Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-24 / 165. szám
1943 i üli ns ELLENZÉK [9P1 ' Jíoi siaori Bmífij érinél íbíöő 9JÍ ß fucpf hnirrt ißiiri t9Í £ iaori évf?.l 3 Í9b iías ksísri >aso>{ ;I s§ 3íxqé -nscí vis2 ^o^ rnsj ínéi ) Sß favn ÍÍ9V öled A lé m ÍÍ9Í ■rom ísn IS8í i$fií [fim sori sori [9ITí fiH IßV trip ári i-? r9fl 92 srí 1H m jí m sl ;n 3Í n F £ „Voted afiaia fátétetik, mtwityot&záfy ofíof# UitityilLk.'S' Látogatás PrázsmárJó^káruU a CSÍKSZEREDA, julius hó. Nehéz hátizsákokkal felszerelve, zsúfolt vonaton robogunk Csikszentdomo- kosra s onnan kocsin igyeKszunk a hatalmas sziklaóriások alatt megiaouló Ba- lánbánya felé, ahol rezet bányásznak. Sötét, kockákba sajtolt salakból vannak a kerítések. A bányászházak alacsonyan lapulnak a földre. Szürke, kormos itt , minden, csak az újonnan meszelt házak ' falai világítanak. Vigasztaló, világos kép a templom. Boga István esikszentdomo- kosi plébános négy éve tataroztatta. Boga István nevét jól ismerjük. Két évtizeddel ezelőt, amikor a magyar szót felekezeti iskolába szorította vissza az idegen hatalom, a esikszentdomokosi egyház- községnek tanteremre volt szüksége. Boga István negyvennyolc óra alatt megépítette. Mindenkit talpraállított a faluban. Mindenkinek kiosztotta a szerepét. . Szívesen, örömest követte gazda és iparos papja utasítását s két nap alatt tantermet építettek. Valóságos csoda tör- ; tént Csikszentdomokoson. A székely erő, az összetartás, az egymásrautaltság s a . nyelv, az édes anyanyelv szeretete mü- , velte. Még ma is lehet, sőt kell tanulni i belőle. fcgnekmeredő betonroncsok, hatalmas méretű épületek, gőzkazánsistergés, süri- ; tett levegőpréselés jellegzetes sivitása, ! monoton zugás, zakatolás jelzi: a bányá- ■ nál vagyunk. Rézbányánál, hol már az 1836 előtti időkben rezet hoztak napvi- 1 lágra. Jelenleg a főtárna bejáratától j majnem két és fél kilométer távolságról j hozzák a csillék a rézércet. A tárnák . hossza körülbelül 5 kilométer. Vergődik a bánya j — Bányánkat a fekvése nyomorítja j meg — hangoztatja egyik régi munkás. -- > Ha közelebb volnánk a vasúthoz, virágzó j vállalkozássá lehetne fejleszteni. így a fuvar megeszi a hasznot. A megye egyik legcsodálatosabb tér- mészeti szépsége, az Egyeskő felé vesszük í utunkat. Csomagjainkat volt oányamun- j kás, hajdani hires orvvadász, az immár 74 éves Barabás Sándor szállítja Pujka nevű szamarán.' Egyik hátizsákot sehogy- sem tudja elhelyezni az alaposan megterhelt csacsi hátán a kiöregedett bányász. Nem baj — legyint. — Elviszem a hátamon. A múltkor is vittem vaj 30 kilót a Kőhöz. — A „Kő“ pedig két óra járás meredek hegygerincen fel. Ilyen emberek laknak ezen a vidéken. A Pujka szusszanás nélkül, okos kanyarokkal veszi a meredeket fáradhatatlan gazdájával együtt. A 74 éves bá- ! nyász még meg sem izzadt, amikor az egyeskői menedékház tornácában letette j az alaposan megterhelt hátizsákot. Ismerkedünk az ismerős tájjal, ismer- kedünk, mert minden alkalommal újabb ' és újabb szépségek tárulnak a természet- járó elé. Tavasszal, nyáron, ősszel és té- j len más-más a táj. Most a nyári, utolérhetetlen szépségű képben. hangulatok- j ban gyönyörködünk. Az Öcsémre igyekszünk. Útközben ta- j pusztaijuk: a kitermelt, széldöntotte erdősterületeket nem tisztítják. A talajt, nem készítik elő az erdőgazdaság kívánalmainak megfelelően. A rohadó faroncsck- ban szabadon garáídálKodik a szu. A lábonálló fákat, egész erdőket veszélveztet. Ezen a helyen pedig égetően szükség van az erdőre. Látszik: az erdők hárem esztendővel ezelőtt e:ms‘ eküít kezelői csak J a sáppal, saját zsebünk*.i törődtek A tetőn kellemes me.-,LptUs ér Látjuk: a borókát jól kiirtották. Legelőt csinálnak az addig használtra,--tlan, jókora kiterjedésű területekből. Naeyhagymas csúcsa felé vesszük utunkat, az ország egyik legtökéletesebb siterepén át. Háromkut felé még bokor sem látszik a lankásan lejtő óriási térségen. A magassághoz alkalmazkodó növényzet váltakozását figyeljük, közben azon jár az eszünk, milyen alkalmas gyógyhely ez a sokszínű, a legfásultabb I lelket is állandóan lekötni és szórakoztatni tudó vidék, szanatórium építésére — bazedovos betegek számara A „fehérmezői“ és más friss településeket, távolabb a moldovai Csaihó hatalmas arányait figyeljük, miközben lcmDos pásztorkutyák rohannak meg. A.pró, a magas hegytetőn^ földhöz simuló borókák közül alig látszó kicsi emberke parancsolja vissza a harcias állatodat. Prázsmár András hidegségi csángó 11 éves Jóska nevű fia a határozott hangú pásztor. Egyik kezében kötőféket tart, másik’kal a kutyáknak integet. Háta mögött 80 darab juh, két tehén és két ló. S erről a havasi viszonylatban nagy állatállományról neki, a 11 éves gyermeknek kell felelnie a gazdájának, Prázsmár Peter Faggyasnak. „Itt van idő imádkozni. Osztón kell es . . KÖriilálljuk. Színes, de a havasi élettől alaposan megviselt csángóruházatban öntudatosan áll közöttünk Jóska s tőmondatokban kifogástalan feleleteket ad. Megtudjuk, hogy heten vannak testvérek. A legnagyobb 18 éves. Négyen szolgálnak. Jóska harmadfél éve ’akik gazdájánál Azóta kétszer volt- falujában. Minek „mennyen“ le. Iskolába nem „igen“ járt. A pénzt azonban ismeri. Az időt a nap járása után méri. Meglep'- pontossággal Az ellenőrzés során öl percet tévedett Húst egy évben kór.-.zee „ha“ eszik. Tejet, sajtot, ordát, túrót, zsendieét esznek puliszkával, „zaj“ kenyérrel Kenyeret csak az utóbbi időben sütnek a havason. — Imádkozni tudsz-e? — E még beszéd! Hát hogyne tudnék ... A következő pillanatban Kérdezősködés, biztatás nélkül keresztet vet, úgy, ahogy a római katolikusok. Levett kalappal, mélységes hittel és nagy áhítattal mondja a Miatyánkot, Üdvözlégy Máriát, Hiszekegyet, Urangva át, a gyónási imádságot, a bünbánat feliudUásat, a tízparancsolatot, a szentségek31; a főbűnöket s általában az égésű kiskút■=.■>.izrhU't szósze- rint. Szemrebbenés nélkül, csöndben hallgatjuk a magas bércek között, Isten természetes templomának egyik legmagasabb és legszebb oltárán. Két ősi imádsággal fejezi be Jóska az imádságot. Szó- szerint jegyezzük: „Ma péntek van, ugyanannak a napja, amikor Krisztus Urunk mene kánjára. Kánján esék esetje. hét szépséges sebe, kiből kieresztve az Ő áldott szent vére. Az én házam Szent Antal. Négy sarkában négy angyal. Közepibe szent oltár. Magas keresztfára az Urjézus felfeszhve. Aranyhaja leeresztve, gyenge szive szomorkodva, piros vére elomolva. Aki ezen imádságot minden pénteken háromszor elmondja, pokol ajtaja bététetik, mennyország ajtaja kinyílik s úgy vitetik fel boldog mennyországba“. Másik: „De hol imádkozik Szent Lukács evangélista? Szentsirámos kertjében. Jobbke- ziben tartja hétsinges olvasóját, balke- ziben kicsiny gyűrött könyvit. Mi dolog lehet Szent Lukács evangélista, hogy te is sírsz? Hogyne simák, hogyne simák, amikor fel vagyon Írva az én atyáim előtt, hogy a mi Urunkat eladták a zsidók, elfogták, megkövezték, kivitték a, Sinai hegyre, vasostorral ostorozták, vas- kecscsiivel .esapdosták, tövis koronával I koronázták, hétféle kénval kénozták, ahol i elmensz a földön hirdesd el mindenki- j nek. Hirdesd el, hirdesd el: melyik em- ! bérnélc a gyermeke elmondja ezt az imád- Î ságot este lefektjibe, reggel felkeltjibe — ! halálóráján pokol kaouja bététetik, i mennyország ajtaja kinyittatik. Ammen“. ; — Hol tanultad a hittant? — tesszük * fel a kérdést. — Én-e? Én sehol sem. Templomba es avatáskor vótam utoljára. (Az újszülött gyermeket nyolchetes korában az édesanyja elviszi a templomba. A templomküszöbén a Dap megáldja. Ezt nevezik avatásnak.) Kicsikoromban édesanvám tanított mindenre. Itt van üdő imádkozni. Osztán kell es. Aki elkésett a „tanolásval“ Újból hétköznapi életre terelődik a szó. Jóska azt mondja, hogy évek óta nem evett gyümölcsöt. Csak epret, kokojzát és málnát. A farkasoktól „tart“ ugyan, de nem fél. Életében egyet látott s „az es“ elszaladt. Nem mert a nyájhoz közeledni, írni nem tud. „Elkésett a tanolásval“... Szeretne megtanulni, de nincs ki+ől. A gazdáia sem tud Írni, sem olvasni. Ő ’em járt iskolába. Jpy van ez a havason. Nem tartottak ott iskolát eddig. Biztatjuk, hogv énekeljen. Nem akar. Nine« kedve. Az egyik ló eRörte a ,.ba- lánbárány“ lábát s a gazda ilyenkor erőst HÁZSONGÁRD Irta : CSUKA ZOl'TÁN (A Magyar Újságírók Országos Egye. sülete Erdélyrészi Tagozata „Délvidéki Est"-jén közöttünk járt Csuka Zoltán költő és szerkesztő irta az alábbi cikket a Kalangya* legutóbbi számában. A A megragadó szépségű Írást örömmel vesszük át az Ellenzék olvasói számára.) Úgy zeng a szó, mint ősi templom mélyéről feltörő orgonazugás. Ünnepélyes és méltósá- gos, akár a Himnusz akkordjai s egyben enyhén muzsikáló, benne van az idő múlása, benne az évszázadok titkos elsuhanása, akár a folyam némán tovatűnő vizében a mérhetetlen erő. önmagában semmitmondó s mégis titokzatos jelentése van, állítólag idegenből jött s mégis anryira magyar, letagadhaiatlanul és mélységesen az, mint emberben mondjuk, Zrínyi Miklós vagy Petőfi Sándor. Vagy k?_ zelebt.'ről Reményük Sándor, nálunk, Délvidékien pedig Szeníeleky . Erdélyi szó. Közelebbről kolozsvári. Mert Házsongárdon van a kolozsvári temető. Erdélyben és véle együtt Magyarhonban így isnserik ezt a szót. A házsongárdi temető. Vagy Házsongárd. A görögöknek Panlheonjuk volt, a germán noknak Walhaliájuk. Az erdélyieknek házsongárdi temetőjük van. Mert ebben a temetőben Erdély egész történelmét megtaláljuk, itt a sírkövek -századokról beszélnek, a házsongárdi temető ár. nyas fái, utai alatt évszázadok üzennek a késő utódoknak, akik elmélázva járják a Házsongárd uttalan utait. Katolikusok, reformátusok, lutheránusok temetője egymás melleit és együttesen, a bejáratnál kettészakad az ut és két széles ösvény fut a magasba, me_ redek koptatóval. Elöl itt állunk meg, hol olt, minden régi sírról egy-egv ismerős név, már az Iskolában hallottunk, de az életben tanultuk meg mélyebb értelmüket: Misztótfalusi Kiss Miklós, a nyomdász, Ujfalusy Sándor, a legnagyobb magyar emlékíró megható síremléke, Brassai Sámuel, a nagy polihisztor, aki még a mi gyermekkorunkban is élt s ma mar távoli legendává nőtt a neve s vájjon ki tud. na egyfuttán elsorolni a mohos, fák lombjában, virágok között elsüllyedt síremlékek ne- V'Sit és felírásait. Ha Kolozsvár kövei Erdeiv naav multiát őrzik a házai a magyarság itt született nagy férfiainak emlékét (Mátyástól Reményi Sándor szülőházáig, de hosszú is volt az ut s milyen kálváriás) Itt a házson- gardi temetőben azok a halol’ak nyugosz. 11 aai ■ knek poraiból nőtt ki Erdély s az a? er »T* sze^em- amelyről főleg kisebbségi ^rsban oly got §75 esett erdélyi könyvekben és folyóiraiokban. (Sajnos, ma kevesebb esik róla, pedig érdemes lenms szívügy öke- reibe kapaszkodni.) Jövője van annak a városnak, amelyiknek ilyen temetője van. Ezek a godolafok zsonganak bennem, mi. közbe a délvidéki írókkal együtt egy kis zarándokcsoportban elhagyjuk az egykori Kolozsvár városfalát s belépünk a kapun a házsongárdi temetőbe. Reményik Sándor sírjához megyünk az ő haló porait keressük fel a Délvidék üzenetével, egv csokor mezei vi_ rággal. Átmegyünk a bejárat előterén és jobbra fordulunk, a lutheránus részbe. Zegzugos utón megyünk felfelé, meredek az uf és csúszós, nemrég esett az eső és a költő sírja bizony magasan van. Megtalálni se igen lehetne, ha nem iöune ve^nk Imre Kálmán a költő sógora. (Milyen különös. Imre Kálmán a sorainkban lépegein Draskóczy Edével is rokonságban van). Iov haladunk fel. felé csendben és meoifietődőften a sírból, tok és »irhánf ok között, aztán egyszerre át. megyünk egy keskeny ösvényen, ismét jobbra fordulunk s már ott is vágunk egy ieltelen sirhant »előtt. Nincs felette még síremlék, de gondos kezek ánolják, oldalán frissen zöldéi a pázsit s a virágok az e! nem múló szerétéiről beszélnek. S abogv csendben a sir előtt állunk, felzs'-nganak bennem a költői végrendelkezés sorai: Fáradságom adom az esti árnvnak, Színeim vissza a szivárványnak, Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, Mosolygásom az őszi verőfénynek Sok sötét titkom rábízom a szélre Semmit se várva és semmit se kérve. Kik üldöztek^ áf tüskén, vad bozóton: Kétségeim az örvényekbe szórom. A holtom után ne keressetek, Leszek seho' — s mindenütt leszek. Igen. a költő teste itt porlad a házsongárd: (emelőben, de a lelke of) van mindenütt, amerre magyarok élnek s főleg arra, arr«?rre a kisebbségi sorsot vállalt és átvészelt magva, rok élik ui és szabadabb éle'üket. ói> bár mindenüti megtanulják volna azt is, amit ez a szent ember és kö'*ő életében megtanult: megbocsátani ellenségeinek és uj. tiszla, gyermeki hiláN indulni az országénjtő mim- kánaii ó bár megtanulná ezt a tiszta hitet és krisz'us! szerelőiét az egész magyarság és vele egvütl az egész ország s benne minden nerozeitség, minden ember. Úgy, ahogyan Re. KOLOZSVÁR Az arcod is csak alig láttam: Pár házad, ódon templomod, Eget ostromló gótikádban A múltadból egypár nyomot. Ahogy itthagyta makulátlan Szépségben őket a konok ldőf mely, mig utcáid jártam árván, Elém, állt olykor: nemes, régi márvány. A köveid közt idegen, hiába Vallattalak: titkod titok maradt. Szó, mely befelé zeng csak, önmagába, Bár hangos tőle minden pillanat. A Szamosból felzug az örök mába S a házsongárdi öreg fák alatt A nevek mondják, ahogy kőbe vésve Halkan biztatnak halk emlékezésre. S igy is van rendjén, Kincses, drága rejtély A Duna mellől visszanéz ma rád A költő, kit a szivedre öleltél, Mig eldalolta neked bánatát, Mely itt felhőzik, hói a nap, ha felkél, Mezők aranyló távolába lát, S talány a mélye, ha vérzik, ha hallgat: Nem, érti bár, de mondogatja ajkad. HÓDSÁGHY BÉLA haragszik. A juhok is elmentek. Utánuk kell nézni. Ujjait szájába teszi. Éleset füttyent. Köré.je csoportosulnak a kutyák. Illemtudóan köszön és eltűnik a bokrok között. A havas korán „leérettségizteti“ lakóit. Jóska 11 éves, de kész ember. A Nagyhagymás legmagasabb csúcsán, a Bárányhegyen állunk. Nézzük a felejthetetlen látványt nyújtó tájat. Nézzük és gondolkozunk: hányszor vizsgáltuk itt az elmúlt 22 esztendő alatt sorsunkat? Hányszor imádkoztunk Isten szabad ég alatti temulomában népünk felszabadulásáért. Milliók imáiát meghallgatta az Ur. Szabad újra a tái és népe. Az „Egveskő“ meredek sziklafalán vigyázva kapaszkodunk fel. hogv még egv- szer körülnézzünk a nagyszerű vidéken. Élecen vág a szél. Átmenet nélkül párás, nedves lesz a levegő. Sietnünk keik ho^v a csúcson ne érjen a futó vihar. Távolban oókhálószerüen jelentkezik a Csapadék. Mire a menedékházhoz érünk, már zuhog ... , FERENCÉ GYÁRFÁS. ményik Sándor, a Végvári-versek legendás költője is nvegtanuHa. ő élele végén eljutott a-L igaz Békéhez, a lélek nauy megbékéléséhez, a Csendhez. Robbanhat ezer bomba: káibaruent, De kárt nem okozoti. Bent: Csend. A Béke itt kezdődik, Bent: Csend. Isten hozott Ez már az evangéliumi megbékélés volt Reményik Sándor verseiben. $ ahogy mi itt álltunk Riaményik Sándor sírjánál, egyszerre tisztán éreztem, milyen hőfokú a lelki rokonság közte és a Déividék nagy irodalmi halottja Szenteleky Kornél közt. Szenfeleky is költő voit, kötlő és irodalomszervező s verseiben, novelláiban ő is ugyanazt a krisztusi szere_ tét hirdette meg, mint amit Reményik Sándor. Reményik az idegeit áldozta fel egy országot szétdaraboll s egy újabb világkataklizmára készülő korszak gyűlöletet lehelő világában Szeníeleky az egészségét dobta oda, hogv a délvidéki magyar irodalomnak alapot teremtsen, de ő is ugyanazokkal a rémekkel, a Gyűlölet és Gonoszság rémeivel harcolt. S menv- nyíre igazak Reményi Sándor sorai, amelyeket „Petrcrvics ítél" cimü versében a név- elemzés és ,,fajlisztaság“ divatos elméleteinek hiidefőihez intézett: Hát jól van, jól van, ezt is e'viseljiik. Mert falra hányt borsó ez is. áltudósok kezén játékkavics. Fent, a legfőbb Semmitőszékben Ül minden bíróság fölött Ama más néven ismert Petrovics. Mi legfőbb biránk minden faji perben: A vér, a semmi. A Lélek: A Minden. Két sirdomb. Egyik a telecskai dombok alján, másik itt a házsongárdi temetőben. Egyiket a déli nap veri, szikkasztja, a másik fölött erdélyi lombsátor zug. muzsikál, ha a síéi leiül a gyalui havasokról. Az egyik csők magányos, bus, árva, bácskai akác a gazdagon termő földek, hajlongó buzatenger ,s bizony sokszor makacs és kemény ugar fölöU, a másik egy erdőség sudár, magas tölgye. De messze benn, ahol már csak a lélek lakozik, mélységesen rokonok, nagyon is egyek. Ezl mondotta nékem akkor a házsongárdi temető és azt is mondotta, hogy rokünk, délvidékiek, nek kétszeresen kell őriznünk magányos, e1- hagyott sírjainkat s megteremteni a magunk bácskai Házsongárdját. Amely ugvan falán sehol sincsen, de mégis — akár a költő lelke — mindenütt olt van, ahol ennek a tájnak szülöttei és szerelmesei szülőföldjüket 0 ital- kükben magukkal viszik.
