Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-03 / 28. szám

ELI.ENZEl 19 4 3 február f. VtyU- József-: A Htéuiicdc [\ădâ{(x A/ utóbbi kot esztendő ulat| a napi saj tó naivon soks/Or foglalkozóit Mrra köz­ség lukuivul. Megtörtént, lu>g\ éles biru latot g>ak<>roltunk a lutraüik felett, mert Kolozssár köz.eliátásának arra lelt \olna szüksége, hog\ a község egész tejtermelé­sét a \ áros» lakosság rendelkyzescre b(> csássa é? a auraiak neui lőttek teljes mór- lók ben eleget ennek a kívánalomnak. Azt is meg kellett azonban állapítani a ne* laiakrók hogy a községben uagyon sok a szorgalma' és törekvő gazda, akik lej-legz- teni akarják \agyonukat es igyekeznek ki­bővíteni gazdasági ismereteiket. Mera köz­ség lakói most bebizonyítottuk, bogy nur gvar érzésben és ábtoyatkés/segben nines hiba náluk. A napokban befejeződött a községben a gyűjtés a harctéren küzdő hóin étiek hozzátartozói számára. A mó­runk ÖÖOO pengőt gyűjtöttek össze a kor­mányzó hitvesének akciójára, ami a köz* ség lélekszámához viszonyítva, igazán gyö­nyörű eredmény. A gyűjtés utolsó napján 2400 pengő folyt be és egyetlen olyan gazda sem akadt, aki ne járult volna hoz­zá az adakozáshoz. A ötóraiakról csak* ugyan el lehet mondani, hogy megértet­ték az idők parancsszavát és tetiekkel is hehtzom kották közösségi érzésüket. Or- 'Zagszerte visszhangra talált a Kormányzó hitves nek felhívása és a nagyvárosok la* kői éppen úgy hozzájárultak a gyűjtés­hez. mint a legeldugottabb községek kis* gazdái. A inéra iák mégis megérdemlik, hogy külön is megemlékezzünk róluk. Nem túlozunk, ha leírjuk, hogy anyagi erejükön felül járultak hozzá a honvédek hozzátartozóinak támogatásához- Ilyen cselekedetekkel kell igazolni, hogy méltóak vagyunk honvétleinkhez, akik o magyar haza védelmében életüket kockáztatják. Hisszük, hogy az a község, amely áldozat- készségével ilyen gyönyörű tanúságot teli a nemzeti öntudatról, a jövőben a terme­lés minden vonalán az összesség érdekei­nek szolgálatában fog áüani. A éti (no-xyatom h-Cfnzeii iváittyzata Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a kisebbségi sors küzdelmei között elsősorban fel,ekezeteinknek és erdélyi magyar intézmé­nyeinknek köszönhetjük a magyarság töretlen lelki egységét. Politikai vezetőink áldozatos munkáját az tette eredményessé, hogy a magyar tömegek jól kiépített intézményeink keretei között egységbe kovácsolódtak Egyik ilyen erőforrásunk a szövetkezeti élet volt, amelynek célkitűzései között a nemzeti irány­zat első helyen szerepelt. Mindez :kec abból a2 alkalomból, Írjuk meg, hogy ár. Obcrding József György, a szövetkezeti eszme kipró­bált harcosa és ismerője, egyetemi magánta­nári próbaelőadását a szövetkezeti mozga­lom nemzeti irányzatáról tartotta a Közgaz dasági Egyetemen. Azért foglalkozunk en­nek a rovatnak hasábjain dr. Cberding Jó­zsef György előadásával, mert a szövetkezeti eszme megérdemli, hogy kiemeljük a szür­ke napihirek rovatából. A szövetkezeti kér­dést /lem szabad elvont tudományágnak te­kinteni, amellyel csak a szakemberek foglal­kozhatnak. Közkinccsé kell tenni azokat a gyakorlati lehetőségeket, amelyeket a szö­vetkezeti keretek nyújtanak. Dr. Obcrding József György Erdélyben élte vcpg a kisebb­ségi sorsot. Tevékeny részt vett a szövetke­zeti munkában, amelynek eredményei alap­ján a legjobban ismeri, hogy nemzeti szem­pontból mit jelentett Erdélynek a szövetke­zeti hálózat. Helyesen cselekedett tehát, ami­kor egyetemi magántanári próbaelőadása az elméleti és jogtörténeti gondolatvezetés mel­lett kisebbségi múltúnk gyakorlati eredmé­nyeit is ismertette a hallgatósággal. Bizonyos, hogy egyetemi tanszékén ezeknek a tapasz­talatoknak szellemében, neveli a jövendő leté­teményeseit. Ezekbői a tanulságokból ugyanis mindennél jobban érezhetjük, hogy gondosan kell őrködnünk erdélyi intézményeinkre, amelyeknek fejlesztése a boldogabb magyar jövendő legbiztosabb záloga. Sztonw/, taihémi a zzivUtth.- síe^'áí Szószerint idézem sepsiszentgyörgyi lap­társunk, a „Székely Nép“ legutóbbi számá­nak megdöbbentő cikkét. Ha nem nyomta­tásban olvasnán, talán el sem hinnem, hogy ilyen lelketlenség is létezik a világon. Érde­mes foglalkozni az embcrietlenség keserűen kiábrándító, '/erem unc rbrigchlt példájánál, hogy annál jobban megerö ihiik az iga/ \ri- ■; eket o meghci ,üljük a/ önzetlen szereteti!. „I gv barom* 'éki hánynak eg v egész,é- ges, Iliheg, csinos magyar katonatiszt lett a vőlegénye írja a „Székely Nép". Na­g\on szerették egymást. Mindenki visszafor­dult utánuk, amikor végigmentek az un no. I Itat ki vezényelték a. orosz hóm l re, hi­szen a tiszti életnek kemény kötelességei is vaunak. Amikor fél ev múlva visszaiött, a délceg fin egyik lábával valami rendclh,”es- ség történt. Egyik lábát elvitte i gránát. Öntudatosan viselte életének ezt a kereszt­jei, mintha szép és nagy kitüntetés érte vol­na. Ö annak is vette. Soha nem érzett büszkeséggel érkezett a kisvárosba Már-má- el < /Ci.-ta mondani menyasszony rak, hogyan is történt minden, amikor ez. kiszaladt és sírva kérte szüleit: ne erőltessek, mert nem tud egy nyomorék ember mellett élni. A Hu most if -cdez. Vér szokik a fejébe. Hogy hát nem öt szerette a leány, hanem a tiszti ru­hát s talán még azt, hogy irigyen tekinte­nek rá a többi leányok. A Nagy Magyar Alföld leánya jut eszünkbe, aki Szentesen eskitdöll örök hű­seget annak a hős honvédnek ki két szeme• il.í- gat és két karfát áldozta az örökélelű o-t- záriak és karnélkiili vőlegényét átölelve ve­zette az oltárhoz. A Nagy Magyar Alföld leányai különbek volnának! Nem! Nincsen rangsor; s a lent elmondottak a székely le­ányra nem jellemzők. Kivétel, amely a bün­tetőjog rnesgyéjét súrolja. Ha a kab.itlopá­Megkezdődön a szabadsági? sek visszaszálíiiása a A szabadságom vonaton a torlódás meg­szüld, ezért a 2(M)-al kezdődő tábori pos­ta száron alakulatokhoz a >zabadságon le­vők elszállítása február 6-án megkezdő­dik. F1 hínár 6-áu 18 órii,T a budapesti rendészeti és katonagondozó állomásai el* utazásra jelentkezzenek azok. akik koráb­bi jelentkezésükkor már kaptak helyje­gyet január 18-ra és január 19 re. Feb­ruár 7-én 18 óráig azok jelentkezzenek itt, akik január 20-ra es 21re kaptak helyje­gyet. A többi szabadságos várja meg a következő napokban a rádióban 7 órakor. 14 óra 30 perckor és 18 óra 50 perckor adott hírek során felolvasásra kerülő köz­leményt és aszerint járjon el. A 100-al kezdődő tábori postaszámmal rendelkező alakulatokból szabadságoltak szabadságuk lejárta szerinti időpontban induljanak ut* nak. Az utazóknak csak annyi csomagjuk lehel, amennyit két kézben egyedül köny- nyüszerrel hosszai utón i- el tudnak vinni. A vasúti végállomástól szállítóeszköz nem áll rendelkezésre. Romlandó anyagot sen­ki ne vigy n ma-iával. Egyébk-nt is csak megengedett anyagok szállíthatók. Rajtár- suk '/.amăra csomagokat senki ne válla * jón. Már a múltban is előfordul!. hogy szállítóeszköz hiányában egyesek ilyen csomagokat elhagytak és ezállal nem kí­vánatos sziliben tűntek fel. \ jelenlegi ta­karékosságot követelő helyzetünkben élel­miszerek felesleges kivitele pazarlás. A szabálytalan csomagokat a rendészeti p-a* roncsnokságok átvizsgálják és elszállítá­sukat megakadályozzák. (MTI.) Utasok gépkocsin Megyünk . . . és körülöttünk a nagyvár ros kavarog, zajlik: éhes, kincses étvágy, melyben anyag és szellem, összetársul, hogy a felen nagy élet ünnepéhez niuHat s jövendöl adjon díszletül. Megyünk a dísz­letek közt: utasok. Kövek között futunk, amelyeken valahai ök jártak, a hősi ősök: makacs lépesük még olt mennydörög a kapuboltok félho­málya mélyén. Ablakok néznek ránk, me­lyek mögött két-három komoly fö össze­hajolva ország dolgát siratja, építetté pár­toskodások rak zimankójában. Templo­mok előtt járunk, melyeket harcos hitük nevelt győzelmes nagyra. S hidakon futunk, melyeket a munka $ielö útja a folyóra nyújtott. Irdatlan áll- ványok közt nyargalunk, melyek holnapi házalóit vajúdnak. Ablakok néznek ránk, melyek mögött ma is komoly magyar fők gyűlnek össze siratni, építeni ország dol­gát pártos szelek ragaszkodása közt. Templomok előtt járunk, amelyeknek az Isten ma is jóságos lakója s melyekbe ke­gyelmesen hívogat. Fények táncolnak előttünk, mögöttünk, áit’átnyilazzáh a koravén alkonyt, melyet hamar öreggé gyűri a tél. Utasok vagyunk a meglódult fények zajlásában s kényel­mes bőrülésen elnyújt ózva nézzük, hogy hancuroznak, hulló csillgokként, hogy múlnak el. Nézzük s nem étrjiik, mint ahogy az égi öngyilkos fény sorsát, célját sem értjük. Kevesek hijján, nagy sokaságunknak csak cifra látvány, de nem értelem. Nézzük és szórakoztat fürge táncuk a nap múltával, hogy a]>ró nyűgük' gondját már íróaszta­lunkba zártuk, műhelyünk nyugalmábu lakat öltük, üzletünkbe redőnnyel bej aláz­tuk. Nézzük s mulattat. Utasok vagyunk. Nagy biztonságban utazunk a tájon, amely két részre őszi ja az időt. A bizton­ságunk önelégedettség s benne nagyok, ha­talmasok vagyunk s hajlamosuk rá, hogy sorstól, világ’ól, magától értetődő hódo­latból elvárjuk, hogy megóvjon, mert va­gyunk■ S nem vesszük észre, hogy kocsink törékeny s ha nem kormányozza bölcs ve­zető, pillanatok ára lehet az élet. Nem tudjuk, vagy tabui csak nem akar­juk tudni, hogy a felénk nyilazó sok fény és a mögötte duzzadó sötétség veszélyeket rejt. kelepcékét átcáz, m,el\*ck mind apró életünkre tárnak, míg nézelődve köztük utazunk. Imént is — láttad? — szinte összetörtünk: gonosz fény volt az a ko­nok. szilaj, amelynek gyilkolni kész ránk. törését mégis még idejében elkerültük; $ amott, a másik, gyáva vagy csak részeg tántorgásával csaknem felborított. Kívülről nézve ilyenek vagyunk ml is, a: estben szemberobogó kósza fények, amelyek, ha gonosz vagy csak kontár kéz Irányítja ütjük, kelepcés veszedelmek búj* tatói. S ne feledd, ha két csillag összefut, mind a kettőben kialszik a fény. Utón mindig vannak szemközt jövők. A rész az utak örök kóbora. Vigyázz, kire bízod a vezetést. A szemközt robogó ga­rázda fények zajlásában kontár vezető könnyen elveszíthetne: utasok vagyunk. Budapest, HÓBAN JENŐ. Magyar Nők Lapja r4t formában, Razd-ij» JUuMfiAd^va’, tiJm, szépcóg^polzi*,, divat, r/>p ott. bon, kézimunka rovatokká’ kib'/vitv« |Hent meg * «r.zel <iz uj, pornpÁ« kül­sőjével é* guzdzig la rí almival nagy elolizelötciborári túl teljefcen meghódi- tolta n nagyközönséget PAPP JENO, a lap modem szellemű, kitűnő főszer­kesztője kizárólag a MaRyar Nők Lapjá-hen Írja ifimert művesei czini- kritikáii amelyek „Színházi KronAuk" cimineL jelennek meg A nemes irodalmi vereenyben az el*ő he'yen vezet ma a Magyar Nők Lapja és ezt a helyet meg ;s fogja tartani, mert a magyar írók 6/.ine- javának válogatott Írásait közli s emellett gazdag rovataival érdeke­sebbnél-érdekesebb meglepetésekkel szolgá ja a közönség igényét. Ebből az átalakított uj lapból minden érdeklődőnek ingyen küld mutatvány- számot a Magyar Nők Lapja kiadóhi­vatala, Budapeél, VI. Ferenciek-tere 7. Kérjen mutatványszámot! k,_ Irtsuk ki közéletünkből a bizalmatlanságot Törvényszéki és más tárgyalásokon meg­figyeltük: népünkben erőteljesen gyökeret vert a bizalmatlanság. Az étet minden meg- nyilvánulásáhan gyanakvás, előítélet kiséri a lépéseket. Sokat szenvedett ez a nép. Azokban a nehéz időkben bizalmatlan,ág­gal, megfelelő bírálattal kellett fogadni mindent. Most azonban az építő munkál gá­tolja az ilyen megnyilvánulás. Számolni kell azzal, hogy a haladó és egészséges életvonal, életirány kialakítása, kiépítése kölcsönös bizalom nélkül lehetet­len. Nem lehet szövetkezetét alakítani, köz­kereseti vállalatra létesíteni, mert minden vonalon leskelődik a sanda gyanú. Közbir­tokosság! és más közösségi vonalon egyene­sen megdöbbentő munkát végez ez a szel­lem. Gvan;-sit, rágalmaz, becsmérel, álkos ellentétet szit. Azt domborítja ki, hogy a széketység nem tud összefogni, nem led közös építő munkát végezni, pe-dig m a nép évszázadokon keresztül mintakéné ’/olt az egvakaratban rejlő hatalmas erőnek. A magyar élet tisztaságát tételes törvé­nyeken álló független bíróság biztosifia. A Magyar Szent Korona nevében Ítélkező bí­róság gyorsan, igazságosan és keményen sújt le azokra, akik a közösség bizalmával visszaélnek. A múlt *ra tér többé már vissza » ' ‘ > r ' > «• • ' , 'i a. A múltat elfelejteni nem szabad, de esz­közeit és szellemét nem lehet áthozni saját életünkbe. A történteket mindenki ismeri. Azokban a nehéz időkben tanultuk meg, hogy összefogás nélkül nincs céltudatos ma­gvar élek Miért akarják meggondolatlanok bizalmatlansággal megmérgezni. vagy féken tar ani a kifej'ődni készülő életet? Mindenki épüeni. fejleszteni, haladni aka~. Az elképzelések, kevés eltéréssel, majdnem egyvonalon szaladnak. Mégis kü­lön utakon járnak a szándékok és akara­tok, mert a bizalmatlanság egyre erőtelje­sebben látszó, sokszor egészen durva, de legtöbbször finomművű vonala elválasztja. Ezeket az iAegen pókok által eresztett fo­nalakat ki kell küszöbölni a székely, az uj n agvar életből. Gyakorlati téren már meg­számlálhatatlan esetben bebizonyosodott: a székely összefogás mindig eredményeket ho­zott, a széthúzás kiszámíthatatlan károkkal járt és jár. Le kellene immár egyszer végérvényesen vonni a tanulságot: sajátos ősi szellemünk­ben önmagunk lábán járjunk. A konkoly- hintők*et, az idegen érdekeket előbhreiartó- kat félre kell állítani. Azt is, aki nem tud a közösségi szellemig felemelkedni. Azt is, aki fontosabbnak tartja a maga kis pecse­nyéjét megsütni s a ehhez szükséges tüz­ért mieden} képe.s feláldozni, nagy közös ér­dekeket kiszolgáltatni. Egyszer már e] kell érkeznünk nekünk is oda, hogy minden Igaz magyar s igy székelv ügy közös iigv FERENCZ GYÁRFÁS. CSÖKKENT A KISIPAROSOK CÉRNA­ELLÁTÁSA. A cérnával dolgozó kisiparo­sok cérnaellátása terén a rendkívüli viszo­nyok miatt változás állott be. Ez abban áll, hogy egyes ipartestületek részére megállapí­tott cérnakontingens 25 százalékkal csök­kent. Tekintettel arra, hogy a c^ökkoriés ki­zárólag mürostfonalra vonatkozik, a vissza­esés nem érinti különösebben a kézmüiparo- sokat. KÖTELEZŐ AZ ÓCSKA HORGANYLE­MEZEK BESZOLGÁLTATÁSA. A ni.' kir. ipari anyaghivatal megállapítása szerint a ja­vítási célra felhasznált horganylemezek be­építése alkalmával kitermelhető ócska hor­ganylemezek beszolgáltatása nem üti meg a kívánt mérteket. Ezért az iparügyi minisz­ter felhívta az érdekelt iparosokat, hogy 3 zár alá vett anyagok jegyzékében szereplő ócska horganyhulladékból fennálló készletét minden iparos köteles a fémgyüjtő szövetke­zetnek felajánlani. sírt költi jár: nem tudjuk, mi jár annak, I ajfa *rm. kakipc’t lopott, de kilátói, ^stjjpd- wtnl, rm*é*yétől n Ir^zehh úJn/aitól fosz­totta meg azt, akt. kardiáén e.gőiz lelket és leirének egy drága darabját, adta.' A tzUtívzstá i/Alase/% 'Budapesten a színházi előadások meg­kezdése e!ö|| legkiválóbb művészeink ti g yclaue/l* tik takarékos-ágra a közönséget- Elmondják a függöny elüti, liogy amikor lion\rdeink a I ronton életüket kockáztat- jak, az iltlionmaradottak őérettük kell la' kari koskoiljaiuik. Egy ik in vés budapesti színésznő a napokban elmondotta, hogy orszagépilö szempontból milyen fontos a takarékosság, amikor az első sorban iil<> egyik szmokingos ur a művésznő szavait követő csendben valósággal felkiáltott a színpadra. , Noli I akkor majd nem já­runk színházba“. Egy pillanatra döbbene­tes csend támadt i szinbázteremben. Már* már attól 'leheteti tartani, hogv a követ­kező pillanatban kirobbanó felháborodás végzete^ botrányban fog kirobbanni és népitelet tanítja meg q közbeszólót a nem­zeti öntudatra. A színésznő azonban rneg* mentette a helyzetet. Mély megvetéssel rá­nézett a közbeszólóra és a következőket j mondotta: ,,/gen tisztelt hölgyeim és uraim, eht>ö! a közbeszólásból is rnéltúz- tafnuk látni, hoţii/ milyen fontos u — nemzclnei-elos!'1' Kirobbanó taps jutal­mazta a -ziné-z.nő válaszát és mire felgör­dült a függöny, a közbeszóló aiár nem ült a helyén. Észrevétlenül eltűnt azalatt a pillanat alatt, arnig a nézőteret elsötétítet­ték.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents