Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)
1943-03-20 / 64. szám
ţ ellenzék 19 4 3 m ú rein s 2 •— < l/attáiftaf* ilbtofrlMn Városunkban .1 tavuv.’hozű gólvákw d rgviitt jelentek mr, színes-kedves viseletűk • ben magvar vidékeink bokrétái. Az erdei) 1 csoportokon kívül lest, loLiui, Zala, SzutIV,ár, Sopron, sth. vármegyék küldöttek >1 virulóbbnal virulóbb színeiket. Amint elvonultak előttünk, mtvolyra derült minden .He. Kopogó papucsaik pezsgő ütemet vertek a' utcák kövein, hintés pántlikáik magvar üzenetként libbentek .1 csípős, korat.iv.tsz. 1 szcllv \ jgyünk. Magyarabbá tavav/odott tőlük ^ a szivünk; mag) arabbá a lobogások, bitek, el- ni.tkav.isok hónapja, március. Paulini Béla nevét ma már mindenki *■-- meri az országban; mindenki tudia, hogy a bokréta mozgalom ■ az ő neve övszefonóJott. \mdc kevesen ismerik távolabbi vidékeink bokrétáit, különösképpen ul vaunkét, melyek mim most a pestmegyei szakmának s a velük szomszédságban elő, külső szokásokban, viseletben, lélekben egvivásu homokniégyiek, először jöttek hozzánk, hogy bemutassák országszerte híre-. parnatáncukat. őket szeretnénk most bemutatni apró mozzanatokban, kalcido z.kopszcriien. Megérdemlik. fíatocsitál autákuS'ZOH is- ppatög-, cit tnÍHcUHltípp m<kscd^g,á acetk Uözöt les. Lakosai magyarnak vallják magukat. (A családnevek közül ezeket jegyeztük fel: Ride,g, Romstcs, Basa, Markó, Varajti). A magyarsághoz való tartozásuk érzése szilárd. Tökéletes biztonsággal építhetünk reájuk. Derék. szorgalmas fajta. Anyagi, szociális hcly- zete rossz. Innen adódik, hogy mindig a vári*. állapotában él. Valami szebbre, valami többre, valami jobbra vár s ahhoz csatlakozik, aki ezt .1 jobbat felsőfokban ígéri neki. Politikai megnyilatkozásában sz.éiső- séges. Érdekes a zsidósággal szemben kifejezett álláspontja. Ez az állásport körülbelül az, amit Szabó Zoltán a „Tardi helyzet'1 cumi értékes szciográtiai munkájában igy jelöl: Itt magyar antiszemitizmus un. Tehát üti úgy általában a zsidót, de v-idi azt az egv zsidót, akinek korcsmájában mulat, vagy akinek üzletében leányai pántlikájukat vásárolják. A nagybirtok árnyékába ők is beleestek. Sajnálatos jelenség: náluk a viszonylagos gazdagság (némely gazdának 8—10 hold földje \an) egyben nagymérvű terhet jelent. Igája ugyanis nincs s igy napsz-ímba kell megdolgoztatnia földjét. A maga verejtékes munkáját is hozzáadva, csak annyi eredményt ér el, hogy jó termés evetén uj aratásig kitartja. Mivel jövedelmét i okoznia kell, felnőtt leányait a határba evő Sttelly mintatelepre küldi dolgozni. Ez elég keserves kereset: hajnali 4 órától alkonyaiig dolgoznak ott havi 40 pengőért. Azonkívül erkölcsileg lazább területre vonja őket ez az elhelyezkedés-. éppúgy, mint a városokban való szolgálás. A község intelligenciája épp intelligens voltát hazudtolja meg akkor, a maga elzárkózó életét éli tovább. Tisztelet a mindenkori kivételnek, a „Falu jecívzője' még ma is időszerű olvasmány. Egészen más a tanítóságnak a néphez való viszonya. A gyermeklelkeken át való közeledésük szives, természetes. A községben a már említettem vikárius ur s a tanítóság a bokrétamozgalom legfőbb előrevivői. Télen át műkedvelő előadásokat rendeznek, felolvasásokat tartanak: a gazdaJluntUbtpiHQ'áit Uáz&U, ,,pUcös" teányo-U Uäzäti körben, leány- é legényegyletben zepiro- daliiu, pulink,ií, gazdaság,t, szociográfiai előadásokban mutatnak rá magyarságunk értékeire. A nagyobb ünnepekkor rendezett műkedvelő előadások az itt élő nép kiváló szellemi képességeiről tesznek bizonyságot. Nem egy előadói, szónoki, vagy énckinüvev/i tehet- ég kerül tels/.inre az előadások folyamán, hogv trbs forrásként csörgedezzek be később a gvöngyösbokréta egyre szélesedő medrébe. A község s a vele szomszédos vidék két általános betegsége a vérbaj s a tüdőbaj. Mindkettő az éghajlati viszonyokra, a helytelen táplálkozásra s a viselet hátrányaira vezethető vissza. A tollas farpárna, a legnagyobb* nyári melegben és egymás fölébe vett s 6 szoknya mindkét baj kiváltói. Ebből a szempontból kívánatos lenne teliár a népviselet modernizálása. Sajnos, azonban, ha egy leány, vagy menyecske viseletét elhagyja, :tz sohasem egészségügyi okokra mutat, hanem tetszelgő sárosutánzásra. Így — bár örvendetes jelenség a g ■ öngyösbokréta fejlődése, a város járás néha fonákul érezteti hatását. A bokrétások csoportja, ez. a naiv, fogékony, tanulékony elem egy-kettőre felszippantja a nagyváros légköréből, amivel, hazajőve, cldi- C'ckedhetik, ' agy aminek cszs/erü hasznát veheti. Ugyanakkor, amikor a város szivébe zsongja ősi dallamait, táncritmusát, játékait, meséit, cserében a város slágereit s az ész-. s/.crü házasság tudatát hozza magával. Íme; még egy ok, amclvik a sulvos vesebaiokra mutat! 1 cikk keretét messze túlhaladja, hogy ezzel a kérdéssel mélyebben foglalkozhassunk, áru feltétlen ki kill emelnünk a vik*i fiús ur r/iránvii, céltud-' - ti munkáját. A Jclkrk legmélyén tapintott " kor, amikor mcgk< z-ck itc /ck zu.di. fclvilf .'Xritó előadásait a kozsc, legényei számán l fogy a valószínű elzárkó/á utak elejét az ilyen előadások előtt az ajióhoz pcr.rly szerelt. Ebbe 4 perselybe dobják, be a szem beuállásban talán restelkedő legények — aki névtelenül, akár nevüket aláírva — kérdései Két. I zekre azután, ugyancsak írásban, a említett módon vála zol a tisztelendő ur. Ez /cl a módsz érrel elérte, hogy az őszinttség-j nrk olyan foka termelődött ki kö/tc s a kér dvzők között, hogy lassan-la.san feleslegest válik a persely. Ezzel szemben naponta 4 50 tanácsot kérő legény fordul meg a plébánián. A vikárius ur, aki a falu szülötte lelkes fiatalember, győzi az. iramot. Szivoset munkálkodik, mert mint mondja — itt is aA „ésszerű“ házasság tolakodott előtérbe s bal ez igy megy, ugyanarra a sorsra jut ez a nép-] csoport is, mint Kodolányi János Eöldindulá-J sának népe. Bezáródik mögöttünk a plébánia ajtaja, egykét lépés s máris odaát vagyunk az iskolában, ahol a gyöngyösbokréta készülődik. A padokat feltornyozták, a dobogón áll az orgona. A kántor-tanító ur izzadtan, fárad-l hatatlanul orgonái. „Piccösre“ öltözött Ica-1 r.vök, legények forgatagát kavarja a terem H téré közepén a tánc s a vidámság. A páráé zsabb fordulóknál fcllibben a leányok sok-’ rakásu szoknyája, megvillannak a hófehér, , keményített alsók, ringanak a farpárnával szélesített zsenge leányderekak. Fényképezés. Frissen futnnk ki az udvarra. Tréfásak, kedvesek. Egyik legény azt indítványozza; hagyják le a fényképről a tanító ur .szakál- lát. (A tanitó ur nem ért rá beretválkozm.) l/asdutúfti tÓHCMÍ%al&n a U<*ts*na nayy udvacán A község erre a vasárnapra mindenesetre boldog akar lenni. Az „embürök“ kugliznak. a fiatalság táncol. Napsugár is vidítja a községet, derekasan, egészségesen süt a nap. A Regények cgy#észe katonaazabadságpn, más- része nem tudja: táncol-e még itt jövő vasárnap. így s/ilajabb az ütem, mint máskor. A „módi'* az, amikor a cigány rázendít leány leánnyal kezdi a táncot. A legények a zene ütemére egyenként jönnek 4*lő az ivóból s leánytársától átveszik a kiválasztott Icáint. A korcsma kerítésén kivtil összegyűlt a község apraja-nagyja. Egy dióbarna szemű, cleveneszü fiúcska köztiünkbe férkőzik. Beszédbe elegyedünk vele. Mi>kei Lacinak hívják, 10 eves és libapásztor. „Laci fiú, te bizonyosan xud^ énekeink énekelj valamit“, biztatjuk. Restelkedik, szabódik, de cukor s ostorigéret nótára bírja mégis. Ezt énekli éles liuhangján: Húzunk előtt édes-kedvei anyám Van egy magos eper fa. Aláállok édes-kedves anyám, Sem azok meg alatta. Súrii annak a levele Sei de jószagu. Így kis lányért, a tavalyi babámért A fene legyen szomorú.. Házunk előtt édes-kedves anyám folyik el a halastó. . Abba úszik édes-kedves anyám Három gyászos koporsó. Két szélsőben nem tudom, hogy Ki babája van. Középsőben édes-kedves anyám, Jól tudom, az enyém van. Azután elfut, de futtábban még visszakiáltja, hogy holnap hozzuk el az ostort s a cukrot a halastóhoz, ő ott lesz a libákkal a negyedik fűzfánál. __________________________JÉ KEY VILMA TÖLTŐTOLLAK minden árban, minőségben, nagy választékban az ,,Ellenzék'’ könyvesboltban. KÜLröLDI ELBESZÉLŐK KÉT NYÁR A kalocsai autóbusz hirtelen lassit, Ke- resztülsikhk a szürke vashídon s nagy por felhőben megáll a halomi korcsma előtt. Innen háromfelé ágazik az ut. Mutatotáblak jelzik Örtgaertő, Szakmar, ilomvkmégy irányát- In leszáilunk s hog\ el ne tévesszük az utat, mindig csak a homokmegyi katolikus templom piros fedelét s arányló keresztjét figyeljük. Törókbuzatáblák, krumplitöldek között. sok. helyen szortyogó ösvénycsikon haladunk. Csakhamar elérjük a község also szélét s máris ámultán állunk meg eg\ viiá^os- homloku házacska előtt. Kalocsa vidékének legjellegzetesebb népi művészetét látjuk itt. - amint itt mondják —, a pingálást. Csodálatos S7emmérrék, szinér/ék, stilusérzék s tormákat kifejező készség kell hozzá, hogy rap íolás nélkül, teljesen istenadta tehetségükre támaszkodva ilyen hangulatos virágosmező- ket fessenek a ialr.i. Nem elszórt jelenség, hogy némelyik család 14 é\es leánya mái kiforrott ..pingáló", akit Budapestre hívnak »endeglorermeket, klubhelyiségeket festeni. Házaik tornácosak. A ház utranéző homlokzatát, az udvarra, illetve a tornácra tekintő falat s a belső szobákat festik legáltalánosabban. Hl nem mondható derűs kép a tarka búzavirággal, margitvirággal, pipaccsal, tulipánnal, szekfüvel, rózsával, muskátlival sűrűn, szimmetrikusan a mennyezetig, néhol másfél embcrmagasságig telepingáit fal. A tornácról a konyhába lépünk. Ennek különös helyi érdekessége a nyitott tűzhely - a felet te láncon lógó fazék. A fahasábok szabadon égnek s hogy a füst mégis utat kapjon, a mennyezetet azon a részén, ahol alatta a tűzhely áll, nyitottra építik s igv a padlásra hu- íódik a füst. A konyhából nyílik iobbra-balra a két lakószoba. Egyik a szülőké, esetleg a család érfitagjaié, másik a leányoké, vagy a fiatal lázaspáré. Az eladó leány ruhatára olyan ;azdag, mint egy divatos filmszínésznek;. Nem átka, hogy a felnőtt gazdaleánynak 12—15 különböző szinti lerakott kasmír meg selyem szoknyája s jónéháry televirágos, himzett aruszlikja, köténye s „pántlikaja;‘ van. Pántlikának náluk a pártaszerü fejeket nevezik, amit dús szalagból készítenek. Hajviseletük is rendkívül érdekes. Nedvesem fésülve, hajtübe rakják hajukat s ezzel a módszerrel valóságos tartóshullámokat varázsolnak fejükre. Harisnyáikat színes pamutból kötik; elképzelésük szerint apró, horgolt virágokat varrnak reá. Amikor kiöltöznek, egymás fölébe 4—ţ szoknya is kerül. Megkérdeztük Varga Verát, aki nagygazda leánya, faluszépe s most 18 éves, mennyit ér, ami most raita van. Varga Vera ugvanis legszebb ruhájában áll a tükör előtt. Templomba készül. Habozás nélkül feleli, hogy 70c—- 3co pengőbe. Utunk során még néhány művészien pingált házat láttunk. A házak népe mindenhol mosolygó arccal fogadott. A gazdák egy kicsit nehezteltek, hogy csak az asszonyokra vagyunk kíváncsiak, pedig hát ők is tudnának valamit. Ők égetik például a hires kalocsavidéki cserepeket, ők faragják a székeket, asztalokat. Igaz, hogy az asszonyok ebbe is beleszólanak. A falu híres pingáló- asszonya; Copi Máris néni például korsókat, poharakat, tányérokat is pingál. A barátságos házaknál kissé elidőztünk, így meg kellett gyorsítanunk lépteinket, hogy idejére elérjünk a misére. Már be is ha- rangoztak, mindenki helyén ül. Baloldalon az (férfiak; a kicsi leányok a padsorok előtt. Eladó leánynak ülnie nem illendő, de nem ,s 'ehet; a sok szoknya miatt 2—3 leány ts öregasszonyok, menyecskék, jobboldalon a nehezen férne ^ el tgy sorban. Az ő heivük a templom hatójának oltárrács előtti része. Gazdag, festői kép a 30—40 ünneplőbe öltözött leány. Úgy virítanak, mint egy-egv eleven csokor. Kezükben himzett zsebkendőjük, meg néhány szál szagos bazsalikom. Szól az orgo- na, ahitatra nyílnak a szivek. Trombitás Szi- ^,°cf, ^anő°r bácsi, a község öregje reszkető terddel ^ ereszkedik az QltárEzentség ragyogó fényessége ele. Szazredős arcán szinte tulvi- iagt mosoly, Szipőcs bácsi néha már hallja az égi hívó trombitát. „ Templomozás után benézünk a plepániára /ós a v.„ uas u„r, sz'ves felvilágosítása nyomán a Kővetkezőkben raizoiódik elénk Horn,okmegy külső s belső képe. község X500 lelket gsaaajálő ráctelepü-A 'nyári délután Szovjctcroszországbar. nagyszerű élményeket hozhat, ha a hadiszerencse úgy akarja, hogy a hosszú, végnélküli utazások közben autónk összerázott, beporosodott gázpumpája egyszeresük felmondja a szolgálatot, a makacs motor kihagy, azután megáll. Szürke porfelhők úszkálnak előtted, talán láttál már ilyesmit afrikai híradókban, de mögötted is por, mindenütt csak por. A por arcodat, kezedet, ruhádat, mindenedet betakarja, a homályos ablaküvegen sem látsz már át, legfeljebb a szürke hűtőt nézheted; még fogaid közölt is por csikorog, te csak köpködsz kifelé a párkányon keresztül, no meg arra gondolsz, hogy az elmúlt évben pontosan ugyanígy volt, ilye nhőség volt akkor is és a vezető melletted magasra tolja porvédő szemüvegét, sapkáját leveszi, kabátja ujjúval megtörli forró, átizzadt arcát. A menet többi gépkocsija halad tovább, jó ideibe telik, míg a porfelhő valamelyest leszáll kocsink körül, a környező világ láthatóvá lesz; a mező, a magas, fehér felhő, néhány bokor a patak partján, pár ház. Csodálkozva állapítod meg, pompás völgyben vagy, körülötted lassan, méltóságteljesen emelkedő dombok. Rövid időre megszabadultál a hosz- szu utak egyhangúságától, mikor mást se látsz., csak sürgöny oszlopokat, ahogy gyufa- szálnyira kisebbednek mögötted cs eltűnnek a láthatár szélén. Pompázó nyáré délután, a környék barátságos, olyan, amilyent a gyermekkor öntudatlan, boldog időiből emlékeidben magaddal hoz.tál, csak a szülői ház hiányzik még, a hatalmas kert a gyümölcsfákkal, még mintha a fiivágógép zümmögését is hallanád, 6 felejthetetlen emlékek, — most a motorok püfjogeset hallod, csapattested autóit, amelyikhez te is tartozol. „Aljas szemét!* — szitkozódik a soffőr és hozzálát, a fattitásbois, — ^eltarthat mhmp Irta: JAN HERCHLNRÖDLR ólát is, azt hiszem a por tönkretette a benzin- pumpát is, ezek persze utaznak tovább, de e.te lesz, amíg mi is elindulhatunk". A többiek elvonulnak, mi értelme is lenne, hu ők is ránk várnának, nyolcvan kocsi állana m-g és az emberek azt figyelnék, mikor fejezzük be a tisztogatási munkálatokat. i ontosabb a lőszert mennél gyorsabban elő--evőim. Különben is tudják, hogy odatalálnak a hátramaradottak is. Míg oldalra nem dől a masina törött rugókkal, addig nincs különösebb baj. . Lefekszel a jure, a völgyet nézed, csodálkozol, hogy nem érzed az autó himbáló remegését, amit már egészen megszoktál, most mintha hiányozna az egyhangú, ringató mozgás, mint a hajón. Utazási láz, menetelés közben — igy volt ez a teherkocsiban is — -a gázálarcok szabályos időközökben a falhoz verődnek és kopognak a felaggatott oldalfegyverek, a falak reszketnek, a padló inog alattad és te ájtatos hangon énekeled az Annácskáról szóló dalt, mert minden pillanat csak távolabb re pit, ahonnan származol, a gyönyörű városból, amelygen színház és sétatér is van, ahol felejthetetlen estéket értél meg, miközben meghatódva simogattad az Ö kezét. A katona a puha pázsiton fekszik, a*.t is ctfelejd, hogy mire vár, mintha a várás os- állapol lenne. Az utazás még benne van minden tagjában, a tüzérség messzi zümmögéséi sem hallja, inkább a szúnyogok rajzását, a feje fölött vonulnak cl, a szék fűnek olyan különös illata van és a többi füveknek is, a nyárnak is. A katonát elvarázsolja az édes, szokatlan semmittevés, a váratlan ajándék; ez a szép nap. A lenvirágok vidám kékjével van keresztül-kasul szőve a mező, a dombon, a magas égerfa fölött az égen fehér, kerek felhő igyekszik a nap felé, minden olyan na- pos:, átlátszó, világos, ahogyan a atar réjyt& nem látta, boldogan behunyja a szemét, fejet a fűre hajtja, figyeli a tücsök cirfeléjét, a szúnyogok zümmögését és az egész aranyos napsugár körülöleli. Kopácsolást hall, elfojtott káromkodást, a vezető javítja a kocsit, elejii a csavarbuzót. 1 Az ember álmodik a réten, képek, emlékek jelennek meg a lelkében, azelőtti éleiéiről. A gyermekkori sétatért látja, a hosszú geszté- nyejasort, mely a herceg erdei kastélyához vezet, a vizirózsát is látja a tó tükrén, a mav gas, imbolygó kákabokrot, vizimaJarak hápognak, csak állnak fényes, csillogó szárnyakkal egyhelyben és a másik parton ott van Krisztina fehér ruhácskában, úgy integet. Gyermekkori társa 6, hűséges pajtása, az in* tezö lánya, most megfogja a kezét es a nap fekete, fényes hajára süt, barna a naptól, olyan, mint egy kis néger, még kacsint H egyet sötét, hamis szemével, úgy kérdezi, van-e kedve versenyt úszni. „Nincs itt a fürdő nadrágom“- — mormogja o, de rá sent mer nézni a lányra. Csodálkozva nézi, mezítláb van a lány és lábai csillognak a napsütésben, ez a bronzvörös, mosolygó, jókedvű kis jelenség még a lélekzetét is elrabolja. Eizenháromévesek mindketten. A fiú remeg, mint az ázott kutya, a lány azt mondja, tisz- szanak így, ruha nélkül, azelőtt is úgy tették, a fut nem tudja, mi történt vele hirtelen, furcsán néz. Izzadság üt ki a homlokán, védekezik, gúnyolódik a lány, hogy irtaflaf hogy fél a víztől. Egy pillanat alatt levetkőzik a fitt, ledobja kék-fehér matrózruháját, a rövid nadrágot, rohan, vissza se néz, beugrik a vízbe. Ravasz árulásnak esik áldozatul, a lány arra se gondol, hogy utána ahogy az egyenletes csapásokkal úszik a vízben, a vizirózsák között. „Gyere utánam, ugorjék, ott áll a parton, a fiú után néz, gyorsan/“ — „Nincs kedvem, olyan furcsán néztél rám az előbb!* A viz jéghideg és 0 gyűlöli a lányt, szívből gyűlöli, ahogyan .1 parton áll mozdulatlan, barna szemmel néz a vízbe, érdeklődve, lábujjhegyre állva, orca néz és a fist érzi, hogy szive hangosan dobogni kezd. „Utálatos szemét vagy, tudod!" — k-Jfkja & fia* íert-yei egv CJépp vizet, ettől cs»
