Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-21 / 114. szám
1943 május 22. ELLENZIK tv Magvar filmet akarunk!“ At Ellenzék snkéiia Az ankét, amelyet a magyar film problémájával kapcsolatban megindítottunk, széleskörű érdeklődést váltott ki. Máris nagyszámban érkeztek a hozzászólások ehhez a nagyjelentőségű magyar kérdéshez és azokat, ahogy a háborús technikai körülmények engedik, közzétesszük. lapu nkban, hogy a végén a remélhető egészséges vitatkozás eredményeit leszűrve megállapíthassuk, hogy tulajdonképpen mit is akarunk, amikor magyar filmet követe lünk. Tekintettel egyfelől a lap terjedelmének korlátolt voltára, másfelől arra a körülményre, hogy az ankétet eszmei síkon szeretnők tartani, arra kérjük mindazokat, akik a kérdéshez hozzászólni kívánnak, hogy mondanivalójukat a lehetőség szerint tömören foglalják össze, másfelől, hogy valóban a tárgyhoz szóljanak. A tárgy pedig nem a Karády-ügy, hanem a magyar film ügye. Hogy ezúttal mégis helyet adunk olyan megnyilvánulásoknak is, amelyek ebben az értelemben nem szigorúan a tárgyhoz szólnak, annak az az oka, hogy némileg képet akarunk adni arról, hogy a közönség mit lát meg a filmben és mit tart fontosnak, a művész külsejét és tehetségét, vagy pedig a szellemet, amelyet kifejez. Ábban a reményben, hogy valóban jó ügy szolgálatába szegődtünk, kérjük olvasóközönségünket, hogy ugyanebben a meggyőződésben szóljon hozzá ankétünkhöz. (A szetk.) V Vannak akiknek a tilm többet a pénznél Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Mai számukban olvastam, hogy az Ellenzék hasábjain bárki kifejtheti véleményét a Karády-iiggyel kapcsolatban!. Én nem vagyok szakember, még csak mozilátogató sem — a szó - szorosabban vett értelmében —, de. mégis úgy érzem, hogy amit most leírok, azt minden magyar ember valija, vagy ha még. nem vallja, érzi, hogy a lelke mélyén megmozdult valami ez ellen a minden kritikán alul álló filmsorozat ellen. Egy nemzet szolgálatában a két legnagyobb propagandaeszköz a film és a rádió. Most minket a film érdekel. Nem juthatunk el mégegyszer oda, hogy a nemzetünk képviseletében ezelőtt pár évvel a velencei Biennale-n bemutatott „Lángok“ című film lesújtó és lealázó kritikáját mondják ki újból a magyar filmre. Örömmel figyeltünk fel arra, hogy az újabb versenyen már kivivta magának a diadalt a magyar film, de ugyanakkor mély szomorúság :lis tölt el, hogy a kezdeményezésnek nincs 'folytatása, sőt mindinkább a posvány és a 'fertő felé halad a .,tizfilléres ponyvaregény“- táigyu filmjeink egész sora. Ezeket a sorokat a „Csalódás“ című Ivará- dy-film megnézése után from. A filmet csak azért néztem meg, mert tárgyilagosan akarok Ítélni ebben az ügyben. De aki egy ilyen filmet végignéz, nem tud tárgyilagos maradni, ha csak egy csepp magyar vér is van benne. Most, amikor minden józan magyar ember belátja és vallja, hogy ennek a nemzetnek csak úgy van joga a további megmaradáshoz, ha a népre építi fel az országot, a nemzetnek arra a kicsiny, de nemzeti sajátságaiban leggazdagabb rétegre, amely távol minden idegen hatástól, ezereves hagyományainkat legI tisztábban meg tudta őrizni, akkor a nemzeti propaganda, a „magyar“ film ki gúny ölj a- a magyar népdalt, amelyik a leggazdagabb a világ összes népeinek a zenéjénél, s amelyre csak büszkék lehetünk. Hát lehet ezt vászonra vetíteni?! S ugyanakkor érzelgős, émelyítő dalokat énekel benne a művésznő lehunyt szemekkel, kifordított testtartással. Mellettem két falusi ember ült. Bejöttek városra, s ha már itt voltak, megnéztek egy magyar filmet. Alig a művésznő szenvedélytől átitatott, eléggé mély hangján énekelt, ők hangosan kacagtak és sajnálták a drága pénzt, amit kiadtak. Ez nem komolytalan tüntetés, ez a népi léleknek ösztönös tiltakozása. Nem lehet hivatkozni a közízlésre. Miért alakították ilyenné a közízlést?! Az teljesen a propagandától függ. Már pedig a magvar propaganda idegen eszméket és idegen szellemet nem terjeszthet. A kritikának két oldala van: negativ és pozitiv része. Én, lehet, hogy csak a negatív részét irram le de hogy pozitiv részt kidolgozzunk, szükséges az, hogy meglegyenek a negatívumok. Még csak annyit: ne szűkítsük le a kört a Karády-filmekre. Menjünk tovább. Lássuk meg a többi futószallagon gyártott filmek nagy számát, s hasonlítsak össze ezeket az ..Emberek a havason1a „Harmincadik“ tiszta levegőjével. Ha ezt az összehasonlítást megtettük, mindjárt megkapjuk a pozitívumokat, s azonnal meglátjuk, hogy vannak még olyanok, akiknek a film többet jelent a pénznél. Jelent művészetet s jelent magyarságot a szó legnemesebb értelmében Kolozsvár, 1943. május 18. Őszinte tisztelettel: Egy kolozsvári középiskolás diák. Tisztelt Főszerkesztő Ur! Lapjuk május 18-iki számában közölt felhívásra az alábbi véleményt nyilvánítom, amit szeretném, hogy lapjukban megjelenjék. Szerintem a Karády-ellenes tüntetés nagyon lealacsonyító a magyar diákságra, nem méltó hozzájuk ez a magatartás. Egy kis intelligenciával biró ember nem szabad, hogy valakit elitéljen, mielőtt a másik félt ki ne hallgatta volna. Elvégre Karády nem tehet arról, hogy ilyen szerepeket osztanak rá. Azt, hogy valaki ennyi tehetséggel van megáldva, csak elismerni kell és nem csúfolni. Igenis, KaOrsögvälläs Folyóirataink és a napi sajtó számtalan cikkben mutatott rá a magyar filmgyártás és filmművészet jelenlegi1 tarthatatlan állapotára. Ehhez a megállapitáshoz aligha lehet valakinek is hozzáfűznivalója. Ugyancsak ez az állapot vezetett a Karády-iigyhöz és annak egyik, nem éppen időszerű megnyilatkozásához az egyetemi ifjúság Karády-elleni tüntetéseihez. Az „Ellenzék“ ankétjának keretében, a következőket szeretném leszögezni; • i. Van magyar filmművészet, mert azt bizonyítják mindenekelőtt a Páger-filmek, küIckága, a hírverés és a színészek nepszerüsité- ve, kimondhatatlan ízléstelenségbe fulladt. Részesed ennek a meglévő színházi lapoiv ve zetői, akik te'jes mértékben kiszolgáltatják magukat a vállalkozásnak és a színészek önreklámozásának. Ezen a téren szellemről beszélni meddő kísérlet. 4. A vállalkozók az aláértékelt törnegizlés köppenyével takaróznak, holott ennek cáfolatára elég a színvonalas magyar filmek üzleti könyveinek zárszámadási adatait idézni. A magyar közönségnek van Ízlése még ma is. annak ellenére, hogy felbecsülhetetlen és nehezen pótolható kárt tett benne a kabosi zsidózsargon dadogása. 3. Az egyetemi ifjúság tüntetése csupán az okozat ellen irányult. De az ok körülbástyázott csiráját érintette-e. vájjon, hogy újabb okozatokat ne hozzon létre? Vájjon a magyar ifjúság es a magyar társadalom passziv magatartása nem ütne nagyobb sebet a vállalkozók üzleti könyvem, mint a mai időkhöz nem méltó tüntetés? Vájjon márszerü tiltakozásokkal nem lehetne elősegítem az „őrségváltást“? És még egyet: ki a felelős a „Pista tekintetes ur“ forgalombahozatalának engedélyezéséért? Sokan, sokan várjuk és valljuk; Magyar filmet akarunk . .. ÜZV. SZABÓ PÁLNÉ, Hitler-tér 14. Tiszteli ük Tisztelt Szerkesztő Ur! Egy pár nap óta megjelenő cikkeikben, ahol állandóan Karádyt húzzák, olvastam a felhívást, hogy az olvasóközönség nyilvánítsa ki véleményét az üggyel kapcsolatban. Nekem az a véleményem, hogy ez az egész ügy nem méltó a magyar diáksághoz. Karádyt inkább tisztelmök kellene, mintsem hogy ellene tüntessenek. Karády büszkesége a magyar filmgyártásnak. Ragyogó tehetsége a legnagyobb magyar filmszinésznő színvonalára emelte őt. Mindegyik filmje a magyar- filmgyártás egy-egy remeke. Kérném a Szerkesztő Urat, hogy lapjában ne engedjen Ka- rádi-ellenes megnyilvánulásokat megjelenni. Tisztelettel; Szilágyi Lászlóné. Nvllvúnulion meg a magvar szellem Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Engedje meg. hogy az Ellenzékben megindított „Magyar filmet akarunk!“ ankéthoz pár sorban hozzászóljak. Azt hiszem, hogy olyan filmeket kellene gyártani, amelyekre az idegen néző is habozás nélkül rámondja: „ez csak magyar film lehet“, még akkor is, ha a képen nern lát végtelen pusztákon kötelező lenge magyar ruhadarabban száguldozó csikóst., cigányzene mellett duhajkodó grófot, vagy csizmás, lovaglóostoros, érzelmes gentry-kisasszonyt. A film hangulatából, a fényképezés módjából, a zenei aláfestésből, a rendezés egyéniségéből kellene félreérthetetlenül kiderülnie, hogy magyar filmet látunk még akkor is, ha az társadalmi kérdéseket és nem jellegzetesen magyar sorsproblémákat vagy egyes magyar tájak különlegességeit vetíti vászonra. Hogy érthetőbb legyen, mit akarok ezzel mondani, idegen példákra kell hivatkoznom: nem látunk a képen breton halászokat, oxfordi diákokat, nem halljuk a dzsessz szinkópáit és a szteppIonosén azok, amelyekhez ez a kitűnő magyar szinés-z, minit szellemi irányító is reszt vett. De bizonyítják az „Emberek a havason" és a könnyebb-szórakoztatóbbak közül, a ,,Szerelem nem szégyen“. 2. Vannak kiváló rendezőink és kiváló színészeink, de nincs meg az egész filmművészetet átható és átfogó egységes magyar szellem, mely gátat vessen már csirájában a silány piodukciók mérhetetlen tömegének. Ezt_ a hiányzó szellemet kellene részben pótolja a filmbiráló bizottság. 3. A filmvállalkozás egyik lényeges meltáncok ggpfegyverkattogását, mégis csalhatatlan biztonsággal megállapítjuk: ez csak francia, csak ango,l csak amerikai film lehet. Véleményem szerint mindegy, hogy a film milyen témát dolgoz fel, a fontos, hogy jószándéku, értelmes és művészi értékű legyen. Az író, a rendező, a színész ne becsülje le a néző szellemi képességeit olyan filmek megírásával, rendezésével és eljátszásával, amilyeneket utóbb tucatszámra dobtak piacra a filmgyárak — tisztelet az egy-két igazán ritka kivételnek. Valószinü, hogy a diákság az utóbbi időben sorozatosan gyártott filmek fülledt levegője, a rendezői hibák tömkelegé, a filmek silány — hogy nem mondjam bárgyú — meséje ellen tüntetett. Ha ezeket a hibákat sikerül kiküszöbölni, akkor a film művészi, értékes és ezzel magyar is lesz. Tisztelettel: ILLÉS KLÁRA, Kornis-u. 11. Szakítsunk a múlttal Tekintetes Szerkesztőség! Lapjukban megjelent „Magyar filmet akarunk“ cimü cikkükhöz és az abban megindított „Milyen legyen a magyar film“ körkérdéshez szeretnék néhány szót hozzáfűzni. Véleményem szerint nagyon szétága- zóak az okai annak, hogy filmjeink silányak. (Mert valljuk be őszintén, a gép-, irónő-vezérigazgató „társadalmi dráma“, a szereplőket összetévesztő „burleszk“ és az u. n. időszerű tárgyú parasztból lett egyetemi tanár filmjeink bizony nehezen nevezhetők jónak.) Különböző szaknyilatkozatokból azt veszi ki az olvasó, hogy az okok a gyártók pénz és időhiányában, a cenzura szigorúságában, de elsősorban a közönség igénytelenségében rejlenek. Ezek a tényezők azonban a háborús viszonyok együttjárói és igy nagyon nehéz rajtuk segíteni. És mégis akad egy ut, melyen járva jó filmet lehetne gyártani: tökéletesen szakítani kell filmgyártásunk eddigi elviéivel, sőt célkitűzéseivel is (leszállni a közönség színvonalára, nem pedig felemelni azt — mondták eddig), véget kell vetni a futószalagokon készült meséknek, meg kell szüntetni azt, hogy színészeinket. bizonyos szerepkörbe skatulyázzák. Például Bilicsi — a félhülye udvarló. A legerősebb bizonyíték arra, hogy ha ez a szakítás a múlttal tökéletes, a film is jó, Szőts István rendezésében az ,,Emberek a havason“ cimü fihn. Szereplői nem milliomosok, nem szende bárnők, nem müparasztok, hanem emberek, emberek húsból és vérből, nem mürostos muszlinból, emberek, akik előtt célok lebegnek és indulatok égnek, emberek, akik az életből léptek át a vászonra. A szin észgárdánk megvan az ilyen filmekhez, csak nem jut szóhoz manapság. Toronyi Imre, a legszebb beszédül magyar színész rendőrtiszteket játszik és a kitűnő Bihary Józsefnek néha-néha jut egy ötperces őrült-szerep. A mi szerepünk a történelemben nern volt soha öncélú, mindig Európát védtúk, igy a művészetben is — és ide tartozik a film is, mégha ma mérföldnyire is van tőle az -- „Ember“-ábrázolást kell megváló sitanunk. Ez nem rejti magában azt a veszélyt, hogy filmjeink elveszítik magyar jellegüket, hiszen a francia filmek, amelyek a legáltalánosabb emberi kérdésekkel foglalkoznak, izig-vérig francia alkotások és ezt a jellegzetességüket dicsőséggel viselik és hirdetik is. Azt hiszem, ha a magyar film az „Emberek a havason“ nyomdokain haladna és a nemzet sorskérdéseit akarná megmutatni minden álromantikától mentesen, ha szereplői és rendezői az igazi, napos és árnyoldalas Életet mintáznák, akkor, ha talán kevesebbet nevetnénk is, de többet tanulnánk filmjeinkből és igy ezek betöltenék hivatásukat. Kiváló tisztelettel ifj. Sziklás István Kolozsvár. Május 22-én este pontosan fél 7 Órakor a Mátyás Király Diákházban a filharmóniai Társaság V. bérleti zenekari estic. Vezényel.* Kodály Zoltán Közreműködnek Török Erz ébet. Angyal Nagy Gyula és Vv$zy Viktor. Műsoron KODÁLY: Concerto grosso. felszállóit a páva Galéria1 tán c ok és chlok Jegyelővétel az IBUSz menet jegyirodában. icawa M DBSBKaSZnBBBB «SgBHBt „Irlavllk Katádé szsksseoiliét rády a legtehetségesebb magyar filmszi- nésznő. Aki pedig ezt, nem ismeri el, az irigyli Karády szépségét, tehetségét és szekszepiljét. Karády hozta a magyar filmeket a francia film nívójára és ezért ml, magyarok csak hálásak lehetünk neki. A magyar diákságnak mindig szégyenfoltja marad ez az ellenséges megnyilvánulás a legnagyobb magyar filmszinésznő ellen. Ha Karádynak lennék, még rájuk sem hederitenék ezekre a mindenféle hangulat kifejezéséi felhasználható diákokra. Tisztelettel DR. SZÉKELY LÁSZLÓKÉ.
