Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-09 / 6. szám

/

Bcnupfis j

l)>x ' ■’ as*- 11

SZOMBAT, 1W3 Január 9.

LXIV. c^^wöair, 6. számÁRA 20 FILLÉR

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I. ero-Telel.: 11—09. Nyomda: F.gye- tem-Q. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056

ÄLÄPIIOTTÄ:

burtkimiklös

Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLAI AT* Rl. Kolozsvár, Előfizetési árak: 1 hóra 3.20 P., negyedévre 9.20, félévre 18.40, egy évre 36.80 P.

ERDÉLY IFJÚSÁGA

Irtfisí ZÄTKUHECZKY GYŰLI,

Clomsulyu a kérdés. ítéletek és megítélések állanak egymással szem- bőn. Felhabzik a vád és zúg a testvérkére, Leeresztik a frázisok sisak- rostélyát és szent színekkel ékesített dárdákkal rohamoznak. Jelszavak állanak a pajzsokon, amelyek ellen nem lehet kezet emelni Fénylő sereg támad. A mi szmeinkfcen. Egységet akar és... megbontja az egységet,

ügy hírlik, a volt csonkaországi diákszervezetek megkezdik szervezkedésüket Erdélyben. Aggodalommal, súlyos aggodalommal tekintünk a jövő elé. Miért az avitt formákat és túlélt kereteket ide hozni, amikor oly szépen kezdett sárjadózni az uj magyar élet? Nem akarunk sebekkel és tapasztalatokkal kérkedni Be a kisebbségi sors mélyebbé tette az embereket. A mélyből jobban látta a csúcsokat. Az ifjúság kényszerűen töredezett kicsiny, jelentéktelen csoportokba, körökre és félkörökre kifelé, befelé láthatatlan szervezetben valósítsa meg az egységet. Milyen mérhetetlenül erősek voltak a megfoghatatlan kötelékek és miiyen mérhetetlen volt a vágy, egyszer megmutatni kifelé, hogy egy és töretlen Erdély magyar ifjúsága.

A dér már megütötte ennek az ifjúságnak a halántékát, de a boldog utána következő valóra váltotta a titkos álmokat. A visszatérés után emlékezetes pompával és méltósággal megnyitott kolozsvári Ferenc József Tudomány egy etem magyar ifjúsága, hűen az előttük járók hagyományaihoz és hűen a jövendőhöz, megalakították a Kolozsvári Egyetem Magyar Diákszövetség-ét. Egységet hirdettek egymás között. Erdély három nagy püspökéenk pél- tlaadásához biven a nemzet érdekét fölébe helyezték a felekezetnek. Az eszme lángja átcsapott a volt trianoni határon és a szegedi egyetem ifjúsága követte a példát. „Forradalmi“ mozgolódás indult meg mindenfelé. f

Féltő gonddal és az idősebb testvér szeretőiével figyeltük az eseményeket. Persze, hogy történtek hibák. Bizony nem egy bakot is lőttek. Nem egyszer úgy viselkedtek, ahogy nem kellett volna éppen viselkedniük.. De mindenható Isten... húszévesekről van szó. Akiknek „lelke nem fér meg keblükben". Akik nagyon és mohón, rajongó hittel akarják a jobbat. Akikben mérhetetlen az önbizalom és a bizalom az életben. Hiszen az övék teljességében, ők még semmit, semmit nem vesztegettek el belőle. Ezért szilajak és szertelenek néha. De a világ minden lifjusága ilyen volt és jaj annak a nemzetnek, amelynek nincsen ilyen ifjúsága.

ügy érezték az erdélyi magyar fiatalok, hogy legszentebb kötelességük minden jót, minden erényt, minden erőt, ami huszonkét esztendő hagyatékaként felgyülemlett bennük, a nemzetnek ajándékozni. Mint ahogy Erdély minden sJikján, minden szakaszán az életnek ezt akarta és ezt akarja. Nem mintha különb volna az ország más részeinél, többi magyarjainál, hanem pusztán és kizáróan azért, mert a kétévtizedes román impórium maradéktalanul Ösz- szetörte a magyarság régi életformáit és ezért merőben újakat kelleti alkosson magának. Ez az uj életforma magyar és európai. Ehhez kell hasonuljon az ország, amelyben szükségképpen megmaradtak némely régi, immár nem kívánatos formalizmusok. A megújulás nagy folyamatába állt bele nyílt kebellel Erdély magyar ifjúsága, ő is a dinamikus erő, a magával sodró tett akart lenni.

f irf I rt ** £**,*/*, j'

\Vt\^^V.^’V/y*,Y' Fel akar burjánzani ilt is a rosszízű „diákpolitika“. Értelmüket és céljukat vesztett jelszavakkal akarják szembeállítani itt is a magyart a magyarral. Nagyon jól és közvetlen közelről ismerjük a volt trianoni ország diákszervezeteit. Politikai karrieristák ugródeszkáit. A pártpolitikai nemzetmarcangoló élet ez előkészítő iskoláit. Egy reformra szoruló „középosztály“ nagy rezervoirjait. A társadalmi olvasztó tégelyeket, amelybe belehullva a feltörekvő magyar paraszti ifjak szeméből kitörölték a szabad mezők fényét, lábukra lakkcipőt húztak és fejükre „colit“ vagy tányérsapkát tettek. A nagy béka- egér karcban egymásnak lábat állító, fúró és ügyeskedő könyöklők felci- comázoít arénáit.

’00 nehogy tévedésbe essék bárki. Nem a magyar ifjúság volt ilyen, ó, tiszta és szép volt a magyar ifjúság. Jót akart és nemeset még az

ilyen reménytelenségben is. A célkitűzésekkel sem volt baj. Mindig magyarok, nemzetiek, keresztények, újítók voltak. De baj volt a szervezet lényegével. Mindazzal, ami szükségképpen folyt belőle. Az adott keretekkel és az azokból adódó módszerekkel volt baj. Rengeteget tettek és rengeteg jót tettek az ifjúsági szervezetek. De ha a mérleg serpenyőjébe dobjuk azt, amit lélekben és jellemekben pusztítottak, nem kétséges merre dől a mérleg nyelve.

Nem az egyes nagymultu szervezetek ellen van kifogásunk, hanem a rendszer ellen, amelyet jelentenek. Ettől akarjuk megóvni Erdélyt- Hagyják meg az erdélyi magyar ifjúságot a maga egységében. Ne szavazzanak eleve bizalmatlanságot neki. Ha csak részben is, hátha beválnak álmai, megvalósulnak tervei. Tisztult, friss, ifjú magyarságban egyesülhet talán benne és általa az ország ... ami úgyis a húszéveseké.

A németek több helyen betörtek is szovjet főállásokba

Naponta iOO—150 hapckocsit vészit a Szovjet —Washingtoniján fakozddó idegességgel figyelik áss eseményeket

BERLIN, január 9. (MTI.) Ä Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti a keleti harctérről:

A sztalingráxki arcívonalon csak lielvi jellegű harcok voltak, amelyekben német roham csapatok a gyári negyedben néhány bolsevdki kiserődöt szétromboltak. Á Volga és a Bon között azonban a Szovjet ösz- szevont erőkkel és erősebb tüzérségi előkészítés után njabb kísérleteket tett a németek újonnan szerzett vonalainak áttörésére. Miután az első szovjettámadást elhárítottuk, a déli órákban a német páncélosok kezdtek támadni és mélyen behatoltál': a. hol se viki vonalija. .Sok egyenkénti küzdelemben a német harckocsik mozgékonyabbnak és erősebbnek bizonyultak, mint a Szovjet acélkolosszusai. A németek 11 szorvjet- harckocsi szétlövése után este győztesen maradtak a csatatéren. Még súlyosabb vereséget szenvedtek a bolsevisták abban a púncéloiscsatá- ban, amely a harci területnek tovább északra lévő szakaszán fejlődött ki, j ahol egy nehéz légelháritó üteg és J több páncéltörő ágyú ossz pont ősit ott j füzével a németek már az első szov- I jet támad ást megállították. E támadásban az ellenség egy egész páncélos dandárt vetett harcba. Rövid idő múlva 8 szovjet páncélos részijén lángolva, részben mozgásra képtelen állapotban maradt a német vonalak előtt. Amikor a Szovjet újabb táma- diá&ra indult, a német páncélosokba ütközött. A német páncélosokat, utász és gránátos alakulatok kisérték. Többórás rendkívül elkeseredett harcban a német páncélosok 9 szovjet páncélost lőttek szét, saját veszteségük mindössze egv páncélos volt. Különleges csapatok robbanóanyaggal még 4 szovjet, harckocsit tettek tönkre. A szovjet páncélos dandár maradványai menekülésszerüen visszavonultak. A késő délutáni órákban szovjet lövészalakula-tok támadtak, dó még a német vonalak előtt összeomlott támadásuk a nehéz német fegyverek tüzében.

A középső szakaszon az olasz csapatok elhárították a számszerű fölényben lévő bolsevik i különleges alakulatok támadásait és a német csapatokkal együtt ismét felszabadi- toáuik egy veszélyeztetett utat, amely az ellátás céljait szolgálja. Ugyanaz nap nagyobb roh am csapat vállalkozásban sok foglyot ejtett ülik, több jármüvet és gyorstüzelőágyut, több nehéz gyalogsági fegyvert zsákmányoltunk. Velikije Lukit a védők csütörtökön is hősiesen megtart Ottóik. A bolsevisták itt néhány ágyun kívül 3 legnehezebb bar kocsijukat

vesztették el. A tömpééi vidéken nagyobb német erők meglepő támadással nem jelentéktelen területi nyereséget szereztek. BemianszknáL a bolsevisták folytatták eredménytelen, de szívós támadásaikat. 15 harckocsit vesztettek és igen súlyos véres veszteségeket szenvedtek anélkül, hogy egy talpalatnyi terület elnyertek volna.

A volchovi szakaszon német, csapatok nagyobb roh am csapat vállal- hozással meglepően betörtek a Szovjet főállásába, ahol közelharcban megtisztítottak egy kiugró állási. Kifüstöltek 24 nehéz cementerődöt, melyeknek legénysége vagy elesett, vagy fogságba jutott- A német repülők éjjel-nappal bombázták Mur- manszk kikötőjét.

Ä német hadvezetősóg nagyszabású előkészületeket eszközöl a keleti arevonalon

Berlin, január 9. (MTI) A Német Távirati Iroda katonai szakértője pénteken azzal a tényállással foglalkozott, hogy a keleti téli csatát a német csapatok és a szövetségesek ellentámadásai éppen annyira jellemzik, mint a szovjettámadáeok, A katonai szakértő ezeket Írja:

A nagy németi vezérkiar továbbra is a hallgatás taktikáját alkalmazza és ez a kétségtelenül' egyre inkább előtérbe kerülő intézkedésekre vonatkoziK., amelyeket a német hadvezetés a bolsevista offenzivák elien, de különösen a keleti arcvonal minden szmkaszán tesz. Feltűnő a Szovjet páncélosveszteségeinek egyre növekvő aránya. A Szovjet november 20-tól 30-ig a németek és a szövetségesek támadásai következtében naponta 30— 90 páncélost vesízlett. December 1 -tői 10-ig 115-re, december 11-től pedig tovább emelkedett az elpusztított páncélosok száma és részben a löQ-et is eltérte naponta.

Német katonai körökben rámutatnak arra. hogy a keleti arcvonalon lelenleg lapaszta1- ható badmozduiatokbaa sokkal inkább, mint

bármikor ebben a háborúban, kifejezésre jut a német hadvezetés nagy stratégiai célja: nem mérhetetlenül nagy területek szerzése, hanem — miután sikerült az Európát kiegészítő területek megszerzése — megsemmisíteni egv- szersmindenkorra a mindenkori békés európai fejlődést fenyegető bolsevista katonai gépezetet.

Érdemes volna azonban még más körülményre is rámutatni. A tél a német hadvezetés számára már régebben a tevékeny szünet ideje volt, általában a háborús erőgyűjtés;, de különösen a háborús tervezés szempontjából. Ilyen időben érthető, hogy a világ rendkívül figyelmes arra a kevésre is, amit német részről közölnek. Ha tehát a német főparancsnokság legutóbbi jelentései bizonyos tekintetben hangsúlyozzak a német ellenállás megerősödését. bizonyára nem tévedünk, ha arra következtetünk, hogy a német hadvezetés a keleti arcvonal döntő jelentőségűnek tartott pontjain uj tartalékokat gyűjtött össze «is ezek hutása természetesen csak akkoi le*;- élezhető, ha majd üt az óra.