Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-17 / 110. szám

1Í43 as 4j ü $ IS» ELLSN2EK Székely* Uányak pesti kalákába Amint előttem megy s átvág a Szcrvitit-té- ren a zöiddé változott lámpa felé, olyan is­merős a tartása, sudár dereka s most amint egy kicsit oldalt fordul, megismerem. Hiszen ez Zsuzsi, a mi székely Zsuzsink, Gyergyó- ból. De hová lett, Istenem a szép hosszú var- koesa, melybe vasárnaponként piros- selyem szallagot kötött, s hol van a szőttese? Hová megy ez az elvárosiasodott Zsuzsi, piros pul­óverben és rövid hajjal olyan sebesen, s any- nyira biztos léptekkel? Mellcjelépek s megszólítom. Csak elpirul s erről ráismerek. Már Öt eve is mindig elpirult, ha megszólították, ebben .nem táltozott, úgy látszik. — Kezicsókolom — mondja —, né, hat Pesten van a kisasszony? — És te Zsuzsi? Hová mésr? — A kalákába — szól — s rámutat egy nagy emeletes házra a Ferenciek terén. — Miféle kaláka ez, Zsuzsi? —- kérdezem s közben ízlelgetem a szó jó ízét. Milyen drága otthoni szó ez, s milyen jól esik halla ni ebben; a nagy siető, soha oda nem figyelő városban. — Hát a székely lányok pesti kalákája — magyarázza s már fordulunk is be a kapun —, olyan leánykor, tetszik tudni. — És mit csináltok abban a körben? —- kérdezem. Felelet helyett meghívót nyom a kezembe, amit mostanáig a markában szorongatott. „Szeretettel hívunk, várunk, éde-s szé­kelyleány testvérem — mondja a meghívó — minden vasárnapdélután 4 órától a Rotten- biller-utca 37. számú ház iskolájának torna­termébe, ahol szép otthoni népdalok, tán­cok, népi játékok, szereplések, vidám szóra­kozások mellett — komoly tanításban is lesz részetek. Itt találkozhattok barátnőiteké kel, otthoni ismerőseitekkel — közös levelet is írunk haza, melyet ti aláirtok s a plébános ur otthon a templomban felolvassa, hogy értetek nagyon aggódó édes jó anyátokat és apátokat megnyugtassuk azzal, hogy leányuk jó helyen, a Kaláka Körben tölti szabadide­jét. Nagy szeretettel vár az Erdélyi Kát. Nő­szövetség részéről mindnyájatokat HELÉNA testvér“. Majd a szöveg alatt kisebb betűkkel: ,,Minden hétfőn, szerdán délután a Kaláka irodában vagyok. Minden kéréseteket ezen a napon szeretettel közvetítem és intézem'1. Már megyünk fel a lépcsőn, úgy mondja Zsuzsi; — Tetszett volna lenni a lelkigyakorlatun­kon a Szent István Bazilikában. Mindenki gyónt, áldozott, kétezernél többen voltunk, s a gyergyószentmiklósi főesperes ur, László Ig­nác beszélt. Oh be szép volt, kisasszony, annyi székely leány s a jelvényeinket is meg­áldották és úgy sirtunk, kisasszony... Mért jöttél Pestre Zsuzsi? Nem volt jó Ko­lozsvárt? Nem jobb ott, szép, nyugodalmas, nincs ez a nagy lárma, nagy sietés, hajsza? Nem vágysz-e a hegyek közé haza, ahol any- nyi a fenyő? Rámvág a szemével hamiskásan s most a régi Zsuzsi, a tizenöt éves Benkő Zsuzsi, a „Mózsié“, ahogy a falujában nevezik. — Ejsze a kisasszony is hazavágyik, osztán mégis itt van... Nem lehet ám vitatkozni Zsuzsival. Székely ennek a vére, a szava, a gondolata. A Bau&s-iéd teányvásái Régi, kedves ismerős fogad az irodában Oravecz Helen, a mindig türelmes, kedves- mosolyu Heléna testvér. — Bizony^ — mondja — nagyon kellett ez a mi Kalakank. Januárban kezdtük meg ? munkát, amelyről nagyképűség nélkül állít­hatjuk, hogy nemzetmentő munka. Az Erdé- 1 vi Romai Katolikus Nőegyesület megbízá­sából kezdtük meg itt a székely lányok meg­mentését protestáns testvéreinkkel együtt, akiknek ugyancsak van egyesületük. Hatezer­nél több székely lány él Budapesten, akiknek hírnevét s becsületét kellett helyreállítani s hála Istennek, ez sikerült is. A helyzet az volt, hogy a Bukarestből hazakerült, szeren­csére elenyészően kis százalék székely szol- galólány, kiöltözvie, kitanulva és nagyrészt fertőzötten újra visszaöltözött a szőttesbe s megjelent Budapesten az állásközvetitőknél. Ezek a szerencséiének voltak az okai annak, hogyha székely lányról volt szó itt Pesten, az emberek csak ugv legyintettek a kezükkel. ..Ugyan kérem, székely lány, nem kérünk be­lőlük, ismerjük../4 Hát ennek akartunk véget vetni, hiszen ezért dolgoztunk a megszállás alatt Bukarest­en is és mikor idekerültünk, bizony csaknem eménvtelen volt a helyzet. A lányok vasár­napjaikat a „Trieszti nő“, a „Hableány“ és hasonló lebujokban töltötték, pedig itt, a pesti járdán dől el a székelvség jövője meglelte tosen nagy százalékban, hiszen ezek a lánvok innen hazamennek, férjhezmennek s édes­anyák lesznek. Pokoli munka volt össze­szedni őket, hiszen a falvak plébánosaitól Kapuink ugvan cimeket, melveket a szülők agytak ott, de a lányok legnagyobb részét itt kellett tnegtAláLni. Kimentünk gyülekező- helyükre, a Keletihez, a Baross-térre. mert j Isten tudja miért, odajárnak, talán mert oda ' érkeztek annakidején, nem lehet ezt tudni. De megvan bennük a székelység nagy ereje, az összetartás, mert székelyt csak székely ér­dekel s az is legfőképpen, ha járásbeíi vagy különösen falujabeli. Hogy falujabelijével ta­lálkozzék, Pestszentlőrincről vagy Kőbányá­ról is bejön vasárnaponként a székely lány, úgyhogy ide mentük mi is, itt szedtük össze neveiket, címeiket. Célunk elsősorban ezek­nek a magukra hagyott lányoknak vasárnapi foglalkoztatása, másod sorban állásközvetítés, habár hivatalosan ezzel nem foglalkozunk, aztán ügyes-bajos dolgaik intézése. Otthont, leányfőiskolát tervezünk a számukra, de nagy nehézségekkel állunk szemben: elsősor­ban nem kapunk helyiséget. Helyre kell ál­I lnanunk a székely lányok becsületét s akkor 1 nem történik meg, hogy egy apa azt mondja, mint nemrégiben, hogy „nem engedi <a lányát Pestre, mert fél, hogy elromlik...“ Véget aka­runk lassacskán vetni a Baross-téri gyűlé­seknek, mert lehetetlen állapot az, hogy eze­ket a lányokat tipikus pesti „stricik“ — ez a hivatalos nevük a rendőri krónikákban is — állandóan molesztálják... Heléna testvér két fiatal önkéntes munka­társával vállalja a hatalmas adminisztrációs munkát. Egy asztal mellett fiatal, ősi vise­letében járó lány körmöl valami nyomtatvá­nyon. Amolyan nyilvántartási lap ez. Nevét, faluja nevét, pontos pesti címét, székely ba­rátnői nevét, azok falujának nevét és pesti címét írja fel s igennel vagv nemmel vála- i szol arra a kérdésre, hogy jár-e lelkigvakor- 4 latra s a Kaláka-körbe. tflcndctilcL csalt Italába lányaitok altat ... Beszélgetésünket egy belépő úri asszony szakítja félbe. — Székely lányt szeretnék — mondja —, a másikkal, akit itt tetszett ajánlani, nagyon' meg voltam elégedve. Heléna testvar szép mosolya megvillan. — Sajnálom, nagyságos asszony — vála­szolja —, még remény sincs rá egyelőre. So­kan hazamentnek most mezei munkára. Tes­sék megnézni ezt a listát, csupa olyan név, aki székely lányt keres nálunk. Egy jó anya büszkeségével teszi hozzá: — Mindenki csak Kaláka-lányt akar ké­rem... De azért felírja a címet s még egy idő­sebb férfiét is, aki ugyancsak innen akar ház­tartási alkalmazottat. —- A Budapesten egyesületekbe tömörített székely lányok 73 százaléka katolikus és a mi Kalákánk tagja. Sajnos azonban, a hat­ezernél több székely lány közül még csak kétezerötszáz tagunk van s az egész szám­nak több mint a fele elkallódva jár és magá- rahagyatva keres szórakozást ebben az ember­rengetegben. Csak Csíkmegyéből ezer lány él Pesten. És higyje el, ma is, nem győzök eleget kikelni és tiltakozni, ha néhány elziili lőtt lány miatt bántják a többieket. Mert nincs igazuk, ha általánositnak. Jó és tiszta lányok ezek, mélyen vallásosak és hogy a vallásnak milyen hatalmas erkölcsi ereje van, azt ugye, nem kell magyaráznom. Vasárna­ponként népi játékokat, balladákat, énekeket, táncokat gyakorolnak s erősen propagáljuk közöttük viseletűk megőrzését. Mert nem szabad elvárosiasodni, hajat levágatni Benkő Zsuzsi!... Zsuzsi piros lesz mint a láng. — Édesanyám irta — védekezik —, hogy csináltassak vaj4, két nyári ruhát, mert drága a szőttes. Otthon újra felveszem a roko­lyát. Fiatal, üde kislány jön be. Ö már székely ruhában van. — Hogy hivnak? — Imre Magdolna. ' Gondolom, hátha Magdolna felel arra a kérdésre, amire Zsuzsi nem felelt. — Mond csak — kérdezem —, miért jöt­tél ilyen messzire, Budapestre, mért nem szol­gálsz Gyergyóban, Vásárhelyt vagy Kolozs­várt? Gyöngy fogát csillogtatja, úgy mosolyog; — Hásze csak stafférungot gyűjtök —- mondja — s itt nem maradnék a világ min­den kincséért se. És hogy mér ide jöttem? Hát teccik tudni, mert tudtam, hogy itt olyan sokan vagyunk mi csikországiak.-— Igen, azért jött ide Benkő Zsuzsa és Imre Magdolna, Piros Julianna, Árva Julis, Pecze Irén és a többiek, akikre féltő szemek vigyáznak. Eljöttek — mert itt sokan van­nak s itt megtalálják egymást. S ebben az cgymástkeresésben és egymásratalálásban vara népüknek csodálatos, szépéges ereje... Márton üli A finn kulturális küldöttség megkoszorúzta a hősök emlékművét A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Bu­dapesten időző finn kulturális küldöttség hét főn délelőtt ünnepélyesen megkoszorúzta a hősök emlékkövét. Ezután kulturális vonat­kozású megbeszélések voltak a vallas- es köz- oktatásügyi minisztériumban Hankiss János államtitkár elnökletével. A megbeszelesek után a finn yendégek tisztelgő látogatást tet­tek Szinyei Merse Jenő vallás- es közoktatás- ügyi mamsztemél. A miniszter délben fél a órakor a városligeti Gundel vendéglőben vil­lásreggelin látta vendégül a finn küldöttség tagjait. Az ebéden Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter meleghangú be­szédben üdvözölte a vendégeket. Heiskanen egyetemi tanár, a finn küldöttség vezetője, meleghangú magyarnyelvű beszédben köszön­te meg a vallás- és közoktatásügyi miniszter nagy tetszéssel fogadott üdvözlését. Versengő udvariasság Az utóbbi időben egyre több szó esik ar- ról5 bogy a háború miatt Jüjftgesek az em­berek. Utcán, éttermekben, kávéházakt'an, mozikban, táriía«ágokban, mindenütt, ideg re­kedik a mai háborús ember, de ez a/ A*.- gessrg legkinosabban talán az üzleti életben mutatkozik. Lépten-ny union hallani, hogv Ideges a kereskedő, ideges a kiszolgáló sze­mélyzet és ideges a vásárló közönség ki. Ezúttal ü«n részletezzük bővebben az okokat, s ueoi is célunk, bogy most a iele lősség kAdését vitassuk, vagyis azt, bogy ki idegesebb és türelmetlenebb Indokoltan vagy indokolatlanul: a kereskvdö-e vagy a vásárló? Mindössze azt állapítjuk meg — és ezt személyes tapasztalat alapján is —, hogy sajnos, minden vonalon udvariatlanság ural­kodik. Mintha teljesen kiveszett volna a viiágbói az a valami, aminek pedig ott keU lennie minden ember lelkületében. ami fi­nomságot, szépséget és gyöngédségei ad a mindennapi életnek és amire, sajnos, mintha csak úgy emlékeznénk manapság, mint va­lami régmúlt szép álomra. Az udvariasság ez' Ami, sajnos, kiveszett a mai háborús világ emberének lelkűidéből. Ezt kellene most újra megtalálni, visszahozni, visszava­rázsolni, hogy az emberközösség éleiét ra­gyogja be ujhoJd, az udvariasság finom­sága, szépsége és gyöngédsége, hogy em­beri é'etiink türhetőbb, könnyebb' és szebb legyen. Ezt a gondolatot akarja megvalósítani az úgynevezett „udvariassági verseny“. Ezen a téren elsőnek jár dől Kolozsváron az j „Akarat" szövetkezet, amelynek három üz­j lethelyiségében a mai nappal megkezdődik i a verseny. Az Akarat üzleteiben már ki is függesztették az errevonatkozó figyelmez­tető táblákat, am elveken ez a felírás: „Most mi kérünk öntől szivissséget. Vegyen részt szavazatával udvariassági versenyün­kön. Ha ugv találja, hogv alkalmazottunkkal, aki önt rendszerint kiszolgálja, meg van elé­gedve, ngy Írja be számát a szavazó lapba. Ha panasza van, kérjük, közölje!“ A verseny a gyakorlatban a következő­képpen történik: minden alkalmazottat számmal látnak el s a vevő. amikor az áruért fizet a pénztárnál, megkapja a sza­vazólapját, kitölti s bedobja a lezárt ur­nába Az Akarat három üzletében ezer da­rab ilven szavazólapot kap a közönség, abbót a véién megtudja a kereskedő, hogy alkal­mazottai közül melvik volt a legudvariasalh és melyikük legméltóbb a jutalomra. A ver­seny június 1-ig tart s annak végeztével a három első helvezettet jutalmazzák meg. Remélhetőleg az Akarat szövetkezet jó pél­dáját a többi kolozsvári kereskedők is kö- követik, aminek minden, bizonnyal az lesz az örvendetes következménye, hogy a mai ideges háborús kereskedelembe is visszatér az udvarias modor. Szeretnénk mindenesetre hinni és remélni, hegy kereskedéseinkben ugyanaz az ud­varias szellem uralkodik majd az udvarias­sági versenyek után is, mint annak tarta­ma alatt. Miért csak ez lehet egyetlen igazi és eredményes célja ennek a közönség ér­dekeit szolgáló, rokonszenves mozgalomnak. (?• a.) PAPÍRBAN, Írószerben, irodai fel- szerelési tárgyakban teljes raktárt talál az „Ellenzék“ könyvesboltban, Kolozsvár, Mátyás király-tér S. Tele­fon 11—W. Elkészüli a véres mull évi zárszámadása Kolozsvár tiszta vagyona 96.457.696 pengő KOLOZSVÁR, május 18. Kolozsvár 1942-ik évi zárszámadása elkészült. Ez a zárszámadás beszédes bizonyítéka a vá­rosvezetés művészetének, de egyúttal az adófizető polgárság rendíthetetlen köte­lességtudásának is most, amikor háborús viszonyok ezer gondja nehezedik a vá­rosvezetők vállára. Külön tanulmány a város multévi zárszámadása, amely Jan- csó Sándor számvevőségi főtanácsos di- cséretreméltó, kiváló munkája. A hábo­rús idő gazdálkodásáról a békeidőnek megfelelő olyan elszámolást terjeszt a zárszámadással a számvevőség a törvény- hatósági bizottság elé, amely a város gazdálkodásának minden mozzanatát fel­öleli. Aki a zárszámadást áttanulmányozza, tiszta és világos képet nyer Kolozsvár életéről. Mai számunkban megkezdjük a zárszámadás részletes ismertetését, úgy, ahogy azt a számvevőségi főnök előter­jesztette. A zárszámadás szerint a mult­évi rendes költségvetés szükségleti ősz- szege 7,257.799 P. fedezeti összege 7 mil­lió 260.300 P volt. A pótköltségvetés szükségleti összege 632.556 P. fedezeti összege 633.000 P volt. A pótköltségvetést is figyelembe véve. a háztartás összszük- séglete 7.890.355 P. összfedezete 7 millió 893.300 P volt. A költségvetési többlet tehát 2.945 pengőt tesz ki. A rendes ke­zelés fedezeti összegének levonási ered­ménye 7,562.855 P, szükségleti eredmé­I nye 7,086.366 P. A készpénzmaradvány j I 476.489 P. Az összkezelés fedezeti részé- i nek lerovási eredménye 14,206.365 P, szükségleti eredménye 13,757.557 P. A készpénzmaradvány eszerint 448.808 pen­gőt tesz ki. A szükségletek, kielégítése a bevételekhez és a pénzkészletekhez iga­zodva történt meg. Egyes bevételek elma­radása vagy csökkenése miatt a kiadások­kal a mult évben takarékoskodni kellett. A megtakarítások azonban nem bénítot­ták a gazdálkodás folytonosságát, mert amint a készpénzmaradvány igazolja, a háztartás mérlege cselekvő volt. A vagyonkimutatás szerint a város cselekvő vagyona 103,871.628 P, szenvedő vagyona 7,433.931 P, tiszta vagyona 96 millió 437.696 P. A multévi vagyonszapo- rulat 10,423.655 pengő. Szociális, kulturális célokra és beruhá­zásokra a város a mult évben sokat köl­tött. így a szociális természetű kiadások között, a nehéz anyagi viszonyok között élő városi alkalmazottak jutalmára és segélyére 109.895 P karácsonyi segélyek­kel, 225.817 P szegényebb segélyezéssel, temetési költségekre, gyógyszerre 316.176 P. a hadbavonultak családtagjainak segé­lyezésére 40.462, az aggmenházban ápol­tak költségeire 59.303, szeretetházak és jótékony intézménvek támogatására 22.615., napközi otthonok fenntartására 94.790, a Téglás-utcai szeretetház fenn- ' tartására 19.427 pengőt fordított. A ta­noncképzésre és tanoncotthon támogatá­sára 80.287, felekezeti iskolák támogatá­sára 35.000, kulturális kiadásokra 93.084, Műcsarnok építésére 60.000, az idegen- forgalomra 15.143, a Téglás-utcai iskola építésére 124.241 pengőt használt fel. Az egyesületeket és egyházakat, a város a kö­vetkező összegekkel támogatta: Külön­böző egyesületek részére 28.284. levente­egyesületre 88.120. cserkészek, lövészegve- sület 4.730, egyházak 12.500 P. Hasznos létesítményekre a következő összeget használták fel: Vágóhíd és hütőház 707.734, ingatlan kisajátítás 167.336, épü­let karbahelyezési költségek 99.535. Hu­nyadi-téri bérház 24.573, mezőgazdasági kiadások 193.476, fakitermelési költségek 109.729. apaállat beszerzés és tartás 29.519 P. A városszabályozási célokra fordított összegek kimutatása a követke­ző: Városrendezés, utak, hidak 610.856. Székelyhadosztály-i ut, Baross- és Cor- vin-tér 39.396, árvizvédelem 206.010, sé­tányok. ligetek, parkok 77.093 pengő. Köztisztaság, köz- és állategészségügyi kiadások: utcaseprés, öntözés 574.595. Zoldekereszt.es akció és a tüdőbeteggon­dozó támogatása 29.997 P. Hősök temető­je gondozása 59.0J5, állategészségügyi te­lep 38.348 P. A közellátás költségeihez a város a mult érben 75.018 pengővel, a gázmű költségeihez 89.699 pengővel járult hozzá. A közvilágítás 201.676 pengő.

Next

/
Thumbnails
Contents