Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-07 / 102. szám

X

58

oasZAOOYÜlÉS KÖNYVTÁRI Extern» BUDAPEST

Oraxááháítér Purittm*-.it

W

SZOMBAT 1143 májas S«

1 ;•• • ■ UjF

LXIV. évfolyam, szám.

Ara ao pillér

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I. em. Telel.: 11—09. Nyomda: Egyetem-ó. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056

«LAPÍTOTT®:

BA RT HA MIKLÓS

Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLAIAT** Rt. Kolozsvár. Elóíizetésl arak: 1 hór» 3.29 K» negyedévre 9.20, félévre 19.40, egy évre 36-30 P«

TÁRSADALOMSZERVEZÉS

Irta: ZÄTHURECZKY GYULA

(S)

(Z) Hát persze. Van társadalom. S vannak, akik szervezik. S vannak, akik engedik szervezni magukat! Sőt vannak, akik kizárólag azért vannak, hogy szervezzék őket! Ha a társadalomfilozófia magaslataira emelkedünk, akkor mindezzel kapcsolatban különböző terminus technicusokat használhatunk. Magyarul azt szokás mondani, hogy: kaptafa. (Saját kaptafa, kölcsön kaptafa, idegen kaptafa. Énre huzzuk rá a különböző bőröket, illetve szociológiai elképzelés alapján a különböző képleteket. £5 ha ráhúztuk, vagy legalábbis azt hisszük, hogy ráhúztuk, akkor kijelentjük: megszerveztük a társadalmat! Holott., jobb nem beszélni erről! Mert ugyebár, vannak szervezők és vannak szervezettek. A szervezők mind fiók Napóleonok, vagy epigon Hitlerek és kijelentik, hogy ők megszerveznek mindent. A szervezettek engedik szervezni magukat. Az eredménye ennek az, hogy több a szervező, mint a szervezett, A csonka országban kereken negyvenhétezer különböző szervezet élt s ezeknek száma 1938 óta nyilvánvalóan emelkedett. Holott bőségesen elegendő volna három szervezet. Egy a szellemiségnek, egy a munkásságnak, egy a földműveseknek. Még csak csúcsszervezet sem kellene és az ország máris meg volna szervezve. Ezzel szemben negyvenhétezer elnök viaskodik egymással, negyvenhétezer főtitkárral, legalább százötvenezer alelnökkel, néhány millió választmányi tagggal, ugyanazért, ugyanaz okból s azonos célokért.

Ebből természetesen nem lehet semmi. Érezték ezt hazánk kiváló elméi és miként a világháborúban, most is megteremtették az egyesületek egyesületéit. Mindennel számoltak, csak eggyel nem, ami pedig a lényeg: az emberrel. Az emberrel, aki elnök, alelnök, főtitkár, titkár, vagy legalábbis választmányi tag óhajt lenni. Az emberrel, aki Krisztus nevében testvériséget hirdet és együtt óhajt műkő dm i minden honfitársával, csak — mint ahogy azt Makkai Sándor mondta legutóbbi beszédében — azzal nem,, aki mellette ül. Mert a keresztény testvéri szeretet, kétségkívül kitörjed az emberiségre, azonban átugorja a barátot, a szomszédot, a mellettünk ülőt. Mert azzal kétségkívül nem lehet együttműködni! Azzal nem lehet testvéri közösséget teremteni! Kzeüetjük felebarátai nkat, barátainkkal ellenben életre-halálra viaskodunk. Ez már igy van és ezen bajos segíteni.

Segíteni különösen bajos, ha formalizmusokat alkalmazunk. Olyasmit például, hogy körleveleket küldünk zengőhangu felszólításokkal. Vagy beszédet tartunk arról, hogy szeressük egymást. Vagy összecső- ditjük a „vezetőket“ és ékes szólamok közepette közkatonáknak nevezzük ki őket. Vagy iveket iratunk alá (amit egyébként mindenki aláír) s nagybőszen azi mondjuk, hogy Íme,

megszerveztük a társadalmat.

A társadalom igen furcsa valami. Emberek összessége anélkül, hogy emberek egysége volna. Csoportok egymásmellieittisége, amelyek nem tűrik az alá- és fölérendeltségi viszonyt. Rétegek épülete, kezdet és vég nélkül. Acsarkodás, gyűlölet, indulatok kiélése: ez a társadalom. Vágyak, remények, hiúságok, kapzsiságok összessége: ez az emberi együttélés formája.

Nem szabad illúziókban ringassuk m agunkat. Társadat mat ténylegesen megszervezni csakis erőszakkal tehet. Kell az öümagában hivő, karizma ti kus ember, aki minden körülmények között, hiszi, hogy neki küldetése van. Ha ezt el tudja hitetni a tömegekkel, akkor meg is tudja szervezni őket. Ha ez nem sikerül neki, pojáca lesz belőle. Ha sikerül, mindaddig mögötte áll a tömeg, amig sikerei vannak. Ezek azonban ritka esetek. Történelmivé válnak vezető alakjai, kifejezik a kort, amelyben élnek s a hangulatot, amelyet megtestesítenek, de rendszerint megbuknak, hogy csak századokkal később ismerje el az utókor nagyságukat.

Mindez azonban csak filozófia, majdnem azt mondanám: mellébeszélés. Mert ugyebár arról van szói, bőgj’' meg kell szervezni a magyar társadalmait. Arról van szó, bogy a világ e szörnyű kataklizmájában egységre s ebből folyó erőkre tegyünk szeiá, melyek biztosítják létünket, hogy közhellyel éljek: további ezredéveinket.

Az Ellenzékben a jó multkorában felvetettük, a társadalmi problémákat s a kérdéshez nyilvánosan és nem nyilvánosan hozzászóltak egyesek. Sok bölcs tanács, szellemes megállapítás és okos eszmefuttatás akadt a hozzászólások között. Megoldást azonban egyik sem holott. Nem is hozhatott. Mert az adott körülmények közül kiindulva, semmit sem lehet újjászervezni. Amig azon bíbelődünk, hogy a szellem embereit illeti-e meg az elsőbbség vagy a gyakorlat embereit, addig nincsen megoldás.

Kétségtelenül vannak idők, amelyekben a leíróit szó: cselekedet. De vannak idők — s ilyen időket élünk ma —, amikor a cselekedet már csak ténylegesen tett lehet. Amikor nem cikkekre, beszédekre és elmefuttatásokra van szükség — amelyek egyébként. kétségkívül alapjai és kovászai minden jövendőnek —, hanem nagyon is egyszerű, de annál kézzelfoghatóbb tettekre. Amikor arra vari szükség, hogy minden köntörfalazás, ködevés és szellemi harc nélkül kimondjuk a valóságot, a ténylegességet, a megfoghatók *azt, hogy kinek mit kell cselekedni. Ha kimondjuk közérthetően. (Széchenyi emblemati- kus szavait, amelyek szerint a haza csak akkor lehet boldog és erős, ha minden egyes polgára azt hiszi, hogy az ő cselekedétől függ a haza jövője, vagy balsorsa.

Természetesen fölmerül most már a kérdés, hogy ennyi bölcselkedés után valójában mit kell cselekedni? A hevesfejüek nyilvánvalóan azt mondják, hogy „forradalmat“ kell szítani. A hüvösfejüek azt mondják, hogy meg kell termelni szellemi alapjait a jövendőnek. A középen állók pedig azt mondják, hogy nem kell semmit sem csinálni, mert az „Idő“ úgyis elvégzi a maga dolgát. Lényegében mind a báromnak igaza van, csak az a baj, hogy kizáróan együttesen van igaza. Forradalmat is kell csinálni, az ildlőt is ki kell várni s a jövendő alapjait is le kell rakni.

Hogy fogjunk ehhez a munkához? Semmi esetre sem úgy, hogy társadalmunk álképleteiből kössünk csokrot. Semmi esetre sem úgy, hogy a negyvenhétezer elnök fölé újabb elnököket nevezzünk ki. iSemmi esetre sem úgy, Rogy a szervezetlenséget, vagy ha úgy tetszik, tulszervezettsé- get tovább szervezzük. De minden esetre úgy, hogy jéghideg fejjel nézzünk szembe a kérdésekkel. Azokkal a kérdésekkel, amelyek a hazát, a nemzetet, a népet, az országot illetik. Minden esetre úgy, hogy világosan és közérthetően mondjuk meg azt, hogy miről van szó! Minden esetre úgy, hogy mindén egyes ember elé tűzzük ki a feladatot! S azt is egyszerűn: légy tisztességes, légy magyar, légy ember! Végezd a munkádat ott, ahová sorsod rendelt! Ha suszter vagy, készíts jó cipőt, ha hivatalnok vagy, nézd az ügyet g ne az aktát, ha tanár vagy, nézd a jövendőt s ne a jelent, ha katona vagy, légy csak katona, ha politikus vagy, légy az ország politikusa* ha pap vagy, légy Krisztus katonája, ha földműves vagy, ne akarj más lenni, ha munkás vagy akár anyagban, ai&r szellemben: dolgozz! Újulj meg erkölcsileg! Védd. önmagadat, családö- dat, tűzhelyedet s ezáltal az országot! Légy becsületes s egész ember, tudjál megbocsátani s ha kell, tudjál ütni. Tömörülj érdekképviseletedbe, légy szolgája önmagadnak, hogy ura lehess a hazának. Légy szerény, de méltóságteljes, tégy harcias, de lovag! Légy kiméi étién, de igazságos!

Lám, milyen egyszerű és évezredes parancsok ezek, melye kel, követ ned kell. S ha ezt Te, ember, magad megCselekszed, akkor megszervezted a társadalmat.! Akkor nem kell kartoték, nem kell titkár és főtitkár, nem kell akta, ilyen s olyan engedély, jóváhagyás, bankett, lakoma, túszt, közgyűlés, választmányi gyűlés, igazgatósági tanács, mert akkor meg vagy szervezve. Egyszerű formák között, gyors végrehajtással s még gyorsabb cselekedettel. Akkor nép vagy és nemzet, mely egy húron szól, ország vagy és birodalom, erő és méltóság, mely megtalálja a. helyét a nap alatt.

Persze, sok minden nyűgöt és terhet le kell vetni ezért. Mindent el kell dobni magunktól, ami ellenkezik az emberséggel. l)e ha ez sikerül, akkor a tekintélyt nem csinálják, hanem a mélyből fakad, akkor harcra nem. uszítanak, hanem küz- desz magadtól, akkor össze tudod egyeztetni a szeretet legszentebb igéjét a farizeusokat kiverő korbácscsal!

Egyszerűsíteni kell a dolgokat. És a szellem feladata, hogy egyszerü- sitsünk. A gyakorlat feladata, hogy végrehajtsa az egyszerüsitést: porrátörjön mindent^ ami az egyszerüsi- tés ellen vari, elnökökkel, főtitkárok-! kai, titkárokkal*, választmányi tagságokkal, mondvacsinált méltóságokkal s mondvacsinált hiedelmekkel egyetemben. Csak az egyszerit szavakat kell megtalálni.

ß melyek ezek az egyszerűi szavak? Magyar vagy? Úgy nincs tovább vita felette! Ember vagy? Senki sem kételkedhet emberségedben! Ez vagy amaz a foglalkozásod? Tisztelettel hajlik meg előtte mindenki! IS további problémák nincsenek is. Mert ha magyar vagy, ember vagy s dolgozol, akkor tagja vagy a társadalomnak s a társadalmat, mely ilyen egyéniségekből áll, talán már meg sem kell szervezni. Az önmagában szervezett. Annak nem kellenek formalizmusok, üvöltő tósztok >s lendületes beszédek. Az megtalálja önmagától az együttműködést. Annak nincsen szüksége propagandára. Annak nincsen szüksége kinevezett vezetőkre. Annak nincsen szüksége „szervezőkre“. Annak csak arra van szüksége, hogy higyjen önmagában és a jövendőben! Annak csak arra van szüksége, hogy higyjen egyetlen vezetőben, egyetlen hitben, egyetlen múltban. Vezetőben, aki meri vezetni a kiválóikat, egyetlen hitben, amely megingathatatlan s egyetlen múltban, amely alapja a. mának s a hóin ap u t án o k n a k.

Persze, az ilyen ideális elképzeléseket sok minden, gátolja abban, hogy megvalósuljanak. Negyvenhét- ezer elnöknek, ugyanannyi főtitkárnak s másfélmillió választmányi tagnak le kell mondania a „közméltóságról“. Le kell mondania arról, hogy mások hajbókoljanak előtte s arról, hogy a maga kicsiny szemétdombján szuverén lehessen.

De érette kap egyebet. 8 ez az egyéb nem megvetendő. Ez az egyéb a nemzet jövendője! Mondjuk igy: a magyar jövendő! Az a jövendő, amely bizonyára nem lesz olyan szép, mint ahogyan kipingáljuk magunknak, de magyar lesz és jövendő lesz! Amelyben egyesek, bűneit nem általánosítják s ennélfogva egyesek bűnei miatt nem törnek ki társadalmi osztályok és rétegek között harcok s nem szakadnak áthidalhatatlan szakadékok.

Egyenlőség, testvériség, szabadság, bizony csak illúziókat fed. De igenis, ezen a nyomorult sártekén is el lehet érni azt, hogy az ember legyen méltóságteljes lény. Isten képmása és ha különbség is van ember és ember között, lényegében mégis min- denekíöiött ember lehessen! Igenis