Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-18 / 186. szám

1943 an gusztus 18. ELLENZÉR 3 Huszonnyolc angol-amerikai hadosztály foglalta el Szicíliát Berlinből jelenti az Iníérinf. A tegnap re^gRl példa nélkül álló eredménnyel lezárt művelet a német és olasz csapatoknak teljes, felszere­léssel-, fegyverekkel, jármüvekkel és hadi­anyaggal az olasz szárazföldre való vissza­szállítása nagy eredményét kü'önösen mutat­ja az, hogy a Sziciliában lévő aránytalanul kisszámú német és< olasz- csapatokkal a kö­vetkező brit-amerikaiak és kanadaiak álltak szemben; 6 páncélos hadosztály, 4 páncélos dandár, 18 gya’ogsági hadosztály és 2 légiuton szállított hadosztály. Az angol-amerikaiak 1600 vadászrepülőgépet, 650 kctmotoros re­pülőgépet, 350 négymotoros bombázót és több mint 800 különleges gépet vetettek harcba. Tengeri erőikben 6 csatahajót, 2 repiilőgép- anyahajót, 18—20 cirkálót, 85 rombolót cs 10 had-osiztá’y parfraszállitásra elependő szállító- hajót sorakoztattak fel. Glass hadijelentés Rómából jelenti az MTI: Az olasz főhadi­szállás 117S. száma közleménye: A Messána város előtti állásokban a hétfői hap folyamán rendkivül súlyos harcok folytak az ellenség és a német—olasz csapatok ütővé dei között. Siracuza közelében bombavető re­pülőgépeink támadtak és felgyújtottak két ke­reskedelmi hajót, egy további nagyobb hajót súlyosan megrongáltak egy repülőgépről ledo­bott torpedóval. Ellenséges kötelékek berepül­tek Torino, Viterba és Foggia fölé. Az áldo­zatok számának és az okozott kár megállapí­tása folyamatban van. Foggia vidékén a lég­védelmi ütegek és a német vadászok 13 négy' motoros ellenséges repülőgépet lőttek le. To­rino felett 3 ellenséges repülőgépet a légvé­delmi tüzérség, hármat pedig éjszakai vadá­szaink lőttek le. Az ellenséges légierő elszi­getelt támadásokat hajtott végre Palermo és Reggio di Calabria ellen. A támadások ki­sebb kárt okoztak. A támadás kevés áldozatot követelt és lényegtelen kárt okozott. A ten­gelycsapatok szállítási vonalai ellen intézett sikertelen ellenséges támadás során 5 angol tor­pedóvető repülőgép a tengerbe zuhant. Négyet özülük ágyuk tüze, egyet pedig egy vadász­gépünk lőtt le. A ssieiliai hüsdelem utolsó epizódja Berlinből jelenti a DNB: A Nemzetközi Tá­jékoztató Iroda jelenti a szicíliai szigeten le­folyt harcokról: Ä keleti partvidéken erősebb brit haderők megkísérelték, hogy erős utánayomulással, va­lamint jelentékeny tüzérségi erővel és bombá­zókkal zavarják a német elszakadási mozdu­latokat. A német csapatok parancsnoka erre merész ellentámadásra szánta el magát. Az ellentámadás messze visszavetette a briteket. A német rohamcsapat számos fogollyal tért vissza. Ezeket ugyancsak még az utolsó éj­szakán az olasz szárazföldre szállították. Egy brit zászlóaljat, amely a vállalkozás után meg­rohamozta a német vonalakat, véres fejjel visszverték. A német csapatok utolsó maradvá­nyait most már minden zavarás nélkül a keleti szárnyon vissza lehetett vonni. Az első jelentés Szicília kiürítéséről Berlinből jelenti az Interinf.: Augusz­tus 17-én a kora reggeli órákban az utol­só német és olasz csapatot is visszavon­ták Szicília szigetéről, az európai erőd előteréből, s minden anyaggal és vala­mennyi készlettel a szárazföldre vitték át. Az utolsók egyikeként Habe páncélosta- bomok, a szicíliai német főparancsnok hagyta el a szigetet. Ezzel csaknem hat heti ellenállás után, hatalmas brit-ame­rikai szárazföldi, légi és tengeri túlerő­vel szemben a hadtörténelem egyedülálló teljesitményét hajtották végre, ellentét­ben Dünkirchennel, ahol a britek vala­mennyi fegyverüket és teljes felszerelé­süket elvesztették. A mintegy 14 nap óta folyó hadműveletet olyan sikeresen vit­ték keresztül, hogy most az olasz száraz­földön ütőképes