Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-30 / 144. szám

1 __2 r Y.T.rN7f K MiiimiftruwiMÉffI t. Nem az a céL hogy egyesek bőségben éljenek, hanem az. hogy mrnden magyar Számára biztosítsuk a mindennapi kenyerei!" I liiixeUálási miniszter az aratás mvglivztlése alkalmábál momlotl beszéltében esatasarba szál itatta a termelni, a kereskedőt és fogyasztót egyaránt 11 min pest, június ">() (MTI.) Szusz 1.ii jós (ír. közellátási rnin.isy.-ler juni- U'. 29-én délben,az uralás megkezdé- se alkalmiból i mliólxvsx.cdcil intéztet az ország n '■•pé-lioz. — Népehik egyik 1 égj el leímzőbb sajitiossága — mondotta többek ko Zoli — a barei készség-, a lelkesedés, a vitézség és a fold szeretető. Né­pünk sokszor nem tudta betakaríta­ni a termest, mert az arató eszközü­kéi fegyverrel kellett felcserélnie. De ti magyar gazda a fegyvert éppen olyan keményen markolta meg, mint a kaszát és sokszor az egye­nesre kalapált kaszával védte meg földjét az ellenséggel szemben. Ma is háborúban vagyunk. Sokan fegyverrel kezükben távol vannak a hazától, hogy itthon nyugodtan lehessen szántani, vetni és aratni. Holnap megkezdődik az aratás. Ezen az aratáson áll vagy bukik az ország rendje. Mindenki ismeri az uj termésbeszol- galtatási rendoletet, amely holnnm I kezdve hivatva van az ország ellátá­sának biztosítására. Holnaptól kezdve a magyar föld egyetlen egy hadiüzem. Holnaptól kezdve mindenki teljesíti kötelessé­gét, mert tudja, hogv milyen köte­lességet kell teljesítenie. A gazda tudia, hogy a beszolgálta­tásra kerülő termén vént megkapja annak árát, gondoskodhatik csalad­ja és gazdasága szükségletéit Ti u. De ott áll mellette ebben a honvé­delmi munkában a kereskedő is, aki szintén ismeri kötelességét és adás-vételkor nem saját önző anyagi érdekeit nézi, hanem a köz­érdeket szolgálja. A gazda és a ke­reskedő munkáját gondosan és se­gítő figyelemmel kíséri a közellátá­si hatóság, hogy mindenütt segít­sen, de ha annak szüksége mutat­kozik, kíméletlenül büntessen is. A termelő kereskedő és a hivatalos szervek egybefonódó hármas mun­kássága egy célt szolgái: az ország lakossága szükségleteinek kielégí­tését. Aszerint, ahogy Isten az ál­dást adja, biztosítani fogom min­denkinek szükségletei kielégítését, de csak mértékkel. A szükségletek bőséges, egyéni ízlésnek megfelelő kielégítését senki sem igényelheti. Nem az a cél, hogy egyesek bőség­ben éljenek, hanem az, hogy min­den magyar számára biztosítsuk a mindennapi kenyeret. Csatasorba szólítom tehát a termelőt, a keres­kedőt és a fogyasztót egyaránt. A termelőtől azt kívánom, hogy min­den gabonaszemet gyűjtsön össze és teljesítse pontosan hőszolgáltatási kötelezettségét, mert ellenkező eset­ben nagyon magas ára! kell fizetnie azért a haszonért, nme'yet szántára a beszolgáltatás elmulasztása jelent­het. A kereskedő pedig, aki a nemzet bizalmából hozza az árut a fogyasz­tóhoz, minden lépésnél ügyeljen az egyenes útra- Erről az egyenes útról elhárítok minden akadályt, j de jaj annak, aki az egyenes útról ‘ letér. A fogasztók milliói pedig a nehéz időkhöz méltó példás fegye­lemmel segítsék elő ezt a hatal­mas munkát, amit ellátásuk érde­kében végez a magyar gazda és kereskedő. !!r kússzék ki sorai kitől azokat, akik a mostani viszonyok közepette a közérdekröl megfeledkezve kizárólag csak egyéni érdekeiket nézik. Újabb sztrájkhuilóRi Amerikában Stockholmból jelenti a DNB: Az Uni tód Press jelentése szerint az amerikai Egyesült Államokban a szlrájkellenes tör­vény elfogadása után az első sztrájk hét­főn tört ki. A Michigan-állambeli Chrys ler müvek 2.200 munkása abbahagyta a munkát. A gyárban páncélosokat, repülő­gépeket és tehergépkocsikat készítettek. Az angol hírszolgálat jelenti Washing­tonból: Egy képviselő törvényjavaslatot terjesztett be, amely a mult héten elfo­gadóit sztrájkellenes törvény hatályon- kivül helyezését kéri. I Az angol hírszolgálat közli Washinglon- I bél: Iekes belügyminiszter kijelentette, I hopv az Egyesült Államokban a szénter- ! melés április 1 óta 23 millió tonnával maradt el a tervbe vett mennyiség mö­gött. Borotvaélen áll most az a kérdés — mondotta a belügyminiszter — terme­lünk-e elegendő szenet ahhoz, hogy az ország szükségletét kielégíthessük. Londonból jelentik: a Daily Telegraph jelenjése szeriüt a halászok Milfordhave ni sztrájkja már három hete tart és megszüntetésére még semmi kilátás sincs. A7 angol hírszolgálat Washingtonból jelenti: Az Egyesült Államokban mintegy 51X1.000 bánvászból még mindig több mint 150.000 ember sztrájkol. A mult héten a sztráikolók száma kb. százezer volt. Wfc (hingtonbói jelentik, hogv Iekes belügyi államti+kár kijelentette a kon­gresszus illetékes bizottsága előtt, hogy a kormányzat azt hiszi, vissza tudja ad­ni a bányákat a tulajdonosoknak, azon­ban pontos időt még nem tűzött ki. Ez be fog következni, mert a kormány meg van győződve arról, hogy a bányászok és a bányatulajdonosok megegyezésre fog­nak jutni. Külpolitikai figyelő INVÁZIÓ Külpolitikai figyelőnkben az inváziós problémákat igyekeztünk minden oldalról megvilágítani, ^/.alkalommal egy újabb in­váziós kérdésre szeretnénk válaszolni. Miért nem kezdődön még meg az invázió? Miért nem válaszolnak tettekkel az angol­szászok azokra a szovjet felhívásokra, ame­lyek a második trónt megvalósítását kérik? Ha erre a kérdésre válaszolni akarunk, meg kell vizsgálnunk az angolszász—szovjet katonai együttműködésben három hónap óta bekövetkezett eseményeket. Egy török lap, a Vakít hangsúlyozza, hogy a Szovjet néhány hónapja megelégedett­nek mutatkozott a szövetségesek eredményei­vel és a kapott segítséggel úgy, hogy nem beszélt a második arcvonalrói. Ha a szov­jetkormány most újból szó'bahozza az invá­ziót, ez azt jelenti, hogy a hadműveletek Európa ellen, szovjet megítélés szerint kése­delmet szenvednek. „A németek elrontják a játékot" — írja egy másik török lapban Tas- viri Efkiar, az ismert török köziró. Keletet: eddig nem került sor nagyobb hadműveletekre s ez a körülmény nagymértékben megzavarta a nyugati szövetségesek inváziós terveit. A keleti harci szünet miatt a szövetségesek kénytelenek uj és a régebbiektől lényegesen ! más természetű előkészületeket tenni. Az an- ) golszászok abban reménykedtek, hogy hatha­tó madhatják a németeket, miközben azok a I keleti fronton vannak elfoglalva. Ha az in­váziót inon kísérlik meg, akko> egészen nagy V(‘Tudu partraszállást .kell végrehajtatnak amelynek kezdettől fogva sikeresnek kell ten­nie, másképp igen súlyos helyzetire kerülnek saját országaik é> a világ közvéleménye előtt. A hadműveletek késedelme végeredményben arman a bizalmatlanságnak tulajdonítható, amely a Szovjetunió és a szövetséges nagy- i hatalmak között a Komintern feloszlatása, ! a kommunista rendszer belső demokratizáló­dása, a szélsőséges Lenin-tanok sorozatos fe!- í adása ellenére fennáll. Ha a tartózkodás ru- j gólra akarunk rámutatni, elsősorban azt I mondhatjuk, hogy mind az angolszászok, J m:nd a Szovjet a háború utáni világrend meg- í teremtésében iegymástól függetlenül, szabad- ; kezet szeretnének biztosítani maguknak. Az angolszászok arra törekszenek, hogy a Szov­jetunió győzzön, de a saját romlása árán, ezért az inváziót addig halogatják, amíg ke­leten a német és a szovjet felvonult hadsere­gek küzdelme ismét eléri a most lefolyt teli csata intenzitását. Fordítva: a Szovjet is arra vár, hogy az angolszász partraszállási kísérlet egyrészt ! igénybe vegye mostani szövetségesei katonai erejét, másrészt a német csapatok az európai j erődöt védő lekötöttségével offenzív feladatai könnyebbé váljanak. Véleményünk szerint az angolszászok a Szovjettel szemben nagy előnyben vannak, amennyiben az angolszász invázió mcgkisér­l( ént I lib'/jnilli,i It lit < - fliyyilltn flhitlutn /U kxnlt'tC, it I'/OX ft I Kill ' fliju % ’ll'Ilin I k'tuytelt» alkMtnw/.Uutlm u Wvlnm-uln rlhj- tái<jisail.O'/ n, A fentiek .«lapján inn k;ivctke/irthftii::k, hogy az invá/ i 1 or fos bt h:‘ .1 keleti lmlv/ntcren lehalni»!) i '■ > ült ük)Ä kii/ leírni megteremti .i jj.irtr • /.r.\ < si kísérletek politikai és katonai alapiéit«tv: u. oi,as/.oi«s/.A<; A Popolo di Romában vezéred.!. jcl'mt n-rg Agyútól a késig címen. A vezér, k . mez,állapítja, hogy az am olszú / inv z:o. előkészületek a csúcsponthoz érkeztek, & a részletekben is befejeződtek. A lap fo .'..! kozik a Róma bombázási tervéről bcs/Tm !o angol amerikai jelentésekkel. J<>l]enek tehát írja a Popolo d ko­ma és pusztítsák el a római idők gyóny rit emlékeit és a kereszténység legszebb tem­plomait. Abban azonban biztosak lehetni ■, hogy a nép erejét ezzel nem fogják megtörn1. . Olaszországnak semmi köze a pincérek, la­kájok és szállodaportások Olaszországahoz. k7 az ország nirp akar klimatikus gyógyhely Unni... Ezek a városok erődok lesznek, minden ház ugyancsak erődítménnyé fog vál­ni. az. utcák és terek, ha kell, átalakulnak had színtérré, minden pmce fedezek lesz, a"ic- lyct kid ön-kid ön le kell küzdeni, mert min­denki fov harcolni, a katonák puskával, a polgári lakosság pedig késsel Az óla‘/országi helyzettel kapcsolatban az armol főváiorbin rámutatnak az. civ.z vn;~v- soi. bombázásának újabb nehézségéire. c ■' t a német légierő Olaszország’ ellenállja az elhárítást jóval hatékonyabbá tette. NAGY JÓZSEF. felvétel ft f,yörffy István kot inni ha A kollégium igazgatósága zárt számoan fel ve z.i azokat a jó előmenetelj, erkölcsileg megbízható és érdemes. paraszti szármáz ön n agvar diákokat, akik most kerülnek egye­tem re vagv főiskolára, illetőleg elsó vagv má­sodéves egyetemi halle ától: es akik a kollé­giumi rendet es munkát legjobb leiknsmere- tiik szerinr vállalri utunk. Az. igazgatóság csak teljesen felszerelt kér­vényeket vesz figyelembe. A szükséges irat az alábbi címre küldendők; Gvörffv István Kollégium Igazgatósága, Budapest. IV., Királyi Pál-utca 12. Beküldendők tehát; i. kérvény, z. tartalmas életrajz 3. érettségi bezonvitvány vagv egyetemi index, lehet hiteles másolatban is, 4. a hallgató és családja származási iratai a négy nagyszülőig bezárólag, lehet hiteles másolaban is, 5. vagyoni vagy szegénységi bizonyítvány. A kérvényeket jukus 15-ig kell ^elküldeni. Ezt kóvetőleg a kollégium olyan értelemben bírálja el a kérvényeket, hogy felvételre jelöli a jelentkezőket, Hűket a végleges felvétel céljából még az év augusztusában egyhetes kollégiumi táborozásra .vár el. Féljegyről és ellátásról a kollégium gondoskodik. Parkettezési munkálatokat jutányosán vállal: id. Lőrinczf JázssI, lakás: Zápolya-utca 11. sz. va?y Sebő k-ca^r ász ű a. Mátyás király-tér 23. TM. 19—59. Hagyományos erdélyi szellemben* bátran, megalkuvás nélkül küzd mindennap a magyar nép boldog»* Hainati hta: Utáán fenő­A madarak vidám hálálkodása immár hirdeti, hogy megjött az uj nap. A hegyi réten a füvekre apró gyöngyök gyültele, hogy a napsugaraknak legyen amivel játszadozniuk. A fii között gyik nyargal szorgosan, meg-megriadva minden rezze­néstől. Bóbiskoló szíklakolonc alatt meg­áll s zihálva, lelkendezve retteg. Maga*■ san korán kelő héja úszik a levegő part­talan tengerén. Mihály nekivetette hátát az erdőt ve­zérelő fának s nézi a párákban mosdó világot. Itt lenn, a föld nagy marka kö­zelében, csak alig-alig érezni a fának eget kavaró örök imbolygását. Mindösz- sze egy-egy lüktetésnyi könnyű, barát­ságos taszítás ér a testig, jelezve az éb- renlevő erőt. Szép nagy fa ez. Azért is elöljáró az éghez kapaszkodó többi közt. Mint az ék hegye, vési a magasság ellenkezését az erdő előtt. Az ember szereti. Hűséges testvér a mennybolthoz közeli mély ma­gányban. S támasztéknak is jó. Nem j szolga — bajtárs. Szívesen viteti a gon­dolatait lombsuhogása varázsszőnyegével a lenti világ látogatására. Nézi ezt a világot, mely a mélyben, a völgyek álmot marasztó ölében még csak gyanítja az éjszaka végét... A völgyek öblös, óriási jászlát a köd szinültig tölti laza kósttal. Viháncoló szelecskék nggy- mohón belét beléharapva dézsmálgatják. Jó étvágyuk mihamar aljig éri. Fenn, a hegyen, már a napsugarakkal viaskodik a fák tülevele. Ügy vinak, hogy a szem a nagy örömtől, hogy néz­heti őket, káprázni kezd. Meg is izzad­nak közben s verejtékük csillogóra áz­tatja az avart. . . . No, hiszen csak játék­ból verekednek, mint fiatal kutyák nyár- reggelente az élet jászolától részegen . .. De ott lenn, ott még homályos, boron­gás a táj, a falu nem látszik belőle, pe­dig ott van, ha csak el nem ragadta az éjszaka holmi irigy csoda. Volna is oka az irigykedésnek, mert nincsen olyan falu hét határban. Nem csak azért, mert ott termett a környék j legderekabbik pásztora, Mihály, hanem még tán sokkal inkább azért, mert ott él s életébe Mihályt várja társának B.ózsa, a szépség s a jóság. Szikrát sem lenne csoda, ha az ég is megáhitaná s hogy kertjébe fogja — ahogy a kertész a kényes virágot a földL jével együtt költözteti —, a faluval együtt el-kiemelné a völgyből s elültet­né díszhelyen a magasságos szent menny­béli kertben. — Szép s nagy tisztesség, de nem len­ne jó — véli Mihály. — Mert, hogy ta­lálnék gázlót a szörnyűséges árkon át, amely körülvigyázza a szentséges ker­tet?. .. Már pedig oda is el kéne men­nem vagy egv-két órára, úgy kétheten­ként, mikor Mózsi bá a faluból megjön s a hegyrekapaszkodást pihenőben meg­várja, mig le- s feliramodom. Aztán, hogy a fa meglöki a hátát, a bizakodása megbátrodik. — Dejszen, annak is meglelném a j módját. . . Ha ezt a fát itt meginstálnám ‘ I szépen, amilyen barát, biztosan segitne s hegyiből úgy lehet, már el is érném, a magasságos kert léckerítését. Aztán, ha a markomba szorítottam., kapaszkodni már tudnék magam is, — gondolja még utána mosolyogva De úgy látszik,' hogy egyelőre megvan a falu, mert lám, az apadó ködből a templom tornya kivetkőzik lassan és mint előre küldött kém, körülnéz a nap fényességes parádézásán. Nyilván jót lá­tott s el is mondta gyorsan a váróknak, mert — füleld csak! — harangszó cseng- bong immár és széltiben-hosszában hi­rezi a földön élő világnak, hogy csak egy Isten van, de az kegyes, jó. A harang zsoltárhangja ég felé száll, hogy az Ur elé szőnyeget terítsen, me­lyen az emberekhez lejöhet. Útközben még Mihályt is megköszönti s a legény összekulcsolt nagy kezére támasztva ál­lót, komoly szóval adja vissza a köszön­tését: — Mi Atyánk!... Aztán a napfény elmossa a völgyek jászlából a maradék ködöt is s ott van a falu, láthatja akárki. Hajnali ima sem lehetne tisztább. Innen, a magasságból akkorácska, hogy meleg tenyérbe belefér. Mihály sokáig nézi, mélyen issza a szemébe a képet. Nagy időre kell azt be- cézgetni jó drágaságnak, — másnapi vir­radódig, reggelid Aztán fütty ént s meg­várja, mig kutyája csaholva visszakur- jxint: „Hallom!. . . Rend van! . . .“ — maid lassú léptekkel megindul ő is, amerre ár­nyéka irányt mutat.

Next

/
Thumbnails
Contents