Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)
1943-02-17 / 38. szám
SZERDA, 1943 február 17. LXIV. évfolyam, 38. szám mf ÁRA il FILLÉR */ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. lű., I.em. Tejei.; 11—C9. Nyomda: Egye- lem-u. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 ampiToim: IRTHI üiICL0S Kiadóiul ajdon-os: „PALLAS SAJTÓV aLLAJ AT* Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 3.2D ?■» negyedévre 9.20, félévre 18.40, egy évre 36-80 >. A falu $z@mév@l . kicsiny* íehér, mess®!! szobcu.* A múlt nyáron egy 'óyóV/tV,' pesti ur látogatta meri falunkat. Tar roümányition volt. V/jVi'V ,MtViVv,b iV r.V r 'V k' ” .Jjh V j'V v T.-v jV kk'V,'- a télen meginduló faluieiemelő munkához gyűjtött adatokat. Készségesen vállalkoztam arra, hogy megmutatom fatornyos falunkat. Felvitíem a Tatárcsúcsra, ahol annakidején két falu magyarsága utolsó emberig védte a magyar becsületei. Est a napot most is meg- böjjtöli a falu. Megmutattam azt a tisztást, ahol Báthory Gábor fejedelmet megvédte Bethlen Gábor az orgyilkosok támadása elöl. Eldicsekedtem a templommal, hiszen hétszáz évvel ezelőtt rakták egymásra köveit erős, magyar markok. De elvűiéin a temetőbe is, amelyiknek pár régi sírköve azt bizonyítja, hogy valamikor szinmagyar volt ez a falu. Mennyi drága emlék! Ahogy ser- ravettem, szinte a szivemmel törültem le róluk a port, hogy annál inkább kitündököljön értékük. Azután lestem a hatást. Lesújtó volt. Szavával, mint egy hegyes bottal, mindig arra a pontra szúrt, ami nincs: nincs belterjes gazdálkodás, ártézi- kut, villany. Vendégem falusi háztartást is akart látni. Elvittem Márton gazdá- ékhoz. A tiszta-szobába tessékeltek. Az egész ház tiszta volt, ez azonban valósággal ragyogott. A fal ragyogó fehérre meszelve. Abrosz, függönyök, teriíok, ragyogó fehérek. És minden csupa kézmunka: vág dalás, hímzés, varrottas- Valóságos kis népművészeti kiállítás. Az asztalon: Biblia, Petőfi és a Magyar nemzet története. Látszott, hogy használják is a könyveket. Szivemet meleghullám öntötte el — vájjon ehhez mit szól? — lestem lélekzeivisszafojtva. — Tudja — fordult felém — a kicsiny, fehér, meszelt szoba irodalmi közhely. Valójában a falu elmaradottságának a szimbóluma. Akkor kezdem hinni, hegy valóban megindult a magyar falu a haladás utján, símkor kezdik festetni a szobáikat. Példának a bánáti sváb falukat hozta fel. Lehet, hogy vendégemnek igaza volt. Egy azonban egészen biztos: az erdélyi falusi magyarral többet kell törődni, de csak olyan törődjön, akit szivének véreselevenen dobbanó szereiete köt a magyarsághoz és a néphez. Egyelőre’a telet is maradisággal lehet meggyanúsítani, mert az unalmas fehér színnél nem tud valami eredetibbet adni a hónak. így meg kell elégedjünk azzal, hogy nemcsak a kicsiny, fehér, meszelt szGbák belseje fehér, hanem a külseje is: sot a háztetők, az utak, a szénaboglyák és a kutágas teteje is. Az is buta ma- raáiság a hótól, hogy évezredek óta mindig csak hideg. Most ugyan rátérne, hogy meleg hó takarja be az utakat. íny a rossz vagy éppen a semmüyensincs csizmában vigabban lehetne járni. Persze a legények nem bánják, ha nincs csizma. Majd ad Horthy Miklós — ragyog íel a szemük. Az öregebbje azonban nem ilyen biztos ebben és igy hallgat. Hamar elvégzi a dolgát és be a szobába. Ha már ülni kényszerül az ember, akkor gondolkozik és ha gondolkozik, akkor sokminden eszébe jut. Például az is eszébe jut a falusinak, hogy a háború óta a városi ember értékelés© bizonyos változásokon ment keresztül. Háború előtt divat vcli a nép. Gyöngyösbokréta, matyóhímzés, bugaoigulyás vagy kalotaszegi varrottas formájában. Hogy faiun van-e belterjes gazdálkodás, artézikul és villany, az nem érdekelt senkit. Ezek nélkül is termett annyi, hogy a városi ember nem látott szükséget. A bőségnek ebben az idejében a falusi ember minden ténykedése népművészeti alkotás volt, amit divat volt észrevenni, utánozni. A hölgyek estélyi ruhái a csikós szűrének mintájára készültek. A délelőtti, délutáni vagy akármilyen ruhákon is, ott volt egy darab Bu- zsák, Sárköz, Kalotaszeg. Az pedig minden uriház részére köjelezővé vált, hogy akár az előszoba, akár a lakásban egy meghitt sarok, festett népies bútorral és népies kézimunkákkal ékeskedő legyen. Örült az ember szive, hogy igy egymásra talált a falusi magyar és a városi magyar. És ekkor jött a háború. Élelemben egyszerre kevesebb lett a kínálat, mint a kereslet. A népművészeti érdeklődést felváltja egy másik érdeklődés, amit igy fogalmazhatunk meg: az szép falun, ami hasznos. Mind több és több hang kezdi követelni egyszerre a belterjes gazdálkodást: * j ip > ' 'f »' ili V \ ../j'.V»’ »Y. villanyi a iámnak! Csak nem fognak boldog nemtörődömséggel lefeküdni a tyúkokkal? Most háború van, nem csinálhat mindenki saját tetszése szerint, a nemzeti érdek a fontos. Aki bűnös huzavonából veszélyezteti a nemzet érdekét, azt meg keli büntetni, aki pedig tudatlanságból, azt meg keli tanítani, fel kell világosítani. Körülbelül ez a két állásfoglalás \7an. Az úgynevezett vérmesebbek, akik minden falusiban feketézőt látnak és azonnal be akarják csukatni. Ez keli neki — mondják az ilyenek — tejbevajba fürdik, reggelire is sültlibát eszik és ha valami keveset behoz városra, ezt is csak azért teszi, mert már nem fér beléje. A mérsékeltebbek nem akarnak lecsukatni, egyszerre meglátják, hagy el vagyunk maradva: sötétek, tudatlanok és elmaradottak vagyunk, akiket sürgősen fel kell emelni... így téli munkátlanságban mennyi mindent összegondol az ember, még szerencse, hogy a szomszédok néha eljönnek diskurálni. Éppen Márton gazda nyitott be hozzám. Valami íör- ténkeieii, erősen büszke az arca. De nem kérdem, majd elmondja. Elő is hozakodik: — Az Andris jelentkezett — mondja és előrenyujija baliábát, ami nagyot koccant a padlón, mivelhogy müdolog. A valódit 1916-ban hagyta el. — Én is önként jelentkeztem — mondja tovább és látom arcán, hogy meg Jeti volna sértődve, ha egyetlen fia másképpen cselekszik. — Akarom dicsérni, de visszautasít, nem ezért jött igazában, ő soha nem jelentkezett hadirokkant nyugdíjért, de úgy- látszik hivatalból felterjesztették, kapott visszamenőleg egy summa pénzt. Neid ez a pénz nem kell. Ő a lábát nem pénzért lövette le. Hazaszeretetből adta, mégha az életét is. Csekklapot húzott elő lajbizsebé- ből. Azért, jött állítanám ki a hadba- vonuliak hozzátartozóinak részéra Az egész összeget? — kérdezem — hiszen egy tehén ára. Jókedvűen nevet fel és ez a bizakodó, erős, jókedvű nevetés azt mondja: csak nem sajnálom a pénzt, amikor egyetlen fiamat sem sajnálom. Bucsuzáskor keményen kezel fogunk. Hát ehhez a maradiságb.oz vájjon mit szólna az én nyári vendégem? Ha az apa önként jelentkezett a háborúba, a fiúnak is önként kell jelentkeznie. Én hiszek minden magyarban, de a kicsiny, fehér, meszeli szobák magyarjaiban, én nem tehetem, hogy ne hiyyjek. A román megszállás idején láttam olyan magyart, aki elhagyta hitét, de az ilyen először levetette háziszőtt ruháját, másodszor kipiktorolfatta lakását és harmadik lépés gyanánt felcserélte Ősei hitét. Á földturó, becsületes falusi magyarokat nevezhetik elmaradottnak, tanulatlannak, kinek ahogy tetszik, de hiiehagyottnak nem. Hogy még mit hoz a háború, azt nem tudom, de történjen bármi is, én a megpróbáltatás legsötétebb idejében is el merem kiáltani: nézzetek ide magyar testvérek a kicsiny, fehér, meszelt szobák lakóira, a múltban sem tagadták meg soha a templomot, nem dugták el a Bibliát, Petőfit és Magyarország történetét^ do nem tette sem az apjuk, sem a nagyapjuk. Sőt, az apjuk és a nagyapjuk is kész volt mindig ádozatot hozn*, ne féljetek, mert ők is készek. A háború nagy villanásánál nézzünk jobban egymás szemébe, mert jó tudni biztosan, hogy kire számíthatunk, íme, az olyan sokszor kicsv.folt ma- radiságról egyszerre kitömik, hogy sok esetben a mult értékeit átmentő, megőrző és konzerváló ehő. A falusi ember úgy tudta, hon,v a múltban, ha veszélyben volt a kaza, fiai nem bujkáltak és mindemiéle jogcímet nem kerestek íel/nentésre, hanem kiálltak a gáira. Kérdezem, baj-e az, ha ma is tisztán inaxadiságból akármelyik falusi ember kész komolyan venni a haza hívó parancsát és kész elküldeni zokszó nélkül fiát, vagy őmaga is beállni a sorba? Oh, tiszteljétek a közkatonát! , KASSAY GÉZA. GafsAft meEiekiilésszerüen terítették ki Eisenhower amerikai <sag$af€si Egyne szivósabb ellenállással fogdák fel a németek a szovjet-támadásikat A Charkovtól délre és Kurszktól északra elterülő nagy frontszakaszon nem csökkenő hevességgel tombol tovább az elhárító harc. Az oroszoknak ebben a térségben koncentrikusan megindított támadása kétségtelenül Charkpv ellen irányul. A harci hclyzetre jellemző, hogy az nhántó harcok már a város legkülső negyedeiben folynak páncélos egységek között. Charkov és Kurszk térségében tehát tovább tart az erős szovjet- nyomás, mivel itt is fölényben' levő erőkkel támad az ellenség. A déli front dék részén folyó harcoknak csupán helyi jelentőséget tulajdonítanak Berlinben. Ezzel szemben nagy- stilusu szovjettámadások folynak az északi fronton, a Ladogató, Wolchow és az Ilmen- tó között, valamint Leningrad körül. A tegnapi napon elpusztított 157 szovjetpáncélos közül páncélost az északi szakaszon lőttek ki. igyik svájci lap szerint, ha egyáltalán le-t hetséges volt a Szovjet hatalmas kator.ai erőfeszítsen fokozni, akkor ez a legutóbbi y,4 órában bekövetkezett. A Szovjet a friss, tartalékokkal feltöltött egységek bevetésével heves támadásokat indított a harcok gyújtópontjában. Ezek alapján az egész téli Vsata további súlyosbodását lehet megâllapitţ'ini. ügy Hát- szik, hogy a bolsevikick az Elkövetkező hetekben mindent egy lapra t&sznek fel. A német hadvezetés ezzel szent},cn arra törekszik. hogy rugalmas moz'góharcokhan alkalmas ellentámadá okkal felőrölje a szovjet- kötelékeket Berlinben pillanatnyilag még nem állapítottak meg pontosan a német csapatok k) arcvonalár .ah vonulatát, Általában úgy vélik, hogy nrost nagyjában azt a vonalat tartják, amelyet az 1941 — 1942. évi téli csatában elfoglt/.ltak, illetve, amelyet a mult- evi nyári offet/iziva elején tartottak. /t tunéziai hadszíntéren ezzel szemben a tengelynél, van a kezdeményezés. A német- clasz csapatok Közcp-Tunéziában, Sfax'ól kiindulva Gajjsa felé törtek előre és airier ikai alakulatokat zártak köriéi, illetőleg vetettek vissza a hegyek közé. A harcok hevességére és a tengelye savat ok lendületére jellemző, hogy az amerikaink kénytelenek voltak Gajsát men ékül ésszerűen kiüríteni, hpgy megmeneküljenek a bekerítés veszélyétől. A.z egész területen amerikai csapatok harcolnak, jól lehet, erős repülő alak illatok támogatják mozdulataikat, kénytelenek állandóan visszavonulni. A németek eddig 20—jo mérfölddel törtek előre. A harcok jelenleg a Faid-szorostól ny ■~at- ra folynak. Illetékes helyen csak helyi jelentőséget tulajdonítanak ezeknek a harcoknak, azonban megállapítják, hogy az amerikaiak sukyos veszteségeket szén edtek, a tengely- csapatok viszont messzemenően kibővítettek és megerősítették állásaikat. Az angolok i:gy vélik, hogy a tengelycsapatok vagy a tengerpartig akarnak előretolni, vagy pedig rnesy- szemenö terepnyereségért folyó nagy támadó művelet van kialakulóban.
