Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-12 / 132. szám

E L L r. N 7. t K HU ] u n ( u n 12 KITEKINTÉS A VILÁGBA! írja: HF.S2K* BÉL* (JIKAUDOUX. "-I IHujiloUuk P<. rie-'hjii .1 lluvi'f# do ,,Avomio"-l»en A tHuji. l.tsnak nem volt »ikrre. „Mi-aldln/olt #4 ■ ej</« adáson, hogy <i Girdudoux-uarabok egyM en szak 11lő i ende/.ője, Louk* Jouvct tiiáiiy/.uti ' iijrdc .1 |)ái «I lapok, .foiivof tlgyínf« D/larra*. nVub.tn vilii. 1WA2IÓS TERVEK A néniét sajtóörség ellenőrzésével ki>/1i a Sell\\«'i/ (T 111tis(rierte Zeitung május 19-i s;:;inia ü „News ('.hronicle“ katonai szakét tőjének, C»i*i!>l»lo oy.ro- desnek nyilatkozatát az. Európa el­len tervezett invázió „kulcshelyei ről“. Gribble szerint Európa nyolc pontját látják alkalmadnak a szövet­ségesek inváziós terveik vrgrehajtá- sára. Kommentár nélkül közöljük e pofii­tok neveit a svájci hetilap cenzúrá­zott példánya alapján: Skandinávia; ia lett partvidék és az orosz front kö­zépső szakasza Brest-Llíotvsk irá­nyában; a Duna alsó folyása és a bolgár tengerpartvidék; Törökor­szág: Szaloniki; Szicília; a Rhone völgye és végül Hollandia és Észak- Francia ország. PROUST ESZTÉTIKÁJA A Genfben megjelenő ,,Pro Arte“ cimil ne­gyedéves művészeti folyóirat figyelemreméltó tanulmányt közöl Proust esztétikájáról Rene Huyghe tollából. A szerző, aki a Louvre új­kori képtárának igazgatója és elismert eszté­tikus, tanu’mányában Proust életszemléletének uj oldalát mutatja be. Proust tagadta a valóság olyan formáját, ahogy azt a legnagyobb irók, művészek és gondolkodók szemlélték. E tagadását a ,,Pri- sonniere"-ben közölt és A’bertine-hez intézett szellemes és lucid fej'egctésében fogalmazta meg. Proust esztétikájának alapja végletekig vitr tagadás, mely végeredményben szél6Ősé- gességével és végsőkig fokozotteágaval már a másik véglet: a konok állítás határát érinti Proust tagadja a valóság általánosan elfoga­dott fogalmait és esztétikájának jellegzetes ismérveit a véksókig fokozott inVidiua’ista szemlélet világában fitogtatja. Azt vallja, hogy esztétikai érv .Vésünk csupán érzékeink hallgatólagos és önkényes összeha ngot * sá• nak az eredménye. Konvenció, melyet anar­chikus módon mindenki megbonthat, ha enge­delmeskedik a benne munkáló egyéniség elvá­gyódó és elkülönülő akarata. Proust következetesen kitait müvében a va'óság tagadása mel'ett. Amikor azt vetették a szemére, bogy müvének abszolút részletező jellege 6 valóságtagadásba é'e6 e'lentmondás, ő azt felelte- „Téved aZ, aki azt hiszi, hogy mindent 'cirok! Regénya’aikjaim közül egy sem és egyszer sem csukja be az ab'akot sohasem mossa a kezét, sohasem segíti fel senkinek a kabálját és sohasem hebeg bemutatkozási for­mulákat. fn a valóság illúzióját keltem á re­gényeimben, de annak leírására sohasem töre­kedtem". Lehet-e egészségesnek nevezni- olyan szemléletet, mely esztétikai vi’ágképünk alap­ját, a valóságok valóságát, a természetet, az örök realitást tagadja? AZ ARANYKIKÖTŐ Martinique szigetének fővárosa é* legfontosabb kikötője, Fort-de-Fra.nce valóban megérdemli az „aranykikö- tő“ nevet, ide menekítették ugyanis a franciák 1940-ben, az összeomlás után, a „Béam“ nevű 25 ezer tonnás repülőgépan yahajón a francia álla­mi kincstár egymilliárd 800 milliónyi aranyfrankját. A „kincses hajó“ most is ott van az exotikus sziget ki­kötőjében. Nem is tud onnan elmen­ni, meid nincs üzemanyaga s egyéb­ként is a. sziget kormányzója Pétain híve és nem akar behódolni sem az amerikai, sem az ftngiol nyomásnak. A Vichvhez hűséges francia sziget kikötőjében még ott horgonyoz a kin­cses hajó mellett a 7000 tonnás „Jeanne d'Are“ és a 6000 tonnás „Emile Bertin“ cirkáló. Több mint száz uj amerikai gyártmányú repü­lőgép is a szigeten vesztegel. Ezeket még a Revnaud-kormány rendelte meg Washingtonból, de már „nem volt ideje“ elszállittatni 1940 -nyarán. Martinique szigete nem először szerepel „kulcshelyként“ a francia történelemben. A napoleoni háborúk idején is a« angol-franci a viszály ágyútiüzében volt — a szó való értel­mében. Akkor is az angoloknak fájt a foga a fontos szigetre s többször ágyutüzzel árasztották el, amennyi­ben a múlt század tizes éveiben már atz ágyutüz hatásos lehetett... A sziget mindenesetre nem szeren- cséthozó francia birtok. Itt született Josephine Beanharnais. Napoleon el­ső felesége, akitől a nagy korzikai- nak államérdekből el kellőtt válnia, hogy azután feleségül vegye Mária Lujzát, a „sasfiók“ anyját.*** ! NYUGATI ŐRJÁRAT .— - ... ni, • I PARIS SZÍNHÁZI f i HÍREN ,i fi.ital színé ezek „lénykfud" kc/dődüll A s/.inlgaigatók • H*»fi/.erel«»ll»il niul.itit.ű bt- olyan dombot, cum.- I lyt-kbt-ii kizárólag liatul s/.eiepl Ikre v.in szilk- j i t g. Legutóbb nagy sikerrel újították lei t Cliiadp Andre Pugrt „l.cs jours heufeux (Rőt- dog napok) cimil játékát a Théatre Micbel- ben. A NÉMET IRODALMI TANÁCS el­nöke elrendelte, hogy ezentúl a könyvke­reskedések kötelesek kikölcsönözni a ke­vésbé kapható német klasszikus és nagy j irodalmi értékű müveket, mert a köl- i csönkönyvtárak nem bizonyulnak elég­séges módon ikszolgálni az olvasókat. PAUL LANDORMY francia zeneesztétlkus, kitűnő könyvet ir! a/ uj francia zenéről, meiy most jelent meg Parisban Gallimard kiadásá­ban. A könyvben, melynek elme „La musique ! francalse apres Debussy" (,,A francia zene I L'H.ussy ulán".) Landormy megbízható és pon­tos adatokat ad a/, uj francia zene uagyjai- ról, elemzi müveiket s végül sok kedves tor­it'nelet n*?sél el inodren francia zeneszerzők­ről. HEINRICH ZILLICH, az erdélyi szár- i mazásu szász iró felolvasóköruton volt 1 Stockholmban, Upsalában, Göteborgban 1 és Malmőben. A PÁRISI ..Zsebszinház" Théatre de poche), melynek Csak Ül) férőhelye van, megtartotta e'ső bemutatóját. A nyitódarab szerzője nő: I Claude Quirtwd. Darabjának cime: ,,Eény a I szentkép illőit" (la lumiére devant 1‘icone). A I darali cselekménye román környezetben ját- j szódik. BERLINBEN sikerre! mutatták be Gerhard i Schumann „Gudruns Tod" cimü történelmi í I drámáját. | ! Emléktáblával örökíti mega debreceni egyetem Franco , Vallani D.onisi, hősi halált halt olasz újságíró emlékét A NÉMET belügyminisztérium megtil­totta u filnis/.túroknak, Miuvés/ekriek és hasonló „népszerűségeknek", hogy ezen­túl postán küldjék kézjegyükkel diszi- tett fényképeiket. Egyszóval: Nérnelhon- ban tilos a postu utján autogramot kér­ni. A rendelet kimondja, hogy most más „dolga akadt a postának". JEAN PREVOST kapta a Francia Akadé­mia 1B42. évi nagydlját. A MÁSODIK párisi állami színházban, az Odéunban, bemutatták Shakespeare „János király élete és halála" cimü da­rabját. A bemutatóelöadásaal egyidőben kiállítást nyitottak meg a színház egyik csarnokában, ahol a darabra vonatkozó emlékeket állították ki. A kiállításnál egybekötött bemutatókat rendszeresíteni akarják Parisban. Sf.lN STRFUVELí, a legnagyobb flamand r'- be<iz- lő k-iadTn öné'ntrajzának első kötelét „Heule" címmel. Heule Streuve! szülőfaluja. NINO BOLI.A, az. ismert olasz ezrnpedi I hirii tragikáré)!. A darabot Parisban és Boka­hirii tragukiáról. A darabot Pariéban la Buka­restben mulatják be első ízben ktilföldön. PARACELSUS válogatott írásait most adta ki a zürichi Atlantis-Verlag. A szépkiállitásu könyv elé Erwin Jackie irt hosszú tanulmányt. •IALMARI JAAKOLA, hires finn töffénetttt- d<*s „A finn nép története" cirrtü alapvető ! müve megjelent német fordításban (Verlag Metz.ner, Berlin), BECSBEN, a Theater tn der Josefstadt-bah felújították Ibsen „Norájá"-f. A nagysikerű : felújítás címszerepét a nálunk is jólismeU , Hilde Krahl Játszotta. A debreceni nyári egyetem előadás-sorozata DEBRECEN, június io. A Debreceni Nyá­ri Egyetem augusztusi (i —18.) előadássoroza­ta. mint azt már jeleztük, a magyarságtuder j mámnál kapcsolatban az eddig elért eredmé­nyeket lógja közkinccsé tenni. A jelcntkezé- I sek folyamatban vannak, « naponként számos ; érdeklődő levele érkezik a titkársághoz. Az i ország minden részéből az eddiginél fokozot ( tr.bb érdeklődés mutatkozik s ezt a magyar- ( ságtudományi előadásokon túl annak köszön- j heti a Nyári Egyetem, hogy az eddigi i6 j esztendő alatt mindig a legteljesebb elismerés- f- sei tudott azoknak az igényeknek megfelelni, j amelyeket vele szemben Európa és a magyar- Î ság támasztott. Különös és érdekes eseménye j az ezévi szünidei tanfolyamnak a Nvári . Egyetem egvik liőfi halált balt olasz hallga- : tója emléktáblájának leleplezése, í Franco Vallani Dionisi (1905—1942-) a . Nyári Egyetemen ismerte meg a magyarságot ! s lett nemcsak barátja, hanem lelkes és har_ i cos propagálója a magyar műveltségnek. Mint iró. az olasz—magyar barátság legérté­kesebb épitői közé tartozott s a Nyári Egye­temen most leleplezendő emléktáblája szimbo­likus jelentőségű, mert a magyar csapatok közt harcoló olasz Embernek és Hősnek em­lékét megörökítve, a legnagyobb célokat szol­gálja, melyek a nemzeteket cs népeket össze­forrasztják. Az emléktáblát Medgyessy Ferenc kiváló szobrászunk készítette el. Az emlék­tábla leleplezése június 12-én déli 1 órakor lesz az egyetem díszudvarán s az avató be­szédet dr. Hankiss János vallás- és közokta­tásügyi államtitkár mondja. A Nyári Egyetem szünidei tanfolyama ezentúl is olyan alkalom a külföldi és magyar érdeklődőknek, melyet szívesen ragadnak meg mindazok, akik tudásukat, műveltségűket gyarapítani akarják és egyúttal kellemesen is akarnak szórakozni a legmagyarabb városban; Debrecenben. A külföldiekkel való megismer­kedés pedig az idegen nyelvek gyakorlásában is nagy szolgálatot tesz. Kirándulásokat is tervez a rendezőség, melyekben a legszebb és legjellegzetesebb magyar vidékeket ismerheti meg a résztvevő, olcsó pénzért. A beiratkozás ideje julius 1—15. Korhatár 16 év. Beiratási díj 12 P. Prospektust a Nyári Egyetem titkársá­ga küld. (Nyári Egyetem. Debrecen 10.) A Nyári Egyetem hallgatóinak lakás és ellátási költséaeiit a mai viszonyokhoz képest a követ­kezőképpen állapította meg a rendezőbizott­ság: julius 31—augusztus 18. között a) jó szállodában 200 P. (egy ágy és egy dívány a szobában), b) bútorozott szobában 160 P. (két személy egy szobában), c) internátusok- ban 140 P. (2—6 ágyas szobában). Külön- szobát bármelyik csoportban 20 P. ráfizetés­sel foglal le a rendezőség. Az étkezés szabad­választás szerint az Arany Bika, a Gafnbrinuo, a Páll-söröző és a Nagyerdei Vigadó éttér- * meiben történik. A reggelit mindenki szállá­sán kapja. Aliik az ellátást igénybe akarják ’enni, kötelesek cukor-, kenyér, liszt- i: zsirpe.:yeiket magukkal hozni. Az érdeklődés már cdd’g is igen nagy 3 a debreceni ismeretszerzés és szeírakozás nagy vonzóerő mindenki számára, aki augusztusban kellemesen és hasznosan akar hálom hetet cl- tóítei.i, A tanfolyam végeztével a! : akar, reszt'ehet az egyhetes budapesti kiránduláson s, amelynek dija a lakas minősége oérint 90 I -130 P. A KINCSKERESŐ Keskeny utón kapaszkodtak a dombol­dal felé. Az apa ment elől, a gyerek mö­götte ballagott, szuszogva, nagyokat fúj­va. Amikor kiértek a szőlőbe, apa nagy szalmakalapot nyomott a fejébe, a szer­számkamrába ment, sok ásó, kapa között válogatott. A fiú a nagy almafa alá te­lepedve, egykedvűen nézett maga elé. — Nincs kedved dolgozni? — kérdezte az apa. — Fáradt vagyok — nyöszörgőit a gyer­mek. A nap hanyatló sugarai átbújtak az al­mafa levelein, a lehunyt pilláju fiú szem- héjján táncoltak bágyadtan és kényeske- dőn. Lassan feltápászkodott, elindult a tőkék között. A férfi kapája fölé hajolt, egyenletes mozdulatai nyomán meghasadt a rög, halkan és tompán puffant, ahogy megfordította és av-rébb vetette. Fel­egyenesedett, arca a nagy szalmakalap alatt pirosán és barnán, verejtékezve csillogott. — Menjünk? — Igen, apa, olyap. fáradt vagyok, Ismét a keskeny utón ballagtak egy­más mellett az alkonyaiban, a város felé. Sápadt, vékonycsontu és unott a gyer­mek, állapította meg a férfi, ahogy lop­va lenézett a fiára és csodálkozott. Nem szereti a földet, a levegőt, a napsugarat. Igazi városi leqénvke, sajnos. Csendesen beszélni kezdet. Mesélt a nagyapjáról, aki sok évvel ezelőtt az apjától örököl­te azt a darab földet ott a domboldalon. Róla szállt az 5 apjára. Kezük nyoma van minden egyes szőlőtőkén. Régi szü­retekről mesélt vidám történeteket. Az öregek télen-nyáron lenn laktak a he­gyen. Öt már a városba szólítja hivatála, de ez nem változtat a föld iránti ragasz­kodásán. A gyerek hallgatott, egyked­vűen és némán lépegetett előre. — Erős, egészséges emberek voltak -** folytatta a férji. Nagyapám kilencven /l/ifionyi vs a nvtttxeiisvgi l.érrit n A inamynr^jivrtaU 11 nem/zd LAjfl kéuló-üie/i k la Ink f fit k 11­lüno<M»fi a t rítt rtrwri idők Hon, «ok^zor lőttéU vlfft tnryy.ú vii. Az énlcj.Hl lieJfiZ/M 1 -evei I. (I I f 111 (I i pl rn (.;, g$ frl I jfl ít tények nem ismerésével, vOfiy el lei •tli'lame vei i-rnéle|len hamis -zin- ben tűntette fel nern/rt-l i>sép j kéndé Hőkben tarniM.itott magatartásunkat. Ezért van olyan nagy jeléri</W*gf‘ fúrnak a munkának, melynek során egyeiernelnk ki*obbnégl kögye-s tdsrfé­nelini inlezetej u m;tvy;irsá£11 ak ti nemzet iségek kel szemben köveiről magatartásál felderítik n megismer­jük vezető nJlamférfiaink irányinu- latásait a klfvebbMégi kérdésekben. Különösen nagy fontossága van egyik legkitűnőbb közjogá/MMinK, Egyed István budapesti egyetemi Hí­nár most megjelent tanulmányának (Kisebbségvédelem. 1943. 1—2. sz.y, ki Apponyí Albert grófnál!, a nemze­tiségi kérdésben elfoglalt állás^iorU- ját ismerteti. Apponyí h00.sz.11 évtize­deken keresztül irányitó szerepet ját­szott a riernz.eiközi közfelfogás ki­alakításában s mint a század elején az ország vallás közoktatásügyi minisztere, ismeretes Iskolát örvé­nyével közvetlen befolyást is gyako­rolt a nemzetiségi fejlődésre. Apponyi Albert a nemzetiségi kér­désekben számtalan alkalomkor nyi­latkozott meg, emlékiratai pedig el­gondolásai belső indítékai* is meevi- lásrfják. Mint Egyed István vallja, Apponyi iskolatörvénve megerősí­tette a magyar nyelv kötelező okta­tása tekintetében korábban alkotott rendelkezéseket, a törvény lényegé­ben nem volt más, mint az okiat-ási autonómia és az állami ellenőrzés, összeegyeztetése. Indokolatlan tehát nz e tekintetben Apponvival szem­ben hangoztatott gánrsoskodiVs. Ap- potivi nemzetiségi polüikáját sokan tnl ideálisnak tartják. Ezzel szemben KgVeil Istvánnak Apponyivál egy olt az a meggyőződése, hogy a Kárpá­tok völgyében csak a Szent István- féle állameszme tarthatja fenn, ille­tőleg állíthatja vissza a magyar ál­lam integritását. — cs — Irta: THURY ZSUZSA évig élt, apámra még emlékezel te is. — Igen. Megint hallgattak, a fiú ásított és las- lan Jiuzta á lábát. — És egyszer — kezdte újra az apa — amint apám ott dolgozott a kerítés mel­lett, ásója nagyot koppant, még ki is csor- borult valamelyest. Valami csillog a fel­hányt rögön. Hát régi aranyedényre buk­kant az apám, telve aranypénzzel. A fiú érdeklődve felnézett. —- Aranypénzt talált? Hányat? —* Vagy hat darabot. Láthatod ma is a múzeumban. A gyerek felélénkülve kérdezett to­vább. Nagyapa a múzeumnak adta az aranyakat? Miért nem tartotta meg, ha olyan értékesek voltak? Vájjon van még olyasmi a földbén elásva?-— Bizonyára fiam, csak keresni kell. Másnap követte apját a szerszámkam rába. Ásót kért és elindult a kerítés mel­lett kincset keresni. Turta a földet és a férfi vidáman kiáltott felé a szőlőtőkék mögül: — Találtál valamit, fiam?-— Még nem. — Keress csak arra, a kút körül. A fiú a kúthoz szaladt ásójával, hajla­dozott, görnyedt, arcán apró verejték- cseppek ültek, szeme fénylett az izgalom­tól. — Menj csak vissza a kerítéshez, hát­ha ott van a kincs. Lebandukolt a kerítéshez, újra kezdte a keresést. Kis homokbuckákhoz ért, bele­vágta ásóját. Valami csillogott, ragya- ţ.-'U, a földön. Lehajolt, mintha nem hin­ne két szemének. Aranykrajcár! — Apa, aranykrajcár! A férfi mosolygott, ravaszul és min­dentudón és megsimogattd a kipirult gyermekarcot. Lám, hogy lebarnította a nap, szeme fényes és örvendező. Holnap^ keress a% ahnafa alatt*, Efp

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents