Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)
1943 május 1. ELLENZÉK r Az értelmiség tanultsága kólát, a nők közül csak n.8 százalék. S a férfiak között mindössze 16 százaléknak s olt az érettséginél kevesebbet tevő iskolázottsága, a nők közül ellenben ezeknea aránya 56 százalék, vagyis amíg csak nőimen hatodik férfitisztviselőnek nem volt érettségije, a nők közül csak minden másodiknak mit. Olyanok, akiknek végzettsége meg a négy középiskolát sem érte el, a férfiak között is akadtak, mégpedig minden száz közűi 2.3 száza lék, vagyis minden 43-ik, a nők közül ellenben 16.2 százalék, azaz minden hatodik. A nemzet kulturkincsének .egnagyobb hányada ésZermt a szorosan vett érc hmség és a közigazgatási réteg birtokában van Az utc.Kó trianoni népszámláláskor, lojo-bi. mintegy A nők az értelmiségi munkában A nőknél az arány még Címei is élesebb: azok közül az egyetemet végzett nők közül, akik önálló pályákon maradtak, szintén körülbelül a felerész tartozott az értelmiségi szabad pályák dolgozói közé, azok a nők ellenben, akik a legmagasabb képzettség birtokába jutottak és tisztviselőkké lettek, majdnem kivétel nélkül mind a közszolgálatban helyezkedtek el; 1369 egyetemet végzett önálló nő közül 755 tartozott a szabad értelmiségi pályák dolgozóihoz, 4/28 Ugyanily végzettségű tisztviselőnő közül pedig 4590 dolgozott a közigazgatás és a szabad értelmiségi pályák alkalmazottai között. A többi :11a- gánfoglaikozások pedig ebben az időben még mondhatni egyáltalán nem fedezték fel a főiskolai végzettségű nőket munkaerőkül. S ha az önállóak rétegét még tovább elemezzük, akkor kiderül, hogy a statisztika szerint ugyan valóban mintegy 12*500 főnyi főiskolai és egyetemi végzettségű kereső maradt a közszolgálaton és a szabad cstelmiségi pá- j lyákofi kivül a többi önálló paiyák számára — csakhogy ebből a számból 8$oc nyugdíjas volt. Ezeket a statisztika pnállóaknak veszi* Oktatásügyünk feladata Nem nehéz lemérni, hogy amikor ezek a felek a társadalmi feladatok végzése során egymással szembekerülnek, — melyik részért lesz a siker. 'Hogy a közigazgatás képzettségének színvonala ilyent magas, azt joggal vehetjük mértékül közigazgatásunk színvonalára nézve. De hogy az önállók sorából a magasfoku végzettség ilyen nagvön alacsony, 'az nem egyeztethető össze tudatos nemzer- politikávaí. Mindeddig középiskolai és egyetemi oktatásunk csak olyan keretek között dolgozott, mintha célja egyenest az lett volna, hogy ä közigazgatást és a szabad értelmiséget lássa el megfelelő mennyiségű rőis- kolai végzettségű dolgozóval. De a kereteket ezen a határon messze túl kell bővítenünk: a közigazgatás színvonala magasan meghaladja a termelő pályákét és a termelő pályáknak ehhez a színvonalhoz fel kell fejlődniük. Erre elegendő biztatást adhat az, hogy a termelő pályákon is csak ott fejlődtek nagyra a vállalatok, ahol a vezetés munka körét a tisztviselő réteg, vagyis az egyetemi és főiskolai végzettségűek vették át. Olyan őstermelésnek, ahol a botos ispán a munka vezetője, nem lehet lendület. Olyan iparban, I székelyföldi „tizes rendszer“ 75.000 dolgozó férfi közül, akinek egyetemi vagy főiskolai végzettsége volt, Z\.coo volt önálló, ami pontosan cgyharmndr\>z, a többi nagyon kis kivétellel tisztviselő. De az önálló értelmiségnek majdnem a fele, 1200 fő az értelmiségi szabad pályákon működött, tehát abba a csoportba tartózó an ehet a szorosabb értelemben vett értelmiséghez soroztunk s melynek adatait itt idézzük. A 49.000 egyetemet végzett tisztviselő közűi pedig 33 ezer tartozott a kó/igazguai és szabau értelmiségi pályák szemclyzvténez. Vagyis az önálló értelmiségnek a fele, a tíjztviselőknek pedig a kéthn; madresze tározót hivatása szerint is a közszolgálat és a szabad értelmiségi pályák dolgozó karához ,nem vehetvén őket alkalmazottaknak, mert hiszen többé valóban nem azok. E'e* ez azt jelenti, hogy a 75.000 egyetemi és főiskolai végzettségű hazai férfi dolgozó közül mindössze 2300 főt találunk az őstermelés Önállói között — részben nem is önállóként, hanem segitő családtagként — és nem többet, mint 1885 főt a bányászat, ipar, kereskedelem, közlekedés, hitel és biztosításügy Önállói sorában. 580.000 önálló gazcia közül tehát csak kétezer végzett főiskolát és egynegyedmillió önálló más vállalkozó közül nem egészen kétezer. Az őstermelésben 240 önálló férfira esik egy főiskolai végzettségű, a vállalkozásnak azokban az ágaiban tehát, amelyek az őstermelésen kivül esnek és az ország gazdasági eleven erejét megadják, fejlődésének lendületét szolgáltatják, az á Ital áros életszint emelésén dolgoznak, minden 128-ik önálló férfi és minden kilencedik tisztviselő végzett magasrendü iskolákat, a szabad értelmiségi pályákon ellenben csak minden tizediknek nincs meg az egyetemi végzettsége s a tisztviselői kar férfi részén pedig minden másodiknak megvan. ahol az önálló férfiak sorában 173.000 vállal kozó közül mindössze ezer főnek volt főiskó- lai végzettsége, ellenben 156.000 főnek még négy középiskolája sem volt; ahol tíz önálló közül még egyetlenegy sem akad egészen, akinek iskolái az elemi mértéket meghaladnák, természetesen nem kereshetünk sem alkotó, sem szervező erőt. Közoktatási politikánknak meg kell gondolnak hogy az életszint semmi más, mint al kaim azott kultúra és eszerimit kell újjá alapoznia egész működését. Az őstehetségek ho rabol ki kell lépnünk, ez legedsőrendü nemzeti létérdekünk. S a magas képzettségű magyar értelmiségnek és magyar köztisztviselői karnak nem lehet szebb feladata annál, minthogy most már az egész magyar termelő szerve zetet a saját maga kulturális szintjére igyekezzék felemelni. Azt, hogy az értelmiség minden kultúrát megkapott, amit csak a nemzet eddigi ki tudott termelni, még tudott őrizni és nemzedékről nemzedékre tovább halmozni: semmivel mással nem szolgálhatja meg, mint azzal, hogy ha ezt a dolgozó nagy tömegek szárpára igyekszik továbbadni. MÓRICZ MIKLÓS ár. (STUD.) Az 1930. évi népszámlálás anyagának záró kötete csak nem nagyon régen jelent meg s bár ágy a benne iogialt adatok olyan állapotokat mutatnak, amelyeket tizenhárom évvel ezelőtt állapítottak meg, mégis nagyon érdekesek. Az a régi mondás, „saltus non datur in natura“, a statisztika segítségével egészen nyugodtan azzal egészíthető ki: ,,ttcc in societate": sem a terntés/.ei* sem a társadalom nem ismer ugrásokat. A fejlődés egyenletes, a változás csak amak meglepetés, aki rábizta magát benyomásaira és nem figyelte a statisztika számav. át azokat a folyamatokat, amelyek a társadalmak mélyén alapozódnak meg és készítenek elő uj társadalmi alakzatokat. Ela a scatisztrka egy évtizeddel ezelőtt megmérte cgv rétegnek a belső szerkezetét, akkor ez a réteg igen ki csíny eltéréssel ma is olyannak fog mutatkozni, mint akkor s igy a régi tanulságokat szabad a mai helyzetre alkalmaznánk. Az értelmiség rétege bámulatraméltóan ismeretlen a közvélemény előtt. A népi rétegek megismerésére több gondot s Ordítottunk, mint azéra, amelyiknek tehetségétől és odaadásától az egész nemzet sorsa függ. Anélkül, hogv elhanyagolnék a népet, am ért minden történik, szükséges, hogy megismerjük a többieket* a felsőbb rétegeket is. És ebbői a szempontból nagyon fontos ez a népszámlálási zárókötet, mert olyan részleteket közöl az értelmiségi rétegre vonatkozóan is, amit semmiféle közvetlen szemlélet alapján nem állapíthatnánk meg róla. Az értelmiség megoszlása A közszolgálat és a szabadfoglalkozású ér telmiségi réteg !930-báfi összesen 204.coo főnyi keresőt ölelt fel* de ezek közül csak 138 ezer volt értelmiségi foglalkozású. A több; altiszt volt és szolga, vagy legénység. Bár ebben a rétegben vannak önállóak is — örvösök, mérnökök, lelkészek és még mások — mégis kétségtelen, hogy mikor az ország értelmiségét elsősorban a körülbelül egyn^gycdnülbö főnyi tisztviselő alkotta, annak ez a majdnem 140.000 főnyi értelmiség nagyon is lényeges része. Érthető, ha értelmiségünk színezetét fő ként éppen a közszolgálat és a szabad értelmiségi pályákon működő elem adja meg. Annál is inkább, mert ez majdnem egységes töm bőt alkot a társadalomban, a többi értelmi seg ellenben nagyon is vegyes foglalkozási ágakban és egymástól elszakított munkábelve- ken oszlik meg és osztja meg erc’ét. A 138.000 főnyi közszolgálatban és sza bad foglalkozásokban dolgozó értelmiségből kereken kétharmadrész volt férfi és egvhar- madrész a nő. A férfiak műveltsége jóvaí magasabb volt, mint a nőké; a férfiak közül 40 százalék végzett egyetemet vagy más főiskék virágok kandikáltak elő, Mint öreg * .taromok, olyanok voltak a tenger szélén kiemelkedő szikladarabok, habzott a nyugtalan tenger, messze elhallatszott egyenletes mozgásának zaja. A szárazföldről atható illatot fújt ide a gyönge szellő. Az utolsó felhők is eltűntek, mélyen lógó tagokkal dél felé. A tengerpartra ültem, gyönyörködtem a felüdült, lehűlt délutánban. Elozzám lép az autóvezetőm, egy müncheni üveges, rámutat a vadul habzó hullámokra, azt mondja szakértelemmel: „Jó kép lenne ebből, festőművész kellene ide; afrikai hullámverés!“ És milyen szépségeket, milyen örömöket találunk most otthon, Sziveringben, nulvek a zord napok kemény emberen felvidítaná, felüdítené? A mezők még szürkék, a rügyek feszesek, de a kertajtón túl a legelő már Zöld és olyan lágy, hogy az ember legszívesebben megsimogatná. Az ibolyák illatosak, fehér virágok pompáznak és amikor este levetem ,1 kabátomat, az fiistszagu a száraz avar, a le- vagott agacskak tüzének füstjétől. Olyan megnyugtató, olyan pihentető ez a kis tűz a fáradság után. f A bokrok rtyesegetése közben olyan buzgó- sag lesz urra rajtam, hogy ágról-ágra haladva ollóm szünet nélkül, pontosan úgy nyelvel és feleselget, amint ezt már gyermekkoromban jókedélyü borbélyoknál csodálkozva láttám. A minap estefelé egy magas, fiatul szakasz- vezető látogatott meg és éppen a kerti tűz ejesztgetésénél talált, A tél folyatván a kerítés feldőlt. A tűz kicsi es kialvoban volt, mellette néhány karó, keritésdaráb, melyeket vendégem azonnal buzgón a tűzre hajított. Aztán leült mellém és némán a tüzbe nézett. „A keritest eltüzelni" —- mondta kis szünet után „ezt Oroszországban tanultuk“. Néztük, figyeltük az elhúzó és a szürkületben eltűnő füstöt és a bajtársakra gondoltunk* azokra, akik kint vannak, azokra, akikre minden pillanatunkban gondolnánk kell, akiknek ezt az írást is küldöm, forró üze- nettel. Mert ahogyan az ő szivük otthon van a földjeikén, a hazaikban, a kertjükben és a munkahelyükön, Úgy maradt á mi szivünk IS kint náluk, úgy vágyódunk mi is utánuk, a kedves, a drága, a felejthetetlen bajrársak után. Magyar torskérdésekben különleges vt Halakként jelentkeznek a székely ügyek. Ennek a hagyományokban és ősi törvényekben, szokásokban annyira gazdag földnek x Ju-jai Kétség sem fér ahhoz, hogy a Hargita két oldalán, a Keleti-Kárpátok, bércei alatt jelentkező székely élet szétválaszthatatlan grá- nittömböl képez a nagy magyar egységgel, ha ennek a sokat szenvedett, számtalanszor megtiport földnek a gyermekei kérnek, vagy követelnek valamit — tulajdonképpen minden magyarok életéért tesziiik azt. Régóta halljuk, hogy vissza az ősi gyökérhez. Nem elég a beszéd. Immár tettek kellenek. Az ósi gyökerek igen jó! szemlélhetők egyes székely falvakban. A sokat hangoztatott, százféleképpen magyarázott s végül — nagyobb városainkban is —- a szász ,Nachbarschaft“ mintájára megszervezett „szom- szédsagok“, újabban tízesek CsikmcHaság, CsikszentgyÖrgy és Csikbán falva községekben, hogy több falut ne említsünk elő*való súgok. tízek a szervezetek azonban az ősi gyökérből táplálkoznak; minden 'vonatkozásukban magyarok. Kevesen tudják például, hogy a székely tizes rendszer komoly katonai és polgári hatáskörrel rendelkezett. Az úgynevezett tizcs- birok, pénztárnokok és más főemberek, ha a helyzet úgy kívánta, katonai vonalon is teljhatalommal intézkedtek. Veszély esetén — előre megbeszélt és véglegesen megállapított parancs szerint — haladéktalanul útnak indították a hatáskörükbe eső szabad székely katonaalakulatot: a határvédelem pillanatig :y.n szenvedett halasztást. Csak ennek a rugalmas, legkisebb egységeiben is tömör, vezetésében szinmagyar, bármelyik pillanatban mozgósít ható szervezetnek tulajdonítható, hogy a székely ség minden magyarok keleti bástyáján másfélezer esztendő óta jól helytállón. Ennek a rugalmas szervezetnek köszönhető, hogy a tatárdnlások idején bámulatos katonai mozdulatokat is hajtott végre a székelység és kis erőkkel kitünően felszerelt és különlegesen képzett nagy ellenséges egységeket semmisített meg. Az ősi szervezet ősi szelleme bámulatos teljesítőképességre és egységes gondolkozásra nevelte őseinket. Ki keresgélt kákán csomókat azokban az időkben, ha a székkapitány, falu, vagy tízes-hadnagy parancsa elhangzott? Vérükben volt a rendszeretet és fegyelem. Néni b,Tálatokban és zúgolódásokban éltek ki magukat, hanem kötelességtudással párosult építő munkában. Test és lélek bánit: atos összhangban működött. Csak igy magyar ázhatok azok a par illanni átló hősié 'eb és katonai mozdulatok, melyeknek földünk tanún volt. kinek a szervezettségnek tul.rdonithdtó, hogy annyi vészen, viharon A, r.; Petiimen keresztül magyarok maradtunk... Cazaasági vonalon is bámulatra méltó f él dús ni unkát végeztek a tízesek. Külön vagyonuk volt. Közbirtokosságaik, társulataik és más alakulataik példamutatóan dolgoztak Minden élelmegnyilvánulásukban szem előtt tartották: a szegényebben, az elesetten segíteni nemcsak kell, hanem nemzeti parancsolat. Emnek a „páranc salat'1-nak tulajdonítható, hogy a Székelyföldön mindaddig. 7vág a szabadelvű magyartalanság meg nem fertőzte a nemzeti gondolkozást, a szegény embernek is táját háza volt. Az akkori székely közösség becsületbeli kötelességének tartotta gyökérhez futtatni minden testvérét. Abban az időben jól ismerték az igazságot, hogy: gyökértelen, minden érdeknek játékszerül dobott proletárokkal nem lehet számbavehetö halárvédelmet megvalósítani. Minden szegény legénynek házat építettek kalákával, a közös tizestulajdo ■ nőkből, elenyésző csekély összegért bérletei juttattak. A ,,kiházasitók“ azon voltak, hogy az uj pár anyagiakban gyarapodjék, fajban szaporodjék. Azonban itt. sem állott meg a tizesbatalom: bíráskodási joga is voll. Nem tanult jogászok végezték ezt, nem Is voltak perrendtartásszerü formaságok, de volt tiszta magyar szív, nemzeti célkitűzés és közösségi aka:al. Lnnék pedig legfőbb és legnat.c ozol- tabb parancsszava ma is; az egység, a kölcsönös szeretet, az egymás megbecsülése, az egységes akarat s ezen keresztül a megbonthatatlan, gránitszilánk nemzeti egység. Őseink jól tudták, hogy egymás ellen áskálódó csoportokkal eredményes nemzetpolitikát csinálni nem tehet. Ezért bíráskodtak. Az ClleUtHeót kötelesek voltak s az említeti községekben még ma is kötelesek — legelőször a tizesbíró elé vinni. Itt „mCghányták-Veíették“ az ügyet s a körülmények ismeretében határoztak. Az. ellenfelek rendszerint egyetértésben tértek haza, mert az „igazság az igazság'“ és „együtt és egymással kell élni a bánatok földjén Olyan ügyeket is kiküszöbölt a „tizesbitó, ság“, 'melyekkel rendes bíróság nem foglalkozott, nem is tárgyalhatta, mert nem volt és nincs törvény rájuk, de mély árkokat vágnak emberek és emberek, lelkek és lelkek közé. Elődeink jól tudták: a legtökéletesebb lelkiegységben kell élniük azoknak, akiket az élet bármely pillanatban nagy próbák elé állíthat. Ilyen volt dióhéjban a tizes rendszer. A havasalji községekben még ma is igy él a katonai vonatkozásokat kivéve. Ma azon- ban már a perlekedést sem igen lehet megakadályozni. Tudta az idegen szellem, mit és hol kell rombolni. Most nekünk is illenék tudni, hogy mikor, hol, mit és hogyan kell felépítenünk. Nemzetünk alig állott a mostaninál nagyobb próbatétel előtt és történél műnk során sohasem volt nagyobb szükség egységre, mint most. Helyes nyomon is vagyunk, csak olvasni és cselekedni kell tudni. Az ősi gyökereket mélyebbre kell a szikkadt talajba ereszteni. A fejlődés örök törvényei szerint a nekivaíó földben, megfelelő éghajlati viszonyok között gyorsan és dúsan virágzik a növény, a fa. Van-e féitettebb kincsünk, mint nemzetünk fája, melyet a csúf köntösként magunkra húzott idegen szellem a lehető legrosszabb körülmények közé taszított. Televény magyar talajban mennyivel másképpen fog zöld élni, virágozni és teremni örökszép, egészséges gyümölcsöket! Ősiségben gyökerező, uj, gazdag magyar életet kell kibontani. Az adottságok megvannak, a lehetőségek kihasználására elég idő áll rendelkezésre. Tehesitsiik tehát az iciők parancsszavát. FERENCI CASPAR IfKvziláx .,M°ziláznak“ kell neveznünk azt a példában mozilátogatási szenvedélyt, amelyről a „Cóndidc“ cikkírója tesz emötést a néniét statisztikai évkönyv alapján. Eszerint 1942-ben 1062 milliárd ember fordult meg Németország 7000 mozijában, ami átlagosan heti húszmillió tnozibajari : jelent. Tíz év alatt megháromszorozódott a német mozihajárók száma. Ilyen arányban növekedett a mozik bevétele is. 1932-ben meg csak 477 miVió márkás forgalmat bonyolítottak le a német mozik- 1942-ben már 727 millió márkáról beszél a statisztika. Hasonló ugrásszerű emlekedésről tanúskodnak a többi európai államok moziforga-nú statisztikái isMagyarban lakói sem maradnak el ebben a ,,civilizált s ágra'• jellemző versenyben. Pedig m'Uen rossz magyar filmeket néznek sokszor áhítattal végig s mindezt azért, mert érthetetlen módon még nrimbű ..gyermekcipőben' járónak hirdetik a ma gyár |Vm<'t s eltűrik ízléstelenségét, naivitásait. bosszantó butaságait, fe’előtlenségre ralió témáit és kiáltó dilettantizmusát. Csak egyet nem értünk: miért tiltották be a ponyvát, amikor a magyar filmek nagy százalékban a ponyva sekéivéssésHt példázzák s ostoba eKettántizmusuknak megvan az a könnyű terjedési lehetősége a tömeg között hogy még 0! sem I-. 4: nu.uni, cs«k végig kell nézni. Valaki felelős 0 nézhető ponyváért! Vajha felébredne fel^'őgséférzete!? (h. b.) Pástétomok, különböző szárnyas konzervek, üveges gyümölcsizek és dzsemek é kezlek nagy választékban : Fiilcp Gésa céasiéí, Széchenyi-tér 19 sz.
