Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-18 / 186. szám

ell e tízek wwanBBSBnM Külpolitikai ügyelő OIAS/OltS/U. A ^/ókrlyOiltlíin jórt Vásárhelyi János rdorinátui pUspiík KOLOZSVÁR. augusztus 18. Vásárhe­lyi Janos református püspök augusztus 14 -15-én felsösófalvi híveit látogatta meg. de utbaejtette Alsósófalvát és Pa­raj dot is. Vásárhelyi János erdélyi református püspök azért kereste fel felsösófalvi hí­veit, hogy elvigye Böjtbe Béla nyugal­mazott tanítónak az egyetemes egyház megbecsülését, aki 50 éve egyfolytában presbitere egyházközségének. Böjthe Béla mint tanító is rendkívül értékes munkát végzett a 3000 lelket számláló községben, de főként egyházi téren tüntette ki ma­gát, különösen a kisebbségi időkben. Visszatértében a püspök megbeszélést tartott Marosvásárhelyen a „Református Napok" rendezőbizottságával. Ismét megkezdje működését a Matica Újvidéken ÚJVIDÉK, augusztus 18 (MTI) Több mint kétévi szünet után kedden délelőtt tartotta eh | sö ülését a szerb Matica választmánya dr. Mécs Sándor elnök vezetésével. Az elnöki be. vezető után dr, Bállá Pál kormánybiztos szó­lalt el. Beszédében a többi között ezeket mondotta: — A legnagyobb örömmel vállaltam a kormánybiztosi megbízatást, mert ez csak át­meneti velejárója annak a kormányzati el­határozásnak, amely az egyesület működését a kivételes viszonyok okozta szünet után is­mét lehetővé tette. Ez az elhatározás ujatb bizonyítéka és konkrét megnyilatkozása volt a magyar kormány megértő nemzetiségi poli­tikájának, annak a politikának, amelynek egyik sarkalatos alapelve, hogv az ország területén élő rém magyar ajkú polgárok jogainak, nyel­vének, népi kultúrájának szabad műveléséhez es fejlődéséhez módot adjon, hogv azok sajá­tos népi műveltségüket akadálytalanul kielé­gíthessék. A nemzetiségek természetes jogait az államalkotó magyarság mindenkor elis­merte. Rámutatott arra, hogy a Mafica 117 éves múltja vagyoni és kulturális gyarapo­dása egymagában is bizonyítja, hogy meny­nyire igyekeztek a múltban is magvar rész. ről mindig az előbb vázoltakat tiszteletben tartani és teljesíteni Ö a maga részéről nem­csak mint kormánykiküldött, hanem mint ma­gánember is, a kölcsönös megértés és egymás 1 jogainak tiszteletbentartása jegy ében áll. Ez a munka azonban csak akkor Vhet sikeres, ha a nemzetiségek is az állam iránt feltétlen lo. i jáJis magatartást tanúsítanak, ha intézkedé- | seit tiszteletben tartják és az államalkotó ma­gyarsággal az őszinte együttműködést szolgál- j ják. Bállá Pál dr. kormánybiztos beszédéért Mócs Sándor elnök mondott köszönetét. Paprika-iermssztéssel kísér­letezik Németország BERLIN, augusztus 18. Ezideig azt tartották hogy a füszer_ és csemegepaprika természe­tére csak) Délkelet-Európa éghajlati viszonyai felelnek meg és igy ezek a terü'etek bizonyos kizárólagossági jogokat élveztek ebben a te­kintetben. Újabban azonban tudományos ku­tató munkia és gyakorlati tapasztalatok ered- j ményeképpen kiderült, hogy ezeket a papri- j kaféléket Németországban is meg lehet hono- I sitani, amikor is főként a szőlővidékek nem j túlságosan száraz talaja bizonyult a’kalmas.. | nak erre a célra. Ezenkiviil a grossbeereni j zöldságkutató intézet, a berlini kertészeti, kí­sérleti és kutatóállomás, az utóbbi időben gyümölcspaprika termesztésével is kísérle­teztek, amelyeket a legnagyobb siker koroná­zott. Ez a különleges paprikafajta olyan íz­zel rendelkezik, amely átmenet a paradicsom és az őszibarack között, roppant nedvdus e6 va6taghusu és nemcsak igen nagy a cukor- tartalma, hanem karotin- és vitamintarta’- ma is kimagasló. A fűszer, és C6emegepapri- kâţa anyira jellemző éles iz teljesen hiányzik a gyümölcspaprikából, amit mint gyümölcsöt nyersen lehet fogyasztani. Amig egy felnőtt ember napi vitaminszükségletének a fedezé­sére 583 gram paradicsomra van szükség, ad­dig ezt az 50 miligramm vitamint 22 gramm gyümölcspaprika élvezetével is megkaphat, juk. (B. É.) z JACQUES BOMPARD igen érdekes köny­vet irt a francia Írók felelősségéről A könyv most jelent meg és abban Bompard mind a mait, mind a jelen francia Íróinak felelőssé­gét vizsgálja s kimondja a lesújtó véle­ményt: „Irodalmunk, bármennyire is ra­gyogó legyen, most egy bomlófélben levő irodalommá változott." A francia kritikusok természetesen sietnek megcáfolni Bompard le­sújtó véleményét és példákra sorolnak fel ar­ra, hogy nem lehet olyan kategorikusan ki­jelenteni egy kor íróiról, hogy azok a nemzet tragédiájáért felelősek. Felhozzák példának azt. hogy az 1870—-71 -i német—francia háborút közvetlenül megelőző időben élt Lamartine, Musset, Vigny. Felhozzák azt is, hogy éppen a jelzett korban élt Gautier, Baudeíai v Mé_ ríméé, Flaubert. Vájjon mennyiben felelősek ők a franciákra szakadt 1870-i tragédiáért? Bompard könyvével kapcsolatban az az álta­lános párisi vélemény alakult ki, hogy „meg kell várni a viszály végét, mert csak akkor lehet nyíltan és higgadtan beszélni". Adyval mondhatnák a franciák is: „Baj van ma Fran_ ciaországban, meg kell várni a végét..." HEINZ EWERS HANS, a nálr»fc is jólis- mert rémregényiró meghalt 72 éve* korában Berlinben» Az „európai erőd1* földközi-tengeri védő­kig vajának német olasz részről történt kény­szerű 1 eladása uj horizontokat nyit az esemé- nvek fejlődésének, l.ppen úgy, mint a tunéziai hadjárat után a világ szeme feszülten figyelte Pautelleria, Lampedusa és Szicília védekezését a légiháboruv.il szemben, úgy most hatványo­zottabban fordul az érdeklődés az olasz fél­sziget. Szardiniia, Kréta és a szisztematikus bombázás alá vett Atlanti partvidék felé. A szicíliai eseményekre spontán reakciónak tekinthető a Budapesti Tudósítónak Chiassóból keltezett távirata (Ghiasso határváros a svájci olasz határon), amely szerint Svájc és Olasz­ország között megszűnt a táviró és a távbe­szélő összeköttetés. A tívirat szól arról is, hogy legutóbb a két állam között a forgalom Mussolini eltávolításakor szakadt meg, tehát most is nagyfontosságu események lehetnek fo­lyamatban kábában. Legkésőbbi híreink uj momentumról nem számolnak be, úgyhogy a Budapesti Tudósító által döntő fontosságúnak nevezett események valószínűleg még kiforrás­ban vannak. Róma nyilt várossá való nyilvánítását az clasz főváros lakossága leírhatatlan lelkesedés­sel fogadta. Nagy tömegek vonultak a Szent Téter-térre, hogy rokonszcnv-tüntetéssel kö­szönjék meg a pápának azt a fáradozását, amellyel az olasz kormánynak ezt a lépését elősegítette. Mindazonáltal az olasz sajtó bi­zonyos aggodalommal emléksz.ik meg arról, hogy a formális diplomáciai lépés megtételétől eltelt tizennégy nap, s angolszász válasz mind- ezideig még nem érkezett. Rómában még nem (Az Ország című hetilapból vettük az alábbi cikket.) A szellem embereire különösen bénitó- lag hat a kisebbségi sors, mert az alkotó tevékenység első és legfontosabb feltéte­le a szellemi szabadság. Az erdélyi irók és művészek azonban kemény fából van­nak faragva, mert az életkörülmények hozzászoktatták őket, hogy a szűkre sza­bott korlátok között is alkotni tudjanak. Jellemző példa erre Gallasz Nándor, aki alighogy elhagyta a főiskolát, 1914-ben kikerült a szerb, majd az orosz frontra. Itt fogságba esett és Szibériába került. Hat évig sínylődött a fogolytáborok pok­lában. A vörös forradalom Kraszno- jarszkban érte el. A zűrzavart szökésre használta fel. Temérdek kaland és meg­próbáltatás után Moszkvába érkezett. Itt a bolsevista uralom alatt választania kel­lett a cipésztanoncság és a Képzőművé­szeti Főiskola növendéksége között. Ter­mészetesen az utóbbi mellett döntött. Végre 1921-ben a Kun Béla népbizto­saival kicserélt tisztekkel ő is hazatér­hetett. Az otthon azonban nem enyhítet­te a gondokat. A román megszállás ide­jén megélhetését csak úgy biztosíthatta, ha tovább fejleszti művészi tudását. Kül­földre vágyott, de ahhoz sok pénzre lett volna szüksége. Honnan vegye? — me­rült fel benne a kérdés. Gallasz életrevalóságát és tehetségét mi sem jellemzi jobban, minthogy sike­rült neki egy „gyámtársaságot“ össze­hozni és ennek tagjai annyi pénzt adtak össze, hogy külföldre utazhatott. Előbb Münchenben, majd Drezdában tanult. 1924-ben pedig alapos ismeretekkel visz- szatért Erdélybe. Első dolga volt, hogy támogatóinak egy-egy szoborral rójja le háláját. A kemény élet tehát az, ami ellent- állóvá és kitartóvá edzette az erdélyi mű­vészeket és csak ezzel magyarázható, hogy a román uralom alatt élő képző­művészeink egy év leforgása alatt immár harmadszor állították ki alkotásaikat. Az időrendben harmadik brassói tárlat az előzőktől abban különbözik, hogy szinte valamennyi kiváló művész több müvei képviseltette magát. A kiállitó-müvészek lakóhelye szerint fölfektetett iv végig szaladt az egész délerdélyi területen, I hogv minél teljesebb számban vegyenek ré^zt ezen a művészeti eseményen fes­tőink. A kiállítókat nem annyira a kö­zös művészi szándék hozta össze, hanem sokkal inkább a térbeli és időbeli adott­ságok késztették csoportos megjelenésre. Három szobrot állított ki az idősebb évjáratok kiemelkedő mestere, Gallasz Nándor. Művészete már túljutott a for- rongási korszakon és mint minden erdé­lyi szobrásznál, nála is a kifejezés meg­kapó ereje dekorativ törekvésekkel pá­rosul. Az aradi Hajós Imre festményein Páris sugalló hatása kiütközik. Világos, színes. nyilatkoznak az angolszász rádióállomások cs távirati ügynökségek olyan értelmű híreiről, amely szerint London és Washington felté­telekhez köoi Róma nyilt várossá való minő­sítéséi. Hangoztatják, hogy bár nemzetközi j jogilag a nyilt város fogalma nincs meghatá­rozva, olasz részről mindent elkövetnek, hogy a/ angolszász kifogásokat tárgytalanná tegyék. Visszatérve a Budapesti Tudósitó előbb is­mertetett táviratára, valószínűnek tartjuk, hogy a döntő fontosságú eseményekre való uta­lás nem annyira Róma sorsával, mint inkább a szicíliai fejleményekkel áll logikai kapcso­latban. ROOSEVELT«CHURCHILL TALÁLKOZÓ Quebecben formális tárgyalásra ült össze az angolszász világ két vezetője. Az első telc- fonmegbeszclésck, majd a hyde-parki előké­szítő tárgyalások után a kanadai városban most határozathozatalra ültek össze s tanács­kozásaiknak annál is nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani, mert a szövetségesek haditervé- nek egyik újabb fázisának lezárulása az Egye­sült Nemzetek részéről a várakozást igen fel - tokozza. A további tervekre vonatkozó döntés a katonai és a politikai konfiguráció miatt ha­lasztást nem tűr, ezért helyénvalónak kell mondjuk az United Prcssnek azt a véleményét, hogy Roosevelt és Churchill első napi tanács­kozásai eredményének hire, amelyet az angolszász hadvezérek haladéktalanul alkal­maznak a kijelölt pontokon. Anglia és az USA vezetőjét még a kanadai Quebeckbcn találja. NAGY JÓZSEF. vetett árnyékokat kerülő képei, rajzban sima és fényhatásban erős és biztos mü- vészalkotások. Kompozícióin a hajlékony képzeletet ösztönösen lefékezi és nem iro­dalmi. hanem tisztán művészi szempon­tokat érvényesít. Nem regél és nem ma­gvaráz. hanem fest. Olykor a kidolgozás rovására vázlatszerüségre törekszik, de éppen ez a befejezetlenség okozza fest­ményeinek frisseségét és megkapó dina­mizmusát. A könnyedségben rokon vele a brassói Kollár Gusztáv, al^ egyéni technikával, mint maga nevezi: akvartellnek (színes kréta és vizfestmény) a segítségével igyekszik pillanatnyi megfigyelésselt le­rögzíteni. Az akvarellnek tehetséges mű­velője a lugosi Muhós Kornél, vagy a ködös hangulatokat ügyesen visszavetitő aradi Pataki Sándor. Ä kiállítás egyet­len grafikusát, a szintén aradi Beleznay Istvánt, a mélyen átérzett romantikus hangulatok ihletik meg. Az erdélyi táj változatosságát és han­gulati szépségeit örökíti meg a lippai Paál Albert. Nyugodt, kiegyensúlyozott, tiszta fényhatásu képei az uj klassziciz­mus stílusjegyeit viselik magukon. Paál kulturált festő, akinél az értelem mérle- | j gelése nagyobb szerepet játszik, mint az i ösztönös festőiség esetlegessége. Különö- ! sen téli tájaival tűnik ki a zalatnai Gruz- Î da János. Levegős képeinek sikeréhez I csiszolt technikai előadásuk is hozzájá- j rul. Főleg tájképekkel szerepel az ujaradi í Soós István, ő is képzett művész, aki a naturalizmusnak hive. Figurális festmé­nyei plasztikus formaadásukkal válnak ki. A kompozíciók mestere a brassói Lei- j tér Artúr. Balladaszerü hangulatot kife- I jező képeiről az élet tragikus súlya árad. j Akadémikus izü Népmeséivel és gyakor­lott irajzkészséggel előadott akt-tanul­mányaival tűnik ki Wolf Károly. Gazdag anyaggal vonult fel a nagy- enyedi Vass Albert. A fiatal művésznek annyi a megfigyelése és a mondanivaló­ja, hogy még nem képes kellőleg elmé­lyülni. Ha rendezni tudja élményeit, ak­kor számottevő értékévé válhat művé­szetünknek. A férfiak mellett szép sikerrel szere­pel a tárlat két nőtagja ■ is. Szobrokkal és néhány kisméretű, olajkéooel tűnik ki Vassné Székely Piroska. Különösen szo­bortanulmányai érdemelnek figyelmet. Naturalistán felfogot mellszobra sok Ígé­rettel kecsegtet. A kiállítás másik mű­vésznője. a brassói Lukász Irén főleg ró­zsás csendéletével hivja fel magára a fi­gyelmet. A kiállítás, mely a brassói református kereskedelmi iskola termeiben kapott ideiglenes otthont, nehéz feladat elé ál­lította rendezőiét, Matuz Ándirást, az aradi magyar képzőművészeti iskola ve­zetőjét. Mind a tizennégy művész nem­csak egy-egy külön egyéniség, hanem a festői és a szobrásizi törekvés szempont­jából is erősen különbözik egymástól. A délerdélyi magyar képzőművészek kiállítása I9í3 augusztus 17. * ‘ w fAsíeoepkV: fCLiOd 8, jO üviju rJuGÜU* I SzÜGSHj LászióC^ IxúabóA /áJműfi. A "güícri Ţu/acfaJu Jvíüulíyi OíaŐj EGYETEM-MOZGÓBAN ma utoljára : Havasi vadmadár Holnaptól: Azonban éppen ez a sokféleség eredmé­nyezi azt, hogy a kiállítás nem válik egy­hangúvá, hanem uj és uj meglepetéseket szerez a szemlélő számára. Amint a brassói Déli Hírlapban olvas­hatjuk, a magyar társadalom szeretette] fogadta képzőművészeink csoportos be­mutatkozását és mindjárt az első napod „valósággal népvándorlásszerüen“ árasa tóttá el a kiállítási termeket. E megnyitón — írja a Déli Hirlap —* felvonult népünk minden társadalmi ré­tege. A kiállításon egyaránt láttunk ro* kálvos székely lányt, gyárost, iparosţ papot, munkást, orvost. A közönség alig tudott elszakadni a képektől: a szomját oltotta, bizonyságául, hogy a kultúra nem fényűzés, hanem életszükséglet. Abban az életerőben és életkedvben, ami a ki­állítás minden egyes képéből .sugárzót^, a közönség ráismert a maga népi élet­erejére. Vaijon lehet-e együttes kiállítás— nak nagyobb eredménve. mint egy ilyen népi önmagára eszmélés? A tizennégv nevet és százötven műal­kotást felölelő tárlat a legélénkebb bi­zonysága annak, hogy Délerdély szelle­mi életét a kedvezőtlen politikai viszo­nyok sem törték meg és az ott élő nagy­számú magyar hiven teljesiti kulturális hivatását. Tájékoztató az aasíusztas 20--22 között tartandó kolozsvári férficserkész táborozásról A tábor kezdete augusztus 19-e este 6 órakor. A tábor helye: a lombi Cserkészpark (telefon: 30-22). megközelíthető Kolozs­vár, Petőfi-u. 11 (tel. 13-04) szám alatti Gábor Áron Otthontól induló gépkocsin. Gépkocsi indul 19-én délután 4 és 5 óra­kor. 20., 21., 22-én reggel 8 és délután 3 órakor. (A táborban tehát résztvehet- nek olyan kolozsvári testvéreink is, akik­nek a tábor valamelyik napján a város­ban hivatalos elfoglaltságaik vannak.) A’ táborból a gépkocsi a fent jelzett idő­pontok előtt egy órával indul be. A gép­kocsi útközben jövet is, menet is megáll a vasúti átjáró hidnál (Mozdony-u.). Élelmezés és elhelyezés: táborszerü, mindenki hozzon magával éleímiszerje- pveket. valamint evőeszközt, mosdófel­szerelést. lepedőt, ha ezt igényli. Tábordij: a három napra 6 pengő, fi­zetendő érkezéskor. Megjelenés: mindenki körülményeihez képest, neki megfelelő öltözetben. A tábor befejeződik: 22-én este tábor­tűzzel. 1 Táborprogram: augusztus 20.: férfi- cserkésizet. augusztus 21. d. e. A mai ma­gyar cserkészet, d. u.: Fiatal Magyarság, augusztus 22.: Egy magvar nemzetszer­vezési forma — a tizedesség. Az utolsó napon résztvesz Kolozsvár kb. 250 tize­dese. Jelentkezések még beküldhetők augusz­tus 19-ig. (Király-u. 3. tel.: 21-24.) Tábor parancsnokság. ÜZLETI könyveket és könyvelési papírokat legolcsóbban az „Ellen" zék* könyvesboltban vásárolhat K(V> lozsvár, Mátyás király-tér 3. Telei« 11—59.

Next

/
Thumbnails
Contents