hadsereg áll rendelke­zésre valamennyi páncélossal, üteggel, jármüvei, egészen az utolsó érintetlen géppuskáig. Washington : A megszállt területekre kirendelt szövetséges főbizottság elősegíti a demokratikus kormányok megalakítását Washingtonból jelenti a Búd. Tud.: Az egyesült nemzetek eddig magukévá tették a megszállt területek közigazgatásának angol, szász (érvét. Washingtonban úgy vélik, hogy a közigazgatást mielőbb polgári hatóságokra kell b'zni. Ennek végrehajtása azonban nagy nehézséggel jár, mivel most a Szovjet azzal a kéréssel fordult az angolszászokhoz, hogy résztvehessen a megszállt területek közigaz. gatásában. Washingtonban azt hiszik, hogy a szovjet kormány e kívánságát valahogyan méltányolni kell. Ezért Washington szerint a legfőbb ideje, hogy szövetséges főbiztossá« gokat létesítsenek, amelyet a megszállt terü­letek közigazgatásával bíznának meg, hogy «lkerüljék az imperiálizmusnak minden lát. szatát. Ennek a főbiztosságnak első feladata olyan terv kidolgozása lenne, amely lehetővé tenné, hogy a megszállt területek maguktól termeljenek ki demokratikus kormányokat. Róma népe leírhatatlan lelkesedéssel vette tudomásul a nyílt várossá deklarálást A szövetségesek még nem válaszoltak az olasz kormány lépésére Rómából jelenti az MTI: Augusztus 15-én reggel Róma még arra készült, hogy szerény keretek között megülje Nagyboldogasszony napját, de vasárnap este már mindenki tudta a nagyfontos- ságu hirt. Az olasz kormány Rómát nyílt várossá nyilvánította. A hir egész Rómá­ban rendkivül nagy izgalmat keltett. Szebb ajándékot nem adhatott volna a Badoglio-kormány a római népnek, mint ezt. A tömeg lelkesedése leírhatatlan volt. Az olasz nép elsősorban a pápa iránt fe­jezte ki hódolatát és háláját, mert a Szentszék tette a legelső lépéseket ebben az ügyben. Ha lehet a pápa népszerűsé­géről beszélni, ez a népszerűség még job­ban növekedett és a pápa alakja még na- - gyobb fényben jelenik meg Róma népe előtt. A kormánynak az az intézkedése, hogy Rómát nyílt városnak nyilvánította, egyelőre még csak az olasz kormány jogi cselekedete, de minden esetre egyoldalú cselekedete, amely hatályossá csak akkor válik, ha a másik fél is beleegyezik. A nyílt várossá nyilvánítás a nemzetközi jognak most alakuló fejezete. A nemzet­közi jog ugyanis nem tisztázta ezt a kér­dést világosan, mert amikor annakidején katonailag védett, vagy nem védett vá­rosról beszéltek s a nyílt város kérdése későbbi fogalom. Még a hágai egyez­mény sem beszélt nyílt városról. Tehát a jövőbeni nemzetközi jognak most kiala- ‘ kuló feladata lesz, hogy a nyílt városok bombázását végleges formában mindenki számára kötelező erővel megállapítsa. Jelen pillanatban még azt sem tudják Rómában.- hogy milyen területen kezdő­dik a nyílt város és Rómát éjszaka kivi­lágit ják-e. Természetesen a katonai célo­kat azonnal meg kell szüntetni, a kato­nai épületek, felszerelések és intézmények átköltöztetését más helységekbe azonnal meg kell kezdeni. Bizonyos mértékben zavart kelt, hogy a nyílt városnak törté­nő nyilvánítás után, amely a kormány hivatalos nyilatkozata, még mindig vol­tak légiriadók Rómában. Olasz sajtóhangok A hétfő délutáni lapok bőségesen fog­lalkoznak az olasz kormánynak azzal az elhatározásával, hogy Rómát nyílt vá­rosnak nyilvánítja. Az Italia cimü lap egyebek között igy ir: Róma a katolikus- ság középpontja lévén, egyedül áll a vi­lágon és bárki lesújt rá, megbántja vele a katolikusokat az Örök Városban és a legtávolabbi földrészeken. A kormány- nak az az elhatározása, hogy Rómát nyílt városnak nyilvánítja, számot vet az egész föld katolikusságának érzéseivel, az az igyekezete pedig, amellyel a nemzetközi jognak megfelelő rendszabályokat kellett megtenni, azt bizonyítja, hogy a várost meg akarja kímélni újabb csapásoktól. Az olasz kormány — írja a Lavoro Italiano — 14 nappal döntött a válasz nélkül maradt diplomáciai lépés után. Az ellenség dolga, hogy semleges megbizot- ta.kk.aJ. iggalaascéjk; paegáLlanítani, vaiion Rómát valóban lehet-e nyílt városnak minősíteni, de megállapítását nem odáz­hatja el a végtelenségig. A Giornale d'Italia közli egy nemzet­közi jogi szakértő véleményét, aki úgy nyilatkozott, hogy a hágai egyezményben a védtelen városokra vonatkozó rendel­kezések Rómára is alkalmazhatók, kö­vetkezésképpen védtelen városokat nem szabad bombázni a nemzetközi jog értel­mében. A bombázás csak akkor enged­hető meg, ha katonai célokra irányul. Ha egy városnak nincsenek ilyen céljai, akkor nem bombázhatják. Az olasz kor­mány pedig tudatta az ellenséggel, hogy Róma nyílt város, tehát védtelen, mert nmeiének katonai célpontjai. Londoni vélemény Londonban élénken foglalkoznak Róma nyílt várossá való nyilvánításának kérdé­sével. A magyarázatok azt mutatják, hogy hűvös józansággal birálgatnak. An­gol körökben tudomásul veszik, hogy az olaszok is elismerik, hogy egyoldalú nyi­latkozat nem elegendő, hanem mindkét félnek hozzá kell járulni az elhatározás­hoz. Egyelőre azonban bizonytalan, váj­jon angolszász részről egyáltalán törté­nik-e a kérdésben állásfoglalás. Beava­tottak szerint csak Ouebecben határoz­Berlinböl jelenti a DNB: A Völkischer Beo­bachter keddi száma bírálja az angol—ameri­kai Szicília körüli hajóveszteségekről szóló be1 ismeréseket. Az angol módszer szerint — Írja a lap — az uj hajóvesztcscgekről régebbi veszteségek részbeni tudtuladásával igyekeznek elterelni a figyelmet. Most elismerik London­ban. cs Washingtonban, hogy a szicíliai partra­szálláskor 80 ezer tonnatartalmat kitevő hajó- tér pusztult el. Csak a partraszállási veszte­ségekről beszélnek, de arról nem, hogy a pótlás szolgálatában állandóan mekkora vesztesége' két szenvednek. Csupán a partraszállást kö­vető első hónapban több, mint kétmillió tonna- tartalmú hajótér süllyedt el, vagy vált hasz­nálhatatlanná hosszabb időre. A szövetségesek­nek figyelmetérdemlő ügyeskedésébe, amellyel a Földközi-tengeren szenvedett sulvos veszte­ségeket igyekeznek cltikolni, beleillik az a be­ismerés, amelyben az amerikai tengerészeti mi­nisztérium hat kisebb hadihajójának pu./.tj'á- sát jelentették be, de ugyanakkor nem beszél- 1 ck Washingtonban a 9400 tonnás cirkáló el­süllyesztéséről. Mivel angol részről a legutóbbi hónap ikban a földközitengeri hadlhajóveszicségekrő! sem­mit sem vallottak be, az amerikai veszteségek reszbeii'i beismerése nyilvánvalóan az angol kormány kívánságára történt, mert minden el­hallgatás ellenére az angol népnek feltűnt, hozy az Eevesült Államok a Földközi-tenser hatnak. Amennyiben az angolszászok megadják e kérdésben hozzájárulásukat, szó lesz azokról a feltételekről, amelyek­nek teljesítésétől teszik függővé Rómá­nak nyílt várossá való nyilvánítását. Londoni beavatott körökben azt mond­ják, hogy arra nincs precedens, hogy a háborúban valamely várost nyílt város­nak nyilvánítottak volna, csupán a gya­korlat az, hogy a légihaderő csak tágabb értelemben vett katonai célokat támad. Ilyen tágabb értelemben vett katonai cé­loknak számítanak többek között a rak­tárak, az utak, a termelés központjai és a kormány hivatalai. Jogi megkötések azonban nincsenek. De még abban az esetben is, ha sikerül meghatározni a nvilt város fogalmát, londoni vélemény szerint még mindig nagy nehézségekbe ütköznék e fogalomnak a gyakorlatban való alkalmazása ési becsületes megtar­tása. Rómából kivonják a katonaságot Római híradás szelént — mint a Pes­ter Lloyd közli — Mussolini kormány­zása idején RomAt y.ízért nem lehetett nyílt városnak nyilvánítani — noha Ang­lia és az Egyesült Államok állandóan kö­vetelték —, mert a fasiszta kormány Washingtonból jelenti a Bud. Tud.: Beava­tott körökben úgy tudják, hogy Quebecbcr, megvitatásra kerülő kérdések között szerepei Kanadának az a kívánsága, hogy a következő harcokban a kanadai csapatok ne harcoljanak, mint az angol hadsereg részei, hanem mint önálló hadsereg. Az értekezlet nagyfontosságu pontja valószínűleg az a bejelentés, hogy cgv- seges parancsonkságokat létesítsenek az európai és ázsiai hadszíntér számára. Úgy látszik, hogy éhben a kérdésben a döntés már megtörtént Roosevelt és Churchill májusi találkozásán, eddig azonban titkolták. Az angol—amerikai, kanadai, francia csapatok főparancsnokául Georgev Marshallt, az amerikai vezérkar fő­nökét. E’scnhower tábornokot és Alexander tá­bornokot emlegetik. Ezekre a csapatokra há­rulna az Európa ellem invázió feladata. A délnyugati-csendesóceáni hadszíntér főparancs­nokaként Stillwell tábornok személye áll az előtérben, Emlegetik újból a stratégiai helyze­tet is. A legtöbb vezető amerikai hadvezér és a nem akarta teljesíteni azokat a feltétele­ket, amelyek a nyűt városnak nyilvání­tásra szükségesek lettek volna. A Badog­lio-kormány ezzel szemben mindenként hajlandó a szóoanforgó feltételek végre­hajtására. E feltételeket nagy vonások­ban mindenki ismeri. Az a legfontosabb a nyílttá és nem védelmezetté nyilvání­tásra, hogy a városból minden katonai parancsnokságot és .berendezést el kell távolítani. A gyakorlatban ezt már meg is kezdték oly módon, hogy az eddig Ró­mában állomásozott csapatok nagy része megkezdte a város elhagyását. Ezenkívül a hétfői római lapok Róma prefektusának egész sor olyan rendeletét közlik, ame­lyek azt a célt szolgálják, hogy megszo­rítsák, illetve lehetetlenné tegyék a Ró­mába áramlást és a menekülteknek a fő­városban való letelepítését. Berlin tartózkodó Berlinben még nem fűznek magyará­zatot az olasz kormány elhatározásához, hogy Rómát nyílt városnak nyilvánítja, A német kormány az ügyet az olasz had­vezetés saját ügyének tekinti. Az olas? kormány elhatározása egyébként nem keltett meglepetést, mivel a kérdés való­színűleg szóbakerült már a legutóbbi né- városban való letelepedését. Szovjet hangoztatják a Németország elleni közvetlen támadás szükségességet, míg az an­golok általában osztják Churchill véleményét, hogy folytatni kell az elszigetelt akciót a Földközi-tenger különböző pontjai ellen. A szövetségesek oldalán nem titkolják, hogy az Európa elleni invázió mindenesetre óriási ál­dozatokkal fog járni, de azt hiszik, hogv a háború megrövidítésének lehetősége minden áldozatot megér. Hétfőn a legnagyobb titoktartás mellett folytattak a megbeszéléseket a szövetségesek stratégiai terveinek végleges előkészítés« ügyében. Azt a tényt, hogy a megbeszélésen nyilvánvalóan inváziós hadműveletek végre­hajtásáról^ tárgyaltak, igazolni latszik a brit ad mi rálátás első lordjának cs az Egyesült Államok flottája főnökének a tanáskozXson való részvétele. Washingtonban közöltek, hogy Cordell Hull államtitkár szinten elkíséri Roosevelt elnököt Quebecbc. A Völkischer Beobachter ügyeskedésnek nevezi as angol állítást9 hogy a szicíliai partraszálláskor csak 80.000 tonnányi hajóteret vesztettek veszedelmes vizeire sokka', kevesebb hadi és kereskedelmi hajót küldött, mint az angolok, akiknek a veszteségek nagy részét viseimök keli. Angol tengerészeti körökben a helyzetet világosan látják, de ez az elkésett beismerés [ — fejezi be a lap fejtegetését — nem változ­tat ázom, sőt az angol kereskedelmi hajóhad pusztulása és fogyása az Egyesült Államok ér­dekében Churchill buzgó közreműködésével továbbfolyik. Marshall, Eisenhower vagy Alexander lesz az angolszász infúziós csapatok főparancsnoka

Next

/
Thumbnails
Contents