Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-27 / 69. szám

ÜLLENZtX

1913 mfcreta* 27.

KITEKINTÉS VILÁGBA

■%*r*

Mm: NESZRE BÉLA

■1TJSAG1H6 A „SZABADSÁG völdjkn»

\ s.'vajc.i sajt.'ó közvotit^srlMMi oh vágtuk a „Baltimore Sun“ című nagry a.iuonkai lap tnulnsitójának siranui.Lt. az amerikai újságírók ig«.zoJ vany kötelezett sógét'ől. A derék yankee arról «fiana-s/.koK.l'ik, .lio^y ha Washinyion- iw küldi például a lapja, akkor egy j egész csomagra való igazolvánnyal kell felszerelkeznie, hogy hivatását gy ak cm' odil í asaa. ’ 1 o h he k közö M a k ö vetkező igazolványok szüksege.S'»>k i*gy amerikai újságírónak: Kék, teher, rózsa szili és piros rendőrségi he ♦el éntől apók, hivatalos igazolvány a Fehér Mázba való belépésre, kon- greszusi igazolvány, külön igazolvány a> Kongresszus üléseire való belépésre, külön igazolvány az uj- Si’igitó-tribünre való beléipésro, igazoló könyvecske a hadügyminisztériumba való belépésre, igazolás a légügyi, tengc-részét ügyi és sze.rvezé- si minisztériumokba való Ixdépésre, minden minisztérium egyeukint külön igazolványt bocsát ki az, illető újságíró személyazanossiig;i nak igazaiét sara, külön igazolvány a taxi- használatra, stb. stb. Az amerikai újságíró cikke végén megjegyzi, hogy az igazolványözön megkezdésekor egy kisebb táskát készíttetett az ir.»- -*ok részére. Most egy egész nagy aktatáskára van szüksége, meri hát o a ..szabadság földjén“ él, ahol mozogni lőhet., de „igazolni kell a mozgást.“ ...

MAGYARORSZÁG DUNA- MEDENCEI PROBLÉMÁI

A Gál István szerkesztésében megjelenő *.Liií'arni‘ cioiii folyóirat könyvsorozatot ad ki. A németnyelvű könyvekben hazánk és népünk nagy kulturális, közgazdasági é- pditikai kérdéseiről fognak értekezni zel- lenii életünk kiválóságai,

A könyvsorozat «kső kötete mosl jelent meg ugyancsak Gál István gondos szerkwz- t seben „Lngam im Donauraum“ óimmá*- Magyarország n dunai térben. Damihia kiadás, 1943,1

\ könyv mind rée»!etei4»eii, mind teljes

• gészében határozott és helyesen körvonalazott állásfoglalásról tanúskodik- A magyarnyelvű olvasó is sok haszonnal forgathatja o könyvet, mert hazánk dunameden

< ei helyzetéről, erős iszonyairól, gazdaság'

'•‘jesitőképcsségéröl, kereskede mi közvetít ö.s^erepéről kap benne pontosan, gondo- -an és világosan megrajzolt képet.

Ivláósorbau külfökl fejé vall rólunk c könyv, de a hazai olvasó számára is tükör, melyet a mű tudós munkatársai a magvar olvasó félé nyújtanak.

Kállay Miklós miniszterelnök irt bevezo

• ö tanulmányt a kötethez. („Magyarország Európában“). Történelmi hivatásunkról, 'hin a medencei szerepünkről s rmdtunk elkötelező erejéről olvashatunk a bevezető tanulmányban. E bevezető sorok a Jánossy Denes tanulmányával együtt mintegy meghatározzák az egész könyv széllémét, irányát. Jáno&Sy Dénes levéltári főigazgató a ..Magyar élcttérro1’' értekezik- A Dunámé* (láncétól Nyugatra eső latin-germán-keresz- •eny és a Keletre eső görög-keleti-szláv kuUurközösség peremvidékére telepedett magyarság kiegyenlítő, kÖzvietitő és védő szerepéről kapunk értékes beszámolót- ívül politikánk többévszázados hagyományait vizsga’.jai Jáuossy a tanulmányban s ‘z évszázados hagyományokon kialakult magatartásból származó erkölcsi erőket tudatosítjaLászló Gyula a Dunaimedencén áthaladó ‘■uráziai kereskedelmi utakról értekezik és ;i népvándorlás korában kialakult dunatáji Kereskedelmi utakról ad pontos térképet*

I jpétcry Elo.mér a Duna-Balkán térség geo- oolitikáját ismerteti, Suháy Imre a Duna hadászati jelentőségéről ir. Magyarország a dunahajózás» forgalomban Olaf Wulff tollából olvashatunk tanulmányt. Rohrmger Sándor a magyar közgazdaság és a német vízhálózat viszonyá- rói értekezik. Borotvás Nagy Sándor bemutatja Berzeviczy György dunameden- cei csalornabálózat-teryét. Ál gray Pál hosszabb tanulmányban számol be Alapynruntzág utairól, utforgataiáról. Irgifor gahnáról, vi/.iforgidiináról és pontos, i/;un- sz«*rii adatokkal trcs/.i tvljnssé a magyar ke- Imi és utasforgidoinru vonatkozó tv mi it*t<*inkft. S ii roiţi (r<'n Budapestről, inini tengeri kikötőről ir. lillisz Ktido-lj Magy aforszáéról mini Ür'kelrt-Európa „rendező pályaudvaráról1 ertekc/ik s rá* mutat hazánk jelcntósék'ér*' a delke-cteuró- pa átmenő forgalom o/.< alpontjából. Korcs/ tf>$ Károly tanulmúuyáhan Budapest szerepéről ir az 1‘uráziai légiforgu-om szCui- jiontjáhól. Snrúriyi I riffrr Ti radar hosz- s/al»h tanulmányban értekezik Magyarország közga/<lasági és gazdasági tcljeaitnié- nveiről a ilélkeleteurópai élettérben, Zi*’y- Irr \ ilnws a magyarság építő szellemi ereiéről. politikai ellm aloMságárol ir. \ kötet lie fejező tanulmányait Siposs Sándor irta a magyar á'lamot^méről és annak jelentőségéről a dunam<*dciicei élettérben.

\ kitünően szerkesztett kötet a kii 1 föléli részére irott magyar \ unatkozást! felvilágosító írásművek iskolapéldája lehet. Mines henne semmi a Duu a medence egye« álla* mainak a múltban tapasztalt hasonló természetű könyveinek kiáltó, tudománytalan és vaskos tévedésekkel teletömött propagandairat ismérveiből. Józan, hang. tárgvi- lagos problémafeltáród, megbízható adut- s/.olgáltatás, szabatos fogalmazás* szemléltető térképek, komolyság jellemzi ezl a kitűnő kötelet. íirds'klőrie.sscl várjuk az ,.t ngarn“-kötrtek következő .számát,

EGY SZÍNPADI BUKÁS ÉVFORDULÓJA

Általában sikerekről szoktak moír- emlékezni. Ezuital egy színpadi bukásról esik szó Valaminek a végről, ami ntán a természet s a szellemi élet íratlan törvényei szerint mindig valamilyen kezdet következik.

Ezelőtt száz évwíl, pontosaiban 1843 március 7-én, fütyüllek ki Victor ftugo: „Les Burgraves" (Várcrófok) riniii romantikus drámáját. Sok bukás volt azelőtt és azután a színházi világban, de ez olyan, amelyről érdekes és érdemes megemlékezni. A romantikus dráma halt meg azon a tavaszi estén a francia színpadon. A műit század harmincas éveiben

<Ii.o1.l1iu.inWixlolt u Hernádiban » még IS ér ^

sem tc-dl rt M uiárlu megunta a rohaiuiman pol

gárlaaodó, uz öncélú polgárt élet besavunyo «lottsága felé teltartó/^atliatatlanul haladó francia városlakó Vidor Hugo, a s/.erzo, Ide^ gőtéd Üzent azoknak a fiataloknak, akik el*o romantikus drámájának, a HernatUóek előadó sán lelkes rajongással állták a to|h>liifCul • vállallak mindent a ., mentorért** u a rouian likus ürárua túlzásaiért. A tapadókért üzenő Vidor Hugónak azt ü/rnték a linlalok, hogy „nincs tnár fiatalság". S a romantikus dráma csúnyán megbukott.

Nem célunk dramatuigiai, vagy esztétikai

nézőpontból vlzsgálgatni a bukás okát. A tünet kihatásairól szeretnénk egy pár szót szólni. Arról a „vlsszukanyarodásról", amelyet a irancia drámaírás a „Burgrave*" bukása óta meglett.

Azon a nevezetes esten ugyanis „táblás ttá zak" előtt játszották ismét Kacine-t és For neille-t. A túlzást«* tévedt szerző ellen fellá /adtak alkotásai. Nem érdekelte a polgáriasul! gondolkodású francia nézőt sem a rejtett pin < ék dohos légköre, sem a rabláncok csörgése, sem a négyszeres (elismerésben könnyen kibontakozó román’Ikus megoldás, sem a sir

körül 1 «ebégő drámai hősök, a szellemjárás, lehat mindaz, ami egy időben a romantika elfogadott feRy reálára volt. Romantika kell mindig a színházba járóknak, de a/ ue legyen lul/.ó. Rostand darabjainak mindig akad né zője. A túlzás azonban mindig veszélyes. Erre tigyelme/teti Victor Hugo bukása <t mai színpadi szerzőt is. Vajha tanulnának tőle egyesek . . .1

NYUGATI ŐRJÁRAT

GOETHE 1786-i olaszországi utazását egy olasz filmrendező ismeretlen színészekéi filmre vitte.

A FINN KULTURÁLIS ALAP 10.000 finnmár. kás diját most osztották ki. Jlitalmazottak: Ormi Okkonen, a Kalevala éutató. Maria Ju- tonl dráma Írónő é.s Otto Mamiién, a üres linn költő és műfordító, aki a legszebben fordította j le Petőfi verselt Is finn nyelvre.

RUDOLF TIiIEL, a „Die Woche belső munkatársa könyvöt irt a feltalálók tündökléséről és nyomoru- sagáról. (Ruhm und Leiden der Erfinder.)

RAMON FERNANDEZ, a Nouvclle Revue Francaiké belső munkatársa, a hires regényíró és esztétikus könyvet irt Proustró!

\r utóbbi évek eg\ ellen Proustról írott inüve ez, amely a -nagy francia regényírót határozott hangon támadja és elitéli.

CALllHO MONTEVERDI müveit Ki kötetes német-olasz gyűjteményes kiadásion megjelentették Berlinben, i MARC BERNARD az 1912. év Gou- j rourl-ilijai-a előállást tartott Parisban ar- ! ról, hogy miként lett íróvá. Marc Bér- j nard műve egyébként rncăjelcut »Ián for*

I (irtásban. Most készül a magyar.

magv’

osztói

Az uj 50 ik

ar királyi

&

y sorsi át

játékterve páratlan esélyeket nyújt, mert egy sorsjeggyel szerencsés esetben nyerhető :

700.000

pengő.

Jutalom:

400.000 P.

Főnyeremények:

300.000 P.

100.000 P.

70.000 P.

60.000 P.

2 x 50.000 P.

2 x 40.000 P.

továbbá 30.000 P. 16 á 20.000 P. 27 á 10 000 P. stb. slb. Összesen: 10,310.(00 pengő. Az első oszt. sorsjegyek hivatalos ára : Nyolcad 3 50 P. Negyed 7 P. Fél 14 P, Egész 28 P. — Sorsjegy az összes főt-lárusilóknál kapha'ó I Minden számnak egyenlő esélye van 1 1! A húzás kezdete április hó íO-én.

ALBIN MICHEL, a világszerte ismert franc ia könyvkiadó rn* ghalt. Maciid mint egyszerű könyvknrc'kedösegéd kezdte csodálatos pályafutását.

A FRANCIA AKADÉMIA megtartotta tagsági JeUilő UléAét, Jelöltek: Sellliere, Jean Rlvain.

GÁBRIELLÉ FAURÉ, a Collége de France tanára, tiltakozott, Hogy apjának, a hires Faurénak Requiem című müvét koreográfi- kus előadásban „lealjasitsuk“. Cortot, a Hires francia zongoraművész nyilatkozott e letiltással kapcsolatban és kikelt mindazok ellen, akik a nagy klasszikus zeneszerzők müveit jazz.-átiratban profanizál|ák.

JEAN COCTEAU „Renaud és Amide” c. játékát próbálják a Comedie Franca»e-ben.

AZ ESZMÉK (IDÉES) cimü folyóirat a háború urán kialakulandó irodalomról közöl érdekes tanulmányt. „Sehol sem látszik kialakulóban határozott irodalmi irány1- — olvassuk a tanulmányban. „Nem látunk ^ uj törekvéseket, uj irodalmi iskolák sem hallatnak magukról. Vájjon a háború utáni irodalom az „erzatz“ jegyében fog megszületni?“ — kérdi az elkeseredett cikkiró.

Macska.Egér Háború

Iírta: NAGY KÁLMÁN,

Az egér valahonnan a pincéből jöhetett fel

a szobába. A szobának ósdi, festett fenyőfapadlója volt, de a barnásvörös festék mir Csak a fal mentén és a bútorok alatt látszott a deszkákon. A szoba közepén mély gödröket szántott az idő valamennyi padlódeszka közepébe. Az egyik sarokban a fal mellett, hatalmas Íróasztal nyújtózkodott. Az asztal alól napokon keresztül furcsa zaj szűrődött i szobába, olyanszerü, mint a szu percegése, de erőteljesebb és nem olyan szabályos ütemű. Éjszakánként harsogva verte vissza a szoba csendje a felhangzott reccsenéseket.

Néhány nap múlva megszűnt a földalatti őrlés, de az asztal alatt, közvetlenül a í ti mellett apró lyuk támadt a padozaton: egészen parányi, csupán akkora, mint egy ga- lanibrojás. A szu pcrcegcsct pedig finom, alig hallható nesz váltotta fel, melyet Csak a legélesebb fül érzékelhetett. LeheletkönnyAd léptek neszezésc, valami apró, de öntudatos lény- motozása.

— Ha, egér van a szobában — mondotta valaki a család tagjai közül.

— Hol, hol? — kérdezgették, de a feleletet már az egér adta meg. A krcdenc alatt csonrtászáfadt kenyérdarabkát lelt, azt kezd te görgetni lankadatlan szorgalommal. Hiába próbálta fogát belevágni, a galacsinná zsugorodott kenyérhaj mindig kicsúszott a szájából és tovagurult a szekrény alatt. Az. egér nem hagyta, utána iramodott s úgy pofozta, gurította a szobán végig a kenyérdarabkát, mintha vasrostában diót rázogattak volna.-— Rettenetes — mondta az előbbi hang, amely az egeret felfedezte -—. mit visz véghez egy ilyen ronda kis állat!’ Tegyetek holnap valamit vele.

Másnap rövid kutatás után felfedezték a parányi lyukat az asztal alatt és bedugták egy orvosságosüveg dugójával. Két napig >nem maszkáit az egér a * szobában, de az asztal alól ismét hall1 zott a szu percegése. Harmadik nap ismét megszűnt a parányi földalatti malom romboló munkája, de az orvosságosüveg dugója mellett újabb ünurecske ásitozott. Az egér ismét ciszaka jött a szobába és még vidámabb kedéllyel látott hozzá a szórakozáshoz. Flőhb jóllakott a kredenc körül található morzsákból, azután ismét meglelte a régi kenyérgolyóbist és eszeveszett játékot kezdett vele. Hol a szekrények alatt végzett futógyakorlatot, hol az ágyak alatt kergette, görgette végig Pi kőkemény kalacsint olyan pokoli zajjal, Hogy a fekvőhelyeken pihenő emberek idegrohamot kaptak tőle.

— Ez mégis borzasztó — mondta egy erőteljes férfihang —, már másfél órája ébren vagyok. Az ember hét órát pihenhetne csupán egész nap, de ezt a nehányórai nyugodalmat is ellopja egy ilyen ronda kis dög. Nem elég a napi herce-hurca, lutkosás, talpa- lás reggeltől estig, irodába be, irodából haza, ott pedig görnyedni az aktákolösszusok me* gett... Utoljára mondom, pusztítsátok el azt az átkozott kis bestiát, mert nem akarok a bolondok házába jutni egy hitvány egér miatt.

Reggelfelé megszűnt az egérke marathoni futáspróbája s mialatt a család ismét álomba szenderedett, a família legidősebb nőtagja, aki az előző napokban az egérlyukat bedugta, pokoli tervet eszelt ki a ravasz kis rágcsáló kiirtására.

Délelőtt a takarítás alatt alapos vizsgálat alá \ ette a szoba minden sarkát és megállapította, hogy az. egér vis$zamcnekült földalatti tanyájára. Gyorsan kiment a konyhába, összeszedett nehány sarokbadobott, kimosha- tatlan orvosságosüveget, a pecsenyepotyoló- val szilánkokra törte és az üvegcserepeket egyenként leengedte az egérlyukba.

— Na, most próbálj meg kijönni — düny- nyögte —, tudom istenem, elmegy a kedved.

Mikor a padlórés megtelt borotvaéles üvegszilánkkai, az alaposan kitágult lyukat konyhakéssel még ki is szélesítette, aztán jól ledugaszolta két sörösüveg dugójával. A dugókat még a cipője sarkával is ledöngölte. Az ebédnél büszkén dicsekedett el munkájával.

Nehány napig ismét nyugalom volt a házban. A negyedik napról az ötödikre virradó éjszaka azonban váratlanul arra ébredt mindé, «.ki, szinte egyszerre, hogy az egér ismét a szobában motoz.

— Hallatlan — jelentette ki a legidősebb hölgy —. pedig nem is hallottuk, hogy rágott volna,*

— Persze, mert a dugót rágta — mond-a a vastag férfihang —, az pedig ' nem recseg úgy, mint a deszka...

Az éjszaka most még pokolibb volt, mint azelőtt. Az. egér éhes is lehetett nagyon, mert szinte eszeveszetten szaladgált ide-oda a szobában. Most azonban már nem elégedett meg annyival, hogy a töldön maradjon, felugrott a székekre, a leiógó térítőn felmászott az asztalra. onnan merész szökéssel felugrott n pohárszékre és vad indián táncot kezdett a pálinkáspoharak és egyéb apró csecsebecsék között.

— jaj. a nippek — visította egy fiatalos női hang —, megőrülök, ha az egér lever egyet a XV. Lajos-korabeli csészékből.

Hirtelen kiszökött a*z ágyból, pongyolát kapott magára és összeszedte a szobában szerteszét rakott Összes csészékét, poharakat, csecsebecseket. Mikor a kincseket biztos helyre rejtette a fehérnemüszekrény középső polcára» megrtyugodtan visszafeküdt. Később, hirtelen ötlettől vezettetve ismét kikelt ágyából, kiment a kamarába és egy kenyérdarabkival, meg egy fonottkorsó dugójával tért vissza. A kenyeret eldobta a kályha mellett, a dugóval pedig jc>l elzárta az íróasztal alatt kajánul tátongó egérlyukat.

Az óvintézkedésnek csakugyan volt foganatja. Az egér percek alatt rátalált a kenyérre, jóllakott!, aztán vissza akart térni nappali vackába. Mikor a nyilast seholsem lelte, panaszosan nyicorogni kezdett, de. rövid ide-oda szaldagálás után belenyugodott a változhatatlanba és meghúzódott az egyik szekrény hátsólába mellett.

— Most jól elintéztelek — nevetett magában a vékony, fiatalos női hang tulajdonosa —, holnap majd kifüstöllek teljesen.

Kora reggel hozzáláttak a tervek tettekké érleléséhez. Legelőször is jó sűrű gipszhabarcsot készítettek cgv cseréptányérban, aztán a szürkésfehér péppel levakolták a falat az. egérlyuk mellett és légmentesen betömték a lyukat is.

— Nesze neked, átkozott — nevetett n fiatal asszony •—, most még csak reged kellene eiőkeriteni valahogy.

A7 előkérdés azonban sokkal nehezebben ment, mint hogyan az ember hitte volna. Hiába kergették, hajkurászták az egeret egy ik szekrény alól a másik rnegc, sehogy sem tudták sem agyonütni, sem kikergetni a szobából. Az egész nap szinte csak azzal telt cl, hosv az esetet kér nett ék eredcöéuyteieaüÉ