Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-08 / 151. szám

• * ... 2 A magánalkalmazottak fizetési pótléka Hozzászóld* ör. Ladányi László munkakamarai ügyé** nyilatkozatihoz KOLOZSVÁR, július 8, Dr. Maxim Gyula ügyvéd, a Kolozsvári Takarék pénztár és Hitelbank ügyésze a magán- alkalmazottak fizetési pótlékával kap­csolatosan az alábbi cikket küldte be szerkesztőség ii n k nők: A szóban forgó kormányrendelet legvi tatottabb rendelkezései a 2. ţş-ban van­nak lefektetve A vita magvát az képezi, hogy Erdély­ben az alapfizetés megállapítása céljából mMy esetekben kell levonni az eddigi 22% pótlékon felül további 7%, illetve 5%-ot. Dr. Ladányi véleménye szerint, ha a 9070—1942. M. E. szerint járó 23% pótlékot a vállalat külön tartotta nyil­ván, akkor egyszerűen levonjuk ezt a külön összeget és megkapjuk' az alapfize­tést. Tehát a további 7"« levonásnak csak akkor volna helye, ha a vállalat a pótlé­kot nem könyvelte külön. Ha a 2. ij szövegét elemezzük, más kö­vetkeztetésre kell jutnunk. Az (1) bekez­dés utolsó mondata ugyanis a következő­képpen hangzik: ,,Az alapfizetés megál­lapítására vonatkozó rendelkezést ...Er­délyben... azzal az eltéréssel kell alkal­mazni stb.“ Márpedig az alapfizetés meg­állapítására két rendelkezés van: az el­ső a bekezdés második mondata, mely szerint, ha a vállalat a korábbi pótlékot külön könyvelte. akkor az alapfizetés egyenlő az ezen pótlék levonásával szá­mított járandósággal, a másik a követ­kező mondat, mely szerint, ha a vállalat 1 a pótlékot nem könyvelte külön, akkor i meg kell keresnünk azt az összeget. . amely az utána számított pótlékkal • együtt eléri a junius 30-án élvezett já­randóságot. Mindkét rendelkezés az alap­fizetés megállapítását tárgyazza, tehát : mindkét esetben helye van a további 7. illetve 5% levonásnak. Nem is lehet méltánvosan elképzelni ! azt, hogy a további 7, illetve 5% levoná- 1 sa tisztán attól függjön, hogy a munka- ■ adó könyvelési kötelezettségét milyen ■ módon teljesítette. Nem tudiuk megindo- ' kölni azt, hogy ha nem méltányos továb- ; bi 7% levonása abban az esetben, ha a j munkaadó a bérpótlékot külön könyvel- ■ te. miért legyen az méltányos akkor, ha a könyvelés nem tünteti fel külön a pót- j lékot. Hogy egyáltalán Erdély és a Délvi­dék miért részesült ebben a további le­vonásban, arra lentebb még visszaté­rünk. Itt megállapítjuk azt, hogy sajnos, a rendelet szerint a levonásnak helye van és az minden esetben kötelező. Mint lehetséges véleményt emliti meg dr. Ladányi, hogy habár a" 7%-ot levon­juk a pótlék számitása céljából, de alap­fizetésként a régi alapfizetést vesszük. Hogy ezt a véleményt, melyet egyébként éppen ezen sorok Írójától hallott dr. La- ; dányi, mennyire nem lehet ily könnyen figyelmen kívül hagyni, arra az aláb­biakban szeretnék rámutatni. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy valaki 194Ó óta előléptetésben nem részesült, tehát ma is ugyanazon fizetés­sel bir, mint 1940-ben, mindössze a tör­vényes pótlékokat kapja. Tegyük fel, hogy 1940 októberében 500 P havi fize- I tése volt, amihez a 3260—1941. M. E. sz. !. rendelet 8%, majd a 9070—1942. M. E. sz. bémdelet további 15%, összesen tehát. 23 /" bérpótlékot csatolt. A fizetés össze- : ge legutóbb tehát 615 P volt. A rendelet szerint levonásba hozzuk a 23% pótlékot, ! ami után marad 500 P, majd ezután to- ! vábbi 7% levonásnak vaja helye, úgyhogy 465 P alapot kapunk, ennek 55%-a 275 P 75 f. Ezen pótlékot szerintem nem a 465 P alapfizetésen felül kell folyósítani, hanem igenis a régi 500 P fizetésen felül, az uj fizetés tehát 775 P 75 f. lesz és nem 740 P 75 f. Miért? Azért, mert az alapfizetés min- is 500 P volt és ehhez hozzányúlni nem lehet. Mi történne pl., ha a gazda­sági viszonyok javulása folytán később a fbfrpótlék feleslegessé válna és azt egy uiabb rendelet megszüntetné? Vájjon a if sztviselő csak 465 P alapfizetést kap­na? Nem gondolnám, mert az 500 P alap­fizetést egy magánjogi szerződés bizto­sítja, tehát azt csak kivételes jogszabály csökkentheti kifejezett rendelkezéssel. A jelen rendeletnek az a célja, hogy a hatá­lyon kívül helyezett 9070—1942. M. E. sz. rendelet által megadott 23% stb. he­lyett 60% stb. pótlékot adjon, tehát csak a pótlék összegét kívánja módosítani, de az alapfizetésekben változtatásokat nem eszközöl. Ezt különben még egv példával vilá­gíthatjuk meg. A 8000 és 24.000 P közöt­ti jövedelmek pótléka fix 4400 P-ben van megállapítva. Mindegy tehát, hogy levo­nom-e a további 7, illetve 5%-ot, a pót­lék amugyis 4400 P marad. Már most, hogy lehet elképzelni, hogy valuki évi 16.000 P jövedelemmel fix 4400 P pót lé­kot kapjon, de úgy, hogy előbb a íi/.eté séf leszállítom 15.200 P-re? önként adódik a kérdés, hogy akkor j mi értelme van a lovábbi 7, illetve 5"<i 1 levonásnak a 8000 P-n felüli jövedelmek­nél, ha a pótlék összege amugyis válto­zatlan. Nézetem szerint elöadódhatik az az eset, amikor az alapfizetés a további 7"o levonásával a 8000 P határon alul esik és akkor nem fix 4400 P, hanem 55"u pótlék jár, ez a rendelkezés tehát az értékhatárok közötti átmenet egyenletes­ségét biztosítja. A fenti értelmezés mellett el van keriil­Í ve az a sérelem, hogy a már megszerzett fizetésből elveszítjük azt a 7"ú-ot, ame­lyet soha nem kaptunk meg. Nézetem j szerint megszerzett alapfizetésünk válto- j zatlan marad, csak a pótlékot számítjuk I egy 7, illetve 5°«-kal kisebb alap után, . mint az ország más területén. ■ Más kérdés, sőt a mi szempontunkból a főkérdés az, hogy Erdélyben egyálta- I (Ián miért van helye a kiszámítási alap ! további 7<u-os csökkentésének. Hiszen : kevéssel a rendelet megjelenése előtt kormánynyilatkozat hangzott el arról. ; hogy a meghozandó fizetésrendezés el fogja törölni ezt a méltánytalan megkü- I lönböztetést. A kérdésre újabb kérdéssel j kV'U válaszolnunk: miért adott a 9150— 1940. M. E. sz. rendelet csak az anyaor­szágban 7% pótlékot, miért adott a 3620 —1941. M. E. sz. rendelet Erdélyben csak 8"ó pótlékot 15 helyett és a 9070—1942. M. E. sz. rendelet csak 23®'-ot 30?& he- , Ivett? Vagyis, hol kezdődött a megkü­lönböztetés és mi volt annak az alapja? Hivatalos indokolásról, sajnos, nem tu- [ dók, csak egv magyarázatot tudok talál- j ni: a statisztika vagy azt mutatta, hogy E L L E NZÍ.K inrm---------------------------------------i Erdélyben 1910 október 5-én az alapfize­tések általában 7%-kal magasabbak vol- tak’, vagy azt, hogy a megélhetési viszo­nyok általában 7?« -kai olcsóbbak voltak, mint az ország más területén. Ha ezt az elvet elfogadjuk és ma is változatlanul alkalmazzuk, akkor a 7, illetve 5%-o.s to­vábbi levonást indokoltnak és igazságos­nak kell minősítenünk, mert csak igy nyerünk egyenlő alapfizetéseket. Akkor leljesen elesik az alapfizetés érintetlen meghagyására vonatkozó fenti fejtegeté­sem, mert a rendeletnek tényleg az le­het a célja, hogy az erdélyi alapfizetések leszállításával megteremtse az egyenlő ilapokut. De ha 1940 októberében lehetett is be­szélni különbségről, Erdélynek az ország gazdasági vérkeringésébe való teljes be­kapcsolódásával, az időközi átszervezé­sekkel, a törvényes pótlékoktól független fizetésrendezésekkel, előléptetésekkel stb. ez a különbség már teljesen eltűnt. Ha azonban ezt a magyarázatot elvetjük és az. általam felhozott értelmezést is tart­hatatlannak nyilvánítjuk, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a ren­delet nemcsak, hogy nem küszöbölte ki a méltánytalan megkülönböztetést, hanem azonkivül levont olyan 1%-oi megszer­zett fizetésünkből, amit soha nem kap­tunk meg. sőt levonta ezen 7%-ot azon időközi előléptetési stb. különbözetekből, amelyeket kormányrendeletektől függet­lenül kaptunk meg. Nem azon kell tehát vitatkoznunk, hogy mily esetben van he­lye a további l°ó levonásnak, hanem azt kell szorgalmaznunk, hogy ezen megkü­lönböztetés az elhangzót nyilatkozathoz hiven, kü^zöböltessék ki. Fenti hozzászólásomat nem tartom megdönthetetlen véleménynek. Csak azt szerettem volna kimutatni, hogv egy el­térő véleményt is mennyire meg lehet in­dokolni. Végső megállapításom az. — es azt hiszem, ebben sokan egyetértünk —. hogy a rendelet egyrészt alapos magya­rázatra szorul, másrészt pedig az erdélyi külön levonás méltánytalan. A fenti problémákon kivül igen érde­kes kérdés még a fizetéstől különnemü járandóságok: a családi pótlék, a remu- neráció stb. számítása, amit azonban e helyütt már nem kívánok vitatni. 1 9 i 3 j u I i u H 8. I .8 Parkeitezósi rnunkftlrtlokal jutányosán víHV id. Lörinczy JSzsii. lakás Zápolya-ulca 1 víg/ Seb ök-cu'«rászi Mátyás kirily lér H. ! *t. 1 1— 1. VífrU lâzstţ: Amical écdcmcs Uni... Hizäs-scfri munlca A Tizes Szervezet nagyon tok munkát vállalt magárii. Készséggel segédkezik a közigazgatási hatóságoknak és nagyban megkönnyíti a rendkívüli idők miatti kü­lönleges intézkedések végrehajtását. Joggal hivatkoznak országszerte e ko­lozsvári példára, hogy az itteni tizedesek felelősségvállalással és nemzeti öntudat­tal kiveszik részüket a közösségi munká­ból. Legutóbb a tüzelőanyagigényléssel kapcsolatban kérték fel közreműködésre a Tizes Szervezetet. A tizedesek készség­gel eleget tettek a városi hatóságok fel­kérésének, végigjárták a várost, összeír­ták az igényléseket és a legutóbbi pol­gármesteri rendelet szellemében arról igyekeznek gondoskodni, hogy a legsze­gényebb lakosság kapja meg elsősorban a háztartáshoz szükséges tüzelőanyagot. Békeidőben sincs olyan intézkedés, amelynek végrehajtásához ne lehetne bí­rálatot fűzni. Természetes tehát, hogy háború idején elkerülhetetlenek a zökke­nők, még abban az esetben is, fia a ható­ságok teljes felelősségtudattal és jóin­dulattal igyekeznek a rendeleteket vég­rehajtani. A [Tizes Szervezettel kapcsola­tosan az a panasz hangzott el, hogy egyes utcák közönsége hátrányos helyzetbe ke­rült, mert az ütcának nem volt tizedese. Ilyenkor a Tizes Szervezet úgy segített a helyzeten, hogy szomszédutca tizede­sét beosztotta abba az utcába is, amely­nek nincs tizedese. A tizedesek azonban elsősorban a saját körzetük ügyeit igye- Wt ztek elintézni és csak azután került sor a kölcsönvett utcára. A tüzelőanyag ellátással kapcsolatosan számos hasonló panasz hangzott el, amelyeknek közössé­gi szempontból megbecsülhetetlen jelen­tősége van. A panaszkodók ugyanis rá­ébredtek arra, hogy milyen fontos a kö­zösségi munka. A Tizes Szervezetben való közreműkö­dés nem jár külső előnyökkel és anyagi juttatásokkal. A tizedeseknek nincs fize­tésük, ellenben rendkívül sok vesződsé- get, munkát, elfoglaltságot kell vállal- niok. Szivesen teszik, mert tudják, hogy ezzel a közösség érdekét szolgálják. Eze­ket a példákat követni kell, mert a Tizes Szervezet a munknalkalmat mindenkinek megadja. A tüzelőanyagösszeirással kap­csolatosan a Tizes Szervezet azt a taná­csot adjh, hogy azokban az utcákban is ielentkezzenek öntudatos magyar embe­rek a tizedesi munkára, amelyeknek la­kói eddig nem voltak tagjai a Tizes Szer-, vezetnek. Bizonyos, hogy minden utcá­ban ak\id olyan öntudatos magyar em­ber, aki elvállalja a tizedesi teendőket. Az eljárás a továbbiakban a következő: a tizedesjelölt megjelenik a Tizes Szervezet Király-utca 3. szám alktti irodájában és kitölti a tizedes-igazolási űrlapot. Ezután próbatizedesi beosztást kap egy régi tize­des mellé, megtanulja a tizedességről szóló szabályokat és három hónap múl­va megkapja arcképes tizedesi igazolvá­nyát. Hangsúlyozzuk: nem kötelező résztven­ni a Tizes Szervezet munkájában. Senki sem kényszeríti a kolozsváriakat arra, hogy tizedesnejc jelentkezzenek. Azok az eredmények azonban, amelyeket a Tizes Szervezet kivívott, olyün fényes bizonyí­tékai a közösségi öntudatnak, hogy tar­talmat és célt adnak az életnek. Mind­azok büszkén mondhatják, hogy részt vesznek a belső front megerősítésében, akik tizedesi munkárii vállalkoztak. Mert a tizedesi arcképes igazolvány azt jelenti, hogy tulajdonosa önzetlen lelkesedéssel akar dolgozni a magyar célokért és sza­badidejét a közösség érdekében való fá­radozásra kívánja felhasználni. már hét órakor elfoglalták helyed ti törzsvendégek, akik „hossz idején ii előnyben részesülnek, egyszóval nyolc órakor már „táblás; ház'1 asztaltól sasá­gaiban gyönyörködhettem. Hosszas mi gyarázkodások után kiderült, hogy egy asztalt valóban fenntartottak ró zömre. £ Nagy nehezen székek is kerültek, bort is rendeltünk, az előkészületeket tehát megtettük a vacsorához. Telt-mult az idő. A nyolc órából las­san kilenc lett, a kilencből féltiz, egyre veszedelmesebben kezdett közeledni a hz óra, már a második liter bornak is a vé­ge felé jártunk, de a vacsorának hir"- hamva sem volt. Hogy tárgyilagosak le­gyünk, ezért nem lehet a tulajdonost vagy a kiszolgáló személyzetet vádolni, ök, szegények, nem tehettek arról, hogy ötszörannyi embert kellett kiszolgálni, mint amennyi a vendéglő befogadóképes­sége. Tehetetlenül állottak az áradattal szemben, amelvet annak köszönhettek, hoov a jó vendéglő hire az egész város­ban elterjedt. Minket is igyekeztek meg­nyugtatni. Többször mondták, hogy „mindjárt, kérem!“ Emlékezetünkbe idéz­ték azt az aranvmondást. hogv ..a türe- lem rózsát terem“. Azt is kifejtették, hogv az egv és háromnegyed órás vára­kozás semmit sem jelent, hiszen a házi­asszonyok sokszor reggel hat órakor el­indulnak húst vásárolni és csak délben kerülnek haza — üres kézzel. Mindez tökéletesen igaz. Nem is azért írjuk, minlha panaszkodni akarnánk. Az ember magára vessen, ha hűtlen lesz a megszokott vendéglőjéhez és a hír után indulva, olvan felkapott. helyre kerül, ahol a legjobb indult mellett sem tud­ják gyorsan kiszolgálni. Ugv. érezzük, hogv mindaz, amit a jó vendéglőről el­mondottunk, beszédes jele a mai idők­nek. Mert a vacsora ténvleg jó volt. Megérte a várakozást. Gondoljuk csak azonban el: békeidőben milyen cifra ká­romkodások között vonultunk volna ki az olvan étteremből, ahol közel két órát kell rárakozni a vacsorára és közelharcot keli vívni az ülőhelyért. Bizony, nem ju­tott volna eszünkbe, hogy mégegv^zer oda menjünk. Kortünet, hogy most mégis hire fut a ió kosztjáért a vendégének, sőt íz apró kellemetlenségeket is vállalia a közönség, csakhogy jó vacsorához jut­hasson. ~ié íf'izţiti ci'á }á vendéfyt'á Kolozsváron csak az utóbbi időben kezdtük megismerni a kisvendéglők ro­mantikáját. Szoros függvénye ez a köz­ellátási viszonyoknak, amikor a jó vacso­ra "kedvéért senki sem sajnálja a költsé­get és a fáradtságot. így történt azután, hogy ha egy vendéglőt a hir szájra ka­pott, úgy hamarosan valóságos népván­dorlás indult meg esténkint az uj „favo­rit hely“ felé, mintha csak nálunk is a budai korcsmák romantikáját akarnánk felidézni a külvárosokban. A napokban egyik ismerősöm megtud­ta, hogy az egyik külvárosi vendéglőben nagyszerűen lehet vacsorázni. Felhívta a figyelmemet arra, hogy idejében gondos­kodjam asztalról, mert „a titkot“, sajnos, már nagyon sokan tudják és igy a ven­déglő már a kora esti óráktól kezdve, nagy rohamnak van kitéve. Megfogadtam a tanácsot, asztalt foglaltattam és már este nyolc órakor beállítottam a vendég­lőbe. Mondanom sem kell, hogy a ven­déglő ekkor már zsúfolva volt. Köröskö­rül ismerős arcok. A titkot, sajnos, na­gyon sokan tudták. Élelmesebbek, akik Sajnos, nem hivalkodhatunk Kolozsvár fürdőviszonyaival. A százhúszezer lakosú város olyan gyengén áll fürdők dolgá­ban, hogy azt \az idegeneknek csak piron­kodva merjük elmondani. Még a strand­fürdő körül is bajok vannak, mert annak darára, hogy javában benne vagyunk a júliusban, a kolozsvári strand ' átalakítási munkálatai még mindig nem fejeződtek be és a strandfürdő látogatóinak synbad- uszás helyett egyelőre csak napozni lehet. De hunyjunk szemet ezen a csekélysé­gen! Elvégre a hónap közepére csak rendbehozzák a strandot és eddiq nem volt még olvan rekkenő hőség, hogy a nyári fürdő hiánya miatt eszünkbe jutott volna a panasz. A gőzfürdővel azonban másképpen áll a helyzet. Egyetlen árva gőzfürdőnk van: a városi népfürdő, amely természetesen állandóan zsúfolásig meg­telik. Ebben még nem is volna hiba. A baj ott van. hogy mindössze két zuhanyo­zó áll a közönséy rendelkezésére. Igv ez­után olyan kellemetlen közelharccal, jár a gőzfürdőzés, hogy sokáig megemlegeti mindenki azt a napot, amikor bfalsorsa a kolozsvári aőzfürdőbe vezette. Ha már uj fürdő építéséről nem lehet gondoskodni a rendkívüli viszonyok miatt, legalább a meqlévő fürdőt tegyük korszerűvé, ami­nek alaviiető követelménye, hogy a für­dőigaza,atósáo megfelelő számú zuhanyo­zók létesítéséről gondoskodjék. VASKERESKEDÖ KÜLÖN ENGEDÉLY NÉLKÜL ÁRUSÍTHAT GÉPSZIJAKAT. A kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter érte­sítette a másodfokú iparhatóságokat, hogy a kialakult gyakorlat szerint a vaskereskedő az erre szóló iparieazolvány alapján kisebb gé­pekkel és gépalkatrészekkel is kereskedhetik. Figyelemmel arra. hogv a gépszij is gépalkat­résznek minősül, a vaskereskedő az erre jogo­sító iparigazolvány alapján gépszijakat zavar­talanul hozhat forgalomba. ÜZLETI könyveket és könyvelési papírokat legolcsóbban az „Ellen­zék" könyvesboltban vásárolhat. Ko­lozsvár, Mátyás királv-tér 9. Telefon 11—99.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents