznek. A távolból ide kéklenek a gyalui havasok, a Szamos kavicsos medre pídig szik-, rázva veri vissza a napsugarakat. Olyan bé­kés a táj, mint egy svájci tájkép. — Ez mind a mi munkák eredménye — magyarázza Bartók Lajos, a Vízmüvek ,Per­sely Egyesületének“ vezetője. — Ez a terület, harmmc hóid, eddig csaknem kihasználatlam vojt- etni üem lehet bele, mert nem lehet trágyázni; a vizszürő területéhez tartozik. Kaszálóként adtuk beibe eddig idegeneknek. Amióta a perselyegyletet megalapítottuk, a mi teheneink ropogtatják a kövér füvet. Nekünk van belőle hasznunk; 120 családot látunk el tejjel, napi 120—140, sót 150 liter a termelés. Julius hónapban 4700 litert osztottunk szét a sokgyermekes családok között. Arról kerdezem Bartók Lajost, szövetkezet-e i perselyegyesület, vagy micsoda. Gondolkozik, de nehéz a válasz.-—1 Szövetkezetnek nem szövetkezet, mert meg nincs bejegyezve a Szövetségbe. Alapsza­bállyal sincsenek, általában semmiféle jogi for­mát még nem értünk el. A szövetkezeti eszme diadala Nem szövetkezet a perselyegyesület, de két- tcgtelen, hogy a szövetkezeti eszme diadalát Iliiden minden moccanása. A lényeg nem is a jog formulákon, az Tott betűn van, hanem a cselekedeteken. A felszabadulás utáni hónapokban jött az ötlete Bartók 1 ajosnak, hogy ,,valamit ként csinálni4'. Takarékosságra kellene szoktatni a Vizmü alkalmazottait. Előbb szűk baráti kör­ben fejtette ki terveit és amikor látta, hogy milyen nagy lelkesedéssel fogadták azokat, hozzákezdett elgondolásai alaposabb kidolgo­zásához. — Az egész úgy megy kérem, hogy min­denki bejelenti, hogy az év végére mennyit akar megtakarítani. Ennek arányában megha­tározzuk a havi vagy heti befizetéseket. 30 pengő havonta a minimális befizetés, de van munkás, aki heti 20 pengőt fizet, mCg az inasok is 5—8 pengőt fizetnek be hetenként. Karácsonykor visszakapják a pénzüket, a meg­felelő kamatokkal együtt. Volt olyan munkás, aki 600 pengőt kapott év végén, bár soha addig az életben együtt egyszerre 100 pen­gője sem vök. Jelenleg 160 tagja van az egypsiilctniek, 'tisztviselők és munkások. Az üzem alkalmazottai közül mindössze egyetlen ember akad, aki nem tagunk. A befizetésekből kölcsönöket folyósicunk a tagoknak. Minhtogv adminisztrációs költségeink nincsenek, a köl­csönök kamatmentesek. Van olyan tagunk, aki a mi kölcsön Linkből vett házhelyet magának. Tej, gyümölcs, főzelék — Ez azonban csak a kezdet volt. 1941-ben béreltük ki ezt a területet és vettünk hat te­henet is. Ma már to tehenünk van. A nyers­mérleg 22.000 pengőre becsüli a tehenek értéket, de a valódi érték meghaladja a 35 ezer pen­gőt is. De nemcsak ez az egyetlen területünk. Van itt még egy nyolcholdas gyümölcsös cs egy 11 holdas szántó is, amelyet egy eltávo­zott román mérnöktől bériünk. Ez utóbbin konyhakertészetet rendeztünk be. Rengeteg zöldséget termelünk, krumplit, árpát, zabot, de kikerül a teheneknek a takarmányrépa is. — Milyen áron árusítják a terményeket? Nagyon határozott a válasz: — Csakis a hatóságiJag rögzített áron. Am t m! nem tudunk átvenni, beszolgáltatjuk. Szilvában óriási termésünk lesz. — Hogy osztják el például a tejet? — Ropant egyszerű. Behozzuk a Vízműhöz és innen mindenki hazaviszi. Ha meg egye­bünk van, azt kiírjuk a táblára, vagy pedig körözzük. Nincsenek költségek — Milyen költségeik vannak? — Nevetséges, de mindössze két fizetéses alkalmazottunk van, a két tehenész. A többi munkát mind mi végezzük el: tisztviselők, munkások. Együtt végeztük a tavaszi szán­tást, kapálást és együtt arattunk is. Vasárnap nyolc turnusban folyik a munka, mindenkire sor kerül. A munkavezetők egyszerűen közlik, hogy ekkor és ekkor kinek kötelessége kimenni a földre. Nem is nagyon kell rendeigetni az embereket, mindenki szívesen vállalja, mert tudja, hogy magának dolgozik. Van már két kis lovunk is, megveuük a gazdasági felszerc. lést is. De hogy mégis legyen* valami közünk a szöevtkezcti gondolathoz, a jogi formák te­kintetében is, megjemlitem, hogv tagja va>- gyunk az EMGE gyümölcstermelő szövetkeze­tének. — Hogyan osztják szét a javakat, melyen arányban? — A javakból és a haszonból mindenki egy. HIRNEVES ZONGORATERME BUDAPEST,VILMOS CSÁSZÁR ÚT 66 (jcrifácáíó jSofotte/rriét/faÍLf formán részesül, tehát nem a befizetések ará­nyában. A kicsi inasnak éppen olyan joga van, mint a vezetőnek. A nagyobb befizetések után nagyobb kamatot kap a befizető tag. Mindössze ennyi az előnye. Tőkés lesz a kisemberből — Mit csinálnak az elért nyereséggel? — A nvereségszámlán tőkésítjük mindaddig, nmig az illető nyugdíjba nem megy, eltávo­zik az üzemtől, vagy pedig elhalálozik. — A hadbavonultakról hogy gondoskodik az egyesület? — Minden tag havi két órai keresetének megfelelő összeget adja erre a célra. így ha, vonta 550 pengőt fizetünk ki a had'bavonultak hozzátartozóinak, de van 1500 pengő tartalék­tőkénk is erre a célra. Feleség után 6 pengőt, gy címek után 24 pengőt fizetünk. — Nincs L> szándékuk átalakulni szövetke­zette? — Dehogynem. Most már annyira fejlett az. egyesület, hogy további jogi formák nélkül nem élhetünk. Amint alkalom kínálkozik rá, meg is csináljuk. ■ Csak a tényeket mondtuk el és felsoroltuk az eredményeket: mire képes egy szorosan szervezett közösség. A Vízmű Persely Egyesületének tagjai a leg-, nagyobb tejszükeben is a legtisztábban kezelt tejet kapták és asztalukról sohasem hiányzik a gyümölcs. Mindezt pedig a maguk filléreibőL Kell ennél szebb példa annak az igazságunk a bizonyítására, hogy: „szövetkezésben az eiő?‘‘ . . . ÓVÁRI-ÓSS JÓZSEF. Külpolitikai figyelő OLASZORSZÁG Egy hét óta a Badoglio kormány egy lépés­sel sem tudta előbbre vinni az ügyet, amelynek megvalósítását az olasz nép a julius 25-ét kö­vető napokon olyan lelkesen kivárna. Badoglio a fasiszta rezsim bukásakor, ez ma már nyil­vánvaló, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy merész kardcsapással kettévágja az Olasz­ország köré fonódó egyie fojtogatóbb gordiusi csomót és remélte, hogy ebben segíteni fogják azok is, akik El Álaméin óta a hurkot a ke­zükben tartják. Anglia és az Egyesült Álla­mok három héten keresztül naponkint megis­mételték a casablancai határozatok rövid tő­mondatát: felié Iclnclkúh megadás s párhuza­mosan azt is bejelentették, hogy ha az olasz nép önszántából nem küzd egy olyan kormány megalakításáért, amelyet az angolszászok tár­gyalóképesnek ismerhetnek el, a légiháboru nemcsak hogy feléled, hanem hatványouottab- bin sújtja ;»z olasz vá;osokat. Mint a/ utóbbi négy nap hadieseményei igazolják, az angol­szászok beváltottak szavukat és az angolszá­szoknak az adott szóhoz való ragaszkodását Milánó, Genova, Torino, Nápoly és legutóbb Róma lakossága az égő utcasorokon és a rom- badőlt bérpalotákon keresztül érzékelhetően tapasztalhatta. A folyamatban lévő quebecki Roosevelt— Churchill értekezleten a legközelebbi jövő há­borús menetrendjének összeállítása melleit az angolszász világ két vezetője, mint azt egy hivatalos jelentés hangsúlyozza, „megállapod­nak Olaszország sorsára vonatkozóan is.“ Hogy 3 haditerveken kisül Olaszországgal po­litikai szempontból is foglalkoznak, a logika szerint csak azt jelentheti, hogy engedménye­ket tesznek a feltételnélküli kapituláció merev elvéből. Azt azonban Roosevelt és Churchill sem tudja garantálni, hogy az angol'—amerikai csapatok a németekkel szemben olasz területen is ne szálljanak szembe. A légitámadások újbóli megindulásával kap­csolatban a Giornale d Italia legutóbbi számá­ban nyílt levelet ir Angliához és meg akarja győzni a briteket, hogy az olasz kultúra alko­tásai nemcsak az olaszok számára, hanem az angolok és amerikaiak számára is örökérté- küek. A cikk tárgyilagosan, szenvedélymente­sen, de komolyan hívja fel az angolszászok figyelmét a templomokat és műemlékeken ért támadások pusztító következményeire és rá­mutat arra. hogy milyen felelősséget vállalnak magukra az angolok és amerikaiak az utókor előtt. A Giornale d‘Italia fájdalmas hangú cikké­ből id ézzük a következő pár sort: „Ti irgalom nélkül bombázzátok és bontjátok lángba ősi történeti és művészeti emlékekben gazdag vá­rosainkat. Hivatkoztok a háború törvényeire. Jel van. De mi lesz, ha igy folytatódik? Ha elpusztul a Scala, ez a világhírű színház, Leo­nardo da Vinci Utolsó vacsorája, a velencei San Marco, ha rombadőlnek a .capitoliumi pa­loták, amelyeket Michel Angelo mesteri keze emelt? Fost igazi háború tombol, de nem tart örökké, a véres gőz és füstpára elosziik és akkor .. .? Akkor ismét jönnek turistáitok, hogy gyönyörködjenek Itália művészetében. Keresik a nápolyi Santa Chiarat. Keresik és nem találják, mert nincs többé. És az úti­könyvbe bejegyezve olvashatják: 1543-ban el­pusztították az angolok.“ A Giornale dTtalia egy másik cikkben azt írja, hogy az angolok arra hivatkoznak, hogy egyszer egy olasz kormány azt a kívánságát fejezte ki, hogy az olasz repülők is résztvehes- senek a London és a más kulturemlékekben gazdag angol városok elleni repülőtámadások­ban. Igaz ugyan, hogy egy olasz kormány egyszer kifejezte ezt a kívánságát, de a táma­dás a valóságban nem történt meg. Legalábbis olasz részről nem NAGY JÓZSEF. Sikerül-e az olasz félsziget elleni partraszállás ? Rómából jelenti az MTI.: A római rádió tengerészeti szakértője a kö­vetkezőket jelentette ki: A szicíliai csatában az ntóbbi napokban, figye­lemreméltó esemény történt, ugyan­is augusztus 7. és 8- között az ame­rikaiak part rászállták a sziget észa­ki részén, Santa Agata közelében, hogy hátulról támadhassák meg a német—olasz jobbszárnyat. A part­raszállás sikerült, de a támadók mégsem érték el céljukat, mert a védők körülzárták a partratett csa­patokat, s meghiúsították a további partraszállási kísérleteket. A partra­szállás módszerei sokat haladtak s ennek következtében sokkal inkább lehetségesek, mint bármikor a törté­nelemben. A támadók azonban, még ha sikerülne is mégse merni site ni az olasz hídfőt Szicíliában, mégsem lesznek képesek jelentősebb hadmű­veletet végrehajtani, mert szicíliai állásaikat csak olyan körzetben való partraszállásban használhatják fel. ahol csak különleges partraszálló eszközökkel lehet kísérletezni. A partraszállás partvidékén niiVüsen elég jelentős olyan kikötő, ahol na­gyobb csapatokat lehetne kirakni. A különleges partraszálló módszer al­kalmazásában ezenkívül nyugod- tabb tengerre van szükség. Éppen ezért az előz öntésre vonatkozó ter­vek sikere attól függ, hogy az ellen­ség mit tud elérni, még mielőtt meg­változnék az időjárás. Az ellenségre rendkívül fontos, hogy sürgősen cse­lekedjék. Sziiciliába.n lehetséges volt hogy az ellenség nagy erőket tud­jon harcbavetni emberben és ha­dianyagban. A valóságban azonban az ellenség támadó terveinek még csak kezdőién tart. A teendők leg­nehezebb része és a döntés még ez­után következik. Néhány napra beszüntet­ték a svájci-olasz teher­forgalmat Zürichből jelenti az MTI: Hivatalosan jelentik pénteken este Bernből, hogy a svájci szövetségi vasutak közölték, hogy forgalmi nehézségek miatt a Milánó fel ^ irányuló teheráruforgalmat és az átm? nőforgalmat néhány napra beszüntetik

Next

/
Thumbnails
Contents