Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-09 / 178. szám

__ 2 ELLENZÉK Külpolitikai figyelő Az. ol.is/ kérdés pillanatnyi helyzetéről 'pen szemléltetően számol he Popoff György, a Poicr l loyd római tudósítója. összefoglaló he! \ vet jelentésében Popot 1 a következőket mondja; ,,Az a helyzet, amelyet Badoglio marsall Mussolini távozása után talált, nehéznek es bonyolultnak bizonyul. Mindenekelőtt azt lehet me^.Uhtpi tanij» hog'y a helyzetet nem lehet e^\ szerű kapitulációval megoldani, hbben az esetben ugvanis a délről jövő szövetségesek es az északról velük szembenálló németek össze­csapása valahol az. ország közepén Követ Kezne be és ezzel Olaszország pusztulása és szettom- bolása clkeiülhetetlen volna. lyen körülmé­nyek között a további küzdelemre vonatkozó döntés „az egyetlen tehetsegei megoldás vol­na." Olaszország most nem imperialista l.ó- ditó célokért küzd, hanem valóban a hazai fold védelméért harcol. Olaszország mindig kész becsületes behere, de Angliának es uz Lg result Államoknak a feltétlen kapituláció fi ’mulához való ragaszkodása ilyen becsületig béke megkötését nem teszi lehetővé." Popoff jól átgondolt fejtegetéseit igy foly­tatja; „így Olaszországnak nem marad más vá­lasztása, mint tovabbharcolm. Tökéletesen tu­datában van annak, hogy ez a döntés még nehéz megpróbáltatásokat és városainak to­vábbi pusztulását hozza magával. A súlyos károk, amelyeket a legutóbbi bombatámadás Nápolyban is okozott, hozzávetőleges fogal­mat adnak arról, hogy mi előtt áll a jelen- ligi körűimények között Olaszország. Azon­ban amikor ezekre az uj csapásokra gondol­nak. számításba veszik, hogy a néphadsereg, amelyet felszabadítottak a lasizmustól, való­ban magasztos ügyért küzd és tényleg mindent meg fog tenni, hogy a haza szent földjét meg­védelmezze.“ A Pester Lloyd római munkatársa ezután azt írja, hogy Badoglio ma nyugodtan mond­hatja: ha a hadseregnek az ország legészakibb hataráig keil hátrálnia, akkor is utolsó csepp véréig fog tpvábbhareolni az ellenség ellen, aki lábát a hazai földre tette. Az olasz sajtó is hasonlóképpen állítja be a helyzetet, a Messagero egyik legutóbbi számi­ban buzdító felhívással fordul az olasz nép­hez és síkra száll a háborúnak továbbfolyta­tása, mint az egyetlen lehetséges megoldás mellett. A háború becsületei módon való lik­vidálásának feladata — véli a Popolo di Roma — a legfontosabb kötele .cLtségc a Badogho- kormánynak., A többi újság is hasonlóképpen nyilatkozik. Minden megnyilatkozásokon vé- ' gigvonul a meggyőződés — ha nem is lehet ■ tudni, hogy a háború Olaszországra nézve ho­gyan végződik. —, hogy a jelért leg követett -magatartáson- kívül a Badoglio-kormánynak nem volt más választása. A Popoli di Roma másik cikkében azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a Badogilo-kor- mány a lakosság mely rétegeire építheti fel az uj rezsimet. Hárs«n fajta embertípust különböz­tet meg a lap: i. akik szemben álltak a fasiz­musnál; 2. akik gyógyithatatlanul fasisztákká váltak; j. akik bizonyos átképzésre szorulnak, s azután nagyon hasznos polgárai lehetnek az ' uj rendnek. A közrendet elsősorban azokra kell bízni, akik ideológiai beállítottságuk foly- •tán a legalkalmasabbak, hogy megértsék a po­litikai változás jelentőségét. Kétségtelenül nem ások tudják helyesen értelmezni Badoglio tá­bornok politikáját, akik a legnagyobb lelkese­déssel követték annakidején az előző rendszer ccijait — fejezi be cikkét a Popolo di Roma. Az olasz belső állapotokról egyébként igen érdekes cikket ir a Corríere della'Sera; „Úgy látszik, van nébánymillió olasz — írja a nagy milánói lap —, aki egész lelkiismcretét a gomb­lyukában hordja és ha mindenkit bűnösnek akarnánk tartani, aki ennek a nyakatekert mo­rálnak hive, olyan tisztogatást kellene végez­nünk, amely nemcsak herkulesinél nagyobb munka lenne, hanem sok estben igazságtalan­ság is. A jelvényeket nemcsak a rendszer ha- szonélvzői, hanem a rendszer áldozatai is vi­selik. Hogy egészen igazságosak legyünk, meg kell említenünk azokat a sokakat is, akik jó- h’.szemüek voltak, akikről azonban meg kell mondani, hogy számuk az évek folyamán egyre fogyott." Az^ olasz rádió igy magyarázza Badoglio kormányának a háború folytatására vonatkozó döntését: vannak emberek, akik azt hitték, hegy a fasizmus összeomlása egyúttal a háború végét is jeleníti. Az ellenségnek nem volt sür­gősebb dolga, mint radióprooagandáia utján észretériteni ezeket a naiv és elvakult embe­reket. Az ellenség szent földünkön v?f\. Látva ezt a szomorú valóságot, lehetetlen.' ha­bozni. Mindenáron meg kel! tartanunk a kö­vetkező generáció részére függetlenségünk és eg.vségünk drága hagyományát. A háborút to­vábbfolytatjuk! A Neue Züricher Zeitung a svájci—olasz határról keltezd „olaszországi cikkét'". Az olasz sajtóban — írja a zürichi újság —, noha vál­tozatlanul is állami ellenőrzés alatt áll, észre 'ehet venni egyes árnyalatokat. Sok lap nem tartja eléggé radikálisnak az egykori funkcio­náriusok ellen ind it ott eljárást. A frontharco­sok szövetsége követeli, hogy a vizsgálatot a koz tiszt viselők magasabb rétegeire Ls terjesszék ki I nihtésremélró a Lavoro Italiano felhívása,, amelyet az angol munkáspárthoz és annak hi­vatalos lapjához, a Daily Héráidhoz mtéz- Fclm érül a kérdés — irja a Lavoro Italiano , hogy miért követeli a Daily Herald a brit kormánytól a háború szigorítását, ami olyan, mintha egy vádlottat a büntetés maxi­mumával fenyegetnének, noha ö maga a bün­tetést teljesen alaptalannak tart/a. A Labour Party mindig hangoztatta, hogy különbséget tesz a fasiszta rezsim cs az olasz, munkásság között. Ismételten rá kell mutatrri arra, hogy a:- olasz nép nem akarta a háborút. Most, amikor Olaszország végre szabad lett, azt hiszi az angol munkásság, hogy a szolidaritás csak a repülőerődök és bombázók képében nyilvánulhat meg. A lap az egész munkásság­hoz apellál, amelyre minden országban egy­forma sors vár. A totális kapituláció fejezi be cikkét a Lavoro Italiano — gazdasági ki,oszt jelentene és romlásba taszítaná egész Lurópát, győzőt és legyőzöttet egyaránt. A Basler National Zeitung is hosszú cikk­ben foglalkozik Dáliával. Kiilönöser az olasz, változásnak a Japánra, Oroszországra és Tö­rökországra gyakorolt hatásával foglalkozik. Japánban mély benyomást keltett Mussolini bukása. A Yomiuri Hochi című lap megálla­pítja. hogv az olaszországi események sulvos csapást jelentenek a Földközi-tenger mellett fekvő országokra. Ezzel kapcsolatban szá­molni kell a nemzetközi helyzet megváltozá­sával, ami küdönÖsen a tengelyhatalmak szem­pontjából figyelemreméltó. Az. olasz főpa­rancsnokság nem is titkolja a szicíliai hídfő­állás helyzetének súlyosságát, továbbá az oreli és bjelgorodi szakaszon küzdő német csapatok helyzetét. Mindez a hcl. /et — írja a japán lap —• nem éppen a legkedvezőbb és egyálta­lán nem ad okot optimizmusra. „Éppen ezere fel kell szólítanunk a japan népet arra, hogy a helyzetet htdegvérücn és bátran 'fogadja és az elkövetkezendő eseményeknek bátor határo­zottsággal nézzen szembe.“ Az Asahi Sinbun szintén sulyoknak nevezi Olaszország katonai és politikai helyzetét. A Mamichi. a legelter­jedtebb japán újság igy fejezi be olaszországi tudósítását; „Be kell látnunk az olaszországi változás súlyos következményeit. A jelenlegi helyzet egyáltalán nem ad okot optimizmusra különösen akkor, ha az olaszországi helyzet további következményeit vesszük figyelembe.“ A bázeli lap vezércikkben is feltárja Olasz­ország drámai helyzetét. Badoglio kormány­zatát Kerenszkv 1917-es uralmával hasonlítja össze. Felvetődik az a kérdés — irja a Basler National Zeitung —, hogy Moszkva milyen messzire megy az olaszországi események és a Lenn. előtti események párhuzamba hozata­lánál. Megállapítja a lap, hogy a Szovjet­unióban kínos meglepetést okozott az olaszor­szági rendszerváltozás, hiszen tagadhatatlan, hogy Sztálin Mussolinikéi hasonlóan diktató­rikusán ' vezette országát. Egy mindenható diktatúrának néhány óra alatt való eltűnése pánikszerűen érte .a Kremlt és attól tartanak, hogy az ólasz példa reményt éleszt fel az orosz nép széles rétegeiben is. Ezért Sztálin óvatossági rendszabályokat foganatosított. Megállapítja a tudósitó még, hogy Sztálin „bolond lenne kormányát diktatórikusnak fel­tüntetni, mikor a demokráciák viszik majd a vezérszólamot". A japáni és az oroszországi visszhang után a lap a törökországi hangulattal foglalko­zik. Gazdasági téren Törökország helyzete gyökeresen megváltozott, de politikai vonatko­zásban is megérzi Kemal Aataürk országa a julius 25-i római változásokat. , "A^ Journal de Geneve az olasz sajtóban történt őrségváltásra is kitér. Méltatja a li­berális újságírók múltbeli munkásságát, a fasiszták sorsat pedig nem ismeri, csak any- nyit említ meg, hogy Morgagni szenátor, a Ştefani iroda főszerkesztője és Virginio Gayda, a Giornale d'Italia híres publícisátja öngyil­kos lett. (Ezeket a híreket olasz részről még nem erősítettek meg.) A fenti idézeteket úgy állítottuk össze, hogy minél élesebb fényt vessenek Olaszor­szág pillanatnyi bel- és külpolitikai állapo­tára. A fasiszta rezsim bukása után eltelt har­madik hét küszöbén megállapíthatjuk, hogy Olaszország, ^ illetve a Badoglio-kormány helyzete tisztázódott annyiban, hogy Rómában rájöttek; nincs mis választás, mint a fasiszta rendszer alól felszabadított Olaszországot to­vábbvezeti azon az utón, amelyet 194c június 10-e Itália hadbalépésének napja végzetesen k’jelölt számára. Olaszországban ma már min­denki tudja, hogy az a három-négynapos tar­tózkodás, amelvt az angol—amerikai sajtó és rádió mutatott a kezdet kezdetén a Badoglio- kormánnyal szemben, hirtelen megváltozott Cs tíz nap óta nem csökkenő mértékben ellen­ségesre fordult ugv, hogy az angolszász ideg háborúnak Badoglio-ellenes foka ma már eléri a Mussolini ellen indított sajtó és rádiókam­pány legmagasabb fokát is. A legutóbbi olasz minisztertanácson keresték azt a lehetetlen le­hetőséget, hogy valamilyen módot találjanak a helyzet meeenyhitésére. Az ország stratégiai helyzete azonban olyan, hogy semmi célra­vezetőt a becsületért folytatott háborún kívül nem lehetett találati. Így tehát a világ Kö''é- leményc cl lehet készülve arra, hogy Olasz­ország a végsőkig folytatni fogja a háborút mégpedig Badoglio szavai szerint „egészen az ország legészakibb határáig“. Az angolszászok politikai térről most már katonai térre is áttolták az olasz nép és Badogilo-kormány címére intézett multheti fe­nyegetéseiket. Nápoly súlyos támadása után a szombatról vasárnapra virradó éjszaka nagy brit és amerikai repülőrajok Milánót, Torinói és Genovát támadták. A támadás súlyossá­gára jellemző, hogy a tüzek egészen a svájci határig ellátszoDtak. A megindult légioffen/i- vúnak minden- bizonnyal az olasz nép részé­ről spontán és önelhatározisból születő ered­ményei .1 legközelebbi napokban, esetiig órák­ban olasz, vehemenciával mutatkoznak meg. A PÁPA LEVELE A világ, de különösen az olasz nép legna­gyobb megpróbáltatásai idején a Szentatya is­mét vigasztaló szóval toriult a /zenvédésekkel tulhalmoz.ott emberiséghez. Maglione biboros- íllamtirkárhoz intézett levelében Kifejezi mély séges fajdalmát é-> mindenki iránt érzett rész­vétét, hogy a földkerekség népei harcban álla­nak egymással, annak ellenére, hogy az egy­ház feje egyetlen alkalmat sem mulasztott el felhívni az emberek figyelmét az egyetér­tésre és az áldott béke adományaira. Minthogy azonban az. emberek szőve süket az ilyen atyai kérelmek számára, a pipa Istenhez, a könyö- rület és a vgn'ztalás Atyjához emeld tekin­tetét és azt kívánja, hogy mindenki Hozzá emelje fel bűnbánatit és imáit. A Szentatva azt kívánja, hogy mindenki versenyezzen egy­mással a jó példaadásban cs igy eljön • íajJ az az idő, amikor a hadviselők v-rontó fegy­verét a jóság, az imádság és a testvéri sze­retet békés munkája követi. A pápa külö­nösképpen buzdítást intéz a neki olyannyira kedves olasz fiaihoz, hogy ezekben a súlyos időkben törekedjenek arra, hogy hazájukat megmentsék. A pápa levelét a keres'ttnvi béke szelleme hatja ár. Mint motto isméilő- die a legfőbb kinváság: „Ragyogjon fel végre a keresztényi béke." LÉGIHÁBORU A légiháboru pusztításai most mar minden emberi elképzelést felülmúlnak. Göbbels dr. rémet propagandaügyi miniszter a légiháboru léiektani hatásainak enyhítésére vezető cikket ir a Völkischer Beobachter szombati számá­ban. „Az ellenálló szellem, mint a háborút eldöntő tényező“ cimmel. Göbbels Jr. a légiháboru megváltoztatását jósolja. A német nép véleménye szerint Né­metország a légiharc terén ugyanazt a próbát állja ki, amelyben az angoloknak volt részük 1940-ben. Amint azonban annakidején az an­gol kormány a légvédelem egész uj alapokra hcl yezesével döntő jelentőségű változást tu­dott létrehozni, ugyanígy — irja dr. Göbbels — a német kormány is megteszi a szükséges intézkedéseket. Természetesen az előkészüle­tekről, sem azoknak időpontjáról egyelőre nem lehet semmit sem közölni. Az eljövendő hetek azonban döntő jelentőségűek lesznek. Amint az első világháborúban a német népet kieheztetéssel kényszer"tették térdre, ugyanígy most a könyörtelen légiterrort alkalmazzák. Arrug a német légitámadások 1940 nyarán és őszén kizárólag angol katonai és ipari célpon­tok ellen irányultak — mondja tovább a né­niét propagandák vezetője —, addig az ellen­ség majdnem kizárólag a polgári lakosságot bombázza es ezzel akarják a német harciszel- lcmet megtörni. Érdekes megállapítása a pro­pagandaügyi miniszternek a következő mon­dat; ;,Miután egyelőre a német légihaderő nem tudja ezeket a törnegíámadásokat hasonló erővel viszonozni, pedig ez volna a legcélrave­zetőbb, kénytelen pillanatnyilag beérni iegvé deltái rendszabályokkal és 'újításokkal. Ezek­nek a légvédelmi újításoknak tudható be az eüenseg mind jobban növekvő vesztesége a német birodalom fölött.“ A továbbiakban a propagandaügyi miniszter a polgári légvéde­lem kérdésével foglalkozik. Ezek elsősorban preventív jellegűek, amennyiben — mint pl. a birodalmi fővárosból, amely ellen a közel­jövőben súlyos légitámadások várhatók — a gyermekeket, asszonyokat és aggastyánokat kH telepítik. Természetesen a nagyvárosok totális kiürítésére nem kerül még sor. Semmi körül­mények között sem engedheti meg magának Németország, hogy a szükségessé váló intéz­kedések pánikot keltsenek és a német hadiipart veszélyeztessék. Szükséges még, hogy a kor­mány részéről tett intézkedéseket a lakosság saiát erejéből kiegészítse. Göbbels végül meg­állapítja, hogy a nehézségek csak átmeneti jel­legűek. ROÓSEVFLT-CHURCHILL TALÁLKOZÓ ? A Budapesti Tudósító Londonból közöd ér dekes értesüléseket. A távirati iroda munka­társa szerint jólértesült washingtoni körökben nem kételkednek abban, hogy a gyorsan gör­dülő hadiesemények Roosevelt és Churchill r 1943 augusztus 9. I ^ újabb találkozásit u* /üt szűk kyc-.d: 1. tó ko/ás lőcclja állítólag világos és határoz' I proklamáció megszövegezése, amely a szó ' Mj.csek külpolitikai céljait ismertetné. A Nv ^ Statesman ezzel kapcsolatban azt írja, I "> j Roosevelt es ( hurchijl eddigi találkozó u * ! kalmából mindig katonai kérdtek játszót a főszerepet, míg a politikai kérdések hát1 órl>* j szorultak. Moh nem lenne meglepő — vé! *• lap , lu a katonai tci veket összhangba hoz- nak a fejlődéssel. Az európai eseményei mint Londonban megállapiható — gondolko-- dóba ejtették azokat a köröket is, amely1'"' nemrégen még az európai és csendesóceáni had­műveletek evyiduben való fokozását hangoz ­tatták. L./idvíZetint inkább Churchill állá pontja jut előtérbe, amely szerint elsősorban Európában kell kierőszakolni a doniéit HOLLANDIA AKI Vilma holland királynő kihallgatáson fo­gatba Churchill brit miniszterelnököt. A ta- ’ I nácskozások hirét igen nagy érdekődéssel ta­gadta a világ. Természetesen a hivatalos jelen­tés Németországban is nagy figyelmet kelteit. Német résztől kijelentették, hogy c találkozó­val kapcsolatban terjesztett „nyugati invázió.- ijesztgetéseket“ annál is inkább a legteljesebb hidegvérrel fogadják, mert az. atlanti crőuvo 0/ nal a legteljesebb biztosítékot nyújtja mindé angolszász inváziós kísérletiéi szemben. Berlinben nem foglalnak állást azzal a brit véleménnyel szemben, hogy a Hollandia a Belgium elleni angolszász katonai akció nem- csak nyugatról, hanem délről is várható. IIJ FEGYVEREK H A Wilhelmstrassen, a IP jelentése szerint. ■" kérdést tettek fel, hogy vájjon a légiháboru terén, különösen uj harcieszközök alkalmazá­siban nemzetközi jogi változások következ­tek-e br? A kérdésre kijelentették, hogy biz.o j nyos foszforvegyülékeknek alkalmazása, anu- L éneket a szövetségesek néhány hó-iap óta a nemet városok ellen intézett támadásaiknál levetnek, mindenesetre uj fegyvernem, „amelv- r, k szörnyűségét a hadviselés semmi más mód­ja nem múlja telül“. Ezzel kapcsolatban rá­mutatnak a United Press hírügynökség egyik jelentésére, uniti) arról számol be, hogy Lon­donban a Hamburg elleni támadást mint „a világ történelmében első kísérletet“ állították be, hogy „egy ilyen népsűrűségű központot m< gsemmisitsenek.“ A Ştefani iroda közlése szerint mértékadó berlini körök utalnak az ellenfél által a légiháboruban a nemzetközi joggal ellentétes harceszközök, igy nevezetesen a foszfor alkalmazása által elkövetett sza­bálytalanságra. Itt röviden ismertetjük a Journal de Geneve berlini munkatársának leírását LIamburg ellen intézett legutóbbi légitámadásról. A mintegy ezer angol—amerikai nehézbombázó a nagy német kikötőváros ellen a nemreg feltalált „szonyegbombázás“ módszerét alkalmazta. Ez azt jelenti, hogy a repülőgépek szinte zárt formációban jelennek meg a kiszemelt város fölött és a vezérgép parancsára ugyanabban a p llanatban oldják ki romboló és gyujtóbomba- rakományukat. A foszforos gyujtóbombák mar a célbaé/és előtt meggyulladnak és egy össze­függő lángtengerként zuhannak le egész város­részekre, sokszor pedig az egész kiszemelt vá­rost lángbaboritják, ROMÁNIA Pamfil Seicarunak, a Curentul főszerkesztő­jének általunk is ismertetett cikke nagy feltü- j nést kelrett Románia határain túl is. Egy svéd újság megjegyzi, hogy a Curentul az a lap, amely az idők szelének fordulása szerint j mindig habozás nélkül átállította vitorláit s a I főszerkesztőjének mostani cikkét is, amelyben a monarchiát igen kedvezően állítja szembe a parancsuralommal, Románia jövőbeni maga­tartásának szempontjából szimpatikusnak Kel! tekinteni. A cikkel kapcsolatban a svéd lap megállapítja, hogy ha Pamfil Seicaru Olasz­országban élne, most őt is érintené a fasiszta vezetők vagyoni helyzetének kivizsgálására vonatkozó rendelkezés. Románia minden bizonnyal politikai célo­kat is követ, amikor Bartianu professzor ve­zetésével a román állam nevében a román egyetemi tanárok felhívást intéztek a rőisk >lai hallgatókhoz, hogy vegyenek részt a déli Kár­pátokban most bevezetett ásatásoknál, ame­lyeknek célja a régi dák királyok palotáinak kiásása. Ezáltal remélik, hogy „meg lehet állapítaná Dácia egykorú fővárosát“. NAGY JÓZSEF. Parkettexési munkálatokat ju­id. LŐRINCZY JÓZSEF, lakás: Zá olya-utca 14. szám., va jy SEBÖK - cukrászda, Mátyás király-tér 23. Tel.: 19—59.

Next

/
Thumbnails
Contents