Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-31 / 171. szám
19 4 3 j n 1 i w s 31. ELLENZÉK 5 Erdélyi művészet a megszűnés alatt (Szemelvények egy készülő könyvből) 1. A KEZDET. Három éve sincs még, hogy Észak- 9 erdély felszabadult az idegen megszállás ß alól s már áll az erdélyi művészet szl- v vünkhöz nőtt hajléka: az uj Műcsarnok. Csak látszólag rakták le 1942-ben alap- [ jait — az igazi megalapozás közel ne- 3 gyedszázaddal ezelőtt megindult: az 1918-as összeomlás után. Az idegen ura- ! lom első chaotikus éveiben, a szörnyű í következetességgel erősbödő elnyomás fo- 1 lyamán vált tudatossá az önálló erdélyi í művészet eszméje. Kós Károly kiáltotta bele először az áléit tétovázásba ellentmondást nem tü- t rő igazságát: ,,Vagy magyar lesz az er- ' délyi művészet, vagy nem lesz művészet Erdélyben!“ Egyszerű és magátólértetődő igazság, de hosszú, nyomasztó évek kellettek a magyar müvészlelkekben való tudatossáválásig. E nyomasztó korszak harcairól számolnak be az itt következő sorok. + „Inter arma silent musae“. Az 1918. év balsejtelmektől terhes hónapjai alig hoztak művészi eseményt. Egás» évben mindössze egy tárlat volt Kolozsváron: Kupeczky Albert festő állitotta ki müveit a vármegyeházán husvét körül. Az elég jónevii portréfestő kiállítása alig keltett feltűnést, nem jelentős a művész további munkálkodása sem. 1922-ben ál- lit ki utoljára, azután nyema vész. Állítólag festő-barangolásai közben vándorcigányok karmaiba került s azok a szú szoros értelmében megették. Ugyanennek az évnek nyarán hal meg 82 éves korában Kőváry Endre, az erdélyi családok egykori kedvelt arckép- festője. Az őszirózsás forradalom és az utána következő események műtermük magányába száműzik a művészeket. Egy műterem egészen elárvul: 1919 februárjában meghal Szeszák Ferenc szobrász, aki a Bástya-utcai muzeum udvarán levő műhelyében a kolozsvári Fahonvédet faragta. Ez az erővel • telt szobormű, „A Kárpátok Őre“, azóta szintén elenyészett. Szeszák Ferenccel az erdélyi szobrászatnak egy nagyrahivatott vezetőegyénisége szállt fiatalon sirba. Művészeink nem találják meg magu- kat. Megingott alattuk a föld. A Budapesttel való kapcsolat egyre nehezebbé, majd teljesen lehetetlenné válik — nem tudják, mihez kezdjenek, nen| mernek abban hinni, hogy Budapesttől elszakadva is lehetséges művészi élet. Az összeomlás első aléltsága után az „Ellenzék“ eszmél rá először, hogy a meginduló uj küzdelmekhez harcba kell hívni az er- délvi szellemi élet minden nemének képviselőit, köztük a művészeket is. Tárlatot nem lehet és nem szabad rendezni, felkeresi tehát a művészeket műtermükben s ugv számol be munkáságukról. ,,Kolozsvári művészek műtermében“ címmel 1919 márciusától jkezdődőleg cikksorozatot kezd s színes riportokban számol be Körösi Vilmos, Daday Gerő, Ács Ferenc, Stein János festőkről és Füredi Richárd szobrászról. ’ Ezek az első cikkek az idegen megszállás idejéből, * Huszonkét esztendő 1 alatt, minden elnyomás és erőszak ellenére, hallatlanul élénk művészeti élet fejlődött ki. Kolozsvár volt az eleinte hallgatólagos, később hivatalos központ, itt rendezték a legtöbb kiállítást, itt élt a legtöbb művész és művészettel foglalkozó iró. E pezsgő élet szemléltetésére szolgáljon a következő néhány adat: Erdélyben a megszállás alatt több mint 260 olyan festő és szobrász működött, akiknek működését kiállítások, stb. révén az erdélyi sajtó is számontjsstotta. A valóságban ennél jóval több volt a számuk, hiszen a nehéz viszonyok közt nem egy komoly tehetség el volt zárva a nyilvánosságtól. igy hát aligha tévedünk, ha körülbelül 300-ra tesszük az erdélyi művészek számAt. Ezek legnagyobb része festő és grafikus, csekély hányada szobrász, még kisebb az építészek és iparművészek száma. Meglepően sok a művészeti iró. Az ecset és véső mestereit mindenben segítik a toll mesterei. Vannak közöttük avatott^ szakírók, még több a jóakaratu dilettáns, de egyben nincs különbség köztük: minden soruk a magyarság ügyét I Fésisesomagoló j papit* és átktítöszalag| Borosnál, Deák Ferenc-u. 18. | szolgálja, a magyar művészetért küzd és j a magyar öntudatot igyekszik életben j tartani. A fontosabb erdélyi lapokba , mintegy 80 ismert és kevésbé ismert iró ■ irt művészeti tárgyú cikkeket, tárlatis- ! mertetéseket, riportokat, stb. Gyakran I maguk a művészek is tollat ragadtak, hogy messzebbrehallhatóan mondhassák el művészi hitvallásukat. Körülbelül 15—20 művész használta fegyverül az ecset és , mintázófa mellett a tollat is, igy tehát j 100 körül jár művészettel foglalkozó irók i száma. Ebben nincsenek benne a névtelenül megjelent (olykor figyelemreméltó) cikkek írói! Külön meg kell emlitenünk az erdélyi rajzszakos tanárokat, kik elképzelhetetlenül súlyos körülmények közt, tanári munkájukkal túlzsúfoltan is az élharcosok első sorában küzdöttek, mint alkotóművészek és mint irók egyaránt. Nagyrészt az ő érdemük is, hogy Erdély művészete a 22 év alatt mindvégig magyar maradt, * Az uj uralom vajúdásában 1919 júniusa az első tárlat időpontja. Hatalmas sikere volt. A sétatéri korcsolya-pavillon öt termét töltötte meg a sok kép, szobor, fénykép és iparművészeti tárgy. Ré32tvett i e tárlaton Erdély legtöbb művésze: Juhász Ernő, Widmann Walter, Sopos Sándor, D. Berde Árnál, Nemes András gr., Deák Nándor, Ács Ferenc, Kőrösy Vilmos, Daday Gerő, Csorna Ilona í, Tóth István, József Dezső festők, Füredi Richárd és Szabó Vera szobrászok, Éj- szaky Ödön és Jéddy Sándor grafikusok s még egy sor művész. ,,Tízezer látogatója van a kiállításnak“ — írják sorozatos cikkeikben az e.a^S'.oru lapok s valóban e tüntető érdeklődés mindennél érdekesebben tanúsítja a magyarság élniakarását. Sőt egyéb társadalmi eseményeket is hozott a nagysikerű tárlat: tartama alatt több műsoros teadélutánon hozta össze a rendezőség Kolozsvár magyar közönségét, mely tüntetőleg nagy számban vett részt e szórakoztatva tanító összejöveteleken. Vásárlás persze kevés történt. Az általános pénzügyi helyzet egyre romlott, nagy volt a pénztelenség különösen a magyar társadalomban. A pénz rohamos értékcsökkenésének szemléltetésére elég, ha az „Ellenzék“ árának változását kisérjük figyelemmel 1919—20-ban. A lap ára 20 fillérről 30-ra, majd havonkint, sőt he- tenkint emelkedőén 40-re, 60-re, 80-ra 1 koronára emelkedett, 1920 elején már 2 korona volt, később 3-ra szökkent, végül szeptember 10-én 1 lej lett. Nem állt meg a pénzromlás itt sem, a koronában megkezdett áremelkedés lejben folytatódott tovább. Még egy körülmény mutatta az idők elnehezülésének jelét. A magyar napilapok és folyóiratok telve vannak fehér foltokkal: a cenzura könyörtelenül működésbe lépett. Erdély Romániának lett része, tehát a román cenzor piros ceruzája dühösen kihúzta a „román“ szót ebből a címből is, hogy: Jorga lett a román parlament elnöke — hiszen ha erdélyi újság parlamentről ir, az úgyis csak a román parlament lehet ... A magyar szédő azonban üresen hagyta a „román“ sző helyét s nem akadt magyar olvasó, aki - ebben meg nem látta a halk tiltakozást az idegen uralom ellen. A nagysikerű pönkösdi tárlat után az „Ellenzék“ is kivette részét a magyar művészet pártolásából: 1919 augusztusában saját rendezésében kiállította Dóczyné Bér de Amália olaj- és acjuarell-képeit. Vásárlás az ismert okok folytán itt is kevés történt, de az érdeklődés mindvégig páratlanul nagy volt. Ebben az évben nincs több szó művészetről. Elmarad a karácsonyi tárlat is, a lapok karácsonyi száma nem hoz művészeti tárgyú cikket. A müvésznyomor egyre súlyosabb lesz, az idegen uralom nyomása egyre fokozódik — Erdélv magyarsága a reménytelenség jegyében lép át az 1919. esztendőből az 1920-ba . . . •I* 1920-ban már Cluj-t kellett írni Kolozsvár helyett, de semmi jel sem mutatta az erőszakon kivül a román szellem térhódítását. Román művészeti eseménynek vagy ilyesmi kezdeményezésnek a leghalványabb nyoma sincs ebben s a következő években. Anál élénkebb a magyar művészeti élet. A festők egymásután rendezik rríy- teremkiállításaikat, igy Szabó Vera, Tó\h István, Pap Domokos és Deák NándtW rendez jólsikerült cgoportkiállitást, követi őket Szolnay Sándor, majd Szántk György. Az „Ellenzék“ néhány kolozsvári intarziamüvész munkáit mutatja be. Nincs hiány nemes mecénási gesztusban sem: Simon István kolozsvári régiség- kereskedő az Erdélyi Muzeum Egyesületnek adományozta Benjamin Hermann festő ifjúkori müveit, szám szerint 188 vázlatot és tanulmányt. Legnagyobb esemény ebbe az évben is a pünkösdi tárlat. Ünnepélyes keretek közt Bartók György dr. nyitja meg, a tárlat matinéinn pedig előkelő előadók, mint Ravasz László dr., Reményik Sándor, stb. hirdetik a magyar jövőben való hitet, « 4* Frázisnak tartottuk, hogy a veszedelem összekovácsolja a jó időkben mindig széthúzó magyart, de a frázis mély igazságnak bizonyult. A szertehullott és a maga útjait tétován kereső magyar művészet egységes irányítására már 1920-ban komoly lépések történtek s nem a megindítókon mult, hogy a megvalósulás nem ment gyorsan. 1920 októben 12-én megalakult ugyanis az „Erdélyi Magyar Képzőművészeti Társaság“, mely az alakuló gyűlés határozata szerint az Erdélyi Muzeum Egyesület szakosztályaként fog működni. Kolosváry Bálint dr. egyetemi tanár elnöklete alatt résztvett e gvülésen Kolozsvár szellemi életének minden képviselője. A művészek | nagy lelkesedéssel ajánlották fel munkásságukat és Ravasz László dr. (akkor teológiai tanár) javaslatára azonnal megalakult a Társaság két főbizottsága. Egyiknek az agitátori munka volt a feladata, tagjai voltak: Grandpierre Emil dr., Daday Gerő, Szörnyű Béla dr., Nagy- né Tesszitori Nóra és Walter Gyula. A másik főbizottság az alapszabályokat és a programot dolgozta ki, tagjai lettek: Ács Ferenc, Kós Károly, Peille Róbert, Pákey Lajos és Kolosváry Bálint dr. Sok tag jelentkezett, de a román uralom nem engedte meg a Társaság működését. A Farkas-utcában, az iskolák és hársfák utcájában áll az ősi Apáczai-kollégium. Múltja azonban régibb az épület legrégibb köveinél is. Erről a múltról az óvári dominikánus kolostor kövei tudnának csak beszélni. 1557-et ittak akkor, amikor a gyulafehérvári ország- gyűlés a reformátusoknak adta ezt az ősi kolostort iskola céljaira. Itt működött az első kolozsvári református „partikula“, azaz középiskola. Innen csak 100 év múlva kerül át mai helyére, a Farkas-utcai templom melletti klastrom épületébe. Ezt I. Rákóczy György erre az időre építtette újra az 1603-i nagy tűzvész után, amelynek a régi klastromi épület áldozatul esett. A nagymultu iskola történetében az 1656 év jelenti a fordulópontot, amikoris az uj helyiségben Apáczai Cseri János átveszi annak vezetését, teljes szellemi irányítását. Az ő működésétől kezdve nem partikula többé az iskola, hanem akadémia, tehát főiskolai jelleget kap, amit évszázadokon át igyekszik is megtartani. Sajnos, ma már a Rákóczy-féle épületnek csak a homlokzati része van meg, amelyet, mint értékes műemléket éppen ez év nyarán restauráltak. A többi része ennek is égés áldozata lett s 1801-ben készült el a ma is fennálló uj — ma már régi — kollégium, amely intemátusul szolgál az intézet tanulói számára. A gimnázium épülete, ahol ma a tanítás folyik, 1902-ben épült a telek Petőfi- t'tcai oldalán. A kollégiumnak 1870-ig elemi, középiskolai és főiskolai tagozata volt. Ma elemi és középiskolája van. A MEGSZÁLLÁS ÉVEI ALATT ennek a kollégiumnak is, mint minden más kisebbségi intézetnek, sok súlyos gond jutott osztályrészéül. Vagyonát elveszítette, földbirtokát kisajátították, egyéb ingatlanaitól olcsó áion kellett megválnia. Az iskoláztatás terhei az anyagilag amugyis megpróbált reformáJ tus társadalom és tanittató szülők vállaira nehezedtek. A kisebbségi sorsban élő ifjúság értelmiségi pályákon való elhelyezkedési lehetőségei és kilátásai a‘ minimumra csökkentek. A mélypont az 1937—38. iskolai évben következett be, amikor csupán 344 tanulója volt az intézetnek, holott a huszas évek elején még 600 körül mozog a létszám. A HAZATÉRÉS UTÁN örvendetesen megváltozik a helyzet. Már az. 1940—41. iskolai évben 601-re ugrik a nö„KISS“ küldönc és Î n tárváll alat átköltözött Bólyai-u. 2. sx. alá. 27-74 telefonhívásra mindent gyorsan és pontosan elintéz!! Hatósági díjszabással éjjel is szolgálatot tart. 0_4s3 Szervezkedett tehát más utón a magyar társadalom. Tömegesen lépnek be az EIvIKÉ-be s a nagymultu egyesület kiterjeszti működését a Bánságra is. Közben teljesen berendezkedik a román uralom, megkezdődik a regáti invázió s a köztisztviselőktől követelni kezdik a hűség- esküt. Mint nem ide tartozó, de jellemző tényt említjük meg, hogy 1920 novemberében, amikor még hivatalosan nem 's voltak kötelezve reá, a kolozsvári .zsidó középiskolák tanárai és tanárnői elsőnek siettek letenni a román hüségesküt . . . Az egyre jobban öntudatosodó magyarság kulturfölényét tanúsítja az 1920-ban rendezett tárlatok sora. Legjelentősebb ezek között a már említett pünkösdi kiállításon kivül a két karácsonyi tárlat. Egyiket az evangélikus iskolában rendezték, résztvettek benne: Szopos Sándor, Kós Károly, Deák Nándor, Pap Domokos és Tóth István. A másiknak a belvárosi ^leányiskola adott hajlékot, résztvevői voltak: Ács Ferenc, Daday Gerő és Szabó Vera. Müvásárlás kevés történt, ennek okát az „Ellenzék“ Koloz-'^yár müérzéké- nek hiányában látta, de kétségtelen, hogy az egyre romló pénzügyi helyzet volt a komoly vásárlások legfőbb akadálya. Közben folyt feltartózhatatlanul az erdélyi menekültek özönlése a kifosztott, elszegényedett, túlzsúfolt „anvaország“ felé. Ezreket üldözött ki szülőföldjükről az uj uralom, de ezrek hagyták itt Erdélyt olyanok is, akiknek nem kellett volna menniök. Ez utóbbiakhoz szólt Teleki Pál gróf 1920 december 28-i szózata: Maradjatok! BÍRÓ BÉLA DR. vendékek száma, az 194)—42. iskolai évben pedig az 1920—1943- éveg maximumára emelkedve, eléri a 653-at. Az elmúlt 1942—43. iskolai évben 642 tanulója volt a kollégium főgimnáziumának. 15 osztállyal működött. Az alsó három osztály háromszorosan párhuzamos volt és mindhárom osztályban százon felüli volt a tanulók létszáma Az egész intézetben 59 tanuló vizsgázott álra* lános kitűnő, illetve jeles eredménnyel. ÖNKÉPZŐKÖRI MUNKA. Külön emlitésre méltó a kollégium Gyulai Pál önképzőkörének működése. Az önképzőkör [ az év elején, a finn-ugor rokonság ünnepélyének megrendezésével együtt fmn kiállítást ,rendezett. Azután Széchenyi és Móricz Zsig- mond életével és működésével foglalkozva, ráterelődött az ifjúság érdeklődése a mai magyar élet nagy kérdéseire. Sorban tárgyalják a magyar önismeret, a magyar föld, a magyar pa rasztság, a magyar ipar és kereskedelem, a magyar munkásság, a magyar középosztály és a magyar értelmiség művelődési, irodalmi, gazdasági és társadalmi kérdéseit, minden esetben a nagy magyar gondolkozóknak: Zrínyinek, Apáczaynak, Adynak, Szabó Dezsőnek, Szek- fünek, Győrffy Istvánnak, Makkainak, Karácsonynak, Németh Lászlónak, Kerék Mihálynak, Veres Péternek, Ilyés Gyulának, Sinka Istvánnak, Erdélyi Józsefnek s masoknak müveivel kapcsolatban. A megbeszéléseknek egy gyakorlati konkrét eredménye, hogy a jövő évben az iskola ifjúságának önmegadóztatásával két szegény, tehetséges munkásgyermek taníttatását fogják elvállalni. DIÁKOK, MINT VASÁRNAPI ISKOLAI VEZETŐK. A kollégium felsőosztályos diákjai önkéntes, áldozatos munkát vállaltak. Az alsóosztályosok részére vasárnapi iskolai vezetést maguk a felsős diákok vállalták makukra. Minden csoport számára jutott vezető, sőt kisegítő is. 12 olyan ifjú volt az elmúlt iskolai évben, akik vasárnapi iskolai vezető-tanfolva- mon vett részt. Ezek minden szombat este előkészítő órára gyűltek össze, hogy annál eredményesebben végezhessék másnapi munkájukat. Ma már annyian vannak ezek a diákvezetők, hogy a következő évekre előre biztosítottnak látszik a vasárnapi iskolavezetőkkel való ellátása. (Református Jövő.) Önmagukat adóztató diákok a kolozsvári fipáczai Kollégiumiban
