Ellenzék, 1943. április (64. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-24 / 92. szám

ELLENZÉE

19 «U április 2 4.

(js citi-Oss láo. $f $ szélet t y ţi tdi ci pant sow? cita

,,£$> UicsiHty pás&toboU •

(t& H&tyfy frfrSzfak tS tett CVZ&tCk- Idejön

Ul'áU. -."

JZSloyatás Hi:<t■£(>* Awn szútáUldféH

( slKSZI N rOOMOKOS, áprUi 24(A/ Ellenzék kiküldő^- tudósító játiV'l v. in-- mgással i m alattunk az 1) '■ tiszta > i/(• rs szemben. észak le ól a Nagyhagy- tná? (SúlCsán Opáhis. siirü ködfelhők'■ g"

luolygat a kajiui-i s/d- < -dp a .e\«gö, ţh’

nur ereje va» a napnak. Ihnn/'.n. a la n rs a levegőben itt bujka' a tavas/ varázsa, fijs/ul zseudiii a havad legelőn, a'a ki'1 a többiek és éppen osak a lenyesluitu. f’’r- /te«'. kj< bogarak hiányuknak a lo dszagu göröngyök közül.

Korhadt a híd. des/kapa'ioja -nog a iáh alatt és korhadt femit'bb is a kis vi/iiuu- l'iui. Csikorog eresztékeiben a tengelye, de • «pátja vígan forog a? 0-t átlátszó vizébe® és énekein a tavasai munka vg hozsannáját. Fák aga n\ illik a mztc Meg hosszú a* árnyék, de már *u<!u 1 t napsugár és a MagyhagymásOn i? otS/hk j köd Csillog, tnint aranys?őfte? fátyol. csiho«r a mihió porszem a levegőben, s?- kiűzik. ntuit o'sailt aranvesö.

Alatta az Olt siklásán, a naiv hegyek lábúnál békésen terül el a kis fi hit < '«k- S2entdounoko«. Kiesi falu. de sok ember sok gonddal hájjá, sok kii*ködé*sel. k es: földdel, kew« legelővel. D* ha -ziiküs is a határ. erő> a hit és acélos a kar. Szinte szikrázik nvomása alatt az eke vasa. amikor belchasit a sziklás, agy ago- földbe. Itt mindennap himnuszt éneke m*k a/ rnilit- rek, himnuszt énekelnek a tőidnek. a \ z- oek. a fenyőnek, egyetlen himnusz \\z egész életük, licks' eposz. Érzik. tudjak. hi«7'k és val ják: ..Áldjon. vagy verjen sorţ keze, itt élned, halnod hell.*'

Ez a sziklákat görgető hit tartotta meg a kis falu népét nagy idők naarv viharai között. Az utcán ..Dicsörtessék*'-kfcl köszönnek ma ’s az emberek. Az anyatejjel szivják masukba a hitet éí az égnek törő sziklák, mély szakadékok között köiteke- riilnek Istenhez.

Má rton Aron is irt született. Irt á'l az ősi ház. kékre festett falaival, széle? tornácával. köze; a temp ómhoz- Még idehailik az O’t vizének zúgása, ide a malom csendes

utói a ja. rubin meg a minis/tí ansgy erek rv*n«eiyiijéu*‘k >7aVa n eljut a k>CS» huzba.

Nem lehet henienm: sursta ct'Ui a van ki* ragasztja a kapu’a: . Hagá vo> lieirg Szarnál köhögése 't|n IZ **tt>:K gyrr'kuek .Nagy a es a lad Ili meg a/ öregember. iV a két fin és pl a lány. a ?i-'t vérek. Sok a gyt'rm'k A/ egyik *7ibuir*‘ kenyeret m.t|- -7o 1. csupa ^z>!\ ai? a'z egész area. I UK á • mezítláb a kapuban. nagy’ /emeket nii‘- ictf/t a/ idegenre é? helykén utunkba á- t \ mil's ti o ti ii Senk' C*ak én.

Eblu-’t a . (-'tik én*‘-heu rengeteg .17 öntudat a kiá aS a tiltukoZa? Minden l>ctu- lukodás ellen.

Éppen jókor érkezik Kedves Ferme bátyánk é' rászól a legénykére

Aztán apádék hol vaunak?

— 4 fiái ön ■ . .

— Mikor gvünfck m*gl>

— FI-ívére, ha igaz.

Szikár ember Kedve* Ferenc, mosolyog ii szeme QtoMilvog a szája, az e»ész ember mosó'ygú d-erii Fvkctr bajsza hegyesre kunkor.ülik. izmos a tenyere, harm a hőre. Hófehér fogsora villan, amint szól, megemel ka apját és mf-gvakarja alatta a fu'e tövét:

\T tt ha Áronkáról véna szó. azt én e« elmondhatnám . ■ Mert hogv egyiidösek vagyunk \z ötödik «»vitályt es együtt jártuk de ha igaz. ő egv esztendővé? méges csak iidőflébh lehet.

l eülünk n kőre és hallgatunk valamicskét. .Nézent a havast. az apró házakat, az

utca porát, hallgatom az O t zúgását, míg Kedve? Ferenc le’ke távoli idGklicn e'ka- lantkozik, hogy megtalálja azt a kis fiút, aki valamikor kézenfogva játszadozott a porban a templom tövében és fenn, a Nagyhagymás fiZakadékai között egy másik kis fiúvá', akiről akkor még senki aem Sejthette hogv Márton Áron. a prófétasza- vu pap és később a $z*ntéle<ii püspök, magyarok reménysége és istápja -esz belőle.

— Élóttkeszü gyerniek vót Járt az esze. ficánkolt, mint a fiatal csikó Kemény vót nagvon- Mindig arra tanított már akkor es: . Te Ferenc! Ha egyik ajtón kivetnek, a

másikon btjóts?. /Ve hagyd nuigad soka."

Mondám neki egyszer; ,,/Ve-fP-rjf iron OlioUi) ember mey, kút m°t\dj i u- lann mc-et " O pedig elkezdő a inevét gyönyörű s»i pen és m* ie e öttom ál! a kép, a horváti akkor .ittam, parádés 'ovát f ö 1 - s/‘t■.-Zatint/y •> armyoy szcrszáimuak ezijit kötőit kl»ei. t tllogó «arkantyuval, í> m<*g villogó csizmával, fes/ii ő nadrághun, <Jrá- cakö\»-s in'i'-chen Ahogy monda: ,,Nyergemre va'a fg\ gomb, azt megnyomom ét n 'ó mór úllot! to i<ótn jel a levegőbe

és ugV utazott Csal; rátört szájjal néztem utána símre hittem a a mesét, ht>qy m°g* nijnmá a nyergén n gombol é$ elszáll vala fel, a magasságai mennyekbe, a dicső- ségrs L ruténhoz, mett már akkor nagyon áerei.'e oz ő Irakét,

— Éj nagyocskák levőnk és fennvalnrtk a fieTikőrezepatakánák És kicsi pásztorok tahink Istenem, de nngy pásztor es lett Hídra belőle.'...

istenem. d** nagy pásztor! Magyarok

pásztora.

— Aztán e mcTu tőlünk, össze ború énh é\ sir(í,ik mind a /reifen. l)f nyáron hazajőve és e.smém együtt tahink- Két lóval merít szántani, erdőim. Kaszált es, mint a tőlsbi- Csak úgy dőlt a rend kaszája alatt, A nagy háborít alatt es hazajött szabad• Ságra. Akkor már hadnagy nr vedt. Mikor első miséjét mondta, ugv sirt, mint eev menyasszony. Mii meg c(ak neztiik. Itt vót a mise a nagvtrmjs'-omban, én mmutzlrá - tani neki. Akkor előszűr, de később még többször esKérges tenyerébe hajtja fejét é? szavai úgy csobognak a* ajkán, mint az O'-t vize a gázlón. Mosták az emlékezés köveit.

— Azt látta vóna. hogy cs'Mogott a szeme az anyjának. Milyen büszkék vótak a fiukra- Hát még a két fiú! Ki lutte vóna, hogy püspök es lesz még belő.e, magyarok püspöke! Én nem es hittem sokáig, hogy ilyen ea lehet De az anyja temetésire hazajött. A kopottas, régi kápláni gúnyájában Akkor láttam rajla. hogy igazi püspök. Hiába vót rajta a kápláni gimyú, püspök vót egész mivoltában De a koporsó mellett csak a gyászoló gyermek állt, a fiú.

NÉVNAP, »

ESKÜVŐ,

ÉVFORDULÓ

'vm>y hasonló alkalmakra ajándéklór- j gv«it julányoson szerezheti be nálunk. Valódi ólomkrislályok, gyönyörű por cc láriok, dísztárgyak, nippek, márkás étkezők, kávés, teás, mokkáskész letek, kul* és belföldi üvegszervizek minden igényt kielégítő nagy választékban beszerezhetők :

Lutsch Ódon és Máthé József

üveg- és porcellénkereskedésében, U n i ó u tea 16. 3zám.

aki jdi > pökkés rente lése után fényes, aran\ ruhában, pásztorbottal a kezében, süi egg'd a fején borult térdre « sokaság szemelni- táru uz anyja előtt és csókolt keret a fájdalmas szivének.

Delet harangoznak. Colinge, az apró Ti a— rang a fatoronyban é, a koutcára rát-k- azik a meleg. Hallgatom Kedves Ferencet a snrokkövön (■ és/.re ,em veszem, m-'nuyi hallgatóságunk támadt egyszerre. Iskolából mo»t j()ttnck haza a gyermekek, hónuk alatt a palatáh a. rajta madzagon lóg a vessző, furcs ákom-hákomok, oKashatat- l«n, titokzatos abrakadabrák vannak a táblán.

Ktdvps Ferenc elérti gondolatoruit;

— t gön-iigön tanulnak a gyermekeit- Papnak készül három . • .

F.rnf a hitük neki}: is. Ha tanulnak', a tudás is meg lesz hozzá. Észbeli tehetségben nincs és nem is volt soha hiányos- sás. Kis pásztorok ők is é? ki tudja, az abrakadabrák az élet palatábláján milyen soha-noin-á niodott lehetőséget rejtenek.

Leltet rnarsallbot. vezéri pá^ca. pa’a- vess/5 i,s leh^t, dp hátha rnég egy — pásztorbot is akad* A KOLOZSVÁRI MAGYAR IPAROS EGYLET az általa létesített, fenntartott és tulajdonához tartozó Iparosok Menedckháza Kolozsvárt. Szent István-ur 2Ő---2S. szám alatt levő kcrthelyiségben a vendéglői üzem ellátására, valamint ezzel kapcsolatban a Me- nedékhazban elhelyezett aggok élelmezésére, ez utóbbira különválasztva is, pályázatot hirdet f. cv junius hó i-i bérletkezdettel. A pályázati feltételek az Egylet irodájában vehetők át. Mátvis királv-tér 24. szám, I. emelet. A pályázatok f. év május hó to-ig délelőtt 12 óráig zárt, lepecsételt borítékban nyújthatók be az Egylet irodájába. Vezetőség.

Az Ellenzék mindennap éretted! harcol. Olvasd és terjeszd ismerőseid közt.

BARRABÄS

GIOVANNI PAPIN1 novellája j

Abbán a pillanatban, amikor 3 Tárna elitéit elindult a Golgota felé. éray‘-icttJk Bar- rakás cellájának az ajtajúi s a gyilkost a helytartó elé vezetlek.

— Érdemes polgártársaid kénysze tettek, fogy szabadon bocsássalzk téged, a gyilkost, a Mauk helyett, aki ár tartan volt. Én sohasem fogok megbocsátani neked. Men: ut adva s törekedj minél messzibb kerülni choyy f7?t& egyszer a szemem elé kerülj, mert akkor tudom, hogy semmiféle Isten nem mint meg az ítéletemtől.

Pilátus komorakban, mint valaha, intett a katonáknak, akik lándzsával kituszkolták barrabast a teremből, majd lelökték a tép. fson 5 belerugdosia ? mim egy /elfordult kutyába.

Bar rab ás feltá párskod ott. Fogai vacogtak.

Fázott. Lassan elracthli. a testvérei háza felé A friss levegő és a fény, annyi sötét hónap titán, megrészegítette, mint. a bor Tántorgott az úttest kockakövem s átkokat és hálálkodó szavakat morgott. Erősnek érezte magát Szabad volt.

Senki sem ismerte meg Senki sem beszélt hozza. Fi hagyatott és kihalt volt a város

Far rab as testvérei, feleségeikkel és gyermekeikkel az asztal körül ültek -'s ettek. Amikor Barrabás megjelent, feldúlt arccal, csap- /Ott 'Zakállal, beesett, vörös szemével olyan volt, ^ mini egy ki'értet. A testvérek átadták ■ a főhelyet a gyilkosnak, aki szótlanul leült s kiitta az előtte lévő korsó bort. Az egyik testvér újra öntött s Barrabá: mohón ivott, majd megragadott egy nagy darab kenyeret é' beleharapva kérdezte.

— Kr ionérte közülietek Jézust, a Xárare tit?

— Látásból ismertem. felelt Eleázár a fiatalabb testvér.

j H ES Z K E BÉLA iordilátm

— Milyen bunt követett el az az ember?

Megölt valakit?

— Nem tett az semmit, altogv én tudom. Nem ölt az meg senkit. Beszélt a néphez. A. papok ellene voltak és bevádclták a Helytartónál.

— De miért voltak ellene?

— Talán azért, telel: Eleázár. mert a templomba akart ő is menni. Parancsolni akart. De mit törődsz most Vele? A halála megszerezte neked az életet, mit akarsz többet ennél?

■— Az igaz, nyugodott meg Barrabás. Éppen ma hal meg Jézus helyettem. Értem hal meg.

Ezután Barrabás sokáig hallgatott. Szótlanul bámult egész este, éjiéi pedig nem hunyta le a szemét. Gondolkodott.

Másnap reggel, alighogy feljött a nap, Barrabás szótlanul elhagyta a házat és fel ballagott a Golgotára. A kopár dombtetői* egy lélek sem volt. A három kereszt közömbösen és csupaszon meredt az ég felé. Bar-a bás odament a középső kereszthez és figyelmesen vizsgálta a kereszt tövében megállásit vért. Kezével felvett egy cseppet, megszagol la s behunyta szemét, mint aki tetszetős dolgot kóstolgat. „Ezt a vért értem ontották,

mondta magában. Most már nyugodt va- gyok*.

a

Másnap, estefelé itt is, ott is hallotta,

hogy mit beszélnek az emberek a keresztre- feszítettről. Elmesélték neki annak a <zörnyü pénteki napnak az eseményeit Megtudta, hogy Pilátus mindenáron meg akarta menteni a Galileit, de a papok addig nem nyugodtak, amíg vesztőhelyre nem juttatták Öi fíarrabas tehát egyedül nekik köszönheti megmenekülései.

E'zcbe jutott, hogy meg kellene köszönnie Annaniásnak és Kaifásnak, hogy megmentették őt a haláltól A főpap palotájához szaladt tehát, megkérte az ajtónál lói. hogy engedje Annaniáshoz, mert beszélni akar vele. Egy Írástudó azt kérdezte:

— Mit akarsz a főpaptól?

— Meg akarom köszönni neki, amit értem tett és fel akarom ajánlani szolgálataimat Izrael felszabadítására,

— A szabadság elvette az eszedet, Barrabás. Ne gondold, hogy irántad való szerétéiből mentették meg az életedet. Azért menekültél meg, mert annak a másiknak meg kellett halma Semmi dolgunk többé veled. Nem akarunk egy rablógyilkossal bármihez is fogni Takarodj és nehogy a főpap közelébe kerülj!

S két szolga elkergette Barrabási.

A gyilko' meglepődve, remegve eliszkolt. Lelkében bosszú tervét melengette. A papok elkergették Miért ne fordulna most a papok ellenségeihez, annak tanítványaihoz, ~kit az emberek keresztre feszítettek? Mesterük vére mentette meg őt Miért ne kárpótolná valamivel őket azért a veszteségért?

Napokig kutatott, szimatolt, kere<gclt Meg !akarta tudni, hogy miféle odúba menekültek jézus barátai és tanítványai. A városban senki sem tudta, vagy nem akarta megmondani.

B

; Barrabás azonban nem nyugodott. Folytatta a kérdezősködést cs a kutatást. A papok ellen érzett haragja arra késztette, hogy felkeresse azokat, akik nálánál is lobban gyűlölték őket. Egy esie. amikor az Olajfák hegyén kutatott, egy présház közelében egy gyermekkel találkozott], Barrabás megkérdezte.

— Meg tudnád-e mondani, gyermekem, hogy hói találhatom meg Jézusnak a tanítványait? A Jézusét, akit Krisztusnak neveznek)’

A gyermek rámeresztette nagy fekete szemen Barrabásra cs kérdezte.

— Mi bajod van t e1 ük?

r _ Barátjuk vagyok, jelelte Barnabás. Mesterüktől valami nagy ajándékot kaptam s

most segítségemmel akarom meghálálni nekik.

— Igazat beszélsz?

— Hát valami álnok papnak gondolsz engem?

Ezt mondva, Barrabás kivett három tallén' s a gyermek felé mutatta;

— Ha megmutatod a tanítványok házát, tiéd a pénz.

A gyermek elkapta a három tallért s intett Barrabásnak, hogy kövesse, jókora utat tettek meg. Már Jeruzsálem sem látszott. A ţiu megállóit egy cédrus árnyékában és rámutatott egy kopott kunyIzóra, mely az olajfák között csendesen meghúzódott.

— Ott laknak a tanítványok.

Ennyit szólt és elfutott.

Barrabás közelebb ment a magános lzázboi és hallgatódzott az ajtónál, majd belepett. Az első szoba üres volt. Benyitott a következő szobába Vagy tiz férfi cs három nő beszélt, annyi tűzzel, hogy az első pillanatban egyikük sem vette észre a belépőt, aki mereven nézte őket. Egy nő azonban hirtelen észrevette Barrabás feldúlt arcát és felugrott. A többiek is felugráltak és megrémülve kérdezősködtek:

— Ki vagy? Kit keresel? Mit akarsz?

* A legidősebb, a tanítványok közül csendre intette tátsait és Barrabás felé közeledett, Barrabás mozdulatlanul állott.

— Ismerlek, szólt az aggastyán. Tudom a nevedet és azt is tudom, hogy mit tettél. ML féle démon hajtott e ház felé? Isten Fia visz szavásárolta vérével az életedet. Egy gyilkos életét a Messiás életével fizette meg. Mit akarsz ennél többet?

— Hallgass meg, szólt Barrabás. A papok megmentettek, de aztán meggyaláztak és elkergettek. Gyűlölöm őket és meg akarom bosszulni sérelmemet. Bizonyára ti is gyűlölitek őket és én kész vagyok kárpótolni benneteket a magam módián azért, hogy elvesztettétek Urasokat. A gyilkosnak is van szive és lelke. Mondjátok, mit tehetek érietek? Mondtatok, milyen ellenségtől akartok megszabadulni? Kiontom a vérét s legalább részben visszafizetem azt, amit Jézus értem on-