Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-24 / 165. szám

ELLENZÉK 19 4 3 jo 11 UV a. EGY MAGYAR KÖNYV KITEKINTÉS A VILÁGBA Ma: HESZKE BÉLA SVÁJCI VéLEMÉNY RÓLUNK ÉS SZOMSZÉDAINKRÓL. A „Schweizer Illustrierte Zeitung megkésve érkezeit május 26-i száma érdekes riportot közöl Délkeleteuro- pa fövaixDsaiilöl és ezzel kapcsolat­ban az ott lakó népekről. A lap ku*ói a fővárosok jellegzetes r őszeinek fényképét és a cikkíró röviden osz- sgefoglalja a különböző fővárosok­ban szorzott benyomásait. Hogy vélekedik egy svájci újság­író rólunk? Örömmel olvastuk, hogy nagyon jól. Dicséri fővárosunk cso­dásáéi; vését, a rendet és azt, hogy at legszükségesebb közellátási cikkeket jegyre valóban meg is kapja min­denki az országban. Feltűnt a svájci újságírónak az is, hogy Becsből jö­vet Budapestre, hazánkban mennyi­vel kevesebb egyenruhás emlőért lá­tott. Megdicséri kávéházaink nagy forgalmát és kiemeli azt, hogy mi­lyen sok napilap jelenik meg ná­lunk. Szerinte „a hires kávéházak­ban minden tíz percben egy másik újságot kap a vendég'1. A svájci megfordailt Bukarestben is. Benyomásait igy foglalja össze: Romániában még mindig nagyok az osztálykülönbségek; az olajipar mi­att a földművelést elhanyagolják. Szó szer int idézünk mosr egy véle­ményt, nehogy a „kutmérgezés“ vád­ja érjen: „Szegény emberek egyálta­lán nem válthatják be kenvérjegyei- ket; a gazdagok pedig három- és többszörös áron vásárolnak bármi­lyen mennyiségben ennivalót“ — Ír­ja a svájci lap. Majd igy folytatja: „Még a megszálló csapatoknak sem sikerült rendet teremteniük... A magyar szomszédsággal szemben nagy a gyűlölet. Erdély volt és ma­rad az ellentét ütközőpontjai“ — ál­lapítja meg a svájci cikkíró. Kommentárt nem füzünk a svájci véleményhez. UJ PÁRISI SZÍNPADI SZERZŐK Bár a sziniévad vége jelé járnak Pa­risban is, a francia sajtó egy pár uj szer­zőnek a bemutatkozásáról ad hirt. Uj nevek bukannak fel színházi vonalon is, akárcsak a könyvkiadásban. A „változott idők“ uj hírnökei ezek, vagy a régi világ romjain ágáló ,,törtetőkkel“ van-e dolga a francia irodalomnak? Kérdés ez, mely­re nem ajánlatos feleletet adni. Annyi tény, hogy az utóbbi időben igen sok uj francia névvel találkoztunk a párisi saj­tóban. Legutóbb is négy uj színpadi szerző bemutatkozásából kaptunk hirt Pári'sból. Eddig a francia Írókról keveset fesze­getett kérdést taglal ez az uj darab. A franciáknál ugyanis olyan értelemben, ■mint nálunk földkérdés nincsen, Legfel­jebb a föld elhagyásának a kérdése fog­lalkoztatja a francia Írókat és politiku­sokat. Ezt az elhagyást, vagy elvándor­lást — ha jobban tetszik — az magyaráz­za, hogy a háború kitöréséig a francia falusi néptömegek erős polgáriasuláson és proletárizálódásón mentek át s íaj.van- kint a földek művelő munkáskéz nélkül maradtak, mert mindenkit felszívni töre­kedett a francia nagyvárosok indusztria- lizmusa. Ezért irt darabot e problémáról Denys AMIEL még 1932-ben „Vaskor- szak“ címmel, amelyben egy olyan Né­meth László-i figurát szerepeltet, aki azt tűzte ki élete céljául, hogy „visszatéríti“ | a falvakról a városokba szivárgott népet. ; Zanuso is az elnéptelenedő francia fa- j lu problémáját vitte színpadra. A darab cselekménye egy olyan falu- , ban történik, amelyből egy házaspár ki- vételével már mindenki elvándorolt. Sőt i már a férfi is vándorbotot akar venni a kezébe. Ekkor toppan be a házba három i munkajiélküli „városi“, akik felajánlják munkájukat az elhagyott faluban élő em­berpárnak. Nem a véletlen vetette e há- • rom embert az elhagyott faluba. Egyikök vezette ide a másik kettőt. Azzal a szán­dékkal tért vissza a földhöz a munkanél­külieket vezető „városi“, hogy felkutassa azt a lányt, akit évekkel azelőtt a falu­ban hagyott, mert ő felcsapott gyári mun­kásnak a városban. A lányt valóban meg is találja, hiszen az nem más, mint az öreg, otthonmaradt házaspár gyermeke. A szomorú tűzhely körül újra éled az élet. A leány, aki a hazatérő mellé áll, gyermekkel ajándékozza meg a kitartóan a faluban maradó családot. A tűzhely kö­rül most már az uj élet szimbóluma, a gyemnek is ott vari, mint a boldogabb jövendő záloga. A kitünően szerkesztett darab sikert aratott. Egy uj iró biztató jelentkezése. tartalmas mondanivalót példázó darabbal ajándékozta meg a háborús francia szín­padot. RENÉ DORIN a negyedik uj szerzője a párisi színpadnak. Revü-rendező és énekes volt Dorin a háború előtt. Most felcsapott vigjdtékszerzőnek. Darabjának (Une fille adorab — Egy csodálatos leány) alapötlete a következő: Egy vi­déki korcsmában három fiatalember dip­lomája vmegszerzését ünnepli. Kettő kö­zülük már jegyes, a harmadik' pedig ezt a különös fogadást köti társaival: meges­küszik, hogy feleségül veszi a szobába belépő első leányt. Az első belépő pedig nem más, mint a korcsma cselédje. A fogadó „diplomás“ állja a szavát és meg­kéri a leány kezét. Erre a bizarr és valószínűtlen helyzet­re alapozza René Dórin háromfelvonásos vigjátékát, mely jelenleg Páris legtöbbet vitatott színpadi alkotása. Nem komoly munka. benesröl Borsody István, a Reggeli Magyar- ország avatott tolin és európai látó­körű külpolitikám könyvet irt Me­nésről, mely a közelmúltban jelent meg az Athenaeum kiadásában. Elöljáróban mag jegyezzük, hogy u kitűnően megírt, munka nem a kon junktura-azellem szülötte« Borsody István nem azért irt éppen most könyvet Bérlésről, mert a halott Csehszlovákia bolyongó elnöke a po­litikai vHágszinpad egyik sokat sze­replő tagja, hanem az időszerűség szempontjain túl, szerzőnk Benes alakja mögött megrajzolta az utóbbi évtizedek középeurópai politikájú­nak cavaloadóját s abban középponti helyet jelölt ki Lenesnek, az emig­ránsból lett köztársasági elnöknek. Hazánk politikai ellenségéről Írni úgy, hogy a tollat ne ragadja. el az elfogultság heve. föltétlenül szelle­mi disciplinara vall. Ezt éreztük el­sősorban Borsody István kitűnő könyvéből. Dicsérjük a fiatal, „ki­sebbségi“ sorban nevelkedett köziró alapos politikai tájékozottságát, eu­ropéer látókörét, higgadt előadás­módját, Könnyű dolog elienségeink- ről a gyűlölet hangján Írni. Annál nehezebb meat alai ni a tárgyilagos, józan hangnemet Ezt pedig Borsody Istvánnak sikerült megtalálnia. Az alaposan dokumentált könyv a leg szélosebbkörü érdeklődést érdemli. Nagyvonalú és találó adat ez a könyv Masarvk mondásához: „...könnyebb felemelkedni, mint fentmaradni.“ NYUGATI ŐRJÁRAT PIERRE MAC ORLAU iram la Iró, ki kölen«; sen párisi karcolatéival szerzett világhírt forgatókönyvet Irt Villon életéről. A film mór el is készüU. A BERLINI PROPYLAEN-kiadó ismét meg­lengette Heinz Kindermann hires német szín­háztörténeti munkáját. („Theatergeschichte des deutschen Volkes"). A COMEDIE FRANCAISEBEN bemutatlak Hauptmann „lphlglniáját". Kísérő műsorként Molltre ..L'amour médecim“ című jilákát ad­ták Lull! korszerű zenéjével. MORGENSTERN verseit André Titéri ve lefordította francia nyelvre. LUGNF POE világlrü párisi színháza, a „Theatre «le L'Oeuvre“ most ünnepli fennállá­sának ötvenedik évfordulóját A modem eu­rópai színjátszást és színi iroda-Imát el sem­lehet képzelni Lugné Poe színháza nélkül. E? az irodalmi és magas művészeti igényt pél­dázó színház volt a melegágya Antoine „Sza­bad Színházával" (Théatre Libre) együtt a modem francia színi irodalom megújulásának. Nyitódarabja Maeterlinck „Pielléas és Mé- lisande“ cirnü játéka volt, amelynek több mint 40 szereplője van. A MÜNCHENI Filharmonikusok most Un- neplik egyesületük alapitójának ötvenedik évfordulóját. A jubileumi koncert műsorát O. Habarta és Furtwängler vezényli. HOGYAN AKARTA NAPOLEON SZÁZÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT ELFOGLALNI SZARDÍNIÁT? A nagymultu „V1EUX—COLOMB1ER“ színház (Ódon Galambdúc), ahol Jacques COPEAU vitte diadalra az uj francia társadalmi drámát, FRANCIS JEANTET személyében avatott uj szerzőt. A szerző uj ugyan, de darabja nagyon magán hor­dozza a századforduló idején még „mo- dern“-nek hirdetett darabjainak problé- rnatikáját, szerkezetét és megoldását, ■leantet darabja („Edith“) lbsen-i stílus­ban feldolgozott és megoldott féltékeny- ségi dráma. Edith, a féltékeny asszony, halálba kergeti férjét, de ezzel sem ol­dotta fel átkos gyanakvásait, mert a férj halála után az a gondolat kínozza szüntelen, hogy élete párja azért hagyta öt el véglegesen, mert meg akart szaba­dulni az állítólagos hűtlensége okozta lelkiismer etfurdalástól. A „Studio des Champs-Élysées“ is uj szerzőt avatott. LOUIS DUCREUX szí­nészből lett színpadi szerző. Darabjában f .La part du feu“ — A tűz részese) az önfeláldozásnak, az igazságba vetett hit­nek, az emberfeletti emberré változás­nak akart megtestesítőt állítani. A párisi '"‘‘tó kifogásolja a darab laza szerkeze­it, de megdicséri a szép, emberi alakí­tásokat. Sok figyelmet érdemel a harmadik (rancia szerző: JACQUES ZANUSO, aki 11 i iaazgatás alá került Théatre de “nEUVRE-ben mutatkozott be „Le pain 'fp notre vie“ („Életünk kenyere“) cimü háromfelvonásos játékával. Zanuso da- rnbja egy úgynevezett „időszerű“ problé­mát visz színpadra: a francia földhöz •mló visszatérés kérdését. Nálunk ezt a darabot ,.népi“-nek keresztelnék a kriti­kusok. Szerzőnk egyszerűen „játéknak“ nevezi. ROMA, julims hó. (Az Ellenzék munkatársától.) Az ellenséges part­raszállási tartja lázban ai világot s arról szólunk mi is: az egyik olasz sziget, Szardínia ellen százötven év­vel« ezelőtt — a történelemben, lám, nincs itj a nap alatt — megkísérelt és meg is hiúsult partraszállási kí­sérletről. Szardínia földjén, illetőleg az ezt környező kisebb szigeteken va­ló partraszállást a franciák próbál­ták meg végrehajtani egy fiatal fran­cia tüzértiszt, a korzikai nemzetőr­ség alezredesének, Bonaparte Napó­leonnak a vezetésével, akinek — jó­val Waterloo előtt — ez vo»lt az. első veresége. iS aki pedig a partraszál­lásnál kezdeti sikereket eltért- fran­ciákon és Bonapartén diadalmasko­dott: Domenico Millelire ellenten­gernagy volt, a kicsiny szánd hajó­had parancsnoka, aki ezért a. tettéért arany érdemérmet kapott. Az első olasz katonai aranyérmet, amelyet az itáliai haditengerészetnél adomá­nyoztak ! Aranyéremmel a legnagyobb hadi érdemeket jutái maizzák Olaszország­ban. Talán nem érdek leien, hogy ki és mikor nyei'te eil a legelsőt s az sem ma: hogyan akarták elözönölni ellenséges hadak Szardínia szigetét? Szardínia, szigetének birtokba véle« lét a forradalmi francia Konvent ha­tározta el. Korzika szigete — mint is­meretes — Genovának a franciák­kal kötött szerződése értelmében 1768 óta. Franciaország tulajdonába ment át, bár a szabadságszerető kor- ziIcaiak többször felkeltek az idegen megszállók ellen. Ezeknek a harcok­nak vezére volt Pasquale Panii, akit Bonaperte Napoleon is kezdetben eszményének és atyai jóbarátjának tekintett. A Szardínia partraszállására irá­nyuló terv a következő volt: a fran­cia hajóhad egy része, Truguet ten­gernagy vezetésével délről támad és Cagliari tájékán erőszakolja ki a partraszálást. Egy másik expedícióé sereg ugyanakkor Col on na Cesari ez­redes vezetésével északról próbál behatolni a sziget területére. A szá­razföldi csapatot mintegy busz egy­ségből álló erős hajóhad is támogat* ta. A part rászálló had oszlop parancs­noka pedig -- Bonaparte Napoleon UJ GÉl'KOCMVEZETttl tanfolyam kezdődik kezdők és haladók részére személy-) teher­gépkocsi és motorkerékpárról. — Jelentkezni lehet naponta: SZÁSZ, sofíőriskola, Árpád-ut 28. lel. 28*4ti tüzérkapitány volt... Colon na Cesari ezredes csapatai 1798 febmár 22-ének a hajnalán in. dúlnak el Boniíacio-tól és déltájban megszállják a Maddaleria szigettől nyugatra levő „Isola di Spárgáit. Innen Szardínia partjai fejé hajóznak és Cala di Mezzoschifoná! horgonyt vetnek, heverik n „Santo Stefano*' sziget gyér ellenállását, Bonaparte Napoleon vezetésével pari rászállnál:, felállít iák a/, ágyakat és megkezdi „Maddalenfi“ bombázását. Az ellen­ség túlsúlyban van. Domenico Mille- lire ellentengernagynak csak néhány hajója, mint a „Beata Margherita“, „Sonta Barbara“, amelyeknek főár­bórán ott leng a vörös szúrd lobogó ezzel a felírással: ,Per Dió o per il Be!“ (Az Istenért és a királyért!,! „Vincére a Morire!“ (Győzelem vany halál), s mégis összecsap a támadók­kal. M il leli re mindenekelőtt állandó! tüzeléssel azt akadályozza meg, hogy a francia hajók horgonyt vethesse­nek- A franciák éjszakai partraszál­lással próbálkoznak Capnara-nál, azonban a sziget csekély védőserege visszaveri őket. A franciákat megzavarja a nem- várt erős szárd ellenállás. Ezt a za­vart felhasználja Millelire és tenge* iészeivel visszafoglalja a „Santo Stefano“ szigetet. A franciák iit fel ál Ütött ágyúik, sok fegyver, lőszer és jónéhánv fogoly hátrahagyásával kénytelen hátrálni és Bonaparte Na­poleon fényes katonai pályájának a legkezdetén vereséget szenvedett. A mád dalén iái régi hajós-családból származó Domenico Millelire arany vitézségi érmet kapott a Cagliari- ban levő szárd kormánytól s ezenkí­vül évdijat szavaztak meg neki, amely kétszáz piemonti lírát tett ki. Röviden- ez az első olasz hadfit en- geréstzeti aranyérem s ezzel egyetem­ben egy Szardínia ellen sikert elemű megkísérelt ellenséges invázió tör­ténete. Ennek a százötvenedik év­fordulóját „fegyverek között“ emle­geti Itália, amelynek a fiai most uj dicsőséges tetteket írnak a történe­lem könyvébe. MIHÁLY LÁSZLÓ. SAKK 194, szám uíeladvany. Grossmann H._tól. Világos: Ke8, Bb3, Ha8 és c5, gy: c6 (5 darab). Sötét: Kc8, Hb6, gy: a4 (3 drb). Matt 2 lépégben. (Varsói sakkolimpiász, 1935.) Eliskases Mulíang (Ausztria), (Franciaország). (Elfogadott vezércsell.) 1 d4, d5. 2. c4, dxc4. 3. Hf3, HfG, 4. e3, e6, 5, Fxc4, a6, 6, 0—0, c5, 7. Ve2, Hc6, 8 a3! (A szokásos lépés itt: Bdl. A gyaloglépés célja a királyfutár megtarthatása.) ‘ é.... b5, 9 Fa2, Fb7, 10. dxc5, Fxc5, 11. b4, Fe7, 12. Fb>, 0—o. (Világos futói ideális pozícióban vannak és nyomjak a sötét állást.) 13. Hd2, Vb6. 14 Hb3, Bf-d8, 15. Ba*cl, Ba_c8 16t Hc5, Hd5,,‘17. Bf- dl, Fa8, 18. t-xd5! e6 vd5, 19. Hh4, Hh8,20. Vg4 Ff6(?) 21 Fxí6, Ibxfp 22 He4! Ve6. (A huszár üté sere természetesen Bxc8 jönne.) 23. Hf5, gS 24. Bxc8, Bxc8, 25. He7~H és sötét feladta mert 25.Vxe7.re 26. Vxc8+, Vf8, 27. Hf6T Kg7, 28. Vxf8, Kxg8, 29. Hxd5 jön és a sö­tét állás teljesen reménytelen-..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents