Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-27 / 69. szám

1943 wárei&s 27,

St.L£W2;«&

Debreczeni László s

Mátyás király kolozsvári temploma

Az általános köztudatban vajmi kévés van árrá', hogy Kolozsvár városában milyen alkotás hirdeti Mátyásnak, a nagy reneszánszki" rálynub emlékét. Tudjuk azt, hogy Kolozsváron született, s hogy ezokból a várost számon gazdasági, kereskedelmi, vagyoni és jogi kiváltságban — sót, .amikor az ellene indult lá- « 1 2adásért' büntetnie ke'letit voJna, még kegyelemben is — részesítette. Szülőházáról is gondoskodott s annak gazdáját gazdagon megajándékozta. De hogy valamely nagyobb épi- tészeti! emlék is fűződne királyi nevéhez, azt valójában csak azok tudják, akik történeti dolgokkal közelebb ró' foglalkoznak.

 köztudat ma a főtéri Szent Miháiy

terap’omot szokta „Mátyás-templom'' néven i nevezni. Ennek azonban pusztán csak annyi alapja van, hogy a templom a Mátyást királyról e'nevezett téren áll. A tér viszont mindössze csak a Millenium után nyerte a Mátyás király-tér elnevezést. Másfelől pedig' a Szent Mihály-templom már 1349-ben megvolt* s tehát a Mátyás idejében majdnem iriásfé’százéves múltra tekinthet vissza. Mikor 1489-ben az a templom gyújtogatás következtében leég, egy •azévi november 2-án kelt levélben ugyan maga a király nevez ki biztosokat a gyújtogatok •foinyombzésára s a helyreállítás ta'án még az ő idejében meg is kezdődik, mindazonáltal semmi olyan i el ént ős mozzanat nincs vele kapcsolatban, amiért ez az egyház a Mátyás- templom nevet viee’betné

Az. st épület, amely Mátyás király személyes aikotásánaík, élete egyik jelentős müvének te. k,inthető: a belvárosi reformátusok Farkas-utcai temn’oma. Me lette egykor szerzetesi k-olos. tor, 'közelében pedig női zárda állott. Minthogy a kolostor és a templom a négy király költségére épült, tehát'’ csakis a Farkasén teái templom az, ame'yet teljes joggal illethet meg a Mátyás király-templom elnevezés.

Három olyan egykorú okiratmásolat maradt fenn, amely a Farkas-utcai (kolostor keletkezéséről — s tehát a temp-'om építéséről is — pontos tanúságot tesz.

Az első I486 november 9-én Szabó Ambrus, Kolozsvár bírója és a város esküdt tanácsosai adják ki1 a város nagyobb és hiteles pecsétjével. amely oklevél szerint a1 Szent Perene- rer.dnek a Farka«.ultrában zárdaépitésre örö- köe telket* adnak, oly fe’étellel, hogy a szerzet az ottöévo házak árát a tulajdonosoknak térítse meg. P levélnek nemcsak az adományozásra vonatkozó részét, de fenköít szellemű indok- i hifiét is érdemes ídelírhatnánk:

. • mi és nevezett város egész közönsége egyazon lélekkel elmélkedvén afelett miszerint jelen égetünk állapota múlandó és minden meglévő lénv láthatólag a megsemmisülés felé törekszik, azért méltó és buzgó j megfontolással vhTasztván, nehogy midőn 1 el fog jönni az Ur, minket aluva találjon, j — a mi lelki hasznunk — az isteni tisztelet }

előmozdítása végett kívánván az égieket » földiekkel és a mulandekat örökké tartó üdvös javakkal kicserélni: elsőben és főképpen felséges fejedelmünknek, Mátyás Er, Magyar ország, Dalmácia, Horvátország, slb- királyának, természetes és kegyelmes urunk nak, és ugyan a nagyságos Báthory István ispánnak, országbírónak és erdélyi vajdának. akaratjukból és beleegyezésükkel elhatároztuk, hogy a íarkasok utcájában a szabók tornyának nevezeti toronnyal (a mai Bethlen-bástya) kapcsolatos keletre nyúló térségben a Kisebb Testvéreknek örökösen monostorhelvet adományoztunk, sőt akkora helyet, területet szerzünk és ajándékozunk a nevezett testvéreknek, amekkorát a monostor szüksége megkíván .. .**

