Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-26 / 192. szám
ELLE TÍZEK Levél egy szociáldemokratához Egyik legutóbbi cikkemnek a következő kitétele ragadta meg Nagy I. kolozsvári szociáldemokrata figyelmét: „az európai diktatórikus életformák éppen úgy nem a mieink, mint ahogy nem reánk szabták a bolsevizmust és ahogy nem nekünk való a zsidó-kapitalista-demokrati- kus liberalizmus sem“. Nagy I. hozzám intézett levelében a következőket irja: „Tisztelettel kérem, szíveskedjék megirni „nyílt levél“ formában, ha ^ 1. nem való a nemzeti szocializmus; 2. nem való a bolsevizmus (ezen kettőt magam is nyiltan vallom); 3. nem való a kapitalista-demokratikus liberalizmus sem, — akkor ugyan talán mi való? Erre kérem n. b. válaszát! És arra, hogy Ön miért Írja, hogy zsidó-kapitalista- demokrata-liberalizfnus? Én, mint szociáldemokratapárti, nem értem a fennt idézett megállapítást. Vagy talán van keresztény-kapitalista-demokrata liberalizmus is?“ Eddig a levél érdemi része. Annak további, személyeskedő és igaztalan részére nem reflektálok, mert azt csak akkor tehetném meg, ha a „Nagy I.“ inkognitó- jába burkolt, igen kétes bátorságu és ennélfogva ugyanolyan jellemű levélíró, néven nevezné magát, „azaz szemtől-szem- be merne támadni. Fennti kérdésére azonban válaszolok, mert az nem kettőnk ügye, hanem közügy s igy a vita elvi síkon tartható. Előbb a kérdés első felére válaszolok: „Akkor ugyan talán mi való?“ Lám, könnyen válaszolhatnék frázissal! Olyasmivel, hogy: „magyar élet". Nem teszem, mert nem volna értelme. Próbáljunk hát mélyebbre hatolni. A magyarság történelme folyamán mindig ki volt téve nagy idegen eszmei és szellemi áramlatoknak, életformáknak és elveknek. Soha nem vett át közülük maradéktalanul egyet sem. Akár a magyar királyság kialakulására és fejlődésére gondolunk, akár hadiszervezetére, akár kultúrájára, akár társadalmi, közigazgatási, vagy gazdaságig berendezkedésére, mindig azt látjuk, hogy külső hatások érvényesültek, alakitóan hatottak, de mindig hozzáidomultak a magyarság lelki habitusához. Azokhoz az ősi szellemi és lelki tulajdonságokhoz, amelyek, mint népünk életének legbensőbb és megmásíthatatlan irányitói szabták meg történelmünk fejlődését ® amelyek következtében lehettünk s maradhattunk magyarok. Lám, a magyar királyság merőben más volt, mint a nyugati, a kereszténység éppen úgy sajátosan magyar lett, mint ahogy magyar volt Mátyás humanizmusa, az Anjouk „lovagkora“, a svájci reformáció, egyszóval minden olyan nagy áramlat, melyet a magyarság állami, vagy nemzeti erejének teljében — s erre ügyeljünk a vita során — magáévá tett. De hogy még világosabban beszéljek, ennek az iránytszabó magyar lényegnek néhány elemét sem árt felsorolni. Talán első helyen áll közöttük a szabadságszeretet. Azután a katonai szellem, mely vezetést kíván, olymódon azonban, hogy a legfelsőbb célban egyetértsen a vezetéssel. A politikai életre fordítva ezt, any- nyit jelent, hogy a magyarság mindig fegyelmezetten engedelmeskedett és kívánt engedelmeskedni magaválasztotta vezetőinek. Azután piegemlithetjük az alapvető emberiességet. Ez tette lehetővé azt, hogy keresztényekké legyünk és Az 1943. ősz kedvelt szezon divatlapjai: Elité Star Smart Stella Le Chic Parfait 5.50 6.— 5.— 2.70 5.90 La Viennoise Elegante 3.90 Iris 4.— Kaphatók az „Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidéki megrendeléseket utánvéttel is azonnal cl intézünk l Irta s Zatlmreczky Gyula „többnyelvű országot“ kormányozhassunk szerencsés, jóságos, de erélyes kézzel. Mai nyelvezetre lefordítva ez az ősi jellembeli sajátosságunk teszi lehetővé, hogy türelmesek legyünk idegenekkel szemben és fejlett legyen bennünk a „szociális“ érzék. Talán elég is ennyi egyelőre az „elemek“ felsorolásából. Elegendőek, mert ennek a néhány elemnek az érvényesülése is megakadályozta azt, hogy idegen eszmék, vagy formák uralkodjanak el teljesen cmifölöttünk. Ha tehát a jelenre, vagy jövőre gondolunk, akkor ezeket az elemeket kell kutassuk és felerősítsük, hogy általuk minden időkben magyarok maradhassunk és ezzel válaszolhassunk a levélíró által felvetett kérdésre: „Akkor ugyan talán mi való?“ Minden bizonnyal való saját belső lényegünk érvényesülésén kívül mindaz a jó, amit magunkévá tehetünk a világ nagy gondolataiból és cselekvéseiből. A diktatúrák alkalmazható javait és előnyeit éppen úgy magunkévá tehetjük és véleményem szerint kell, hogy tegyük, mint a demokráciáét. Mindez magyarrá lehet bennünk és általaink. De nem lehet magyarrá sem a nemzeti szocializmus, sem a bolsevizmus, sem a kapitalista-demokratikus-liberalizmus mint olyan. Ezért és ilyen értelemben tiltakoztam ellenük. Az emberiség előre kiszabott utón halad hitem szerint a jobb jövendő felé. Afelé a jövendő felé, amelyben teljes az igazság és a béke. Lehet, sohasem érjük el a tökéletes állapotot, de közelednünk kötelesség feléje. A világ minden nagy eszmei, szellemi és politikai áramlatát, minden háborút és forradalmat a jobb jövő akarása és reménye szülte meg. Ez igy fog tartani talán még évezredeken át. Örökös változás és örökös harc de egyben örökös remény az emberiség számára. Ezt a sorsot nekünk magyaroknak magyarul kell vállalnunk. Mert abban a pillanatban, ha nem magyarul vállaljuk, megszűntünk magyarok lenni. Fenntebb azt írtam, hogy a magyarság állami, vagy nemzeti erejének teljében I magyarrá tudott tenni minden idegen be- I hatást. A liberalizmus, a demokrácia és I a kapitalizmus nagy korszakában a ma- I gyarság nem volt sem állami, sem nemzeti erejének teljében. Csak arra gondoljon a szociáldemokrata levélíró, hogy ha a magyarság nem teljes lelki és gazdasági elesettségében, nem egy idegen hatalom kérlelhetetlen nyomása alatt veszi át a liberalizmus nagy eszméit, úgy a magyar nemességből és jobbágyságból vájjon nem alakul-e ki az a magyarabb Magyarország, amelyet ma népi, szociális s egyéb címeken kívánunk? De mert a magyarság, hogy úgy mondjam „birtokon kívül“ élt akkor saját hazájában, az idegen eszmék idegen célok szolgálatába szegődtek. így lett a lifterális-kapitalista- demokráciából olyan életforma, amelynek némely illuzionista szólamon s mélyből fakadó vágyakozáson kívül úgyszólván semmi köze nem volt a magyarsághoz. Ennek a történelmi folyamatnak útját az elszegényedett magyar középosztály, a koldussá lett paraszt, idegen vezetés alá került s idegenekkel felhígított munkásság, idegen kezekbe került tőke, eladósodott birtok, elvándorolt magyar százezrek, meggazdagodott idegenek s túlsúlyra jutott nemzetiségek jelzik. Frázisokba fulladt az élet s Rákosi 30 milliós magyar vágyálma igy tört össze Trianonná. Igen sokat lehetne beszélni erről a témáról, lényegesen többet, mint ami egy cikk keretében elfér. Ennek a szellemiségnek köszönhető kérdésének második része, melyben szeL lemeskedő igyekezettel teszi fel nekem a kérdést, hogy „talán van keresztény kapitalista demokrata liberalizmus is?“. Bizony nincsen! Az egész világon javarészt zsidók nyergelték meg sikerrel a francia forradalom nagy eszméit és terjeszkedtek el általuk. Lám, itt Erdélyben a magyar munkásság magyar lett a szó nemes értelmében a megszállás ideje alatt. Azzá lett, mert az internacionalizmussal szemben a román nacionalizmus kérlelhetetlenül ébresztette rá nyelvvizsgáival és egyéb módszereivel arra, hogy magyar. Hiszem, hogy ezt az öntudatot és bizonyosságot nem vesztette el azóta sem. Magam is voltam annakidején munkás, ismerem a munkás életét, vágyait és reménységeit. Tudom, hogy a szakszervezeti keretek milyen erős bástyát teremtenek a tőke túlkapásaival szemben. De vájjon arra sohasem gondolnak a szociáldemokrata mv.nkások, hogy az ők vezetői javarésze éppen úgy zsidók, mint ahogy zsidók állnak a nagytőke élén is. amely ellen a munkásság élet-halálharcot folytat? Ezért neveztem zsidónak a libe- rális-demokrata-kapitalizmust. De ez végeredményében természetes és nem lehet fennakadni rajta, mert a liberalizmus szabadította ki a ghettóból a zsidóságot és tette lehetővé emancipációjának kivívását. Magától értetődik, hogy a zsidóság, a zsidó diaszpóra egyetlen életlehetősége a liberális demokrata állam. A mi célunk azonban végeredményében minden emberiességünk ellenére is az kell hogy legyen, hogy Magyarországot a magyarokévá tegyük. Erre pedig a liberális demokrata kapitalizmus nem alkalmas, talán csak azért, mert túlságosan becsületesen tesszük mi, amit gondolunk. Nem vagyok hivatott arra, hogy megszabjam a magyarság jövendőjének útját, vagy programmot adjak. De annyit tudok, hogy olyan élet és olyan lehetőségek felé kell törekednünk, amelyekben a legnagyobb mértékben szolgálhatjuk a magyarság javát. Azt, hogy a magyar, munkásság, a földmüvesréteg, szellemi munkásság megkapja munkájának méltó ellenértékét, tisztességes megélhetését, jogainak tiszteletben tartását, becsületének és méltóságának megóvását, előbbre- jutásának tág lehetőségeit. Persze, ezek is csak szavak, vagy legalábbis azoknak látszanak. De keretet jelentenek, amelyek kitölthetőek. Kitölthetőek gyakorlati programmal és annak kézzelfogható eredményeivel. És ha egyszer Isten kegyelméből eljutunk ioda, hogy a magunk portáján szabadon magunk uralkodhassunk, háborúk szabta korlátok nélkül, akkor hiszem, sor kerül mindenre. De addig is próbáljunk meg tisztán látni és próbáljunk meg elsősorban — igen tisztelt szociáldemokrata levélíró ur — magyarok és főleg egymással jóhiszemünek lenni. Mert lássa, igen tisztelt levélíró ur, közöttünk, hitem szerint, csupán egyetlen különbség van. Az, hogy én hiszek a magyarság erejében, alkotó készségében, szellemében, nagyságában, egyszóval abban, hogy képes a magyar Jóidon olyan magyar életet teremteni, amely, mint a múltban, a jövendőben is példaképe lehet az egyetemes emberiségnek, az európaiságnak, a szellem tisztaságának és a cselekedetek becsületességének. Ön mindebben nem hisz. Nem hisz éppen úgy, mint azok a gyatra emberek, akik másképpen nem tudják látni a magyar jövendőt, mint ha „németbarátok“, vagy „angolbarátok“, vagy máris keresgélik múltjukban az eddig titkolt és letagadott foltokat, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy egy szovjet győzelem esetén megmenthessék piszko.s kis életüket. Ön, igen tisztelt levélíró ur a szociáldemokrácia tiszteletreméltó, de tőlünk oly mérhetetlenül idegen elveiben, nemzetközi elgondolásaiban és nagyonis körmönfont gyakorlatában látja saját szűk kis kasztjának érvényesülési lehetőségét. Pedig ez a háború minden bizonnyal tul- sodor bennünket mindenféle izmusokon, minden „jobb“- és „baloldalon“. Ennek a háborúnak a végeztével csak az erősek, magabizók, öntudatosak és egészek maradnak életben. Csak az ő számukra nyi- lik meg a jövendő. Jó szolgálatokért nem fog senki ajándékot osztogatni és lehet, bűnöket, vagy hibákat sem torolnak meg. Én nem azt kívánom Öntől, tisztelt levélíró ur, hogy tagadja meg eddigi elveit, vagy lépjen ki abból a pártból, amelyhez meggyőződése, hite és érdeke fűzi, de azt kivánom, hogy legyen magyar! Nem tudom, a közelebbi, vagy távolabbi jövendőben lesznek-e még pártok és ha lesznek, úgy azok milyenek lesznek. De ha lesz szociáldemokrata párt, úgy arra kérem, igyekezzék megtisztítani az elveket minden frázistól, közhelytől, szólamtól és hazugságtól. Ha harcolnia kell a tőke és a munkaadó ellen a maga igazának védelmében és méltóságának megőrzéséért, úgy harcoljon tiszta magyar jellemmel és becsületesen magyar keretek között. Gondoljon a végső okokra, arra, hogy: ember és magyar! Legyen méltó mindkettőhöz. Becsülje meg önmagában és másban mindkettőt és tudjoii hinni abban, hogy mélységes isteni értelme van az emberségnek és az élet leggyönyörűbb, legszélesebb skálájú formája magyarnak, lenni! Ehhez nem kellenek zászlók, felvonulások, ünnepi (szónokok, egyesületek és ellenszervezetek, mindössze és csupán hit kell hozzá. Gondolkozzék a magyar múlton és ismerje azt meg és akkor megkapja a magyar hitet is a jövendő számára. Arra a kérdésére, hogy „akkor ugyan talán mi való?“, ezekbe« akartam felelni önnek. Sóban nem ••• hogy KATIMÉ a titkok királynője,akiről egész Kolozsvár beszélni fog... hogy BAYER kapitány csodamajmai teljesítményei páratlanok... hogy a 3 RISSAY equilibristák a „Quo Vadis“ film főszereplői voltak... hogy a Horváth leányok a hajlékonyság csúcsteljesítményeit nyújtják... hogy a 2 Wong Fay a japán királyi udvar „Genk* ler“ nevét bir,a... hogy Karmanov kutyái a legjobbak a maguk nemében... hogy 2 MADY 10 méter magasságban halál* megvetéssel csinálják mutatványaikat... hogy Mosca & Randov a nevetés nagymesterei... hogy a 4 MERKE pyramidalisok a tempo akrobatikába... I hogy a 2 REXON' I egyedülállók a Kontinensen... hogy JEAN a babájával 10 percig kacagtatja a közönséget... és hogy még »5 attrakció ékesíti a műsort... hogy az előadások naponta délután pontosan 4 és este fél 8 órakor kezdődnek... hogy jegyelővétel délelőtt 10—1 éráig és délután 3 órától a cirkusz pénztáránál van.H hogy íeíeíenmegrendelés 20—00 szám alatt történik... hogy vasárnap és ünnepnapon 3 előadás van: 3, 5 és fél 8 órakor... hogy elsőrangú zenekar kíséri a műsort... hogy mindenütt teltházak előtt játszik a BUDAPESTI CZÁJAcirkusz a cirkuszok cirkuszai
