Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-26 / 192. szám
ELLENZÉK 2 1ÍK3 aunusztus 2 6. — ii ■■■«»—— •>— MIM A székelyek szed hegye: Hargita Beszé geíés a havason Csanády Györgygyel CSÍKSZEREDA, augusztus 26. Két hét éta székelyföldi, szorosabban véve csíki hanglemezeket közvetít a magyar rádió. Ennek a sokat szenvedett népnek mindennapi életét sugározza a nagyadó. A mult évben Háromszéken, azelőtt pedig Udvarhelyszéken készített hangfelvételeket Gsanády György,, a rádió osztályvezetője. Csanády György székely ember. , A megszállás ideje alatt es után minden székely megmozdulásból részt kért és vállalt. Úgy érezte: az élen kell járni és haladni. Az élen, mely a legtöbb veszélyt jelenti, de a legnagyobb, legszebb feladatok megoldására hivatott. Most felderítő körúton, szolgálaton volt , szülőföldjének csíki részen Csanády. j Közvetlenül győződött meg, mérte fel, hogy él a népe, miként áll az élet vihara- \ ban. A föld népének lelkét, életmegnyil- ( vánulását s a táj utolérhetetlen szépsé- ; geit kereste és találta meg a Hargita ég- ! benyúló bércein, a Keleti Kárpátok lan- | kain, a székely favágók. ezermesterek, j főiskolát végzett fazekasok, huromholdon j indult s ma száz holdon felül tartó föld- 1 birtokosok, székely erőn és vagyoni ősz- ; szefogáson épült szövetkezetek, fürdők, ! közösségek és egyesek között... A ..Székelyek ken ve re“ es a ..Székely : történelem“ után, ebben az esztendőben j a „Székelyek szent hegve: Hargita“ gyüj- j tőcim alatt sugározta ki a magyar rádió i Csanády György egyik nagyobbszabásu | munkájának eredményét. A lemezeken megszólaltak a hegvek, zengtek, zúgtak a völgyek, csobogtak a patakok, énekeltek a madarak, csattogtak a fejszék, her- sentek a fűrészek s a hatalmas képben megjelenő emberek ajkán1 peregni kezdtek a hétköznapok. A székely élet a maga természetességében tárult a hallgató i elé. S ebben az életben remény csillogott. A jövő nagy feladatai bontakoztak ki. hogy ennek a sokat szenvedett népnek el kell, kötelessége elérnie immár oda, ahol valamikor az ősei állottak: székellyé kell legven ezen a földön minden haszon és minden jövedelem, mert immár — történelmi bizonyságok alapján — legalább másfélezer esztendeje székely verejtéket és székely vért iszik ez a föld a kemény munka és az elszánt harc nyomán. Székelyek szerezték, tartották meg, művelték és fejlesztették ezt a földet, tehát: igazság, jog, törvény és hagyomány alapján egyaránt őket illeti minden haszon. Ez a felfogás, ez az akarat sugárzott ki Ferenez Gábor bátyánk régi. régi katona kesergőjéből is ott a hargitai pásztortüz mellett, ahol kötelességtudó, sorsukat minden körülmények között vállaló székelyek lelke jelent meg és figvelmezte- tett: székely testvér! vigyázz, légy résen, mert az ármány soha, de soha nem alszik!... í így jutott szóhoz Csikban a természeti szépségek csodái mellett az ember, az élet, a munka... Gondos, lelkiismeretes „felderítés“ előz- 1o meg a hangvágást. Csanády György egész héten keresztül gépkocsin járta az országutakat, gyalog más/.ta meg a bérceket. kereste fel a favágókat, juhászokat, mindennapi munkájukkal dolgozó székelyeket, hogy tiszta és pontos képet szerezzen mindenről. Nemcsak a Hargitát, Tusnádfürdőt, Gyilkostót, Borszéket kereste fel, hanem meglátogatta a hagyományait őrző Csikmenaságot, a szövetkezeti mozgalom terén példát mutató Csikszentdomokost, a fazekas iparban kitűnő Csikdánfalvát, hogy a végén ennek a tájnak a lelki központját, Csiksom- lyót keresse fel. Együtt bámultuk a szebbnél-szebb tájakat. Csodálatos: minél többször kerülünk természeti kincseink közé, annál szebbnek, annál értékesebbnek látjuk azokat. Aki látta a Hargita tetején a napfelkeltét, naplementét, figyelte a nap, a hold, a csillagok járását, hallgatta a madárdalt. á csermelyek csobogását s csodálta a természet tombolása közepette hatalmas sziklákon maroknyi földbe kapaszkodó viharfenyök életét — az minden idejét itt, az Isten fölséges és méreteiben utolérhetetlen nagyságú templomában töltené. Ilyen áhitatos hangulatban fesszük fel a kérdést Csanády Györgynek: — Mit látott itthon? •— Rendkívül sok építést, haladást, igyekvést tapasztalok — hangoztatja. — Örömmel és nagy szeretettel jöttem fajtám közé. Az udvarhelyszéki székelyt valamikor a Hargita vízválasztó hegyei szinte teljesen elkülönítették Csiktól. Most naponta többször gépkocsik robognak át a Tolvajostetőn. Udvarhelyszéki élelmesek a csíki széleken telepedtek meg s ugyanakkor a csíkiak az udvarhelyvármegyei almási erdőből hordanak fát. Egymásra találtak. Kezet fogtak. Nagy jelentősége van ennek. A székely család egyre erőteljesebben, keményebben öleli egymást az idők nagv-nagy viharában. Levonja a műit tanulságait: saját erejére támaszkodva kell megküzdenie a magyarnak önmaga sorsáért. J% viharfenyő egyedül küzd tomboló, ordító, sikoltó, mindent elsöpörni készülő tomboló viharban és megáll. Nekünk is helyt kell állnunk. — Soha el nem múló örömmel és végtelen jóérzéssel állapítom meg — hangzanak a megfontolt szavak —, hogy a csíki székely megtartja hagyománvait, ragaszkodik azokhoz minden téren, de ugyanakkor szervesen illeszkedik a haladás tengelyébe. Arra törekszik, hogy önmaga képére formálja a dolgokat, hogy az általános európai műveltség nemzeti hagyományaiba illeszkedjék. Nagy nemzeti célkitűzés ez, melynek öntudatos végrehajtás« gyökereiben erősíti nemzetünket ... — Becsületesen meg kell állapítanom azt is, hogy a Székelyfölddel törődik a kormányzat. Utak, vasutak, hidak, kísérleti állomások, mintagazdaságok, telepek, iskolák, üzemek és egyebek épülnek. Ezúttal ismételten meggyőző dióm arról is, hogy a fajtánkat jellemző erények .sértetlenül élnek. Ennek köszönhető, hogy népünk józanon látja és Ítéli meg a politikát. Pillanatig csend üjt közénk. 1700 méter magasban a tenger szine felett, ahol áfonya az ur a növények világában. Szemeink az átfoghatatlan látóhatárokat ke- lesik, gondolataink messze szállnak... Darazsak, dongók húznak el mellettünk, bennebb, árnyas tisztáson őzike legel gi- dájávnl ... A csendet Csanády töri meg: — Örömmel állapilom meg azt is, bogy népünk bízik vezetőiben, óriási erőt jeleni ez. A szövetkezeti hajlam is meglepő erővel él és cselekvésekben jelentkezik benne. Sokan hangoztatják, sokfelé szövetkezik a székely. En azonban ebben nem látok veszélyt, mert a szövetkezést minden vonalon ki kell fejleszteni. Északi rokonaink megmutatták: mit lehet elérni egészséges alapokra épített, mindenre kiterjedő és mindenkit magába foglaló összefogással. Messziről harangzúgást hoz felénk a szél. Valamelyik ősi székely templomban húzzák a harangokat. Vájjon mire? A kérdésre itt nem lrhet azonnal választ kapni. Ehelyett Csanády vet fel újabb gondolatot: —. Nyomatékosan ki kell emelnem, hogy a csiki római katolikus papság hivatása magaslatán áll. Őszintén meg le li mondanom: csodálom a munkájukat Ezt arzal magyarázom, hogy a népből nőnek ki. Minden idegszálukkal, gondolatukkal fajtánkhoz tartoznak ... Feltápászkodunk. „Nyakunk közé vész- szük a lábunkat“ s usgyé... Megyünk lefelé, ahogy csak tudunk . . . Valahogy úgy van — nem akkor és ott áll meg az ember, ahol s. amikor akar, más körülmények is befolyásolják itt a mozgást... Patakhoz érünk, a túlsó oldalról komondorok rohannak meg ... Arrább juh- nyáj legel ... Néhányszáz lépéssel tovább pedig esztena... Most terelik déli fejéire a juhokat. — No, ezt megcsináljuk! — határoz Csanády s a következő pillanatban az úttesten álldogáló vágókocsiból megindulnak a kábeltekercsek az esztena felé, miközben „kutyákat“ dédelgetve igyekszik célja felé Csanády, a rádióriporterré alakult osztályvezető ... Húsz perc alatt lemezre kerül a székely pásztorélet — az esztenán ... FERENCZ GYÁRFÁS. Lázadás Equadorhan Madridból jelenti a DNB: Quitoból érkezett jelentés szerint az equadori kormány közölte, hogy a mult szombaton Buna városában az ott állomásozó ten^erészegyséqek íellá_ zadiak. A lázadók lőfegyverüket is használlak. A rendőrségnek sikerült levernie a lázadó, kát. A zendiilők nagyrészét letartóztatták. Az uj ívfishingtoni szovjet na^vköiet „ismeretlen fiatal kommunista“ Stockholmból jelenti az MTI.: Az Af- J ton Tidningen jelenti Washingtonból: A szerdai amerikai lapok megkísérlik, hogy Litvinov esetét reménykedöbb hangon tárgyalják. A Baltimore Sun ezt Írja: Litvinov visszahívása, sajnos,_ növelte Washington és Moszkva viszonyában az elkedvetlenedés érzését. A lap kifejezi azt a reményét, hogy az angolszász államfők tesznek valamit abban az irányban, hogy a helyzetet megjavítsák. Az Evening Standard borúlátó és fájlalja, hogy Litvinov, „a demokrata államok egyik barátja“ eltűnik a diplomácia színteréről. A Clapper szerint Litvinov utódja, Gromikov „ismeretlen fiatal kommunista“. A lap még azt írja, hogy „a háború utáni világ valószínűleg nem olyan lesz, mint amilyennek mi várjuk“. Stockholm a berlini elhárító taktika sikeréről Stockholmból jelenti az MTI: A háborús helyzetről Stockholmba érkezett hírek a szokásosnál gyérebbek, mégis megállapítható, hogy a németek a charkovi szakaszon nemcsak védelemre szorítkoznak, hanem Charkovtól délre ellentámadást is indítottak, amelynek során 6—7000 szovjet katona elesett. A Berlin felett viyptt légicsaták során elpusztított 60 ellenséges repülőgéppel kapcsolatosan a jelentések hangsúlyozzák, hogy ez a számarány az uj német elhárító taktika sikerét jelenti, amely sokkal jobban bevált, mint a régebben alkalmazott módszer. Emlékeztetnek arra, hogy legutóbb, márciusban a birodalmi főváros ellen intézett hasonló erejű légitámadás során mindössze 30 ellenséges repülőgépet pusztítottak el A moly vadász Nyáreleje volt. Az clz idő, amikor a háziasszony a gyanútlan vendég előtt hirtelen .felugrik és többször összecsapva a tenyeret, különös tornamutatványokat végez. A művelet végen vagy boldogan kiált fel: megvan, vagy csalódottan néz a szoba valamelyik árnyas sarka felé: elrepült. — Nézd, fiam — mondta a Mariska édesanyja egy ilyen nyáreleji reggelen reménydus serdülő csemetéjének — a nagymama öreg díványában valami molyfészek lehet. Abból az irányból lépt.en-nyomon előrepül egy lepke Akarsz pénzt keresni? Minden molyért négy fillért fizetek. Marika ebben az- időben ellenállhatatlan vágyat érzett egy művészi kivitelű ccruzahe- gyező iránt. Ez a ceruzahegyező hetek óta izgalomban tartotta a IV. b. osztályt. Zöld- béka formája volt és a ceruzát a béka szájába kellett illeszteni, a hulladék pedig a basába vándorolt. Melyik negyedikes tudna ellenállni ilyen elbűvölő csodának? Történtek is néminemű gyöngéd célzások a papa előtt a közelgő születésnapra és az eszményi tansegédeszközre, de a papa morózus hangulatban volt. és csak röviden válaszolt kérdés formájában: — És a tavalyi föld gömb alakút talán eldobjak? A felnőttek általában bizonyos dolgokban ét lelmtţ lenek. Marika tehát molylesbe állt. Mindössze öt- ven moly megszerzéséről volt szó. Kiszámította, hogy ha percckint egyet fog, nem is telik, bele egy óra s komoly pénzt kereshet. __ Hopp, — az első szürke pillangó megjelent a bevetődő napsugár kévéjében. Marika óvatosan közelített, belekapott a levegőke. A moly szemtelen vigyorgással már a függöny felett táncolt. Felborult két <zék é* lecsúszott a zongoratakaró. Tiz perc múlva a második példány is - megjelent a láthatáron, de lehet, hegy ugyanaz volt. A vadász nagyot lendült, összecsapta a tenyerét és szabályosan hasra- esett. Ebben a pózban feküdi • még, amikor Sanyi feje megjelent a nyitott ablakban. Sanyi a hatodik gimnázium nagyrahiv'atott tanulója volt és a szomszédban lakott. Amióta az ibolya virágzani kezdett, különös kijelentéseket kockáztatott meg a nőkről baráti körökben. A mult nyáron még a bicikli volt egyetlen, de bőséges beszédtémája, mostanában azonban ilyen szűkszavú, de annál komorabb kijelentései és meglepő állításai voltak; — A nők általában hiuak és szívtelenek. Vagy igy szólt sötét cinizmussal: — Mi, J ér fiák nem hiszünk a nőknek. A legutóbbi napokban azonban, amióta Toldi Szereiméit elolvasta és memoriter tudja Piroska szavait: ,,Becsületét védd meg, ó lovag, egy nőnek“, azóta megkockáztatta már Marika előtt ezt a kijelentést is: — A férfi azért a nőért, akit szeret, mindenre képes. Ez azonban nem valami csodálni való dolog, mert közben a természet is eljutott az ibolyavirágzástól a rózsáig. A nő, akiért a férfi „mindenre képes“, e pillanatban sajgó térdeit tapogatta és haragos sírással kiáltotta: — Menj innen, ne is lássalak, te is csak beszélsz, de ha segítségre van szükségem . . . Többet nem is szólt, de az a tekintet, amivel kisérte . . . Sanyi sértett önérzettel egyenesedett ki. Lo- vagiatlannak érezte volna — Toldi nyomán — icbbrendebli szolgálatait felemlíteni: betört ablak vállalását a kedves szülök indiazkrét fagagtásakor, a zöldbarack miatt agyontaposott salátáságy ódiumának néma mártiroimágát. A legutóbb elveszett házinyul miatt történt szülői büntető expedíció nyaklevessel kombinált tényének hősi alanya csupán szemrehányóan, de annál nemesebb pátosszal legyezte meg: — Ezt érdemiem én tőled? Azok után? Marika vállat vont. — Ötven molyra van szükségem! Ha nem kerítesz nekem, vége a bartáságnak, tudd meg, szervusz! „R vid a szó, gyorsan hangzó" — idézte hősünk Szibiányi Jankoól és döbbenve nézett az civiharzo nő palánta után. Ötven moly! Persze, persze, igy volt ez már a középkorban is. De band sc huch! — gondolt a német órán olvasott se hitleri balladára cs hősi elszántsággal indult a molyok után. Középkori páncélos vitéz indult ennyi hévvel a küzdőtérre. És Sanyit azontúl egy hétig élő embr délutáni órákban nem látta. Lexikon, tér metszet r apzkönyv, a nagy Bréhm; mind a padlásra vándorolt, lába kelt a legyek ellen legutóbb beszerzett rovarirtó puskának, a dohánytartó doboz is eltűnt. A padlásról olykor titokzatos zuhanások és dia- dalorditások hallatszottak, de hogy ott mi történt az uj Bayard lovag főhadiszállásán, azt csak a holtrarémült egerek és a nagyapa reg szendergő esküvői frakkja tudta volna megmondani. Szombatra azonban meglett az öt- ven moly. A lovag kimondhatatlan önérzettel vette magához a dobozt, felkötötte titkon édesapa legszebb nyakkendőjét, néhány igen sikerűit hősi pózt is el próbált a tükör előtt és kac- kiásan illesztette padláson szerzett fejdudorjaira adiáksapkát. Nehezen döntötte el, hogy mit mondjon inkább, amikor áttadja. Talán ezt: ,,Kívánságod szerint, imc, vedd!“ Vagy csak ennyit: „MegszereztemP.‘ Aztán sarkon fordul majd és talán .örökre otthagyja a kegyetlen cs szeszélyes várkisasszonyt. Marika a lugasban ült és vajaskenyeret evett j zöldhagymával. A molyokat — valljuk be — • már rég elfelejtette annál is Inkább, mert J születésnapi ajándékul mégiscsak megkapta az eszményi ceruzahegyezőt. Gyönge és gyanútlan apák! — Szervusz! — mondta a flu komor méltósággal. — Szervusz! —>mondta Marika félvállról, közömbösen lábalva piros és vadonatúj szandálját. — Hol csavarogtál egész héten? Sanyi zavarba jött ettől a hétköznapi hangtól. Ez nem illett bele az előre elképzelt nagyhatású fináléba. — A molyok, szólt tétován, a molyok. Előrenyujtotta a skatulyát az ötven molytetemmel. Marika kíváncsian előrehajclt. — Mit hoztál? Mi ez? Döglött molyok? — kiáltotta undorral. — Mit csinálsz ilyen buta vicceket? Nem látod, hogy uzsonnázom? Feliig;ott és hirtelen mozdulattal kiverte a dobozt a fiú kezéből. A könnyű molytetemek szállongva hullottak a földre. — Marika! — hördült fel az if jú hiszen a te kívánságodra tettem! Hát nem te mondtad? ' Éppen ez a bizonyíték, hogy én, hogy éixtcd én .. készr szekundáztam be a héten történelemből ezek miatt a dögök miatt — bőgte el magát végsó elkeseredésében az uj Don Kihóié. __ Te molyvadász! — mondta megvetően és metsző gúnnyal a hölgy cs elvonult a vajas- kenyérrel. Sanyi még sokáig állt ott kinyújtott kézzel, értelmetlenül, és bánatosan. Akkor este jeles mondásai számát egy újabbal szaporította. A számtanfüzet végén, a* utolsó lapra rajzolt szív alatt volt olvasható: Ostobaság volt a középkori lovagoktól, hogy öllek és meghaltak a nőért. Én egy moly ve* rét sem ontanám ki ériük.“ A mondás másnap az osztályban általános tetszést aratott. MÉREYNÉ JUHÁSZ MARCIT,