A második oklevél 1487 szeptember 5-én Bécsújhelyen kelt a király titikos pecsétgyűrűje alatt s parancslevé’ a városhoz. Ebben Kolozsvár elöljáróságához ezt írja;

„Minthogy elhatároztuk, hogy városunkban az általatok kijelölt helyre a Szent Ferenc-rendi obszervéns*íéte kisebb testvéreknek zárdát akarunk építtetni, azért akarjuk és jelen leveliink soraiban hüsegteknek legszigornbban meghagyjuk és megparancsoljuk, miszerint engedjétek meg, hogy nevezett testvérek részére a zárda minden kifogás és ellenállás nélkül a fennirt helyen telepíttessék; és közöletek két kipróbál* és a'ka'mas férfi válaszdassék, kik ezen testvéreknek igényeikhez képes! minden sziik- séeesben segíts égők re és segedelmükre legyenek. Egyebet cselekedni tehát semmiképpen roe merészeljetek."

A harmadik VisegPádon,, 1490 január 18-án kelt, szinten parancsirat. Tharesay Mártonnak, e'z erdélyi sókamara ispánnak szól. Ebben azt irja a király, hogv a megkezdett munkát az ispán telügye'ete alatt folytatni szé-ndékszik:

„Mivel mi azt a monostort, melyet Kolozsvárott a sz. íerenci testvérek számára a legközeVb'i tavaszon építtetni kezdettünk, a te közbejöttöddel fohyta'ni határoztunk és ennek okáért ezt az általad ismert testvért hozzád küldeni határoztunk, hogy azt a munkát folytassa. Neked tehát meghagyjuk, hegy a megkezdett munkát az ő utasításai szerint, a közeli tavasz kezdetével, a rní kölségünkre minél nagyobb szorgalommal és késedelem nélkül folytasd; gondoskodj kő szegőkről is, a mészégetésért fizess sóval, a kőnek és mésznek az építés helyére való hordásáért a mL pénzünkkel fizess a mi szá- madásunkre. Egyébiránt ennek a János testvérnek és a vele ittlévő többi testvéreknek készíttess fából és deszkából szükséges és elegendő cellát, hogy amíg ottmaradnak, kényelemben lehessenek és élhessenek, dolgaikat és munkáikat könnyebben végezhessék. S minthogy minden dolgokban ez a mi legfőbb akaratunk, újból meghagyjuk neked, hogy semmi meggondolással mást ne tégy. Végül kötelességedé teszem, hogy bármit

mond neked ez ügyben ugyanez a János testvér, hogy tenni kell, higyjed és mindent hajts végi» .. .**

m

Mindezekből vi'ágosan kitűnik, hogy a Far- kafi-utoar. ko.ostor és tempLom kezdettől fogva egészen haláláig a király akaratával épü't. Fontos észrevenni már az első ok'eveiben, hogy a város a király akaratára is hivatkozik, amikor adományozását megteszi Kelíeü lennie tehát Mátyás részéről valamilyen írott vagy szóbeli- óhajnak, aminek alapján a városi tanács határozott Azuiián: maga a kirá’y gondoskodik a költségekről is. Ez szintén nagy. jeentőségii lény, hiszen a Ferencesek aLamize- nábó! éltek e ilyen nagy építkezésre s maguk erejéből, a világiasodásna'k abban a korában, nem is vá'lalkozhattok volna.

Alapítólevél nern maradt fenn errő' a kolostorról, arról sem tudunk, hogy ilyen lett volna. így az a’apitó nevét határozott bizonyossággal meg nem mondhatjuk Mindazonáltal u fennmaradt emlékek alapján bátran állíthatjuk, hogy ebben atz építkezésben — még ha netalán ferences sugallatra történi vo'na is — a Mátyás eszméje valósult meg s a kolostor, templomával együtt, bátran tekinthető arz 6 alapításának.

3

Sajnos, Mátyás nem érte meg a nagy mii befejezését. Még abban az esztendőben meghajt, amikor János testvért ideküdötte Utána pár évig semmit sem tudunk az építésről, de valószínű, hogy a munka továbbra is folyt Mátyás Utódja, IT. Ulászló 1494-ben Erdélybe jött s akkor az ügyet magáévá téve, az építés további költségeiről is gondoskodott. Szeben- ben azon év augusztus 24-én ke’t parancsle- veíében meghagyja Kas-Assz.onyfadvaí Istvánfi István és Kápolnái Miklós erdélyi k-amaraispá- noknak, hogy:

... . . azon tiszteletünknél fogva, mellyel a legdicsőségesebb és legboldogságosabb Szűz Mária iránt viseltetünk és vagyunk, az obszerváns-féle Szent Ferenc-rendi kisebb testvéreknek, kik jelenleg Kolozsvár városunkban ugyan a dicsőséges Szűzről nevezett, általuk alapjából megkezdett, de még be nem fejezett zárdájukban tartózkodnak, zárdájuk és monostoruk munkájának és építésének folytatására a tordai kamaránktól a szekereken szállítani szokott, közönségesen „Szekeres Sók"-t'ól mostantól fogva a monostor építkezésének beíejeztéig háromszáz aranyforintot érő sót utalunk ki . .**

Azután nyomaték osan meghagyja még, hogy ezt a sót az építkezés teljes befejeztéig minden évben megtérítés nélkül kei! kiadni s hogy ezt a parancsot a jövő kamaraaspánck te tartsák be.

Hogy II. Ulászló az építés ügyét igy felkarolta, erz is cetek ann ak lehet bizonyitéka, hogy a ko’oetör nagy elődjének alapítása volt e ő, mint örökös, kötelezve érezte magát a befejezésről való gondoskodásra

l-.ste hoitfáradt volt már mindenki, csak az egér^ bírta friss tempóban az iramot. Rövid félóra alatt teljesen kipihente magát, aztán hozzálátott a szórakozáshoz. Olyan fut- kosást, gÖrgetést, kaparászást végzett, hogy az idősebb női hang tulajdonosa ideggörcsö- ket kapott az ágyban. Úgy kellett sósbor- szessz.el feldörzsölni.

— Legalább ne gipszeltétek volna le a padlórést, bogy lemehetne ez a kis piszok —- bosszankodott a vastag férfihang.

1 bába volt minden, a helyzeten, nem lehetett segíteni Csupán reggel tudott a család ájulásszerü mély álomba zuhanni. Háromnegyed nyolckor ébredtek fel. A családfő villámgyorsan kapkodta magára a ruháit, mégis elkésett a hivatalból, A főnöke nem szolt semmit, amikor negyed kilenckor besompolv- gott az irodájába, csak végignézett rajta, de ez meg rosszabb volt a szemrehányásnál is.

— És mindennek az a rongyos egér az oka —- dühöngött egész nap —, de most teár ér. ^ veszem a dolgot a kezembe.

■ Délelőtt eiszalasztotta az altisztet a közeli vaskereskedésbe és hozatott egy egérfogót. Diadallal vitte haza délben a kis szerszámot.

— ; hz igazán nagyszerű, de hogy is nem gondoltunk még erre?

— Azért —- mondta kevélyen a családfő yy mer* eddig mindig ti gondolkoztatok. Férfire kell bízni az ilyesmit!

— Jő ió, azért nem kell dicsekedni torkolta le a felesege, de mit tegyünk az egérfogóba?

Azam, az egér nem bolond, hogy bemásszon ebbe a fis kalitkába, ha nincs benne valami jó csábító illatú csemege.

— Tepertő kéne — mondta valaki —, azt nagyon szereti az egér,.,

“ Azt meghiszem — mondta a családfő —, de honnan vegyünk most tepertőt? Még én is megennem, ha volna, inkább egy kis szalonnabőrr tegyetek belé...

— Szalonnabőrt? Mit képzel, hol vagyunk? Hol lehet most szalonnát kapni? Még bőrössertést sem talál, mert a disznók bőrét lenyúzzák cipőnek.

— Ti mindenre tudtok valamit — merge.- lődött a családfő — tegyetek be hát egy kis kent érbelet...

— Miért nem mondja mindjárt, hogv ke- nyérjegyet, csak nem gondolja, hogy az egér egv rongyos kenyérmorzsáért bemászik abba

a vacakba?

Késő estig folytatták a vitát, de nem tudták eldönteni, bogy mit lehetne az egérfogóba tenni. Végül úgy összevesztek, hogy a fiatal aszony csomagolni kezdett:

— Inkább világgá megyek, de nem ülök

többet ebben a bolondok házában —- zokogta.

Alig tudtak lelket verni bele. A korosabb női hang tulajdonosa mentette meg valahogy a helyzetet.

— Gyermekek, nagyszerű ötletem van — visította boldogan —, elkérjük a szomszédék macskáját, az majd kifogja az egeret.

A megoldás mindenkinek tetszett és lassan feloldódott a feszültség a család tagjai között.

Másnap csakugyan elhozták a macskát. Hatalmas, hófehér, lombosfarku angóra kandúr volt. A szomszédasszony hozta az ölében, mégis alig bírta tartani. Ha nem göngyölítette volna a kötőjébe, már az első percben kiugrott volna, órákba telt, míg annyira meg tudták szelídíteni, hogy a tányérai iába Öntött tejet felhabzsolja. Azután váratlanul, túl barátságos lett, felugrott a díványra és cipóba gömbölyödve dorombolni kezdett.

— Hohó, babám, nem azért hoztalak ide — kezdte élénken a szomszédasszony —gyere csak, fogd meg szépen az egérkét.

Odavitték a szekrény mellé, amely mögött az egér lapult, de a macska nem mutatott semmi hajlandóságot az egérfogáshoz.

— Úristen — sikoltott a szomszédasszony —> most jut eszembe, hogy ez a macska süket és a szaglását is elvesztette. Gyakori ez az angora fajtáknál. F.z bizony sohasem fogja ki az egeret.

A hírre szinte mély letargiába süllyedt az egész család. Hát az utolsó reményszál is kettészakadt? sohasem szabadulnak már meg az undok ellenségtől? Ebben a hangulatban találta őket Lotti néni, a család régi tisztelője. Lotti néni vénkisasszony volt, de úgy a hetedik évtized derekán és arról volt nevezetes, hogy mindig egy tacskó kutyával járt. Szép aranybarnaszőrii fajtacskóval. A kutya nyakán ezüstérem lógott, valamelyik kurva- verseny második dija. Ez is igazolta a származását.

■— Éppen legjobbkor jöttem — jelentette ki az előszobában —, majd a Bubi elintéz mindent, ebben o tökéletes szakértő.

Bevezették Hát Búb; urat is a szobába, de a kuryus minden pedigréje mellett, en komiszul kezdett viselkedni Ahclyecr b- "■ ~l7

egérfogáshoz mutatott volna valami hajlandóságot, vad irammal vetette magát a pam- lagon békésen szendergő angoraoicára. Szegény macska csak akkor vette észre a veszedelmet, amikor már a nyakában volt a baj. Hatalmas szökéssel vetette le magát a pam- lagról, felugrott a pohárszékre, levert két poharat, három csészét a visszarakott XV. Lajos-félékből — a drága porcellán, valósággal porrá ment a padlón —, aztán nekilódult az ablakfáblának és a széjjelpreckelő üvegcserepek között kiugrott a kertbe. A tacskó vészes csaholásba kezdett az ablak alatt. Alig bírták kivezetni a szobából...

