Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-07 / 150. szám

2 ELLENZÉK 1 9 4 3 ] u J1 u * 7. Róma felkészült a légitámadás veszélyére Biztonságba helyezik az „örök város“ legértékesebb műalkotásait — Marcus Aurelius lovasszobra légvédelmi pincébe került Rónia, július eleje. (A: Ellenzék munkatársától.) Kopácso- Iás hullik a régi piazza Navonan. Mun­kások dolgoznak serényen ... A piac ne­vezetességét: a hires Bernini-szökőkutat, a „Fontana dei Kiütni" t koroskörül des/ kapalánk övezi . . . Az angol sajtó egyre állandóbban követeli Róma bombázását, s ezt a sürgető hangot átvette mar az amerikai sajtó egyrésze is, amely han­goztatja, .hogy Romát, az egész emberi­ség kincsét, a kereszténység fővárosát az eddig élvezett védelem többé nem illeti meg, hiszen a fascizmus székhelye is. Marcus Aurelius császárnak a piazza Colonnán álló hatalmas oszlopát, amely a császárnak a markomannok elleni had­járatát örökíti meg, már régebben tégla- burkolattal köritették. Úgyszintén a Traianus-forumon álló Trai anus oszlopot, a Constaatinus-diadalivet és más műem­lékeket is. Most pedig, hogv immár Itá­lia partjai közvetlen közelében dúl a há­ború, angol bombázók átrepülték az „Örök“ várost, s az. ellenséges légitáma­dással való fenvegetődzés állandóvá vált, sor került a többire is. Ezért tűnik el most a gyönyörködő szemek elöl — közel háromszáz év után — Bernini mestermüve. a „Fontana dei Fiumi“. A fontanát fényes ünnepséggel — amelvet az egykorú metszet tanúsít — avatta fel 1651 június 12-én X. Ince pápa. Lovagi viadaloknak. ragyogó ünnepsé­geknek, uralkodói fogadásoknak volt a színhelye az előkelő piazza Navona, aho­vá egy XVII. század végén kelt rendel­kezés szerint „tilos volt malacokat kien­gedni“, akkor, amikor nyaranta, forró augusztusban vízzel árasztották el a teret és a rögtönzött „tó“ küllőig érő vizében a római urihintók korzóztak. A fascista Olaszország végtelen gon­doksággal és példanélküli áldozatokkal védi műemlékeit. amelvek nemcsak az övé, hanem az egész müveit világé is. a lehetőségek azonban korlátozottak. Ugyan is a szobrokat, arcusokat. a fontanákaR az értékes képeket el lehet rejteni, védő­páncélt kap itt a Navonán is a Bernini- szökőkut, de lehet-e — hogv csupán né­hány, itt, ezen a téren emelkedő palotát említsek — eldugni, úgy ahogy van. a palazzo Cupis-t. a palazzo Lancellotti-t, 3 palazzo Orsini-t, a palazzo Pamphily-t? Lehet-e védőburkolat alá rejteztetni Ró­ma valamennyi palotáját, templomát, a San Pietrót, a Colosseumot s mindent, mindent: egész Rómát?! Hiszen egyetlen kis vicolo, sikátor is több kultúrát és lel­ket áraszt itt. mint — mondjuk — New- York valamennyi avenue-je és felhőkar' colója. A legújabb légoltalmi intézkedések so­rán Marcus Aurelius császárnak a Capi- toliumon, a római Városháza előtt álló lovasszobrát is leemelték a talapzatáról, amelyen több mint négyszáz éve trónolt és a gyönyörű és patinás teret, amelynek palotáit Michelangelo tervezte, felcserél­te a légoltalmi pince biztonságosabb hű­vösével. A Marcus Aurelius-szobor talán a leg­népszerűbb műemlék Rómában. Az el­múlt századok alatt elég viharos napot látott Róma, ő azonban itt állott hábo­rítatlanul, még a mostani világháború három esztendejében is, egészén mosta­náig, 1538 március 23 a óta, mely napon — a talapzat márványába belevésett fel­irat tanúsága szerint — az akkori pápa parancsára a ,,Sn Giovanni in Laterano“ bazilika elől, ahol eddig volt, idehozták. .Az áthelyezés szakszerűséget és óvatos­ságot igénylő munkáját nem kisebb em­berre bizták, mint Michelangelo-ra .. . Vájjon, sejtette volna-e a nagy mester a szobor későbbi, mai odisszeáját? Marcus Aurelius szobra az egyetlen, amely megmaradt az ókori Rómát diszitő huszonnégy bronzlovaaszobor közül. Lovas szobra állt a régi Rómában, a Via Sac- ra-n Cloelia-nak, a hős római hajadonnak és Seneca éppen az ő példájára hivat­kozva, rótta meg korának elpuhult, el- asszonyosodott ifjait. A keresztény középkor — tagadhatat­lanul — nem kedvezett a pogánykori emlékeknek és a Marcus Aurelius íovas- szobor is annak köszönhette csak fenn­maradását és kivételes tiszteletét, hogy a Cinquecento-ig, a XVI. századig — ami­kor a nagy Marcus Aurelius-sal való azonosságát megállapították — a keresz­ténységet diadalravivő Nagy Constanti­nus császár képmásának hitték. Időnkint akadtak ugyan más elképzelések is, amely szerint Teodorik, Antonius, Quin­tus Curzius, Commodus, vagy éppen Sep- tirnius Severus szobrának vélték. Az ál­talános hiedelem azonban kitartott Nagy Constantinus mellett s ezenkívül a tizen­harmadik században kezdett terjedezni az a hit, hogy ez nem mást, mint az Urbs-ot megszabadító „Nagy Paraszt ‘ szobra. Ki volt ez a „Nagy Paraszt", vagyis mint az olasz krónikákban áll: „Grazi Villanó“? A „Mirabilia Urbis“, a római zarándokok részére kiadott legrégibb úti­könyv meséli el, amely szerint még i római consulok idején egy Keletről szár­mazó, igen harcias uralkodó intézett tá­madásokai a Laterán felől a Város ellen és sarcolta a környéket. Egy „magaster- metü parasztférfi“ ajánlatot tett a sze­nátus atyáinak, hogy megszabadítja Ró­mát a veszedelemtől. Cserébe harminc­ezer sestertiust kért és azt, hogy aranyo­zott lovas bronzszoborral örökítsék meg az emlékét, amely hirdesse győzelmét a késői századokban. A római szenátus be­lement az. alkuba. A paraszt pedig, aki előzetesen kikémlelte, hogy a király éj­szakának idején egy fának támaszkodva szokott pihenni, hallgatva egy ágakon tanvázó bagoly huhogását, lóra kapott és a királyt meglepve, foglyul ejtette és a Városba vitte, mire a rómaiak kirohan­tak és elűzték az ellenséget. A szenátus természetesen nem feledkezett meg ige. ; rétének beváltásáról. Eddig a „Nagy Paraszt“ regéje. A sze­nátus — mint mondják — nemcsak a földművelőt és lovát, hanem a baglyot Is megörökítette. Valóban, aki jól megnézte a Marcus Aurelius szobrot, ott láthatótt a ló homlokán egy kis baglyot... Ez azonban Minerva baglya, s ez a jelkép méltán járt ki a nagytudományu és a filozófiát kedvelő római császárnak. A Marcus Aurelius szoborhoz sok ér­dekes népszokás és történet fűződik, amelyeket hosszú volna most felsorol­nom. így, a mult század elején az a hir keringett egyszerre, hogy Marcus Aure­lius bronzlova éjszakánkint horkant, nyerit és — énekel ... Róma népe cso­dálkozva fülelt a Marcus Aurelius szobor tájékára, mígnem vizsgálat meg nem ál­lapította, hogy a támadt repedéseken a bronzló hasa megtelt esőiével, s ez és még más hozzájáruló körülmények okoz­zák azt, hogy a bölcs császár bronzlova operaénekesi szerepben tetszelgett. Nehéz idők, Róma ujabbkori történeté­nek talán a legnehezebbje kényszeritette a Marcus Aurelius-szobrot, hogy