Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-04 / 174. szám

ELLENZÉK

19 4 3 auyuüHuit 4.

Látogatás Vízvári Mariskánál, aki őszintén elmondja véleményét a filmezésről, a főzésről, autogramvadász gyermekekről és a telefonbetyárokról

—, szinte elképzelhetetlen volt, hogy olyan inzultusok érjék a színészt, mint manapság. Bizonyára tudod, hogy csaknem minden ismert színésznek titkos telefonszáma van. Védekezés ez a telefonbetyárok ellen, akik elképesztő al jasságokkal és ostobaságokkal csengették fel a színészt. Engem egy ilyen ember csaknem megölt. A második légitámadás után kora reggel csak a gyermekeimre gondoltam, hiszen nem tudhattam, mi van velük? Az egyik a város egyik részében, a másik a másikban lakik, nekem megint külön lakásom van. Ilyen lelkiállapotban és álmatlan éjszaka után hiv fel egy rémült hang és közli velem, hogy valami rettenetes történt, legyek erős. Azt hittem, végem van, elsötétült előttem a világ. Mi az, mondja meg, mi történt, mit tud? kérdeztem emberfeletti erővel, mire bemondott a telefonba valami osto

ba viccet. Én pedig egész nap vizes borogatások között feküdtem az eset után . .

Mesél aztán mulatságosabb esetekről, mikor azt hiszik róla, a neve után, hogy fiatal lány, szerelmet vallanak és randevúra hívják. Egyszer egy hang jelentkezett a telefonba és arra kérte őt, hogy jelenjen meg a Vígszínház előtt, ahol várja. Mariska néni azt felelte, hogy hogyne, azonnal indul, hsak öltözködni megy, s ott fog várni hajnaltól estig . . . Mert mit lehet ilyen szamárságra felelni? Tapolczay Gyula érkezik, Vízvári Mariska fia. Még megnézem a képeket, szobrokat, a vitrinben a remek kis japán tárgyakat, emlékeket. Aztán búcsúzom és újra megígérem, hogy megkérdezem az újságban, hogy hol vannak azoknak a gyerekeknek a szülei, akik hagyják csemetéiket egész késő estig autogrammokért ácsorogni?. ..

Csakugyan. Hol vannak?

MARTON LILI.

Márvány és he nyár

Vitéz Thuránsxky László államtitkár elbúcsúzott I a miiiiszterelMiöküóg'i sajtóosztály tisztviselökarától

í BUDAPEST, augusztus 4. (MTI.) A miniszterelnökség sajtóosztályának tisztviselői testületileg tisztelegtek intéz Thu- ránszky László előtt abból az alkalomból, hogy miniszterelnökségi államtitkárrá ne- I vezték ki és távozik a sajtóosztály éléről. Dulin Elek dr. miniszteri tanácsos, a sajtóosztály helyettes vezetője köszöntötte Thuránszky Lászlót. A tisztviselői • kar igen meleg ünneplésben részesítette.

I Válaszában a többi között ezt mondotta:

— Azzal távozom körötökből, hogs) az I alatt a négy esztendő alatt, amíg együtt ! dolgoztunk, sokszor nehéz időben, nem I egyszer súlyos viszonyok között rendes munkát végeztünk. Az a kérésem, hogy a

jövőben is maradjatok hűek ennek az osztálynak több mint kétévlizedes munkájához, mert felelősségteljes munkát végeztetek eddig is, de hogy feladataitok még nehezebbek lesznek, nagyobb lesz tehát felelősségiek is a jövőben. Ne feledjétek, hogy a magyart messze keletről magával hozott bölcs nyugalma, megfontoltsága, mérséklete és józan ítélőképessége vezette a századok viharaiban. Ez fog vezetni továbbra is. Tartsátok szemetek előtt, hogy önmagunkhoz mi magunk állunk a legközelebb. A magyarnak legigazabb, leghübb, legbensőbb barátja mindig a ma. gyár.

BUDAPEST, augusztus 4. (Az Ellenzői munkatársától.) Gyönyörű otthona var Verán Mariskának, a budapesti Nemzet Színház örökös tagjának, a magyar .színházi világ kedvenc „Mariska nénijének Antik bútorok, paraszti stilusu ebédlő kincseket őrző vitrin, sok, sok emlék. Itt el ez a nagyszerű színésznő, aki csupa derű és jókedve és bölcsesség. Öröm vele beszélgetni és élmény hallgatni, mert mondanivalója friss és látása egyesíti a tapasztaltság, de ugyanakkor a soha el nem fásuló fiatalosság kettősségét. Nevet a derűs két szeme, ahogy azt mondja:

— Most jöttem haza Borsafüredről, ahol filmet csináltunk. Láttál volna hegyet mászni és még hozzá milyen hegyet! Ilyen csaló hegyet még nem láttam. Minden meredek hegyoldal után sima plateau következett», s mikor az ember azt hitte, hogy no, most már célhoz ért és fenn van a csúcson, akkor kiderült, hogy dehogy is van fenn, mert még egy csomó kapaszkodó következik . . . Aztán szekéren rá- zodtunk kilométereket, de úgy, hogy egyik kezemmel a lőcsöt fogtam, másik kezemmel szegény ugyancsak jobb sorsra érdemes Toronyi Imrét ... És mikor hazajöttem Pestre, betegek voltak a gyermekeim. a lányom, meg a fiam. Mondtam nekik: látjátok, negyven évesek vagytok, de ha az ember kiteszi a lábát, mindjárt történik veletek valami . . .

— Szeret filmezni Mariska néni?

— Nagyon. Érdekel és mulattat, persze főképpen fáraszt. Most is két filmben vállaltam szerepet. Pedig én már soha életemben nem leszek divatos filmsztár. Idehallgass, erre vonatkozóan elmondok egy aranyos esetet. Éppen nálatok. Kolozsváron filmeztem a Férfihiiség- ben. Felvétel után beleültünk egy konflisba, jobbról Bulla Elma, balról a kis Tol- nay és én középen. Elhajtottunk a meglehetősen nagy tömeg előtt, s hallom, amint két kislány ilyen megjegyzéseket tesz: Nézd, az az aranyos Bulla . . . Jaj, látod azt az édes Tolnay Klárit . . . S aztán csodálkozó, kérdő hangsúllyal: Te, ki az a kövér?

Nevet jóízűen.

— De azért mégsem szeretem, ha a „nemzet szakácsnőjének" tartanak. Ezt a nevet adta nekem egyszer valaki, pedig azt hiszem, van egy mellékfoglalkozásom is. — Sokan fordulnak hozzám — folytatja — újságok tudósitói és magánosok, hogy adjak tanácsot a mai anyagszegény világban a főzésre vonatkozóan. Mindenkinek csak azt felelhetem: Imádkozzanak és adjanak naponta hálát a jó Istennek, hogy megvan a mindennapi kenyerünk, otthonunk. S az, hogy hiányzik egy és más? Istenem, nem muszáj sokat enni, s legalább megmaradnak az ember vonalai. Az enyémek már így sem maradnak meg...

Most felémfordul s azt mondja élénken:

— Tudod mire kérlek? írd meg azt, hogv hol vannak azoknak a szinészbolond gyerekeknek a szülei, akik engedik, hogy csemetéik órákig csavarogjanak az utcán és ácsorogjanak a szinészbejárók előtt. Először is zavarják a színészt ezzel az ostoba szokással, nem hagyják, hogy elődadás előtt kicsit pihenjen és levegőzzön, másodszor kiteszik magukat előbb udvarias elutasításnak, aztán gorombaságnak. Tapasztaltam, hogy végeredményben nem fontos nekik, hogy kinek az aláírását gyüitik, sokszor nem is tudják, ki az a szinész, akitől autogramot kérnek. Ilyen ostobaságot még életemben nem láttam. Erre nézve elmondok neked egy esetet. Egyszer, régen, a Nemzeti Színház kis- padján üldögéltünk Pethes Imrével és egy ismeretlen segédszinésszel, aki azonban nagyon elbizakodott ember volt, s azt hitte, hogy mindenki rajong érte. Odajött egy kisgyerek és autogrammot kért az ismeretlen segédszinésztől. Az királyi gesztussal elutasította. A nagy Pethes meg- sainálta a gverkőcöt és magához intette: „No, gvere kis fiam, adok én neked aláírást.“ Mire a gyerek bőgve felelte: De én tőle akarok ...

Mi a véleménye: a mai szinészimá- dat erősebb-e, mint a régi világban is megvolt szinészkultusz?

— Ma csakugyan ísztárkultusz van, de a szinész népszerűsége valahogy más értelmet kapott, mint régen, amikor valósággal nimbusz övezte a nagyokat s bennük csakugyan Hamletet, Gertrudist vagy Dear királyt látott a közönség. A mai .sztár valahogy profánabb lett, leszállt a piedesztálról, tudják róla, hogy ki a szerelme és mi a kedvenc eledele. Ez mindenesetre népszerűsít, de egyúttal kiábrándító is ...

— Régebben — folytatja a beszélgetést

Külpolitikai figyelő

OLASZORSZÁG

Az elmúlt huszonnégy órában a legfontosabb Olaszországra vonatozó hírünk a Popolo di Roma genfi tudósítójának értesülése alapján leközölt Roosevelt-féle fegyverszüneti feltételek nyilvánosságra hozatala. A tavuat szerint az amerikai elnök hét pontban foglalta össze a szövetségesek követeléseit. Ismertetjük a hét pontot és mindeniket külön-külön megkíséreljük a Badoelio-kormány eddigi magatartása alapján kiértékelni;

X. Az olasz hadsereg és az olasz hajóhad minden ellenállást megszüntet.

Ez az angolszász követelés katonai szempontból nem sokkal kevesebbet jelent, mint h;, Olaszország a feltétel nélküli megadás követelését teljesítené. Ha ez végbemenne, az olasz nép kezében nem maradna semmiféle hatékony garancia, hogy a fegyverszünetből eredő esetleges politikai könnyebbitéseket biztosítsa. A kérdés eldöntésénél elsősorban az a kérdés vetődik fék, folytatja-e Olaszország a háborút Németország oldalán vagy kiválik a konfliktusból. Akármelyiket is választja Badoglio kormánya a két lehetőség közül, Olaszország semmiképpen sem kerülheti el a háború további pusztításait.

2. A németekkel való együttműködés azonnal megszüntetendő.

Olaszország hároméves háborújában a néniét—olasz katonai és politikai együttműködés annyira intenzívvé vált, hogy ennek a problémának a megoldása nem egyoldalú olasz el- határozástól függ. Ismeretes, hogy az afrikai hadjárat idején a német hadvezetőség több hadosztállyal sietett olasz szövetségesének segítségére és az afrikai német hadosztályok utánpótlási bázisát Olaszország különböző pontjain állította fel. Ugyancsak Olaszországban helyezte el az OKW az ember- és a hadianyagtartalékokat is, amelyek a tunéziai hadjárat befejeztekor kombattens csapatokká alakultak át.

3. A volt Jugoszláviában, valamint Görögországban, Albániában és Franciaországban lévő olasz csapatokat azonnal vissza keli vonni.

Enmek a feltételnek a teljesítése szintén azokba a nehézségekbe ütközik, mint a németekkel való együttműködés azonnali megszün- tctcse. A megszállt területeken állomásozó oiasz kötelékek ugyanis sokhelyt nem olasz para.ncsnoklas alatt teljesítik feladatukat, igy tehát önrendelkezési akaratuk az idegen parancsnoknak van alávetve. A mintegy harminc hadosztálynyira tehető olasz megszálló csapatok visszavonása olyan megterhelést jelentene a közleKedesi útvonalakra, a tengely- C'-apatoknak^ újbóli felvonulása pedig szintén o yan problémákat vetne fel, amelyek semmiképpen ^ -cm befolyásolhatnák kedvezően Europa védelmének ügyér. Ha a Badoglio-kor- many elméletileg el is fogadná Roosevelt har- rr.adifv követelését, az gyakorlatilag nehezen lehetne végrehajtható

4. A hadianyagot sértetlenül át kell adni a

szövetségeseknek.

Ennél a problémánál is felbukkan a német —olasz együttműködés kérdése. Igenlő válasz ecetén kétséges az, hogy a Wehrmacht beleegyezne ellenfelei hadianyagának megerősítésébe.

5. Egy angol—amerikai—szovjet kormány- bizortság elismerésé Olaszország felett egészen a hadműveletek befejezéséig.

Politikai szempontból ez a legsúlyosabb és szinte teljesíthetetlen feltétel. Kizártnak tartjuk, hogy az olasz nép — éppen úgy mint egész Európa — hajlandó lenne eltűrni a Szovjet beavatkozását Európa egyik legrégibb és legkifinomultabb kultúrájú országának belső ügyeibe. Itt már az olasz kérdés elveszítené kizárólagos olasz jellegét és világproblémává alakulna át. Ha feltételezzük, hogy szövetséges győzelem esetén a béke megkötésénél a legyőzött hadviselő államokkal szemben ugyanezt a drasztikus intézkedést foganatosítanák, azt jelentené, hogy a leoszatott Komintern heyett a bolsevi/zmus közvetlen irányítása alá kerülnének a Marx és Lenin tanaitól irtózó összes európai népek. Ezen a ponton fel kell emelje tiltakozó szavát minden müveit ember.

6. Az úgynevezett háborús bűnösök letartóztatása.

A fasiszta rezsim bukása után. ha Badoglio kormánya teljesitené Roosevelt hatodik kívánságát, az összes olasz börtönök befogadóképessege nem lenne elég ,,az úgynevezett háborús bűnösök“ fogvatartására.

7. Az olasz földön levő összes hadifoglyok szabadorubocsásása.

Mintegy nyolcvanezer főnyire tehető az Északafrikában foglyulejtett brit birodalmi és amerikai katonák száma. Ezeknek a katonáknak a szabadonbocsátása lényegesen rr.egerősi tené az inváziós hadsereget s ha az angolszászok fegyverrel ellátnák az olasz fogságban lévő nyolcvanezer szövtséges katonát, körülbelül négy hadosztálynyi inváziós hadsereg alína a kontinens földjére, anélkül, hogy ez a szállítási kockázatot végigélte volna.

A Roosevelt-féle békcfeltételekkel kapcsolatban az olasz lapok keddi kiadásaikban megjegyzik, hogy azok semmiben sem különböznek a feltételnélküli fegyverletételtől, mert súlyosabb feltételeket nehezen lehetne megszövegezni. A Tribuna rámutat arra, hogy azok egy része azt a célt szolgálja. Hogy Olaszországot a Németország elleni háború eszközévé tegye, mig az 5. pont határozatlan időre megfosztaná Olaszországot attól a jogtól, hogy maga kormányozza maeát.

NAGY JÓZSEF.

NEM KAPNAK HÚS JEGYET A ZSIDÓK DEBRECENBEN. Augusztus lb'-án Debrecenben is bevezetik a husjegy- rendszert. Nem kapnak haslegyeket a közbiztonsági alakulatok tagjai, a kórházakban tartózkodók, a zsidók és végül azok, akik sertést vágtak.

Nagy port vert fel a főváron tájt óban unna» a szobrászművésznek esete, akt tiki rr (léiében, meri kiállítása nem ,árt a várt tikettel, összetörte szobrán a kiállttá nyilvánossága előtt. Nosza, megindultak kiilonji > hangnemben a szóbeli es írásbeli intelme/esen a szobrász eljárásáról. Voltak, akik elvont esztétikai kánonok függönyei mögül nézték 1/ „önisonkitó“, zömöktermetű, csokornyakken dós művészt, s kimért és hűvös hangon értekeztek mintegy a „kupola alatt“ arról, bogy mit jeleni ez a cselekedet az örökkévalóság könyveié n\iek ,tartOZÍk-követclL* rovata szem pontjából. Mások kizárólag társadalmi, pontosabban társasági szempontból méricskél lék a dolgot, s végső következtetésükben megállapították, hogy a művész, hogy is mondjuk csak, nem volt ildomos. Sőt! b.z a szemüveg ugyanis szinte kifejezetten társasági illetlenséget mutatott az eseményekben, s az „ablaküveg'- viselőt fi dóm! felkiáltással tértek fehlte napirendre. Amennyire nyomon tudtuk követni e nyilvánosság előtt megjelent megnyilatkozásokat, úgy láttuk így sem volt olyan, amely a művész külön, saját igazságáért tört volna lándzsát. A legjobb akaiatu és látszólag legelfogulatlanabb i> ísak azt pestei gette, hogy hát istenem, a művész is csak ember, akit elkapott a szenvedély s a hév .

A szobi ász gesztusa valóban meglepő, sőt megdöbbentő es vitatható is sokjele szemszög alatt. Nem kétséges azonban, hogy az eleve jóakarata bírálóknak nem szabad sem tár«, sasági szempontra hivatkoznia, de nem idézheti az emberi valóságon kívüli örökkévalóságot sem, s nem hivatkozhat semmiféle kívülről hozott érvre, akkor, amikor Ítéletet mond a kétségtelenül visszás jelenet és visszás jelenség, a szoborromboló művész felett.

Olyan művészről van szó, a/unek a tehetsége nem egy próbatél telt kialiott, s nagyon olcsó volna elintézni az ügyet azzal, hogy a művészi érteke szerint meg, nem érdemelt jei- tiinést kereste a szokatlan gesztusban. Mert imigyen is sokan lettek. Nem volt igazuk.

Az eset mindennel élesebb fényt vet művészeti, s különösképpin képzőművészeti életünk rendellenességeire. Meddő dolog itt arról vitázni, hogy jogosan elvárt érvényesülésének eltmaradása miatt voll-e joga a művésznek saját alkotásait összctombolni vagy semi 1 er- mészetes, hogy volt rá joga! S még a „gyér mekgyilkossag" vádját sem lehet rásülni, hiszen az anyakönyvi hivatal, azaz jelen esetben a társadalom nem is vett „gyermekeiről“ tudomást! Miért sértődött hát meg a kiállítás „előkelő“ közönségei Talán magára vette e gesztusban válla köré kanyaritott köpeny ti Mert mâskţnt miért Ítélné el az épp annyira ■jnáiatos, mint jogos tetteti Hiszen nem lehet vitás, hogy az a társadalobm, amely nem ad a művésznek márványért kenyeret, nem érdemli meg, hogy az örökkévalóság jegyei közt mozoghasson'

A művész ítélt. Összetörte „Hun szépségét s más müveit, de akik megf?dJiók, nem kérdezték meg, hogy hány gyermike van, s meg- ftlelnek-e körülményei annak, amelyet az alkotásnak éiő művész, ha valóban művész, joggal megkívánhat egy szervezett közösségtől, a társadalomitól. Nos, megmondhatjuk: három gyermeke van. Műhelyében két évig fapriccsen feküdt, mirigygyulladást kapott, s egy más betegsége miatt szinte folytonos életveszélyben él, miközben vallja, hogy *,a somogyi pásztorfaragást és paraszt művészetet is európai színvonalra lehet emelni“, elmondja, hogy sajnos, az uj művészeti irány kiharcolásához ,,összeköttetés is kell“’ a tehetségen kívül.

Hinc illáé lacrimae! Összeköttetés! Az elítélő hangon szólók nem gondoltak arra, hogy a művész nem töltheti napjait összeköttetések utáni szaladgálással) kávéházé, s leversenytéri udvarlásokkal, mert akkor mikor foganik és születik meg a mii? De nem tagja a részvénytársaságok és káé ft ék igazgatóságának sem. Ez nem volna baj. De azok, akik busás jövedelmet húznak havonta néhány fáradtan papírra biggyesztett aláírásuk után, miért nem vásárolnak képet? S egyáltalán mért nem védik a képzőművészt intézményesen is legalább annyira, mint mondjuk egy ponyva-firkászt, nem is beszélve arról, hogy mért nem juttatják legalább akkora darab kenyérhez. Bár véleményünk szerint a márványért akkora darabot is megérdemelne — legyünk szerénytelenek? — mint egy vállalati igazgató... (ón)

KINEVEZÉSEK AZ CTI-HOZ. A belügyminiszter az Országos Társadalombiztosító Intézetnél a középfokú biztosítási és statisztikai egyesített, szakon Paál Malvin kézdivásárhelyi, Csiszér Gabriella, Sugár Klára, dr. Márton Györgyné, Derzsv Piroska, Opelánvi József dijnoko- kat. Skaloud István pénzbeszedőt, Tamás András csikszeredai vármegyei számtisztet a középiskolai érettségihez kötött állású állami gyakornokok részére megállapított illetményekkel ideiglenes minőségű biztosítási gyakornokokká, az alsófoku biztosítási szakon Kovács Pál nagyváradi dijnokot alsófoku biztosítási gyakornokká kinevezte.