Ellenzék, 1943. április (64. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-24 / 92. szám

1943 április 2 i.

ELLENZÉK

\Termés válasza

a paszíoriflz felelős szerkeszföféneh

Ng*.

f. Urnák,

Som#*Tisztelt Uram!

A. Termés megindulása „zümmögő vadms- hét" bolygatott fel: a Pásztortüz ezévi 3. számában a lap felele« szerkesztője és kiadója, Vásárhelyi Zfieg’er) Emii hosszú levéllel kereste meg önt, amely a szerkesztésünkben megjelenő Termés óvkönyv ügyeivel foglalkozik. Levele megírásának inditóokáif abban jelölte meg. hogy ön és még többen mások is érdeklőditek* ná'a ,.a Termés, annak írói köre, térvefki, prograbijuk" iránt. Úgy látszik, 5' ■ illetékesnek is érezte magát arra, hogy ezekre a kérdésekre mindenre kiterjedő, bő választ adjon, — bár talán egyszerűbb leírt volna részéről a Termés már megjelent két kötetét aján’ani az érdeklődők figyelmébe De o&t 5 félreértette a Termés felé irányuló általános érdeklődést (melyet magunk is örömmel oa- pasztalunk napról-napra) és azt hifiié, hogy az erdekrődck az ő .személyes vélemény "-éré kiváncsiak. Az ő személyes véleménye pedig úgy látszik az. hogy a Termés létrejötte a Pásztortüz ellen irányuló lépés. Ezért Iá’í/ja célszerűnek ..heTyel-közzel" a Pásztortüz Ba.ráíj Kőire nevében isi beszélni és levelébe ,.a Pásztortüz Baráti Köre. főként azonban a maga sáfarkodására vonatkozó megjegyzéseket szőni". Miután mi a Pásztortüzet. annak Baráti Körélö, felelős szerkesztőjét és kiadóját soha sehol egy sorral sem támadtuk, végtelenül meglep az. hogy a Termést Vásárhe’y: Z E. mindenáron ellenségként állítja szembe a Pasztortüzzel. Ennék okát' egyébben nem láthatjuk, mint abban, hogy — amint levele végem kár nem a tényeknek megfelelően. Z. is említi! — a mu.lt ív nyarán valóban tettünk lépéseket a Pásztortüz vezetésének átvételére. M^vel az eziTányban folytatott tárgyalások nem jártak eredménnyel, szükségtelennek láttuk anyaguk nyilvánosság elé hozását, annál is ipkább mivel azok annyira, a kezdet kezdetén akadtak el, hogy az egyetlen eziránvban' ícJy- tato't közös megbeszélést éppen a Pásztortüz Baráti Köre nyilvánította teljesen baráti jellegű beszélgetésnek, ezzel hárítva el azt atz ajánlatunkat, hogy arról jegyzőkönyv védessék fel. Most azonban, miután Vásárhelyi Z E Jónak látta e barátó jellegű beszélgetést, melyen részt gom vett, a Pásztortüz hasábjain szellőztetni, kötelességünknek érezzük a Pásztortüz vezetésinek átvételére tett lépéseinket röviden ismertetni.

1942 tavaszán néhányan, erdélyi magyar irók, akik később a Termést elindították, úgy láttuk, hogy a magyarság ételében 1940 őszén beállót!1 * * * S &' örvendetes változás olyan feladatok élé állította az erdélyi magyar szel1 * * * S & era iséget, ame'vektre a> kisebbségi időkiben alakúit és a k:sebbségi .sots szőkébb lehetőségeihez és kényszer-ipányvonalai'hoz idomult szellemi ke-, retek mintha nem bizonyultak volna eléggé rnga’masaknak. Több ilyen érte’mü beszélgetés ’’ten, amelyek folyamán tisztáztuk egymás között az elsődleges1 fontosságú kérdésekben való állásfaglalásunkat. elhatároztuk, hogy közös céljainlk szolgálatára érőinket összefogjuk. írókról lévén szó, természetszerűen me-* ruU fe’ egy erre alkalmas orgánum megterem, téuének terrae is. Hogy ne érhessen bennünket az erők indokolásán megosztásának vádja, arra szántuk magunkat, hogy felajánljuk a Reménvik- Sándor halála óta tétovának látszó Pásztortüz vezetésének átvételéit. Tettük ezt annál js inkább, mert hiszen a Reményik-szerkesztette Pásztortüznek. éveken át munkatársai vo’i'dnk és bántott bennünket a lap fokozatos elS'ZÜ^külése. Igaz, nem voltunk — de ugv érezzük, nem is lehettünk — tekintettel atrra, hogy valakinek „kenyerére megy a kérdés" (Vásárhelyi Z. E. szavai), mert ennél szerintünk fontosabb volt az. hogy Erdély e szép- múltú magyar folyó iratának vezetése arra hivatott ember kezében van-e letéve, vagy sem. (Mellesleg egyébként u.gy födtük magától, Zieglertől. hogy ő a Minerva R T. igazgatója.. Azóta még jiavult a helyzete, mert hiszen most már a három nye’veo megjelenő Európa cimü képeslap, szerkesztését is rábízta egy 45 százalékban német, 55 százalékban magyar érdekeltség, amint ezt is tőle magától tudjuk.) Ajánlatunkkal a Pásztortüz Baráti Köre egyik tagián, dr. Mo’dován Pálon keresztül a Pásztortüz Baráti Köréhez fordultunk Ziegler azt állítja, hogy társaságunk „előzetesen nem ér- dek’ődött a lap anyagi helyzete felől". ö iiyi'ván azon az állásponton van, hogy a Pásztortüz Baráti Körét ajánlatunkkal csak az 5 eV'ze'ies megkérdezése és jóváhagyása után kereshetniük volna fel. Mi azonban abban a tévedésben voltunk, hogy Ziegter csupán alkalmazottja a Pásztortüz Bánáti Körének, nem pedig ura és parancsolója e erró' a tévedésünkről a Pásztortüz Baráti Köre sem akkor, sem a^óte nem világosított fel. Ajánlatunk egv.cbkent az volt, hogy hajlandók vagyunk a Pásztortüz szellemi vezetését átvenni és anyagi terheit îs vártaim. ha szükséges, teljes egészében, de addig a mértékig mindenesetre, amely számunkra a szellemi függeJdenségert tő.

áruljuk: Kolozsvárt a Pásztort űzet, Becsben pedig az uj ,,Európá"-t s/.erkesztii nevezzük, a nevén; Vásárhely: Zieg'er Emi;. Via«

■» rV< f , * Vi tnfJ JÓ "•* 4 *

«,« .V». *. Yi >.'//!. •. * * ♦ * * \

azaz szónak is egy a vége; Ziegler között és közöttünk az a leglényegesebb nczefeltéres, hogy Erdélyben szerinte ö a hivatott irodalmi vezér (neki „megy kenyerére a kérdés i, szerintiünk pedig nem Ezért bántja ót a Termés megindulása, ezért szurkáiodzuk, mint a megbolygatott darazs. Vakaródznunk kellene, ba minden csípésére reagálnánk, a főterdés tisztázása után mar ca<ak egynéhány apróbbacs- kara térünk ki.

1 ,.A kölcsönkért ÁprLly". A Termés első kötetében közöltünk egy részletet Ápri’v Lajos remekbekészült u; Shakespeare-forditásá- ból. Ezt Ziegler úgy mondja, bogy Áprilyt kölcsönkértük, (j ugyanis jobban akarja tudni, mint mi, hogy a Termést hogyan kellene szerkeszteni. Szemünkre hányja, hogy a Termés nem népi. Ha népi vo'na természetesen azt hányná szemünkre Kimutatja hogy a Termés munkatársai nem egy rtemzedékbeliek. De ki mondta, hogy a Termés nemzedéki fórum akar fenni? Áprilyt kitiltja a Termés hasábjairól; a Termés szerkesztőit bizonyára kitiltja az ő „Európá"-jából. a mi Európánkból nem tilthat ki bennünket.

2 „A kiadó barokk személye." A Termés

kiadója dr szentgericzei Jakab Jenő. Vásárhelyi Ziegler Emil vele kapcsolatban a következő megjegyzéseket engedi meg magának: „felfedezte nemesi előnevelt, hai ugyan nem ama egyszerű (és téves) elmefuttatás alapján haszná'ja előnevü! szülőfaluja (?) nevét, hogy minden székely nemé* ember? (Amiről is mindig azok a román urak jutnak, eszembe, akik hasonló eljárással, tették jobb hangzásúvá ne. vüket, mint Trancu-Iasr, sőt Uramhocsá': Du- mitre&cu-Cluj)". Ne feszegessük itt azt, hogy mennyiben Ízléses vagy ízléstelen a hármas tagozásu nevek haszná'ata, de honnan veszi magának a jogot Vásárhelyi Z(iegler) Emil ahhoz, hogy feltételezze egy törvényesen bejegyzett cégtulajdonosról, hogy olyan nevet használ, me‘y őt nem illeti? De a személyi vonatkozáson túlmenően: micsoda bárdolatlan- eág párhuzamba állítani egy ezeréves történelmi mult formaihagyományait gyökértelen parvenük maimoskodásával? Az ember csak azon csodálkozik, hogy ezt a bárdolatlanságot egy Kolozsvárt megjelenő magyar folyóirat hasábjain sikerült elkövetni.

3. Gyanúsítások Ziegler azt a ^tszatot akarja kelteni, hogy a Termés szépirodalmi anyaga a Pásztortüz papírkosarából került ki. ,,A Bö- zödi-noyella", — írja, gyanúsan ismerős; sajnos ígéretemhez híven be kell vallanom az igazat, hogy nem merem egészen biztosan állítani, hogy nyomtatásban olvastam-e, vagy mint lektor kéziratban valahol?" Ez nem fele! meg a tényeknek. Ziegler a Bözödi-novellát sem nyomtatásban, sem kéziratban nem olves- ta — mintahogy természetesen nem olvasta a Wass Albert elbeszélését sem, melyről azt Írja: „Wass Albert elbeszélését egészen biztosan olvastad már te is" —, de Z. abból indul ki, hogy a gyanú öl s gyTkos kedvében minden eszközt jónak tart a tőle hangoztatott „sportszerűség" határain túl is U, | iHjj A i. 1 *•. riy, t gr }• \ vr «,'* •' j

• ţ . Vét * ■* «. v crt \ * i; * í \

r

Előzz* meg a nagyobb bajt. karmáit« togorvow uta3Í\cia szaruit q

PYORRCA

gyógytogpépet

Ed«» a ioghúst, lavitja crnaak véfUrio«'

gését.

A PYOhRCA gy*gTt»9P«J» « r»g«r*«i*k Or»«óg*i itnaUláii sBuriut kisfiái.

AZ OLAJFÁK HEGYE

(RAINER MARIA RILKE)

Ment fölfelé a szürke lomb alatt.

Szürkén, magában ment, csak ment tovább;

S forró kezébe, melyre por tapadt,

Temette portelepte homlokát.

Csak ennyi volt hát. ;És ez itt a vég. —

Most mennem kell, bár két szemein ma már vak.

S. miért kívánod, hogy szám mondja még:

Te vágyj — mikor már többié nem talállak?

Mert r»?m talállak. Nem vagy a szivemben,

Sem másokéban Sem e kőben, — nem, nem.

Magam vagyok. És mennem kell, jaj, mennem)

S a földi gyász mind fölmered elében*,

Amelyre Nálad enyhülést Ígértem,

Nálad, ki nem vagy! — Ob, micsoda szégyen! , , , —H

Mesélték később: angyal jött az éjben.

Angyal? Miért? Csupán leszállt az éj S végigborzolta a falombokat.

Néhány alvó tanítvány fölriadt.

Ángyai? Miért? Csupán leszállt az éj.

Az éj leszállt s nem rejtett nagy csodák*

Volt, mint ezernyi más, sivár, —

Itt kő hevert, amott aludt egy állat, —

Oh, »egy közömbös éj, szomorú, fáradt Mint bármelyik, mely reggelére vár.

Mert Ily fohásznak nincsen foganatja,

£s angyal nem vigasztal kétkedőt:

Elvesz, ki tévelyeg az ut előtt,

És prédául veti tulajdon atyja,

S tulajdon anyja eltaszitja öt.

Fordítottá: BENEDEK GYÖRGY.

Varró Dezső egyik verséről is azt Írja, hogy

mintegy fcét éve közölte a Pásztórtüzben.

Rosszul .emlékszik, vagy szándékosan nem

említi, hogy a Pásator-tüzben közölt vere. nem azonos a Termésben megjelent hasonló veresei.

S — bor ez lényegtelen — az sem igaz, hogy Horváth István a Pásztortüzben jutott először nyilvánossághoz, mert a Magyar Nép közölt először a Horváth Isirvân verseiből. Tévedni emberi dolog; de Ziegler már krónikuson téved. f

Hátra vo'na még a Helikon Írói közösséggel való kapcsolatunk kérdése. A Termés íról közül néhányan tagjai a Helikon írói közösségnek', mintahogy néhányan tagjai más irodalmi társaságoknak. Ziegter ezt különösnek találja. Mi nem. Mi inkább azt ta'áljuk különösnek, hogy ő is tagja ennek az írói közösségnek. És vannak még dolgok, amelyeket különösnek találunk, de mi nem minden véleményünket tartjuk nyilvánosság elé va’ónak.

&

Nem folytatjuk. Ziegler az erdélyi irodaion* kérdéseit „személyes ügy"-ének tekinti, ará nem volna baj, ha nem akarná annak tekintetni mással is. Levelében azt Írja: „arra kértek, hogy soraimat csupán személyes véleményemnek tekintsed“. Bennünket a Ziegler személyes véleménye édes-keveset érdekel. Azzal kapcsolatban állást foglalni nem. tartottuk vo’na érdemesnek, ha nem éppen a Pásztof- tüz hasábjain jelent volna meg, amelynek eted lapján a Pásztortüz szerkesztőbizottsága öt tagjának a neve is szerepel, akikkel annakidején baráti jellegű beszélgetést folytattunk s akiknek a véleményére már adunk, önkéntelenül is felmerül a kérdés; vájjon e Reményik) Sándor szelleméhez o'y kevéssé méltó fogalmazvány tudtukkal, vagy tudtuk nélkül jelent-e meg lapjukban? Ha tudtukkal, számunkra nem marad más, mint velük szem’:ért is visszautasítani a Ziegler-i gyanusitgatásokah Ha tudtuk nélkül, akkor csodálkozniuk azon, hogy szerepeltetik nevüket egy folyóirat élén, melynek szerkesztője az ő megkerülésükkel ir- kálhat, amit akar és kényére-kedvére ga-iáz- dá’kodhatik a sokat emlegetett Reményik- ö-rökségben, melyet tőlünk, oly lelkiismeretesen óvtak. .

Kiváló tiszte’ettek Asztalos István sk.

Bözödi György 6k Jéke4y Zoltán sk,

Kiss Jenő sk.

Szabédi László sk a Termés szerkesztői

Husvétvasárnapján rendezi zászló* szenteiési ünnepségét a Wesselényi Lövészegyesület

KOLOZSVÁR, április 24. A Wesselényi Lövészegyesület LuSvét vasárnapján délelőtt 12 órakor rendezi zászüószenteléaí ünnepélyét a Mátyás királyszobor előtt. A WesselényiLövészegyesület ezúton is felkéri az összes résztvevő alakulatok és egye* sütetek vezetőségét, bogy a zászlószenteiési ünnepély résletes tervezetét a szombati nap folyamán vegyék át a Lövészegyesület irodájábanUgyancsak a vasárnapi zászlószentelé^i ünnepséggel az Erdélyi IX- Lövészkerület a? alábbi felhívást intézi a kolozsvári tar“ talékos tisztekhez:

Felkérjük valamennyi kolozsvári illetőséggel biró tartalékos honvédúsztet. akik lövészkötelezettségi korban vannak, hogy a Wesselényi Lövészegyesület hús* vét vasárnap délelőtt 12 órakor rendezendő zászlószentelési ünnepéi vöd mog- je enni szíveskedjenek.

A Wesselényi Lövész-egyesület felhívja tágjait, hogy huSvét vasárnapján 10 órá'g az egyesület Fedettlőtér Otthonában (Hon- véd-u. 12) gyülekezzenek össze a zászló- szente<!ési ünneosésre való felvonulás cédából.

3 órás kacagás

vasárnap fél 4 és fél 7-kor és hétfőn este fél 7 órakor a Mátyás Király Diákházban

no FILMEM

1000 vidámság a filmmel kapcsolatban.

k élet es ed biztositja. A dT. Moldováa Pállal fo'ytatott előzetes beszélgetés után létre is jööt a toiálkozás kőzetünk és a Pásztortüz Barái Köre közt. E találkozón a Pásztortüz Baráti Köre részérőd Császár Karoly, Járosi Andor, Jász Pál, Kéki Béla és Tavaszy Sándor, részünkről Asztalos István, Kiss Jenő és Sza- bédi László vettek részt. Ez az egyeUen kqz- I tünk lefolyt — baráti jellegű — kozö6 beszél- I getés nem járt eredménnyel. A Pásztortűz Baráti Köre hajtandó lett volna ugyan nekünk | átadni a lapot, de aján'atunkat félreértve, io- I vább is a lapon akarta látni egyikük — de | nem a Zieglert — nevét. A tőlük ajánlott í tonna ez lett volnae X. (egy a Pásztortüz Pa- i réti Köréből) közreműködésével szerkeszti Y j (közü’ünk egye), ök ebben :atták volna an- nak kezességét, hogy nem nerdáljuk e! Re- j ményik Sándor szellemi örökségét, mi viszont j ebben sze.lemi függetlenségünk megkötésc-t | láWuk volna Erre a Reményik-örökségre ZJeg- , ier is uta’, mint aki azok közé tartozik, „akik j az ő örökét át kellett, hogy' vegyék" „Amikor, | úgymond, a Pászttortüz megtartása' mellett , döntöttünk, egyikünket sem az a remény ve- j zetett. hogy az ő helyét betölthessük, csak az j a kötelességtudat, hogy amit) lehet, az ő örö- j kéből megtartsunk." (Itt bezzeg nem beszé' 1 arról, hogy a Pásztortüz esetleges megszűnte- ; tése „kenyerére ment volna".) Megnyugtatjuk ' Zieglert, hogy egy halott költő szellemi örök- \ sége nem egyeseké hanem az egész nemzeté: j nem kötelessége Zieg’ernek a Reményik szel- | lemi javaival való sáfárkodás még akkor sem. \ ha történetesen a költő feiekezetéhez tartó- j zik, — a kérdés éppen az, hogy kinek van j ehhez joga. — Végleges választ későbbi ’dő- j pontra ígérték, mely hétről-hétre. hónapró'- ; hónapra tolódott el és1 ez bennünket annál j keilemet’enebbül érintett, mivel ajánlatunkat ' éppen a Pásztortüz iránti jóindulatunkból, a se- gi,tés szándékával tettük é6 bosszantott, hogy a válasz elodázása segítő szándékunkat hova- , tovább seghtségkéréssé mesterkedj. Éppen ezért végű is levélben hoztuk a Pásztortüz Ba- . ráti Köre tudomására, hogy válaszunknak j egyik tőlük ajánlott* időpont leteléséig való , meg nem érkezését ajánlatunk visszautasításának tekintjük. Ez a válasz nem érkezet! 1 meg s ezzel a tárgya'ások közöttünk befejeződlek. , ]

Ennyit a Pásztortüzzel folytatott tárgyald- •» sunkiról. Térjünk át Ziegler legnagyobb bá- . natára, a csiriz kérdésére Ezt a öuszteres fo- j galmat Ziegler veti magyar irpda’mi ügyre ; vonatkozó fogalmazványába. Ahogy úja: j „minden oldalról kerülgetve a kérdést, igye- i keztem valami összetartó anyagot, csirizt, vagy j gúzst keríteni- számukra". Ezzel Z. azt akarja j ’'eleplezni, hogy a Termés írói nem egykoruak, ; nem egyvaJlásuak, nem egyformán kopaszod- t nak s talán nem is egy faluban születtek, \ mindössze annyiban egyeznek meg — mâr l. i. j Ziegler szerint —, hogy „egyforma vastagon - nyomtattatják a nevüket". Hiányzik tehát a i csiriz, amely őket összeköti. Mi azonban nagyon jól tudjuk, hogy hol az a csiriz, ame’yet [ Ziegler közöttünk ©ehegysem talál és el is