Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-03 / 173. szám

Külpolitikai figyelő oi,\s/.ous/A(; LLHNZER ........ 1943 nuquK/tu* j. jtlrl valamennyiünk nemzeti érzésének-, amely must tragikusan vábuztju c/.ct Európát, át' egy nun messze levéi lövőben magi az ellenség is tudatában lesz ennek.'’ ICUIIM A /{unna függetlenségének kiki.il» ísa ikei> nagy visszhangot keltett világszerte. A jiaöpszigcti autonómia megteremtése után ez a második megvalósítása a japán hegemónia alatt meg­kezdett Nagyázsia-tervnek. J o/.su kormánya a háborúnak ebben a szakaszában az elhatáro­zással nemcsak a btirmai nép kiváltságait elégí­tette ki, hanem okos, politikai jelentőségű ak­ciót'is végrehajtott, amelynek kihatásait japan részről igen fontosnak tartják. A tőlünk távol eső Burma belpolitikai átalakulását csak úgy tudjuk igazán megérteni, ha összehasonlítjuk valamelyik európai állam hasonló helyzetével. Az összehasonlításra legalkalmasabb .ak Norve- gi példája mutatkozik. A német megszállás alá került Norvégiában is norvégekből alakult kormány gyakorolja az uralmat. A Quisling- rezsim uralmát mindössze / crboven birodalmi biztos és az aiáia rendelt birodalmi tisztvise­lők ellenőrzik. Burmában is fennmaradt ez a megkötöttség, amely azonban a kölcsönösen el­hangzott nyilatkozatok szerint nem fogja aka­dályozni Japan és Burma lojális együttműkö­dését, amelyet Burma az Angliához és a2 Egyesült Államokhoz, intézett hadüzenettel jut­tatott clsőizbeii kifejezésre KISÁLLAMOK A Budapesti Tudósító stockholmi távirata szerint a brit kormány utasította ankarai, ber­ni, buenos-ayresi, lisszaboni, madridi, stockhol­lilillliip«“*** IlK^bizáKOkUt elvállalok: H I» I T Z IC K liu<lap<‘Ht, W«**M*lányl-ut«*** »5. mi és vatikant diplomáciai képviselőit, hogy a, illetékes kormányok tudomására adják azt a kívánságát hogy ne adjanak menedéket politikai menekülteknek. Amennyiben az emli tett semleges kormányok politikai menekülte­ket fogadnának lse, a brit kormánv ebben azoknak az elveknek a megsértését látná, ame­lyekért az Egyesült Nemzetek harcolnak és amelyeket minden rendelkezésükre álló eszköz­zel érvényre akarnak juttatni. Ugyanezt a lé­pest megtette a semleges fővárosokban az Egyesült Államok kormánya is. Sőt, a szovjet kormány is hasonló jegyzékkel fordult a török és svéd kormányhoz. A három hadviselő nagyhatalom diplomáciai akciója elénk feltűnést keltett a semleges álla­mokban. A' kedvezőtlen visszahatás főképp Stockholmban és Bernben tapasztalható. Az a vélemény Svédország és Svájc fővárosaiban, hogy a menedékjog kérdése a semleges államok szuverén jogának körébe tartozik, összefügg a problémával a stockholmi cs svájci követ vasárnapi tanácskozása Günther svéd külügy­miniszterrel. A megbeszélésből azt következte­tik, hogy Svédország és Svájc a menekültek ügyében közös álláspontra helyezkedik. A kisállamok újból példát mutatnak arra, hogy ismét szcmbeszállnak akármelyik oldal­ról jövő jogtalan kérésnek avagy követelésnek. NAGY JÓZSEF. Vitéz Thoraiiszhy László - miniszterelnökségi államtitkár Az Olaszországra vonatkozó mai külpoliti­kái szemlénket a Popoto d[ Koma vasárnapi vezércikkére építjük fel. Canada Alvaro, a lap uj Ioszerkoztojc első írasaban atiogo ke­pét ad a végbement eseményekről es olyan álláspontokat szögez le, amelyek a Badoglto- kormány jövő elhatározása alapjainak tekint­hetők. A vezércikk így kezdődik: ,,/lz olasz nép sohasem hajtotta olyan nyugodtan nyug- 1 óra fejet, mint ezekben a napokban, amikor az. a tudat tölti el, hogy az utcákat, házakat, megszerzett politikai reformokat és a szabad­ságot szilárdan őrzik." Alvaro ebben a mon­datban röviden kifejezésie juttatja az olasz jiép háláját a királynők és a marsall-kor- mányfőnek, hogy az ország sorsának irányí­tását a legalkalmasabb pillanatban kezükhöz ragadták és az olasz belpolitikát visszavezették az alkotmányos útra. A cikkíró ig\ folytatja: ,,Miközben azt látjuk, hogy a Badoglio-kur- ntány szilárdan ál! helyén es éberen oltalmazza a belső békét, nem tudtuk távoltartani ma­gunktól azt a gondolatot, hogy a háború folytatódik.” Ezzel a nagytekintélyű újságíró válaszol is az olasz nép nevében azokra' az angolszász megnyilatkozásokra, amelyek Ba- doglio kormányát nem tekintik végleges meg­oldásnak és az olasz államhatalmat tovább szeretnék tolni balra. Megállapítja a Popoto di Roma főszerkesztője azt is, hogy a háború rovabbfolyik. Ezzel a gondolattal meg kell barátkozniok a tömegeknek, ha a tisztességes I békét Itália jövő fejlődésének szempontjából j elengedhetetlenül fontosnak tartják. „Gondo j tataink mindazokhoz a katonákhoz szállnak \ — folytatja Alvaro —, akik szembe szállnak i az ellenséggel a haza elözönlött földjén.^ A fenti mondatból is látszik, hogy az oíasz né­pet milyen fájdalmasan érinti az idegen kato­nák jelenléte a hazai földön. Az olasz biroda­lom egyes afrikai tartományainak megszállása idején is érzékenyen reagált az olasz közvéle­mény a sorozatos csonkításokra, de mikor a háború pusztítása a félszigethez szervesen hozzátartozó Szicíliára is átcsapott, a nemzeti fájdalomnak igazán megdöbbentő jelei mutat­koztak. „Mit akar tóiünk az ellenségé" — veti fel a kérdést tovább a cikkíró. A kér­désre röviden a következőkben válaszol: „Az ellenfélnek ideológiai és politikai követelései vannakHa elfogadjuk a Popolo di Roma főszerkesztőjének véleményünk szerint is he­lyes ^ feleletét, megállapíthatjuk, hogy a szö­vetségesek ideológai követelései a július 25-1 v altozassal teljes kielégítést nyertek. Hiszen eszmei szempontból az angolszászok Olaszor­szág hadbalépése óta a fasizmus eltörlését kí­vánták es azt, hogy Olaszország térjen vissza az alkotmányos élethez. Ezt a Badoglio- kormány alig egy hét alatt önként végre is hajtorta. Maradnak tehát a politikai követelé­sek. S talán ezentúl a katonai követelések is. A Jelenlei helyzet alapján a legjelentősebb po­litikai követelésnek a feltétel nélküli megadást mondhatjuk, ami elől az olaszok a legmere­vebben elzárkóznak. Megerősíti az olasz nem­•/xt öntud..tát az is, hogy / iscnhoarr szicíliai hadműveletei nincsenek arányban .1/ angol­szász igényekkel. Ezzel kapcsolatban Alvaro megjegyzi: „Az ellenség meg mindig Catania előtt áll és Montgomery csapatai nem tudják az olasz, és német csapatokat legyőzni. Nem lenne ez talán aránytalanság az angolszászok katonai helyzete es a hozzánk intézett meg­adásra vonatok zó felhívás közötté Ami az angolszász sajtó és rádió propagandáját illeti, a Popolo di Roma cikkírója megjegyzi, hogy ' az angol—amerikaiak fel v annak háborodva a Badoglio-kormány ellen, amely szerintük a beké létrehozatala miatt alakult, mégsem juttatta el az angol és az amerikai kormányhoz a fegy­verszünet iránti kereset. Kifejezi a cikkíró azt a csodálkozását, hogy „az ellenség, amelynek mm sikerült legyőznie a szicíliai ellenállást, amellyel a német csapatok részéről is találko­zik, megadásunkat követeli, amely azután Né- , mitország és 1 köztünk való szakadást jelen- 1 tené," Képtelenségeknek nevezi az angolszászok I politikai és katonai követeléseit. Foglalkozik 1 azokkal a brit és amerikai mcgnyilatkozások- I kai is, amelyek, ha az olasz kormány politi- ! kaja nem fejlődik tovább, kilátásba helyezi a félsziget és az olasz városok elleni bombázá­sok könyörtelen fokozását. Érdekes Alvaronak az a megállapitása is, hogy Olaszország jelen­leg „szükségszerű" kötelességekbe? van kötve, amelyek alól nem vonhatja ki magát. A leg­nagyobb tárgyilagossággal még azt a kérdést is felteszi, hogy milyen népi kormányt támo­gatni London és Washington. Ennek a kérdés­nek a taglalásánál a következő szempontokra mutat rá; el lehet képzelni egy olyan kor­mányzatot is, amely piaci zavargásokból szü­letik meg. Vagy egy olyant, amely az erőszak légköréből táplálkozik és felélőién elemekből alakul. Természetesen a gondokozó ember mind a két megoldása a legerélyesebben visz- szautasitja. Corrado Alvaro szerint iennállhat a lehetősége annak is (ez a fejtegetés természe­tesen egészen elméleti síkon mozog), hogy az uj kormány tagjai Moszkva küldötteiből tevő­dik össze és soraiba fogadja a bukott fasiszta rendszer iránytváltoztató tagjait is. Ez a meg­oldás legaláb olyan súlyosan érintené a szö­vi tségeseket, mint a kultúráért aggódó összes európai népeket. Végül azt kérdezi a cikkíró, tárgyalnának-e az angolszászok olyan kor­mánnyal, amely „Európa felszabadítójának és ujjárendezőjenek nevezi magáté“ EVe a kér­désre az események adhatják meg a választ. Anglia és az USA egyik legfőbb feltétek' éppen a fenmebb említett tulajdonságokat ma­gának vindikáló fasiszta párt megsemmisítése volt. A rendkívül érdekes cikk igy fejeződik be: „Európa és saját magunk szerencséjére nem érkeztünk el erre a pontra, még akkor sem, ha az ellenség keserű következtetéseket vonna le ebből, Hazaszeretetünk sohasem feledtette el velünk a nagy európai hazának a gondola­tát. Éppen ezért, amikor igy gondolunk kato­náinkra. akik tűzhelyeinket őrzik és szilárdan tartják a vonalakat Szicíliában, legbensőbb kö­telességet teljesítünk és egyetlen védelmet lá­tunk bennük, amely egészen bizonyosan meg­BUDAPEST, augusztus 3. A Magyar Táv­irati Iroda jelenti; A hivatalos lap mai szá­ma a következő legfelsőbb elhatározást közli: ,,A m. kir. miniszterelnök előterjesztésére dr. vitéz thuriky és komjátnal Thuránszky László miniszteri osztályfőnök, felsőházi ta­got miniszterelnökségi államtitkárrá kineve­zem. Kelt Budapesten, 1943 augusztus 1. Horthy sk., Kállay sk.“ * ur. vitéz thurikí és komjácnai Thuránszky László miniszterelnökségi államtitkár 1892-ben született Sátoraljaújhelyen. Református, nős Ősrégi felvidéki családból származik. 1920 májusában a külügyminisztérium fogalmazási osztályán kezdte közszolgálatit. 1923—26-ban követségi attasé a belgrádi magyar követsé­gen, 1926—29-ben mint követségi titkár, a bukaresti magyar követségen teljesített szol­gálatot. 1930-ban szolgálatrételre a külügymi- msztriumba rendelték be. 1932-ben a külügy­minisztérium politikai osztályába került és e munkakörében többizben járt kiküldetésben Genfben a Népszövetség közgyűlései ilkalmá­val. 1935 szeptemberében néhai Kozma Mik­lós előterjesztésére Tóim vármegye főispán­jává nevezték ki, 1939 márciusában róttai gróf Teleki Pál hívta meg a miniszterelnök­ség sajtóosztályának vezetésire. Minisztert osztályfőnöki rangban került a mini ./tereiről'.- ség sajtóosztályának élére és az o>ztálv vezeté­sét Bárdossy László, majd Kállay Miklós mi­niszterelnöksége alatt is megtartotta államtit­kárrá történ' ' nevezéséig. Mint T >lna vár­megye főispánja, kapcsolódott bele a politikai életbe. Örökös tagja Tolna vármegye és Zemplén vármegye törvényhatósági bizottsá­gának. Zemplén vármegye választott feLől ázi tagja és mint törvényhozó, közigazgatási, bir­tokpolitikai, szociális, népszaporodási, stb. kérdésekkel foglalkozott. KISORSOLT ÉLETBIZTOSÍTÁSI KÖT­VÉNYEK. Az Első Magyar Általános Bizto­sító Társaság crdélyrészi aligazgatósága ez­úton is tudatja t. feleivel, hogy az Első Er­délyi Általános Biztosító R.-T.-től árvett sor­solással kapcsolatos életbiztosításoknak 1943 augusztus 2-án közjegyző jelenlétében megtar­tott nyilvános sorshúzáson a következő betű­csoportok sorsoltatttak ki: W. T. M., N. B. H. Z. C. L., E. S. N„ H. A. R. TAVASZI UTIKÉPEK ■Já Irta: SZABÓ ISTVÁN. A Karlspiatzon ülök, a Café Museumban, Becsben. A nagy ablaküveg szelíden szűri a tűző tavaszi napot. A park szemközti szegele- tében az egykori nagy nepszinész, Girardi szobrát fedezem fel, amint késói hódolatuk je­lem fe’leje bakóinak a tavaszi díszükben tet­szelgő bokrok és virágok. Zsebemben az ide­genben járó megszokott mozdulatával megta­pogatom útlevelemet, s erről eszembe jut, hogy ha már annyira szűkítenem kell az utazást a térben, kiterjesztem legalább a negyedik di-. menzió, az idő felé. Minél kevesebb várost, ut­cát, templomot és múzeumot járhatok be, an­nál inkább megpróbálok egyszerre visszafelé az időben is utazni. Szórakozásból, üdülésből. De azt hiszem, igy tesz minden vérbeli utazó; a teret, a szobrot és az épületet visszafelé is ve­títi az időben. Felteszi a történeti pápaszemet. . Kos, Girardi feje felett ide villan a Sezes­sion furcsa kis levélmintákból ötvözött hatal- Ynas gömbje. Ez a jeikep vezet a tizenkilence­dik századba, amelyet Becsben tömegével hab­zsolhatok, ha jól ül orrom nyergén a pápaszem. A Belvedereben nézegethetem az egykori mirabellei udvarig szolga fiának, Hans Makart- nak képeit. Sétaihatok a Gusshausgasseban, ar.ol a századot leginkább kifejező nagy mű­termi estek' lefolytak. Láthatom a helyet, ahol ezen az^ életérzésen és életformán elvégezték az utoiso simításokat es feltették rá a koronát Olyanszerüt, mint a Sezessionra. Meri 6 volt e század Középcurópájában az élet és a művé­szet döntő hat as u fejedelme. Tóle származik az a búkéinak nevezett virágmü, amit anyáink udvarlóiktól kaptak, s az a kedélyes, kissé mesterkélt, de néha jóízűen eláradó életstílus, amiben apáink és nagybátyáink mozogtak. A világ, az akkori világ görögtüzes, banális, ri­kító színű tapétái és vérbő gesztusai közt. Makart megfestette, Strauss megkomponálta, * « Közép terein egy egész század emberisége élte meg ezt a stílust. A stílust, amelyben a szalonok falát elborították a fényképek és le­gyezők, az asztalkákon kagylók búgtak a fül­ledt délutánokba, a nők zöldes sápadtra ár­nyalt arccal, kezükben rózsaszínű napernyővel kocsiztak a körulakoy . . ■ A Rathaus előtti térség közepén egy balkáni nyelvet beszelő hölgy és ur áll. Egykori képes- levelezőlapokra visszaütő sejtelmeik után tájé­kozódva vitáznak arról, hogy a szemben levő épület a Burgtheater-c vagy sémi Odalépek és megszólalok az 6 nyelvükön. — Igen kérem, ez a Burgtheater. Meglepődnek és megköszö­nik. En meg azon gondolkozom, hogy mért szólítottam meg őket? Csak a vágy volt, hogy megszólaljak egy régen nem hallott nyelven, amelyhez mintegy a személyes ismeretség em­lékei fűznek, vagy üres, céltalan hiúság? Estére már hárman ültünk bent egy páholyban. Cal- deroni- darabot játszanak. Sebesült katonák vannak az egykori császári páholyban. Amikor megjelennek, mindenki feláll és karlenditéssel üdvözli a nemzet díszpolgárait. Ekkor már tudom, hogy miért szólítottam meg az ismerőseimmé vált idegeneket. ElkéJ pedtem és ugyanakkor kezdtem felmérni ma­gamban, hogy mekkora is e hely vonzása nfind a mai napig, $ le a Duna torkolatáig . . . ■ A Theater in der Josephstadtban csupa jól ápolt, kövérkés nő ül körülöttem. A függöny­nyel együtt a csillárt is felhúzzák, s megfigyel­hetem, hogy szomszédaim mily mohón, mily lélegzet-visszafojtva követik Hauptmann egy régi, nyers és mégis izes naturalista darabját. pincérleány guignolosan rikácsol és megha­tóan sir; az öreg rajztanitó legyűri fájdalmát, s megnyugtató, bölcs szavakat ejt. Ez is egy tiszta képlet a tizenkilencedik századból. Pa­noráma és melodráma elegyesen. Az ómiivü dohányzóban azonban végleg összezavarodik időérzékem. A jól táplált nők nevetgélnek és cigarettáznak, de fel-alá sétálva a dús aranyozásit teremben, a képeket és tük­röket látva, minden pillanatban azt hiszem, hogy a brokátfüggönyök mögött egyszer csak megjelenik racionalista József, a császár, s az észszerű fegyelmezés érdekében véget vet en­nek a szabados, nyers spektákulumnak . . . B /íz Operában, s a Mária Tcrézia-szobor jobbján és balján levő múzeumokban a nemet y-római császárok gyűjtő és cpitő hagyomá­nyának utolsó, megfogható emlékeit látom. Amit ezután építettek, parvenii munka volt. A hagyományt vagy a tétova hagyományta- lanságot az épületek és belsejük őrzik meg leg­hívebben és legtovább. Voltaképp itt ismertem meg Ferenc Józsefet, aki olyan volt, mint egy klasszikus tisztaságú hegy orom. Személyisege és alkotást megmaradt tiszta „műfajnak“ egy szá­zadban, amelyet elbontott a panoráma és me­lodráma általában kispoigárian szürke levese. Az ő hatása, ha a Sacherben még most is úgy feszül a pincéren a frakk, mint az egykori Reichstag tagján, ha kihallgatásra készült . . . ■ Mi maradt meg a régi Becsből az épületeken kívül? Mi maradt meg egy életformából, amely tovább tartott, mint a naptárszerinti század, behatolt gyermekkoromba, hogy a tételes és el­beszélhető emlékeken túl is magamban hordom izét és illatát? Az utolsó este a Mariahilf er Strassen ülünk egy kávéházban. Egy magánszínház szép szőke primadonnája meséli; Egyik napon a villamosállomáson tanácstalanul maga körül topogó sebesült katonát láttam. Megkérdeztem merre akar utazni? Kiderült, hogy helytelenül igazították útba. Elvezettem a sarokig, ahol jel kellett szállania s odacipeltem csomagját is. Akkoriban a Császárnőt alakítottam. Nehány nap múlva a sebesült katonáknak játszottunk, s másnap üdvözlettel lepett meg a posta: „Kedves Mária Terézia! Felismertem a szén- házban, s boldog vagyok, hogy szívélyes kö­sz önetem ismételt kifejezésen túl — irhatok önnek . . —- Igen, a bécsi vér, bécsi kedély, jegyzi meg aizt altár sunk. Ez megmaradt. S a kávé is és még sok egyéb, ha mostani izét az eltűnt idő iránti nosztalgia bó; édes-bus cikóriájával meg­pótoljuk, B Amikor Salzburgban, a Judengasseban levő Gasthof zur Hölle lépcsőit róttam, mindenre el voltam készülve. Nesztelenül mozgó sii- lycsztőkre és titkos ajtókra, amelyek mintegy önmagáktól behúzzák a mögöttük tátongó üregbe prédájukat. S elköltik vacsorára. Ám a világ díszletei híven telj:sitik kötelességüket, amikor csalnak. A negyedik emelet hetes szo­bája olyan volt, mint a patyolat. Mint az ab­late alatt folyó hm vize. Még jó, hogy besütött tele korongjával a hold, s enyhítette a fűtőtest, a mosdókagyló és egyéb civilizációs eszköz tüntető, nyugtalanító jelenlétet. Szinte úgy éreztem, hogy illetlenség igénybe venni ezeket, amikor másnap Hohen Salzburgba készülök, hogy megnézzem a régi püspökök és varurak, kissé barbárán, pirossal és kekkel díszített tanácskozótermét. Aztán megjártam a katakombákat, az ola­szos templomokat az érseki palota barokk bő­ségét, gazdagságát, hallottam a Mozartot játszó harangzenét, láttam a világ legzöldebb vizű tavát, a havas és jeges V or alpok lábánál, a lecpoldskrov.ei kastély parkjában. De mindig hazatértünkkor derül ki, hogy valamit mégis elmulasztottunk. Legalább meg- érdeklődni, bőven, részleteiben. Vagy felje­gyezni, hogy el ne feledjük. Már fogalmazom is magamban a levelet, amelyben a világszel­vesz elcsitultával megkérdem a salzburgi pol­gármestertől. hogy mikor is tartják a péklegé­nyek közéjikori rend szerinti avatását? Mert érdekel, feltétlenül meg akarom tekinteni. . .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents