Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-20 / 41. szám

c _______________

n BESZTERCEI SZÓSZ TEMPLOM

T. b b r. N 7. £ K

1 0 • 3 február 2 0

I na/opárkátívál*ó 1 n/oithan csak a nyugati homlokzat 1 Hiúm úiicil k*i láthatók. Az * * L’ «* s / « piih*t f ö I < li a r ;i I ri> >i s, mugii* t« tőz 'l Imiül- M< rnli k volta föh'g o s/vntéU ni*'!

s/> mbeiiiwíi.

KM stl us keveredése

\ t<ni|)l(>mnak u ea/«tos leírásából ki tűink Ill'JJV h«'l|IM* kl'l xttlllS kt'Ondl'll < jíVmá"'iil: a Vötika é- :i r<■ n*i*s***;*nku hűtősen i1 f<|t‘ki*s. hogy i•/ utóbbi menny ir (‘I nsi'ii jutott szóhuz. I'./t a feltűnő ncii ségc-t a műemlék kii*'«"tleii tamilináujozá sa mellett nr« ü ké/wlfoghutóbhun ' i agű jak meg a ' áhm rg\korit 1 •'v«■ 11ári adata' Kz»'k közül legértékesebb az az. okirat, hkV\ «'Imáiul ja. hogy 15»9-ben a I« inptom már ultimra megrongálódott, hogy a ni rob Um« ács határozta egy újnak az t*pi- rését. \ munkával Petrus Italus luganói kőfaragtunestcri bízta mis;, aki „elép s/.ép. tetf/etős, miivVszi és ilicseretreinél* ló" t« mi pl omol «'iiifll a 'áros számára, A nyugati kapu felirata elmondja, hogy az egvhá/ lebontása 1.560 március 7 én, uj jáépitése pétiig május 13-án kezdődött. \ munka 1563ban fejeződött he, Péter mester a \ árosj száma'kfkön)\«k. tanu.sá Pa s/rrnit 387 forintot és 87 dénárt kapott fáradozásáért. Az építési idő rövidsége és a inutikadij összege egyaránt arra \ a. Iának, hogy a luganói mest<T nem uj temp lomot «pitéit, csupán a régit hozta h Ívre s alakította át h'zonyos mértékig. 1 gvunerre az eredményre vezetnek a sti- iuskritikai megfigyel >ek is A l«n>plom «•^é.sze kétségtelenül a késői géitika alkotása \ háromhajós elrendezés, a szentély, a sekrestye, a turonv, az, ablakok ha'hoIv agos körái s.ii, a keleti ajiop.u 1 "A vda '.osan igazolják PepT mester tevékeny srge i nie k ellenere eleg lényege*, b 11<*I■ I •

\z IŐŐ9 Im ii „<lüledr/ö ' u«‘k nevezett épü VI minik ii rcs/r iiM'geit>v*t<-re szorult. \ lioliozat. a pi.Jérek között Juló törpccw lopos gat< im. a két ny ugati ajtópár, a s> k írsiv' kéto.sztatii aldaka, a homlokzat mind Péter me-p'rlö! nvilék mai alaliju k;: t • A templom tehal 1 .»60 tol l.>63-ig v a h hau u11áépült -amlkü'' azonban. hogy eredeti gótikus j'.legl lényegesen m’gva ozo11 volna. Ami az n j jaepitc«--el kapes . ’alh in f«4tönö. ,\z az olasz kőfaragóépi '(■/ :dkalnia/.isa és a i<,nai.-saiie»* slius viszonylag ‘./éleskörii 'rvénv e-iilése. Ind juk bogv a \\ I századhan a régi ii| •miv es/.i'li kifeji ■/>'■» k*v eleikitl egymássá- í gy ii igv gótikus templomnak a bőszt* r- cethez hasonV) mértékű renaissance álala- kii;iA:t azonban ritkaságszámba megy \ szász i/h> is inkább a gótikához vonzódott, a renaissance formau és hamudati eleimi tőle sokkal távolabb álltak, mint a magyar i/lé-tül. Ezért kel. kivételes jelentőséget tu tujJonitmiunk Petrus Italos beyZt« re< i megbizatásának. undv n« k kö‘ v elke/tébcn ;•/ uj stílus formái és szol'e- III« e városban erős gyökeret vv»rl. A nagv s/ász templomok közül *-gy«t sem tj'á- Intik, rne v alaprajzi elrendezésében, felépítésében és diszité-é’ben olyan áttekinthető. vi'ágos h' -zédii és mé*r« tei mellett is egyszerű 'erm«', mint éppen a b sz! reei. Bizonyos, hugv e tulajdonságok — talán ti város két ruis’v sz«'rzete.ii egyházának, a domonkos és minorita templomoktiak hatása alatt — a ré^i gótikus épületből sem t hiányozhatlak. E niüv'-szi szem lé lel vég-ő diadala azonljan nyilván Péter mesUr in»i- ködéséht'z füződ'k. Éppen e tényben rejlik igazi jelentősége.

n belső diszités

M'km az utas az «‘síi ■. vorssa! m>'-!',rl,o- zik Ifes/t-roere es ,*/ állomást«) befelé ig\ i'ks.ak. ep\ s/rrre un U zengésű buraiig - zug.is száll li'h'je. \ lialalmas és mégis lágy lump \ 'giphiimpő y őp a tá-as \őlgy li«‘u és betölti az <*ge>y I árost. M iiitlia e sell ii öl«' «'ssi 1 akarná magáim \ «»11 * 11

0 lornu'sz-i'tet cs a henne lüktet«) «'liléi. \z idegen a harang szavától \e/e|teive hirtelen eg\ pompás térre < r. meKiu'k hü/epcii nnnt valami mt'scb li óriás, e oil maga-- 11k a (.emploui. I orii\ I a s. ürkie lin n nn ;

1 «• H\ iigii/őhhiu'k, meg Csiulalahtsahluiok tetszik- \ag\ nldaksz un d>öl liuUány fém szűrődik ki s legfelső eme.1'térő! »'gy re ömlik a harang inig«) imái.'v.ga. \ templom le.Iének arányait -.zmtt \alósziuül- lenné növeszti n ráhomlo Stiletseg \ rész K-t«'k elvesznek es az épiil«'t tömege diadalmasan uralkodik a váró- s/rrémen <* - törpüiö házai felett. Í z a nagyszerű «sti élmény még másnap is oftrim1"- a lélek- ben. Reggel az ember alig 'árjai hogy a templomot ism t láthassa. \ le kelő nap fémében büszkén bontakoznak ki a hatalmas falak. .Az esti titokzatos 'arazsla tot K'csokollák róliik a ' «lám sugarak, «le ü gyönyörű épület szépségei annál teljesebben állnak a szem élő előtt. \ gondos megfigyelés nvornán megebn énednek a kémén' köbe faragott formák - s lassan 1«" p«'ieg előttünk a templom egész élele.

Egy régi. Will, századi metszet híven mutatja, bog' a főtéri egyház valóban tengelye és középpontja a városnak. \ körülötte terpeszkedő tágas négy szögű tér már a köz>pkorban ki.ilaku t. Belőle nagyjából derékszögű utcarendszer indul ki. l.gyanez a tervszerű, szabályos to.'epii- lés figyelhető meg K«ilo?.sv árptt. \ tem- plom a hatalmas tér közepére k' rii’i. V középkori városi egyházak, még.a >i agy óbbak is. gyakran kies* li /.nk és zeg zugos utcák közé ékelődnek Róluk teljes képet Szinte nem kaphatunk. Ez/.! széniben a besztercei főtéri temp ómnak, akárcsak O kolozsvárinak, minden oldalról van tá'- lata. Hatalmas ívben lehet megkerülni, minden uézele újabb. iueg n jobb megh - petésekc-t tartogat számunkra- 5 iz-gáljuk most meg a részleteket küzelebbrö •

flrpádkori nyomok

A jelenlegi épület helyén minden vaió- sziniiség szerint már az árpádkorban áil* hatott istenháza. Ebbői azonban ma már semmi nem látszik. A legrégibb rés? mindenesetre a nyugati homlokzat és első boíiizakasz, melynek a többinél vastagabb

J.iai korábbi származásukat világosan elárulják, Az ai'aprajz ferdesége i.. több építés. korszakot feltételez. E régi nyomok ellem e a mai templom teljes egeszébeu a } \ . és X\ I- század alkotása. A torony keletkezését a rajta található évszáruok világítják meg (1487—1519). A hatalmas, hat pii'lérpáirtól tagolt háromhajós csar- Húktemplomot rendki' ül magas és rövid szentély zárja le. A főhajó fölé csillag, a inC-E’khajók fölé pedig keresztboltozal feszül. A szentélyt há'óbohozat fedi. A it kha jókat függőlegesen körülfutó galéria osztja ketté. A szabálytalan közökben épített pillérek alul nvolcszeigí'etüek. felül köralakuakká válnak. A kései prifilu bor- dák fejezet nélküli testükből közvetlenül áradnak szét a mennyzeten. A kivüd végigvonuló, háromosztatu támpillérék közeit magas, karcsú ablakok törik át. A szentély északi oldalán két boltsz.akaszos. sekrestye húzódik meg- Az észak- és délkeleti bejárat a késői gótika remekei, a homlokzat felőli ajtójón viszont a nyugati főbejárattal együtt fejvett renaissance stílusban készült. Ugyancsak renaissance ízlésben épült a nyugati homlokzat háromemeletes, féloszlopokkal tagolt oromzata- A torony harmadik és negyedik emeletét elválasztó, lóhereives párkány még teljesen megmaradt. A templom őreidet) koroParicefiezisS

munkálatokat jutányoss?} fühl

Lőrinczi â Co.,

Zápoiya-utca 14. és Szenteey- faáz-uíca l (Sebők-cukráazda)

\ templom díszítése é« beren«Jezés - épir r(éné nem ke.vobé fontos. A torony ne- gvédik emeletének v.irkáin n gy -/ont szidnál á'd. A nagy magaság miatt, ^aj- nns. nem 'g1 n lehet róluk véleményt mon dani. Már jobban m<gtigyelliető a hajó déle.vugati szögletén befalazott, 1 127‘büi származó örcmiék, mely az elhunytat. Paltaieo .]. Circubt lovagi ruhában ágas- keri sztes pajzzsal és karddal ábrázolja. Ez az. első világi szénnél1 y hazánkban, akinek Csúcsíves stílusú, a'ako? síremléke fennmaradt- Különös figyelmet érdeme Inek a kétoszlatu. gyamos későgót kapuk. A kettős nyilasokat pálca és körtotagok gazdag rendje keretezi, melyek finoman faragott oszlöpszékekrc támaszkodnak. A későkö' zépkornak még ezeknél is 'lendületesebb alkotása a gyönyörűen díszített szószék- Sajnos, meglehetősen út van faragva, de ennek ellenére változatos mintái még sokait megőriztek eredeti ffisscségükből. A kezdődő renaissancenak pompás példái a szentélyben felállított stal’umok. A legre- mekebbet György mester rendeleté're Antal nev ii asztalos készítette 1508-ban. A támlákat és a térdeplő négyszögekre osztott fa^át térbe duzzadó renaissance faragások ékitik. Az eredeti felles néhol még előbukkan. Vele szemben áll egy domonkos atya, Benedictus de Bcthleern által á Szent Szűz tiszteletére felajánlott stauum, melynek könyöklőjén a faragó mester Begier János nevét is aláírta. (Johannes ßfcgle'r fecit). Négyszögletes mezőit igen szép intarziás diszit és tölti ki. Hasonlóképpen intarziák borítják a sekrestye 1563-ból való ajtósbárnyát is Ez utóbbival «’gykoruak a templom renaisSancesti- lu=u kőajtókeretei. Ezek könnyed arányaikkal és biztos nie«?fogalmazásukkal tűnnek ki. Sokkal olaszosabbak, mint a hasonló modorú, nehézkes szász emlékek- A hajó falát a keleti szőnyegek nagyszerű sorozata disziti. Meleg, vöröses tónusuk szinte parázslik a templom homályában. A vidékies zamatiu főoltárt Klein János besztercei bíró állíttatta 1701-ben. A klasszíeista ízlés szép példája az, i814-bö,

való bnta'mas orgona. A szentély padlóját XVI. és X\ II ‘•zázjdi sírkövek borítják Xébány ép példányt a toronv '«‘aal-ó -zobájaban állítottak fel.

A besztercei templom épülete ég felszerel« se a város gaz«iag művészi mii íjáról1 tesz tanúságot. Benne két stílus fonódik ö'rZ< . Mindegy ik megőrzi a maga sajátos egyéniségét, harmónikiií összecsen- dülésiikbö' rnégiv izig-vérig egységes miiLogmagasat- b árban vásárolunk

zongorát,

pianinót, harinoniiimot!

Mcgtii/ottui ; at dijiiKiiU cn kiküldjük.

Sternberg

hangszergyár

Budapest, VII., Rák'íc/i-u hatvan.

ai kot á. -/ijtelik. \ g«rinán és 1 din ! «‘tűnek •’> i/lésiick e csütl;.! a tusait -zen-n* « s'-s találkozása párját ntkitja a masa n<‘- ineben. \mint a/ esti harangszó ny eg* -/ vidéké) livtol tf>r zengé-é v > i‘, ugv -/ívta inagaha és le-te-ilet I« m' g a '‘ iiip'oin ;l 'áros «‘S a Imimic lakó ember múltjának minden értékét, törekvését és ‘•zép^ég- kercsé.-ét.

EST? Gf:ZA.

GUIDO GOZZANO

Uus’zühH eszíentiS /

Huszonöt aztendü!... megöregedtem, flszálh jeleltem />utge ifjúságom.

S bogy ne maradjon teljesen jeleden,

C/t a könyvet hagyta rám kárpótlásnak, hogy egykoron, időnek, magasárul, rimrŐl-rimrc magamra ttsszaUttsas'.

Huszonöt esztendő1... a lelkem ámul c biblikus csodán s a napra nézek, mely zord egemről lassacskán aláhull.

Huszonöt esztendő!... nyakamra lépnek holt lágyai a harmincas tizednek... s imc, jeges borzalmával eléd megy

a negyvenes, sötét legyőzőiteknek szaka s a vétség áll már a határon, fogad hamis, isajad [.kúra festett.

Ó, elkótyavetyélt szép ifjúságom,

tu ve tus vrcád most, csak most jeleit meg,

mint ahogy néha csak a bttesuzáson

ismered meg igazán a szerelmed.

Huszonöt esztendő!... most, hogy a i gék jelé megyek, hadd hogy könnyezzelek meg,

mert szép talál, mint a legszebb regényese.

Fordította: JÉKELY ZOLTÁN

KÜLFÖLDI

ELBESZÉLŐK

A TÖRVÉNY

Irta: BORIS KRASDUNOFF

Az erdő Uraigáig terjed. Hatdmasan és némán, mint a/ ősidőkben, mikor a föld fiatal volt még és az ember ritka.

A mocsarak fölött éjszaka kék lidércfénvek csillognak, szunyogfelhők, madárrajok keringenek. A madarak rikácsolnak az erdő eldugott tavai körül.

A nyár rövid. Egy szép napon csak eltűnnek a maradark az ég szürke felhői mögött, dél felé. A lidércfények kialszanak.

Higgadt, meggondolt, mély csönd. Jönnek a kemény hófúvások. Minden melegvérű lény: embere állat elbuvik valamilyen zugba. Csak a szívós, százesztendős fenyők dacolnak a viharral. Ropognak és nyögnek nehéz súlyúk alatt. A farkasok ordítása töri meg a holdfényes éjszakák hangtalanságát. Határtalan, fájdalom, panasz, kétségbeesés tör ki a farkasok torkán. Emelt fővel rohannak a mezőkön. Uraigánál vége szakad az erdőnek, kezdődik a tundra. Határvonal ez, rnár az örök némaság fehér hazája.

Két alacsony, gerendákból épült kunyhó állt itt az erdő szélén. Karian és Perm telepedtek ide. Vadászatból éltek s hozzá jól. Ezüstróka, hód, menyiét volt elég az erdőben, a bőröket jó áron adták el. A két ember egyetlen kunyhóban is elférhetett volna... ha megérték egymást. De csekélységekért kész volt a civódás közöttük, az ellentétek napról- napra csak elmérgesedtek. Perm gyűlölte Kar- jant és gyűlölete annál inkább nőtt, ahogy látta: az számba sem veszi őt. Karjan cstén- kint, mikor vadászatról jött haza, sokszor favágásnál találta Permet. „Mint valami vén medve, ügy jössz, köszönni nem tudnál?*1 — morgott az. Karján mosolygott, nevetett jókedvűen, szélesen, s köszönt is, míéjrt ne, pirosló, egészséges arccal, mintha csak legjobb barátjához szólna. Vidáman fütyörészett. meg dúdolt is, pedig kemény, csontighatoló hideg volt ugyancsak. Vastüdő kei! ide, hogy ekkora hidegben is énekelni tudjon valaki.

Perm sértő, bántó szijtkot fojtott el magában. Felejteni nem tudott. Es megjött az

éjszaka, a hosszú, végnélküli sarki éjszaka, ami kor minden eszébe jutott. Fekhelyén hánykolódott, nyugtalanul. Kuszák voltak a gondolatai, mint pókháló. Gyűlölete nem hagyta nyugton, migcsak eí nem határozta, hogy mindennek véget vet.

A következő nap már alkalom kínálkozott. Karjar. már kora reggel vadászni ment, kunyhója üresen állt. Estig nem jöhet haza, ezt tudta Perm, sietés nélkül dolgozhatott.

Bement a kunyhóba, összerakosgatta azokat a tárgyakat, melyek könnyen égnek. Rengeteg könyvet talált ott. Heiyet csinált a tűzhely mellett, ahol prémek függnek a gerendára aggatva. Egyrakásra hordta a könyveket: tüzet gyújtott. Talán még nevetni is tudott volna... csupán egyetlenegy szái gyufa volt dobozában. Ha ez * elalszik, saját kunyhójába kellett volna átmennie gyufáért. De nem aludt el, sistergő, kék lánggal égett. A gyufa lángját elfujta aztán és visszatette a dobozba. S amig a tűz lassú tovatedjedését figyelte, talán észre sem vette, hogy vissza- csusztatja az egyetlen, elhasznált gyufaszálat tartalmazó dobozt a zsebébe.

Mintha a földbe gyökereztek volna Karjan lábai, amikor este hazajött kunyhója maradéka előtt. Hamu, néhány füstölgő üszök- darab volt a helyén.

Perm fát hasitott. Fütyült felkészült mindenre. Annál nagyob volt a meglepődése; Karjan szóra sem méltatta. Csak rászegezte hideg, nyugodt, komoly tekintetét. Magához hívta kutyáját, síjét megigazítva, eltűnt az erdői fái között.

Perm többé nem látta őt.

Egyedül élt. ^

Sokszor gondolt arra. miért is volt mindez. Miért kellett ezt megtenni...

Az erdő hallgatott mélységesen. Múltak a hónapok, A tél hosszú volt, vkéménv még mindig. A farkasok egyre éhesebben, dühösebben ordítottak. Sokszor mintha elkeseredett könyörgést lehetett volna kiolvasni a hangjukból..,