Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-21 / 138. szám
ELLENZCK 1943 fu Dia« 21. — 4 között, másfelől megszüntetését azoknak a nagy jövedelmeknek, amelyeket egyes jogosítványok Gödig nyújtottak s amelyek következtéken a gazda nehéz munkájú* rak mások látták a hasznát. „IVe várjunk mindenhez, állami segítséget J“ Ezután grúí Teleki Béla kitért a Tökvirúlasok és «/, ig-tüiybevételek kérdésére es arra mutatott rá, hog> e s/.ü kseg-i nt é’/.kedések \ égi e11a jt ás• i - irak jó megszervezésével sok iiHű*/.- séget ki lehetne küszöbölni. De u g v a ni Ive M inért ékben h a ng su ly ózta, bog\' a jüvóben az állami támogatásnak iniiidinkább által a no- vo ualra kell al mennie: segít ség- a lege- Idjavitásokhoz, gazdakot i székhazak építéséhez, folyó és v izs/.abá lyiczá- sokhoz, slb, mert helytelen és veszedelmes volna, ha a magyar yaz- (latársadalom tenyészállat-, vetőmag- és gépbeszerzéseinél mindig csak az állami segítséget várná s ha a segitségvárás annyira beléje vésődne, hogy az egyéni kezdemónyezes, a jó igyekezet és az erőfeszítés rovásain menne. „A gazcfalársadalmat számarányának megfelelő súlyhoz kell juttatni!66 Az érdekképviseleti gondolatra áttérve kiemelte, hogy ennek két tényezője van: a gazdáknak tai-iadal- mi osztályra és hí rt>ok nagyságra való tekintet nélküli eg-yseghe tömörítése és ezáltal a gazdaeielekeknek minden vonalon hathatós előmozdítása, hogy a gazdatársadalom számarányának megíelelő súlyhoz juthasson az állami életben. — A szervezés szükségét már vsak nem mindenki belátja, de sokan vannak — különösen az állami igazgatás vonalán , akik a szervezést a mind erősebb állami befolyás inján kívánják megoldani. Pedig nem kétséges, hogy a mezőgazdaság egységes szervezetének érdekképviseleti alapon legfőbb és irányitó ereje éppen a gazdák öntevékenysége, saját érdekükben való munkálkodása. Ezt tehát nem szabad túlságos gyámkodással bénítani. Az állam feladata egyébként is a legfelsőbb irányítás és ellenőrzés, mee az. hogy a termelési feladatokat helyesen adja át az érdekképviseleteknek. \z Országos Mezőgazdasági Kamara idei közgyűlésén örömmel hallottuk, hogv a földmüvelétsügvi miniszter ur szintén ezt a nézetet vallja. Másik baj és tévedés a szervezés terén, hogv mikor újabb telaidatok jelentkeznek, ahelyett, hogy az egy séges gazdaszervezetet szakosztály- ívül bővítenék s igy a munka egységet biztosítanák, újabb és újabb Önálló szakegyesületek létesülnek, mint pékiául az ál lat ten vésztő egyesületek, a lótenyésztési egyesilletek, gyümöU stermelő egyesületek, hegy - kő'-égek, stb. s ezáltal már az öt- hclclas kisgazda is — akinek mondjuk néhány gyümólcsfáju, pár szőlő tőkéje, két-há rom törzskönyvezet l tehene és két lova van —, négy-öt egyesület tagjává lesz, amelyeknél külon-külön kell eljárnia és külön kell tagdijat fizetnie. Természetesen ezek a különálló egyesületek megközelítőleg sem tudnak olyao eredményes munkát végezni, mint egy egységes szerv részei Gróf Teleki Béla a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a mezögazdlaság. illetve a termelés és az értékesítés megszervezésével a termelőknek, tehát a falusi gazdatársadalomnak nem minden kérdése oldódik meg. A társadalmi és művelődési kérdések re is sulvt kell fektetni. inas jövendőt csak olyan nemzet i tud magának teremteni, aki a műveltségben rejlő nagy és elpuftztithB- tatlnn oioket céljai érdekében jól és hasznosan tudja felhasználni. Arra kell hnekednnnk tehát, hogy minden magyar ember kifejthesse a benne rejlő s ma tahin nníg szunnyadó képessegeket, ki-ki tanulhasson, gyér inekeit I anil Ia1 hassa, hogy rnewaló- M'uljon u nagy iSzéchenyi kívánalma, aki a müveit nemzettől várta .Magyarország tökéletes rnegii jhódásnl. <íazdaeinhereknek ezt som kell bő \ 'dilién bizonygatni: ki-ki a maga tapaszt alakiból hídja, hogy a gazda-ág e I < di a I ad á sá t iái i ne 11 n v i re nélkülöz hetellen feltétel i tudás, az ismeret, a tájékozol Isiig. De azt is tudják, hogy milyen szerencsétlen az az em her, aki a lanuli-ágban r nk annyit lat, hogy ö ino-l. mar nadrágo- e/u- ber lett. Az uj népi Magyarországban a tu dományok elsajátítása nem vet- kőztetheti ki az embert régi ruhájából, régi szokása bál, nem távolíthatja el ősei földjétől, foglalkozásától. Népünk nagyobb arányú művelődéstől azt várjuk, hogy minden falunak meglegyen a belőle sarjadt s vele együtt élő vezetője, sőt nyűgöd'un arra i~ gondol hat unk, hogy kellő kitartással elérlieijúk az' is, hogy minden gazda olyan jy'las írsz. a gazdaladományokban, miül amilyen ma az a néhány irányit(’» -szakember, akiknek szavaira most hallgatnak. „Testvéri >öxösségben kell keresnünk a nagy kérdések megoldási lehetőségeit !66 Legfontosabb feladat a társadalmi összetartás további kiépítése — Az első ilyen kérdés a társadalmi Összetartás további kiépítésének megerősítésének a gondja. Csak erős összefogással tudjuk érdekeink** biztosítani. Mindent el kell kerülnünk és mindent tudatosan ki kell küszöbölnünk, ami a kisebbségi élet súlyos nyomása alatt kialakult társadalmi egységnek a kárára lehetne, a társadalmi összhangét, az együvé- tartozás kérdését zavarhatná, vagy, ami a gazdatársadalom bármilyen rétege, vagy csoportja közé éket verhetne. ,.A kultúrát és civilizációt kell meghonosítani íalvu- iokban“ — A falunak is éppen úgy meg sadalmi egységnek a rovására:E kell teremteni a tanulási lehetőséget, mint a város lakosságának. A falunak is éppen ugv meg kell adni az orvost, a gyógyszertárat és általában mindazokat az életfeltételeket, •amelyekkel a városi polgártársak rendelkeznek. Természetesen nem a falu és a város olyan kiegvemlítésére gondolok, amely a falusi emberből városi proletárt csinál. Ellensége vagyok annak, hogy a földet művelő törpebirtokos vagy mezőgazdasági munkás bizonytalan egzisztenciáju városi elemmé váljék, akkor, amikor van még éppen elég olyan magyar táj. ahol az idők folyamán megritkult a magyar gazdák sora s ahol hiányokat kell betölteni. Az iparosítással kapcsolatosan is rámutathatunk arra, hogy a gyárakat nem feltétlenül a nagyobb városokban kell létesíteni. Felépülhetnek azok a megfelelő nyersanyagot nyújtó vidéki helyeken is, s akkor a létesülő nagy ipari telepek munkásai továbbra is falujukban maradhatnak, kapcsolatban a földdel, megmaradva a falu közösségében. Nem az embert kell behozni a civilizáltabb városokba, hanem a kultúrát és a civilizációt kell meghonosítani falvainkban. Gróf Teleki Béla ezek után példa mutatásra 'szólította fel a közgyűlésen megjelenteket. Erdély földjén már megteremtettük — mondotta — a szociális feladatok megoldásához szükséges munkakeretet. Mert a nagy szociális kérdéseket csak akkor lehet igazán a közjó érdekében jól :s becsületesen megoldani, ha a kü- lclönböző társadalmi rétegek nem egymással szemben, hanem egymás mellett állanak és egymásért vannak, ha közösen és együttesen, a testvéri közösség szellemében keresik a nagy kérdések megoldási lehetőségeit. Az Erdélyt Magyar Gazdasági Egyesületben megtalálható a gazdasági munkás, a kisbirtokos és a régi nagybirtokos. És megértik egymást, mert egyformán vallják a magyci sors legfőbb parancsát, hogy egyik a másik nélkül ma nem képes megmaradni, egyik a másik nélkül elpusztul. Végül gróf Teleki Béla szeretettel emlékezett még az egyesillet Déler- délyhen maradt tagjaitól és az őket vezető dr. Szász Pál elnökről s az elmúlt évek eredményeképpen a közösségi munka öntudatositó erejére mutatott rá Az EMGE elnöke ezután köszönetét mondott lelkes munkatársainak. — Külön ki kell emelnem — mondotta — vitéz Szász István igazgató urat, akit mai igazgatóválasztmányi ülésünk ügyvezető alelnöknek választott meg. Az Összes ügyosztályvezetőket és kirendeltség vezetőket, akik a legielelősségteljesebb helyen vezették ezt a munkát. A kirendeltség vezetők különösen nehéz ieíadat előtt állottak, hiszen egy megye gazdáinak ügyeit intézik, amit a háborús nehézségek még meghatványoznak, úgyhogy sokszor szinte a lehetetlenséggel határost kellett követelnem tőlük. Az EMGE elnöke kiemelte, hogy a kirendeltségek vezetői közül a közbizalom a legutóbbi felsőházi tag- választások alkalmával Sára Istvánt és Szakáts Zoltánt felsőházi tagokká választotta'. Elismeréssel emehe ki továbbá Bikíalvy Ferenc szatmár- megyei kirendeltségi vezető munkáját, akit az igazgatőválasztmány a tiszteletbeli igazgatói címmel tüntetett ki. Megállapította végül, hogy valamennyi munkatársát névszerint kellene felsorolja a végzett munka méltatására. Mindannviuknak együtt fejezte ki köszönetét. „A kisgazda ma egyenértékű a társadalom bármelyik rétegének tagjaival !66 „A jövő Magyarországa a szociális és népi Magyarország !66 A gazdasági népnevelés egyes kérdéseinek részletesebb megvilágítása után gróf Teleki Béla a jövőt formáló feladatok munkálatának fontosságát hangsúlyozta. — Bizonyos, hogy a jövő Magyarországa a szociális és a népi Magyarország lesz, amelynek világitó csillaga a szociális igazság. Minden alkotó erőnek meg kell kapnia a maga jutalmát. Minden igazi emberi értéknek szabadon kell érvényesülne. A sok nélkülözés és az évtizedes zaklatottságok után el kell következnie a jólét és a nyugalom évtizedeinek. — A jövő kulcsa azonban a mi kezünkben van. Elgondolásainkból és terveinkből annyi valósul meg, amennyit mi valósítunk meg. A jövő olyan lesz. amilyenné a mai bölcsességünk és törhetetlen munkabírásunk teszi majd. Gazdaembernek ezt nem is kell hosz- szadalmasan bizonyítani. A közmondás bölcsessége soha el nem évül: ki mint vet, úgy arat. Aki ősszel, télen és tavasszal henyélt, az jutalmat a nyár érlelő melegétől nem várhat. „Már most meg kell indítani az újjáépítő munkát! 166 — Jóelőre, már most gondolkozni kell tehát azon, hogy milyen legyen népünk és országunk élete, ha elmúlik a háború és megszűnnek azok a zavarok, amelyek a háborúval együtt járnak. Már most meg kell indítani az újjáépítő munkát, amelytől a jövendő Magyarországnak beteljesülése válható'. Egy bizonyos: jólétet és nyugnl— A kisgazda ma nem áll egyedül elhagyatva — fejezte be —, a legfontosabb termelési rend szervezett tagja. A kisgazda ma értékesebb és megbecsültebb tagja a társadalomnak, mint volt azokban az időkben, amikor a közönség erőfokozó jelentőségét még nem ismerte fel. Ma másképpen nézik, másképpen Ítélik meg. Ma egyenértékű a társadalom bármelyik rétegének tagjaival. Hiszek abban, hogy ezen az utón haladva, a magyar kisgazda teljes mértékben ki tudja fejteni a nemzet érdekében legjobb képességeit. Üdvözlő táviratok és évi jelentés Gróf Teleki Béla beszédét a közgyűlés résztvevői percekig tartó lelkes ünnepléssel fogadták. Ezután vitéz Szász István ügyvezető alelnök felolvasta az üdvözlő táviratok szövegét. A közgyűlés üdvözlő táviratot küldött Magyarország kormányzójának, Kállay Miklós miniszterelnöknek és báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszternek. A kormányzóhoz intézett távirat szövegét a közgyűlés résztvevői felállva hallgatták végig és lelkes éljenzéssel ünnepelték országgya- rapitó kormányzónkat. Ezután vitéz Szász István ügyvezető alelnök felolvasta az EMGE multévi működéséről szóló összefoglalót és előterjesztette a zárszámadásokat, amelyeket a közgyűlés egyhangúan elfogadott. Majd Gs. Károly István ombódi kisgazda, gazdaküri elnök javaslatára a közgyűlés 1943 január 1-i időDonttal kezdődően az alábbi tagdíjakat állapitotta meg: 30 kát. holdig 5 pengő, 30—60 kát. holdig 7 pengő, 60—100 holdig 10 pengő, 100—200 holdig 15 pengő. 200-on felül 25 pengő, lelkészek és tanítók, gazdatisztek 5 pengő, szövetkezetek 10 pengő, vállalatok, bankok, nagyüzemek. stb. 40 pengő. Általános érdeklődés közepette emelkedett, szólásra Bárányos Károly ár. földművelésügyi államtitkár, aki ezeket mondotta: Dr. Bárányos Károly államtitkár: „Lnnék az országnak a g’azdatársadalom a pillére !66 Köszönöm az elnök ur szives üdvözlő szavait és meleg szeretettel köszöntőm báró Bánffy Dániel miniszter ur képviseletében és megbízásából is Erdély gazdatársadalmának a közgyűlésen megjelent igen tisztelt képviselőit. Mint gazda, nagyon jól tudom, hogy mennyi nehézséggel kell megküzdeni mostan a gazdának, túl az időjárás viszontagságain azokkal a korlátozó rendelkezésekkel is, amelyeket a nemzet jövőjének biztosítása érdekében a háborús nehézségek leküzdése céljából kellett életbeléptetni. A magyar gazda jól tudja, hogy ennek az országnak a gazdatársadalom a pillére, viszont annak is tudatában van, hogy ez nemcsak jogokat jelent, de súlyos kötelezettségeket is. Vállalja a gazda ezeket a kötelezettségeket, mert a magyar gazdatársadalom az áldozat vállalásában nemcsak az anyagi, de a véráb dozrban is mindig első volt. Csak azt kivárija, kéri és joggal követelheti, hogy egész évi fáradságos munkájáért részére a termelés költsége és valamelyes méltányos ellenérték biztosíttassák. „Az ország legfontosabb érdeke, hogy itt nyugalom é? fegyelem legyen“ A földművelésügyi miniszter ur viszont a maga részéről mindent elkövet, hogy a gazdát teihelő kötelezettségek teljesíthetők és méltányosak legyenek. Semmiesetre se legyenek olyanok, amelyek a termelést akadályozzák, hátráltatják. vagy egyenesen bénítják. A fölmüvelésügy. miniszter ur. a kormány minden tagja, de az egész ország a legteljesebb mértékben áterzi és tudja, hogv ennek a háborúnak sikere főképpen és elsősorban a mezőgazdasági termelés zavartalanságán és eredményességén nyugszik. Nem az győz ebben. a háborúban, aki csak a háború eszközeivel győz, de az nyeri meg véglegesen a
