Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-05 / 100. szám
X ti i 3 fti á j ü fr t. Néhány csésze kávé ţ/.) Kicsiny dolgokból születnek a nagy események. Néhány revolverlövés robbantotta ki az első világháborút, a párisi kenyér- hiány volt végső oka a nagy irancia íoirada- loin kitörésének, egy félreértett parancs o a ózta a Waterlooi győzelmet. Ezért kelt ügyelnünk különösen nehéz időkben a kicsiny dolgokra, amelyek valóban kicsinyek, de agyion valóban nagyok is. Nehéz időkben denkebben élnek az emberek, kettőzötten érzékenyek ea könnyen hajlamosak a könnyű és ennélfogva igazságtalan itéVatre. Nehéz időkben a lemondás, a nélkülözés, az áldozathozatal mindenki számára magától értetődő és természetes, mint ahogy meghajlik a magánéletbe gorombán belenyúló intézkedések előtt, mert tudja, hogy azok a nagy közös célért történnek és tudja, hogy egyéni sorsának jobbrafordulása csak a közösségi sors javulásától várhaló. Ezért szükséges, hogy mindenki kivétel nélkül szigorúan tartsa meg a törvényeket, intézkedéseket, rendieteket és álljon készen arra, hogy mindenkivel egyenlő arányban vegye ki részel a nélkülözésből és áldozathozatálból. E hasábokon eleget irtunk erről idáig és nem szűnünk meg erről írni a jövőben sem, nem riadunk vissza attól, hogy kemény szavakat intézzünk sokakhoz és ha kell, pellengérre állítsunk egyeseket. Miért ez is honvédelem, a sajtó honvédelme és ennélfogva legmagasatbrendii kötelesség. Hogy milyen mértékben igazunk van, amikor ezt a nem éppen hálás küzdelmet folytatjuk, annak legyen bizonyítéka az alábbi levél, amelyet egy derék kolozsvári kisipari munkás intézett hozzánk. Nem szabad figyelmen kivül hagyjuk, hogy az ő foglalkozású emberek nehezen szánják rá magukat levélírásra és súlyos okuk kell hogy legyen, ha kényszerűséget éreznek arra, hogy levelet írjanak. Debreczeni Gáborral is ilyen nagy és fontoä esemény történt, amikor rászánta^ magát. hogv levélben keressen fel. Vasárnapi Isten-tiszteletről jövet azt látta, hogy az egyik kávéházban a törvényszabta időn túl nehány csésze le eskávét szolgállak ki. Hogy ennek az egy-kéj, deci tejnek illetéktelen kiszolgáltatása milyen gondolatokat ébresztett benne, arról tanúskodjék az alábbi levél: „Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Kérem elnézését, ha értékes idejéből jelen soraim elolvasásával pár percet elrabolok, de olyan dologra szeretném íelhivní bé figyelmét, amely a belső front témaköréhez tartozik. Hivatkozva az Ellenzék szellemére, vagyok bátor felhívni főszerkesztő ur figyelmét, miszerint nem ártana, ha az Ellenzék hasábjain rámutatnak azokra a visszásságokra, amelyek egyáltalában nincsenek hivatva, hogv az any- nyiszor emlegetett belső frontot erősítsék. Mielőtt röviden a tárgyra térnék, engedje meg Főszerkesztő ur, hogy levelem céljának és tartalmának könnyebb megértése céljából, szerény személyemről és életkörülményeimről önt megismertessem. Alulírott kétgyermekes kisipari munkás vagyok. Gyermekeimet vallásos magyar szellemben igyekszem nevelni és neveltem akkor is, amikor ez bizonyos mérték! en hátrányt jelentett. E körülményt nem mint érdemet kívánom felhozni, csupán arra való hivatkozással, hogy senki sem tarthat alábbi soraimért destruktiv gondolkozásának. Vasárnap délben megbékélt, áhitatott szívvel léptem ki a Farkas-utcai református templomból, ahol Ravasz László püspök ur megrázó erejű prédikációját hallgattam végig. D,e elég volt végigmennem a főtér egyik kávéháza előtt, hogy ismét a kétség és békétlenség legyen úrrá fölöttem. Pedig csupán az történt (lehet, hogy ez nevetségesnek tűnik a Főszerkesztő ur előtt, hogy ilyesmiért háborgatom), hogy nehány urnák tejeskávét szolgált fel a pincér 11 óra ulán a terraszon. A mai nagy, világra szóló szenzációk idején elisirorem, nem nagy esemény. Nem is vettem vdna észre, ha nincs otthon két gyermekem, akik már hónapok óta nem jutottak tejhez, És talán akkor sem vettem volna észre, ha nem olvastam volna az újságokban még a mult évben, hogy a város a rendelkezésre álló tejkészietekh'ől elsősorban a gyermekek, betegek és aggok tejszükségletét fogja biztosítani. Megvallom, nehéz szívvel gondoltam szegény kislányomra, ki a Magyar-utcai Szt. Péteri rom. kát. iskola növendéke és nemrég a Zöldkeresztes nővérek orvosi vizsgálata there hajlamosnak nyilvánította. Egyben a mai körülményekhez képest minél jobb táplálkozás! és legfőképpen tejet legalább egyszer napjában Tündéitek neki. Igen tisztelt Főszerkesztő ur! Többször olvas am már és hallottam szónoklatokban, hogy a magyar jövő záloga az egészséges ma gvar gyermek. Tehát minden igyekezetünkkel arra kell törekednünk, úgy nekünk szülőknek, mint az egész magyar közösségnek, hogy minél kevesebb nélkülözések árán minél egészségesebben mentsük át a mostani világ égésből a magyar jöv*endő számára a gyermeket. Sajnos, a valóság megint más, mint a nagyhangú frázisokkal tele tűzdelt beszédek meg újságcikkek. Magyar betegség, magyar álok, sok zászlólengető ünnepség, dörgő szónoklatok, tett azonban kevés, vagy semmi. Tisztelettel kérdem, Főszerkesztő ur, mi fontosabb most: az-e, hogy a rendelkezésűnkre allo készletekből biztosítsuk legalább részben ezer meg ezer magyar gyermek egvik legfontosabb táplálékát, a tejet, vagy pedig egyes kiváltságosak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak temondani és áldozatot hozni, kielégíthessék minden kívánságukul még akkor is, ha magatartásukkal közmegvelésnek teszik ki magukat. ELLENZÉK Lehet, hogy nincs igazam, amikor felháborodott azon, amikor egyesek a gyermekeink elől isszák el a tejet csak úgy kedvtelésből, amikor a gyermekeknek életbevágóan fontos, hogy hozzájutnak-e vagy sem. Lehet, hogy csak a gyermekei nélkülözéseinek láttán elkeseredő szülő beszél e sorokból, de egy bizonyos, hogy a belső front szilárdságának egyáltalán nem használ, ha egyes szerencsések a főtér közepén a terraszon fényes délben isszák az annyi szegény kis gyermek áhított tejes kávéját. Elnézését kérem I. T. Főszerkesztő ur a sok sajtó- és iráshlbáért, de tekintettel, hogy ezen levelet tiszta szándékkal és a „Magyar jövendőért“ való aggodalomból irtain, megbocsát- haló. Fogadja Főszerkesztő ur határtalan tiszteletemet éts nagy ifabecs^Jcsemet munkásságáért a „Láthatatlan" arcvonal egyik tagjától, Kolozsvár, 1943 május 2. Hazafias tisztelettel: DEBRECZENI GÁBOR Papp-u. 32. * Úgy véljük, nincsen hozzálenni valónk Debreczeni Cábor tisztaszándékkal és a magyar jövendőért való aggodalomtól írott leveléhez. De talán igy eljut mindazokhoz, akiket illet és megszivlelésre is talál. Roosevelt meghívja F z telin t Washingtonba ? GENF, május 6. (MTI.) A Német Távirati Iroda közli: Mint mewyorkból jelentik, a Newyork Times állitólag hivatalos helyről szerzett értesülése szerint Da- wies, aki, mint már jelentettük, Roosevelt rendkívüli megbízottjaként utazik Moszkvába Sztálinhoz, többek között azt a megbízást kapta, hogy Roosevelt személyes meghívását adja át Sztálinnak. Roosevelt külön megbeszélés céljából hivja Sztálint találkozóra. Az amerikai lap szerint esetleg Churchill is kap meghívást. A lap arról is értesült, hogy a Roosevelt-Sztálin találkozó hasonló lesz a Casablancái Roosevelt-Churchill találkozóhoz. Arról nem érkezett jelentés, vájjon Stanley, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete résztvesz-e a megbeszélésen és LPvinov, aki most érkezett Moszkvába, elkisén-e Sztálint. Az amerikai brit nagykövetet, akit Roosevelt a Fehér Házban reggelin látott vendégül, a feltevések szerint Dawios küldetésének minden részletéről tájéKoztat- ták, hogy értesüléseit kormányának továbbítsa. Roosevelt bizalmasa jogosnak mondja a Szovjet területi igényeit BERLIN, május 6. <TP.) A Wil- "hclmstrassen rámutatnak arra, hogy Edén az alsó házban nem adott választ. arra a hozzáintézett kérdésre, vájjon a brit kormány tudott-e 'előre a lengyel kormánynak a nemzetközi Vöröskereszthez intézett kéréséről. Eiden tartózkodása érthető — jelentették ki a Wilhelmsfrassen — mert a válasz vagy a Szovjetet, vagy alen- gyelfiket kedvetlenítette volna el. Ebben az összefüggésben egyébként figyelemre méltó az a washingtoni jelentés, amely szerint, a Fehér Háznak az a szándéka, hogy Dawis, volt moszkvai nagykövetet újból Moszkvába küldi. A jelentés szerint feltételezhető, hogy D'awis közli Sztálinnál egy 'Roosevelttel és Glhurchi.ilel folytatandó tanácskozásra szóló meghívást. Dawis egyébként, nemrégiben feltűnést keltő nyilatkozatot tett, amelyben jogosnak mondotta a Szovjetnek minid az európai kontinensre, mind a tőrök szorosra vonatkozó területi igényeit. Férfiak és nők az íróasztal mellett ; 293.300 magántisztviselő közül 59.000 a női munkaerő az országban KOLOZSVÁR, május 6. A társadalombiztosító pénztárak adatai szerint, amint azt a Gazdaságkutató Intézet összeaili- totta, a mult év közepén 293.300 magántiszi- viselő volt az országban s ezeknek egy- harmadrésze, 97.000 volt a nők száma. Ezen a területen tehát minden két férfi dolgozóra esik egy női munkás. A nők arányszáma itt is egyre növekszik. 1933 közepén, amikor az íróasztali munkások, vagyis a tisztviselők száma a magángazdasági életben az utolsó tiz év alatt a legkisebb volt, 158.800 íróasztali munkás között 40.60Q._ vagyis alig 25 százalék nőt mutattak az adatok. Ha az akkori helyzetet száznak vesszük, a férfiak száma azóta a mult év közepéig 166-nak felel meg, a nőké ellenben 238-nál tart. S a változás üteme körülbelül ilyen volt 1933 előtt is, amikor a gazdasági világválság miatt minden vállalatot meg keikéit belülről tizedelni, a férfiak aránytalanul gyorsabban tűntek el az íróasztalok mellől s kerültek az utcára, vagy nagyon sokszor nőknek kegyelemkenyerére, mint a nők. Ha ugyancsak az 1933 évi helyzetet vesszük száznak, az 1929. év végén a férfi Íróasztali munkások száma 116-nak felelt meg, a nőké pedig 105nek. A nők közül ezek alatt az évek alatt csak minden huszadikat küldték el a vállalatok, a férfiak közül minden hatodikat. A nők jobban bírják a válságot, mint a férfiak. Mert kisebb a fizetésük. S hogy a képzettségük is kisebb, az a vállalatokat nem nagyon zavarja. Mert hiszen a vállalatokat magukat sem éppen a legképzettebb munkaerők vezetik. A magángazdasági vállalatok statisztikája . Azok az intézmények, amelyek a társa- ( öalornbiztositó szervek létszámában sze- ] repelnek, nem mind magángazdasági jel- j legüek. Sok közintézmény is részt vesz a í biztosításnak ebben a nemében, sőt ma- í ga az állam is, amely a nem rendszeresített irodai alkalmazottainak nagy tömegeit biztosítja ilyen módon. De a zöme ennek a tömegnek mégis a magángazdasági jellegű vállalatok alkalmazottaiból telik ki- 1930-ban például a társadalombiztosítási szervek összesen 112.600 ipari és kereskedelmi tisztviselőt mutattak ki s ugyanakkor a népszámlálás iparban és kereskedelemben 123.500 tisztviselőt számlált meg. Az eltérés nem nagy. Sőt még a nemek szerint való megoszlás is egyezik mindkét számolás szerint. De közlekedési vállalatok a társadalombiztosítás szerint 61.600 tisztviselőt jelentettek volna be hozzájuk, holott a népszámlálás ennek alig egyharmadáról tud. Alighanem itt kell keresni azokat az állami alkalmazottakat, akik a társadalom- biztosítási szerveknél szerepelnek. De látszik, hogy bár ez tekintélyes számot tesz, az egész hatalmas állomány mellett mégsem döntő. Mindenesetre ennek a tisztviselői karnak a fizetése évi átlagban mintegy 650 millió pengőnek felel meg: az átlag 2200 pengő körül van: majdnem eléri ama bizonyos „havi kétszáz fixet“. A nők az íróasztali munkásságnak egy- harmadát teszik, de a fizetésnek csak 28 százalékát, egynegyedénél nem sokkal nagyobb hányadát teszik zsebre. A férfiak évi fizetésének átlaga 2400 pengő, a nőké 1950. -— 1933-ban a férfifizetések átlaga 1850 pengőt tett, a nőké nem volt több, mint .1580 pengő. Csakhogy 1929-től 1933-ig a férfifizetések évi átlaga 350 pengővel csökkent, a nőké nem többel, mint 30 pengővel: jeléül annak, hogy ők megmaradván, megtartották régi fizetésüket is, vagy inkább még emelkedtek is fizetésben, mert hiszen eltávozott férfikartársaik helyére ültették őket és ezzel az járt, hogy megkapták azok fizetésének egy kis részletét is. Hogy a gazdasági életben a gazdasági élet erkölcse uralkodik, azt igazán kár volna felfedezni. Ellenben az meglepőbb, hogy eszerint a vállalatok a női munkaerőt az irodákban túlbecsülik a férfiak rovására, hiszen a két nem iskolázottságában sokkal nagyobb különbség van, mint amit a fizetések eltérése mutat. A női munkaerő - és az iskolai képzettség 1930-ban a trianoni területen 435.000 olyan férfi élt, aki legalább négy középfokú iskolát végzett, a hasonló iskolázott- ságu nők száma pedig 390.000 fő volt. De a férfiak — és ifjak — közül csak 18a ezernek, vagyis 42.5 Százaléknak volt leg- íeljcbb 4 középiskolája (a polgárit is ideértve, sőt a képzőket is), a nők közül ellenben majdnem hú^mnegyedi ész énnel nem vitte többre. A hat középiskola a nők sorában mar kivételszámba megy. a fiuk igazi iskolazása pedig éppen a negyedik osztályon túl kezdődik. A négy középiskolát végzettek soraiban a nők száma messze meghaladja a férfiakét, az egyetemeken és jöiskolákon ellenben 76.400 férfival szemben csak 8300 nő ment ál 1930-ig. A női munkaerő képzettség tekintetében tehát messze elmarad a férfiak mögött. Azóta, az utolsó tiz esztendő alatt a középfokú iskolázásnak az iránya körülbelül a régi maradt, de a feszültsége növekedett. Az 1930—31. iskolai évben 90 ezer fiú és 60.000 lány járt középfokú iskolába, az évtized végén 116.000 fiú és 90.000 leány: de ismét a leányok száma növekedett nagyobb mértékben, mint a fiuké. Ezeké körülbelül egv negyedrészszel, a lányoké a felével. Úgy látszik, hogy az évtizednek azok a törekvései, amelyek az értelmiségi pályáktól igyekeztek eltéríteni az ifjúságot, csak a fiukra hatottak — viszonylag —, de egyáltalában nem érintették a leányokat. Ők ugyanis voltaképpen nem is igen készülnek pályákra, hanem csak nevelődnek. És igy alakulnak át egyszerre munkástartalékká, amely a maga igénytelen módján mindig alkalmat szolgáltat a vállalkozóknak arra, hogy velük pótolják a drágább férfiakat. A folyamat valószínűen az, hogy a szülő azért íratja leánygyermekét középfokú iskolába, * mert nevelést akar neki adni. A leány pedig megkapván a nevelést, nem akar többé otthon maradni és lesz belőle csökkent értékű munkaerő — fokozott értékű versenytársa a férfinak. A polgári iskolában mindig több a leány, mint a fiú, mert a polgári még nem ké- szit pályára, hanem jellege inkább az általános műveltség (müveletlenség?) alapjainak a megadása. Viszont érdekes, hogy az utolsó évtized folyamán a leányok száma a középiskolákban, a fiuké főként a polgári iskolákban nőtt. Úgy látszik, ez kapcsolatban van azzal, hogy ma már mind szélesebb körökben adnak a fiuknak is magasabbfoku, az elemit meghaladó taníttatást olyan helyeken is, ahol középiskola nincs, hanem csak a középfokú polgári. Ha a társadalombiztosítás körzetébe eső foglalkozásokban százezer női tisztviselő van, holott a legalább négy középiskolát végzett nők száma legalább 600 ezer, akkor még igen nagy tartalék van, ahonnan női irodai munkaerőket lehet meríteni. A gazdaságpolitikának nagyon komoly kérdése, hogy vájjon ennek a folyamatnak szabad utat kell-e engedni, vagy meg kell fontolni azoknak az álláspontját, akik szerint női munkaerőnek az íróasztal mellett nincs helye, hanem a kérdést a férfiak fizetésének javításával, a családalapítás lehetővé tételével és a gyermeknevelés gondjainak enyhítésével kell megoldani, ami egyúttal a nemzet legnagyobb problémáját, az egyre zuhanó gyermekáldás kérdését is megoldaná. jCiti és fcienc a Uotozsi/iti Hítnzeii SzinUáv äcäkäs tafyiai KOLOZSVÁR, május 6. A Nemzeti Színház örökös tagjainak testűiére tagjai sorába hívta meg Poór Lilit és Táray Ferencet. Két kiváló művészünk nemes kitüntetését örömmel nyugtázza a város szinházlátogató közönsége, mert ez a legnagyobb elismerés, amit állami színház tagjának juttat. Mint ismeretes, a kolozsvári Nemzeti Színháznál eddig négyben állapították meg az örökös tagok számát. Mos a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével ezt a számot nvolcra emelték. A kolozsvári Nemzeti Színház négy örökös tagjának, Laczkó Arankának, Benes Ilonának, Tóth Eleknek és Réthely Ödönnek Ünnepélyes beiktatása, mint emlékezetes, nemrégiben történt meg. Az uj jelöléssel most a színház két kiváló vezetőtagját érte méltó elismerés. Mápiássy Zoltán követ magas olasz kitüntetése RÓMA, május 6. (MTI.) III. Viktor Emánuel király és császár a Római Sasrend nagykeresztjét adományozta Má- riássy Zoltán kvirináli magyar követnek. Halálos rppjlőszerencs?tlen- ség érte Piccini tábornokot RÓMA, május 6. (MTI.) A Stcfani-iroda jelenti: Mario Piccini repülő-hadtesttábor- nok, a szlovéniai és dalmáciai olasz légi erők parancsnoka egy repülőszerencsétlenség alkalmával életét vesztette. v kí!