Az egész jeleneten egyetlen személy, a család négyéves szemefénye örvendett csupán.

— Anyuka, anyuka, pont olyan volt, mint a moziban...

O különbén már az egérre! is régóta barátságot kötött. Délelőtti, délutáni uzsonnájából mindig megőrzött egy-egv darabkát és a kemence sarkánál elrejtette az egérke számára. Az egér már dudává hízott egy hét alatt a kettőzött, békebeli tápláléktól.

Ók ketten titokban egészen jóbarátok lettek. Az egérke is megérezte a vonzódást és mikor csak a kisfiú volt a szobában, gyakran eloiött búvóhelyéről. Most is. mikor a tacskót sikerült kivonszolni a lakásból, csak ketten maradtak bent.Az egér a szekrény lábánál kezdett komiszkodni. Két libára ült és első végtagjaival az orrát vakarta. Cincogott is hozzá A család négyéves szemefényét majd clemésztette a vágy, bogy megfoghassa Erre azonban az egérke már nem volt hajlandó ráálalani. El-elszökkent a kisfiú elől és vidáman táncolta végig a szobát A gyerek pajkosan vetette magár utána, öt percig ker- getőztvk, amikorra a kisfiú teljesen kifulladt. Mérgében felkapott egv könyvet b hoz^vágta játszótársához.. Pontosan a fejet találta

Az egér egyet nvikkant. aztán már csak a lába rezgett még egv kis ideig.

A család szemeiénye éktelen bogésre kezdett, amikor pajtása kimúlását látta. A familia lélekszakadva rohant be. bogv lássa, mi baj Van Mikor a zokogó gyereket az egér teteme mellett meglátták, hamar megértették a helyzetet és mans sajnálkoznak:

— Szegényke, inkább ne dögiöt volna meg az egór, hiszen nem is csini1'' olyan nagy hot, a. .lért néhány napig itt volt a szóI y : 1 > T »**

Kcplesen inysorvadás, manapteg *a;no» más népbetegség, melynek következtébe a íeghús — legtöbbszöi genyes gyulladás kíséretében — lehúzódik, a tógák nyaka csupaszon maiad s a íog hidegre, melegre, savanyúra, édesre érzékeny lesz és táji F.övidcuen a tógák megtanulnak s id®- előtt kihullanak

Az első tüneteknél keresse tel logorvöacrt

ét használja annak utasitása szerint a

PYORRCA

gyádylogpépet, mely nemcsak a baj gyógyításánál de megelőzésénél is kitűnően bevált

Edsi e loghási. laritja a vérkeringést

Az idézett oklevelekből még több nn-ás tanúságot ifi levonhatunk. Első az, hogy a kolostor éfi templom a szigorúbb rendtartása, úgynevezett.1 obszerváns Tcroncesek számára épült. Ez kétségtelenül kitűnik mind a Mátyás 1490. évi paranesiratából, mind ü

!í. Ulászló 1494. évi leveléből. A mult század történetírói ezt nem vették) tekintetbe, s a Ferenceseknek ai regi időkben általános használatú „k-©c:bb testvárek' elnevezéséi ,.minoriták -nak értelmezték, ami utánuk egész nap- j a'inkig megmaradt az irodalomban ./ó'lehet, a mai élelemben véts minoriták csak. a XVII. században váltak ki a rendből

Itt nem érdektelen megemlítenünk, hogy miért éppen az ob&zervánsolcnak építette VÍá- ílyés a kolostort? Ezt főleg családi hagyo- mányra kell visszavezzetnünk. Hunyadi János nagy pártfogója volt aa obszervánsoknak. A mellett, hogy az 1443-ban alakult obszerván- sok szigorú mozga’ma tatait a legnagyobb ro- kons-’erivre a komo’yabb főurak: között, ők voltak a török elleni háborúk lelkesítői és ha szabad e K'ifejezéfisel élni — propagandistái is. Hunyadi nagy- segítőtársa, Kapisztrán Szent János maga is az obszervánsoic köziií vaió volt.

Másodszor: a királynak 1490-ben ke’t parancsiratából megtudjuk az épités kezdetének évé1 is. Mivelhogy a parancs-levél ,.a legközelebbi tavaezpn" kezdett építésről szól s miután a levél az év januárjában ke't, nyilvánvaló, hogy az épitésl' a mu!t legközelebbi tavaszon, tehát 1489 elején kezdették meg

A harmadiki tanulság Mátyás királynak Thar- csay Mártonhoz irt azon utalásából következik, hogy János ’estvért a kamaraispán is Ismeri. Ez arra mulat, hogy a nevezett mester, kire * király az épités irányítását bízta, sokat forgo’ódó, közismert cs minden bizonnyal magyar (vagy legalábbis magyarországi) ember voll Mint ahogy magyar lehetett György kőfaragó isi, akit a kolostorban temettek el s ak-nek felesége 1531-ben szép véghagyományt tesz a kolostor javára, hogy őt ie az ura mellé temessék.

Végű’: a II Ulászló-léle oklevélből tudjuk meg meg azt a régi időkben igen fontos tényt is. hogy a ko’ostor és templom a boldogságos Szűz, tehát Szent Mária tiszteletére volt fe» szentelve.

Az építkezés teljes befejezésének időpontjáról nincs pontos tudásunk, de egyes adatok arra utalnak, hogy 1520 előtt már készen vo’-fi. A szerzetesek élénk életet kezdtek falai között, 1534 elején a várad) után már ez n legnépesebb kolostor Külön magyar és külön szász igehirdetője és gyóntatói vannak,- innen jár Tordára is igehird-etó szerzetes A templomnak ekkor már orgonája ifi van. A kolostor fénye tehát, a királyi alapító valószínű elgon- dotasának megfelelően, emelkedőben van De már nem sokáig. Rövidesen megmozdul a föld a régi Európa alatt s uj eszmék rázzák meg a lelkeket. A hitujitók először 1551-ben, majd 1556 március 15-én végleg kiűzték, a ferenceseket* a városból Ekkor a templom belsejét is feldu’ták és azután sokáig vártai úgy -a sbrsáí, elhagyottan.

Te-bb viszontagság után, végre 1622-ben Beth'en Gábor fejedelem vette kezébe a templom soreát, anrkoris a ref orma tusoknak ajándékozta. Azóta több, mint három évszázada. az evangélium szerint refonaéV! hit igéi hangzanak falai között.

m

A régi monostoraiapitó nagy királyok utált Mátyás ;s e kolos'or atapitásával akarta szolgálni Isten dicsőségét és megörökíteni a maga nevé-nek emlékét Gondolatát Kolozsváron, kedvelt szír óvárosiban kívánta megvalósítani. Nem is tudunk arról hogy még máshol 13 alapított vo'na kolostort (j mór reneszánsz- ember vök s távolabb állott a-z egyháztól, habár erős gyakorlati és diplomáciai értékével nagyon is tudta értekeim jelentőségét Fhbő’ a szempontból ítélve ugyancsak nevezetes eni'ék a Farkas utcai templom De nevezetes azért ts. rnott Erdélyben «őt egész Magyarországon is <r maga nemében ez a u'císó nagy- s-ab'su koiostorépités Minden esetre az utotaó Ur.-dy; ’■> o'ofi'oraîapk'.iş a keresztény középkorban A török világ beállta előtt nem tudunk más Kason*öról De egyházi, vagv világ; aM püáfi öl sem am« ív hason ó nuuetü volna

Ma mái csak a bak más Vnif om áh a kolostor is a női rótda te elenyészett melléko De a temp'om egymagában is királyi ép te ru’r.v így ie mindenképpen méltó n naay ki* r.í'y nevére