Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-05 / 100. szám
2 E 1.1. E N 2 fi K HU május G. C'f'foí<C'lK' Ikldog diákkorunk drukki'kkal telt tanulnia v.;.' t-/t\ entult k fel a pa I varos nevének lattá),. Hanvlkur, Hannibal, Manus, Cor- :ehús Scipio Afric.mus s egy sor ni.is név torlódik emlékezetünkbe, hasi illők, ádá/ küzdelmek vonulnak el képzeletünk vetítővásznán Hall.mi véljük Hannibal bani elefánt jaiuak trombitáló hangját, a ergastulumok r.un olg.itömcgnnck morai.it, megcsillan elöl ti nk a k i, ke I . gályák evezősöm. vagy latjuk .. '.árost elpusztító római légiók komor seregét. Megelevenednek a rómaivá tijjáépitéit ■város mozgalmas utcai a hanyatló antik '.dag alakjaival, megjelennek a keres, tényseg hősei é< vértanúi, majd a mindent feldúló sz.rácén bordák. 1 véres képsorozat nem er véget- a rombolást spanyol hadak folytatják — ma pedig nemet és olasz, harciegységek építik m állásaikat az omladckok közt, hogy s: embenézzeruk az angolszász, túlerővé:... Maradt-e meg valami a büszke mult hói? Ellen tudtak-e állani az emberi kéz alkotásai ízét évezred pusztító viharainak? F.zekk,! a méla gondolatokkal készülődünk a karthágói kirándulásra. Idő; a boldog béke utolsó esz. tendeje, 19jS. Hely: Tunisz városa. Az európai városrész gyönyörű sugárút jóm, a Rue jnb:s Ferry--: szál!unk be a Karthágóba induló kényelmes villamosvonatba s csakhamar a Tuntszi-öböl la violái mentén haladunk célunk felé. S Rövid crai ui után vonatunk a hepehupás vidékén ,,Carthage" felírása állomásépületnél áll meg. Az úgynevezett ,,klasszikus műveltség ' 'holt terhét hordozó turista első érzésé itt a mélységes csalódás. Punok és rómaiak emlékei helyett egy hipermodern vasútállomás es más semmi? Hát ez jenne Karthago? Köröskor ül semmi nyoma városnak vagy községnek, romoknak meg kevésbé, csak az utmenti pálmáit, T hajladozik és az érésben lévő gabona hullámzik az aprinşi szélben. De nem sokáig tart a csalódásérzés. Az állomásépületből kilépve rosszképii arab konflis- kocsisok és gyalogos idegenvezetők rohama figyelmeztet rá, hogy mégis csak van itt látnivaló. Lerázva a tolakodó és piszkos sisera- hadat, nekivágunk a kitűnő karban tartott útnak arrafelé, amerre az irányjelző tábla az am obit beatr uniót mutatja. Félórái séta után oda is ériink. Meglepően jókarban levő hatalmas, eliptikus ampbiteat'um tv-m elénk emelkedő kőpad- sorokkal, földfcletti és földalatti építményekkel, az arena közepén kis kápolnával, melyet a keresztény kegyelet állított arra a helyre, ahol Szent Perpetua és Felicitas 203-ban vértanúhalált halt. A két szent no emlékét hirdető kápolna maga is omladozéban van, ajtaját benőtte a fii — a francia hatóságok láthatólag nem sokat törődnek az emlékek karbantartásával. A szikkadt földön félméteres lomha gyi- k-'k sütkéreznek, szépen faragott antik márványtöredékek hevernek szerteszét, őrzésnek semmi nyoma, a keresztény vértanuk vérével megszentelt köveket zavartalanul hordják szét a környékbeli arabok viskóik építéséhez. A vidék viruló, a föld dús termékenységit, virággal bejuttatott major látszik a távolban — és mégis valami nyugtalanító kietlenség jellemzi a tájat. Európai embernek hkse- hamva sincs az egész vidéken, csak egy-egy sötetszinii arab üget tova öszvére hátán vagy legelteti tevéjét az ut mellett. Különös, aggasztó bizonylalanságérzet lesz úrrá az emberen az elhagyatott környezetben, elvesztettük azt a szálat, amely a biztonságot nyújtó kultumalághoz kapcsol. Ijesztő külsejű, rongyos, nomád, arabok lopakodnak elő az amphitheatrum sötét üregeiből üt is, ott is. Körülállják az idegent, felhangon kurta szavakat váltanak egymással s az ember reliegő bizonyossággal gondol arra, bogy hátul.'ól leszúrják, kirabolják és bele!okik valamely üregbe. Sohasem derülne ki, hogy ki '•volt az eltűnt idegen turista, mert a könnyed francia hatóságok nem sokat törődnének a felkutatásával. A romok közül felbukkanó félelmes beduinok egyike most felénk jön, majd a mellén belenyúl burnuszába s abból egyszerre négyöt kígyói markol elő. Szétdobálja az. amphitheatrum antik mozaikján a sziszegő állatokat, azok pedig igyekeznek visszakuszni hozzá. Közben, nem tudni honnan, másik torzon- borz arab bukkan elő, sípot vesz szájába, valami különös dallamot fuj rajta, egy harmadik pedig lapos dobot ütöget hozzá. A kígyós arab furcsa, táncszerü tipegésbe kezd, torokhangon valami dal]élét mond, közben felvesz egy-egy kigyet. s szájába veszi annak sziszegő tejet. A többi kígyó ezalatt felemelt fejjel hadaaozik a zene hangjaira. A dobos és sípos arab mormogva néhány szót vált egymással s közben az idegent méregetik szemükkel.., Vege a kigyóbüvölő mutatványnak, néhány réz francot veszünk elő s odanyujtjuk az ara■ b '" .:v t .•*: ír .;>•/<» i/iorg.. .1 . áiatz, hadon ege, >■■■> bt . a, ne kö/thi yomulva köteteink többet. ,\irus mit lenni, megháromszorozzuk a pirr/t, közben hátrálunk a fenyegető Közelség i löd, tie hiába, mert már nem is hárman .annak, Iranern legalább még egyszer annyian. Igyekszünk úgy forilulni. hogy ne kerull'i s.<t nek a Iratunk magé, közben már papírpénzével osztogatunk köztük szorultságunkban, de nun tágítanak, <őt egyre követelób- bekke es jinyegelörbbekké falnak. Mar halálos biztonsággal erez. iile, hogy ,1 kart bagói ornladt kek közt leljük l égiinkét, amikor atitó- berrcges hangzik fel az ut felől. írre a rongyos csapat meg folyton fenyegetőzve és hadonászva visszavonul az üregekbe, mi pedig gyorsan igyekezünk tovább biztonságosabb tájai Jelé. l\ Karthago rommezeje teljesen más, mint például Pompeji, Ostia vagy a mi Aquincumunk, ! alán legjobban Palmy iához hasonlíthatjuk. A romterület óriási terjedelmű, az egyes épü- ! letromok egymástól nagy távolságra feksze- | ■ :-k Az ősi pun városból semmi sem maradt fenn, csak üt ott az egykori városfal alap- j jai, melyek mentén ,co elefántot és jocc lo- I va> befogadó istállók álltak. Huszonnégy ki- j lóméter volt a város területe, vízvezetéke hét- • ven öt kilométerről hozta a hegyi források tiszta cs bő vizét a lakosoknak. Ma már csak néhány helyen láthatók a monumentális viz- vc/etekromok, a legtöbb otnladék eredet’ re ■- deltclését nem is tudjuk megállapítani. Ami a rommezőn antik emlék, az mind a római korból való. Falak, boltívek, oszd opes pilla tered, kek küzdenek az enyészettel, márt- áay szobor csonkokba botlik a lábunk — minden ,.zt mutatja, hogy a franciáknak nem szívügye a műemlékvédelem. Cipőnk talpa s/epmintázatu antik mozaikpadlón jár, nagy darabok hiányoznak belőle, egy-egy szebb részt az ittjárt turisták vittek el emlékbe, a többit szí [mulasztja a színes kövek közt mindenütt előtörő fii és egyéb növényzet. Pár lépésre odébb fehér márvány dombormű hever a földön; a római sas. Finom formái magányos el hagyatottságban küzdenek az enyészettel s V'.A ' éri c mindennel nagyobb erő tel a molandioág hideg uhcletct . .. ■ Szípjaragám oszlopok sora előtt állunk m g. I zek mai a keresztény Karthago emlékei. 1 > . .női tanufa voll a üldöztetéseknek e .1. keresztény vért a n halálának, de láita 1 a•<■/ tenység diadalának napjait is. Abban a, időben, amikor Karthago, mint Ale\andr,a vclélytársa, fénykorát élte, az al- kcriyodu római birodalom utolsó évtizedeiben nt élt t tanított Szent Ágoston, Hippo püspöki. 1 néma oszlopsorok egykor egy nagy keresztény i-az::hk.n <>/. tartoztak, talan epptir itt joellik, dl a 300as évek első nt gyedében a 's. ou, amd most állunk. Pár évre r.i vandálok dúl táti: vgtg Karib.,goi, majd mohamedánok létük az. urak a romok közt, de a kereszt győzőit, i.y oszlopmaradványoktól nem mész- szc ott emelkedik a fehéren csillogó uj székese g v óaz. m boltíves romok közé írunk. A varost újjáépítő. zlugustus császár idejében itt épült ki a lor,<m. bizarr látvány tárul elénk. Az. omladozó boltíves helyiségekben most kóbor beduin családok laknak, mindenben közeli rokonai a r.n vándorcigányainknak. Szennyes szalmát ital irtóztak a pompejii stílusú falfestés nyomait mutató fal melle - ez az összes bit- torzarun. Az üregszerű sötét helyiség buja növényzet lei bontott szabad térségre nyílik, ahol hős u s/.áritókötélen lengedeznek a romok lakéinak tong-ai. A száritókötél egyik véget rermkjaiag. su római kompozit-oszlop fehér már: áuytörzséhez, másik végét pedig egy római istermőszobor fejetlen csonkjához erősítették.. . Koros, dw'/adtajku, félmeztelen fekete lány bukkan elő a rongyok közül, idétlenül ránknevet s láncolni kezd hajladozó Üsttel. Minden mozdulata primiţi., vad és mégis harmonikusán hat az antik romok mé'a hátte-ev cl. Pénzt adunk neki, mire vagy nyolc S/.nrtos gyerek mászik “lő az omladé- kok közül és beli uccsirnpas/kodva követeli i maga ua.-ját. Sietve igyekszünk szabadulni tőlük s megyünk tovább újabb romok közé. Kart is.,go nem épült fel többé, romjain az enyészet lett úrrá. A mai Tunisz városa húsz kilométerrel fekszik távolabb, a régi város közvetlen szomszédságában ma csak egy kis arab község húzódik meg: Sidi Bon Said. Me- ':dtk hegyoldalon fekszik, mint Taormina s ha Ital láván volna, kétségtelenül épp olyan Inc ,ő.ülőhely hum. mint az, de így is k<d- seru 1,3,0 ülőhelye a jómódú luni szálaknak. z\ hegyoldal minden pontjáról remek kilátás nyílik a melységben kel lő tengerre, dusnövény zci.i parkok ovC/.i) 1 keleti stúusu, leié hr pol ás nyaralókat ' ’ >/• ag > g kik, i>y, < „lig lén/ ti,, ezeken % ' tkitó fehe. s, gü ejnneh keu. meg dísztelenek' ‘<:k a falu ut tarnak ,:u/.,u ablakiul kuli falaikkal > mo- hanieaai: ember bejeié él, szigorúan clzái kozva a külvilágtól. I' 12, gát odva nézzük a k, irt hágói tenger par lot a mag.obol: látunk.e még valamit az egyket, pun l.adikikötőből, ahol kétszáznál több hadihajó horganyzott, vagy felfedezzük , Hanmbal gazdag arzenálját, a kis Kot hon szigetet. N yornát sem látjuk az egykori süu - nak, az azóta eltelt több mint f él évezred alatt a homokos partalakulat teljesen megváltozott, csak a kiíoi időkben épült Antonius- thermák falai és oszlopai merednek árván az ég feli az. elhagyatott tengerparton. 0 Amint Sidi Bon Said-ból a vasútállomás felé igyekező- k, "iánk a temető mellett visz. el. Éppen arab temetéssel találkozunk. Nagy tömeg közepén, bor a ágy szerű nyitott ravatalon, magasan a tömeg feje fölött, koporsó nélkül hozzák, a halottat. Előtte vagy nyolc-tiz férfi ugrál, hadonászik furcsa, groteszk mozdulatokkal, olykor a földre dobják magukat, felfelé tartott arccal üvöltöznek, a tömeg pedig sxjás tagos, ritmikus kiáltozásokkal kiséri temetési táncukat. Elihetetlenül bizarr látvány, egy mozzanat az európai ember számára örökké zárva maradó, titokzatos, soha teljesen meg nem értett Kelet életéből. Próbálunk a menethez, csatlakozva belepni a temető kapu jár,, Je néhány fehér gyászruhába öltözőn arab ;cr,yegetöen áll elénk a kapuban: hitetle. r.éknek l.los a belépés. II Ismét Tunisz városa felé visz a gyorsjáratú 1 illan,o. - cnat. Laktanya mellett .saladunk el, előtte a francia gyarmati hadsereg katonái gyakorlatoznak, a bennszülött altiszt ajkáról pattog tak a francia vezényszavak. 1938 májusát mutatja a naptár. Vajfon sejii-e a gyakorlatozást néző francia gyarmati tiszt, hogy öt év múlva, 1943 májusában német és olasz csapatok kezén lesz ez a vihardulta föld, hogy itt készüljenek a nagy összecsapásra az angolszászokkal Afrika birtokáért?... BIRÓ BÉLA dr. KOLOZSVÁR, május 6. (Az Ellenzék ; munkatársától.) Nagy erkölcsi siker je- ‘ gyében zajlott le szerdán este az Erdélyi Párt kolozsvári tagozatának Farkas-utcai előadótermében a kolozsvári ujságirók hatodik előadóestje. Mindjárt elöljáró- 1 ban jóleső örömmel állapíthatjuk meg, : hogy ez a legutóbbi előadóest is ugyanolyan magas színvonalú kulturális meg- i nyilatkozásokkal igyekezett kimélyiteni ■ a kapcsolatokat a közönség és a sajtó munkásai között, mint az az előző öt [ nagysikerű előadásnak is a célja volt. A j kolozsvári közönség érdeklődését fokozta az a körülmény, hogy a szerdai előadóesten szeretettel vállalt szerepet vendégként Tóth László, a Magyar Újságírók Országos Egyesületének elnöke, a Nemzeti Újság főszerkesztője, a kiváló magyar publicista, aki régi élharcosa a keresztény magyar újságírásnak. Lyon körülmények között nem csoda, ha Kolozsvár társadalmának szine-java a zuhogó eső ellenére is zsúfolásig megtöltötte az Erdélyi Párt kolozsvári tagozatának nagytermét. A nagyszámú közönség soraiban ott láttuk Kolozsvár egyházi, katonai és polgári társadalmának szine-javát. A romai katolikus egyház, a honvédség, a vármegye, a város s az egyetem, valamint az iskplák vezetői teljes számban megjelentek, hogy ezzel is tanujelét adják annak a bensőséges kapcsolatnak, amely a város közönsége és a sajtó között fennáll. A nivós előadást Zathureczky Gyu’a, az Ellenzék főszerkesztője, az Ujsagiró Egyesület erdélyrészi tagozatának elnöke nyitotta meg. Rövid bevezetőjében üdvözölte a megjelent közönséget, majd köszöntötte a vendégelőadókat és néhány szóval vázolta a sajtó munkásainak, az újságíróknak a hivatását. A lelkesen fogadott rövid megnyitóbeszéd után Asztalos István, a kiváló erdélyi iró „Hurcolkodás“ c. megragadoan szép elbeszélését olvasta fel. Pompásan sikerült írása, amely egyik legszebb terméke a reálista novelláknak, mély hatást gyakorolt a közönségre, amely hosszasan tartó tapsokkal jutalmazta a szerzőt. Utána Kiss Jenő, a tehetséges erdélyi költő szavalta el néhány finom, hangulatos, gyönyörű költeményét. Mindegyik verse a maga halk lírájával és tömör mondanivalójával megtalálta az ’ tat a közönség szivéhez. A fiatal erdélyi költőt 1 őszinte szeretettel ünnepelte a közönség. 1 Hosszú évek óta először szerepeli újból vendégként Kolozsváron, régi újságírói és irói sikereinek színhelyén Ihvry Zsuzsa, a tehetséges, kitűnő irónö, oki „Palkószegek“ cimü mélységesen szép novelláját olvasta fel. Ez az elbeszélése, ; amely a tehetséges, fiatal írónőnek egyik legszebb és legjellegzetesebb Írása, már az utóbbi években készült s úgy meseszövésében. mint stilusában, közvetlen , hangjával és gondolati szépségeivel a ! legsikerültebb munkái közé tartozik. : Megérdemelt, őszinte sikert aratott vele. j A vendég Thury Zsuzsa felolvasása I után Lantos Béla, a kolozsvári Nemzeti Színház népszerű művésze megragadó erővel, igaz átérzéssel és művészettel szavalt egy-egy klasszikusan szép, örök- életű költeményt Arany Jánostól, Vürös- marthy Mihály tói és Lévay Józseftől. Előadómüvészetét a közönség hosszantartó, lelkes tapssal fogadta. A sikeres szavalatok után a közönség zugó tapsvihara közben Tóth László, a keresztény magyar újságírás kiváló közirója lépett a pódiumra. A forró ünneplés ezúttal nemcsak a kitűnő publicistának szólt, de Tóth László személyében annak a férfiúnak, aki felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a magyar keresztény élet megteremtésében és annak ujjaalko- tása körül. Az illusztris vendég az „Újságíró és a társadalom’1 címen mondott Ui német törvény az anyaság védelméről BERLIN, május -6. (MTI.) A -Német Távirati Iroda jelenti: A Deutsche Justitz folyóirat ismerteti az anyaság é,s a gyermek fokozott oltalmáról szóló uj rendelkezéseket, így bűnvádi eljárást indítanak az ellen, aki leendő anyától lelkii-sme- retlenül megtagadja azt a segítséget, amelyre a terhességgel, vagy szüléssel kapcsolatban szüksége van és ez- á.ltal az anya, vagy a gyermek életét veszélyezteti. E szerint tehát az apának nemcsak erkölcsi, hanem jogi kötelessége is, hogy a leendő anyát ne hagyja cserben. E tekintetben közömbös, hogy a leendő anya férjnél van-e, vagy nincs. Az atya köteles a szülés előtti utolsó és a szülés utáni első hetekben az anya eltartásról, valamint- a szüléssel já ról költségekről gondoskodni. Ez a kötelesség nem csupán pénzbeli támogatást jelent, hanem szükség esetén gondoskodnia kell elhelyezéséről a szülés idejére és nem szabad megengedni, hogy az anyát az elhagyott ság érzése kétségbeesett cselekedetekre késztesse. A legmelegebb sikert hozta az újságírók halódik előadóestje rendkívül értékes előadást. Ragyogó előadókészséggel tárta fel az újságírók és a társadalom közötti viszonyt, rámutatod a keresztény magyar újságíró hivatására, munkásságára, majd annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az újságírók és a társadalom közötti kapcsolat testvérien bensőséges és közvetlen kell, hogy le gyen. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy az újságíró a maga munkáját lelkiismeretesen végezze, gondolatait és megnyilatkozásait mindenkor a lelkiismeret szava hassa át, amely egyben az újságírónak úgynevezett belső cenzúrája is. A mindvégig nagy érdeklődéssel kísért értékes és iránvtmutató előadást a közönség szűnni nem akaró lelkes tapssal és megértéssel fogadta, majd eloudaca végén melegen ünnepelte a kiváló közírót. Tóth László előadását egyébként lapunk legközelebbi számában részletesen ismertetjük. A nívós műsor utolsó számaként Verse - nyi Ida, a kolozsvári Nemzeti Színház tehetséges drámai művésznője szavalt Kiss Jenő, Szabédi László és Bartalis János költeményeiből. Sajátságosán finom előadásmodora különösen a Bartalis János: „Különben csend van . . cimü lírai költeményének tolmácsolásában érvényesült megkapóan, valamint nagy hatást váltott ki a hallgatóságból Kiss Jenő és és Szabédi László költeményeinek elsza- valásával is. Megérdemelt, nagy sikere volt. (a)
