Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-31 / 196. szám

1943 augusztus 3l. ELLENZÉK Egy vidéki lap margóiéra Nem kell túlságosan éles szem hozzá, hogy meglássuk: lapjaink, de sajnos, el­sősorban folyóirataink, s mindazok a ki­adványaink, amelyekben a szellemi élet­nek mozognia“ kellene, s át eszméknek valósággal nyüzsögnie, — panganak az ürességtől. Majdnem kivétel nélkül sivá­rak. Silány szellemi portéka kerül ben­nük nap-nap után és hónapról-hónapra a szellemi élet piacára. Napjainkban el­veszett vagy hova-tovább elvész lapjaink egykor oly élénk és mozgékony tárcaro­vata, a krokinak például hixe-hamva nincs, s a színes cikk is egyre elmaradó vendég hasábjaikon. Nem szólva arról* hogy nincsen kritikai megnyilatkozásunk, őszinte, eszméket felkavaró, bátor és szó­kimondó, uj lehetőségek felé utat muto­gató kritikánk. OÍyan, amilyen egykoron mégis esak volt. Könyvkiadványaink túl­nyomó nagy része — általánosságban meg lehet mondani még az igazat is — csak felesleges papirpocséklás számba megy ebben a szűkös világban. Senkit se lepjen meg ez a nyílt és őszin­te, még égy napilap hasábjain sem egé­szen pro domo-beszéd. A jelenségeket ál­talánosságban nézzük. Legyünk legalább ilyen vonatkozásban őszinték, s egyenges­sük legalább a nyílt színvallás utján az eljövendő, szellemiekben reméljük maj­dan mégis csak mozgalmasabb időket. Sokfélé okát és magyarázatát adhatjuk szellemi életünk, ismételten és pontosab­ban az erdélyi szellemi élet pangásának. Mégis nincs olyan magyarázat, amely ki­elégítő választ adna. Igaz-e, hpey a te­her alatt nő a pálma?. Nos, kisebbségből- többségbe kerülve csökkent a teher nyo­mása, s ez talán igazolná a tételben meg­állapítottakat. Viszont a háború is sú­lyos terhet jelent, ami ismét visszanyomja a mérleg felszabaduló serpenyőjét. Lát­ható, hogy semmiféle közmondásbölcses­ség el nem igazit a kérdés megfejtésében. Akkor sem jutunk többre, ha az erköl­csiek felől akarjuk kitapintani a válság okát, amint Sergio Failoni tette, vagy ha bizonyos szellemi elvetéltség után kuta­tunk, mint — a sok közül csak egy ne­vet — Ortega Y Gasset. Sokan kutatják az okot Erdélyben, Magyarországon, Eu­rópában és a világon angyali és ördögi tudós doktorok. Egyelőre nem hiszünk egyiküknek sem, hiszen a diagnózis még messze van a terápiától, de az oktalan siránkozásnak is minek szenteljünk több sort. Inkább mutassunk rá, annál nyomaté­kosabban, minél ritkábban tehetjük ezt manapság, oly jelenségre, amely a maga vigasztaló, kulturpesszimizmusunkra üdí­tő forrásként ható mivoltában, ebben a szellemi életünkre is végzetesen bénító hatású centralista légkörben, ismét a so­kat ócsárolt, lenéző hangsúllyal kiejtett vidékről indul ki. A vidéki sajtó hatalmas garmadáját forgatjuk asztalunkon. A nagy halom al­járól egyszer esak előkerül a sepsiseent- györgyiek napilapja, a Székely Nép. Már felületes betekintésre is megcáfolja az összes közhasználatban levő válság-érve­ket, amivel gyengeségünkért és termé­ketlenségünkért védekezni szoktunk, ki­csik és nagyok egyaránt. Lám, Sepsiszent- györgyön, az „Isten háta megett“ milyen lapot szerkesztenek! Érdemes és tanulsá­gos megvizsgálni töviről-hegyire. A lap augusztus 29-iki számának ve=- zéreikke emelkedett szellemben, röviden és^ tömören ,,Honvédéink szelleméről“ szól. Sújtja a diváthazafiságot, biztató jelek után kutat a nehéz időkben és talál is biztató jeleket. Többek közt és elsősor­ban: honvédségünkben. Szentimrei Jenő arról szól, „hogy lehet-e csodálni (a gra- fomániások közhelyeinek szörnyű tobzó­dásában), ha az igazi irók némultak el vagy húzódnak hátra nagyszerényen, a számukra kijelölt utolsó sorba, a számár­adba“ és Javasolja, hogy: „Valami mó­don, mentői sürgősebben vissza kellene ültetni az irodalmat az utolsó pádból az elsőbe, Hogy igazi hivatását teljesíthesse“. Kóré Ferenc riportja az ország gazda­sági életének szolgálatába átállított Hor- tobágyról ad eleven és friss képet. Egy másik cikk gyakorlati javaslattal hozako­dik elő, hogy hogyan kellene okosan és módszeresen a gyakorlati pályák felé te­relni az ifjúságot. A huszonhétéves évfor­duló alkalmából visszaemlékezést olvas­hatunk a lapban az 1916. évi román be­törésre és következménveire. A „Király­hágón innen — Királyhágón tül“ citnü rovatban (a cim és tartalom egyformán a minden magyarok egységét Szolgálja, s ez igen fontos az ország délkeleti csücs­kén, ahonnan egy fűtamodásnyira egé­szen másféle egységről szavalnak!) — Móricz Zsigmondiról és Tamási Áronról olvashatunk. A két nagy magyar iró is­mertetése egymás mellett ismét kiválóan szolgálják az óhaza és a visszatért részek egymásra találását. Azon a helyen, ahol más lapokban folytatásos ponyvát olvas­hatunk Piszkos Fredről, az ékszer rab ló­ról, a sepsiszentgyörgyiek lapjában Tóth Árpádnak két versét találjuk fel, életé­nek és művészetének ismertetésével. De nagy beszámoló szól egy és ugyanazon példányszámban a magyar népi gondolat­ról, s egy Tamási-könyvrészlet is erősit- geti a magyar tudatot. A „kicsi széke­lyekhez“ hozzájuk illő mese szól a lap ha­sábjairól, s a heti irodalmi és művészeti szemle bátran vallja címében „így látjuk mi“ többek közt a magyar filmet, s az idegen-majmolás kérdését. Nos, aki átlapozza ezt a vidéki lapot, áz valóban elvetheti az összes válság­magyarázatokat. A magyar vidék ebben a kis példában ismét nagy ösztönző erőt mutat fel a gazdagabb és mégis üresebb fővárossal szemben. Ismét arra utal, hogy az egészséges vidéktől* a felülről is párt­fogolt decentralizációtól várhatjuk Er­délyben és országos viszonylatban egy­aránt szellemi életünk felpezsdülését. Képzeljük el, mi lenne, ha gazdagabb, na­gyobb orgánumaink ebben a szellemben működve folytonosan azt tennék, amit e „vidéki zug“ egyetlen napilapjának égyetlen száma? Szükséges volna, bogy megváltozzék nyelvünkben a „vidék“ szó kellemetlen lenéző árnyalata és szükséges volna töb­bet rábízni — nyugodt lélekkel a vi­dékre ... (ón) Meghalt Glattfelder Gyula Csanádi érsek Ä Magyar Távirati Iroda jelenti: Glatt féld er Gyula dr. Csanádi érse k - püspök hétfőn este hosszaid) bé<teg>eis;- kedéísi lilán a Siesta szabna tóriumban meghalt. A Budapesti Értesítő jelenti: Dr. Glattfelder Gyula 1874-ben született Budapesten. A teológiát a budapesti egyetemen végezte. 1896-ban szentel­ték pappá. Felszentelése irtán égy- ideig mint budapesti hittanár tini kö­dőit, majd a központi papnevelő in­tézet tanulmányi főnöke lett. 1910- ben a budapesti tudományegyete­men* a teológiai fakultáson az egy­házi ékesszólás-tan nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Ez idő alatt m egál api tolta a Szent Imre Intern á- tus Egyesületet és fel á Hite itta a fő1 városban a két Szent Imre Kollégiu­mot. A budai kollégiumot igazgatói minőségben maga vezette 1911-ig, amikor a kifáiy előterjesztésébe a pápa. Csanádi püspökké nevezte ki. Az összeomlás alatt négy esztendőn át nagy erővel védte a katolikus egyház és a magyarság érdekeit, úgyhogy a rondán kormány 192,2-ben székhelyéről* Temesvárról kiutasá- toita. Megalapította Szegedena Szent Imre Kollégiumot, az uj tanítóképző intézetet, a papnevelő intézetet és a katolikus tanoncinternátust. A sze* gedi fogadalmi templom világhírű, főoltárát saját költségén emeltette. Megalakulása óta tagja a felsőház­nak, amelynek vitáiban gyakran vett részt. A Kormányzó IJr érdemei el­ismeréséül titkos tanácsosi cimmel és a Magyar Érdemrend nagykereszt­jével tüntette ki. Tiszteletbeli tagja; volt a Szent. István Akadémiának, elnöke a Magyar Képzőművészeti Társulatnak és ebben a minőségében sokat tett a képzőművészet előmoz­dít á&a érdekében. Rövid idő alatt 719 eggesfilet szűnt meg Budapesten Budapest nevezetes volt a régi békeidőben nemcsak sok kávéhazról, szórakozóhelyéről hanem arról is, hogy nálunk túltengtek az egyesületek. Sokezer különböző célú egyesü­let létezett, amelyek jórésze azonban nem lejtett ki semmiféle közhasznú működést, taglétszámuk is alig volt és akadtak egye­sületek, amelyeknek összességét egyedül a vezetőség jelentette. Már évekkel ezelőtt felsőbb kezdeményezésre mozgalom indult a felesleges egyesületek megszüntetése, leépi_ tése érdekéebn. Lassan el is tűnt egy Sereg egyesület, de tömeges megszűnésekre csak a Legutóbb került a sor. A polgármester leg- újabb beszámolójából kitűnik, hogy a közel­múltban, rövid idő alatt 719 budapesti egye-, sülét szüntette be működését, jobban mond­va létezését, mert ezek nagyrésze tulajdon­képpen nem is működött. Az egyesületek feloszlása sok íűunkát jelent a hatóságoknak, elsősorban a fővárosnak, amelyek ezek fe­lett a felügyeltet és az ellenőrzést gyako­rolják- Gondoskodni kellett a feltalálható va­gyon felszámolásáról, ami hosszú időt vesz igénybe. Az ingóságokat leltárba vették és gondoskodtak a tárgyak elhelyezéséről. Az esetleges hitelezőket is fel kellett kutatni és a vagyonátlagból igyekeznek a hitelezőket kielégíteni. Az egyesületek frontján végbe­menő revízió lakásügyi szempontból is nagy fontosságú. A legtöbb egyesület ugyanis olyan helyiségeket rendezett be hivatali célokra, amelyek azelőtt lakás célját szolgálták. Ap­ró, minimális forgalmat lebonyolító kisegvesü- letek is három.négyszobás lakásokat rendez­tek be hivatalként. Vannak egyesületek, amelyek hetenként egyszer-kétezer tartanak „hivatalos órái" és mégis hivatalt tartanak fenn és ezzel elvonnák lakásokat. A hatóság most igyekszik ezeket a tényeket felkutatni és a megmaradó kisebb egyesületeket vagy arra szorítják, hogy hivatali szempontból egyesüljenek, azaz közös helyiséget tartsa­nak fenn vagy teljesen engedjék át hivatali helyiségeiket ismét lakás céljára. Ezzel több­száz laká9 felszabadulását remélik. (M. T.) Bromfield, a hires regényiró Amerika élelmezési helyzetéről Lisszabonból jelenti a TP: Wa­shingtoni jelentés szerint illetékes körökben már nyilvánvaló, hogy a,z USA polgárait nem lehet eltéríteni attól a gondolattól, hogy az idei ara­tás eredménye neim ,a leg ki elégi! óbb és a súlyos élelmezési nehézségek hamarosan éreztetni fogják hatásu­kat. A katasztrofális terméshiámy Dk vább már nem titkolható. Az Egye­sült Államok búzatermése ebben az esztendőben 28 százalékkal volt ke­vesebb, mint tavaly. Más kenyérmag- vaknál a visszaesés 14 százalék, zöld­ségben és gyümölcsben pedig 50 szá­zalék. A közellátási diktátor az el­múlt héten közzétette, hogy a vágó­marhaállomány 45 százalékát a had- tefeg, valamint a bérlet és köl cson ­t-örvény részére lefoglalja. Bromfield, aki farmercsaládból származik és aki az Egyesült Államok legdivatosabb Írója, felveti a kérdést, lehetséges, hogy egy olyan gazdag országban, mint az Egyesült Államok, ez a sú­lyos élelmezési hiány egyáltalán elő­fordulhat. Mindjárt meg is adja rá a választ: az amerikai felelős vezető­férfiak semmit sem tettek ennek a lehetetlen állapotnak a megelőzése érdekében. A farmereket gondol ko zás nélkül behívták katonának, me­zőgazdasági gépeket egyáltalán nem lehet kapni, ahol pedig segíteni le­hetett volna; ott a papirháboru és az árhivatal megfontolatlan rendeletéi a farmerek észszerű munkáját lehe­tetlenné tették- A felhalmozott kész­letek nagyrésze tönkrement, lgv pl. a burgonyaraktárakba betelepedett a burgonyabogár, óriási tömegű kon­zervált paradicsomlevet kellett kiön­teni, -mert a gyárak ezt sem készíttet­ték el kellő alapossággal. Bromfield előre látja, hogy <az amerikai mező- gazdaságban az egyi\> fokozódó el­látási nehézségek nagyon nehezen lesznek áthidalhatók. Félémzáxados külföldi o»s*eköttetéseim lehetővé teszik. ^ solingeni acélárukban és szemüvegekben még mindig a leg- jobbat és viszonylag olcsón ludom nagyrabecsült vevőimnek nyújtani. A világhírű J. A. Henkels solingeni ikenjegyü zsebkések, o'lók, borot- B váí, keilieszközök, Vâlâminl ttnborotváló-pfDgék gyári krskäts: ^ KUN MÁTYÁS FIA KOLOZSVÁR, KOSSUTH LAJOS-U. 1. Ma és minden este és még 12 attrakció. Naponta 2 előadás: délután 4 és este fél 8 órakor. Jegyelővétel délelőtt 10-1-ig és délután 3 órától a cirkusz pénztáránál. Telefonmegrendelés 20—00. TT9wn iTB.rwmi .....—ti fl HÁBORÚ RÖVID HÍREI A NÉMET tengeri erők az Azovi-teri- geren Taganrogtól délnyugatra harcra kényszeritettek hat szovjet motoros ágyunaszádot. Saját veszteség nélkül el­süllyesztettek két ellenséges hajót. A ŞTEFANI IRODA közli az olasz ha­dijelentés kiegészítéseképpen: Az augusz­tus 27-i és 29-i légiharcok során különö­sen kitüntette magát Luigi Gorini, a har­madik vadászezred őrmestere, aki két négymotoros vadászgépet lőtt le. ZÜRICHI jelentés szerint vasárnap an­gol és amerikai repülök folytatták nap­pali támadásukat Németország és Fran­ciaország egyes részei ellen. Nagyobb vá­rosok elleni támadásokról-eddig nem ér­kezett jelentés, csak annyit közölnek, hogy főként az angolok Észak- és Közép- Németországban, illetve Észak-Franciaor- szágban a csatornákat és a vasúti vona­lakat bombázták. ÉSZAK-NORVÉGIÁBAN ellenséges ügynökhálózatot lepleztek le. 11 norvég állampolgárt halálra ítéltek. Három nor­végre fegyházbüntetést szabtak ki. Az el­ítéltek vagyonát elkobozták; ANGLIÁBAN az elsötétítés rendkívül sok halálos áldozatot követel — írják a svéd lapok. A háború kitörése óta az el­sötétítés következtéből 10.556 ember halt meg baleset következtében. 1942 októbe­rében, novemberében és decemberében, valamint 1943 januárjában az elsötétítés 1391 emberéletet követelt. A DOMEI-IRODA jelenti a Dél-Csen- des-tengerről: Egy japán légelháritó tü­zérütegnek sikerült Bunánál az utóbbi hetekben 66 északamerikai repülőgépet lelőnie. Valószínű, hogy még 15 repülő­gépet elpusztítottak. SZOMBATON Dél-Olaszország és Szardínia ellen intézett támadás alatt 32 angolszász gépet lőttek le. A SZOVJETKORMÁNY által felállított „lengyel hadosztály“ parancsnoka, Beding, mielőtt az arcvonalra utazott, hódoló üd­vözletét küldött Sztálinnak, akit „nagy tábornagynak“ nevez. Ez a megszólítás és az üdvözlet további szövegezése bizonyít­ják a német politikai köröknek már több­ször kifejezett véleményét ennek az úgy­nevezett lengyel csapatnak a valódi jel*» leméről. NÉMET katonai körökben mint érdé* kés példára mutatnak rá az ellenséges hírszolgálat állítólagos katonai sikerek­ről szóló jelentéseire. Néhány nappal ez­előtt az ellenséges bombázókötelékeknek: délnémetországi városok elleni támadása alkalmával 307* lelőtt német vadászgépről számolt be, holott a valóságban csak két német gép veszett el. A SVÁJCI szövetségi tanács újból fog­lalkozott az elsötétités kérdésével. Meg­állapította, hogy továbbra is fennállanak azok az okok, amelyek 1940 novemberé­ben a svájci felségterületek elsötétítésé­nek elrendelésére vezettek. A szövetségi tanács és a főparancsnokság ezért azon a véleményen van, hogy a jelenlegi körül- ménvek között az elsötétités felfüggesz­tése nem jöhet számításba. Az elsötétitéa mint eddig is, 22 órakor kezdődik és $ órakor ér véget«

Next

/
Thumbnails
Contents