Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-27 / 193. szám

1913 augirsTtnís 27. ELLENZÉK A közösségi munka és népi fejlődés mellett tett hitvallást az Erdélyrészi Hangya Szövet­kezetek közgyűlése Gyönyörű eredményekről számoltak be az évi jelentések - Nagy ösz- szeget adományozott a közgyűlés magyar iskolaűgyi és szociális célokra csak szigorúan vett üzleti tevékenységet végeztek, hanem a kormány rendelkezésére állottak különböző egyészségvédelmi és köz- ellátási akciók lebonyolítása során. Ennek keretében kiosztottak 163.963 kiló zöldkeresztes cukrot, 17.823 darab zöldkeresz­tes szappant, 830 ezer pengő értékben mező­gazdasági munkásruhát, 1,267.273 pengő ér­tékben ipari ruházati textilárut, 9843 pár me­zőgazdasági munkás lábbelit stb. fogyasztási ágazatban 28,748.630 pengő, az értékesítési ágazatban 8,240.916 pengő és a termelési ágazatban 2,110.60 > pengő forgal­mat ért el. 405 HANGYA-SZÖVETKEZET MŰKÖDIK ERbíiLY iEN 405 szövetkezet tartozik a központ kötelé­kébe és úgy a központ, mint a szövetkezetek nem­A szövetkezetek felvilágosító munkája Kitért az igazgatósági jelentés a követke­ző megállapitásra- is: A megszállás ideje alatt a szövetkezeti há­lózat az erdélyi magyarság összetartó erejét képviselte. A felszabadulás után azonban szembe kellett nézni ama hamis frázissal, amely kisegzisztencia-pártolás jelszóval tá­madta és támadja ma is a magyar szövetke­zeteket, mondván, hogy azok a feltörő ma­gyar kisegzisztencia elnyomására törekszenek. Ez tette elsősorban szükségessé azt, hogy a Az iskolaszövetkezetek jelentősége Minden erkölcsi és anyagi támogatást meg­adtak a még szomorú időkben megszervezett és ma virágzó fejlődésben levő iskolaszövet­kezeti mozgalomnak és 1942. végén Erdély­ben 178 népiskolában, 32 középiskolában és egy főiskolában működtek iskolaszövetkezetek, amelyek a tanulók filléreiből 15-450 pengő tiszta felesleget értek el. Ebből a feleslegből az iskolaszövetkezetek osztalékra, vásárlási visz- szatéritésre, tanulók jutalmazására, iskolai fel­szerelések kiegészítésére, tantér emdiszitésre. Nagy összegekkel támogatta a Hangya a jóléti akciókat központ. 1942. tavaszán erőteljes felvilágosító és nevelő tevékenységbe kezdjen. A felvilágo­sító tevékenység során ismertető füzetekkel, más kiadványokkal és filmmel a szövetkezeti központ az összefogás szellemét világította meg Erdélyben. A kereskedelemben elharapózó udvariatlanság ellen udvariassági kiszolgálási versenyeket rendezett és ebben az évben is ki­adták a „Szövetkezés“ című népi lapot, va lamint több, mint 80 ezer példányban a szö­vetkezeti naptárakat. könyvtárak gyarapítására, iskolai ünnepélyek rendezésére, a Vöröskereszt és a harcoló hon­védek számára juttatott szeretetcsomagokra, valamint a hadbavonultak családjainak segé­lyezésére fordítottak nagyobb összegeket. A tisztviselők szociális viszonyainak ren­dezésére megalapították az Erdélyrészi Han­gyaalkalmazottak elismert vállalati nyugdíj- pénztárát, mig a társadalmi szervezkedést az Erdélyben már meglévő Magántisztviselők Egyesülete folytatja Marosvásárhelyről jelenti az Ellenzék tudó­sítója: A Közművelődési Ház nagytermét zsúfolásig megtöltötték az erdélyi gazdasági élet vezetői és szerény munkásai, akik az Erdélyrészi Hangya Szövetkezet központjának közgyűlésére jöttek össze. Képviselve volt; Szilágytól Háromszékmegyéig az egész visz- szatért Északerdély. Az előkelőségek soraiban ott láttuk Inczédy-]oksman Ödön dr. Ko- lozsmegye, Szent-lványi Gábor dr. Három- székmegye, Mikó László dr. Marostordame- gye főispánját, gróf Bethlen Lászlót, a Szö­vetség elnökét és számot felsőházi tagot és országgyűlési képviselőt. „A KÖZÖSSÉG ÉS A NÉPISÉG ÚTJÁT KEEL JÁRNUNK“ A Magyar Hiszekegy elmondása után Kor- parich Ede, a Hangya elnöke, felsőházi tag mondott megnyitó beszédet. Kegyeletes sza­vakkal emlékezett meg a hősi halált halt kormányzóhelyettesről és a