Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)
1943-03-20 / 64. szám
1N3 an & reins 20. CLLfiNZfiK SZABÓ ISTVÁN  huszonötéves berlin? Magyar Intézet Látogatás a külföld legnagyobb magvar tudományos műhelyében nusitot't a nemzeti Magyarország iránt Nem »okkal később Rust birodalmi miniszter (a kolozsvári egyetem diszdoktora) vette át az intézet baráti táraságának diszetnökségót, személyes tekintélyével is hangsu yozva az intézmény je’entőségél De még ebben az ívben újjászervezték Heymann titkos tanácsos ajánlatára a társaság vezetőségét, amelynek élére Zschintzseh államtitkár lépett s a vállas?, tmányba pedig a német tudományos poétikai és gazdasági életnek öt kiválóságát hivt.ák meg, szilárd alapot teremtve ezáltal az egyre nagyobb arányokban fejlődő intézmény számára. így növekedett, fejlődött az in tézet barátai társaságának, felügyelete alatt, a kulifuszminisztérium támogatását s valameny- nyi egyetemi hatóság bajtársi szívé’yességét élvezve, a szerény kezdetből egy valóban nagyszabású szellemtudományi intézetté. — Nem volna azonban eléggé átfogó ez a kép — mondja a professzor —, ha nem emlé- keznőnk meg azokról a hagyományos alapokról, ame'yekire annakidején elgondolásait Gragger Róbert is építette. <3 magát működéséinek kezdetétől Czwittinger Dávid. Kassai Mihály, a wittenbergi (később hallei) egyetem magyar dékánja és Rotarides Mihály utódjai’ nak teikntette. Megszerezte a rendkívül gazdag, több unicumot is tartalmazó Wittenberg- hallei magyar könyvtárat, amelyet az em'i- tett Kassai ailapiot a 18. században. Ehhez csatolta azt a kisebb, de szintén értékes könyvtárat, amelyet a Berlinben tanuló magyar diákok hozlak Össze a múlt század elején, főként nagyenyedi református teológusok, Gáspár Jánosnak, a későbbi erdélyi református püspöknek buzgó'kodására. (Ebbe a kis könyvtárba a mult század negyvenes évei óta, Kossuthtó), Vörösmarty tői, Kemény Zsígmond- tói, Arany Jánostól kezdve minden nevezetesebb írónk és államférfink személyesen küidie el megje’ent könyveit.) Ezt a könyvtárat hosszú időn át az egyetemi könyvtár őrizte, majd megalakulása után átadta a Magyar Intézetnek. Természetesen kettős példányaival a budapesti Nemzeti Muzeum s a különféle kiadócégek is hozzájárultak az intézet könyvtárának gazdagításához, ugyannyira, hogy ma az intézet — finn osztályát nem számítva be’e —, amint már említettük, mintegy negyvenezer kötette’, modern hírlap-, térképe és diapozitiv gyűjteménnyel rendelkezik. A ren. desen megküldött fo’yóiratok száma ké'százon felül, a hírlapoké húsz körül mozog. Ezzel a tekintélyes felszere'ésével tehát kiválóan icé- pes Pilátni az önálló tudományos kutatómunkán kívül legtöbb hármas feladatát: a tudományos felvi’ágositást, közvetítést tudósok, művészek, kiadók, vagy tudományos társulatok közt s a felmerülő fordítói munkát. Egy „belterjes“ tudományos műhely Berlin, március 20. (Az El'enzék különtudó- Bitójától.) A háborús Németország szellemi viszonyaival ismerős előtt nem különös, feltűnő, vagy éppen időszerűtlen művelődési alkotá- sokró. és eredményekről beszólni. Miközben a Harmadik Birodalom élet-halálharcát vívja jövőjéért, s szövetségeseivel — Goebbels birodalmi miniszter legutóbbi beszédében többször emlegetett kifejezésével élve — a t-iszte'et- reméltó Európáért, mindazért, amit ez a szó kétezer éve az emberiségnek jelent, a kulturális alkotás az összefogott és jól szervezett erők segítségével majdnem zavartanul folyik tovább. Különösen időszerű érmen a magyar— német művelődési kapcsolatokról beszélni, e kapcsolatok történetében, fejlődésében rejlő ta.nu’Ságok, miatt. Külső'eg is" alkalmat szolgáltat erre az a tény, hogy a birodalom első én legnagyobb egyetemének tanszékével öez- S7efüggő Magyar Intézet az elmúlt év utolsó hónapjaiban ü'te meg fennállásának huszonöt- esztendős jubileumát. A berlini egyetem Magyar Intézetének története, illetve a vele összefüggő, s századokra visszanyúló kezdete, egyik legszebb, s> emberileg is legérdekesebb fejezete a magyar művelődéstörténetnek. Mai tonnájában való megalapítása arra az időre esik, amikor a német és magyar sors a napjainkéhoz hasonlóan fonódott egybe, s állta a közös ellennel szemben a vártát Negyvenezer kötetnyi könyv.,. Az egyetemi negyed egyik csendes utcájában, egy gyönyörű régi épületben Farkas Gyula professzorral, az egyetem rendes ma. gyár tanszékének tanárával beszélgetek. Forgatom maga előtt azt az öreg. megbámult tevői íi bőrkötéses könyvet, amelyet különösen féltő gonddal őriz, a professzor, s amelybe 1F42, tehát pontosan 100 év, a berlini magyar főiskolások egyesületének a’apitása óta, minden diák, tudósf-kutató, iró és művész, aki itt j megfordult, beírta a nevét. Különösen meg- j ható a nagyon is számos halhatatlan, ismert, j vagy már ismeretlen erdélyi nevet és* bejegy- 1 zési olvasnom. Liszt Ferenc és Reguly Antal * meltett Barabás Miklós és Brass-ai Sámuel ne- j vét pillantom meg; az Erdélyi Jánosé mellett j a Bartók Jánosét, s a Gyulai Pálét a Tiszák és i a régi erdélyi főnemesi családok tagjainak j légiója meí'ett. Véletlenül megállók Kerényi Frigyesnél, aki á ,,Minek készül?" rovatot igy j töltötte ki: „Miniszternek"... Beszélgetés közben gyorsan kefll lapoznom, már csak a származási bejegyzéseket olvasom: Udvarhely, Háromszék, Nagvkiikül'ó, KSsküküllő, aztán: Brassó, Bogaras, Torda... Bizony, mindezekről nem ártana újólag hirt adni hazafelé —- mondom — s a beszélgetés imigyen kanyarodik lassan az interjú felé. Megkérem Farkas professzort mondaná él az Fllenzék olvasói számára a Magyar Intézet ^alapításának és fej’ődésének körülményeit, hiszen oThon, eajnoe, nem igen tudják, hogy ez az intézet negyvenezer kötetes könyvtárává*!. külön finn és török osztályával, valamint dél k éteteurópai gyűjteményével nemcsak a legnagyobb külföldi magyar könyvtár, de min- í den hungaro'ógiai kutatásnak hazai szemmel — Ezek szerint tehát a berlini Magyar Intézet egymagában is teljesen allkalmas hungarológiai kutatások végzésére? —■ Igen, még pedig teljes mértékben. Annak a német tudósnak, legyen történész, geográfus, nyelvész, jogász, közgazdász vagy népiségkutató, aki a magyar, magyar-német vagy éppen a délkeleteurópai problémák iránt érdeklődik, a legritkább esetben kell a helyszínére, Magyarországra utaznia, hogy érdeklődésének tárgyához megkeresse az anyagot. Az intézet ma már abban a szerencsés he’v- tret-ben van, hogy minden fontos segédletet rendelkezésére tud bocsátani az érdekícdőnok. Ez a lehetőség természetesen a várakozásnak megfelelően ösztönzően is hatott s az intézet kutatói- és tanitótevékenysége az évek múltával egyre örvendetesebben fejlődött. Éppen az itten folyó tudományos kutatások eredményeinek köz’ése végett alapította Gragger még 1921-ben az Ungarischen Jahrbücher (Magyar Évkönyvek) cimíi negyedéves folyóiratát, a nagyobb kőelemé nyék számára pedig a ma már negyvenedik kötetét elért Ungarische Bibliothek. (Magyar Könyvtár) cimü könyvsorozatát. A folyóirat huszonkettedik, évfolyamába 'épett; oly élettartam. amellyel eddig egyetlen magyartárgyu, nem magyar nyelven megjelenő fogyóira sem dicsekedhetik A könyvsorozatban eddig a magyar népdallal, a magyarság eredetéve', a magyar magánjoggal, irodalomtörténettel], ba'ladáinkkal foglalkozó müvek jelentek meg, valamint egy négykötetes hézagpótló fontosságú biblogra- fia a nem magyarnyelvű hungarológiai müvekről. Azt, hogy ezek a köz’emények és müvek komoly tudományos elmélyülés eredményei, bizonyltja folyóiratunk előfizetőinek egyre növekvő száma, valamint az a tény, hogy könyvsorozatunk nem egy kötete már második kiadásban is megjelent. (Az intézet jobban megvadul, „meg tudnálak ölni!** „E?.t könnyen elkerülöm, kedves uram**, feleli a lány hahotázva, lehajol, felemeli a fia ruháit, kuncogva elszalad és barna lábán fénylik a napsugár, eltűnik a siirü fák között. A katona a mezőn gondolni sem mer arra ■a kényelmetlen körülményre, ha kinyitja a szemét, a bajtársát látja, a motor alá hajolva, a tüzérség tüzelését is hallja ismét s nem képes kikapcsolódni a „ruhalopás“ gyermeki, drámai emlékeiből. Minden legkisebb emlék, még az „árulás“ is megszépült, hiszen az. ez- előtti életéből való volt. Eszébe jutottak a , végnélküli séták a parkban, a lemenő nap szürkületében. Pillanatok alatt végig élte ismét az eseményeket, maga előtt látta a lányt, amint a sűrűség felé menekül, s magát, ahogy a vízből kilép. Félve jön a száraz partra, nehogy meglássa valaki. Csak most ne jöjjön a herceg errefelé, a gesztenyefasorba, vájjon mit szólna a magas, erős hatalmas ember, ha igy látná. Meztelenül rohan, minden izmát megfeszíti, mintha az élet után szaladna, szégyen- 1 érzéssel és elkeseredéssel a szivében, az eltűnt lány nyomában, árkon-bokron keresztül. Karjáty lábát fel sebzik az ágak, a tüskék. ■ Mcg van győződve, hogy a kis gonosz ki- !váncsi, nevető szemmel, hangtalanul figyel valamelyik bokor védelmében és mo$t elhatározza, hogy a sétaterei nem akarja többé látni, de Krisztinát sem. Megtalálja a ruhákat, melyek mint gyászlobogó lógnak az egyik fán, sietic jelöltözik. A szive köny- nyebb lesz, megnyugszik. „Akkor, abban a pillanatban megszűntem gyermek lenni■' — gondol jo a katona most. Lassan elő son a hely színéről, a „kisasszonyt**, ahogyan most .nevezi, örökre el akarja felejtem, kitörölni az emlékezetéiről. Megölni most már nem tudná... de hallja, hogy szólítja a lány, „kákák** kiállja. „Ne légy már éppen olyan bolond, nem hittem volna, hogy megharagszol, nélküled meg szörnyen unalmas itt!‘* - de nem, ö csak tovább megy, vissza se néz s a sírás kerülgeti. hogy hatalmába ne ke•e, ajkait harapja, hegy a vér serken ki a 0.í nyomán, előbb édes, azután sós, a köny- Ş€’ potyognak, úgy megy a réten, a szúrós sarjun. Méhek zömtnögnek, a levegő fő sx hőségben, torka kiszárad, a patak fölé hajol, lehűti égő arcát. Hogy is volt csak később? „Vinné el a fészkes fene, most elvesztettem az egyik rugót a membránból“ — mondja a vezető, a fekvő, álmodó katona felnéz, „dobj csak ide egy cigarettát, hogy összeszedjem a gondolataimat. Hallgass csak ide, milyen furcsán mekeg ez a kávédaráló, de begyulladni mégsem akar. Most vagy a pumpa nem szív, vagy másutt van a baj, utánanézek...** „Talán úgy gondolod, hogy segítsek?“ „Dehogy, csak jobban elrontanád. a dolgot, maradj csak**. Sapkáját homlokára tolja, fejét megtá- massztja balkezével, egy hely be néz. A felhő kitágul, egészen magasan parányi repülőgép berreg. Fénylik a napsütésben, akár az arany- halacska, amit láthatatlan korog kelet fele húz .,. Visszafekszik az álomvllágba. Az elmúlt idők varázsa lelkét újra hatalmába keríti. A kerten megy át, a laktanya kertjén,, vasárnap délután van és ismét örühti tud a nyári napnak. Messziről a zöld ruhát látja, az apró lépéseket. Lány közeledik feléje. Ahogy hozzá érkezik és megáll előtte, a nap megint csodálatosan meleg és odasüt a fekete, csillogó hajra, a bőre barna, félítzemét behunyja a lány a nap vakító fényétől és 6 tudja, hogy nyolc esztendő telt el a sétatértől a sétatérig, attól a nyártól a mostani nyárig. Azóta alig látták egymást és most megfogja a feléje nyúló kezecskéjét a félő. óvatos Krisztinek, mondja: „Egyszer találkoznunk keliett“. Nevet a lány, alig képes szólni; „El sem tudom hinni...** ,,£s most hova megyünk:?** (Milyen sötét, konkoly a hangja), >>■* ókkor menjünk *. A lány vele tart. Mennél hihetetlenebb egy találkozás, annál kevésbé csodálkozunk rajta. Mi köze van az álmodozónak a valósághoz? Adjál vizet neki, szilárdan meg van győződve arról, hogy bor az, amit iszik. Ismét fürödni, úszkálni mennek, késő délutánig, az arr.yos nyár rabul ejti s fogva tartja őket, este megint a sétatérre, illatos, párás a levegő, padra ülnek: az este varázsával takarja be őket. Megfogják egymás kezét, a gyermekkorról beszélnek és a meghalt hercegről, tisztelettel most is, mint akkor, mikor még a geszteyefasoron találkoztak vele, amikor még feléjük nevetett jóságosán, ok elpirulva köszöntek s a ló is eszükbe "jut, a vizirózsák is, a tizenhárom éves életük és az is, amikor meztelen szaladt a ruhái után. Elkésett rigó mozog a fák ágai között, amikor megcsókolják egymást, érzi a meleg, sós ajkát a lánynak. A síráshoz áll közel a lány, szorosan öleli a fiú, a férfi fejét — rakéta világítja meg az estét, a sötét égbolt felé fúrja magát s azután egy másik, harmadik, élesen visit a magasban, kereszttűz támadja a gyakorlatozó repülőgépet, a világosságban jól látni, támadja, amíg csak az égbolton van. A fények kialszanak, a rigó elcsendesedik és hallgatva, szótlanul (állanak fel ők is a pádról, elindulnak, az éjszaka csöndje felé. * 1 Telefonhivás a laktanyában. Hogy van-e valami újság, kérdezik. A férfi a laktanyában reszkető hangon beszél: ,,Holnap reggel indulunk, hogy hova, azt nem tudjuk. Mikor jön a laktanyába? Hogy mikor indulunk? Hétkor“. Ducsuzás az állomáson. Szürke nap, éles szél fuj. A lány csak áll mozdulatlan, mikor elindul a vonat, a váltó mellett, eltakarja a szemét, ajkát harapja, hogy kiserken a vér, édes, sós vér, a könnyei potyognak. A katona már csak távoli, sárgás foltot lát és a szürke állomásépületet, a gázálarcok kopognak a falakon és tompán konganak a felaggatott ol- dalfegyverek. A katona a magas, puha fűben fekszik, sárga virágot szakit fe. mosolyog, boldog.A vezető előmászik a kocsi alól: „Szállj be, Öreg, rrtár a legfőbb ideje, rendben van a kávé- darálónk!