Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

6

r.î.t.r,NZf:ir

1 B 1 2 májú» I.

A régi 1 létsávos magyar lobogó

Irta: Széli Sándor dr.

Mattá:. király v űlruhéiuk ötszá/.ulik év- forduiója alkalmából, mint köztudomású, Kolozsvár 1*143 március i'-cn rendkívül dicseiéi remélte stiluscr/ckkcl a luroms/mü nemzet: lobogók mellett .t jubileumi ünnepségek tartanul.» a Hunyadiak korában használatban volt - eredetileg pedig a/ Árpádok családi jelvényéből kialakult régi in'-'sazoj ni.igyar lobogókat o Hunyadi Mátyás királyi •tandárjait is felhasználta a varos főterének dis/iteseie. Hasonló lobogókkal disziietrzk a n '.•z,\ nemzeti királyunk szülőházát is. ki rá Ív halálának évfordulóján ápril;. .a — pedig ugyanezek a lobogók félárbócon izl- képezték a nemzeti gyászt. Í z az. újszerű lobogódé:.-. a maga történelmi levegőjével töltésén meglepő frissességet és szépséget hozott u kolozsvári főtér hangulatába. r A mai nemzedék már kévéssé ismert ezeknek a régi iétsávos magyar looogoknak eredetét és összeállításuknak magyarázatát, amiért is nem tartjuk érdektelennek az. alanti útmutatásokkal szolgálni.

A zászló, a lobogó és a cimerpajzs tulajdonképpen egymással összerüggő heraldikai jelvények. Ennek következtében a z.is/lo es lobogó (kürtkendő) rajza, beosztása és sxine mindig megegyezik a cimerpajzs rajzával, beosztásával és színeivel. Maga a zászló és lobogó közötti különbség a kendő felfüggeszt -sí módjából adódik. Antig ugyanis a zászlót rudhoz erősítve kézben hordozzuk vagy (ko csira) kitűzzük, addig a lobogót kötél segítségével őriára (árbocra) vonjuk fel és pedig a gyász jeléül vagy haláleset alkalmával mindig csak félig (félárbócra). A kűrtker.dő é> függöny (labarum) felső szélénél fogva függesztendő tel, mig a zászló és lobogó a belső (heraldikai jobb) szélénél fogva.

Eleinte csak lovagoknak és lovagi testületeknek voltak heraldikai jelvényeik (címer, zászló és lobogó). Jogi személy és pediş város részére nálunk a legelső cimeradomanyo zás csak 1369-ben történt, amikor is Nagy Lajos királyunk Kassa városának megengedi, hogy cimerpajzsán és zászlaján király, jelvényeit örök időkig viselhesse. Ezért Kissa városi lobogója ma ás vörös és fehér savakból és a betoldott sárga liliomos kék tagból áll.

A középkori jogfelfogás szerint a rév és a Yegnttm fogalma még egybeolvadt, vagyis az, állam hatalma egy volt a király hatalmával és ennek következtében a király jelvénye volt egyben az. állam jelvénye is. Ezért a legtöbb történelmi fejlődésü országban az illant ebnere és lobogója az első uralkodó családi cirríerével és ennek megfelelő lobogójával egyezik.

Magyarországon is, ahol a heraldikai jrl- vények használata a XIII. száz .ul elejétől kezdve* mutatható ki, az első királyok X pedig a/ Arpáilluv/i királyaink személy1, illetve családi jelvényéi váltak az. állam, illetve ;< nemzet jelvényeivé.

A legelső Árpádházi jelvény a Hl. Béla nagy királyunk által //yo táján első tízben hasznait magyar kettős kereszt, amelyet hisz- toriklisaink sokáig tévesen Szent István apostoli keresztjének tartottak. Az újabb, főkéit érmeken alapuló kutatások szerint azonban az apostoli kereszt mindig egyes kcrc.zt volt és az. az. még ma is •— a trug) ír kettős kereszt ezzel szemben i magyar nagyhatalmi állás jelvénve volt III. Béla és IV. Béla királyaink '.dejében és mint ilyent has/.n iha azt Nagy Lajos és Mátyás király is. Lz a jelvény vörös alapon lebegő fehér kettős kereszt ma is leginkább birodalmi eszménk jelvényének felel meg. Némi módosítással mai állam- ciineriink hatfélén is megvan még. Az eme jel vén ven alapuló birodalmi lobogó vörös volt rajta a lebegő fehér magyar kettős kereszttel.

A másik Árpádházi jelvény vörös cs fehér sávokból áll. Legelőször Endre király 120z. évi aranybullájának pecsétjein fordul elő. A sávok száma eleinte váltakozó, mivel egyéni cimet volt és az egyes királyok egyénileg állapították meg a sávok számát. Általánosságban azonban a hét sáv az uralkodó, amely hét sávban a nemzeti hagyomány a hé: honfoglaló törzs jelképezését látta és ezért ezt a jelvényt elein» a honfoglaló magyarság, majd pedig az. egész, magvar nemzet jelképe* zésének tartotta. Az Arpádházi királyaink idejében a sávok oroszlánokkal, illetve len* p.írdokkal voltak megrakva, Ezeknek a leopárdoknak, népiesen oroszlánoknak a szína is váltakozó, általában azonban itt is a h’t szám (2- 2 j-2 j-i) alakult ki, amelyben a régi nemzeti hagyomány a lsét hon ••yla1í hadnagy (Árpád, Tétény, Riód, O>ul, h'cud", Tass és Huba) ábrázolását látta. E'ht b-a Arany János még a XIX. század Jerekán ■is egyik Mátyás király ünnepségeiről «zóló balladájában:

Ott bárom ezüst csile, szép vörös mezőien, Látszik, hogy piros vér megöntözte héven. De a hét oroszlán nincsen immár közte,

(Hct magyar vezérünk) mint egykor időben.

Szalonta, / <*>^j.

Az Árpádok zászlai tehát hétsávosak vol tak cs ugyancsak hétsávosak volrak — a fennmaradt zászlók tanúsága szerint a

KÜLFÖLDI ELBESZÉLŐK

ZORD NAPOK

Irta; BRUNO BRE HM

„Zord idők: sziklaszilárd emberekre van szükség“ •— mondja az őrnagy. Kérdezem, azért néhanapján egészségesen, nevetni csak szabad. „Csak a saját felelősségére“ — feleli az őrnagy. ,

Vállalom a felelősséget.

Este volt és Thermopylét ostromoltuk. Alattunk feküdt a koranyári, a déli napsugár leheletéből bearanyozott sikság. Keleten szelíden csillogott a tenger, amit itt most először láttunk. A katlan mélyéből idehallottuk az előnyomuló páncélosok csörömpölését. A kisváros: Lamia, akár egy kccskenyáj, úgy kapaszkodott világos házaival a meredek domblejtőn fölfelé. Magasan, egy nyitott erkélyen ültünk, türelmetlenül, hogy meg kell-e még támadjuk az angolokat. A szürkület gyorsan jött. Arrább, a katlan déli részében az angolok bombái a thermopylei utón keresztül vágtak, a magasságban ragyogtak föl, a felhő fátyla mögött. A fiatal rajnai hadnagy, hogy honnan szerezte váratlanul a két üveg rajnai bort, nehéz kitalálni. Hűtés nélkül kerültek az asztalra, erre már idő sem volt.^ A görögök gyantázzák boraikat, hogy megóvják az erjedéstől, számunkra szokatlan az ize. De ez tiszta bor volt. Magasba emeltük poharunkat, de nemcsak a bor izét ittuk, hanem egészen közel éreztük magunkhoz. az otthont, a hosszú századok hatalmas munkája jutott eszünkbe, amikor ittunk, az otthoni asszonyok szőkeségét is mintha meg- lizleltük volna, a gyermekek, az erdők, az otthoni felhők árnyéka mind itt voltak velünk, körülöttünk ebben az idegen éjszakában és most tudtuk meg igazából, hogy mit jelent a haza, a hazaszeretet. Ittunk, hogy szerencsés legyen a következő nap is és egymásra néztünk, szótlanul.

Athéntől délre egy ösvényt kellett felkutatni. Ezen át kis faluba értünk, melyben még nem járt német katona. Homeros és He- jrodotos nyelvén sehogysem .tudtuk megértetFordította; MIHÁLY11 JENŐ

ni magunkat. Tehát egy görlitzit ide! Majdnem mindegyik görög faluban akad egy-két világháborús katona, a központi hatalmakhoz átpártolt görög hadosztályok tagja, akiket Görlitzben internáltak s kellemes emlékük van Németországról. Amig csak megjött a görlitzi, a kis téren egymás hegyenhátán nyüzsögtek az emberek, gyermekek állták körül az autónkat. Ozmánképü rendőr került elő, szétkergette a bámészkodó, ijedt gyermekeket, csak a kiváncsi felnőttek maradtak. Az ozmánnak előttük nern nagy te* kintelye volt. A tizéves kislány menekült a leggyorsabban, félelem és kíváncsiság között ingadozva leselkedett nagy, sötét szemével, bájos, mosolygó arcával az egyik kapuban. Kiszálltam a kocsiból, elleptem a falusiak bizalmatlan tekintete előtt, néhány pénz la»' hot adtam a kislánynak. Sietősen blúzába rejtette, eltűnt a házajtó mögött.

A görlitzi végre megérkezett, de inkább akart, mint tudott útbaigazítást adni, 1 Jégén nyelvet könnyen elfelejt az ember. Hogy az ut merre vezet, csak megtudtuk. Megmond tűk, hogy néhány óra múlva visszatérünk s már porzott is az autónk.

Az utat megtaláltuk, aranysárga szántóföldeken robogtunk végig, szorgoskezü földművesek arattak. A pásztorokkal ürüpecsenyét ettünk. Ürültem, hogy visszautazunk a fa- duba, hogy a vig kis leánykát újra láthatom. Milyen szép, hajlékony és şyorslabu volt, mintha most is magam előtt láttám volna.

Visszakerültünk a faluba, a tér tele emberekkel. Az álldogáló, váró embertömeg közepén — alig mertem arra nézni, kezében hatalmas virágcsokorral a bájos leányka állt. De hogy kicsinosítva. Szép hollófekete haját úgy kisütötték és agyonfodrozták, hogy olyan volt, mint egy néger törzsfőnök. A könnyű, szakadt mosóruha helyébe rikító nagy Csokorral ékesített undorító külvárosi ruhát adtak rá, karcsú, barna lábára méregzöld harisnyát húztak csak na?v szeme v:1 lunyadiak korában és a Rákócziik idejében használatos magyar nemzet zászlók is. Az Árpádok hét ívó. (négy vörö- siv között futó három leher pólya) zászlaját az Anjouk, illetve az Anjouktól származó királyaink,, egy fehér sávval és egy három sárga liliommal megrakott kéks/inü taggal bővítenék. Ilyen zászlók láthatók a Kálti Márk-lcle Képes Króivika festett miniatűrjein is, amciy MH* ben készült. Ilyen királyi jelvényeket adományozott Nagy Lajos király Kassa városának. Ezért \an Kassa városának ma is használatban lévő zászlaján fehérrel kezdődő nyolc sáv, bővítve a liliomos kékszinü faggal.

Zsigmond király idejében és a Hunyadiak korában lendült fel ismét a lovagkor és ekkor élte fénykorát a heraldikai jelvények használat a. Hunyadi Mátyás pénzein és érmein szereplő címerei kétsávosak. Ugyancsak hétvörös és fehér sávot mutat a Hunyadiak korabeli magyar nemzeti zászló is. Az ti veti vörös savval kezdődő és vörös sávval végződő, tehát művészi egységet alkotó nemzeti jelvény a fejlett esztétikai érzékkel biró humanistáknak, akik Mátyás király udvarában az efajta alkotásokat irányították, valóban a leginkább megfelelhetett.

A Rákócziak idejében is hétsávos volt a régi magyar nemzeti zászló, amint az a Magyar Nemzeti Muzeum történeti tárában Fennmaradt egyik egykorú nemzeti zászlóval ős bizonyítható. Utoljára ezt a kétsávos mi* gvar nemzeti zászlót II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején használták és az okker a nagymajtényi síkon hanyatlott le a magyar szabadsággal együtt, amikor is a kétfejű *e- kete sas sárga császári zászló lepett helyébe, amely nek helyét azutan 1843-ban a p ilgári szabadság jelvénye, a trikolór foglalta cl. A régi sávos jclvénv nemzeti, illetve orsr.igc:me- riinkben azonban mindvégig fennmarar.ult. A sávok száma a cimcrpaj/son a múlt században mar kilenc es peoig sörös alapon négy feliér pólya.

Ekkor ugyanis a népies eimcmiagyarímt

már a négy magyar foly ó. Duna, Tisza, .Dráva, Száva — ábrázolását vélte felfedezni a fehér sávokban és ezért bővítette a címert ennek megfelelően Ezt a népies cimernu- gyar.ízAtut a heraldika tudománya azonban egyáltalán r.em fogadta el. Egyébként is — ha a fehér sávok valóban térképszerűen folyókat jeleznének —* azoknak zöld és nem piros mezőben kellene futniok.

A magyar állami címer legutóbbi rendezésénél (iS67 es 191 y) az Anjoukon emlékek vétettek figyelembe ^Csánki Dezső dolgozatai szer nt) és ennek következtében a nyolc sálágitott és élt szomorú arcában, mintha pa* naszkodott volna a pompázatos frizura, az elárult gyermekkor miatt. A szegény gyermek balián a kövér ozmán rendőr, jobbján a fontoskodó görlitzi páváskodott és súlyos szavakkal tolmácsolta a falu legbensőségesebb köszönetét és csak háláról és köszönetről tudott hadarni a hét gyermekével a fogadtatáson megjelenő kövér asszonyság is, aki rikácsoló hangjával a görlitzit minduntalan félbeszakította. A tömeg mély bólintásokkal helyesek. A görlitzi szónoklata, az asszony rikácsolása után hatalmas tapsorkán ztidult ránk. Gy'ors mozdulattal elvettem a virágcso- kort a kislány kezéből, a szónokkal kezet- szoritottam, barátságosan intettem az asszony és a tömeg felé, a gépkocsiba vágtam magam s arra lelkesítettem a vezetőmet, hogy minél gyorsabban elkerüljünk innen: a sok köszönetből és hálából bizony elegem volt.

Előnyomulunk Oroszországban. Amikor a vasútvonal mellett utazunk a hatalmas őser* dőltben, a vezetők fenyőfagallyakat tépnek a fákról, azzal rejtik el a kocsikat légi figyelés ellen. Később ledobálják a leplező ágakat. A tehervonat átgurul az összenyomott, szétzúzott ágakon, a pici, zöld tüskékből kellemes illat árad, hogy vígan érzem magam, örülni tudok. Ha most is, hónapok múlva, tenyeremmel összemorzsolok néhány fenyofalevel- két, behunyom a szememet, távol az erdőktől és azoktól a napoktól, magam előtt látom a végtelen orosz sivatagot, a csodálatos őserdőket, a buja bokrokkal keresztiil-kasul nőtt földeket, a sötét, komor tavakat, a vakító, fehér vizirózsákat, a kákabokrok .integető legyezőit. A végnélküli ország elnyeli a hadosztályokat, ott elől, az ellenség felé keskeny fátyol látszik csak. Egy zászlóalj harcvonalához érkezem, a hadsegédhez, a többi tisztek elestek, megsebesültek. Szuki-Pukihoz voltunk közel, ahogy tábonökunk Velikiic-Lukit nevezte, az Orosz nevet nemigen tudta megjegyezni. Kérdezem a fiatal főhadnagyot, hogy áll tartalék dolgában, erre rámnéz. jókedvűen, mosolygósán, úgy válaszol; „Tartalék? Hátul csak a jó Isten lovagol“. A tábori papra gondolt. Ezt a katonaszólást nem hallottam eddig és nevetnem kellett a fiatal tiszt k:íe’'*'T '-‘''m.. ahor > ezt mondta, a nehéz

vöt mondották n Icghclya.eübnek. i la nemi ak az Anjouk korabeli emlékeket és in-im al

unn i pajzsokat, hanem lóként érmeka, pees-’ teket és zászlókat is alapul vettek volna, ezeknek egybevetéséből könnyű szerrel megállapítható lett volna, miszerint a hét tagra osztott cimerpajzs fenntartá a a leghelyesebb. Sőt igen szép év hagyomány t /telő intézkedés 1 ett volna a hét sávon a hét leopárdot (oroszlánt) is felújítani, amelyek az Anjouk korában kimaradtak a dinerből Birodalmi jelvényünket a magyar kettős keresztet pedig, úgyis mint régebbit és előkelőbb jelvényt az előkelőbb heraldiai helyre .1 jobb mezőre kellett volna helyezni, ere 1]éti ábrázolásában, vagyis lebegő helyzetben.

A népies, de szakszerűtlen cimermagyará- zat alapján a négy folyó jelképezését szem előtt tartó cimerrcndtzesscl szemben tehát helyesebb lett volna az ősi nemzeti hagyomány alapján rendezni a magyar állam címert, amely hagyomány szerint a hét áv a hét honfoglaló törzset, a hét oroszlán pedig a hét honfoglaló vezért jelképezi.

Az eme Árpádházi ebneren alapuló régi hétsávos magyar lobogó 17/1 óta a mult évben szerepelt először ismét a magyar nyilvánosság előtt az. akkori történelmi jubileumok alkalmával a Történeti Kiállítás csarnokai előtti őrfákon. Az orsz.ág fővárosán kívül ebben az esztendőben ugyancsak nevezetes történelmi évfordulók kapcsán már vidéken is, a Hunyadiak cs a Rákócziak ősi magyar városaiban is örömmel szemlélhettük régi, dicsőségünknek ezeket a szépséges jelvényeit, amelyeknek látása erőt sugároz belénk cgv szebb és boldogabb magyar jövendőbe vetett hitünkhöz.

Pedig tavasz fő...

Mező, meg dermedt és fekete a tested. Irkele, fekete.

A könnyű szél még nem borzolja selymed Pedig tavasz Jő.

Fekszel aléltan, bénán kiterítve.

Hó és jég megcibáltak.

Az eleijei is megállt benned.

Mintha halálod órája Jönni?.

Pedig tavasz jő.

Fekete tócsák és hideg, vad göröngyök, arcodról elsimulnak.

Nemsokára zöld vetés lobog.

Szemed kics-lían az arany márciusi napra. Gólyahirrel és álmokkal tiizdrled fel kontvod.

Gólyaliirrel és álmokkal, mint az ember.

Mint a szegény űzött lélek.

Mező, mező!... és őszire telerakod az életed keresztlel.

BARTALIS JÁNOS.

helyzetet is egy pillanat alatt derűsebb színben láttam.

Alighogy Afrikába értem, már tanácsolták is az öreg afrikai bajtársak; „Csak arra vigyázzon, hogyan álhtja fel a sátrát. Védekezzék legalább a homokfúvás ellen, mert ha cső jön, pedig ez valószínűtlen ilyen melegben, mikor ilyen világos, tiszta, felhőtlen az ég, de jön, biztosak lehetünk abban, hogy eső lesz. Úszkálni fogunk, mint az egerek és a sátor is velünk“.

Hallgattam a figyelmeztetésre, sátramat csak akkor állítottam föl, miután az égbolt minden egyes ráncát a szürkés, homokos talajról behatóan tanulmányoztam.

Éppen utón voltam, amikor a homokvihar megjött, 'bemenekültem egyik bajtársam sátrába. Nem láttam semmit sem, sürü homok- köd borított be mindent, finom porhomok lepte el a szememet, az orromat. A sáror- falak lobogtak, de állták a sarat az erős szél ellen is. Zuhogni kezdett az eső, a viz ömlött minden oldalról, a sátorléceket meg kellett támasztani, hogy össze ne essenek. Az én sátram a tengerparton volt, gondolatban le is mondtam róla. Amikor az eső csillapult, az egyik autóval odacsuszkáltam. Csodálatos. Egy őrmester menekült belé, hogy a zivatar ellen védekezzék. Megilletődve bújtam sátramba, az én kedves, afrikai hajlékomba.

Az eső elállt, keresztülmentem a táboron, hogy megállapítsam, mi kár esett. Bajtársamat, aki nyomatékosan attól óvott, nehogy sátramat a sivatag egyik völgyébe helyezzem* sátrastól együtt magával vine a víz ereje, minden józan előrelátás ellenére sem volt képes a három bőségesen termő fügefától megválni, melyek ott álltak sátra mellett s arrébb költözni. Az olasz osszekötötiszt sátrából aztán semmi sem maradt meg, eltűnt a sárban. Az olasz főhadnagy tanácstalanul állt előtte s azt sem tódra, hogy most dühöngeni, vagy inkább mosolyogni lenne érdemesebb.

A reggeli napsugár tündöklőit a tisztára- mosött világban. A tenger fölött darvak szálltak ékalakban. A pacsirtákat meg mintha láthatatlan kéz markolta volna meg. a magasságba dobta őket, trilláztak a kék levegőben. Sókszinti lepkék szállingóztak és a sürü cserjék körül és a nedves homokbuckákon az. esőtől mígázratott és előhívott piros-