leköl­tözzék márványtalapzatáról, a felhőtlen kék ég alól, a Capi tol iumról az óvóhely sötétjébe, a rómaiak azonban hiszik — és mi is hisszk velük —, hogy mihama­rabb diadalmasan visszatér régi helyére! MIHÁLY LÁSZLÓ. * 1 A magánailísEmozo^ak fizetéséi szabályozó ujj kormányrendelet Ismerteti: Dr. Ladányi László ügyvéd, munkakoinarai ügyész A rendeletnek — amely a f. évi 144_es számú Budapesti Közlöny­ben jelent rat^ — a száma: S640— 1943 M. E és f. évi július 1 _ iól érvényes. A magánalkalmazottak fizetését szabályozó ui kormányrendelet általában az összes magun- ?. 1 k aim a z orr a k ra vonatkozik. Magánalkalma- zottaknak minősülnek a szigorú értelemben sttt magántisztviselőkön és hasonló munka- vállalókon kivül a magánalkalmazásban álló mérnökök, köz jegyzőbe! vertesek, ügyvédek, or­vosok, gyógyszerészek, újságírók, ilyen he­lyettesek, jelöltek és hasonló munkavállalók. A rende.et töblnfk között nem vonatkozik a ! „sárosok és községek által fenntartott vagy kezelt üzemekben vagy vállalatokban foglal- ko/tatott azokra a munkavállalókra, akiknek j járandóságait illetmény zabályzat állapítja meg“. Annak a munkavállalónak, akinek alap­fizetése az évi 28.400 pengőt eléri, fizetési pótlek nem jár. A fizetési pótlék mértéke a) évi 4000 pengőt meg nem haladó alap­fizetésnél 60 százalék; b) évi 4000 pengőnél több, de 8000 pengőt meg nem haladó fizetésnél 55 százalék; ha ellenben az alapfizetésnek a fizetési pót­lékkal számított együttes összege a 6400 pen­gőt nem érné el: oly összeg, amely az alapfi­zetést 6400 pengőre egészíti ki; c) évi 8001—24.000 pengő közötti alapfize­tésnél a fizetési pótlék évi 4400 P: d) az évi 24.001—28.400 pengő közötti alapfizetésnél a fizetési pótlék olyan összeg, amely az alapfizetést 28.400 pengőre egészí­ti ki. Azoknak a munkavállalóknak, akik rende­lettel vagy határozattal megállapított legki­sebb fizetést (minimális fizetést) élveznek csu­pán, az eddigi 30 százalékos fizetési pótlék helyett a jövőben 60 százalékos fizetési pót­lék jár. Mi alán jár a fizetési pillék? Fizetési pótlék jár: 1. a tulajdonképpeni alapfizetés és 2. a szolgálati viszonyból származó, más elnevezéssel adott juttatás után. i. A megelőző 9070—1941. M. E. sz. kor­mányrendelet 7. §-a előírta: „a munkaadó a fizetési pótlékot mind a fizetési jegyzékben (bérjegyzékben), mind az alkalmazottakkal való elszámolásban a fizetéstől elkülönítve köteles kimutatni“. Ha a munkaadó e kötele­zettségének eleget tért, az alapfizetés ismert és a rendelet által előirt fizetési pótlékot ez után számítjuk. Megjegyezni kívánom, hogy e kérdéssel kapcsolatban még két vélemény képzelhető el, nevezetesen: a) hogy az alapfizetést ebben az esetben is újból meg kell állapítani, mégpedi gugy, hogy a júniusban élvezett alapfizetés és fizetési pótlék együttes összegéből (Erdélyben) levo­nunk 30 százalékot, 2c százalék, 9t/b. és a fennmaradó összeg — mint alapfizetés — után számítjuk ki a fizetési pótlékot; b) "a 30 százalék, 20 százalékos fizetési pótlékot levonásba hozzuk az eddigi összjava- dalmazásból, az uj fizetési pótlékot a fenn­maradó összeg utáni számítjuk, de alapfizetés­ként a régi alapfizetést vesszük. Mindkét vélemény tarthatatlanságát legvi- lágosabban egy példával bizonyíthatom: ha egy munkavállalót 1943. évi május hó T-cn alkalmaztak 300 pengős havi fizetéssel és 69 pengő (23 százalékos) fizetési pótlékkal., akkor ennél a munkavállalónál most nem hoz­hatok 23 százaléknál nagyobb százalékú fize­tési pótlékot levonásba, annál kevésbé, mert nála szó sem ehet arról, hogy valamikor is megkapta volna azt a bizonyos 7 százalékos fizetési pótlékot, amely alapját képezné an­nak, hogy 30 százalékos fizetési pótlék levo­násával állapítsam meg az alapfizetést. E kérdést különben a minisztérium fogja tisz­tázni. „Ha a munkaadó a munkavállaló járandó­ságát a 9070—1941. M. E. sz. rendelet ren­delkezéseitől eltérően úgy állapirotta meg. hogy annak teljem összegét nem bontotta fel fizetésre és törvényes fizetési pótlékra; alap­fizetésként azt az összeget kell megállapítani, amely a 9070—1941. M. E. sz. rendeletben megállapított kulcsok alkalmazásával számí­tott fizetési pótlékával együtt eléri a jelen 1 érdelét hatálybalépését megelőző napon a n.unkavállalót megillető járandóság összegét. Az alapfizetés megállapítására vonatkozó ren­delkezést a visszacsatolt keleti, erdélyi és dél­vidéki területen azzal az eltéréssel kell alkal­mazni, hogy az ezeken a területeken a 9070-1941. M. !.. -,/árnu rendeldT zrr t irányadó fizetési pórié'*un felül .)/ évi 1200 pengőt meg nem haladó járandóságból ■*»•. bl» 7 (hét), az évi 12 . ,0 pengőtől 28.40-, p goig terjedő járandó .íglxSl pedig 10 ábbi 5 (01) százalékot kel! levonni." 1. rendelkezés értelmében tehát ../okunk a munka vállalóknak, akiknek öss/.javu dalma/.í 1 (a külön ki nem mutatott de a fizetéshez /. nuott fizetési pótlékkal együtt) 1943. évj j* ríus hó 39-án évi 8000 pengő vagy annál k:- '«bb volt, ebből a javadalmazásból 23 ,/í/ lékos pótlékot hozunk levonásba, az így re ért ér szegből további 7 száz álékor, pótlékot vo­nunk le; a 8coi—12.000 pengő közötti évi fizeté­séi a 13 százalékos pótlék levond .1 után !. pett összegből további 7 százalékos pótlekot vonunk le; a 12.000 pengőn felüli ö'sz.-gből 5 százalé­kos pótlékot vonunk le, ebből az összegből to­vábbi 5 százalékot. Az Így nvert összegek képezik a munka­vállaló alapfizetését. Ehhez az alaphoz az­után hozzáadjuk a vonatkozó fizetési pótle­kot. Tehát például: ha egy munkavállaló évi összejavadal mazása ioco pengő volt, ebből 186.99 pengőt hozunk levonásba — mint 23 százalékos fizetési pótlékot — a kapott 8 i 3.r r pengős öszegbŐl további 7 százalékot vonunk le, azaz 53-19 pengőt, a megmaradó 759.82 pengő képezi az illető alapfizetését. Mivel az. évi 4000 pengőig terjedő alapfizetés uj fizetési pótléka 60 százalék, azaz. 455.90 pengő, a S/óbainlevő munkavállaló évi ossz illetménye: 759.824-455.90=1.215.72 pengő. 2. Az. alkalmazási viszonyból származó más elnevezéssel adott juttatás után szintén a mur i. mértéiért mértékű fizetési pótlék jár. Ilvc-n juttatásnak tekintendők különösen a követ­kezők; lakáspénz, családi pótlék, korpórlék előre megállapított összegű jutalék, működ Li pótlék, jutalom (renumeráció), karácsonyi ajándék, stb. Fontos intézkedése a rendeletnek: „A kü- lcnnrmü járandóságokat pl. a havi fizetést és a-’ évi összegben megállapított jutalmat vagy időtartam szerint járó és a munkateljesítmény­hez igazodó járandóságokat) az alapfizetést ki­számításában nem lehet összeadni, hanem ezek­re az alapfizetést külön-külön kel! megállapi- tani“ és az igy megállapított alap után a pót­lékot külön-külön kell kiszámítani. Mi nem számil járandóságnak A rendelet nem tekinti járandóságnak: „a> üzleti forgalom (az eladott áruk árának stb.) meghatározott százalékában megállapított jutalékot vagy más elnevezéssel adott hasonló természetű járandóságot, az alkalmi segélye­ket, a jogszabály alapján járó fizetési pótlé­kot, úgyszintén a természetben járó szolgálta­tást (járandóságot) sem“. Ha a munkaadó ellenben a természetben járó szolgáltatást általányösszcggel váltja meg. vagvis ha ez az összeg nem igazodik a szolgáltatás megszerzéséhez szükséges kiadás­hoz, akkor ezt az összeget is járandóságnak tekintjük, tekintet nélkül arra, hogy a mun­kavállaló ebből az összegből megszerzi-e vagy sem a szcbanlevő természetben járó szolgáltatást. Uj alkalmazellak Az 1943. évi julius i-e vagy ezután'alkal­mazott munkavállalók járandóságának azonos­nak kell lennie az azonos munkakörben iog- lalkoztatott hasonló munkavállalók járandó sásával. „Vitás esetekben az illetékes minisz­ter állapítja meg. hogy az illető munkavál­lalót az azonos nnvmkakörben foglalkoztatott munkavállalók közül melyekhez kell hosanló- rak tekinteni.“ Az ipartörvény hatálya alá tar­tozó ipari (kereskedelmi) vállalatoknak, vala­mint a közhasználatú villamotmüveknel ilyen természetű kérdésben az Országos Ipari Mun­kaügyi Felügyelőséghez kell fordulni, amely a kérelem tárgyában jogorvoslat kizárásával határoz Egyéb fontosabb rendelkezések A rendelet szerint megállapított alapfizetést, az alapfizetés megállapításánál járandóságként számításba nem vehet# juttatást, fizetési pót­lékot, az üzlet: forgalom meghatározott szá­zalékában megállapított jutalékot sem fel­emelni. sem leszállítani nem szabad. Az olyan munkavállaló sem részesülhet javadalmazás­emelésben, akinek alapfizetése az évi 28.400 pengőt eléri. Egyébként a 7140—1941- M. E. számú rendelet (1941. évi október hó 26-iki 243. sz. Budapesti Közlöny) érvényben marad. Fomos rendelkezést tartalmaz továbbá az 5- §• (>) bek.; „A munkaadó mind a fizetési jegyzékben (bérjegyzékben), mint a munka- vállalókkal való elszámolásban az alapfizetést és a fizetési pótlékot, valamint az egyéb já­randóságot és az ezután járó pótlékot külön- külön köteles kimutatni.“ A 8. §. szerint: „A szolgálati szerződésnek (megállapodásnak), a szolgálati szabályzatnak vagy a gyári munkarendnek a jelen rendelet rendelkezéseibe ütköző kikötései érvénytele­nek.“ A büntető rendelkezések értelmében aki a rendelet rendelkezéseit megszegi ^ vagy ki­játssza. kihágást követ el és két, háború ide­jén hat hónapig terjedő elzárással, 8000 pen­gőig terjedő pénzbüntetéssel büntethető. Ha a kihágást a vállalat vagy üzem felelős vezetője követi el és a munkaadót akár szán­dékos, akár gondatlan mulasztás terheli, őt is meg kell büntetni. A rendelkezések megsze­gése vág}' kijátszása minden egyes munka­vállalóval szemben külön-külön kihágást képez. Igazságügyi kinevezések Budapestről jelenti a MTI. A Kormányzó Ur az igazságügyininiszter előterjesztésére dr Nemes-Nagy József kolozsvári királyi járás- birót a kolozsvári királyi járásbírósághoz aL elnökké, dr. Folkmaun budapesti királyi bűn. tetőtörvényszéki titkárt a kolozsvári királyi ügyészséghez ügyésszé, dr Gábos István ma. rosvásárhelyi királyi járásbirósági aleinököt a marosvásárhelyi királyi törvényszékhez ta_ oácselnökké kinevezte.

Next

/
Thumbnails
Contents