Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-29 / 121. szám
1 9 i 3 május 2 9. ELLENZÉK Levelek,,Cseresnyéséből MIT KERESEK BOCSKAYBAN ? Írja I NÉMETH LÁSZLÓ J ó néha újságot olvasni; legalább megtudom, miért vagyok itt. Az egyikben azt olvasom, hogy eljöttem darabom hőse után. Cseresnyés Írója any- nyira beleszeretett a színpadi farmjába, hogy fölcsapott a Bocskay homokján Cseresnyés Mihálynak. A hetilapok gyors fe- iedékenységével érdekesnek nevezi a darabot, amelyet bemutatásakor mint hazaárulást denunciált. Persze mindent tud: azt is, hogy hányadikán kezdődik házi m- ternátusomban az első tanfolyam: Azóta Debrecenből is kinn volt egy újságíró; ő már abból indult ki, amit az újságban olvasott: Ön, természetes, a Cseresynést akarja itt megvalósítani? Azaz egy tragédiát. Mert hisz az én Cseresnyésemben ki meghal, ki megszökik, ki összeroppan. Mit feleljek nekik? Mindaz, amit az emberről életében elterjesztenek, olyasmi, mint az én Bocskay-kerti Cseresnyésem. Megmondják, hogy mit akarok: egy házi népfőiskolát. Aztán megteszik rá a megjegyzésüket: valami baj van ott, ahol az irók a közösségen kívül próbálják a közösséget szolgálni. Egy idő múlva számon fogják kérni, hogy hány tanfo- lvamot tartottam. Két év múlva például hozzák fel: Lám, a Németh László Cseresnyéséből sem lett semmi. S kezdődik a dolgok körforgása, Harcolni ez ellen teljesen lehetetlen. Annál inkább, mert én nemcsak olyan nagy példányszámban, de olyan világosan sem tudom megmondani, hogy mit keresek itt. Az ember lelke ugyanis nem okokból és következményekből áll, mint egy újságcikk. Hanem halkan növő, több csapon hajtó, ide-oda- indázó sarjakból, mint égy szőlőtő. Az ilyen növés maga indokolja önmagát. Az egész embert kell ismerni, hogy megértsd. N yilván azért vagyok itt, mert mindig idekészültem. A rossz közérzetem úgy tudta, hogy 1935 táján lett égető terv ebből a homályos készülésből. Amikor Gömbös reformjával a i gyors megújhodásba vetett hitem is el- j puffant; akkor akartam lefurni magam j . végleg: a népbe s a homokba. De nemrég | a Kapások korrektúráját javítgattam. Ebben az. utópiában, amely a 35-ös esemé- • nyék utóhangja, már úgy beszélek erről j a farmra-vonulásról, mint egy sokéves szándékról. 1932-ben, igaz, meg is irtani ! egy ilyen tanyára vonult „uj nemes szék- , ta“ történetét. De még előbb: 1928 táján j az Emberi Színjáték hősét is ilyenféle ' környezetben teríti le a szilasi szőlőhe- ; gyen a csendőrgolyó. Ha valamelyik hő- ; som után jöttem ide, hát ő az: Boda Zol- ' tán. Mi lesz a vége: elillan? kérdezte gu- [ nyosan valaki, amikor már csak egy foly- ; tatás volt hátra a regényből. S valóban, a j halálon vett győzelemhez, egy modern ! mennvbeillanáshoz volt szüksége a La- >' jos-hegy kedves növényeire s néhány j pincéjébe kijárogató szegényasszonyra, j De Boda Zoltán sem volt az első. Az élet- j rajzomat irom. Gyermekkorom minden j nagy dolga egy-egy kertben történt; el- I ső kisdiák novellámnak a cime is: A Ba- kony remetéje. Egy kertben élni, a nö- ] vények leheletében tisztítani magunkat s miközben magunk lassan elillanunk, az embereknek is átadni valamit boldogságunkból s a hozzávezető tudásából: az üdvösség ösztöne gyerekkorom óta ezt kereste bennem. A Cseresnyés (éppúgy, mint a Bűn, Kapások, Győzelem, Mathi- ász panzió s még néhány munkám) ennek az üdvösség ösztönnek volt álma és sikoltása. Hogy magyarázzam meg ezt annak, akinek az üdvösség vak szó; papok szájába száműzött? S zerencsére itt van a szociológia. Az iró sorsa ma ott dől el, hogy annak ami benne ösztön, kényszerűség: van-e jelentése kinn a társadalomra is. Öltözzünk be hát — én is s Bocskay- kerti tanyám is — a társadalomtudomány dresszébe. Az én nevem most tanult ember; még az intellektuel szót is vállalom; a kis tanya pedig: kertgazdaság. Minek a jelképe ma a földre kertészként visszatérő intellektuel? A tizenkilencedik századig a keresztény világ fő települési formája: a falu. Még a városok is csak a falvaknak voltak központjai. kormányzói, szerszámgyártói, védelmezői. Az idők talpa: a birtokosának szolgáló paraszt. A tizenkilencedik század hozta föl a nagy ipart s vele a nagyvárosokat. A kor hőse most már: a vállalkozó ellen lázongó munkás. De a nagyváros lassan-lassan énnugy meghaladt képződmény lesz, mint ahogy a falu is az. A falvakat fölbontja ,a naevváros utáni vágy, a mind többet követelő mezőgazdaság. A városokat szétszórja: a városi ember lermészetéha falusi tanyák, ezek az igazi bunkerek. Később a Kálvária oldalán, a szépen tartott szőlők hívják fel ujgazda figyelmemet. — Ezeket kik bírják? Szegény emberek vagy tisztviselők? — Van bennük mindenik; de mégis inkább, kik huszonöt éve, az uralomváltozáskor a lateiner kenyerüket elvesztették. A válasz beszél helyettem. A nemzetnek sem árt, épp ma, ha értelmiségének egy része beásta vagy alkalmadtán be tudja ásni magát. Én hiába ásom; engemet úgy is kihúznak. A példa azonban beszél. Hisz már Cseresnyésnek is az volt 1939 elején az igazi mondanivalója: a történelem elől mélyebbre kell bújni a bunkereinkbe. S a házi népfőiskola? Még rámhozzák a hatóságot ezek a gyorsan halló s gyorsan következtető emberek. Amikor én 1933—-34 táján régi farmer álmomat s a ,,nép Eötvös-kollégiumának“ a tervét összekapcsoltam; Magyarországon még nem volt népfőiskola. Én legalább nem hallottam róla; sőt arról sem, hogy külföldön van. Azaz föltaláltam a j spanyolviaszkot. Ami nem is olyan fö- I lösleges dolog, mint hiszik; mert szelle- j mi és társadalmi dolgokban a spanyol- I viaszkot — népek, osztályok, csoportok ' számára — nem lehet elégszer feltálalni, i Azóta teli van az ország népfőiskolákkal. I 1940-ben Móricz Zsigmonddal azt is meg- * tanultuk, hogy magános, még ha az ország legnagyobb írója is, nem alapíthat 1 ,,zugiskolát“. Már igazán nagy bolond ‘ volnék, ha én ezekután népfőiskolákra s ; törvényes eljárásokra vesztegetném a ; g^rsan olvadó hónapokat. Pedig rnég a családom is ilyesmit vár tőlem. A fele- j sé^em, aki hajdan visszatartott (eszmék ; szomorú s szép késedelme a szivekben'), j most priccsekkel és szalmazsákokkal lep ; meg a pénzéből. Egy-egv vendég, akit j meghívok rá, mad elhál rajta. Nincse- I nek többé nagy nevelői illúzióim. Most j jutottam el oda, ahol az ember érzi, hogy „életének Osak nézői a maiak”. A fülek, amelyekhez szólok, a lelkesek is, éopen- csak meghallanak. Az egész értelmét idő Í kell fölfogni s tán mások is lesznek akik fölfogják majd. Ez azonban nem ok arra, j hogy ablaktalan termosztátba tegyük a I lelkünket s munkánkat. Móricz Zsig- ' mondtól én egy jelképes írattássát örö- j költem; azzal jáiogatom. amennyire erőm j birja, a veszélyt szükölő magyar • eklézsiákat. S a házam is ny.t .v. van azok * előtt, akik úgy érzik, ide kell zarándokol- ! niuk egyk is tanulságért. Most már a vas- í ut is segít: í Aki háromkor kijött, hatkor visszamehet. Hogyan ÍáíSák a sorsol 1939‘bena „T beszéígeiés^-en- CSÍKSZEREDA, május hó. 1939 március 12-én Csik, Háromszék, Udvarhely és Brassó vármegyékből 34 székely fiatalember gyűlt össze Tus- nádftirdőn. Értelmiségiek, iparosok, munkások és gazdák. Összejöttek, hogy kicseréljék a gondolataikat s egyben munkatervet állítsanak ösz- sze, hogy ki-ki a maga helyén aszerint irányítsa a maga és mások életét a. szent székely és magyar közösség javára. Nehéz időkben ült. össze az Újságiróházban a „tusnádfürdői beszélgetés“ — ahogy az összejövetelt, maguk között hívták. Fojtó volt a légkör, a Kárpátok bércei között még lélekzeni is alig volt szabad a magyarnak ... És a 34 székely mégis összeült, hogy higgadtan számotvet- ve minden adottsággal, egyengesse a rögös székely utat. .. Talán éppen ezeknek a nehéz időknek a következménye, hogy a fiatal székelyek (1 festőművész, 5 tanár, 1 mérnök, 8 ügyvéd, 4 orvos, 3 magántisztviselő, 2 kereskedő, 2 iparos, 4 gazda és 4 újságíró) oly mélyen vizsgálták bajainkat, hogy bizony sok meglátásuk ma is éppen olyan időszerű, mint 4 évvel ezelőtt. A „tusnádfürdői beszélgetés“ jegyző-könyvéből vesszük az alábbi szemelvényeket: A nép közösséggel kapcsolatos vezérelveket igy örökítette meg o tus- n ád 1 ii rd ő i jegyző könyv; ... Szükségesnek tartják kihangsúlyozni, hogy csak olyan szervezkedést tarthatnak életképes magyar közösségnek, amely megadja a magyarság tömegeinek a közösség előfeltételét képező' összefogó, közös eszmei alapot, amely hangsúlyozottan nem lehet más, rifeií a keresztény magyar nemzeti alap. Á vezetőknek az összefogó gondolatot személyükben kell megtestesi- teniök. Az összmagyarság szervezetének nem szabad elfelejtenie, vagy elhanyagolnia azt a megmásíthatatlan és évszázadok történelmi tévedéseinek gyökerén álló igazságot, hogy az erdélyi magyarság törzse és gerince a székelység. A gazdasági kérdések során első- helyre került a közbirtokosságuk ügye. A megjelentek megállapították — hangzik a jegyzőkönyv —, hogy székelyföldi viszonylat ban a magyar közösség kereteiben megfelelő helyet kell juttatni a közbirtokosságok irányítóinak. A székelység vagyonának jelentős része a közbirtokosságokban fekszik. Ezeknek !e- züllése a lakosság anyagi csődjével egyértelmű. Sőt: közművelődési, társadalmi és más kérdéseinek érdemleges művelése sem képzelhető el e vagyonok megfelelő kezelése nélkül Szórnom tapasztalatokból megállapíthatjuk, hegy az élen álló felelős vezetők nagy része nem ismeri a székelység e legnagyobb kérdését. Egységes irányítás alá kell vonni ezeket a roncsaikban is hatalmas értéket képviselő vagyonokat. — A megjelentek megállapítják — olvassuk tovább —, hogy a Székelyföld zárt gazdasági egység. Mind mezőgazdasági, mind állat tenyésztési szempontból még erdélyi viszonylatban is 'külön elbírálás alá esik. Az erdők letárolása következtében a lakosság elvesztette legjelentősebb jövedelmi forrását. Sürgős gazdasági átszervezésre van szükség, hogy a természeti adottságokat kihasználva uj, vagy az eddi g nem elég szakszerűen megalapozott gazdasági ágak megélhetési lehetőséget biztosítsanak a székely tömegnek. Szükségesnek látjuk, hogy ezt a kérdést az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület szakértői, helyi viszonyokkal ismerős szakemberek bevonásával, a helyszínen vizsgálják meg. Általános magyar érdek, hogy a gazdasági leromlásnak gátat vessünk. Ennek érdekében az egész magyar ; közösség anyagi támogatására szá- i mi tunk, mert a gazdasági mentés I munkájánál befektetésre van szük- I ség. A gazdasági beszervezés mun- I káját haladéktalanul meg kell kez- j deni. A Székelyföld egységes néprajzi helyzetéből fakad — szegezi le más helyen a jegyzőkönyv —, hogy kisipara művészi irányításra szorul a tiszta néprajzi jelleg érvényrejutta- tása, megőrzése és fejlesztése szempontjából. Ezzel kapcsolatosan az egyebegyültek megállapítják, hogy a Székelyföld az utóbbi évtizedekben nagyon sokat veszített eredeti néprajzi sajátosságaiból. Ezért szükségesnek látják, hogy a meglévő értékek megőrzéséről és kifejlesztéséről központi szerv gondoskodjék. Igen fontos megállapítások történtek társadalmi téren. Többek között leszegezték: Székelyföld fajképileg tiszta népe erdélyi viszonylatban még mindig jó szaporodási irányt mutat (különösen Csíkban) és így az erdélyi magyarság emberanyagát mind számbelileg mind minőségileg pótolni hivatottEmberanyagának számát és egészségügyi minőségét tehát minden rendelkezésre álló eszközzel igyekezzenek fenntartani. A népegészségügy tervszerű művelése céljából általános központot kell létesíteni, e téren képzett szakemberek vezetése alatt, előzetesen kidolgozott rendszer szerint a kérdések elsőrendű lelőhelyén működő székhellyel és megfelelő költségvetéssel. Az értekezlet megállapította, hogy a Székelyföld utánpótlásra képes s utánpótlásra hivatott népe érdekeit minden körülmények között szem előtt kell tartani a magyar közösségnek. Az innen elvándorló és a régi királyság (regái) területén veszendőbe menő népfelesleget Erdély belseje, a köztudomásúan pusztuló magyar szigetek felé irányítsa. Ezzel függ össze a cselédszolgálat irányítása és felügyelete részben a falvak lelkipásztora és népnevelői, részben a nagyvárosokban működő vagy szervezendő intézmények utján. Felhívják a közösség figyelmét a. székely néptestről leszakadt és népi szempontból rossz körülmények között élő magyar szigetekre, amelyek életbevágó kérdéseit a múltban figyelmen kívül ha^vták. TIelvzetük sürgős szaktanulmányozást igényel. Abban az időben nagy hőmérővel rendelkező közös sérelmek felsorolása ulán ismételten megállapították az egybegyűltek, hogy a székelyföldi kérdéseket az erdélyi magyarság tengelyébe kell beállítani. FERENCZ GYÁRFÁS Parkettezési munkálatokat jutányosán vállal: id, Lőrinczy Jézsef/ lakás: Z ipo va u ca 11. sz. vrg/ Sebő k-eukrüszda, Mátvás kirily-tér 23. Tel. 19—59. sége, a tökéletesedő közlekedés, az ipar jelentőségének viszonylagos visszaesése a magasabbrendü mezőgazdasággal szemben s (a mezei gépekkel, áramositással) ipar és mezőgazdaság közt a határok elmosódása. Az uj települési forma, (amely mellett a régiek is megmaradnak persze) a földet egyenletesen befutó, elektrifikált kertes tanya. Az alföldi tanyákat néhány éve még özönvíz előtti maradványoknak tekintették; ma a legjobb szociológusok ürülnek nekik: a hátramaradottság, mint annyiszor, elébe ment az időnek. De a kertes tanyának a régi tudásu paraszt sohasem fog megfelelni. Látom a magam vincellérén: csak a sémáját, mozdulatait tudja a kertművelésnek; a kert azonban azt kívánja, hogy értsék; tudósok és feltalálók legyenek a munkásai. Aki látott egy-egy kecskeméti laboratórium-kertet: annak ezt nem kell magyarázni. A kert tehát tanult embert, mondjuk ki mégegy- szer a szörnyéi szót: intellektuelt kíván. Ahogy a modern ipar is intellektualizál — a mérnökök, tisztviselők, művezetők, szakmunkások arányszáma egyre nö az egyszerű munkásokéval szemben — a i kertművelés s rajta keresztül a földműi- : velés is értelmiségi pálya lesz. Tagadha- 1 tatlan, hogy ma mindenki értelmiségi ; embernek törekszik. , A régifajta gondol- i kozás ezt hibáztatta: mi lesz, ha minden- j ki tanul. Még a munkások lapja is düh- : rohamot kapott, amikor megírtam: Proletárok, legyetek mindnyájan értelmiséggé. Az osztálytalan társadalom csak mint ér- ! telmiségi társadalom képzelhető el iga- ' zán. Amit nem értettek meg szavamból, ■ most azt magyarázom ezzel a kivonulás- ; sál. Mert én nem remetének vonultam ki, ■ mint Rousseau, hanem szőlőmunkásnak. : Nem a magam nevében — mert hisz én j már a magam fölseprüsödött őszibarack- I fáit is alig hozom rendbe — hanem az ; utána jövő sokezer fiatal helyett. A ki azonban a szociológia érveire > sem kapható: mondok annak nem- ! zetvédelmit is. Amikor a minap j Váradon jártam, azt kérdem egy ott fel- I nőtt újságírótól: — Hová lettek a roma- J nők? Egy kicsit gondolkozik: — Eltűntek. — Te már a román időkben is újság- J iró voltál, ismerned kellett egy csomót. < Ismert is, de azokból sincs meg egy sem. ! A tisztviselők, akiknek tartanivaiojuk j volt, elmentek; a többi meg kihúzódott a falvakra; rokonaiknál .gazdálkodnak. * Mert az meg volt bennük, hogy nem sza- ! kadtak el úgy a rokonaiktól. Énnekem a [ gazdátlan betonerődök jutnak az eszem- j be, amelyek mellett a régi határon átjöt- $ tünk. — Látod — mondom neki —, ezek
