Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-10 / 56. szám

E T. I. ENZÉK 1 9 < 3 március 10. Az uzsorabiróság ítéletei K0L02SVÁB márnu.. 1 0 ^ kVo£.r.vá- »I ♦<>(•'■■■■■«". ..-V ígí tejen *P r»T jv-dU L*r«á 1 »^>.ló kolnr' ári fü'r^rV.^P •*• Urilö árdra-Ö«* •< l>i)im.\tt. UjcM t...ií/ló \ .««11r:tt '/cl int Hz'/;»! követeti cl ái'áráfi tásit, hogy a kimeri I kg-»s < okol csoma­gokba e'.ik 02 lR, deka cukrot telt. \ \ áiHott azzal védekezett lt tárgy aktion. lu)ü\ a cukorcsoinagoku1 remlvsen kimérte és a hiány tulajdonképpen a csomagoló papír mKa volt. A bizonyítási eljárás »o* r.m beigazolódott a vádlóit bűnössége, *'/ ért Sziks \mlras <lr. egyes uzsorahiró Mb- fColit Zoltán dr. kir. ügyé«/ vádbvszédc után Gaesi Lászlót kótbóruipi rl/.árásra es 3 óv' politikai jogvesztésre es hivatalvesz­tésre1 i léi te- Az Ítélet den a/ ügy.»/ Mc lyosbitásért, vádlott enyhítésért fellebbezett. Kiiupián László magv ai'nádasi I old mű­ves. ;jki múlt év nyarán 1 kg- vajai a ko­lozsvári piacon 10 pengőért kínált eladás­ra, jogerősen 300 pengő pénzbüntetésre ittVr az egyes uzsorabiro. Marián Pálué kolozsvári piaci árust, aki mult év nvarán egvizbeu a zöldbab kilóját 70 fillér belvett 1 pengő 30 fillérért áru­sította. 300 pengő pénzbüntetésre ítélték- Az ítélet jog- rős. Mojs/ka l.ászloné, Mogredcan Jánosáé és Crisan .l. nosné ai’ináászentnubá yi asszo­nyok múlt év szeptember havában a tyúk­tojás darabját falujukban 20 fillérért áru- sitották. Mindhármukal 100 100 pengő pénzbüntetésre ítélték. Az ítélet jogerős. \ass Róza dezméri földműves leány mult év augusztus 21-én 2 liter tehéntejet 1 pengő 20 fillérért adóit e! egy s/.aruos- fa v i zsidónak- Az uzsorabiróság Nass Ró­zát jogerősen 200 pengő pénzbüntetésre ítélte. ____2 ........................ Az ipartestüTetek jogosan kernels állampolgársági bizo­nyítványt a zsidó tanonc- jelöltektől Egy zsidó szülő panasszal fordult az ipar- ügyi minisztériumhoz, hogy az ipartestület a tanoncszerzödés megkötése során állanmol’ár­sági bizonyitványt is követelt. A panasz foly­tán az iparügyi minisztérium leiratban közói- te, hogy az ipartestületeknek kötelességük a lanoncul szerződni kívánó egyén állampolgír* ságának megállapítása, mert külföldi honos csak előzetes munkavállalási engedély alapján szerződtethető s minthogy aki a magyar ál­lampolgársági okiratot felmutatni nem tudja, ha a magyar állampolgárság elnyerésére jo­gosított személy is, még nem tekinthető ma­gyar honosnak. Az ipartestületek tehát he­lyesen járnak el, ha a szerződni kívánó ta- nonc állampolgárságának megállapításánál megkövetelik az állampolgárság okiratban va­ló igazolását. Az uj termelési kataszter elkészítésével kiküszöbölik a beszolkötele­zettség aránytalanságait Hl DAPKST, műre Ins 10. A 42 ta­gú országos bizottság kedden dél­előtt ülést tartott, amelyen a kor­mány tagjai közül Keményi-Schnel- ler Lajos pénzügyminiszter. Szász Lajos közellátási miniszter, Zsin­dely Ferenc miniszt ered nők sági, Crcr- gelylíy András belügyi, Jakabffy Károly közellátási és Bárányos Ka­roly l ő l'd i mi v c I és ü gv i áll a*i n i i 1 k a r vett részt. 'Szász Lajos közellátus­iig yi rniniszt-crnck az,elmúlt tilos so­rán adott közellátási tájékoztatójá­hoz ozalkalomma! Matolcsy Mátyás, Vásárv István, Csizmadia András, Kun del Antal, vitéz Lelöki Mihály, Lili János, La ró Waldbott Kelemen t és vitéz. Imrédy Béla szólt hozzá. I Szász Lajo> közellátási minis/.lei’ a. hozzászólásokra adott részletes vá­laszában a tölibi között hangoztatta, hogy az uj közellátási rend végrehajtá­sa szempontjából optimista, mert sok helyeslő és elismerő megnyi latkozást kap az uj beszolgáltatást rendről az ország minden részéből. Jelentette tnégr, hogy legsürgősebb feladatnak az uj termelési katasz­ter elkészül esél tartja, amelynek alapján a kataszteri tiszta jövedel­men alapuló mai hőszolgáltatási kö­telezet tség egyes aránytalanságait kiküszöhölhetjiik. (MTI.) TASNÁDí-N AGY ANDHAS ÜDVÖZÖLTE MNKOMIES FINN KORMANYELNOKÖT BT'DAPKST márréij-' |ü Tar-nadi Nagy András, az oi zággynlé- el no ke tavijától intézett Litikomie- F.d win finn miniszterelnök hoz a ko: mányátalakitá- alkalmából. I.inko mirs l.dw'in inni miniszterelnök a táviratra távirattal vúlu-zolt (.VITT.) Kicserélte a borjut a tolién alatt — három hónapi elzárásra Ítélték KOLOZSVÁR, március lt). (Az ív' n- zék munkatársától ) Rozsnyui Lajos «zű­r-ági földműves kétrendbeli csalás miatt került a törvényszék egye- hiinletőbirája elé. A vádirat .-/.érint Roz-nyai Lajos J9JI augusztus havában egy 3 és P.évcs meddő tehenet eladott A/*' János Koloz \ ár ka- jántóvölgyi lakosnak. A vevővel, aki tő­Vérvizsgálat alapján állapítják meg Romániában az árja-származást BI KÁUL'T, március 10. A romaa j bíróság most alkalmazta elsöizhen a vérvizsgálatot peres fel faji szál - J mazásának megállapítását u — jelen- . ti az l’niversu). A bu kai esti törvény- I szék előtt került -tárgyalásra N. B. j lancovici ügye, akinek anyja kérész- I tény asszony volt, de később egy ; Sloimi Leiser lancovici nevű zsidó 1 ♦ örvényes gyermekének ismerte el. Az ifjabb lancovici zsidó környeze ­tien nőtt fel, de a zsidótörvények megjelenése után eljárást indított, hogy eredeti állapota szerint tekint­sék kereszténynek, állítsák vissza természetes jogaiba. — lancovici nagy elhatározással lemondott tör­vényes apjáról, törvénytelen gyer­meknek minősíttette magát, mivel a keresztény anyák törvénytelen gyer­mekeit a törvény kereszténynek te­kinti. lancovici azt kérte a törvény­széktől, hogy javítsák ki születési anyakönyvét olyan értelemben, hogy nem azoknak a fia, akik mostoha- szál 1 ei k én t sz er epei nek. A bukaresti anyakönyvi hivatal azonban bizonyítékokat kért állítá­sainak igazolásáról. lancovici erre mint végső bizonyítékhoz a hatósá­gi vérvizsgálatihoz fordult, hogy ez­által állapítsak meg, miszerint ő nem zsidó, apja révén sem. A buka­resti törvényszék elfogadta ezirányu kérését es a vén iz.sgálattal megbíz­ta a (’.antacuzino-laboi atóriium fő­nökét, tői véuys/.éki orvost. A vér- vizsgáló intézetben három személy­től vettek vérpróbát: Ianeovicitől, az édesanyjától és kitagadott apjától, Sloimi Leiser Ianeovicitől. A hosz- sz.as tudományos vizsgálat után az ţ intézet főnöke kihirdette a vérvizs­gálat lesújt«’) eredményét: a kéneime- zö a Sloimi Leiser fia lehet, mivel az analizishöt az tűnt ki, hogy vére a Sloimi Leiser vércsoportjatioz tar­tozik. Ez voll az első eset Romániá­ban,-, hogy valaki nemzsidó szárma­zását vérvizsgálattal akarták eldön­teni és ez is azt mutatta, hogy a nem kívánatos vércsoport erősebben kiütközik, mint a mádk. RÓMA, március 10. A Stefani-iro- da jelentése szerint az olasz minisz­tertanács a Duce elnöklésével ked­den délelőtt ülést tartott. A Duce ja­vaslatára törvényjavaslatot fogad­tak el, amelynek értelmében állam- költségen d‘ An nunzio-e miék müvet állítanak fel Pestcaraban; a pénz­jc*cn lapu'ztalatlan a gazdálkodás terén, elhitette, hogy a tehén naponta 10 liter te­jet ad. Néhány hónappal később, 1941 decem­ber 17-én egv borjas tehenet eladott Bo­ltos János kajántóvölgyi lakosnak 700 pen­gőért. A váíárkötéskor gyalul il etőségünek vallotta magát és elhitette a gazilxuságdag szintén tájékozatlan vésővel, hogy a tehén 10 liter tejet ad naponta. Mikor a tehene­ket v issza v itték, az előlegül felvett pénz­összegeket nem térifene meg. A törvényszéki tárgyaláson a vádlott azt is beismerte, hogy a második tehén alatt a borjut kicserélte. A bizonyítási eljárás befejezése után Lehner Richard drm tör­vényszéki tanácselnök a vádlottat 3 hóna­pi elzárásra és 3 évi politikai jogvesztésre Ítélte. Kötelezte ezenkívül Rozsnyai Lajost, hogy Kiss Jánosnak lő napon belül végre­hajtás terhe mellett 120 pengőt, Bakos Já­nosnak 100 pengőt fizessen meg. Az Ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlott enyhítésért felebbezett. ügyminiszter indítványára újabb in­tézkedéseket hoztak a légibombázá­sok által veszélyeztetett területek lakosságának megsegítésére és ugyancsak a Ducenak, mint hadügy­miniszternek javaslatára az eltűnt katonák családjai részére különle­ges nyugdijakat folyósítanak. (MTI.) Minisztertanácsot tartott a Duce elnöklésével az olasz kormány A törvényszéki egyesbiró előtt talán a szc- j kásosnál is nagyobb a forgalom. A jókora te- I rém már kora reggel megtelt vádlottakkal, tanukkal érdeklődőkkel, de még a tágas fo­lyosóra is bőven jutott belőlük. A tárgyaló terem előtt az egyetlen padot néhány taris- nyás, botos, csizmás falusi bácsi foglalta el s az úgynevezett „jobb embereknek“ csak az ablakközökben jutott egy kis férőhely, ahol a hosszú várakozás fáradalmait az ablakpár­kányra könyökölve, támaszkodva lehetett enyhíteni. A pihenés kérdését legjobban két gyanús kinézésű csoport oldotta meg. A csiz­mások padján innen és túl egyenként legalább busz főből állő társaság húzódott meg. Az álimgáiást már az első öt percben elunták ts nagy gyakorlattal, otthonosan letelepedtek a fal mellé, a cementpadlóra. Vegyesen vannak nők és férfiak. A legkü­lönbözőbb életkornak, tizenötévestől hetvenig. Láthatóan mindnyájan ismerik egymást, sőt talár, rokonságban is állanak egymással, de mar első pillanatra meg lehet állapítani, hogy a „diplomáciaiu viszony nagyon feszült lehet közöttük. Mindkét csoport tagjai széles tag- lejtésekkel, dünnyögő, dobogó, krakogó, re­csegő, rikácsoló hangon beszélgetnek s né­melykor kimagaslik a csoportból egy-egy fe­nyegető ököl is a szomszédos társaság felé. Ilyenkor az ellentábor meg jobban felhőidül, mint a darázsfészek, ha vizet öntenek bele. Lgy ököllel szemben tiz emelkedik a magas­ba és mélyre fojtott torokhangon száz titok­zatos nyelvű komor átok terebélyesedik ki a fejek felett. Az altiszt ötpercenkint nyit ki a tárgyaló­teremből és rendre inti a fegyelmezetlen nép­séget. Olyankor megszeppennek egy percre, az asszonynépség még a p;' '< kiveszi a szá­jából, de alig csukódik be az ajtó, a darázs­fészek ismét zsongani kezd és lassan-lassan átcsap a legmerészebb fortisszimókba, ami­kor minden ököl a levegőbe emelkedik es a gyanúsan barna arcokból tüzet köpködve arad a gyűlölet. — Kénytelen vagyok elővenni az ügyüket — mondja már a kora délelőtti órákban az elnök —, különben sohasem tudjuk lecsenue- siieni őket. Az altiszt l ivására egyszerre tódul Jae az ajtón a haiszekérderéknyi karaván s 'a kü­szöbön bizonyára komolyabb forgalmi bal­esetek történnének, ha a teremőr nehány eré­lyes mozdulattal a helyes ut medrébe nem terelné őket. A padokban ijedten húzódik fél­re a hallgatóság, amikor az áporodottszagú, elképzelhetetlenül szennyes és rongyos ruhák végiglmznak a két padsor között. A karaván felerésze előrevonni az elnöki emelvényig, a többi pedig, pártállásához hí­ven, a terem hátsó részében két csoportban helyezkedik el, pontosan olyan megoszlás sze­rint, mint a folyosón. Az elnök kérdései nyomán hamarosan tisz­tázódik a helyzet, igaz, hogy előbb még egy kis akadályt kell elhárítani, ugyanis a má­sodrendű vádlott kijelenti, hogy ősei nyelvén kívül semmiféle emberi hang számára nem nyílik meg a füle. Az egyik hátsó csoportból azonnal jelentkezik egy nem olyan rongyos, de legsötétebb képű bocskoros és vállalkozik a tolmács szerepére. A másik iábor azonnal vé­lemény különb>égc-t jelent be és a maga embe­rét jelöli ki a tolmács tisztjére. Végül is az elnök dönti el a vitát és az előbb jelentkező hollóképiit bízza meg a nagy fontosságú sze­rep betöltésével. A bírói emelvény előtt hamarosan még job­j ban tisztázódik a helyzet, miután az cinok vagy húsz tanul kiküldött a folyósára. Az előtérben nem is maradt más, csak egy húsz I tv körüli nomád szépség, akinek vörös^ozs- J das kendő díszíti a fejét, igaz, hogy s^ája is be van kötve vele. Balról mellette legalább százesztendős vénasszony, de az is lehet, hogy csak negyvenkét tavaszt számlált mostanáig. Hiába, nehéz a nők életkorát megállapítani. A vénasszony mellett szénjekele haju-bajuszu férfi, a jól ismert Rostás-típusból. Különben már az első öt percben kiderül, hogy az egész társaság a Rostások dicső nemzetségéhez tar­tozik. Sértett és a tolmács kissé oldalt he­lyezkedett el, de mindkettő felugrásra ké­szen, hogy bármely pillanatban beleelegyed­hessék a vitába. Rövidesen tisztázódik a tényállás. A rózsás- kendós, söléibörii szépség lopás miatt került a inióság elé. Mellette szülei állanak, akiket kbnrészesség és orgazdaság miatt emelt ki a karavánszcrályból a törvény keze egy rövid délelőttre. A hátuk megett fenyegetően emel­kedik a magasba Rostás Csukur, a ,,sértett* ah kja. — Hozzám, édes nagybátyjához tört be a szemtelen — mondja méltatlankodva —„ 250 pengőt lopott el a gyalázatos. — Na csak lassabban, fiam — inti le az elnök —, magára még nem került a sor. Ak­kor beszéljen, ha kérdezem. Megállapítom, hogy a vádirat szerint az elsőrendű vádlott 2 se pengőt lopott el a nagybátyjától és a pénzt az édesapjának adta. A csendőri nyo­mozás alkalmával 20c pengőt meg is találtak a kunyhójukban. •— Nem igaz — esküdözik Rostás Ránó, a sötétbörü szépség apja —, a pénz az enyém volt. Hadirokkant vagyok. Havi járadékom van, abból spóroltam a pénzt. Félkezemet vesztettem a háborúban, megérdemlőn, hogy 2cc pengőm legyen. Csonka balkarját, amelynek a kabátujja a zsebébe volt gyömöszölve, meglengeti a biró­ság előtt és aztán fenyegelöleg fordul hátra tistvéroecse fele; — elég engem vádol, a gyalázatos. Több pénzem van, mint neki, nincs szükségem a más vagyonára. — Elég — vágja szét ismét a vitát az el­nök —, egyelőre csak az elsőrendű vádlottal zan dolgunk. Maga, fiam, a csendőrségnél már beismerte, hogy a lopást elkövette. Igaz? — Igaz. — Csakhogy egyenesbe jöttünk — sóhajt egyet az elnök — és a pénzzel mit csinált, odaadta az édesapjának? — Nem, nem — tiltakozik a leányzó. — Megmondhatom, hogy mi lett a pénzzel, de azt már nem tudom magyarul elmondani. A tolmácsnak is szerepe akad és percek alatt napnál' világosabban, tisztán látszik a helyzet. Az elsőrendű vádlott ellopta a pénzt és elment a harmadik faluba másodunokatest­véréhez, aki fiatal legény és ugylátszik kö­zel áll a leányzó szivéhez. Három napig ült ottan s aztán pénz nélkül ment haza. — Hát maga miért vitte oda azt a renge­teg pénzt? — kérdi jóindulatukig az elnök. — Mert azt mondta a legény — súgja pi­ronkodva a leányzó —, hogy csak akkor sze­ret, ha pénzt viszek neki. — És maga képes volt lopni is, hogy pénzt szerezzen? — Mit csináljak, ha Viktor másképp nem akart velem beszélni? Néhány mellékes körülményt tisztáznak még, amelybe beleszól a társaság minden tag­ja. Végiil az elnök meghozza a határozatot, hogy a iényállás tisztázása érdekében meg­idézik a következő tárgyalásra a szerelmes leányzó szivlovagját is, hogy adjon felvilágo­sításokat a pénzre vonatkozóan. Mikor az elsőrendű vádlottal megérteti a tolmács, hogy mit határozott a törvényszék, a leányzó arca láthatólag örömre gyűl és há­lásan dünnyögi az elnök felé; — Azs Isten áldja meg, naccságos fébiró ur, a drága jóságáén, csak, hogy ide hozna azst a tekerget is, úgyse akar mán találkozni három hónapja velem. nagy. Kálmán,

Next

/
Thumbnails
Contents