Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-03 / 147. szám

ELLENZEK 1943 Julia» 3. Itáliai bolyongások TRIESZT, 1933 júliust. Éppen most tiz éve. Fiume felöl érkeztünk u trieszti ki­kötőbe. Kékre festett, név helyett szé­piákkal jelzett hadihujó-egységek hosszú sora előtt haladunk el. Mintegy húsz egy torma torpedóromboló horgonyoz egymás mellett katonás sorban, fedélzetükön ide­gen egyenruhás tengerészek tesznek vesz­nek. Angol hadihajók. A part sétánya tele angol matrózokkal, az elegáns lokálokban angol tengerész­tisztek isznak és tancolnak. A földközi- tengeri brit flotta máltai egységei tisz­telgő látogatásra jöttek az olasz kikötőbe. Se vége, se hossza ilyenkor az ünnep­ségeknek. A két nagy vizi nemzet fiai bajtársi szeretettel iidvözlik egymást, fo­lyik a pezsgő, áll a bál, a boldog béke hangulata ül a mosolygós arcokon. A zord vizi várak fenyegető sora pedig ott maradt néhány főnyi őrségével az Adria vizén. Karcsú testük csendesen fing az éjszakában, oldalukon a rejtélyes betűk és számok egy hatalmas birodalom priási szimfóniájának kottafejei, kémé­nyük pedig mindenre készen ontja a füs­töt. Látogatást is lehet tenni a hajókon. Az Őrségül ott maradt néhány pirosképü an- | goi tengerész szivesen kalauzolja végig i az érdeklődő idegent a hajó labirintusai j ban, megmutatja az ágyukat, a torpedó- • lanszirozót, a municióraktárt — nem tit- I kolódzik, nem gyanakszik — csak a pré- ! dájukat féltő kis utódállam-hiénák látnak minden érdeklődőben kémet . . . A második világháború még messze* . van. j * A magyar turisták legnagyobb része pem hajóval jön Triesztbe, hanem vona­lon s itt látja meg először a tengert. Ne­künk, tengernélkülieknek legvonzóbb a tengerparti élet. Itt van az óriási halpiac és az akvárium, mely csak méreteiben kisebb a világhirü nápolyinál. A halpiac asztalain élve vagy feldara­bolva ott látható az egész Adria. Egy ko- j sárban furcsaalaku szépiák tornyosulnak, a másikban polipok vonaglanak, itt vas­tag tonhalszeleteket vágnak le, ott le­B ényalaku rájákat raknak a mérlegre. •riási homárok, languszták, osztrigák, ppkok, tengeri csillagok és százféle más yizi szörnyek várnak a vevőkre. Hango­san peregve folyik az alku s a tenger apró csodái, a „frutti del mare“ a házi­asszonyok kosaraiba kerülnek. De saját éltető elemükben is láthatók a piacon vergődő tengeri lények: a közeli akvárium üvegfalú, kivilágított meden­céiben. — Félelmetes nagyságú rákok, sztoikus nyugalmu teknősök, mozgékony kis tengeri csikók népesitik be az egyes rekeszeket, nem is szólva a fantasztikus alakú halak ezerféle fajtájáról, a rosszin­dulatúan pislogó, álnokszemü polipról és a virágállatok tündéri csokrairól. Külön medencét kaptak a tenger rab­lói: a cápák. Őket nem lehet összeereszte­ni egyéb halakkal — a maguk társaságá­ban úszkálnak ideges gyorsasággal a te­rem közepén levő medencében ide-oda. A nézők néha valami eleséget dobálnak be nekik, ilyenkor villámgyorsan fordulnak a hátukra és kapják el zsákmányukat a negyvenöt-öt ven centiméteres kis fiók­szörnyetegek, éppen úgy, mint az óceán­ban élő félelmes testvéreik. Ha e kis bes­tiák falánkságát, villájngyorsaságát és tá- tott szájuk szörnyű fogsorát látjuk, meg­értjük a tengerparti népek örök gyűlöle­tét e rettegett és vérszomjas tengeri rab­lók iránt. Kis helyi gőzös visz Triesztből a Mira- mare^ fehér álomkastélyához. Az elhagya- tottságában is tündérszép kastélypark meredek hegyoldalon emelkedik, közben remek kilátást nyújtó pihenőterraszok állítják meg a felfelé igyekvő turistát. A mindenképen szépet és hangulatosat ke­reső olasz géniusz itt is végigkísér s a harcos jelen mellé odaállítja a harcos múltat, mintegy ^ ellentétül a tankok és bombavető repülőgépek világába. Az egyik kis terraszon ugyanis több- °zázéves kis elöltöltős ágyuk sorakoznak. Fa-ágyutalpaikat tartó rozoga kerekeik alig bírják már a kicsorbult csöveket, hozzájukvaló lőszert már régen nem gvártanak sehol, de a mérgeskülsejü kis lövegek torka fenyegetően néz most is a tenger felé és vénségében is őrt áll, ne­hogy ellenség merjen közeledni a .mare postro“ vizeire. # CAPRI. Aki még nem látta, az felsó­hajt: ah, a lcékbarlar^! Aki azonban már vémgjárta néhányszor a belül tagadha­tatlanul csodaszép grptta azzurrát, annak emlékezetében holta napjáig együtt fog élni a barlang tündéri kéksége a zsaroló csónakosok bántó kapzsiságával. Mas az, ami örökké feledhetetlenné te­szi Capriţ. A Földnek e legszebb kis szigetén örü küs az ünnep. A városkának pöttömnyi főterén folytonos ünnepet ül Istennek ez a választott népe. Festői ruhában (mely az idegenek számára készült!) öntudato­san áll meg egy-egy fehérszakállu opr*- retthalájlz vagy kackiás ciociara-lányka a buzgón fényképezhető külföldiek előtt, némi borravaló ellenében s a vakítóan fehér oszlopa pergola roskadozik az ün­nepi virágfüzérektől. Capri nyolcszáz he­lyi növényfajtájának édes illatát lehelik az oszlopok közti füzérek, felettük pedig színes zászlók lengenek fantasztikus szín­összeállításokban, mintha egy diszbeölto- zött hadihajó fedélzetén járnánk. Lent­ről egy nápolyi canzone hangjai hangza­nak fel, a távolban pedig az örökké pi­páló Vezúv zárja le a látóhatárt. S ez a kép nemcsak néha ilyen, hanem mindig! A hervadó füzérek helyébe min­dig újak kerülnek s a természet ünnepi pompája örök ünnepet varázsol az ott élők leikébe is. Csoda e, hogy Axel Munth$, akit a capribeliek csak orvosi minőségében ismernek, éppen azon a szi­geten telepedett le és kapott, ihletet a ,,San Michele regénye“ megírásához...? SAN MARINO. Ha Capriban örökös az ünnep, akkor San Marinoban a sátoros­ünnep tart egész éven át! E parányi köz­társaság e^v darabka „külföld“ Olaszor­szág szivében. A Rimini melletti síkságon, egv hirte- lenül kiemelkedő meredek szigethegven „terül el“, már amennyire elterülhet a maga néhány négyzetkilométerével. Kacs­karingósan merész és vagv harminc alagúttal tarkított vaspályán legújab­ban már villamossal is fel lehet menni a kis államba s az idegenek sziveden keresik is fel — főleg azért, hogy külön sanmarinói bélyeget ragaszthassanak a hazairt „pukkasztó“ levelezőlapokra. Mert saját nemzeti postája, önálló kor- j mányzata, sőt külön pénze is van a kis köztársaságnak — igaz ugyan, hogy ez utóbbi csak kétféle: egy és kétsoldós rézpénz. a nagyobbakról Itália gondos­kodik . . . Az államocska egyetlen és hasonlónevü városa, amely egyben fővárosa is, egy derüslelkü, boldog és büszke népnek az otthona. Barátságosak, szeretik az életet, a külföldi turistákból szépen megélnek és nem törekednek szélesebb „élettér“-re. 191!5-ben San Marino külön is hadat üzent az akkori Osztrák Magyar Mo­narchiának! Mert hadserege is van: több, mint harminc főnyi. Boldog kis ál­lam, melynek területére nem áhítozik senki. * TIVOLI. A Baedeker nem sajnálja a szimpla és dupla csillagot a régi Tibur és a mai Tivoli bőséges látnivalóitól, de aki Rómából kirándul Hadrianus villá­jának romjai közé, annak kezéből ki­esik a Baedeker, mert a holt betűk he­lyett az egész világ tárul a szeme elé. A/, impozáns romok a császárkor nagy­ságát zengik s a nagy mult emlékei közt ott sürög-forok kicsiben az egész mai kulturemberiség. Kifestett, hangoskodó vankee-lányok nyegle gavallérjaikkal, óriási autón érkező, sötétbőrü brazíliai mommuthir+oknsok. lehetetlenül elha­nyagolt külsejű német turisták, finom- arcú angol missek szeplős papával és csontos mamával, halkbeszédü apró ja­pánok, akikről nem lehet tudni, hogy húszéves diákok-e vagv ötvenéves egye­temi tanárok — minden világrész kép­viselve van a romok közti gveoen. Macrvarok is mindig akadnak köztük, sőt. képviselve vannak a „utódállamok“ is: ha k'rivóan túlzott elegánciáju, ki- cicomázott, parfőmszagu, púderes és fő­leg hangos társaságot látunk, akkor egész biztosan regáti oláh bojárfamília vonult el előttünk . . . Néha egy-egy In­dus házaspár Is felbukkan. Az olajbarna arcú férjek európai ruhában járnak, de a nők festői hatású hazai viseletben jót tek Európa legszebb országába (- szmeş foltjaikkal teljessé teszik a tivolii képet, Ez az, ami feledhetetlen Tivoliban. A többi: a Villa d'Este, Villa Gregorián;* és a száz szökőkút csak ráadás. . * RIMINI. Közelébe^ a duslornbu Ric* done a Duce kedvelt adriai fürdőhelye s ezért sznobok tömege özönli el a napfé­nyes simini-riccione-cattolicai strandot. A látni és magát láttatni akaró nem­zetközi fürdővendégsereg nappal flörtöl a plázon, este pedig szekszepiles short- ban táncol —, de az, hogy megnézze ma­gát Rimini városát, az ősrégi Ariminiu- mot is, csak nagyon kévésüknek jut eszébe. Pedig érdemes legalább az ottlét utol­só napján végigjárni az ódon várost és bucsuzásul kimenni a mólóra. Idegenek ritkán járnak arra, a fürdőhely zsivaja messze van, csak a viz kotyog a vastag cölöpök között, amelyek a mólóhoz ra­gasztott kis halászkorcsmákat hordják. Rozoga deszkaalkotmányok ezek, fa- terrasszuk mélyen benyulik a tengerbe s a padlódeszkák rései közt három-négy méternyi mélységben meg-megvillan a viz tükre. Színes abrosz kerül az ester felé bevetődő jobb vendég elé, a kores- máros lebocsátja az óriási meritőbálót, majd csigával szén lassan felhúzza — s már benne fickándozik a vacsora is: né- hánv fehér halacska. Finom ólaiban egy- ketőre megsül, könnyű bor kerül mellé­je, közben lemegy a nap és tüzvörös fel­kiáltójelet raizol a néma tengerre. A tá­volban vitorlás halászbárkák vonulnak éjszakai halászatra s a mólón itt. is. ott is szerelmes párok összesimuló sziluett­jei bukannak fel. Kelet felől lanpvos szél fűi és S7i- vünkből a két világháború közti holdig béke esztendőiben önkéntelenül ki^ucr-r. gvan a túláradó sóhaj: Milyen jó Olasz­országban lenni! BÍRÓ BÉLA DB. KITEKINTÉS A VILÁGBA lr/a: HESZKE BÉLA GAUGUIN NAPLÓJA A minap szülöttünk egyik kitűnő festőművészünk nem éppen sikerült könyvéről * most megint egy festő­művész irói megnyilatkozáséiról ej­tünk eg VT» ár szót Úgy látszik, hogy az iró-festőmü- vészek „divatosak“. Egyik kiadónk jelzi, hogy Csók István emlékezései­nek kiadására készül. A közelmnltban jelent meg Rónay György gördülékeny szép fordításá­ban Gauguin Tahiti-szigetién iroi.t naplója „Noa-Nota“ címmel. A szép kiállítású könyv a nagy francija im- presszonásta. festő exotikus tárgyú képeinek reprodukcióit is közli­Gauguin Tahiti-szigetén szerzett élményeit nem naplószerüe.n, hanem novellisztiikusan meséli el ebben a kitűnő könyvben. író szól a könyv lapjairól. Megnyilatkozása a rév el á- ció erejével bat. Egy szót sem ir arról, hogy milyen változások után kapta meg az óceáni sziget különös színes világában festészet érnek uj formáit s mégis érezzük, együtt él­jük át az Íróval azt a furcsa válto­zást, amelynek a Tahiti-szigetén fes­tett képek olyan beszédes példáit szolgáltatják. Gauguin művészete az exotikus vi­lágban jutott el kifejezésmódjának csúcsára. Ott. az óceáni sziget szin- pompás keretében szakított Gauguin az európai festészet fonmahaigyoiniá- pyaival s egyszerű «zinekkel alko­tott szoborszert!ep plasztikus kom- pozciókat., amelyekért ma is versen­genek Európa nagy képtárai. A művészeti fejlődés eme nagy és gyökeres változása azonban nem­csak egy uj szinkeverés, komponálás és látásmód kialakulása volt, hanem egy lélek csodálatos metamorfózisa is, amiről Gausruin így vall: „Alapo­san meghalt bennem a régi kulitur- ember! Újjá szülét fern; vagy inkább tán rév tiszta és erős férfi kezdett élni bennem. Ez az elszánt viadal a civilizáció, a eonoszsáe vésrsd búcsú­ja voll. A romlott ösztönök, melyek minden dekadens lélek mélyén ott szunnyadnak s melyek az imént egé­szen addig hevítitek hogy borzalmuk versenyre kelt a 1 élekzetemmel be­lém áradó fénv ragyogó tisztaságá­val — most éppen azzal az ellenté­tükkel adtak hallatlan varázst az élet egészséges egyszerűségének, amelyet már mesázleltem. Belső megpróbáltatásom az önuralom pró­bája volt. Most már én is emberré lettem ...“ Gauguin csodálatos lélekváltozá- sának történetén túl, igen érdekes feljegyzéseket találunk e naplóban a maori törzsek természet fölötti h ie­delmeiről, baboniáról és vallásáról. Egy szaturált, dekadens lélek meg­kapó tisztulásáról, egyszerűsödésé­ről vall ez a könyv. Élénk bizonyság arra, hogy Gauguin nemcsak kitűnő festő, hanem Vérbeli iró is volt. IRODALMI DIJAK * Megírtuk már, hogy a Francia Akadémia 20.000 frankos diját ebben az évben Jean Prévostnak Ítélték. Most kaptunk híradást az év többi irodalmi dijának sorsáról. A regény nagydiját 1943-ra H. Louwyck kapta- A legjobb művészettörténeti művet jutalmazó Loiuis-Barthou-dijai .Louis Gillet kapta. A Dumarets-Barthou- dij kitüntetettjei német fogolytábo­rokban élő fiatal francia irók. A SZELLEM GYŐZELME Meggondo!!koztat6 és tartalmas tanulmányt olvastunk a „Candide" junhvs 9_i. számában Louis Gillet, a neves francia művészettörté­nész tollából. Az örök, törhetetlen európai kultúrába ve­tett hit szava ha'.lszik ebből a komoly Írásból, melynek címe is kész program- és magatar­tás: a szellem győzelme. Gillet idézi egy hősi halo’it barátjának, Francois La.unentie-nek mondását: „Bennünk és tovább a görögség". A „bennünk" itt a francia kuilturá.t s a „görögség" pedig a,-a európai művelődés bölcsőjét ringató hu­manisztikus szellemet jede ni ti. Gillet sok tudásra, az európai szellemtör­ténetben szerzett. nagy járatoseágra valló cikkében vizsgálja azt a nagy szerepet, hi­vatást, amelyet a görög kultúra közel 'há­romezer esztendő al-a't betöltött s ünnepli a hellénizmust, „melynek géniusza az emberiség naey rsa’ádjának egységét alkotta meg" már abba-n id-ben, amikor a TávoLKelet fejlett kultúrái a beolvasztó hatás veszedelmével fenyegették az Athénben kifejlődő:! helle­nisztikus — európai műveltséget. A szellem erejébe vetett bízatom sugár­zik Gillet írásából. S hogy ne érjen a „mel- lékbeszélés" vádja se innen, se ormán, köze­lebbről is megjelöljük, hogy mit értünk .szel­lemen" Európai sz|llemen érti ük mindazt, amit a gereszténység égisze ala'JI maradiig: dóvá és megtartó hagyománnyá nemesített a humanitárius, idealisztikus gondolkodás. Gillet okos cikkének olvasása közben Va_ léry jutott eszünkbe. Valérv, aki a „Szedem valóságáról" írott alapvető »ianulmányáhgri ípv vallott. . . minden ország, amely előbb rómaivá, aztán kereszténnyé vált, végül pe- die elfogadta a görögök gondolkodásmódját, tökéletesen európai". A FOGOLYTÁBOR LÍRÁJA _________ IIven is van: hadifogoly-lirta. Xcrp Ismeretlen műfaj, d<e szokatlan. Mosj jelent mek a „Pöésie 43“ cimii anto. lógiasor ni kötete Pierre •Seghera szerkesztésében. A vékonyka kötet szegényes lapjain a német fogolytá­borokban élő franciák Írásait közlik. Sok szép verset olvastunk ebben a szenvedésben született kötetben. Egyelőre még nem „nagy nevek“ szerénykednek a szenvedéstől, megr próbálgatástól, egyedüllétérzettől ih­letett versek alatt, de nagy az emberi értéke e verseknek, mert e hazug? világban az őszinteség, a béketürés- sel viselt szenvedés fennkölt hang­jait közvetítik felénk. NYUGATI ŐRJÁRAT ► KOPERNIKUS születésének 400-ik évfordu­lójára Turinban megjelenteti a Chiantora ki­adó a nagy csillagász „De revolutionibus or_ bium coejestium libri VI." cimii müvét fakszL mile nyomásban. Az értéke« könyvből csak 300 példány készük MALIPIERO uj operáját, melyet Calderon egyik drámája alapján irt, nagy sikerrel mu­tatták be Boroszlóban. PAUL GÉRALDY „Duó" cimü játékát fel­újították a párisi Théatre des Ambassadeürs- ben. A kamarajáték főszerepét a nálunk js jólismert Valentine Teseier játssza. A „Duó' Colette hasonlócimii regényéből került szín­padra. A MONTPARNASSE temetőben, Parisban kegyeletes ünnepség keretében emlékeztek meg Francois Coppée halálának 35. évfordur lójáró’.. MICHEL SIMON, a legcsunvább francia komikus otthagyta az olasz filmgyárakat é# Bordeauxban lép fel egy varietében. A CANDIDEBAN olvastuk a követka/é kedves párisi történetet: Valaki szappant akar vásárolni egy párisi illatszertárban. A keres­kedő kétféle „póteza-ppant!" is ajánl a buzgó vevőnek. Hossza« latolgatás után az elaJó igy ajánlja áruját: „Vegye ezt a zöldszipS darabot, mert a a kevésbé piszkol,,," 5*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents