Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-04 / 125. szám
an kwmmmmrw/nuKa VIRRASZTÁS Háromszor liét szűk esztendő után megadta a Gondviselés azt i.s., hogy felszabadult országrészünkben szabad lélekkel, kötetbe összegyűjtve olvashatjuk Tamási Áron busz év alatt írott tanulmányait, közéleti és művelődéspolitikai m eg ny i 1 atk oz ásait, melyeket „Virrasztás“ cimen rendezett az iró sajtó alá. A megszállás éveinek minden vajúdása eszünkbe jut e könyv olvasása közben. A fajtája sorsáért aggódó, megmaradásáért és szellemiekben váló erősödéséért küzdő erdélyi iró nemes nemzetszolgálatának beszédes tanúsága a „Virrasztás“. A megszállás éveinek vajúdása, lelketacélositó küzdelmeinek emléke viharzik át lelkűnkön, amikor a kisebbségi élet eme magyar kátéját olvass u k. Húsz év férfiasán vállalt szellemi küzdelmének, nemzetszolgáló tanításának, nemzetéhez és meggyőződéséhez hü és következetes magatartásának tükrét tartja Tamási Áron a mai idők zűrzavarában találgatások között latolgató magyarja elé. .Telet mutat. A kisebbségi életformában kö‘ vetendő szellemi magatartás jelét, a háromágai csillagot, melynek egyik ágát Kereszténynek, a másodikat Nemzetinek, a harmadikat Szociálisnak jelölte a sorsunkon javítani, levertségünkben és elesettségünkben bátorítani, szolgálatra szólítani, megtartásra és küzdelemre buzdítani akaró író. Változott életformában, változatlan hittel és következetességgel mutat ma is a csillag bárom ágára. Mutatja a keresztényi magatartást., mely a „bitet és a hitért a halált rejti magában“. Mutatja a nemzeti magatartást „emberi és dicső értelmében“. Mutatja a szociális akarást „a Nemzet megszületéséért, melynek címere a Nép“. Arányérzék hiányára vallana, ha egy rövid újságcikk keretében még nagy vonalakban is ismertetni, elemezni szeretnők mindazt, amit e jelentős könyv tartalmaz. Tamási Áron, az „erdélyi virrasztó“, a kisebbségi élet sötét éjszakájában szelleme füzével gyújtogatta a sorsvállalás, a nemzetszolgálat, az emberies és magyar magatartás fényeit, a végvárakba és a kisebbségi sors leszakitottságába kényszeritett erdélyi magyarságnak a lelkében. A nemzete sorsáért az emberies és magyar szellem fegyverével harcoló „erdélyi virrasztó“ szól e könyv lapjairól és töretlenül következetes magyar és emberi magatartásának időszerűségét, maradandóságát, tanításának időfeiletti'ségéfc példázza. Évekkel ezelőtt íródtak nagyobbrészt e cikkek s mégis még mindig a magyar jövendőnek szólnak. Szól e könyv lapjairól az erdélyi magyar és az emberiesen gondolkodó ember, aki jól tudja, hogy a „hatalom belülről vágyóin“ s törvényei nem változnak a 'divatok szériáit. Szól az író és vallja, hogy „aki rossz lakó az egyik házban, rossz lakó lesz a másikban is“. Tamási Áron „jó lakónak“ bizonyult abban a közösségben, melyet „kisebbséginek“ keresztelt, a könyörtelen történelmi sorsfordulat, de „jó lakónak“ bizonyul a megnövekedett uj hazában is. Erről tanúskodnak a kötet utolsó fejezetében kifejtett megszívlelendő gondolatok, józan megfo- gal mazások. Az iró egész vallomását a húszéves „virrasztásról“ két szóban ki- fejezhetnők: következetes magatartás volt ez a magyarság minden kérdésében. S vájjon melyek a jelei ennek a, következetes magatartásnak? Ne várjunk hangzatos politikai programot e jelek eszmei tartalmától. Egyszerűség jellemzi e jeleket, mint a „Vitézi lélek“ Bállá Péterének elgondolását, mely szerint a megújítás önönmagunk megújulásával kezdődik. Emberiesség, keresztény^r, szociális gondolkodás, nemzetszolgálat, lelki szervezettség igénye. Ezek Tamási Áron következetes magatartásának jelei. Az egészet^pedig egybefogja az iró Tamási Áron egyetemességében is magyar életszemlélete. Ez a szemlélet már magatartás is. Ez a magatartás pedig a szellem erejével ötvöződött eszmévé. Az eszmévé finomult következetes magatartás pedig Tamási Áront ép magyar lélekkel vezette a kisebbségi élet sötét éveiből a szabad szülőföld világosságába. Hosszú volt az ut e sötétségtől a világosságig, melyet egyelőre csak a szabadság fényei jelentenek. Ez utón pedig több sót, mint. cukrot vitt, az olvasónak ez az erősleikü virrasztó s megmutatta a szülőföldben gyökerező Magyar Fát, melynek „odvaiban mesék és balladák tanyáznak“, törzse a magyar nép, ágazata a törzs fölött őrködő tanult értelmiség s rügyei az ifjúság. Együtt a nemzetet jelentette Tamási Áronnak e fás ennek árnyékában virrasztóit háromszor hét szűk észtéiv deig, bogy most könyvbe gyűjtve adja át magyarságunknak mindazt, amellyel nem, kis mértékben járult ahhoz, hogy emberiesen gondolkodó magyarokként kerültünk vissza igazi hazánk kötelékébe. Irodalmunk arra tanít, hogy a magyar szellem sohasem volt elsősorban fényűzés és szórakoztatás, hanem minden időben nemzeti szolgálat. Tamási Áron „Virrasztása“ a legszebb példa erre a nemzeti szolgálatra. H. B. Parke t U zésí ^ munkálatokat jutányosán vállal: id* Lőrinczy lakás: Zápolya-utca 11. sz. vagy Sebő k-cukrászda, Mátyás király-Hr 23. Tel. 19—59. ^ GOND ÉS REMÉNYSÉG Irta: TAMÁSI ÁRON A lélek, mely a test gyarló hüvelyében vergődik, karácsonykor megkóstolja a reménység örömét. Meglobban benne a tisztaság fénye s annak világánál tisztán emlékszik az isteni eredetre. Szelíd mámor ejti meg, melynek szárnyain felröppen az anyagi . világ terhei közül s ott ünnepel ég és föld között. Lebeg fehér kedvében, vagy láthatatlan fákra száll, melyeknek ágain csillagok rügyeznek. Sokan fészket is raknak egy-egy meny- nyei „ugorkafán“, mintha sokáig ott akarnának maradni. Jó is volna ott maradni, csakugyan. De a karácsonynak egy-kettőre vége van s akkor vissza kell szállni újból a földi világba: emberek vagyunk, akik halál nélkül nem bújhatunk ki az anyagi törvények hatalma alól. S azonfelül most a földet és az emberi nemet háború dúlja, melyben résztvenni sorsunk s benne megállni akaratunk; országunk van, melyért egy ezredéven át apáink vére folyt; s hazánk, mely egyetlen otthonunk. S oda tartozunk egy nemzethez, mely uj ezredévre készül; és egy néphez, mely ebben a nemzetben méltó helyére kívánkozik. Rengeteg dolgunk van a földön. És mind olyan dolog, melyet bölcsen kell meggondolni s bátran végbevinni. A helytelen ítélet, vagy a festett ábránd csupa veszedelem. Ha az elméletek zűrzavarából és a gyakorlat kavargó részletei közül mégis felszáll ünnepelni a lélek, hát azért szálljon fel, hogy az isteni eredet örömében lehetőleg tisztán és igazságosan tudjon a földre tekinteni. Ünnepeljen ott a magasban, de mint erős fénnyel a betlehemi .csillag, legalább ha- loványan ő is mutassa meg nekünk, hogy az Ige magyar földön hol és miképpen lészen testté. Legyen éber, kedvében és erejében megújuló; s a Keresztelő Szent János jegyében eltökélt az ünnep utáni munkára, tökéletes népet készítendő az Urnák . . . Szálljunk a földi világ fölé, de elmélkedjünk róla. Itt a magasban a szelíd mámor hátha nyelvünkre adja a szavakat, amelyek Isten szándékában vannak. Gondoljuk el a háborút, mely egyszerre sulvt és tisztit; már csaknem mindenütt és minden népet. Keressük lélekkel a magyarázatot, melyet ésszel megtalálni nem tudunk, mert amit oly sok elméletben vélnek megtalálni, az el van rejtve az okoskodó ész elől. Háborút vinni földi sors, melynek terhét mindig és mindenkor viselni fogjuk. Aki erős, még erősebb szeretne lenni; máskor a gyengébb testben lázad fel az igazságosabb lélek. De a legvégzetesebb háború nem hatalmi kérTamási Áron Virrasztás cvnü, most megjelent könyvéből vettük át ezt a cikket. Meg,Uiuá, Tisztelettel meghívjuk f. hó 4., 5. és 7-én az üzlettel szemközti könyvsátrunkb a. Legkiválóbb írók dedikálják könyveiket e három napon« Sseiitg©y»cei Jakab Jenő könyvesboltja Mátyás király-tér 7 „ désből születik, hanem ugyanarról a fáról szakad az emberekre, amelynek gyümölcséből evett az első emberpár. Nagy- ravágyás készíti és kevélység, a földi élet értelmének meghamisítása lobbantja tüzzé. A hamis elmélet torz életet szül, melyben az ember nagyobb hibával véli gyógyítani a kisebbet, mig végül tűzzel kénytelen elpusztítani, amit feje fölé hordott, mert különben megfullad. íme a tisztítótűz, melyben a bűnöknek már itt a földön, el kell égniök! Ilyen háború szakadt az emberekre, úgy hiszi a lélek. Az anyag, melyből a kapzsi vágy egyik felől vagyont gyűjteni óhajtott, mig másfelől a test kényelmére hódította őt: végül igája alá hajtotta az emberi életet és az ő bosszúálló jegyében fordította a világot. Hatalmas varosokat épített az ember, lehetőleg egyforma és célszerű házakkal; tömegben gyártott embert és szerszamokat; olcsó mutatványokkal vakította a népét, nogv közben a kalmárok gazdagodni jobban tudjanak. Hódított 3Z „egyenlőség“, melyben a vagyon a vagyonnal, a enn a címmel és a szegény a szegénnyel volt egyenlő; ránkszabadult a „testvériség“, mely elválasztotta azj- kat, akik test és vér szerint tartoztak volna együvé, de a jogos vagy jogtalan érdek szálaival egybekötötte azokat, akik vagy uralkodni akartak, vagy feltörni jobb anyagi létre. És megigézett a „szabadság“, mely mindent engedett az egyik helyen, hogy máshol egyedül tiltson. A szavak elárulták a fogalmat, az ember az anyagból „szellemet“ teremtett, mely kultúra helyett társadalmi műveltséget adott nekünk, csillagok helyett géppel káprázatot, nyugalom helyett rohanást ajándékozott, bölcsesség helyett tudományt, természet helyett parkot és állatkertet, Isten helyett aranyat. Lélek és test között felborult az egyensúly, mely szenvedések nélkül, ugylátszik, nem állhat helyre. Vigyázzunk azonban, nehogy hiába szenvedjünk újból! Gondolkozzunk hát a nagy kérdésen, hogy mit és hogyan kell cselekednünk, ha a szenvedések árán valóban uj életet akarunk teremteni. Teljességgel bizonyos, hogy a megváltás csak belülről jöhet, amiképpen a kegyelem felülről. Mindenkinek önmagát kell megváltania: egyénnek az egyént, családnak a családot, nemzetnek a nemzetet. Megújult telkekből áll a megújult közösség. Ez minden nevelésnek az alapja, a nemzetnevelésnek is. Eszmények nélkül azonban puszta és céltalan a vágy: meg kell keresnünk hát az eszményeket, melyeknek jegyében a megújulást hirdetni és cselekedni kell. Vannak örök eszmények, melyeket a kereszténység hordoz: az emberi lélek ezekhez a forrásokhoz szomjasabban fog visszatérni, mint ahogy vélnék azok a politikai és társadalmi rendszerek, amelyek csupán az anyagi jólét igazságosabb rendezését akarják végbevinni most is. Az örök eszmények mellett azonban meg kell találnunk azt a nemzeti eszmét is, amely nemcsak erős közösséggé tud egybeíor- rasztani minket, hanem a magyarságnak a nemzetek között méltó helyet biztosit. Ez a nemzeti eszme nem lehet más, mint a magyar haza történelmi hatáiai között újrateremteni az életet. Az élet pedig lélek és test: kultúra és anyagi rend Újrateremteni?! Ne féljünk a szótól, mert jobb idejében egészet vállalni és mindenre felkészülni, mint később szenvedni a mulasztás miatt. S meg se ütődjünk ezen a szón, túlzottnak találván, hiszen attól jobb magyarok biztosan nem leszünk, a kérdés pedig nem szűnik meg azáltal, ha nem beszélünk róla. Mi baj van hát a lélekkel, fnelynek megnyilatkozása a kultúrát jelenti; és mi baj van az anyagi repddel, melyet a társadalom tükröz? Egyedül a lélek tesz emberré minket, tartalmánál fogva. A tartalomnak azonban színe és jellege van: egyéni színe és magyar jellege. Válságban van a lélek, akár emberi tartalmát tekintem, akár egyéni színét, vagy magyar jellegét. Ezen se ütődjünk meg, mert a lélek betegsége korszerű tünet: nemcsak mi szenvedünk benne, hanem más nemzetek fiai is. Sajnos, ma ez egyetlen és valóságos bizonyítéka az „emberi közösség" létezésének s legfőképpen az európai egységnek. Beteg a lélek, mert az anyag- elvüség olyan világnézetet kényszeritett rá, amelyben meg kellett nyomorodnia. Az egészséges és termékeny világnézetnek u^anis három örök tényezője van az emberi lélek számára: az Isten, a természet és a társadalom. Emberhez méltó élet csak akkor képzelhető el, ha a lélek e három tényezőhöz való kapcsolatai megnyugtató módon rendezni tudja. Az anvagelvü korszak úgy rendezte ezeket a kapcsolatokat, hogy az Istent és a természetet kiűzte a lelkivilágunk kénpból. s élete színteréül egyedül a társadalmat tette meg, amelyben egyenlőtlen és gyakran méltatlan fegyverekkel folyt a küzdelem: ember és ember, osztály és osztály, nemzet és nemzet között. A lélek, mely tartalmát egyrészt elveszítette, másrészt pedig a meglévőt gondozni nem tudta: színében is elherva- dott, jellege pedig bizonytalan és erőtlen lett. így történt, hogy a színes és erkölcsös egyéniség helyébe a tömegember lépett, az értelmes és sokszor müveit szolga, ki felülről veszi azokat a véleményeket, amelyekre dühös meggyőződését alapítja. S igy történt, hogy a nemzeti kultúra helyett, melyet az egészséges lélek jellegének megfelelően teremt, a társadalmi műveltség köszöntött reánk. Lélek és test: együtt a földi élet. Ha a kettő közül válságban van a lélek, mert szabad és természetes életformáját elvesztette, akkor a test világában is bizonyára zavarok vannak. A nyugalom hiánya és a beteges fegyelmezetlenség csakugyan feltűnő a mindennapi élet folyamán. A nemzeti test: maga a társadalom is fegyelmezetlen. Erős kézre van szükség és az erős kéznek törvényekre még olyan dolgokban is, amelyeket egészséges társadalom önkéntes fegyelemmel rendez. Sokan azt hiszik, hogy a háború miatt. Mi azt gondoljuk, hogy a háború maga is következmény, mely a végső fokon teszi próbára a küszködő társadalmat. Bajosan is lehetne elképzelni, hogy jól rendezett társadalom jöjjön létre olyan világban, mely a lélek kultúráját „produkciókkal“ akarja helyettesíteni; másfelől pedig az anyagi javak elosztásában olyan igazsággal mér, mely azoknak az igazsága, akiknek legtöbb van az anyagi javakból. Először az egyén békéje borul fel ilyen világban, azután a közösségek békéje, majd a földrészeké és az egész világé. ( Meg is történt. Az elveszett békével együtt az igazságot és a természetes rendet is újból meg kell szereznünk, mert érdemes élet máskülönben nincs. Az anyagi javak elosztásában, — földrészek és nemzetek között éppen úgy, mint a társadalomban — az emberi eszmével összecsendülő nemzeti igazságnak kell döntenie. Mert egyedül, ebben az igazságban van megnyugtató és rendteremtö értelem, mely a kevesek helyett a sokat jutalmazza és a kivételeket érték szerint válogatja meg. Ezért látja úgy a lélek, hogy a jövő társadalma a szoeiálizmus elvére épül, hogy olyan értékrendet teremt, melyben a lélek, a szellem és a tehetség megillető hegyére jut. Tehát újra kell teremteni az életet! Újrateremteni azonban emberi erővel csak azt lehet, amit valamilyen formában megőriztünk és a veszélyben meg-< védelmeztünk. 'j Ebben a védelemben mind egyek vigyünk. Éltet az ünnepi reménység, hogy
