Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-04 / 125. szám

__ 6 F. L L n N Z t K ITffi 19.3 juniuK 5. Karai KITEKINTÉS A VILÁGBA ir/tt; HES2KE BÉLA KÖZ VÉLEMÉNY ALAKÍTÁS CSUKA ZOLTÁN VERSEI Csuka Zol tin, ,i torontálmegyel Zichy* (alván s/illetett 1**01 ben A s/t>rb men ■.ittas alatt álló Del v ieLken Szentelek) korúéi 1*1 <‘v!' htl Indította a Vajdasági írás, majd pedig a ma is (emiálló hatan gya cinui irodalmi folyóiratot. Több ver* seskötete jelent meg. 1933-ban liulltotfö Budapesten a Láthatár c. folyóiratot. A Szenteleky Társaság itgyv. titkára. ifUni cinkosok Forrón feszült a korszak viár fölélik, mint rőten égő, i'illámos bor a. Már vak szemekkel jart minden vonat, ömlött a vér és dúlj <i háború. Mi ketten, mint egy lázas fecskepár kicsiny házunkat lenn a domb alatt akkor emeltük száz hiány között, téglánként huzva alapot s falat. És úgy szögeztük szembe homlokunk dolgos karunk\ korunkkal mint kosok, elszánt erővel — rombolás helyett építkezésre esküdt cinkosok. A jelszó Mely nyári éj volt, forró bácskai, mint sötét gályák. álltak a őikon a fák árnyai. Majd negyven éve már. Gyermek korom vidám nyarát1 Palics tavánál éltem akkoron Mély volt a beké, mint az ég s a tó, olyan csodás, mint friss kienyérillat, oly nyugtató. Csend tollászkodott .künn a kerteken » a csillagok ültek a tavon, mint a tengeren. S az éji csöndben • akkor hirte'pn döndiilt a föld, hördii't ai mély, mint titkos, bús verem, diibörgött, hörgőit, rázkódott a kert. ■kutyánk vonított s a házban minden óra félrevert. Ágyam megingott és a régi ház megvonaglott, mint görcsös test, ha forrón tépi láz. Rengett a föld és zpngetf lenn a mály akár az, égbolt, ha vihar zúg & Isten nyelvén beszél. Igen, tudom ma, Isten hangja volt, a je’szóf mondta, amint felém s a kor fölé hajolt, a korszak fölé, amely mint a hid, két szörnyű háború partjai közt egy, éleiet feszit. A jelszót mondta, korunk jelszavát és tűnő éveim ezt adják labdázva egymásnak át. Menekvés a kedveshez Taníts meg jóra, szépre, első betűvetésre, taníts e gonosz földön az üdvösségre, E világ zűrzavarja lelkemet felkavarja, bennem visszhangzik mindéit haláljdjja. Bűnei tornyosulnak, bennem magasra nyúlnak, tajtékzó hullámokkal rámborulnak. Villan az éj sók árnya, forró és fülledt álma, * mintha trópusi halál örvénye várna. 1 A lelkem is már más itt lassan gonosszá Válik rossz énemmel küszködöm s ut lesz e másik. Nézz rám tiszta szemeddel, kezed szivemről ne vedd el, az éjben vélem együtt ■ csendesedj el. jTaníts még egyszer jóra, ! még egyszer kezdő csókra \Í9V váljék első peregj ]g p égSíi ÚTttj |>/t llenunsogéhcn I i nyelemre málló cfikkz?t olvastunk .i (Juiidide május ii-i szántában a közvéleményről, Rent lii/ct tollából. A neves iiaucÍa köziró a közvélemény ala­kításának módszerváltozásairól ir és kese­ríteti idézi Chamfqrt mondását; „Közvéle­mény? Hány ostoba ember szükséges útinak megteremtéséhez?". így kérdezősködött j na­poleoni idők előtt a művelt francia gondol­kodó. Azóta azonban megtanulták a/ embe­rek, hogy bizony a közvéleményteremtés; győzelem, vagy bukás, minden vonalon. A múlt század második felében élő legnagyobb Iranda köziró, Armand Berlin, így oktatta a fontnál lies Debuts szerkesztőségében fiatalon dolgozó Kenant: ..írjon ötszáz. ember számá­ra. I többit bízva rám". A századforduló szerkesztői már tudták, hogy a közvélemény- alakítás első számú fegyvere a kezükben van. Eltek is hatalommal. Nem kell példáért a francia közélet közelmúltjába visszamennünk( Nálunk is tapasztalhattuk, hogy mit lehetett elérni a sajtó crjévcl. Láthattuk, hogy micsoda szellemi nullitások nőhettek országos hiúi nagyságokká és tekintélyekké, a gazdasági élet kulárjai miként hangoltattak érdekeik vé­delmére egész társadalmi rétegeket. Abban az időben volt lehetséges ez, amikor Coty- iéle illatsz.ergvárosok, selyemgyárosok és egyéb iparbárók a szerkesztőségek egész so­rát érdekeik védelmére, szellemi kulimunkára ţ megvásárolták. Abban az időben (nem is | olyan régen, csak azóta még egv háború sza- i kndt a világra) történhetett meg az az ertr, j hogy egy ilyen iparmágnás megvásárolt cgv nagy francia lapot s amikor a szerkesztő megkérdezte, hogy milyen legyen a lap irá­nyi. programja, az ipái báró azt felelte; ,.K - rémem, hogy )00 millió példányban jelenjünk míg". A szerkesztő erre csak ennyit vágott vissza: „Ez nem progratti! Ee egy szám! Az \ újságírás pedig nem számtani művelet!". Ter­mészetesen a ,,tulajdonos" ur nem hallgatta meg az ellenvetést. I s hány ilyen „gyáros- szerkcsztő'1 volt s/élcs e világban addig, amig mindent el nem hallgattatott az ágyumotaj! Elkezdődött a megpróbáltarások sora. A meg­próbáltatások pedig lázadókat és gondolko­dásban. lélekben megtisztultakat vetnek lel­sz, me. Az erőslclkück túlélik a veszedelmet. Ez Tog történni a francia sajtóban is. Az egész­séges és önzetlen gondolkodásúak jutnak a közvéleményalakitás nemes szerepéhez. Mert a szerep valóban nemes. A lelkeket eszmék (szolgálatába állítani, a gondolkodást tettek érlelőjévé józanitani s az akaratot a megva­lósítás biztonságába lendíteni; igen. ez az iga­zi közvéleményalakitás útja. TRIMALCHIO LAKOMÁJA A „Bibliotheca“ népszerű „írástudók“ sorozatában megjelent Révay József uj fordításában Petronius Arbiter vaskos szatírája, a „Trimalchie lakomája“. A 20 kötetés „Satyricon“ fennmaradt részlete meggondolkoztató és szabadszáju jelentés az erkölcsi fertőbe süllyedt római társa­dalom romlott, korhadt s önmagát meg­ölő társadalmáról, bucsutivornyákban tobzódó emberéről. Trimalchio, a parve- nü római polgár, az izléstelenkedő pöf- feszkedés remek torzképe. A fáradt római kultúra halálos óráiban éli világát s bacchanáliák bóditó légkörében, a trágár­ság és aljasság mocskában int jóéjszakát Nero haldokló Rómájának és saját rom­lottsága mérgeitől kipusztuló polgárai­nak, Trimalchio, a lakoma hősé, semmi­ben sem különbözik ivójától, Petroniustól, az „arbiter elegantiarumától“. Agrippina fia volt, az élvezetek főpapja, akit ön- gyilkosságba kergetett a Piso-féle össze­esküvés. Kegyvesztettsége miatt felvágta áZ ereit S haldokolva, trágár hangú vég­rendeletet diktált Nerónak s mámorosán támolygott halálos ágyára, miután léhütő barátait agyonlaktatta s részegre itatta. Petronius müve a romlottság legször- nyübb leltára. Bacchaus bucsuzás egy ki­haló polgárságtól, egy eltűnő civilizáció­tól, mely végletekig kifinomult, tehát gyökeréig romlott volt. UJ NÉMET KÖNYV PETŐFIRŐL Maga a szerző, Arnold Krieger, vall lelkes szavakkal uj müvéről, melyet Petőfi zsenijé­nek szentelt. A németnyelvű Petőfi-könyvrői szóló vallomást a „Das Reich'1 cimü német hetilap utolsó, május 30-i számában olvastuk. Krieger „így akarta Petőfi (So will es Pe­tőfi) címet adta sok tárgyszeretettel megirt könyvének, mely a drezdai Wilhelm Heynes nyomda kiadásában jelent meg. Örömmel emlékezünk meg minden olyan idegen nyelven írott munkáról, melyben iro­dalmunk nagyjairól van szó. Dicséretreméltó az a lelkes buzgalom, amellyel Arnold Krie* . ger. összeáUiu#« paplytL első­ibaii azért adott ki, mert *zomte a német közvéleménybe), nagyon (Ihatvány ült már l’etAjt emléke, pedig u- latmkor Német bonban erős Petőh-kultuw volt. Elégséges Hermann Cirimmrc tilal­mink, aki Petőfit a világ bárom legnagyobb költői közé sorolta. Bettina von Arnim ódát irt Petőfihez. Niet- sche pedig mer./enéátctte Petőfi verseit. Krieger szemű ez. a nagy német Petőtí-kul- tusz ellanyhult, sőt teljesen erejét, hatását vesztette. Krieger emléket állított tehát egy szép könyvben legnagyobb lírikusunknak s ezzel emlékeztetni I9 akarja német olvasóit, hogy nekünk, magyaroknak is volt már i S4i/-ben ,,eszmékért az életét áldozó fiatal költőnk, akiben az idők végezetéig a magyarság érti- Lcnue álját látja". Ilyen idegen nyedven irOtt Petői írói sző jó könyv láttára jut eszünkbe. Hogy vájjon miért nem fordittatják le több ide­gen nyelvre Illyés Gyula ftlejlhcuitlcn Pr­tőli-könyvét? Megérdemli Petőfi szelleme, j Ezt parancsolja az a magasabb igény, bogy I szedetni nagyságainkról igaz iro tollából s.'á't-iazó kepei alkosson az idcgcnnyclvü érdeklődő. NYUGATI ŐRJÁRAT ” ’ 1 " ■ ■ J A NILS PETERSEN, dán elbeszélő, 46 1 éves korában meghalt Jütlandban. Peter sen irta a legszebb ,,kisebbségi regényt“ az irek 1920-i felkeléséről. (A kiöntött tej.) GLUCK valamennyi szerzem ínyének kri.i- kai kiadását indította meg a Nemet Zenekuta­tó Intézet. A 35 köretre tervezett Gluck-sorn- za*■ Kieseiben je'raik meg. Rudolf Gerber rendezi sajtó alá ERWIN JUTIKaLA, finn iró és tudós megírta a finn parasztság történetét. A szaktudományosság igényével megirt ha­talmas munka a finn parasztság történe lét tárgyalja a legrégibb időktől napja­inkig. A TESCHENl VÁROSI SZÍNHÁZ érdekes sí inielCdd ást-sorozatot rendez. Valamennyi európai szövetséges nemzet 37.inllrodalméní.k legjellemzőbb darabját mulatják be a ciklus keretében. Eddig egy szlovák és egy (inn szerző müvét mutatták be. A magyar miiről eddig hallvat a krónika. Bizonyára nem vala­melyik mai „export darabirónk" müve lesz ez a „reprezentativ'' alkotás. KILENC kopenhágai egyetemi hallga­tó egv nagyszabású irodalmi és művé szeti folyóiratot adott ki „Hippokrene“ címmel. A FINN KULTUSZMINISZTER közölte egy lizenkélköletes mii kiadásának a tervét. A könyvsorozatban a finn sportélet fejlődéslör- léne'ét fogják megírni a legjobb finn verseny­zők, sportolók és testnevelési tanárok. A dús tavasz visszatért. Kinyílt a déli vidék, mint egy száj. Elosszat lélekzett, nedveset, langyosat és a virágok megborzongtak a magvakban s a kerek föld érni kezdett, mint egy gyümölcs. zl felhők csapata felszedte a horgonyt. Olyanok voltak a felhők, mint észak fe- : lé igyekvő meztelen alakok. így volt ez • egy darabig. Majd érezni lehetett az esőktől megdagadt földet és a füvekben tejjáébredő életet. Végül, egy szép napon, előtűnt a szabadon terpeszkedő ég az utolsó felhőfoszlány foltja mögött. De csak megmaradt egy égi seprű s most himbálódzik, megakad az áubig- nani harangtoronyban, mint egy darab mosott ruha_ a patak kövei között. Mindenki kinn vanK de senki sem meri még megkezdeni a tavaszi szorgalmat, i megfogni az ásót s a magos-zsákot. Senki : sem mert munkához látni. Még eshetik az eső, egyik percről a másikra. Az em­ber éppen a nagy felhő párnája alatt van s a fiatal, szőke nap még megrázkódik a villámoktól. így van ez, míg megérkezik a szél . . . Ott ül Panturle a kas mellett, a dpi us alatt. Dologtalan kezét térdére tette. Füs- tölget. Nézegeti a füstöt, ami úgy bonta­kozik ki pipájából, mint egy élő virág. Csendes még a levegő. A szél még nem érkezett meg. Paniune hallgat. Nem, a szél még nem érkezett meg. Még nem hallszik lépte az égen, de kö­zel van Dél s a szél nem fog késlekedni. Talán ma este, talán holnap ... de me0* ßcKSßik -« » • j> VH LN/.O LKHANIt!, a li'gtekliitélyi-o-bb olar/ taüCllie-UBulfnányozó leíordllolta .1 l’antlol én az. 11) fordításban lógják . lőddnl .1 római Állami S/lnhá/bari. PROSPER M ERIM EK „Carmen“ cin.u elbeszélését filmre vitték. A film Rómá­ban készült. Viviiinno Romance játszit 1 címszerepet. ÓLOMKATONÁK... Közel félezer éve sorakoztatott fel benne­teket először a nagy maiu/i nyomdász lárig- t.rmy abban a csodálatosan szép és szent kiiz.Uilembcn, melyet az emberisig legjobbjai Villák es vívnak ma is az igazság, a tudá , a SZerCttt es béke diadaláén. Betűk, csodála­tos ólomkatonák! I i hirdetitek nekünk az Evangélium soha cl nem 'múló, félelmetesen nagy igazságait! Rajiatok keresztül szól hoz- zá.ik Dante, Shakespeare és Goethe halhatat­lan géniusza! Igen. ti vagytok a csodálatos mag, mert belőletek sarjad a UgnagyszerUbb es legjcnscgescbb vetés; a könyv! Betű és könyv! El vagytok az a titoktel­jes erőforrás, melyből a századok vérzivata- raitol tépett magyarság, mindig uj és diadal­mas hiiet, életerejét és győzmludását merítet­te. Hetii és könyv! Zrínyi, Berzsenyi és Petőfi lángiclke száll belőletek hozzánk s teszi acé­lossá karunkat, hogy egyforma hittel'é! erő­vel forgathassuk, ha kell a kardot, ha kell a tollat és az ekevasat! Igen! Olt látlak benne­teket templomok és iskolák, kicsiny kunyhók és fényes paloták s vértől ázott, jajszótól és halálhörgcstől hangos csataterek hrvő és küz­dő magyarjaink kezében. Betű és könyv! Be­lőletek ragyog felénk a Tragédia halhatatlan költőjének annyira emberi s mégis annyira magyar, világokat rendítő szózata; „Ember küzdj és bízva bízzál!" O. én úgy érzem, hogy ez a fenséges szó­zat lángralubbantotta a magyarság lelkét! L őst valóban megmutattuk a világnak, hogy hn nép, de nagy és győzhetetlen nemzet va­gyunk! Hogy inába tombol körülöttünk a há­ború borzalmas vihara, hiába szabadultak el láncaik)ól a gyilkolás démonai. hiába üli vad, tébolyitó örömünnepét a gyűlölet és ha­lál, három napon keresztül mégis ünnepel a> egész magyarság! Nagyszerű, lélekbemarkoló ünnep ez! A belii és könyv ünnepe! Ó, sze­retném od aki ál tani a világ nagy, büszke, egy­más gyilkoló népeinek: Ide nézzetek! Egy ezeréves nemzet csodálatos, szent, egyedülálló hit-állású ez a betű mellett! Ide nézzetek! A vi!á" népei közül egyedül csak a trianoni sct.böl vérző, rettenetes élet-halálharcát vívó magyar hajtja meg zászlaját a könyv előtt! Betű és könyv . . . köszöntelek titeket! Ben-- nc‘ck lobog és világit a magyar lélek minden pompája és gazdagsága, minden szenvedése és öröme s a jobb, boldogabb, magyarabb jővén-. dé',be vetett minden hite és reménysége! Bctil és könyv! Szent, iinnepé-lyes hitvallást te­szünk melletted, mert tudjuk, hogy jöjjön a diadal győzelmes öröme, vagy jöjjön a szen­vedés keserű, gyötrő órái, te mindig örök és szent tulajdonunk maradsz s végül is meg fo­god nyitni a szebb, boldogabb, emberibb ma­gyar jövendő kapuját. . .! Iiyen volt akkor este is. Mameche ide­jében. És azóta . . . Ha látná . . » ö már, oil látja mindezt, ahol nincs bíróság. Désiré. ujrafestette ablakpárkanyait és uj ajtót tett a magtárra. Delphine hívo­gatja a k-csínyeit s gyermekhangok hal­latszanak a tisztásról. A két ház előli úgy terül, el a munkára váró bársonyos föld,( unni egy szőnyeg. Panturle elgondolkozik. Tiszta nap ez. Jól láthatók a dolgok. Minden világos és kandi s az ember jól látja a miérteket és a hogyant. Panturle látja a rendet. Egé­szen természetes hogy ki kell hordani a Szemetet az orgonák mellől és természe­tes, hogy ha nem hordaná ki a Szemetet az orgonák mellől s például elvinni ide, vagy oda a cseresznyefák mellé, akkor odagyülnének a legyek és rossz szag áradna szét és akkor már nem lenne rend. Panturle megérti ezt. Jó, hogy uj szérűt tákolt össze és jő az is, hogy uj tengelyt faragott a hengernek. Jó, hogy a kandallón kézügybe esik a doboz, mely­re azt írták, hogy „bors". f--------- * Az ereszkedő utón ott van Arsule és papucsai. Mindkettő hallszik. Arsule éne­kel. Megkerüli a sövényt. Jön. Kicsit huzza a lábát. Vállát meg­rándítja, mintha menetközben segítenie kellene teste egész erejével a lábainak. Arsule nehézkessé lett. Meglassult. Egy galagonyaággal játszik. Partule nézi a közeledő Arsulet. Jön az asszony a friss füvön s kikeresi azo­kat a helyekett ahol még nem nőtt száz­KERESZTES KÁLMÁN. JEAN GlOtVO: TAVÄS Z Franciából fordította: HESZKE BÉLA A A ^ A A,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents