Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-27 / 193. szám

— 2 ELLENZÉK w^rjniEa 1 fl £ 3 augusztus Z7. m i ■■———f —~ mir™ Külpolitikai figyelő A québeci kondcrcncia után Churchill és osevelt nyilatkozott a sajtó képviselői előtt, de bejelentéseikben óvakodtak attól, bogy támpontot adjanak az elképzeléseknek a meg­hozott döntésekre vonatkozóan. A québeci ér­tekezletről kiadott hivatalos kommünikét is ug\ kell tekinteni, mint a tárgyalások befeje­zésének semmitmondó közlését. Egyedül Bren­dan Bracken hitt tájékoztatási miniszter tett néhány ol>an megjegyzést, amely burkoltan céloz a FoWanac-száilodában megvitatott problémák eredményeire. „Aki meg akar győ­ződni a québeci ta)tacsko/.a>ok határozatairól, az iratkozzék be a hadituiiósitokhoz mondotta bracken. Ez a mondat félreérthetet­lenül aze jelenti, hogy az. angolszász nagyha­talmak politikai és katonai vezetői mindenek­előtt kidolgozták a háború szempontjából ál­taluk A rtoHfőnek nevezett haditerveker. A haditervek két hadszíntérré vonatkoznak: az európai frontra cs a távolkeleti arcvonalra. Az európai erők elleni hadműveleteket rüvid- lejáratuaknak tgérik, ezzel szemben hangsú­lyozzák, hogy a csendesóceáni hadszíntér küz­delme még beláthatatlan ideig kinyúlhat, ami azonban nem fogja hátráltatni az európai új­jáépítést. Megállapodtak abban is, hogy orosz, szövetségeseikkel együtt valószínűleg egy időben összpontosított támadást kezdenek az ,,Europa Festung' magva, Németország ellen, amit angolszász részről a légihaderő egyre na- gyobbmérvü bevetésével hajtanak végre. Fog­lalkoztak Olaszország problémájával is, s ab­ból a megmásíthatatlan tényből kiindulva, hogy a Badoglio kormány fizikailag tehetetlen Olaszország semlegesítésére, elhatározták az olasz félszigeten összegyűjtött német csapatok elleni „Sziciliaszerü“ fellépést. Természetesen *. ; « " brit—amerikai hadipotenciál sem teszi tehetővé, hogy Japán ellen ugyanak­kor párhuzamos hadműveleteket folytassanak, ezért a távolkeleti háború befejezésére vonat­kozóan nem tettek túlzottan derülátó megjegy­zéseket. Az a tény, hogy lord Mounthbatten altengernagyoc a kombinált csapatok főpa­rancsnokát, a délázsiai szövetséges haderő fő­parancsnokává nevezték ki, azt mutatja, hogy Churchill és Roosevelt a Iegmesszebbmenően igyekszik kielégíteni az újvilág közvéleményé­nek azt az óhaját, hogy a Japán elleni küz­delem se nyúljon el a végtelenségig. A fennti rövid összefoglalást inkább a rá­dió- és sajtókommentarokból mentettük. Nem tartjuk azonban kizártnak, hogy a britek es az amerikaiak ezúttal is alkalmazzák az ideg- háború jól bevált módszereit s igyekeznek a nyilatkozatokkal elterelni a figyelmet azokról a pontokról, amelyeken harcba akarják vetni p'V •> • -A I, t I K' v > t • > » • v \ . • v * W haderejüket. Politikai síkon a québeci találkozó az an­golszász—szovjet viszony alakulására és jövő­beni fejlődésének irányára szolgáltat egy pár jellegzetes momentumot. Sztálin egyelőre nem tudni mi okból, lemaradt az újabb Churchill —Roouvelt értekezletről. M cghivlák-e a szov­jet diktátort Quebecbc vagy nem? A vélemé­nyek megoszlanak. Ha meghívták, miért nem ment cl? ha nem hívtak meg, miért? A kér­déseknek ez a logikus következése azt bizo­nyítja, bogy egyrészt Anglia cs az Egyesült Államok, másrészt a Szovjetunió között az ed- d'gi normális kapcsolatok rosszabbodtak \ Á hl \ n I I' i ^ 1 t ' > i I I I * v { lil I j T l'.V ' \, >| •’ a k 1, l 'i . f ,'i I • il.'lái • ? WI *'i/f 1 o 11 } t i it v [ 1í iií jil ti k '11' a i- / 1 i i ft & Ţ i /.! 11 t i /1 K tan *1 I , ö « t » ^ » í' J I * } I I i i*i îi I I rr n I Ilit még tovább rosszabbodni fognak. Erre vall Litvinov visszahívása is. Washingtonban különösen fájlalják l.itvinov l.azarendelésér. mert az amerikai politikai kö­rök a volt washingtoni szovjetnagy követet inkább intellektuelnek tekintették, mint bol­sevistának. Ugyanezt ííem állapíthatják meg az újonnan akreditált nagvkövetről. Q'romi- kovról, akiről egyszerűen azt mondják, hogy „egy ismeretlen kommunista fiatalember“. ! la továbbra is az észszerű logika utján haladva és kizárólag a feltételezésre alapítva, ,.l l, n! fc I I \ I ( f t u I I f illeni »ii \ k ' J li V l fi U'r , l 1 J i ! i i , A *; r i I v,r ? I i-ríl rr.ii yiri’! ír ér I 1>u'h 1 /1 b' I ív NVn i t / 8i 11 i1 ii I íl ’il i i f i » r 11 ni i ■'* ’ i i i i j f 11 fi Erre az elgondolásra alapítja a Porunca Vre­mii is a következő mondatat: Romániát csakis az angolszász- -orosz ellentétek összeütközése mentheti meg. Mindinkább látszik az érdekeken az az eszmei ellentét is, amely csak a legnagyobb szükség esetén tudta egy táborba állítani Moszkvát és az angolszászokat. Az amerikai nép azért volt hajandó szinte egyhangú !e|- kcH-déssel beleavatkozni a háborúba, mert ve­zetői a totalitarizmus ellen hirdették a harcot. Biérkezhetik az. idő, amikor az. angolok cs az amerikaiak mostani szovjet szövetségesük el­nyomó és zsarnok magatartását éppen olyan ellenszenvvel nézik, és éppen olyan eszközök­kel küzdenek ellene, mint a számukra legve­szélyesebb totalitarizmus kikapcsolásánál. NAGY JÓZSEF. Uliein-Revlczky finlal könyve a trianoni béke szerződés területi rendelkezéseiről BUDAPEST, aitrgTisztu.s 27. Mo^t. hagyta el a sajtóit. Ullein-Reviezky Antal rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszternek „A trianoni szerződés területi rendezéseinek jo i gi természete“ cianü müvének nu- I gyár kiadása. A mii eredetileg Paris- Iran jelent meg: francia nyelven. A szerző müvében érdekes jogászi ér­vekkel mutatja ki a trianoni szerző­dés területi záradékainak érvényte­lenségét. Ez az érvénytelenség ablr 1 következik, hogy a területátengedé­seket nem tették függővé az érdekelt lakosság kifejezett akaratától és for­mális hozzájárulásától. A nagy fran­cia jogtudósok egész sorára hivatko­zik, akik mind arra az álláspontra helyezkednek, hogy területek eldöntésénél elsősorban magának a lakosságnak az akarata az irányadó. Ullein-Reviczky Antal arra a követ­keztetésre jut, hogy olyan terület- szerzés, amely a háború következté­ben népszavazás mellőzésével követ­kezik be, nem egyéb közönséges hó­dításnál. Rámutat a továbbiakban arra, hogy a trianoni szerződés ese­tében a népek önrendelkezési jogát márcsak azért is alkalmazni kellett volna, mert erre nézve a szovetscsAß hatalmak ünnepélyes ígéretet, tettek. Nem felelnek meg a valóságnak azok az állítások, hogy a megszállt terüle­tek lakossága saját akaratából sza­kadt volna el Magyar országi ól. A soproni népszavazáskor a leghatáro­zottabban kifejezésre jutott, hogy amikor népszavazást alkalmaznak, a lakosság többsége kinek a javára dönt. A trianoni szerződések területi rendelkezéseinek érvénytelenségét még jobban aláhúzta az, hogy a te­rületek odaítélését fegyveres meg­szállás előzte meg, aminek végrehaj­tására a megszállóknak semmiféle jogcímük sem volt. A fentiekből vi­lágosan kitűnik az is, hogy azok az államok, amelyek Magyar- ország elszakított területejt birto­kolták, nem hivatkozhattak az el­birtoklásra sem, minthogy elbirtok­lásuk nem volt sem békés, sem megszakítás nélküli, ami előfelté­tele az elbirtoklás jogérvényessp- gének. Nem lehettek érvényesek a trianoni békeszerződés területi rendelkezései márcsak azért sem, mert Magyaror­szág, amikor a szerződés a.láÍrására kényszeritették, a teljes kimerültség állapotában volt. hémehet itéltoh el Stoch holm Iß o rí Stockholmból jelenti a DNB: A .stock­holmi törvényszék .szerdán hirdetett Íté­letet az Erlcksson-házaspár kémkedési ügyében. A házaspár a lakájukon lévő titkos adóval híreket közölt egy külföldi fiatalom számára, s egyben híreket is ka­pott. Az asszonyt háromévi, a férjét pe­dig bünsegédi minőségben 2 évi fegyház­büntetésre ítélték. A tárgyalás zárt aj­tók mögött folyt le. Az ítéletről kiadott hivatalos közlemény nem mondja meg, )»■ gv melyik külföldi hatalom javára történt a kémkedés, tény zonban, hogy a házaspár ezelőtt a kommunista lap szer- ke&/tőségében dolgozott. Határátlépőket Ítéltek el I)é*en DÉS, augusztus 27. Copán János Má­nyik községbeli földműves munkakeresés céljából átszökött Romániába. Itt azon­nal besorozták, felöltöztették és ki akar­ták küldeni a harctérre. Copán ekkor úgy, ahogy volt, visszaszökött magyar te- íüietrei A törvényszék 3 havi fogházra és 3 évi jogvesztésre ítélte. Copán János megnyugodott az ítéletben. Pop Simonná antosi lakos értesítést kapott Romániából, hogy fia hazaérke­zett a frontról és sebesülten fekszik. Mindent félretéve, átszökött román terü­letre, meglátogatta nagybeteg fiát, majd ismét visszajött Magyarországra. A tör­vényszék az enyhítő körülmények fi­gyelembevételével mindössze 2 napi fog­házra Ítélte. Pop Simonná ugyancsak megnyugodott az Ítéletben. Druca Andrásné sz. Sándor Mária leá­nyát meglátogatni szökött át Romániá­ba, ahonnan rövid idő múlva visszajött. Büntetése 500 pengő. Lázár Mária porkereci falusi asszony* szerelmes volt egy odavaló legénybe. A' legény kiszökött Romániába, ö pedig kö­vette. Romániában a fiút besorozták, mire ő, áldott állapotban, visszaszökött magyar területre. Büntetése 21 napi fog­ház. Foro Mussolini helyett Foro italiano Rómából jelenti az MTI: Mint a Me^- saggero jelenti, a Foro Mussolini nevét Foro Italianora változtatták. A VASNAGYKERESKEDÖK BRUTTÓ HASZONKULCSA. A hivatalos lap egyik legutóbbi száma közölte a közellátásügyi mi­niszter rendeletét, amellyel a belföldi vashen­germüvek által közvetlenül kiszolgált, vas- nagykereskedők által felszámítható bruttó ha­szonkulcsot újból megállapítja. J.auas-tzi utilUfr&U Irta: Szabó István A vonaton rengeteg turistafelszereléssel ellá­tott fiatalság utazik az egykori szuverén ér­sekség felé. A fülkék hálói, s a folyosók tele vannak silécekkel, botokkal és hátizsákokkal. Mindenki türelmetlenül nézi az óráját, hiszen minden negyedórás késés nagy kár annak, aki kevés idővel rendelkezik, s talán este már vissza kell térnie munkahelyére. A nap szinte minden száz kilométerre hevesebben süt. Leg­meglepőbb élményünk, hogy milyen derűs és finom összhangban kiegyenlítődve jelentkeznek a táj természeti ellentétei. Észak és Dél elemei vegyülnek játékos változatosságban egymással, de egyiknek sem érezzük egyelőre uralkodó fölényét, hiszen a merészebb, felfelé Ívelő hegygerincekre szelíden mélybehajló völgyek, lankák harmonikus vonalai tárulkoznak a szá­guldó vonat ablakai elé. Lassankint magukhoz igézik a szemet és a képzeletet és elnyomják a szokásos és céltalan traccsolást, sőt a hábo­rús témák megbeszélésére való általán élénkebb hajlandóságot is. Az egyik folyosó-szögletben vidám kirán­dulócsoport dalolgat: lm Salzburger Landl Lebst überall schön . . Dearfst singa, dearfst schnaggln ’ Auf Gassi dearfst geh(n .. _ de mire megkrUnök ezt a sajátos bajor-osztrák népnyelv-keveréket, már be is futottunk az uj városrészben lévő pályaudvarra, amely fölött komoly méltósággal emelkedik az alpesek vi­lága, de komolyságát, mint eddig is e tar­tományban a nap csillogása enyhíti, szemva- kito. játékot űzve az örökös hóval és jéggel. Az egyik kirándulócsoportban hevesen ma­gyarázza valaki, hogy Humboldt, a nagy ter­mészettudós cs világkörüli utazó, Nápolyi, Rio de Janeirót és Salzburgot tartotta a világ leg­szebb városainak. Nos, igaza lehet, ba bt a tenger kék világát az örökös hó határának nem kevésbé elragadó fénylő-fehér világával helyettesítjük be. Valóban csodálatos érzékkel választották városi település székhelyéül ezt a helyet azok, akik a romai Juvavum-ot fel­építették s az uj éra papi fejedelmei, akik a halott várost feltámasztották, s a bajuvárok törzsének települési központjává tették. Rupert frank vándorpüspök alapítása nem­sokára hatalomra, gazdagságra és tekintélyre tett szert. Önálló egyházi állammá fejlődött, s a pásztorbot uralma kereken ezer évig tartott a tartomány felett. Művészete is egyházi ha­tásra fejlődött ki, a templomok városának is nevezhetnők, mégis távol áll tőle a zordon jel­leg, építői nagy számban emeltek olaszos íz­lésű világi épületedet, s a Dóm-környéki ka­nonok-udvarok, a nemes kanonokok házai ura­sági, sőt polgári jellegzetességükkel a templo­mokhoz, kolostorokhoz és temetőkhöz szolgál­tatnak kiegyenlítő egyensúlyt, mig némely utca még a középkorról regél, s gazdagon tükrözi az északi germán világot, addig a templomok, tornyok, kupolák és paloták, a szépséges te­rek, kutak, emlékoszlopok világias elökelősé- güek, s inkább Olaszországra emlékeztetnek, mint arra a kevés német városba, mely mind a táj, mind a város páratlan művészeti gazdag­sága szempontjából, egyáltalán összehasonlít­ható Salzburggal. Hiszen az egyházi középkor­nak alig van már benne nyoma, a folytonosan újító és újjáépítő hercegérsekek egész galériája fáradozott azon, hogy olasz szellemben vilá­gias külsőt adjon székhelyének, amely a román, a csúcsíves és rcnaissance-müvészet váltakozá­sainak egyedülállóan gazdag tárháza. Persze a XVI. században bevonult renaissance uralkodik mind e stílusjegyek között a leg­inkább. Wolfgang Dietrich Rcitenau kímélet­len és zabolátlan építkezési kedvében hét év alatt széthordatja a tüztől sérült hatalmas ro­mánkon dómot» hogy ízlésének megfelelően felépittesse az újat, ezt a barokk felé hajló kcsö-renaissance templomot, amely kívülről kissé visszásán hat hajójának vár szerűsége és homlokzatának aprólékos kidolgozása miatt, belül azonban csodálatos arányaiban derült és kissé világias előkelőség jut kifejezésre. Amerre járunk, mindenfelé elkísér az a ha- scnlit hatatl an, ünnepélyes délvidéki hangulat, s úgy érezzük magunkat, mintha folytonosan vasárnapban járnánk. Ismét Észak és Dél ele- gyülésére kell gondolnunk, s ime megtaláljuk .ezt az egybeolvadott ellentétet a város két nagy szülöttében, a derűs és délies Mozartban, s a magányos és komoly orvosban, Paracelsus- ban. A németség^ legnagyobb szellemeiben fe­jezte ki a Dél iránti sóvárgását, s ebben a salz­burgi renaissance, s Goethe Itáliai Utazása vagy a Római Elégiák egy és ugyanazon je­lenség két vetületére hívják fel figyelmünket. De az ellentétek játékához visszatérve, itt ta­láljuk a Szeplőtlen Szűzről elnevezett Studien- kirchet, Fischer von Erlach alkotását, ezt a gyö­nyörű rokokó felé hajló barokképitményt, de sok más kifejezetten rokokó épületet is, ame­lyeket csak az Alma Benedictinaval, az egy­kori egyetemmel kell összehasonlítanunk, hogy ismét a két nagy ellentét pólus, Mozart és Paracelsus jusson eszünkbe. Ebben a szellemi keverékben, amelyben két­féle táj, fajta és vérmérséklet találkozik, ma­radt ez a város a friss és nyers paraszti nép­humornak is otthona. Olvasható egy a X.* századból fennmaradt freisingi kéziratban, egy régi karácsonyi játék, amelyben Herodes azok­nak az Írástudóknak, akiktől tanácsot kér, megbosszankodván, saját könyveiket veri a fe­jükhöz. Úgy érezzük, hogy ezt a vonatkozást egészíti ki az is, hogy Hans Sachs is clzarán­dokolt ide és verset zengett látogatásáról. . . De nem azért uralkodik a városban mindig derűs délvidéki hangulat, s nem azért vált a nyári ünnepi játékok színhelyévé, hogy a mai Festspielhaus ősét is meg ne találnánk benne. Itt van a XVII. században élt Sittich Marx egykori Hellbrunn-i mulatókastélyának köze­lében az a sziklaszinház, amely valóban párat­lan. látvány még mai elhagyatottságában is. A pempaszerető- fejedelem különféle ünnepi al­kalmakból operákat és pastoralékat — maga is költő volt — adatott itten elő. Megnézzük a sziklaszinházat, amelyet nem tudni mi okból mostanság még az idegenvezetők is elhanya­golnak. Panaszolja is a bulgár ismerős, akinek viszont jártas emberek hívták fel a „csodára“ ‘ figyelmét. Hát valóban csoda. Természetilcg is páratlan ritkaságu hely, a természet és az emberi géniusz találkozására rendeltetett. Azt ember lába a földbe, illetve a sziklába gyöke- > rétik, s meghatottan próbálja elképzelni az em-* litett század első éveiben a bajor fejedelmi vendegek tiszteletére tartott azt az előadást% amelyről a krónika így emlékezik meg: Krisz­tina szent vértanúról mutattak igen szép játék- színi akciót, amihez foghatót itt, mióta Salz­burg áll, soha nem tartottak . . . Hellbrunnbart azonban nem szakad meg a máig vezető fonálé E század utolsó esztendőiben megalakul az Aikadémiai (vagy Aula) Színház. De erről bő­ven beszél akármelyik Mozart-életrajz. Ebben a színházban lépett ugyanis először fel az ifjti Wolfgang Amadeus, Délvidéki hangulatról szóltunk, nos a pol­gári házakban, polgári negyedekben valóban nem találunk a német jellegnek megfelelő er­kélyeket vagy oromfalakat. Csak sima és felül vízszintes párkánnyal végződőkei, azaz szo­katlanul magas házakat, amelyeknek egyikt középkorból származó sajátossága máig fent maradt-, sem építészetileg sem tulajdonjogilag nem alkot egy egésze. Minden emelet ma it más és más tulajdonosé. Amikor a bíró manap« ság ilyen vonatkozású peres ügyben Ítéletet hirdet — a rossz nyelvek szerint — megelőz zóen egész éjszaka a középkori jogszokások gyűjteményét „bújja“. Ebben a tekintetben ma is ezek az irányadók. Könnyű mozgású, jókedvű és sötétbarnát arcú emberekkel ismerkedtünk meg ebben é városban. Itthon a mappa rendezgetése közben még egyszer szembenézünk fényképeikkel. Mö­göttük hatalmas és pompásan változó díszle­tek forognak, a Florián-kut, a Lóusztató, 0 mirabellei lépcsőház, egy ómivü kályha a vár­terem szegletében vagy egy gyönyörű barokk vasrács a Szent Péter temető árkádjában. És templomok, és házak, amelyekre mind illik a Zsigmortá-alagut felirata: Te saxa loquun- ,túr . .. Róluk is beszélnek a kövek ... * ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents