Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-29 / 121. szám
6 ELLENZ ÉK 1 9 i 2 ui á J u II 2 v*£ SZENTELEK! KORNÉL, A DÉLVIDÉK KAZINCZYfA (ELSŐ KÖZLEMÉNY) Szentelek)/ Kornél, az iro és S/entcIcky, x/ irodalomszervező aligha gyüjtherte volna olyan egységes táborba a délvidéki magyar tollforgatókat, a magyarság vezetőit, sót később a délvidéki magyar olvasókat, ha egyéniségeitek varázsa, mélységes emberszere- tétének mindenen való felülemelkedése nem biztosítják munkája sikerét. A huszas évek ele gin a jugoszláv államhatalomhoz csatolt 'Délvidék magyarságát még nem hatotta át az egys'eg ereje, nem vált élménnyé a kisebbségi sors minden osztályt és pártot cggyékováesoió tudata és annak a férfiúnak, aki a délvidéki magyar Írók élére kívánt állni, nemcsak rudasban, Íráskészségben, tehetségben és írásának művészetében kellett társai lóié emelkednie, hanem emberségességben, s/eretetrcmél- tósagban és belső szerénységben is, hogy társai bizalmát és szeretetét megnyerje és ezzel a nagy összefogást elősegítse. Szentelek}' egyéniségében, mindezek a jellemvonások mélységesén benne éltek és igy 'soha, egyetlen pillanatra sem volt kétséges, hogy az ó szemelve a legalkalmasabb az ellentétek áthidalására, az egységes írói tábor kiépítésére és ugyanakkor annak a terme- ,lo munkának megindítására, amely később kéziratok anyagával elláthatta az irodalmi folyóiratokat, majd egy időben a könyvkiadást is. Szentcleky világnézeteken felül állott, egyetlen törvényt ismert, a tiszta művészét törvényét és azt, hogy az. alkotás emellett tisztán magyar legyen. Keresztény ember volţj, az evangéliumi kereszténység legtisztább értelmében, nemcsak keresztlevele réven, okmányszerűen, hanem a szentirás szavaival; lélekben és igazságban. Ez pedig rendkívül fontos volt odalenn a megszállás első évtizedeiben. A zsidókérdés azokban az esztendőkben még nem volt annyira k hegye7.trr; mint később, a Délvidéken a tol!forgatók jórésze zsidószármazásu volt és a liberals korszak örökségeként a kozmopolita világfel- fogast képviselte. A korszak Szentelekyre is rányomta a bélyegét, a huszas évek elején iró es dolgozó Szenteleky még nem az a magyar közösség erejét és szükségességét fölismerő férfi volt, mint a harmincas esztendők Szen- tclekyje, ^ mihelyt azonban elfoglalta a szerkesztői és tűi ezen a vezetői helyet, nyom- | ban fölismerte, hogy kisebbségi sorsban nem J óehet eredményes magyar munkát végezni csak akkor, ha fenntartás nélkül visszaté- * * * Hü’ik a nephez és a földhöz, azok kérdéseit világítjuk meg, problémáit fejtegetjük, egy- I* szóval ^ belőle merítjük a sugallatot és az iras tárgyát is. így Szentelekyből, a kart pour 1 art íróból, aki a békebeli, majd az első világháborús Pesten kapja ifjúkori benyomásait és a Hétnél első irodalmi irányvonalat, a kisebbségi években mind keményebben és határozottabban kialakult a népét féltő és nemzetéhez mind hűségesebben ragaszkodó magyar iró s félreérthetetlenül felismeri azt is, hogy mindennapi kemény küzdelmeiben elsősorban a saját népéből származó férfiakra számíthat s nem azokra, akik az cégén mgszállás idején testvéreiktől más ösztönzéseket kapnak s akiket jugoszlávizmus, cionizmus épp úgy csábítanak el a magyar nyelvtől (nem a néptől!), mint ahogy más nemzetisegüeket is igyekeznek a magyarságról eltávolítani^ vagy egyenesen disszimilálni. Mindennek felismerése még nem teszi Szentelekyt antiszemitává, sőt épp ekkor mutatkozik meg, hegy krisztusi hitét mennyire nem 1 száján, hanem a szivében hordozza még akkor is, midőn a zsidó nagytőke ridegsege szerkesztői munkáját igyekszik gyakorlatilag elgáncsolni, csak az egyes ember rosszindulatait támadja és nem általánosít. Szenteleky szláv származásé ember volt és ez a szláv származás egész egyéniségén meg- erződött. A Sztankovits és Koszits családokban voltak ősei, igaz, hogy magyar házasságok révén magyar vér is folyt ereiben, ami azonban döntő hatású volt egyéniségének és nemzetiségének kialakulására; mélységesen magyar, meg nem alkuvó a magyar kultúrája. A puha és érzékeny szláv lelket a magyar művelődés ötvözte mély magyarrá, akárcsak Petőfit vagy Madáchot és annyi más nagy magyar egyéniségét. Nagy, szürkéskék szemeiből jóság és megértés áradt, bánatos borongás, de ha kellett, határozottság, sőt elszántság is. Ez a határozottság és elszántság később m:agy szerepet játszott az életében. Szinte csodálatos, hogy amint előrehaladtak az évek és ő egyre közelebb került *■' sirhoz, _ugy támadt fel benne a határozottság és kitartás és amilyen arányban fogyott testi ereje, úgy növekedett benne a lelkierő es ez a lélekből fakadó elszántság pótolta az egyre hanyatló fizikum erejét. Szentelekyt, az Írót sokkal hamarabb ismertem meg, mint az embert. Már a huszas évek elején sok tanulmányát, egy-egy versét olvastam, az ,,Ugy fáj az élet“ című könyvét s bár »passzliv egyéniségnek, ismertem meg, nagy esztétikai tudása, biztos értékítélete és főleg minden írásából kiáradó Irta: CSUKA ZOUAl ember /adele, tiszta és magas humanizmusa vo.li a/, ami von/oti és később bennem is mint minden más társamban — megér« lelte a gondolatot, hogy csak ő lehet induló folyóiratunk szerkesztője, ő lehet az, aki széthulló erőinket egybefogja, ő lehet az, akiről később Draskóczy Ede irta a jelzőt: ,, Kincsesládánk őri/.oje“. 1927-ben adta ki De breeze ni Józseffel együtt Bazsalikom című délszláv költői antológiáját és versfordításai is nagy tudását cs mélységes költőiségct dicsértek. Ennek az évnek az őszén próbáltam először egv táborba gyűjteni a táj magyar költőit és Kéve címen költői antológiát szerkesztettem. Ebbe az antológiába Szentelekyt is meghívtam és ez a versgyűjtemény ismertetett össze bennünket. Nem sokkal később Képes Vasárnap címen hetilapot indítottam Szabadkán és ekkor merült fel bennem a gondolat, hogy a Délvidéken akkor már annyira hiányzó irodalmi folyóirat pótlására az illusztrált hetilap mellé irodalmi mellékletet létesítek és ennek a teljesen önálló és tiszta irodalmat nyújtó folyóiratnak szerkesztésére Szentelekyt kérem fel. Az irodalmi folyóirat megindításának gondolata már addig is többször felmerült ezen a tájon, voltak Is kérészéletű kezdések, de mindeddig minden ilyen kezdeményezés cgy-két hónapi próbálkozás után megbukott. Ennek a bukásnak okát elsősorban abban kellett keresni, hogy az irói tábor teljesen heterogén volt, nem volt összetartó erő és nem volt mögötte megfelelő közönség sem. A nagytőke sem tartotta életrevalónak a gondolator. hiszen az olvasók száma igazán nem kecsegtetett azzal, hogy az irodalmi folyóirat fönn is maradhat, a magyarság ugynevv.et kisebbségi öntudata még nem alakult ki, tehát nem volt meg a teljes egység és a hetetrogén, legnagyobbrészt földhözragadt szegény magyar rétegben bizony merész álom volt annvi magyar olvasót sejteni, amennyi egv ilyen folyóirat fenntartásához elegendő. Ha a „reális” nagytőke vagy napipolitika képviselői előtt az ember ilyen gondolatot felvetett, csak lenéző mosoly volt a válasz: ,.eredj bolond a falnak, ha akarsz’’, gondolták magukba, de scgitőkezet senki sem nyújtott. Szenteleky szive és fantáziája kellett ahhoz, hogy szeretettel fogadja az ajánlatot és viszont később Szenteleky tudásának feltétlen tekintélye, egyéniségének varázsa, hogy a magyarság vezetői közül mind többen felismerjek ennek a munkának fontosságát é-s reális alapjait is. Persze ehhez még esztendők munkája és példaadása kellett, a szabadkai „Vajdasági Írás” cimü folyóirat egyelőre a Képes Vasárnap mellékleteként indult és arra a számításra alapozódott, hogy a nagyközönség, amely szórakoztató, képes és rádió hetilapot kap, (tőleg az utóbbi igen nagy dolog volt odalenn, ahol abban az időben magyar rádióműsort nem engedték be) elolvasna az irodalmi mellékletet is, amely kéthetenként 48 oldalon folyóirat formában jelent meg. Ez a föl yoirats/crkcsztés, bármilyen szerény formában is indult, nagy körültekintést cs még sokkal több önfeláldozást, emberi szerénységet követelt, hiszen nem szabad feledni, hogy ezen a területen úgyszólván mindent elölről kellett kezdeni és a szerkesztő munkája irótársak és közönség felé is jórészt nevelőmunka volt. Ez a folyóirat nem pompás külsőben jelent meg és főleg az indulás évében nem hozhatott sok dicsőséget szerkesztőjének, annál több kárörvendő mosolyt, huhogó jóslatot, majd később, megerősödése idején a nagytőke szaporodó féltékeny g.mcsos- kodásait, mert most már ez a nagytőke saját napilapjának tekintélyét kezdte félteni az induló folyóirattól. Ennek a tájnak, szemben az itt élő szerb nemzetiséggel, nem voltak helyi magyar irodalmi hagyományai, kimagasló tehetségei mindeddig minden esetben elhagyták területét és nem is törődtek többé vele, az olvasóközönség előitélcttel vette kézbe az itt született folyóiratot, hiszen egyrészt senki sem próféta a maga hazájában, másrészt a közönség jórészének semmiféle Irodalom sem kellett, színvonalát és igényeit kielégítette a Színházi Elet, amely minden időkben be tudott jutni Jugoszláviába. Végül maradt a hírhedt vajdasági közöny, az ebédutáni horkolók világa, akikkel Szentele- kynek és társainak a legkeményebb küzdelmet kellett megvívnia. És Szenteleky, a l‘art pour hart sréplélek, aki évekig hordozza magában az első budapesti irodalmi élményt, mint szerkesztő és mint kisebbségi magyar iró, kilép magányából és a bácskai kisközségben harcos egyéniséggé növekszik, a bácskai sötét éjszakában világitó fárosz lesz belőle. Harcol a közöny ellen, harcol a kozmopolita széplélekeskedés ellen, harcol a gáncsoskodók ellen és ugyanakkor mint szerkesztőnek az irók között is egyensúlyt kell tartania, hiszen a különböző „világnézetek” és (Ylcke/etck. hívei ebben u/. J’ben nvk lehetősen elkülönültek egymástól. Mennyi i relémbe, fáradtságba, s/eretetbe. alá/xtos /\ gxlat vállalásába került, amíg Szentel«) -szerkesztői munkája a közönség köiébtrtyf legalább bizonyos elismerést szerzett az íyr. ban mar önállósuló folyóiratnak s menni türelem és szeretet kellett a fé!tékenykee> széthúzó, egymás ellen áskálódó irók közqc rendet tartani, emellett pedig az uj Írói ne-s' zedék felnevelésével is törődni. Mm deklid sok hit és szolgálatos lélek kellett, Sok, r.n gyón sok tutiig bein és mesterségbeli föl érti' az ember teljes odaadása és szolgálat válla. J sa, mert csak ez biztosíthatta a szerkeszt és irodalomszervező zavartalan munkáját. És tudni kell, hogy mindezt a szolgálati Sz.cnteleky kezdetben teljesen ingyen, késői o t pedig csak minimális fizetség ellenében vár lalt*. Éz a munka, amelyet mi akkor ugat törésnek neveztünk, nem biztosíthatott a s/e: kesztőnek semmiféle jövedelmet és később < bizony — csaknem haláláig — olyan kev<-«* ami ép a levelezés költsége,t fedezhette. Y Î tehát száv, önfeláldozás cs mindenekföiö'j faincázáa kellett cg*/ md léik létként, szerén" formában induló folyóiratban félmilliónk I magyarság nagy és kialakuló irodalmi mei;' nyilatkozásait látni, áldozatos és alázat«: szolgálatvállalás kellett ezt a munkát úgy, szólván teljesen ingyen, minden el len szolgái, tatás, sőt erkölcsi haszon nélkül is folytaim Mezt bizony ebből a munkából nagyon so. káig még erkölcsi haszon sem származott az első erkölcsi elismerés csak i9}2-ben jo lentkezett. amikor a nagybccskereki Magya Közművelődési Egyesülettől Szenteleky mep kapta az ezüst tulipánt. De milyen szerény/ ség és a vállalt munkával szemben mennv alázatosság sugárzik Szenteleky egyéniségéből ha irodalmi levelezését olvassuk, hol ebben ai időben szinte még utalás is alig történik r ezüst tulipánra. De Szenteleky nem is az e ismerésért dolgozott és semmiesetre sem föle javakért; az ő munkája belső kötelességérzet) bői fakadt és ez a belső kötelességérzet szinti az eleve elrendeltetés erejével olyan arány ban nőtt, mint ahogyan élete fogyott. Hagyományos erdélyi szellemben, bátran, megalkuvás nélkül küzd mindennap a magyar nép boldoga* lásáért az Ellenzék. KITEKINTÉS A VILÁGBA Irta: HES2KE BÉLA ^FRANCIA GYARMATOK SORSA Figyelemreméltó sorokat olvastunk a Grigoire május 7-i számában a francia gyarmatok sorsáról. A francia cikkiró abból indul ki, hogy mai napság Franciahonban általános beszédtéma, hogy vájjon visszaadják-e az angolok a mostani háborúban birtokba- vett, megszállott francia gyarmatokat, vagy nem. A franciák nagy többsége azt vallja, hogy az angolok a háború végén vissza fogják adni a most megszállott francia gyarmatokat. A „Gringoire“ ezzel kapcsolatban szerényen figyelmezteti a franciákat, hogy a történelem folyamán az angolok 8 millió négyzetkilométer gyarmatterületet vettek el tőlük. Ezen a területen kereken 40 millió ember él. Emlékeztetőül fel is sorolja a Gringoire cikk- irója az elvett, megszállott és soha vissza nem adott gyarmatokat és zárójelben közli az elvesztés évét. íme a lista: Jersey és Aurigny szigetek (1435); Uj-Fundland és a Hudson-vidék (1713); Antillák (1713); Louisiania, az Ohio völgye és a Missisipi balpartján (1763); Dominica (1763); India, Décan fennsik (1763); Tabago (1814); Sevchell szigetek (1814): Egyiptom (1802, 1882. Vájjon ki okul többet a történelemből? A „FEKETEPIAC“ TÖRTÉNETE Bizony ennek is van „története”. Nem újkeletű ez a helynélküli „piac“, ahogy ezt a „Le Cri du Peuole” egyik számában olvassuk. Már a XVIII, század utolsó feléből fennmaradt egy pár feljegyzés, amely a „feketézők” ellen hozott ítéleteket tartalmazza: Az első európai ..fekete-árus” egy francia volt, akit 1793-ban 100.000 tallér lefizetésére köteleztek, mert nagymennyiségű pergelt cukrot hozott forgalomba, de nem a törvényes áron. Ugyancsak a XVIII, század utolsó évtizedéből maradt fenn egy Nancy-ban kelt határozat, amely szerint a város valamennyi mészárosa „kétszer huszonnégy óra alatt köteles üzletét bőségesen megtölteni mindenféle húsáruval, mert ha nem. akkor vala. mennyiöket bezárják és vagyonukat elkobozzák; akik árut rejtegetnek, nem érdemlik meg az életet“ — irja a határozat. A cikk megemlékezik egy Moche nevű j francia polgárról, aki a nar-ole >ni háborúk j idején drágábban és dugva áruira a szappant, ízért s.riasztania kellett a guillotine és az j első hircvcnalba való küldetés h w.'it*. Sem- | misem uj a nap alatt. Még a feketepiac és | ellenszerei sem. MENNYIBE KERÜL , ! EGY LÉGITÁMADÁS? j A „Life“ rövid cikkben beszámol’, ] bogy mennyibe kerül egy nagyobb- szabásu légitámadás. Az angol hetilap szerint egy 500 negymotoros egységből álló légierő benzin és bombarakománya 12 millió dollárba kerül, fia egv ilyen légiseregből kilőnek például 60 gépet, akkor a hadviselő j fél kára körülbelül 30—38 millió dollár, mert egy négymotoros bombázó’ jelenleg 6 millió dolárba kerül. FLAUBERT JÓSLATA Nagy irók bámulatos intuíciójára-, jövőbelátására érdekes példát szol- j gáltat Flaubert, aki 1870-ben, a né- 1 met-francia háború kitörésekor ezt, irta George Sandlnak: „Honfitársaim ostobasága elszomorít, és elkeserít. Az emberiség javíthatatlan barbárizmusa sötét szomorúsággal tölti el szivemet. Ennek a minden ok és eszmény nélkül kitörő lelkesedésnek a láttára szeretnék meghalni... Még ürügyet sem találok erre az oktalan mészárlásra. Egy évszázad sem fog eltelni és többmillió ember fogja egymást öldökölni. Az egész Keíet-Eu- rópa ellen fog indulni. A régi világ az uj világot fogja megtámadni... NYUGATI ŐRJÁRAT A lipcsei „Illuetrite Zeitung" májusi szám hooszu, alapos cs nagyon szemléltető grafi'.;o nokkal, rajzókká' tarkított tanulmányt köze Európa népmozgalmiról 1912-tó’ 1939-ig. i tanulmány írója, dr. Friedrich Burgdörter, müncheni statisztikai intézet vezetője s^e rint egy népet sohasem a „kihalás" veszély fenyegeti, hanem előbb mindig a születései számának csökkenése, ami nem egyenlő a ki hálással. Burgdörfer közli négy nagy nyugat állam népességének szü'etési index-száma 1000 lakosra számítva. Eszerint 1939-be! Olaszországban 1000 lakosra a születési indes szám 23.5, Németországban 20.3, Angliába! 15.3, Franciaországban pedig 14.6, * WILHELM ZIEGLER, neves köziró könyve irt a mai háború okairól. A könyv (,,Wie kari e« zum Kriege 1939?“) olasz fordításban f megjelent. * JULIO CASARES, a legtekintélyesebb spa nyol nye'vész, befejezte a spanyol nyelv ké pes szó'árát, mely a spanyol királyi akadé mia kiadásában jelent meg „Diccicnarit ideologico de la lengua espanola" címmel. * FILIP DE PILLECIJU, a leghíresebb flamant író kapta az 1942. évi „Flamand irodaim nagydijat“ „Johann, a katona" (De Soldaa Johan) című regényéért, mely a brüsszel „Tcison d'or" cég kiadásában francia nyelvel is megjelent. * GOETHE legszebb színpadi müveit és dr5 mâţi francia nyelven kiadták Parisban a ,,L< Bibliothéque de la Pléiade" sorozatban. * JOHANNES V. JENSEN, a legnagyobb élt dán Író, most ünnepelte 70. születésnapját, f dán irodalmi társaságok szépen illusztrált em iékalbumot adtak ki a sokoldalú költő-író ün neplésére. Jensen ugyanis nemcsak irodalom mai, hanem régészettel és nyelvészettel is fog lalkozik. RENZO LAURANO, a fiatal olasz kö’tőnem zedék egyik teheísépes tagja hősi halált haita; orosz fronton. BONTEMPELLI, akinek több könyvét fordl tották magyarra, a milánói Bompiani kiadásá ban egy nagy' olasz versantológiát jelentetet meg. Az antológiában Assisi Szt. Fotenc hím nusftaitól Leopardiig minden nevesebb olasí költőtől olvashatunk szemelvényeket. # D'ANNUNZIO „Amaranta" cimii naplc.j? egyszerre ielent meg u! olaez és német kiadásban.-a
