Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-21 / 114. szám

ELL CNZCK PAR A JOI IMCZE HAJÓI 2 Könyvtár, felvilágosodás, Ízlés és önnevelés MarOsvásái hely a Székelyföld szellemi sulv- pv>nt ja, egyéb intézményei mellen el nő ‘-•ur­ban közkönyvtáraira lehet méltán büszke. frppuoS soiigpty 'pu»ppd viv^witoy noiy \ összeválogatott hatvanezer kötetnyi könyv- tiliom.inyj-v.iL .I székesfővárosi könyvtár es a szegedi közkönyvtár után nagyságra is talán ity. ország harmadik helyen álló könyvtára. A maros vásár'heh i szellemi ember, miközben 'jogos önérzettel mutogatja a város neveze­tességeit, köztük a világhírű Teleki-könyv­tárat és mügyiljteményt, a református kollé­gium ritkaságokkal dicsekedő könyvtárát és gazdag műgyűjtőméin ét, élő társadalmi szer­vezetek alkotómunkáját, a nyugtalanul dol­gozó erdélyi szellem kétségtelen eredményeit, mindig különös hangsúllyal beszél a városi közkönyvtárról. Németh László mondta, hogy Marosvásárhely könyvállományával az egész, nagy magyar Állóidét bőven cl lehetne lát­ni könyvvel. Az. idegen mélyen megilletődve. n szellemi élet mérhetetlenségének kijáró alá zattal mozog a könyv rengetegekben. De mi­képpen tekint a marosvásárhelyi polgár erre a felbecsülhetetlen kincsre? Mit vár tőle? Sokat várhatna. Két évszázadra visszame­nően a tudományos élet minden alapvető müve, minden fordulatot jelentő könyve, a magyar és külföldi irodalom valamennyi ér­tékes alkotása niellett művészeti és. ipari szak- könvvek garmadája található a marosvásár­helyi könyvtárakban. A tudós olvashat la­tin és görög nyelven, az irodalomhuvár bön­gészhet német, a fi goi, francia és olasz kön y- vehhen. liven tag lehetőségek mellett izgal­mas a kérdés: kik olvasnak, kik nem olvas nak, mit olvasnak, mit nem olvasnak? A fe­lele» már megvilágítj;..- kinél mi az olvasás célja, mi a könyvbuvárlás egyetemes szem-- pontu eredménye. Nem készítenek számszerű kimutatást az ol­vasók társadalmi állásáról és könvvmohósá- gáról. sem érdeklődésük irányáról. De a könyvtárak őre és kezelőszemélyzete meg­bízhatóan tájékoztat ebben a tekintetben. So­kan olvasnak rendszeresen M.arosv ísárhelven, sokan egyáltalán nem olvasnak, sokan olvas­nak Csapkodva, rendszertelenül, az alkalmi­lag kezükbe akadó könyvekből, de a nők olvasnak legtöbbet valamennyi közt. Természetesen, számítva a nők meglehetősen zilált érdeklődését, ez még nem jelent sokat. Áthidalhatatlan távolság van a fiatal nők és az úgynevezett társadal­mi nők között ezen a téren. A könnyelmű é< ettél fogással gyakran megvádolt fiatal nők a legnehezebb életbölcseleti munkák iránt ér­dekűidnek a könyvtárban, komoly könyveket olvasnak, bizonyítva ezzel is, hogy túláradó c let vi dámságuk mellett alaposan felkészülnek a> életre, a magyar nő hivatásának betölté­sire. Táboruk nem nagy, de biztató. A ,>veszedelmes korban“ levő nők sokkal többet olvasnak s olvasmányaikat nem le­het csoportosítani. Nem írók és művek ér­deklik, nem szellemi irányzatok izgat iák, ■'em a magyar sors, vagy az emberi élet b-zonyos meghatározott kérdései foglalkoz­tatják őket. Nem olvassák el egy kérdés irodalmát. Nem jelentik ki, hogy előbb a jó magyar könyveket olvassák el, azután a külföldieket. Ha mégis össze akarnók markolni olvasnia oviikat, talán úgy mondhatnék: a kapós könyveket ragadozzák el. A szó igazi értel­mében elragadozzák, mint a héjjá a csirkét. Olyan falánksággal vetik magukat a divatos ’degen szerzők müveire, hogy ez a türelmet­len, követelő modor semmiképpen sem nevez­hető szellemi mohóságnak, hanem csak a megszállottság bizonyos fajtájának, Terje­dd emre olvasnak, vagy — ahogy Szabó De- 7ső mondja — kilóra. A divatos szerzők di­vatos könyvei állandóan ,,kint vannak“, kéz- ■'ól-kézre járnak, amíg teljesen elnyüvődnek. a nők megteszik azt a szolgálatot az em­beriségnek, hogy idejében kipusztitják azo­kat a nyomdatermékeket, amelyek nem érdemlik meg a fennmaradást, nehogy az eljövendő századok azokból Ítél­jenek meg bennünket. A nők után a tanulóifjúság olvas leg- übbet. A leányok végigolvassák a magyar 'rodalom remekeit. Gárdonyi, Jókai, Koszto- ' !nyi, Móricz és a nagy költők mindig kez­űi vannak. A fiuk a szépirodalom berkein ul különös érdeklődéssel fordulnak a természet- tudományok felé. Nem csupán könyveket, alvásnak, de a folyóiratokba is belelapoznak, bizonyos kérdések fejlődését rendszeresen fi­gyelik. Lám, ez a sportöriilcttel és tudományiszonnyal vá­dolt középiskolás ifjúság visszauasitja a durva sértést: komoly önképzéssel tanúsko­dik elhivatottságának felismerése mellett. Életre készülődése most lényegesen könnyebb is, mint ezelőtt volt, mert a magyar könyv­tárak országos szervezettsége révén az itt hi­ányzó, bármely tudományos könyvet az ol­VJ'ó felelősségére négy-öt nap alatt akárme­lyik magyar könyvtárból rl lehet kérni kul­cson. 1/ a tanulóifjúság tudja, hogy az olvasás nem divat, nem is olyan fényűzés, amit bizo rtyos társadalmi fokon álló emberek ráérő asszonyai megengedhetnek maguknak; az ol­vasás nem a gazdagok kizárólagos joga. Az. olvasás a magyar ember kötelessége önmagá­val, életre nevelendő gyermekeivel ét, köz­vetlen környezetével szemben. Az olvasás minden ember joga és kötelessége. A jól meg­válogatott olvasmány megerősíti közösségi tudatunkat és folyamatosan élő kapcsolatot tart fenn a magvar szellemi élet és mi közöt­tünk. Ezért veszítenek kimondhatatlanul so­kat és vétkeznek égbekiáltóan nagyot, afrik temmlt nem olvasnak. Nagyon sokan vannak, ijesztően sokan. Az ifjúsággal szemben a tanító szerepében szeret­nének fellépni, de halvány fogalmuk sincs ar- \ tói, mi zajlik most u magyar szellemi eleiben, i mi körül folyik a harc, mit izzad ki véres j í ereitekkel magából az Író, cc szellemi ember, ; miért küzd tíz körömmel a faluvezető, mi a ■ helyzetünk a többi nép között. Jelszavaik I vannak, Ítéletük nincs. Érdekeket látnak, nem meggyőződést, járd végig a könyvtárakat, a kisebbeket | is, ne csak a nagyokat, kérdezd nieg a J könyvkereskedőket ás. egytől-egyig. Így majd meggyőződhetsz arról, hogy a polgár­város értelmiségének tekintélyes hányada j könyv nélkül él. Az általánosításnak mindig 1 megvan az a veszélye, hogy az ezer emberre ráillő Ítélettel megbántunk kettőt, aki dicsé- 1 retes kivétel volt. Marosvásárhelyen ez. a vé­szé I y a leh ető legkisebbre csökken. A kiváló , szakképzettségű férfiak mellett egész hadnyt ; olyan közéleti ember van, aki nem vesz j I könyvet a kezébe. Általában a köztisztvise- , lók nem olvasnak. Háborús’ időkben élünk — mondják — minden erőnket fordítsuk a szol- j gálát betöltésére. Nagyon helyes. Csak az őszinte megbecsülés hangján lehet és szabad nyilatkozni erről a felfogásról. Ám a köz­tisztviselők eddig sem olvastak, a háború után sem fognak olvasni. Merr a köztiszt­viselőnek az egész lelki berendezése, az egész életvitele a szellemi érdeklődés kizárásával' épült fel. A középosztály értelmiségi vezető- rétege sem olvas. Az orvosok, ügyvédek, mér- ' nökek, vállalkozók, vállalati igazgatók, po­litikai tényezők általában nem járnak könyv- : tárba, könyvet nem vásárolnak, ha csak nem születésnapi ajándékba valamelyik kjedves 1 rokonnak. A könyvtárak gazdag közigazga­tási anyaga hosszú éveken keresztül fölös­leges ..kíméletben1” részesül, tehát a közigaz­gatási emberek sem tartoznak az olvasók közé. Megelégszenek a leiratok és utasítások tanulmányozásával, ahelyett, hogy elvi ol­dalról is k:bogozgatnák a kérdéseket. így aztán, természetesen, életképük csorba marad, sejtelmük sincs másfoglalkozásu magyar emberek gond­jairól, nem érthetik meg a társadalom er­jedési folyamatainak igazi okát. Sokan azt hiszik, hogy ha oklevelüket bekeretezve íróasztaluk fölé akasztják, azzal valami páratlanul nagyot mondanak a világnak, azután már nem kell tudomásul venniük a tudományuk haladását, a művészetek fej­lődését, a társadalom közös célú törek­véseit s nem kell hozzájárulniuk a nemzeti öntudatosodás kemény munkájához. Pedig a társadalom vezetőrétegeinek termé­szetes kötelessége volna a szakmai önképzés tökcletcsitése mellett átfogó szemléletet al­kotni a világról, hogy ítéletei megbízhatóak, céljai szükségszerüek, elképzelései valós/erück legyenek. Természetesen tisztelet adassék • a kivételnek. A nem olvasók mellett igen nagy százalé­kot érnek el a rosszul olvasók. Aki nem ol­vas, az képzettségére támaszkodva, ösztön­életének nagyobb teret engedve, tapasztalatai­ból sokáig szépen elélhet, amíg ismereteinek fogyatékos volta itt-ott kifcslik. De a rosz- szul olvasó olyan lesz, mint a szélviharcsa- varta, tekervényesen nőtt erdei fa: erre-arra ficamitott Ízléssel, kiismerhetetlen álláspont­tal, állandóan változó nézetekkel lepi meg azokat, akikkel vállvetve kellene dolgoznia életünk szépítésén. A roMMzul olvasók vetxadeîma makacsabb a ragályos betegségnél, mert nem csupán a megfertőzötreket teszi szellemi moz­galmak révszere hasznavehetetlenné, hanem mások lelkében fs rombol, terjeszkedik. A könyvtáros, rendeltetés szerint, nemcsak őre és gondozója a könyvtárnak, hanem egyben az. olvasó nevelésére is hivatva van; irányí­tania kel! az olvasó érdeklődését, folyamato­san tágítania a ..telek'' látóhatárát, mérték­tartásra szoktatnia azokat, hogy szellemi rangjukon alul ne olvassanak. A könyvtá­ros boldogsága. munkájának jutalma, fáradt­ságának feledtetőjf az öntudatos olvasó, aki belép a könyvtárba, belelapoz a könyvjegy­zékbe és határozott igénnyel megjelölt, mit óhajt. Mert tudja, mit keres a könyvtárban, tudja, mit akar az életben. Nos, a rosszul olvasók éppen ezeket a céltudatosan művelődő lelkeket akarjak meg­támadni. Némelyek, különösen a nők egy része nem indul meg a szakvélemény után. Ha a komoly irodalmi rosta értékesnek ta­lál egy müvet, iszonnyal fordul el tőle. Neki nem kell. Ellenben lesbe áll a könyvtár ol­vasótermében s amikor jó! öltözött hölgyek visszahoznak egy-egy könyvet, ő mohón le­csap rá, mielőtt más elvinné. Ha a könyvtá­ros megdicsér valamit, vagy ajánlani mer, soha el nem olvassa. """ '' ............................. III mill .......... OROSZ ARCKÉPEK BÁTYUSKA Irta: Óvári-Óss József Reszket a keze és reszket a hangja. Ha beszél, ajka sem tűnik elő a sűrű szőrrenge- j tegből, amely szemöldökétől kezdve belepi egész arcát, de a bozontos szakáll mögött is ! látni, mint ugrál ádámcsutkája a pergamen- i szerű vékony, ráncos bőr alatt. Hatvannégy éves, de éppúgy lehetne nyolc­van. Elérte már a pátriárkák korát. Nálunk nem látni ilyesfajta öregembert csak régi festményeken elemista könyvekben, azon a képén, amely Jézust ábrázolja tanítványai­val a Genezáreth-tavon, vagy az Olajfák ! hegyén. , Igen, a Bátvuska apostol egész valójában. Testének, roskatag, földnek elülő szervezeté- I nek minden porcikájából sugárzik az apos- ! toli lényeg: a szeretet. I Olyan, mint egy remete, aki negyvenéves I magány után most jött vissza a pusztából, j ahol Istennel és önmagával társalgón szent j egyedüllétében és még le sem verte sarujá- 1 ról a sivatag porát, máris engedelmeske­dett a sürgető sugallatnak és elindult szerte a nagyvilágba, hirdetni az Igét. Ezen a látszaton vajmi keveset változtat az az elszomorító tény, hogy a Bátyuska bi­zony enyhén büdös. Lehet, hogy ez a negy- J venéves magány következménye. vagy a j negyvenéves önsanyargatásé, de lehet az is, hogy Bátvuska valamikor, a bolsevizmus vö­rös hajnalán fogadalmat tett, hogy addig nem mosakszik, amíg a templomba, amelyből börtön lett, vissza nem tér az orthodox egy­ház megszámlálhatatlan szentjeinek sokasága. Viszont ez az áporodott és megnevezhetet­len eredetű savanyú illatfelhő, amely körül­lengi Bátyuskát.. Bátyuska apostoli mivoltán I nem üt csorbát, sem gyógyíthatatlan sebet. Bátyuska szorgalmasan járja a falvakat, a zsuptetős apró házakat és mint az egykori tanítványok, hirdeti az igét faluról-falura, házról-házra. Batyut cipel a kezében, ötper­cenként meg-megáll, leteszi a súlyos átalve- tőt, meghajlott, erőtlen gerince és karja nem birja már a terűt. De az akarata'acélos, szőr- telen szemhéjai alatt töretlenül csillog a sze­me és fiatalos a kedve is. Van ebben valami csodaszerü, végzetes, lát­noki. Varázsa van. Hallgatnak a szavára. Szentként tisztelik a gyermekek, az elvadí­tott vadóeok, akiket a kézigránát katekiz­musára tanítottak az elemi iskolában és áhí­tattal lesik az ajkát, ami-nft régi lejtésű, régi szóval sejpiti a régi tanítások újból meg­talált uj igéit. A batyuban varinak a .,kegyszerek“. Régi, táján többszáz éves, kifakult aranyozásu molyette miseruha. két ikon. tömjóniező, szentelvizszóró és egy csodaszépfaragásu elefántcsont feszület. Hogy ez a feszület honnan kerüic elő, hol volt évtizedeken át, örök titok, de van és ez a fontos. Bátyuska megérkezik valahová és jövete­lének híre a lelkek villamos távíróján pilla­natok alatt elszáll a falu legeldugottabb sarkába is. Pedig vannak itt tizenöt-húsz kilométer hosszú falvak is. Leül a padkára és az öregek után kérdezősködik. Lassan elő- vánszorognak a falu vénei, hosszuszakállu aggastyánok, százesztendős öreganyók, kö­rülveszik Bátyuskát s úgy figyelik, mit mond rég elfeledett dolgokról. Bátyuska jó, Mindenkihez van egy jó szava, mindenkinek tud egy vigasztaló igaz­ságot. Meghallgatja bajaikat és a minflent- tudó bölcs jóságával nap.v5k.at bólop-* Eo-*­Második kiadásban, rno-t jelent meg; í V KisI enciklopédia \ (A tudományok ős művészetek összefoglalása.) Történelem — Vallás — filozófia — LéU|p!>J tan — Társadalomtudomány — Közgazdh -I ságtan — Iöldrajz — fizika — Kémia ■ Csillagászat — Meteorológia —- földtan • Biológia — Állattan — Növénytan — An or pológia — Orvostudomány — Technika — Irodalom — Zene — Művészettörténet. .' 706 oldalon, tartós kötésben ára 15 pengő. . Kapható az „Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár Mátyás király-tér 9. Vidéki r*o deléseket azonnal intézünk. Kérje a kon v újdonságok jegyzékét. 1 94 3 m &j u * A könyvtár ellenben nem mondhat le kik i detéstről. Az adott helyzetben azonban már c nem tehet, minthogy már a könyvbeszerzésnél érvényesíti a ma-, gyár önismeret, komoly szellemi önkép'éh ' tiszta erkölcsi magatartás selejtező szeme' pontjait. Tehát magyar olvasmány politikád, visz a vásárlásba. Így a könnyebb jajy,' súlyú olvasókat a félpengős kölcsönkönyw: tárakba szorítja, a komoly olvasókkal pe-b‘\ dig magyar társadalomnevel és nézőpontjai-\. hói foglalkozhat. Csak igy lehet sikeresen küzdenie az olvasás—?, ban jelentkező hóbort ellen. Így csiszolhatja^’ az irodalmi ízlést. Sokkalta kevesebben ér--', deklődnek a legközelebbi könyvnap igazid meglepetései iránt, mint ahányan kapkodnak** a mozidarabbá gyúrt, főként külföldi olvas-- mányok felé. Amelyik írót a mozi hozza di­vatba, semmiféle bírálattal, semmiféle megfőni’ tolt érveléssel ne:n lehet többé népszerűt--” lenné tenni, amig a kis masamódlány is elüt nem olvassa. Akkor aztán minden láng ki*~ lobban. A könyvtáros, aki a szellemi ember biztosi?' ítéletével előre látta ezt, a tömegizlés sz?---t szélyes hullámzása közben is folytatja szívós küzdelmét az ezerfejü olvasóközönséggel. So. ­ha nem adja fel a liarcot- hogy a gőndolko---< zás és érzés fegyelmezettségére nevelje az 0!- - vasókat, az önművelés rendszerességére szók- ' - tassa őket, belcjük csepegtesse mások szellemi \ és testi erőfeszítéseinek megbecsüléséi, a kő:- • vagyon kímélésének kötelességérzetét. Maga t könyvtárporban, félhomályban emészti fel élet­erejét, de ha egy kis jól képzett csoport fel­lépésében meglátja a jövendő társadalom szel­lemi magvár, minden keserű tapasztalatáért megvan az erkölcsi elégtétele. Ez az igazi könyvtáros, a magyar élet csendes, áldozatos, gondos munkása. za. Beszél Istenről., az angyalokról, szentek­ről, mennyországról és pokolról, bünbánat- ról és bünbocsánatról és Isten végtelen ke­gyelméről. Aztán elmegy, de megígéri, hogy viszajön két-három hét múlva. Ilyenkor már -nagyon várják. Összegyűjtik előre a gyer­mekeket, honnan, honnan nem, előkeresnek egy még fehér ruhár, kimossák, vasalják és minden gyermeket fehérbe öltöztetnek. Kö­rülöttünk zeng az ég és üvölt a pokol, Sztálin halálmadarainak bombái robbannak az apró házak között, de a falu mégis ün­nepel. Bátvuska keresztel. Csecsemőt, gyermeket, suhancot és bakfist egyaránt. Néha idősebbet is, húsz esztendőst, harminc évest és Ugyan­úgy folyik ajkáról a szó, akárkinek a fejére hinti a vizet. A sokaság imádkozik. A fia­talabbak bátortalanul pörgetik az öregek után az ima szavait. Különösek, ismeretle­nek a fogalmak, nehezen fogadja be őket a motordübörgéshez szokott agy. , Keresztelés után tor következik. Kenyeret sütnek és levágják a megmaradt baromfit. Bátvuska eszik, kezefejével megtörli száját, de a vodkát csak éppenhogy illeti ajkával, már szedi is batyuját és megv tovább. Nagyon sietős a dolga. Oroszországban, a legájtatosabb és legalázatosabb nép hazá­jában’ még nagyon sok a pogány. Batvuska pao is, nemcsak apostol. Negy­ven. évvel ezelőtt szentelték fel Kazánban, egy kolostorban. Ott élt társai között bé­kén, Isten- lágy kezén mig a fejükre nem gyújtották a tetőt. Szökni akart, de elfog­ták éi Szibériába hitték. Onnan menekül11 meg, nem tudni, micsoda csoda folytán. Most óta folytatja, ahol elhagyta negyedszázad­dal ezelőtt. Rója az országutat, cipeli batyuiét és hir­deti az Igét. Bonibazápor, megszálló katona­ság, csatazaj, megvadult világ, Istentől el­rugaszkodott cmbervadoQ nem szegheti útját. Csak megv az apostolok íováru és amerre jár. kékebb az ég, fényesebb a nap és szebben

Next

/
Thumbnails
Contents