névtelen magyar hősökről, akik vérük hullásával teljesítették hazafiul kötelességüket. — Úgy érzem — mondotta —, az egész magyar történelem során nem éltünk át vál­ságosabb perceket, mint éppen ma. Kelet és Nyugat harcának, ütközőpontjának a ,,hul- lámfogó“ szerepére kellett vállalkoznunk egész történelmünk folyamán és ma, midőn Kelet és Nyugat döbbenetes méretű világnézeti harca kibontakozott a harctereken, a hullám­fogóra még nagyobb, még áldozatosabb sze­rep vár, mint valaha és ha a feltornyosuló veszélyek nagyságát felmérjük. még az eddiginél is jobban rá kell ébred­nünk arra, hogy nincs más ut mindnyájunk életében, mint a magyar közösségi gondolat és a magyar rtépiség útja. Együttes erővel és közös összefogással kell járnunk az utón és el kell hogy tűnjenek azok a jelenségek, amelyek a nemzet áldozathozatalát az egyéni hajszolásával zavarják. „MÉG RENGETEG TENNI­VALÓRA LESZ SZÜKSÉG“ — Háborúban élünk, de a háború utáni idők feladataira is kell gondolnunk. Bármi­kép is végződik a háború, biztos, hogy gaz­dasági értelemben a nagy vállalkozások és a nagy átalakulások kora jön. Minden ilyen időszakot a kiegyenlitetlenség jellemez. Soha nem lesz tehát nagyobb szükség olyan gazda­sági intézményekre, amelyek e zűrzavarban is egyensúlyt teremtenék és az egyéni érdekek kinövéseit lenyesik. A magyar gazdasági jö­vőnek jól felfogott követelményei kívánták meg elsősorban azt, hogy Erdély magyar népe számára megteremtsük előrehaladását elősegítő intézményünket. — Szervezésünk első szakasza már lezárult. Világos azonban, hogy éppen a ránk váró feladatók nagysága mntt még rengeteg tennivalóra és hatalmas erő­kifejtésre lesz szükség, hogy tovább halad­junk a megkezd tt u.on Háborús időben, rengeteg nehézség közepette lerakjuk az alapokat, de tisztán latjuk a kezdeti vitá­kat is és mindent elkövetünk, hopy azotat kiküszöböljük. ' 5*3Junk ^ kell azonban továbbra is az önök segítségével és az erdélyi magyarság lel- kdameretevel, ameiynsK évezredes tulajdtmsága az utak és a teendők ösztönös tisztánlátása. —^ Hazánk történelmének e válságos sza­kaszában tekintünk Kormányzó Urunk fenkölt személye felé. Hit és bizalom árad ki lényé­ből es ebből fakadó nyugalommal fogja erős kezzel országunk hajójának kormánykerekét. Súlyos gyászunk közepette követésre'' méltó Pflda: hogyan kell vigaszt találni a megpró­báltatások idején, hogyan tud férfiasán helyt állni, cikkor, «tinikor lelket clcs tor járjci át. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében üdvöz­löm mindnyájukat es az 1942. évi második rendes 'közgyűlésünket megnyitom nagy eredményekről szá­molt BE AZ ÉVI JELENTÉS A ^ nagy lelkesedéssel fogadott elnöki meg­nyitó után Jánkj' Endre vezérigazgató fel­olvasta az igazgatóság jelentését. Hivatkozott arra, hogy a beszámolóban felsorolandó szer­vezési eredmények csak első lépések kívánnak lenni azoknak az anyagi kereteknek a meg­teremtéséhez, amelyek a remélhetőleg minél hamarabb bekövetkező békés időszakban min­den erdélyi falunak a kultúrteremmel, gaz­dakörrel^ leventeotthonai, egészségházzal, stb. együtt épített szövetkezeti székhazat, ertéke- Sítc&i telepeket és a falu nyersanyag jelentő­segeihez mert ipari feldolgozó üzemeket jut­tatnak. Mindezek bizonyítják majd az erdélyi magyarság életnívójának felemelését. Ezután áttért^ az üzleti tevékenység ismer­tetésére és megállapította, hog£ * központ a Hatalmas arányokban vette ki részét a szö­vetkezeti központ a különböző jóléti akciók­ban és adományozásokban. Ezek között a honvédség téli segélyakciójára 10 ezer pengőt, a Vöröskeresztnek 2000 pengőt, sokgyerme­kes családanyáknak 2000 pengőt, az erdélyi főiskoláknak 5000 pengőt, az oroszhegyi tüz- károsultaknak 3200 pengőt adományozott, de ezekhez az akciókhoz a tagszövetkezetek is legalább ennyi összeggel csatlakoztak. 1942 év folyamán felépült a központi székház és tárház, s ezáltal megvalósult az a program, hogy az erdélyi szövetkezeti központ korsze­A tartalékalap és az osztalék alapszabály- szerű megajánlása utáni Erdély hat felekezeti középiskolájában, éspedig a zilahi ref. kollé­giumnál, a kolozsvári róm. kát. gimnázium­nál, a kolozsvári unitárius kollégiumnál, a Csíkszeredái róm. kát. gimnáziumnál, a székely- udvarhelyi rcf. kollégiumnál, a székelykeresz- tun unitárius kollégiumnál egyenkint 3000— 5C00 pengős alapítványt helyeznek cl, hogy KOLOZSVÁR, augusztus 27. Szerte az i országban búgnak a cséplőgépek s az ! érett kalászok magvai zsákokba pereg- I nek. Az ország alacsonyan fekvő vidé- j kein nemcsak az aratást, hanem a osép- , lést is befejezték és már uj búzából ké­szül mindennapi kenyerünk, amelyért naponként hálát adunk az Egeknek. Ei'- délyben mindig későbben kezdődik az aratás, hűvösebb az időjárás, későbben érik a buza, később szólalnak meg a csép­lőgépek is. Kolozsvár környékén most ért véget az aratás, amely befejeződött a város tárcsái gazdaságában is. Ez a Válaszút község közelében levő városi birtok valamikor leghaisznot haj- tóbb birtoka volt Kolozsvárnak. Vetemé­nyes kertje, amely a város szükségleté­nek jórészét ki tudja elégíteni, s innen látták el abrakkal, takarmánnyal a vá­rosi üzemek igásállatait. A megszállás alatt aztán ez a gazdaság annyira lerom­lott, hogy a gazdasági épületekben elhe­lyezett szegények háza lakóinak zöldség­szükségletét sem tudta kielégíteni, arról pedig, hogy a város igavonó állatait on­nan élelmezzék, beszélni sem lehetett. Ebek harmincadjára került ez a városi birtok, s hazatérésünk után úgy nézett ki, mintha egyszerre árviz és aszály pusztította volna el. Elölről kelletik kez­rüen berendezett közintézmén)reklx>l irányítsa a szövetkezeti társadalmat. Nehéz időkben a központi építkezések mellett 1942-ben 14 uj tagszövetkezeti székház épitését is támogatta az Erdélyrészi Hangya. Ezután Jánky vezérigazgató előterjesztette az 1942. évi mérleget, amelynek alapján vá­sárlási visszatérítésre 213.070 pengőt, az Er­délyrészi Hangya alkalmazottak nyugdijpénz- tára javára 130 ezer pengőt irányoztak elő, mig a fennmaradó 271.247 pengőt a tiszta felesleg felosztására a közgyűlés a következő­képpen határozott: annak kamatai erdélyi magyar és földműves szülőktől származó, jó elömenetelü ifjak ta- nittatási költségeit legalább részben fedezhes­sék, KÖZÉRDEKŰ CÉLOK TÁMOGATÁSA T anoncotthcnok számára 8000 pengőt for­dítanak éspedig úgy, hogy valamennyi erdélyi deni mindent. A város gazdasági ügy­osztályának vezetője, dr. Segesvári Vik­tor, aki a megszállás után, mint esküt nem tett tisztviselő, éveken át verejtékes munkájával maga gazdálkodott., mindent elkövetett, hopy a gazdaságot romjaiból felépítse. Elölről kellett kezdeni mindent, s ez a munkához nemcsak határtalan ügyszeretet, lelkesedés, hanem tekinté­lyes pénz is kellett. A város nem fukar­kodott a beruházásokkal s ennek örven­detes eredménye, hogy hazatérésünk harmadik évében a tár­csái birtokon már 140 holdon termesz­tettek kalászokat. Az aratási munkák elvégzésére a város 26 tagból álló magyarnagykapusi arató­csoportot szerződtetett. A magyarnagy­kapusi kisgazdák már hatodik "hete dol­goznak a város gazdaságában, s most be­fejezték az aratást is. Az aratócsoport gazdája Bozsodi István volt, aki úgy, amint illik, buzakereszttel tisztelte meg a város gazdáját, dr. Keledy Tibor pol­gármestert. Az aratók Bozsodi István vezetésével hivatalában keresték fel teg­nap a polgármestert. Az aratógazda Bo­zsodi István az ősi szokásoknak megfe­lelően üdvözölte a város gazdáját: bort, JauzÁfc, beköss^®«* és áWást kért a fcer­— 3 —. vármegye népművelési bizottságához juttatnak egyenkint 1000—1000 pengőt. A sepsiszent­györgyi Mikó kollégiumban annak ellenére, hogy ez folyó évben felállítja a kereskedelmi szakot és kötelezettséget vállal, hogy heten- kirut egy órán szövetkezeti oktatást nyújt a tanítványoknak, 20.000 pengőt helyeznek el. Eladiárvák segélyezésére 3.000 pengőt, az Er­délyrészi Hangya tisztviselőinek üdülőtelepe létesítésére 10.000 pengőt, a munkás szabad­idő mozgalom céljaira 1000 pengőt adnak. Az Imreh Zsigmond tisztviselői segélyalapot 33.000 pengőről 70.000 pengőre emelik, vé­gül a Drexler Béla munkássegélyezési alapot 10.000 pengővel létesítik. A vezérigazgató beszámolója után Zoltán Sándor református lelkész szólalt fel. A köz­gyűlés nevében köszönetét monodott a veze­tőségnek és tisztviselői karának, majd a kö­vetkező négy indítványt tette: 1. A jelenlegi szövetkezeti könyvelők he­lyett képeztessen ki a központ hivatásos köny­velőket és ezekből válogassák ki a jövőben a. központ tisztviselőit. 2. Létesítsenek kereskedelmi és közgazdasági főiskolában alapítványt olyan tanulók szá­mára, akik kötelezik magukat, hogy a szövet­kezeti eszmét fogják szolgálni. 3. Fogjanak össze a magyarországi szövet­kezetek és vívják ki a szövetkezeti törvényt. 4. A kereskedelmi minisztérium létesítsen szövetkezeti ügyosztályt és ebből alakuljon ki a szövetkezeti minisztérium. A nagy tetszéssel fogadott indítványokat szakelőadóknak adják át kidolgozás végett. Ezután Ürmössy József unitárius püspöki titkár kérte a központot, hogy Kolozs, Na­szód és Szolnok-Doboka megyében fokozot­tabb mértékben fejtse ki tevékenységét az 0« élő magyarság felvirágoztatására. Korparich Ede elnök válaszában közölte, hogy ez a munka már folyik. BETHLEN LÁSZLÓ: „A SZÖ­VETKEZETEK RAGASZKOD­NAK AUTONÓMIÁJUKHOZ« Bethlen László gróf felszólalásában élesen kikelt a szövetkezetek egységesítésének gon­dolata ellen, hangoztatva, hogy a szövetkeze­tek autonómiájukhoz ragaszkodnak és nem kí­vánnak egymás rovására terjeszkedni, hanem külön-külön akarnak dolgozni a nagy ma­gyar célokért. A mi erőnk alapja — mondotta — a saját munkánk. Csak ebben bízhatunk, de ebben bízunk is. Ezután választásokra került sor. Az igazga­tóság három tagja sorsolás utján kiesett. Ezek: Korparich Ede, Bethlen László és Tőkés Jó* zsef. Ezeket egyjoangu lelkesedéssel újraválasz­tották. Két uj tagot is választottak az igazga­tóság kibővítése során. Ezek közül az egyik dr. Balogh Vilmos, a földművelésügyi minisz­térium erdélyi kirendeltségének vezetője, a másik pedig báró Kemény Ferenc, a csikszent- iváni szövetkezet igazgatóságának tagja. A közgyűlés után a vidéki kiküldöttek, akik kb ötszázan jelentek meg, interpellációt intéztek a vezetőséghez áruellátási és közellátási kérdé­sekben. Ezekre a kérdésekre a központ szak- tisztviselői adtak választ, majd egytálételei ebéden vettek részt, utána pedig több turnus­ban meglátogatták a szövetkezeti ipartelepeket, Az Erdélyi Hangya Központ közgyűlésén a küldöttek kb. félmillió ember képviseletében vettek részt. Hatalmas és egyszándéku, cgyöiv. tetű munkáról tettek tanúbizonyságot és arról, hogy töretlen lélekkel küzdenek Erdély gaz­dasági felemelkedéséért. mésre s a munkások nevében is a pol­gármestert szerettei üdvözölte. A városházán tartott aratóünnepség csak szimbolikus volt. Hiányzott a bür- kepaprikás, a bor és cigány, ami ilyenkoi elmaradhatatlan. A polgármester meg­köszönte az aratók szívélyes szavait, a azután 200 pengőt utalt ki részükre, hogy ebből megtarthassák az áldomást. Aj aratók ebből az összegből a tárcsái gaz­daságban csaptak egy kis lagzit, s utáni természetbeni járandóságaikat megkap­va, hazamentek kisfalujukba, ahol mái várta őket a család, melynek most már ai uj aratásig megvan a mindennapi ke­nyere. Női szabók Ügyeimébe! Az 1943. ősz ruha- és kabát-kosztüm modell lapjai nagy választékban Kaphatók az „Ellenzék“ könyvesboltba« Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vii dékre utánvéttel is azonnal szállítunk. Hat magyar diák nevelését vállalta a Hangya A város torosai gazdaságában véget ért az aratás Aratási ünnep a városházán

Next

/
Thumbnails
Contents