“ ■— mondja. Utaznak. Szürke porfelhő. Kelet felé. A tüzérség vadul tüzel valahol. A levegő remeg a hőségtói. Augusztus. Fordította: MÎHÂLYF1 JENŐ kiadója a hires Walter de Gruyter cég, amely már harmadik évtizede áll szoros kidóí kapcsolatban az intézettel. Erre a komoly viszonyra jellemző még az, hogy amikor az intézet húszéves jubileumát ünnepelte, Wolter de Gruyterék a kiadásukban megjelenő Szellemi Munka cimü tudományos folyóiratunknak vonatkozó számát, mint ünnepi magyar számot Magyarországnak szente’ték.) — Tehát a Magyar, Intézet és munkássága ma már a német szellemi, életnek is jelentős részéül számit? * — Igen — feleli Farkas professzor. Éppen ezért működeitek nem is korlátozódik kizárólag saját kiadványokra. Tekintve, hogy magyar nyelvünk elszigeteltsége miatt még a hajszálnyira pontos és tökéletes adai- megbizhatóságu német tudományosságba is csúsztak be magyar vonatkozásban téves adatok, az intézet ‘kezdettől nagy súlyt helyezett arra, hogy gyűjteményes munkák, kézikönyvek, lexikonok, sőt iskoláskönyvek szer. készítésiben ie —• természetesen a magyar anyag vonatkozásában — résztvegven. Mint munkatárs, felvilágosító vagy közvetítő. Így „szállította" a Magyar Intézet a Meyer-iéle és a nagy Brockhaus Lexikon uj ‘kiadása számára az egész magyar anyagot. De nem kevésbé fontos fordítói munkásságunk. Ebben az irányban a sok közül csak egyet említek: német hallgatóink közös munkájának eredménye vo't a többek közt egy németnyelvű magyar novel’agyüjtemény megjelentetése Rust birodalmi miniszter pedig Homan Bálint nagy történeti müvének lefordítását bízta az intézetre. — Az egyetemi magyar tanszék, amelyet professzor ur tölt be, mikor vált rendes tanszékké? — Gragger Róbertét annakidején az egyetem rendkívüli tarszékre hívta meg; 1936-b3»i egy cwél a húszéves jubileum előtt Rust mi*» niszter és az egyetem hatóságai emelték «eztán a magyar tanszéket rendes tanszékké. Azonban már az állapítás legelső éveiben fel - állito'.'ták a nélkülözhetetlen magyar lektor:«* tust s valamivel később a finnét is. Ezért ma már egyáltalán nem ritkaság a magyarul folyékonyan beszélő fiatal német tudós Á szervező és az elmélyítő Valahányszor szemé’ves munkájára akarok rátérni, Farkas professzor mindig kitér a válaszadás elől. Végül megegyezünk abban, hogy mégis legalább a történeti tények kedvéért egyéni munkásságáról is nyilatkozzék — Amint talán már mondtam is — folytofja Farkas Gyula — Gragger zeenia’itásanak volt köszönhető a szervezés keresztülvitele. En, mint utódja, arra törekedtem, hogy ezt az extenziv irányban megszervezett intézményt maradandó taría'omma! töltsem meg, tehát befelé forduló és elmélyülő munkát is végezzek és végeztessek. A németeken kivül Bartha István, Milcecs Lás’zó és Molnár János magyar munkatársaim segítségével azon vagyok, hogy ezt a ma már elismert, sőt tekintélyes szervet, minden vonatkozó kérdésben elismertessem. üüetve munkáját és véleményét illetékesekkel mégha’Igát largam Magamról szólva pedig még annyit mondhatok, hogv jelenteg két nagy könyvkiadóval van szerződésem. A jénai Diderichs Verlag kiadásában egy a magyar szenemi élet fejődését ábrázoló előszavai! etetőét nagyobb prózai és költői antholó- giát szerkesztek, a berlini Volk und Rich Verlag megbízásából pedig egy nagvterjedelmü cs illusztrált magvar irodalomtör! teetet írok és készítek kiadás alá. Munkatársaim közül pedig Bartha Istvánnak van megbízatása a borosz’ói Korn Verlagtól egy magyar történelem megírására . . . Igen. Ám «az erdélyi olvasóknak emlékezetébe kel! idéznem az* a Farkas Gyulát is aki a világháborús összeomlás után a megszál’o't erdélyi ée felvidéki magva reá got, amig odahaza alig vöd erre lehet \ség. szinte minden •támogatás né’kül, önerejéből látta e' a berlini Ludwig Voggenreder Veilagon keresztül irodalmi értékű magvar könyvvel. Kiadta Petőfi és Vörösmarty válogatott költeményeit, szemelvényeke* a niai magyar KI tőkbő' « pte- zairókból. De ki ad la az indulása elején álló erdélyi és felvidéki irodalomnak, a „hőskornak", sok, ma már nagyhírű müvét, hervadhatatlan érdemet szerezve ezálta' az elszakított magyarság ügyének istápolásábau i? ., ■ nézve is egyédülálló otthona. I — Úgy volt, hogy 1917'-ben, araikor a német j és a magyar katona — kezdi közvetlen tmn- ; gon az intézet igazgató-professzora — még minden fronton győzött, Keleten aKonban már j megkezdődött az európai művelődés felbom- j lasztáeára irányuló tevékenység, ara akkori I porosz kultuszminiszternek, Schmidt-Ottnak j vezetésével a német sae’lemi életnek több kiváló képviselője ulti össze a berlini egyete- i men és elhatározta egy egyetemi magyar in- I tízet felállítását a magyar müve’ődés tanul- ; mámyozásának otthonául. Hogy azonban az in- j tiézet biztos alapokon nyugodhassék. ezze' egy*' i idejüleg megteremtették a Magyar Intézet ha. ■ rátainak társaságát is. Az emlitetit Schmidt- ! Ott minisetemek, von Stau se áillamtanácsos- : nak, a magyar-német közeledés kiváló el óm o r- i ditójának, 6 a társaság későbbi elnökének, va- ! 1 amint Heymann titkos tanácsosnak a neve — I hogy a sok közül csak egynéhányat emüt- í sünk meg — örökre összeforrott az intézet I a1 api fásával, fenntartásával és fejlesztésének nagy munkájával. — Legelőször kell azonban megemlékeznem Gragger Róbertról, a tudós filológusról, & a magyar-német szellemi összeköttetésnek szem vedélves kutatójáró’ és barátjáról, aki ifjúságának egész lendületével dolgozott est&méje megvalósítás?® érdekében. Sajnos, a német és j magyar tudományosságnak egyaránt nagy ká- j rára, kilencévi megfeszített munka után, j 1923-ban maghalt Gragger Róbert fiatalon 39 i éves koriban. A dahlemí temetőben sírkövére j I ezt vésték rá: „Németországnak és Magyaror- j szagnak szentelte munkáját és sóvárgását." j Az összeomlás aztán uj feladatiok elé áhította i az intézetet és a társaságot. Az utóbbinak te- ; vékenysége nemcsak, arra szorítkozott, hogy előteremtse az intézeti tudományos munka í eszközi feltételeit, hanem céltudatosan arra I törekedett, hogy művészi és tudományos reiv i dezvények segítségével a nagy német közön- i ségnek minél hozzáférhetőbbé tegye a magyar J művelődés javait. Működése különösen széles • hatókörre terjedt ki akkor/ amikor 1923-ban . vezetését az ekkori tényleges porosz kultusz- > j miniszter vette át, s a ber’ini magyar követ j I Kánya Kálmán, a későbbi külügyminiszter, j j leüt. Számos magyar müvés® és tudós jutott j ' a társaság révén abba a helyzetbe, hogy meg- 1 I ismerkedhetett a német művészettel és tudó* ; j mánnyaí! s «evét ismertté tehette Magyaror- í j szag határain is túl, egyben pedig a magyar- német-finn köze’ed.és érdekében tevékenykedhetett. A nemzeti szocialista á’lam a magyar tudományért-— Különösképpen érdekelne professzor u? az, hogy hogyan alakult ez a helyzet a nemzeti szocializmus uralomrajuíáea után? — vetem fel a kérdést — 1933-ban és azóta még sokkal kedvezőbben al aknát a helyzet intézetünkre nézve — I fo’ytatja Farkas professzor. A nemzeti szocialista német állam rendkívüli megértést te*
