Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-03 / 173. szám

ELLENZÉK \\t i S Ü U H u H / t u % 1. VtyU 7izteţ: Amitől écdcmts ÍMti... Mai kez­detlel az .4 rpód fii m szín­házban a le'? izgal­ma s ab b magyar bűnügyi film: Minden eddigi ma­gyar bűnügyi filmet felülmu 6 produkció. Csupa izgalom, öl letekben bővel er lő film. Főszerepben: l'asnády Marin, kinn Ferene és ÍJray livadar. Előadások minfleiiniif) 4, (i és 8 órakor. A (ctcUcxc'C c^Ultc^xís- {tfrtyíbtn Vasárnap iktatták be a sepsiszentgyör­gyi római katolikus egyház uj plébáno­sát, Szilveszter Sándort, a köztiszteletben álló székelyföldi lelkipásztort. Székely- földi laptársaink részletes beszámolót kö­zölnek a beiktató ünnepségekről. Érde­mes külön is foglalkozni ezzel a plebánosi beiktatással, amely túlnőtt az egyházi, vagy társadalmi élet helyi eseményeinek szokásos keretein. A: tűnik ki a beszámo­lókból, hogy a székelyföldi egyházi és vi­lági vezetők átérzik az idők felelősségé­nek súlyát. Tisztában vannak azzal, hogy j minden olyan alkalmat fel kell használni, j amikor bebizonyíthatjuk: tökéletes meg- | értéssel és egymás megbecsülésével kell j munkálkodnunk a jobb jövendő érdeké­ben. A sepsiszentgyörgyi ünnepség a ke­resztény magyar felekezetek együttérző szeretetének jegyében ment végbe. Nem az a lényeges benne, hogy az uj plébános beiktatásán az összes egyházak képvise­lői megjelentek. Az udvariasság máskor is megparancsolta, hogy nehány köszöntő szóval küldöttségek élén üdvözöljék az uj lelkésztársat a többi felekezetek papjai. A székelyföldi beiktatón azonban olyan ki­jelentések hangzottak el. amelyekre mind- annyiunknak fel kell figyelni. Az üdvöz­lések sorát Szent-lványi Gábor dr. Há­romszék vármegye újonnan kinevezett ' főispánja nyitotta meg. Emlékezett azok­ra az időkre, amikor testvér a testvér el­len harcolt ezen a földön és ezért gyen­gült meg a magyarsáa ellenálló ereje. „Nagy tanulságok állanak mögöttünk, amelyek arra intenek, hogy a barna csu­hának és a fekete ferencjóskának ezen az annyiszor megpróbált Székelyföldön egy­más mellett kell haladnia a jobb és szebb magyar jövő érdekében.“ A főispánnak ezt a mondatát a tárgyi­lagos felismerés sugalmazta. Tisztában kell ezzel lenni mindannyiunknak, mert egymás értékelése ma egyúttal felelősség- vállalást jelent. Az uj plébános az egyhá­zak képviselőinek üdvözlésére mondott válaszbeszédében gyermekkori emlékeit elevenítette fel. Maga is vegyesvallásu községből származott, ahol már fiatal éveiben megtanulhatta, hogy a másvallá- suakban is megtalálhatjuk a testvérkezet, az igazi magyar szivet. Egész lelkészi mű­ködése során arra törekszik tehát, hogy a testvéri szeretetet, a felekezetközi békét fenntarthassuk és féltett kincsként meg­őrizhessük. Annakidején jogos aggodalommal je­gyeztük fel, hogy egyes erdélyi községek­ben is felekezeti villongások mutatkoz­nak. Hivatkoztunk a huszonkétesztendős kisebbségi múltra, amikor elsősorban az erdélyi manvar keresztény egyházak tö­kéletes együttműködésének köszönhettük, hogy a kisebbségi sorsban élő magyarság lelkierejét nem törhette meg az idegen uralom. A sepsiszentoyörgyi plebánosbe- iktatás szolgáljon tanulságul mindazok­nak, akik még nem jutottak el ehhez a lelki megtisztuláshoz. Ma nincs idő hitvi­tákon elmélkedni és helyi villongásokkal szétforgácsolni a magyarság erejét. Dicsé­ret illet a sepsiszentgyörgyi vezetőket a példaadásért, amelynek minden bizonnyal áldásos eredményeiről értesülhetünk még. C%elckţizeUs> A részletfizetésekkel kapcsolatosan na­gyon sok panasz hangzott el. Fölösleges volna most ismét feleleveniteni, hogy mennyit szenvedtünk a különböző ügynö­kök inváziós hadjárata miatt. Különösen a könyvügynökök jártak elől a rossz pél­dával, akik a felszabadulás utáni idők örömmámorát kihasználva, a budapesti könyvkiadóvállalatok raktáraiban poro­sodó munkák özönét sózták rá a hazafias jelszavak felhasználásával az erdélyi kö­zönségre. Ha valamit megrendeltünk, ki is kell fizetni. Hiába bosszankodunk, eset­leges könnyelműségünk miatt, a megren­delés jogi tényén ezzel nem tudunk vál­toztatni. A részletfizetésekkel azonban újabb és újabb bajok vannak. Az erdélyi közönség — és itt ismét a kisemberekre célzunk — nem tudja megszokni a csekk­fizetési rendszert. Kisebbségi múltúnkban is előfordult a részletvásárlás. Sőt nagyon sok mindent vásároltunk részletre, mert a szerény fixfizetésekből még a legfonto­sabb létszükségleti cikkekre is alig jutott. De minden elsején pontosan megjelent az egyes vállalatok vagy cégek pénzbeszedő­je, aki a nyugta ellenében hiánytalanul meg is kapta az esedékes összeget. Ezzel szemben most néhány pengős összegeket postacsekken kell beküldeni. Még a leg­pontosabb emberrel is megtörténik, hogy megfeledkezik az esedékességről. Sokszor pedig egyetlen részlet elmaradása a jogi kellemetlenségek és utánajárások valósá­gos lavináját vonja maga után. Üjabban egyes sorsjegyirodák is postán küldik el a sorsjegyeket és csekket mellékelnek az ellenérték befizetődhez. Elvben csak he­lyeselhetjük, hogy a tolakodó ügynökök működését kikapcsolják. Nem hisszük azonban, hogy ez a rendszer ne okozna újabb bonyodalmakat, mert nagvon sokan megfeledkeznek majd a sorsjegy árának kifizetéséről és igy esetleg elvesztik a to­vábbi húzásokon való részvétel jogát. Olyan vállalatok, vagy üzleti vállalkozá­sok, amelyeknek Erdélyben kiterjedt vá­sárlóközönsége van, a maguk érdekében is helvesehben tennék, ha visszatérnének a pénzbeszedük alkalmazásához és a be­hajtási százalék ellenében a csekkfizetési rendszer helyett a személyes megkeresés j utján hajtanák be követeléseiket. töctéfiet a fatu tfyy,z'á{ícat A Hétfői Székely Nép „Egy szóra“ cimii rovata elszomorító történetről számol be. : Leplezetlen őszinteséggel megírja, hogy < egyik székelyföldi község vezető jegyző- ; jének magánélete két falu békéjét dúlta ; fel és lehetetlenné teszi a közösségi mun- | kát. Székelyföldi laptársunk cikke szerint \ a vezetőjegyzö — egyébként kifogástalan munkaerő — kétgyermekes családapa és éppen ezért a község lakói között számos bírálatra adott alkalmat, hogy a szomszéd község tanítónője iránt rokonszenvre rvulladt. Azt lehetne válaszolni erre, Az előadás napján már csak hátul, a ka- kasiiílőn kapok jegyet a Margitszigeti Szabad­téri Színpad Vigözvegy előadásához. Jellemző tünet ez a mai színházi életben. A jó jegyek hetekkel azelőtt kelnek el, s aki ötletszerűen megy színházba, mar csak a hátulsó sorokba ülhet le valahol. A fapad kényelmetlen, de párnákat is árul­nak daiabonként egypengö ötvenért. Es árul­nak látcsöveket, hogy a hatalmas színpadot közelebb hozzák a nézőhöz. Három pengő a látcső és oda kell adni zálogul az ember iga­zolványát. Mellettem szegény család ül, gyerekekkel Nézegetik a színházi újságot, melyben szinlap is van és színészek kepei. — Jaj de jó -- gy a Kislány —, játszik Kiss s'anyi cs Dénes Gyuri... N litván azt hogy a Vigben van. Sőt, amikor elkezdődik az előadás — ezúttal a függöny fellebbenése nélkül, mert függöny persze nincs — panaszosan reklamálja: Mikor jön már Kiss Manyi? Kiss Manyi nem jön, de jönnek táncosnők és statiszták óriási tömegben és a ragyogóan kétséges Vigözvegy: Szilvássy Margit. Két- Icvas kocsiban jön, régimódiban. Kissé furcsa, hogy a jelenet után szolga 1ép a színre és eltakarítja azokat az eltakaritandókat, amiket cirkuszban is eltüntetni szokás két szám kö- •tt Dehát szabadtéren vagyunk. A színpad grandiózus. Kerete az óriásfák, Bukarcstbol jel°nti a TP: A Porunca Vre­mii című lap egyik utóbbi számában hosszabb cikkben feltárja az: a veszélyt, amit Moszkva mldalatti mesterkedése Európa népeire és kul­túrájára jelenthet A jelen háború egyúttal polgárháború is mégpedig világméretekben. Régen elfelejtett és elhanyagolt szociális se­beket fertőznek meg a moszkvai égernek, akiknek propagandája keretében a sokat han­gozhatott testvériség jelszava nem egyéb, mint az előkészítendő rombolás köpönyege. Moszkva szétágazó ügynöki munkája bizonyltja, hogy a Kommintern egyáltalán nem halott intéz­mény. Hogy a kapitalisták szövetsége egy- vonalban áll a bolsevizmussal, ezt az bizo­nyltja, hogy a brit diplomácia a saját gyen­geségénél fogva nem tudja ellensúlyozni Moszkva kívánságait és hogy kénytelen eltűr­ni a moszkvai gonosztevők aknamunkáját a hogy senkinek a megánéletét nem u',irl bírálat tárgyává tenni. Más merte . t kell azonban mérni egy jaluközösség ’nlfu kájá't, mint a nagyvárosi légkört, aha a hivatali vagy a társadalmi vezetők ma­gánélete nem áll a közérdeklődés előteré­ben. A Hétfői Székely Nép cikke szerint abban a székely községben, ahol a vehető- jegyző és a lakosság között ellentetek cob- bantak ki u jegyző magánélete miatt, hiá­bavaló minden helyénvaló kezdeménye­zés. Nincs a községben műkedvelő elő­adás, nincs szövet kezet, nincs kulturális fejlődés, nincs gazdasági előhaladás. Ugyancsak ezek az áldatlan tünetek mu­tatkoznak abban a községben is, amely­nek tanítónője iránt rokonszenvre gyul­ladt a vezetőjegyző és ezen a helyzeten sem a faluvezetők, sem az ottani lelké­szek beavatkozása nem tudott segíteni. Tökéletesen igazat adunk székelyföldi laptársunknak abban, hogy ilyen esetben az illetékes felettes hatóságok beavatko­zására van szükség. Azt a faluvezetőt, vagy az olyan tanerőt, akiben megingott a falu népének bizalma, el kell helyezni más vidékre, mert a közösség érdeke sok­kal előbb való, mint az egyéni érzelmek, amelyekre ilyenkor semmiképpen sem le­het tekintettel lenni. mennyezete a sugárzó ég. De a varázs csak akkor lesz teljes, mikor a második felvonás közepetáján teljesen besötetedik es csillagok alatt folyik a játék. Álomszerű a megvilágí­tás, a reflektorok sugár kévéjében pillék tán­colnak. Tücsökzene es fák susogása közben jriyik a játék. Mindez valami egészen vará- zsos hangulatot teremt, még az is, hogy az égen megjelennek a szokásos eget kutató ka­tonai reflektorok fénycsikjai. Mintha harminc évet mentünk volna vissza az időben ahogy a színésznők ruháit nézzük, a vad kánkánt, s a régi, ezerszer látott és mégis friss operettfigurákat. Igen jó Danilo, Udvardy Tibor, ő és Szilvássy bebizonyítják, hogy operaénekes is leiset igazán jó színész. Nagy meglepetés a dizöz Kelly Anna, aki a legbravurosabb akrobatatáncosnőnek bizo- I nyúl. A színpad Bercsényi Tibor müve — remek Néhány oszlop, lépcső és kertihutor a Margit­sziget fái között. Amfiteátrumban érzi magát az ember. A nézők cigarettáznak és önfeled­ten dúdolják az ismert melódiákat. Aztán a balett következik. Az uj csillag Cjőss Éva, pillekönnyed és nagyon szép. óriási sikere van. , Előadás után mintha álomból ébredne a cinikus pesti néző. És hazafelé a zsúfol: ha­jón, a sötét Dunán is csak azt mondja: Szép volt, nagyon szép . . . saját hatáskörében is. Ma tűzhányó szélén ál­lunk — fejezi be a lap a cikkét amelynek végén a szerző ismerteti bizonyos országok polgárságának képtelenségét arra, hogy meg­akadályozza a kommunizmus terjeszkedését es azt kérdezi, hogy mennyiben szolgál a bolse- viki ügynökök mesterkedése az illető népek ja­vára? A boísevizmus országában ugyanis óriási tömegű nincstelent kormányoz néhány politikailag iskolázatlan ember és a tömegek hiába ábrándoznak arról, hogy az orosz- bolseviki imperalizmus kezében levő okosak megadják neki az annyira várt szociális ja­vításokat. A két kapitalista nagyhatalom,« amely a szovjet hadsereg révén könnyű győzel­met remélt aratni Európa felett, egy szép napon arra kell hogy rádöbbenjen, hogy po­litikája és eljárása teljesen hamis volt. DIVATOS ÍAITItÖl.CSVIlT kezd elharapódzni sorainkban. S ahogy hirtelen e.->ermnvek rohamoznak meg nap ró.-napra, egyre kevésbé íigyelmezünk iá, ped^ megin a s/ámt.avételt s illik, rá a feddés. Titokzatos kórokozók hintik el a társadalomban ezt az életbölcselelet, amely nagyjából ebben a mondatban som mázható, hogy: munkával nem lehet manapság bol­dogulni, munkával nem lebet pénzt keresni, a munka önmagában nem segít hozzá a tei_ felé- Íveléshez, inéin nemesit, de elveszi az időt azoktól az „érdemes" ténykedések­től, amtelyek megadják a/.l a boldogulást és boldogságot, amit nein ad meg a munka. Ne kutassuk, hogy honnan indul ez a társadalmi métely. Tény, hog’ \a kísérleti, leg akarjuk kimutatni sajnál*, s jelenlétét és hatását, fellelhetjük mindéi, tá.sadalmi osztályban s kor szerint leginkább' ifjúsá­gunkban. Legalább egy tucatnyi frissében érettségizett fiatalember vallotta ez! a né­zetet e sorok Írójának, s gúnyol lőtt nyíl­tan őszinte megdöbbenésén. Fia'a'emberek voltak, úgynevezett életbe indul éretl- ségi bizonyítványukon még meg em szá. radt a főigazgató ur töltőtollának itája s már majd valamennyije meggyé déssel vallotta ezt az életbölcselelet. Látha itlanul is a homlokára és mellére tűzte, m tűz­ték hajdan a lovagi apródíiak első iovaoi tornára indultokban pajzsaikra nemes je*, mondataikat Többek közt azt is, hogy: óra el labora... Furcsa, hogy mostanság találkozunk tö­megesen ennek az elcsiiszott talajra he. lyezett életmüvészetíéleségnek megnyilvá­nulásaival, amikor elvben és a gyakorlat túlnyomó részében elmondhatjuk, hogy e század s főkép a jelen évtized egyik legna. gyebb elve éppen a munka. Ellentmondá­soktól önmagukban véve nincs mit meg. döbbennünk, hiszen a korszakos nagy el­lentmondások készítették elő mindenkor a dialektika törvényeinél fogva a fejlődés ül­jél. Ebben a tünetben azonban valakinek a gáncsvetését látjuk, amely a haladást létrehozó ellentmondások természetes egy­másra következésébe avatkozik. Nos, kivénhedt osztályok és elaggoit egyedek már nem sokat számítanak ab. ban a nagy és sorsszerű játszmában, amely eldönti a nagyobb közösség jövőjét. Nem volna érdemes szót vesztegetni rá, ha mérgük a társadalom rejtett és alig érzé­kelhető hajszálcsövein keresztül nem szi_ vároghatna át é-szrevétlenül az ifjúság ter­mészettől alapjában egészséges test-leikébe. Sokai beszélünk az ifjúság erkölcs- és jellemneveléséről. Szakcikkek és előadások próbálják nyitogatni a szemet és szivet e feladatok ismeretére és elfogadására. Ezért tesznek erőfeszítéseket az állam s társadal. mi közületek s ezt a célt szolgálják kü- lön.külön is saját eszközeikkel az egyhá­zak Intézmények foglalkoznak az ifjúság erkölcsneemsitésével és jellemének neve­lésével, hogyan lopakodhatik be saraikba mégis ez a divatos életbölcselet? A sok magasrendü program és szép in­tézmény mitsem használ, ha nem alapjai­tól épül a munka. S ha az építők, főként a legkisebb téglarakók maguk sem állanak keményen a vártán. Reíorm kellene, egyet, len egy reform. Olyan szilárd létalapot kel­lene teremteni elsősorban a néjtfanitóság számára, hogy emberi méltóságában csor­bítatlanul élhessen hivatásának; minden divatos, pusztító életbölcselettel szemben hirdetni a nagy tanítást, óra et labora... (ón.) — SZEPTEMBER KÖZEPÉN GOMBA- SZAKÉRTŐI TANFOLYAM NYÍLIK MEG. Az Országos Chemiai Intézet és Központi Vcgykisérleti Állomás (Budapest, II., Kelen Károly-u. 24.) az első gombaszakértői tanfo. lyamot szeptember hó 1 y-tői kezdve tartja meg. A tanfolyam célja a gombára, mint fon­tos táplálkozási cikkre vonatkozó ismeretek­nek széles körben való elterjesztése. A tanfo­lyam elméleti és gyakorlati oktatásból áll, s 18—20 napig tart. A tanfolyamot sikerrel el­végzett hallgatók bizonyitvánVt kapnak. A tanfolyamra a felvételi kérvényeket az Orszá­gos Chemiai Intézethez kell megküldeni. A felvételre és tanfolyamra vonatkozó részletes tudnivalókat a iöldmüvclésügyi miniszeternek a Budapesti Közlöny 194}. évi július hó 9-én megjelent 112.200—1943. számú rendelete tartalmazza. PAPÍRBAN, írószerben, irodai fel­szerelési tárgyakban teljes raktári talál az „Ellenzék” könyvesboltban, Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Telfr ion il—99. Félévszázadon külföldi összeköttetéseim lehetővé teszik, ho/y finom solingeni acélárukban és szemüvegekben még mindig a leg­jobbat és visz >nylag olcsón tudom nagyrabecsült vevőimnek nyújtani. A világhírű J. A. Henkels solingeni iker-jegyű zsebkések, o lók, horot- vákprtieszközök, valamint ön borotváló-pengék gyári lerakata: KUN MÁTYÁS FIA Kolozsvár, Kossuth lajos-ü. i. Szigetszinpad MARTON LILI „Tűzhányó szélén állunk44 ÍRJA A „PORUNCA VREMII44

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents