Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-20 / 41. szám

1 I KITEKINTÉS immmwtKs>i£i0KSMwmxnMama^mmmmm —mm——------------rTnrnrT-mrr---"“*"* irta t NESZKE BÉLA GIRAUDOUX „SELLÖ“-JE A budapesti Nemzeti Színház nagy sikerrel mutatta be január elején Giraudoux ,,Selló“ cimü játékát. A költői szépségű darab ma­gyar fordítása most jelent meg a Kovach Aladár szerkesztésében közkedveltté vált ,,Bolyai Könyvek" sorozatában. Most, hogy nyomtatott szöveg alapján is gyönyörködhetünk Giraudoux mély emberi mondanivalót példázó szövegében, helyénvaló egypár szót szólaltunk erről a „játékról", amely éppen olyan uj utakon járó írói maga- tartást példáz, mint amilyenben Tamási Áron tündökölt a „Csalóka szivárványt-ban. Giraudoux,' aki kétségtelenül az uj fran­cia szinirodalom legtehetségesebb képviselője, ezúttal a német romantika forrásaihoz nyúlt, • amikor életrekeltette báró de la M ot te-F an­yué legszebb elbeszélésének „hősnőjét1", Un­dinet-t. Ez a félvér német báró több mint száz müvet irt s mai papság csak az „Un- dine-t. .Ez a félvér német báró több mint azok, akik a valóságoktól gyötört világban még hisznek a „mesében14. Mocte-Fouqué sem a képzeletéből merítette az „Undine“ tanul­ságos történetét. A mai napság sokat emlege­tett Paracelsus feljegyzései között tatáit indí­tékot meséjének megírásához. Paracelsus ugyanis azt állította, hogy az őselemeknek, mint például a viz és a tűz, van értelme, akár az embereknek. Leiket is kaphatnak, ha földi lénnyel, emberrel egyesülnek a há­zasságban. Ka a testet öltött és lélekhez ju­tott lény férje azonban durván viselkedik a házasságban lélekhez jutott „elementáris iét.y- nyel“ szemben, akkor annak vissza kell hul­lania a „természet némaságába'4. Ka elha­gyott férje pedig egy „fÖleli nőt'4 vesz felesé­gül, akkor a volt élettárs' visszatér a földre és halált hoz a hűtlenre. Ebből a valóban meseszerü hiedelemből al­kotta De la Mctte-Fouqué legszebb öltői el­beszélését, amelyről Goethe is igen nagy el­ragadtatással nyilatkozott Eckermannak. Fouqué „Undme“-jében egy sajátosan ro­mantikus-misztikus történetet olvasunk: Un- dinet, a vizitündért, Hmdbrand lovag fele­ségül veszi. Szerető karjai között a tan . ér emberi lelket nyer és szelid, szerető asszonnyá lesz. Megjelenik azonban. a gonosz Bernit!.t s elcsábítja Huldbrand lovagot. Undine vis­szaszáll a vizbe, de hűtlen férje mennyegzője napján ismét megjelenik s „halálba siratja“ álnok lovagját. „Könnyei úgy hullottak Huldbrand arcára, mintha lelke folyt volna el cseppenként....“ Végtgperegtek. a könnyek a lovag arcán, testén s édes, szerető fájdalom­mal töltötték el Őt, amíg élettelenül össze nem roskadt Ündine karja között. Huld- brnndot eltemetik. A temetés alatt egy idegen szőke leány is odavegyül a gyászolók közé. Bertranda figyelemmel nézi a soha nem lá­tott szép jelenséget, de mire meg akarja szó­lítana, az eltűnik. „Azon a helyen, ahol a lo­vag sírja mellett térdelt, et'y forrás fakadt s addig patakzott, amig tóvá növekedett, mely teljesen körbefogta a Huldbrand lovag sírját. Azt mondják, hogy a környék lakói sokáig mutogatták e forrást s szentül hitték, hegy az a forrás a hűtlenül elhagyott Undine volt, aki még igy is, eltaszitva és a semmibe visszalökve, azt Ölelte át,. akit mindig szere­tett“ — írja Motte-Fouqné az „Und-ne ‘-ben. Ezt a romantikus mesét vitte színpadra Giraudoux s hibátlanul megszerkesztett játé­kával a szinpadi költészet arra a tájékára mutatott, ahol Shakespeare, Vörösmarty, Hauptmann járt. A „Szentisvánéji álom“, a „Csongor és Tünde“, az „Elsüllyedt ha­rang“ áttetsző, finom mesevilága tárul elénk a „Sellőben“. A meseszerü keret kitűnő al­kalmat szolgáltatott Giraudoux-nak, a gon­dolkodónak, hogy elmondja véleményét az emberi képmutatásról, a boldogság állhatat- lanságáról s a fájdalomba torkolló igaz sze- retetről. Fouqué meséjét okosan vezetett bonyoda­lommal tette súlyosabbá, drámaibbá; stílusá­ban pedig kiaknázta a francia snyelv minden gazdagságit, szépséget, kifejező erejét, air.it Zilahy Lajos fordításában az átdolgozás fi­nom papiriába csomagolva kapunk. Girau- dcux „Sellőie“ színpadon szebb, olvasva böl- csebb, gondolatokat ébresztőbe. Ez a kitűnő szinpadi mü ismérve. A nézőnek gyönyörű­ség, az olvasónak okulás. I j I I A HÁBORÚS FINNORSZÁG Megrendítő adatokat olvasunk a ..J\ou rdie Gazette de Zürich“ egyik januári számában a háborús Finnország belső életéről. Minden kommentár nélkül kÖzöT jtik az adatokat azok okulására, akik de­fetista módon belső helyzetünk „siralmas | voltáról“ panaszkodnak: „Finnorsz-úg összlakosságának 18 száza­léka fegyverben van. A lakosság egyhar- madát kitevő hadbai onultból eddig 8 szá­zalék vagy éléséit a fronton, vagy hadi­rokkant. A gabonafélék hábomelőtti ter- 1 mése, mely 110 százalékban fedez'e a bel- [ Március közepe. A koratavaszi napsugár sem hozott csöpp meleget sem. Es igy tör­tént, hogy Perm egy szép napon Naivoki felé vette az útját. Élelmiszere elfogyóban volt, idejében akart magárói gondoskodni. Talán néhány hét még csak, megindul az olvadás, a fényes, puha, fehér hó eltűnik, helyét a sár, a feneketlen sár foglalja el. Kunyhója hat­van mérföldrmre volt a legközelebbi falu­tól. Korán kelt, hogy estig megjárja az utat. Becsomagolta a legszükségesebb tárgyakat, útnak indult. Kemény kérge volt a hónak, sítalpai köny- nyen, villámgyorsan siklottak. Szélcsend. Szebb napot nem is választhatott volna ki magának, gondolta. Mégis nyugtalanította valami. Az ut nagyrésze mögötte volt. Fölfedezte a veszélyt, amikor visszanézett. Néhány fekete pont csak, de jól látszottak a végtelen fehérségben. Egy percnyi időt sem akart veszíteni. Nem volt gyáva, nem félt. Az életért küz­deni kell, azt tudta. Küzdött is mindig, eddi­gi életében. Tudta jól, hogy ismeretlen a kö- nyörületesség a hósivatag országában. Har­colni kell az életért, agyönyörü, egyetlen, éle­tért, vagy elpusztulni. Minden erejét meg­feszítette, tüdeje zihált. A küzdelem az élet és a halál között villámgyors. Ha megáll, ha fél s mindegy, hogy ember,_vagy magányos öreg szarvas az, úgy szétszaggatják, hogy’az. utolsó lehelet sem fér ki a torkán. Borotva- cles foggal uralkodnak a háborította, végte­len mezőkön, az éhség hasitjta, kínozza, rág­ja bensőjüket, ezt jól hallotta Perm is, meg­értette a farkasok ordításából. Fegyverét ma­gával hozhatta volna... Otthon hagyta. FT.cn az utón eddig nem találkozott farkasokkal. Eldobált mindent magától, még a háti­zsákját is. .Gyorsítani akarta a menekülés iramát. Összeszedte minden megmaradt ere­jét. Kezét ökölbe szorította. Az útirányt meg­változtatta. A faluba úgy sem érhetett volna be estig. Lekanyarodott jobbra, úgy emléke­zett, hogy kis fenyőfaerdő vart arra... Odaérkezett, lázas sietséggel oldotta le a sítalpakat a csizmájáról. Prémkabátját is le­vetette, apró fenyőfákat rakott össze, a szá­raz ágacskák a menekülés reményét jelen- I tettek... 1 űzet, vakító fehér lángot rejte- 1 nek magukban ezek a kicsi ágak, egyedül a I tűz tartja vissza a farkasokat a hoszu éj- § szakaban. Mert az éjszaka közeledett roham­léptekkel. Csak a reggelt érné meg, a világos­ságban ismét útnak indul. Nem először találkozott velük: ismerte őket jól Perm. Körülnézett, látta, hogy be van kerítve minden oldalról. De mig nem köszöntött be a sötétség, nem félt. Amikor esţe^ lett, rnagabizóan mosolygott; hatalmas rakás gally volt előtte. ^ Kísérteties fények, zöld szempárok villo­gását látta maga körül. „Ezutttal még nem!“ — sziszegte elkesere­detten. söszehordta a fát, majd körülnézett ellenfeleire. Az egyik farkas, szemében az éhség vad tüzének lobogásával, egészen köze! csúszott hozzá. Mielőtt még viszahuzódhatott volna, Perm kéjét a hatalmas, ordító állat bordái közé döfte. „Zabáljatok! Zabáljátok meg egy- mást“' — kiáltotta Perm. Arrébrugta a halál­lal vergődő állatot, de biztatását nem kellett megismételnie, a farkasok eg)’ szempillantás alatt széttepték társukat. Hús, csont, bőr, de meg^ a vértől pirosló hó is eltűnt. És azután ismét szorosabb lett a gyűrű Perm körül. Nern akart tovább várni, elérkezettnek lát­ta az időt. Kikereste a legszárazabb ágakat, egymásmellé helyezte őket, könnyen, nagy lánggal ^ egjenek, Zsebéből előkereste dohány- zacskóját, egyúttal pipára gyújt, gondolta. „Ezúttal meg nem halok meg!“ kiáltotta, zsebábe nyúlt, a gyutásdobozt kereste elő, ki­nyitotta, kivett egy gyufaszálat... A kétségbeesés, a tanácstalanság komor hangja tört elő a torkából. A gvufásdoboz, amit ma reggel a zsebébe tett, üres lett vol­na? Nem. Egy gyufaszál volt benne, fekete, megszencsedett gyufa, amivel akkor... És néhány óra múlva, amikor egy hatal­mas hullócsillag a tájat, az égbolt északi ré­szét, még a tundrát is megvilágította, ott nem mozdult már semmi... Mert kemény és kö­nyörtelen itt a törvény. fordította: MIHÁLY fi JENŐ. földi szükségletet, most ül száza ikra csökkeni. A burgonyatermelés 27 széiztr lókban, a cukorrépuberrrielés 60 százalék • bon csökkent a háborít előtti termeléshez képest. .íz élelmiszerfejadag 25 száza ék­kőt kevesebb a normálisnál. A finn orvo­sok: jelentése: szerint a lakosság átlagos súly-vesztesége a gyenge táplálkozás miatt 10 százalék■ A háború előtt biztosított na­pi kalória menny iség szeniélyenkint 2600— 2800 volt. Ezzel szemben jelenleg csak 1839—2044 kalóriát ad a csökkentett mennyiségű fejadag■ A hivatalosan kimu­tatott drágulás 80 százalék s ezzel szem­ben a fizetéseket csak 48 százalékkal nö­vellek Ezek a rideg számok is egy fejezete! képeznek ahhoz az iratLan eposzhoz, amit egyelőre úgy hív a ulág közvéleménye, hogy „finn csoda'4... TATAY SÁNDOR NOVELLÁI Tatay Sándorról eddig három dolgot, tud­tam. Először, hogy gyalog bejárta Európát; másodszor, hogy irt egy nagyszerű nove’ás*- könyvet) (Jelek a porban); harmadszor, hogy bizni lehet a tehetségében s tolla nyomán a szép fejlődésnek) indult magyar novellairoda­lom gazdag „utánpótlásra“ számíthat. Uj novelláskönyvét, a „Csipkét" o’vasva, bizakodásunk már kész bizonyossággal ál! szemben, mert a Bolyai Akadémia kiadásában megjelent» kis kötetben Tatay Sándor tehet­sége olyan novellákkal ajándékozta meg uj irodalmunkat, rne'yekeí joggal sorolhatunk e nehéz műfaj legszebb hagyományait őrző re­mekei mellé. Nem akarom „felfedezni" Tatay Sándort. „Jelek a porban" cimü novelláekönyve, vagy „Zápor" cimü regénye már meghozták a „re- ve!áció"-t olvasói ’elkében. Már az első kötet megjelenésekor éreztük, hogy olyan fiatal iró szólalt meg, aki az uj magyar novellát az Ambruss—Krúdy hagyomány vonalam gazdag színekkel, az uj spirituá'izmus mély emberi tónusaival uj, művészibb szintre fogjál emelni. Érzésünkben nem csalatkoztunk. Tatay Sán­dor irásmüvéezete uj kötetében, a „Csipké"- ben már a műremek ismérveit magánhordozó kis novei’ákban teljesedett hibátlan alkotássá. A nagynyugati uj elbeszélők elmé'yült spiri­tualizmusa, mindent felölelő, tisztult látás­módja példázódik Tatay Sándor novel'áibssn. A legnehezebb prózai műfaj zárt keretében szuggesztiv légkört tud teremteni s alakjait az álomvilág színéivé' díszítve az epikai hi tel igényével ál’itja elénk. Egyik novelláját igy kezdi: „Négyéves vol­tam, mikor lekapartam az ablakról ai jégvirá­got. A sok hideg jégszilánkot most is érzem a körmeim alatt. Víszolyog a hátam, ha visz- szagondolok, hogy jajgatott a fagyos ablak 6 Öt apró körmöm nyomán megláttam a vilá­got". Majd ugyanabban az írásban vallja, hogy „inkább félig nyitom csak álmos szeme­met, hogy egyetlen szivárványszínű, remegő fénykévében omoljon minden, az arcomig". A jégvirágos ablakon keresztül a rideg világba tekintő gyermekből és fé'ig hunyt szemmel „remegő fénykévéket" felfogó viziónáriusból nőtt) ki Tatay Sándor, a novellista. Uj irodalmunk novelláiról között szétte- kintve, alig akadunk öt névre, mely megérde­melné azt a nevet, hogy vérbe’i, igazi novel­lista. Mai napság, amikor úgy elszaporodtak az úgynevezett! „magazirf-novellák", a felfede­zés örömével hat egy-egv tehetség jelentke zése; olyan iróé tehát, aki nem ir minden hal­lott anekdótábó', vagy „esetből" novellát, ha­nem hallgat a benne munkáló tehetségre és mértéket, kompozíciót diktáló művészre. Az ilyen ihletett alkotóművészek közé tartozik Tatay Sándor. Uj irodalmunk határozott nye­resége! NYUGATI ŐRJÁRAT, _ LUCIEN REBATET, a „Je suis partout4' cimü világszerte ismert folyóirat szerkesztő- jc\ egy óoo oldalas könyvben kijelölte a fran­cia nemzeti újjászületés útját, módját. Az erős kritikai hangú könyv most jelent meg „Les décornbres“ (Romok) címmel. LARS HANSEN, a hire? norvég iró m egírta önéletrajzát „Mnekülő Pegazus" címmel. MANNEftHEIM tábornok első nagyobbsza- Uásu életrajza megjelent Berlinben. Szerzője August Berariek. GER1-1ARD. HAUPT MANN „Nandu'- cí­mű müve megjelent horvát fordításban is. Ez az első IIauptmann-míi horvát nyelven. A CSEH-MORVA PROTEKTORÁTUS első német irodalmi nagydíját Karl I eppa kaDta.. DUHA MEL önéletrajzát közli folytatásban a „Candide". . GiRAUDOUX uj darabiát, mAy; ek címe Sodorna és Gomorha“ a pária Athénre szín­házban akarták bemutatni januárban. Markel Acbardt „Col inét te“ cimü uj vígjaiéba azon­ban akkora sikerrel „jut ‘, hogy Cd audoux darabját egy másik >cmaazbaa 'Theatre des Arts) kell bemutatni. MARF.N1S Jacqueline, francii ujságirónő kiadta naplóját „A/ élők emlékezései“ cím­mel, amelyben leírja háborús élményeit 1919- től a francia üsszeomlárig. Marenis Biarrírz- ban volt a háború kitörésekor és érdekes ké­pet fest a háború hírére felfordult riviérai életről, Számok a e gánykérdéssel kapcsolatban Napjaink fajkutató elmélete egyre több tanulmányt, cikket szentel a cigánykérót* megoldásának. Németországban nagy központi intézetben Jutnak Össze a cigánykutatás ered­ményei és ezeknek a kutatásoknak az alapja mindenütt tudományos elgondolásokból indul ki, Magyarországon talán kevesen tudják, hogy a cigánykérdés megoldási lehetőségeivel kapcsolatban, magyar ember: Vályi István bi­zonyította be elsőnek a cigányok indiai erede­tét. Hogy Magyarországon jelenleg hány cigány él, arról egyelőre pontos adataink nincsenek. Legújabban Pest vármegye egyes adatai ke­rüllek nyilvánosságra, melyek, szerint itt 129 helységben 10.015 cigány él. Abonyban 330. Sz.igetszentinikílóson: 286, Zagyva-rókáson: 255, Kecskeméten: 800, Kiskunfc'egyházán: 635 ci­gányról tudnak a kutatók. Mindezeket ez adatokat a kérdés lényegének megvilágításá­ban messzi felülmúlja az a statisztika, melye» I a most. elhunyt dr. Szentkirályi Zsigmond, Kassa város tiszti főorvosa készített el A cigányok összeírását dr. Szentkirá'vi Zügmond szerint, először Hermann Antal kezdeménye­zésére 1373fban rendelték el. Nagymagya>-or- 6zágon akkor 243.000 állandóan letelepedett. 20.Ö00 félig letelepedett és 9000 vándor-cigány (Mi, összesen tehát 275.000 lélek. Számuk az­óta, tekintve a cigányok nagy szaporaságát, lényegesen nőtt és azt mondhatjuk, hogy a trianoni Magyarországon és az újabban felsza- I badult területeken legalább 280.000 cigány le- he1- A vándorló cigányok száma valamelyes- csökkent, de most is megközelíti a 8QQQ-et. A paradoxonnak ‘.át&zó megállapítás magya­rázata az, hogy a bécsi döntésekkel vissza­csatolt területeken (Erdély, Bánát, Felvidék) különösen sok cigány él. Óriási tömeg ez> amely er maga alacsony élet3zinvona'a és mű­veltsége miatt nagyon nehezen közelíthető meg. Közöttük persze nagyon kevés az ador fizető polgár és a kóborló, dolgozná nem sze­rető tömegek a városoknak, illetve községek­nek nagy kiadásokat jelentenek. Érdekesen vi‘ágitja< meg a kérdést a kassai statisztika. Kassán 1200 cigány él. Ezek kö­zül alig van olyan, aki ne szorulna közse­gélyre, köztámogaáásra. ingyen orvosra, pati­kára és minden egyébre, amivel a dolgozó tár­sadalom az elesetteknek kíván segítségére 'enni Bár a cigányok Kassa város 60 ezernyi lakosságának csak egy kis töredékét alkotják, mégis a most nemrégiben közzétett vizsgálatok azt mutatják, hogy az ingyen faosztás és az ;r'tvérrétkezés legnagyobb arányban órájuk esik. Dr. Szentkirályi Zsigmond vizsgálatai ki­derítették, hogy' a kassai cigányok 26 száza­léka szenved vérbajban. Hacsak 200 cigány I gyógykezelési költségét vesszük, akik az egészségházba kezelésre járnak,, máris 6zéj> összeg alakul ki. Egy-egy cigányra egy ■kezeléssorozatot és csak 3 gramm Salyarsant számítva — mely gyógyszer ára 13 pengő —, a 3200 pengőnél tartunk. Ezek az adatok nemcsak azért fontosak, mert belőlük a számokkal kifejezhető készki­adásokról alkothatunk fogalmat, de azért is, mert amilyen mértékben veszélyeztetik a vá­ros ’akóit a vérbaj terén, olyan szembeötlő kártevésük a közegészségügy más vonatkozó sában ifi. Külön érdekes statisztika számai be arról, hogy mennyi baja akad a cigányságnak a törvénnyel, magánjogi és büntetőjogi vonatke,4 zásban egyaránt. Ezzel a kérdéssel Kétbeiyi Sándor dr. foglalkozott behatóbban. Fe’kéré-» sére a m. kir. Központi Statisztikai Hivatal az 1925—37 évekről összeállítást készített., mely- i bői kitűnik, hogy a cigányok a más nemze- £ tiségüekhez viszonyítva milyen arányban bü-» ■ nöznek Dr. Kéfchelyi táblázata a következő. 100.000 12 éven felüli egyénre esett elitéit 1952-ben magyar 775. cigány 6826 1926-ban magyar 658. cigány 6369 1927-ben magyar 618, cigány 5445 1928-ban magyar 651, cigány 5737 1929-ben magyar 657, cigány 56U 1930ban magyar 696, cigány 436! 1931-ben magyar 679, cigány . 6125 1932-ben magyar 708, cigány 6744 1933-ban magyar 739, cigány /Sin’ I934dien magyar 719. cigány 6234 1935-ben magyar 759, cigány 6880 1936-ban magyar 836, cigány 11.000 1937-ben magyar 313, cigány 10.1 Oú De e kitérés után idzzünk még egy kicsit a kassai statisztikánál. A kassai tábor, vala­mikor vándorcigányok táborozó helye volt Ebből atakulta kká a sárkunyhók, ahol aztari a cigányok letelepedtek és nagy gyorsaság­gal szaporodtak. A cigányok összeírásával kapcsolatban történt orvosi vizsgálat soră* 356 cigányt talá'tak. tetvesnek és 17-et keze­letlenül rühesnek. Természetesen külön elbírálás alá esnek n már jobbára civilizált cigányzenészek, akik­nek a zenekultúra terén elért eredményei fi­gyelemreméltóak és nem egy esetben messzi túlhaladják a köznapi átlagot. Magyar vi- E szonylatban a cigánykérdéssel JÓ2seí főher- I cég és Gesztelyi Nagy László országgyűlési I képviselő foglalkozott behatóbban és míg Jó ­zsef főherceg inkább a humanizmus elvei a'apján, Gesztelyi Nagy László radikális utón tartotta helyesnek a kérdés rendezését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents