Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-03 / 147. szám

X

1S4 3 Julius 3.

c ii ii E Tv Z £ K

A FALU SZEMÉVEL

A lélek nyomában

— Hány lelked van? — tettem fel a kérdést, miközben feléje nyujtot- tam a cigaretta,s dobozt. Kivett egyet, de nem gyújtott rá; a tányérja mellé tette.

— Ezt előbb megeszem — mondotta nevetve. Egv darabocska kenyere maradt meg az ebédtől és azt bekapta. ügy ette, mint. a legfinomabb tésztát. Egészséges fogai kivillantak napbarnított arcából- Vonásairól erő, derű és tettre készség sugárzott. Együtt jártunk a gimnáziumba, tizenöt éve nem láttam és most azzal a kíváncsisággal néztem rá, hogy benne egyúttal az én elmúlt éveimet is egy kicsit számbaveszem. Jó lenne tudni, hogy ő milyen változást vesz észre rajtam. Nem ké7Tdem meg. Lopva ránézek és csodálkozom.

Vékony pénzű, ijedős gimnazista volt. Most kemény férfi. Nem #&tt velünk soha ai tornakertbe labdázni, mert durva dolognak tartotta a sportot. Mikor napsugaras tavaszi időben az internátüs minden diákja atz udvaron, a torna ker tben hanruro- zott, ő az ősi épület hűvös falai között verset, irt. vagy hegedült. Költőnek készült.. Minden kezeügyébe került papírdarabra verset irt hosszú, szálkás betűivel. Hasonlított az írásához: vékony volt, hosszú, pedáns és elegáns. Mindén éjjel a nadrágján aludt, hogy a frissen vasal tság látszatát keltse. Cipőjét állandóan fényesítette és minden pénzén, amit privát tanitványaitól kapott, nyakkendőt vásárolt. Megérettük, hogy egy kicsit felettünk áll és ezért gyűlöltük. Egy verse után sápadt holdfénynek neveztük és ráfogtuk, hogy verseit plagizálja.

Érettségi után teológiára iratkozott he. A tanárit is elvégezte, több évet töltött külföldön, filozófiai doktorátust tett és volt tanár, hivatalnok és most egy istenháta- mögötti faluban lelkipásztor Tenyerén látszik, h ogy egész tavasz- szal szántott. Lábán csizma van. De nem olyan bödöritett gazdászcsizma, hanem becsületes falusi: jó agyagos sárral megrakva, hiszen tizenöt kilométert gyalogolt. Nézem a csizmáját és az „Elnémult harangok“ Simá.ndi- Jára. gondolok.

Ekkor végzett1 a kenyérhajjaJ. A cigarettát megdlorzsölte barna tenyere között, hogy puhább legyen, rágyújtott és vidáman feleit előbbi kérdésemre:

— Most százötven a lélekszám. Mikor idejöttem, csak huszonöt volt. De ne gondold, hogy horgászok. Nekem nem kell a más bá.rányká.ja, de az enyémet persze nem hagyom. Azt nem!

Hatalmas füstkarikát fújt ki. Egy kicsit belebámult a füstbe és ezt mondta:

— Tudod, ez olyan, szórvány gyülekezet az enyém. Nagy, Kis, Lécfalvi, Kocsis, (Sütő és más hasonló ne- viiek, akik nem tudnak magyarul. 1867-től hivatalnokállam lettünk. Sorszám, felzet, ügy darab, akta. Mindenki hivatalnok akart lenni. Uraink egymás nyakán ültek a megyénél, városnál, kávéházból kormányozták a falut és nem vették észre, hogy a falu elkanyarodlott az élet utján.

Órájára nézett. Eltelt az idő. Első- gimnázista fia húsvéti vakációra jött haza, eléje jött. az állomásra, így látogatott, meg. Gyalog mennek haza, mert a fuvaros drága.. Hadd szokjon a legény. Estére otthon lesznek. Át a hegyen csak 15 kilométer.

— Látod, meglátogathatná] — mondotta búcsúzóul. És nevetve biztatott, hogy csizmát húzzak. Megígértem. De hozzátettem, ha időm engedi. Ez azt szokta jelenteni: soha. Mit keressek azon az Istentől elrugaszkodott helyen — gondoltam — és sajnáltam, hogy nem kérdeztem meg: mi van a versírással, a vasalt- nadraggal, a hegedűvel, urfi?

A látogatás hamarabb be kövei kezelt, mint ahogy gondoltam. Egy gaz d as'ágban faj bé rá.nyok ért érclek - födtem és legnagyobb meglepetésemre volt osztálytársamhoz utasítottak, mint mintaigazdához- Ez sem rossz

— gondoltaim — és magamban csiu- fondárosán megjegyeztem, hogy úgy látszik ez is többet foglalkozik a maga bárányaival, mint az, LT bárányaival.

Sokfelé jártam, de ilyen sáros, gir- be-görbe utón soha. Többet menteim gyalog, mint szekéren, hogy a, vesém ki ne rázódjom, A falu völgyben fekszik. Mivel templomot nem láttam, a falusiaktól érdeklődtem. Románok voltak és nem tudták, mi az a református. Ilyen pap nincs a faluban. Magyar pap azonban az van, két év óta lakik itt. Száz évig nem volt magyar pap. Egy fiúcska került elő. Az a mi papunk, mondotta büszkén és felkapaszkodott a szekérre, hogy majd elvezet.

Csak a tiszteletesasszonyt találtam otthon. A kertben kapált.

— A paszuÍvunk elfagyott., most újat. teszek — mondotta és nevetve hozzátette, hogy ehhez hozzá kell szokjon az, aki a kemény magyar ugaron kapáik

Osztálytársa m 1 event eok tatáson

volt a legényekkel. A magyar leventéket ő oktatja, nem adja ki a kezéből. Egy ór,a múlva került elő. A leventék hátán saját kézül eg faragott bükkfapnska volt és fejükön leventesapka. A lelkész fején is. A csapat még kicsi volt, de olyan félékből fújták a „Horthy Miklós katonáját“, hogy zengett a falu.

A bárányokat csak úgy adta, ha egész napra ott,maradok. Megmutatta az üszőket, a malac őskorát, a méhest, az angóratenyészetét. Mikor megkérdeztem, hogy mindezt honnan szerezte, a feleségére és a maga. munkától cserepes tenyerére mutatott, Mikor ped'ig aggodalmaskodtam, hogy vájjon nem árt-e ez a sokirányú gazdasági elfoglaltság a lelkészt munka szempontjából, felnevetett.

— Hát érettük teszem — mondta,

— Hiába tömöm nagy szavakkal, ha

a hasuk. üres. Hiába biztatom, hogy dolgozzanak, ha. én a. szobában hü.

sülök.

Elmondta, hogy bizony sokat, kelt dolgozni. 1867-től (úgy látszik ez az évszám nagyon a begyében van) hárommillió hold föld jutott idegen kezekbe. Ezt vissza kell szerezni: foggal, tizkörömmeil- Bementünk a papilakba. ő vakolta, meg és a felségével együtt meszelték ki. A haranglábat a hívekkel együtt ácsolta- A. harang árát összekoldulta. Mikor megszólalt az uj harang, a fallru lakói keresztet vetettek. Száz év óta, nem szólt itt „magyar“ harang. De két. év óta szól és azóta mind több és több Nagy, Kis, Lécfalvi, Kocsis, Sütő ébred arra, hogy magyar. Tíz felnőttet készít elő konfirmációra.

Nem tudtunk többet beszélni,mert beteghez hívták. Fekete ruhát vett, nyakába k any ári tóttá a palástot és bibliával a hóna alatt utcák elit.. Mikor hazajött, már várták. Egy asz- szony levelet íratott katonafiának. 1 Egy embernek beteg volt a tehene.

A szomszédban egy kislánynak a torka fájt. Vacsora előtt a tiz felnőtt gyűlt össze, hogy tanulja a-Kátét, a magyar irás és olvasást.

öreg este volt, amikor vacsorához ü Műnk.

— Mit szólsz ezekhez? — kérdezte.

Elszégyeltem magam, amiért, rosz- szat gondoltam róla és azt mondtam, hogy bizony kár, amiéit mások ezt a. munkát nem veszik észre. Nevetett, Nem -erre értette. A három fiúra, akik ekkor kerültek elő. A negyediket, az elsőgimoázistát nem mutathatja', be, mert. visszament az iskolába.

— A munka, az «emmi — legyintett — azt. minden magyar megteszi. De a. fiuk! Ebben is jó példával kell elöl járni; nem ér semmit, ha. csak másokat biztatunk .

Amíg a tiszt el etesasszony a. gyerekeket vetkőztette, mosdatta, mi átmentünk a nappaliba, A fal mellett polcok tele könyvvel!. Az Íróasztalon kézirat: tanulmányok, versek.

— Hát1 ezzel i-s foglalkozol? — hü- ledeztem.

Ezt eleresztette a füle mellett, de dicsek edlett azzal, hogy az íróasztalt ő csinálta. Mikor nem akartaim tágítani, megmutatta, értekezéseit, amiket történelmi szaklapokba irt. Faluja ősi. magyar település volt, évszázados templommal. Felírató» (köveket, ásott ki és most. arról ir tanulmányt.

— Éjféliekig szoktam dolgozni — mondja egyszerűen. — És ha kifáradok, akkor ettől felfrissülök. De ha csüggedek is, mert hát nehéz újra feltörni a begyepesedett magyar ugart.

Keze hegedűjére tévedt .Álla alá, kapta és kibontott szárnnyal magas- baröppent Liszt OrfBuszának, szimfonikus költeménye.

Amig a hegedű játék of hallgattam, arra gondoltam, hogv ez nem az „Elnémult harangok“ Sim an dija. Ez nem fog leugrani a haranglábról, amiért a hívei elhagyták. Ennek csak egy hibája van: hogy kevés van belőle és hogy egyelőre olyan, balk a szava, hogy nem hallják meg a párnázott ajtók mögött. Mikor letette a hegedűt megkérdeztem:

— Mondd, hogy csinálod ezt, mi ad neked erőt erre?

— A Lélek — mondotta. — A pünkösdi Lélek. Én hiszel; az erőt, a feltámadást, az uj életet adó Lélekben.

A Biblia ott volt az Íróasztalán, kinyitotta és ideadta, hogy olvassam el az 51- Zsoltár 12—ÍJv terjedő verseit.

KASSAY GÉZA.

Fatermelök! Fakereskedökí

Megjelent

108 oldal terjedelemben, praktikus összeállításban, zsebben hordozharó alakban a legújabb

Gyors-faköböző

Deszkát, lécet, zárlécet, fűrészelt és faragott fát, gömbfát, gőzölt és nyers bükkfadeszkát köböz és négyzetmétert mutat, minden használatosabb méretben. Ára 8 penge.

Kapható az

„Ellenzék“ könyvesboltban

Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidékre utánvéttel is azonnal elküldjük.

AKI EGYSZER AZ ÖRDÖGÉ...

íj IRTA : THUR1 ZSUZSA |

Feltételezve, hogy az a bizonyos szerződét, amit Faust dr. kötött az ördöggel, nem huszonöt évre szól, hanem száz, kétszáz, vagy akár ötszáz évre, úgy elképzelhető, hogy;

Dr. Faust utazásai közben összeismerkedik az elvált asszonnyal. Másnap felhívja telefonon, egyik délelőttre találkozót beszélnek meg a belvárosi sörözőben, néhánynapi ismeretség után meglátogatja és igy szól:

— Amint megláttam, megszerettem magát. Nem veszi rossz néven, ha erről beszélek?

— Kérem, folytassa — mondja tárgyilagosan, de leplezetlen érdeklődéssel az asszony.

—■ Tudom, hogy ez a szerelem mély és komoly érzés, ezúttal már az egész életre szól.

— Ezúttal? — Az asszony komolykodó re- dokbe vonja homlokát. — Mit akar ezzel mondani, doktorkám?

A férfi vallott; valamikor szeretett egy lányt. Margit szép volt és jó és ő fiatalos fellángolásában örökkévalónak érezte szerelmét.

— Amióta magát ismerem, tudom, milyen az igazi asszony — öntudatos, okos, bátor és szép. Szegény kis Margit egyszerű lélek volt, én pedig túlságosan fiatal. Ezért történt. . . De engedje el a részleteket, meglehetősen szomorú história.

— Mi lett a lánnyal?

— Meghalt.

/ Néhány pillanatig hallgattak, azután a férfi felállt és az asszony elé lépett.

— Most mindent tud rólam. Akar a feleségem lenni?

d nő kezének egy gyengéd mozdulatával ismét helyére kény szeritette a férfit.

— Lassabban, barátom.

Az elkomorult férfiarc láttára elmosolyodott, de hangja továbbra is nyugodt és tárgyilagos maradt.

— Maga nagyon rokonszenves ember. De ez nem elég. Miből fogunk élni?

A férfi önérzetesen kiegyenesedett ültében;

— Hazámban ismerik a nevemet. Bátran állíthatom, hogy komoly tudósnak tartanak. A tudománynak úgyszólván minden ága tan egyformán jártas vagyok, és . . .

—- Szép — bólintott az asszony. — Akkűi bizonyosan nagy jövedelmet élvez az állásában.

A férfi csodálkozott.

— Az állásomban?

— Egyszóval nincs állása. Hát mivel foglalkozik?

— Időm nagyrészét olvasással, tudományos kutatással töltöm. Sokat utazom

Tehát a vagyonából el?-— Nincs vagyonom.

Az asszony most már könyörtelen volt■

— Hát ez igy nincs rendjén. Ti sztélét-becsület a tudománynak, de valami biztos megélhetés után kell néznie. Most szépen hazautazik, kerít magának egy tanári á'lást, azután beszélhetünk a továbbiakról. Maga még fiatal, sokra viheti. Néhány év múlva kaccd rát kap valamelyik kisebb német egyetem :n. Hány esztendős tulajdonképpen?

— Nem is tudom.. . .

— Na látja — nevetett az asszony —, igazi szórakozott tudós. Bizonyosan ezzel a magatartással hódította meg a úrik kis Mar- gitot, nyugodjék békében, tli én nem engedhetek meg magamnak serr-uJHe esztelenséget. Megszoktam a kényelmet, a csinos lakást, központi fűtést, szép ruhákat és ha mégegyszer jcrjhez.megyek, igy akarót élrv a jövőben is.

Elátratámaszkodott a Lu'-CiS/ékber két keze nyugodtan pihent Méh a, várakozón nézett a férfi hevesen emelkedő mellkasára. nyugtalan arcára, majd követte szemével, ahogy az hevesen fel és alá szaladgált a szobában.

— Nem tehetem — mm, t t a doktor íz- gi<ri 'tan. — Nem dobhatom ■»életem munkáját egy nyomorult tanári állásért.

Az asszonyra nézett, megpillantotta :zépy keskeny arcát, hűvös szeme kék fényét és erőtlenül folytatta;

— 7 együk fel, megteszem, amit kivan tö- Un. A jövedelmem akkor is kevés lesz, édeske :es lesz szép lakásra, közpmui fűtésre, art gy az előbb mondta.

— Majd cikkeket ir a napilapok vasárnapi mellékletébe — mondta nyugodtan az asz- s: ony. — Legalább nem kell lemondania tudományos munkásságáról.

— Nem adhatom el magamat. Aprópénzért

dobjam oda a gondolataimat, a lelke mer. egész múltamat tagadjam meg, ez elviselhetetlen! ?

Az asszony is felállt, sértődötten és nagyon hidegen szembefordul a férfivel.

— Csodálkozom magán, kedves barátom. Úgy beszél, mintha én valami gonosz sze1- Um lennék, aki meg akarom vásárolni a leiket. Sajnálom, hogy félreértett és ne beszéljünk tovább a dologról.

— De igen, beszéljünk. Könyörgök, ne haragudjék rám.

Az asszony megbékélten ült vissza helyére és szinte lágyan mondta:

— Pedig szép lett volna. Azt hiszem, mi ketten boldogok lehetnénk. Elképzelem magát az íróasztal mellett, én odaviszem a ,'e- ketekávét, megsimogtom a haját...

A fárfi hirtelen föléje hajolt és gyorsan', nehezen Iclekzett.

— Úgy lesz minden, ahogy akarja. Holnap hazautazom. Hamarosan lesz állásom, Ígérem.

Nem látta az asszony diadalmassá msrcvÜlt arcát, csak a halkuló és édes hangot hallotta.

— Ezentúl én veszem kezembe az életet Akarja?

— Akarom . . .

— De a céltalan kóborlásnak, értelmetlen

álmodozásnak vége. Jóelőre megmondom.

— Ha úgy gondolja, hogy értelmetlen . .

— Nem gondolom, tudom. Hát mit képzel maga, ahol vagyunk? A középkorban?

Vidáman nevetett, könnyedén megsimogait i a lehajtott férfifejet és rágyújtott egy cigarettára