Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-21 / 16. szám

ELLENZÉK a ^(JUámLhleM^ Lás'zíával, Budä-^sstizi fómuictíoik Sc-Uitícc-düA-ű & ţotdilfywctl SZÉKELY l D\ \RHELY. január -L Nem kis elfogultság vesz rrot az újság írón, amikor u szakoly anya' áros csend1 s utcáin tv indul, hogy le kcrcss<‘ a/, egyik legsajátszerübbon erdélyi költőt, a ma­gányban éló Tompa Lászlót és interjúi kérjen tőle. Elfogultságunkra okunk \an. hiszen Tompa László a versein kívül sosem beszélt magáról és soha nem ke­reste a szereplést még egy interjú erejéig sem. Szerencsére akadt egy Wüasö a'lji-i- lom. amelybe belefogódzhatunk. ha szóra akarjuk bírni a költőt, a székely hely tál* lásnak, kitartásnak es dacnak» a hatalmas pörölycsapás prejéve." zugó ..Lófiirösz- tés“-nek, a székely sors t nagyszabású foglalatának költőjét. Mint köztudomású, a budapesti Nem­zeti Színház nemrégiben újította fel Schil­ler Don Carlos-át. A kimagasló miivészi eseménynek érdekes erdélyi vonatkozása voh az. hogy a nagy német költő drámá­ját a legizesebb erdélyi költő, Tompa László tolmácsolta. A fővárosi sajtó egy­öntetű elismeréssel adózott a fordítónak, akinek méltán megérdemelt sikere őszin­te örömmel tömötté el az erdélvi irodalmi köröket és minden erdé’vi embert. Tompa László eveneé'kedése ellenére is szívesen fogad. Mindennapi dolgokról be­szélgetünk. maid élete, munkássásra felől faírealom a kö’tőt. Kitekint az ablakon a hófehér télbe, mintha emlékeznék, majd felém fordulva mondja: — Még gyermekkoromban kezdtem a verseiéit. Később a megyénél szoleabiró voltam s a világháború vésővel főlevéltá­ros ’lettem. Közben állandóan fogHlkoz- tam az irodalommal. De jött a világhá­borút követő összeomlás s vele az egyéni és nemzeti megpróbáltatások özöne... Színi Lajos Székelyföld cimü fohóira- tába kezdett dolgozni a főhata omvá’tozás után. Mikor az anyaországtól! elválasztott erdélyi magyarság rövid időnyi tapogató­zás és habozás után önmagára és felada­tára eszméit, egymásután jelentek meg lapok é? folyóiratok az erdélyi magyar eszméikedés jegyében. Ezekben a lapok­ban és folyóiratokban nevelkedett fel és indult el hóditó útjára az erdélyi iroda­lom. Az említett lan után az Erdélyi Szemlében, majd a PásztortüzLen je’en- tek meg Tompa László írásai. Ekkor már kiforrott, érett költő, akinek mondaniva­lójára és súlyos egyéniségére felfigyelnek az irodalmi körök és felfigyel az ébrede­ző erdélyi magyarság. De dolgozott Tom­pa Lász’ó a R uncz Aladár szerkesztésében megjelenő Ellenzék irodalmi mellékletibe cs az Erdélyi Helikonba. 1929-b en a heli­koni írói közösség marosvécsi irodalmi ta- lá’kozóián Tompa Lászlónak Ítélik meg Kemény János nagydiját. Az Erdélyi Szép- míves Céh kiadásában több verskötete jelent meg. a budapesti Révai-cég kiadá­sában pedig egv összefoglaló nagyobb verskötete jelent meg. Sokszor szerepelt a rádió műsorában is a neves erdélyi írókkal együtt és az erdé­lyi Írók együttesével az anyaország iro­dalmi estélyein is. — A céh még nem értük el — mondja Tompa László —, mikor munkája és az erdélyi irodalom újabb célkitűzései felől faggatom. — Sok-sok megoldatlan problé­mánk van, amelyeknek megoldását egy­előre talán a fegyverek zaia sem engedi. Ha az eddigi eredményt nézzük, azt Er­dély írói összessége munkájának köszön­hetjük. S ha ezek az eredmények részl­teikben különböző értékűek is. mégis együttes hatásaikban úgy érzem, mara­dandók. — A Don Carlos előadásáról szeretném, ba mondana valamit... A fővárosban általában és a Nemzeti Színháznál kü’önösképen szives barátsá­got és jóindulatot tapasztaltam a magaín íranyában, s nem mulaszthatom el, hogy ne adjak sajnálatomnak kifejezést ez al­kalommal is, hogy Német Antah, a bu­dapesti Nemzeti Színház erőskezü, céltu­datos vezetőjét, ezt a nagykultúrája, euró­pai látókörű művészembert legutóbb ''Kan kíméletlenül támadták. Hiszen, ha ' annak is hibák, ezek szerintem általános Iünőlek s nagyobb részben a babomnak. \ ugv példán’ a mozi elhua'masodaSHnak is tulajdoníthatók. Ezért persze nem lehet egv színházigazgatót felelőssé tenni. Kü­lönösül károsnak tartom H politikának művészeti kérdésekkel való < legyites1 l. Sőt az| hiszem, hogy egyes s/im /.cinknek is sokat árt a szinész-po’itikában való e- nieriilés. Schiller halhatatlan darabjának, a Don Carlos-nak fordításomban való elő­adása sok meglepő érdekességet és 9zépsé­pet nyújtón stajDiornra, twir iringó gjipdáwifiz'o úgy kópzAll# a darab **tv ó« dl%z'etnr>sét «bogarán azi a Színházban M»iasn*r, a frankfur­ti intendáns rendező v*zeté.v Rudapev len megvalósították. A nehézség főnka természetesen az volt, hogy a magyar szö­veget nem őrlő rendező u színészeket nem íu«Ma a magyar verses beszéd helyes hang s ul vozásara kioktatni. Még egy kérdést szeretnek félten»1: miben látja az erdélyi és a főváros* szín­padi irodalom közötti különbséget? A különbség s/< mbeöMően nagy — fedi Tompa László. Lehetetlen észre nem venni u/.t a sokkal Dagyobbfoku g>a- • koilatot és tapasztalatot, amivel a buda­pestiek dolgoznk. Igaz, hogy ugyanakkor kitűnik a mi formában szerényebb, de lé­lekben unnál guzdugabb termésünk... Csiby Lajos Átadták a kassai vendéglátó iparosságnak kolozsvári kartársaik a mátyás-szobornak kicsinyített mását KASSA, ianuár 21. (MTI.) A kassai vendéglátó iparosság Kolozs'ár örünitel- jes visszatérésé alka mábó>’, másfél évvel ezelőtt zászlót ajándékozott a kolozsvári vendéglátó iparosságnak. A kolozsvári ven déglátó iparosok viszonzásul Mátyás ki­rály szobrának kicsinyített másával aján­dékoztáli meg kassai kartársaikat. Az ajándékot, amely Kősá-lluba berm? ko­lozsvári szobrászművész müve. kü dötség hoztai Kassára és szerdán a Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében tartott disz- gvülésen adta át. A Hiszekegy elmondása után Kiéitseh József, a kassai vendéglő­sök ipartársulatának elnöke üdvözölte a kolozsvári vendégeket. Ezután Csonka An­tal. a kolozsvári Szállodások. Vendéglő­sök* Kávésok és Ita’nKrők Egyesületének alelnüke átadta az ajándékot. Hangoztat­ta- hogy az ajándékkal a becsületesség és az igazság királyi szimbólumát adják át a kassaiaknak, akik másfél évve} ezelőtt a magyar öröm jelvényét hozták el Ko­lozsvárra 22 éyes virrasztás után egy bol­dog reggelen. A kassai vendéglátó iparo­sok nevében Lesek Jenő köszönte meg az ajándékot. Annak az óhajának adott ki­fejezést, hogy a szobor legyen minden időkben hirdetője a magyar szeretetnek, testvériségnek és összetartásnak. A disz- gvülésen megjelent Pohl Sándor dr. po1- gármester is. Kassa város közönségének köszönetét nyilvánította az ajándékért, amely — mondotta — mindig emlékezteti a Felvidék és Erdély fővárosát arra, hogy kéz a kézben kell haladjunk a sz-ebb ma­gyar jövő felé. A diszközgvii'és a Himnusz hangjaival ért véget. A küldöttség a dél­előtt folyamán megkoszorúzta a vezérlő fejedeVmnek a Dóm falában elhelyezett emléktábláját. London segítséget keres Washingtonnal szemben BERLIN, január 21. (TP.) A Szovjet és Kína egyaránt elszigetel: háborút folytat ön­magáért. Gyakran követelték már, hogy han­golják össze az angolszász és a Szovjet had­vezetést, ezt azonban sohasem valósították meg. Az angol—amerikai támadóhadjárat, amely hosszú vonakodás után végül mégis csak létrejött, természetesen nem Európában, ha­nem Afrikában, korántsem támogatja hatható­san a Szovjet hadvezetőséget. Bármilyen nagy szüksége is van a Szovjetnek a műit nyári te­rületveszteségek után hadianyagra, élelmisze­rekre, gyógyszerekre, szénre és igy tovább, a szövetségesek az északafrikai utánpótlás biz­tosítására fokozottabb mértékben veszik igény­be a hajóparkot és éppen ezért jelentős mér­tékben csökkentik a Szovjet felé irányuló szállításokat. Sokkal inkább lehetne szó az amerikai és az angol hadvezetés összehangolá­sáról, az azonban olyan módon történik, hogy nem sok örömet okoz az angoloknak. A Csen­des-óceánon a brit és az ausztráliai csapatok és hajók amerikai vezetés alatt harcolnak, Francia-Északafrikában ugyancsak egy ameri­kai tábornok vezeti a brit—amerikai hadsere­get. Az amerikai közvélemény annakidején ezt az amerikai csapatok bevetésének, „Con­ditio Sine Qua Non“-jaként kötötte ki. mi­vel ezeket a csapatokat nem akarta ** olyan parancsnokok alá rendelni, akik oly kevés had­vezetői képességről tanúskodtak, mint a britek. Az angoloknak igen jól jönne, hogy most egyszer a yenki generálisoknak alkalmuk len­ne magukat blamálni és az angol sajtó nem leplez el egy bizonyos kárörömet, amikor utal az Eisenhower offenzivájának megrekedésére és magyarázatul, azt adja, hogy az északame­rikai tábornok úgy katonai, mint politikai te­kintetben súlyos hibákat követett el, miáltal igen veszélyes helyzetbe jutott. Ez a káröröm abban nyilvánul meg, hogy az amerikaiaknak arogánciájuk miatt szivesen kívánnák a balsikert, ez azonban egyszersmind a tengelyhatalmak sikerét is jelenti és követ­kezményeiben a britek balsikerét. Ezenkívül az amerikai vezetésből az angolokra bizonyos direkt következmények is származtak, ame­lyeket igen kellemetlenül fogadnak. Ha az amerikaiak, akiknek a presztízse Északafriká- ban kockán forog, minden más feladatot má­sodrendűnek nyilvánítanak és követelik az összes rendelkezésre álló hajótérnek az észak­afrikai utánpótlás szolgálatába való beállítá­sát, függetlenül attól, hogy ezáltal az angol sziget ellátása kérdésessé válik, úgy az az érintettek szempontjából már fájdalmasan elégséges. Mindenekelőtt egyre erősödik Lon­donban az a felfogás, hogy az amerikaiak nemcsak a brit domíniumokkal, hanem magá­val Angliával is úgy járnak el, mint dara­bontokkal, akiket úgy katonai, mint politi­kai tekintetben az amerikai vezetési igénynek vetettek alá. Magától értetődik, hogy ebből nemcsak a jelen pillanatban, hanem a jövőre vonatkozólag is igen súlyos visszahatások származhatnak a brit birodalom világhatalmi állására vonatkozóan. Ennek a birodalomnak a felosztása Roosevelt javára nemcsak egy jövőbeli remény, hanem egy aktuális politikai program, amelynek megvaíósitása érdekében lépésről-Iépésre haladnak. Az északafrikai po­litikai kérdések tekintetében az angol kíván­ságokat illetően tapasztalható figyelmenkivül hagyása beszédes példája ennek a többi más példák mellett. Algírban és Tuniszban a brit csapatokat magátólértetődően az amerikai cé­lok érdekében vetette be Eisenhower s ez Lon­donban részben felháborodást, részben pedig megdöbbenést idézett elő. Ezt az angolok jog­gal ugv fogják fel, mint helyzetük másodren- düségének szimptomáját, amely az angol— amerikai együttműködés keretében osztályré­szül jut nekik. Ezért érthető, ha Angliában egyre erősöd­nek azok a hangok, amelyek az USA túlsú­lyával szemben segélyt keresnek, miközben a többi szövetségeseket, a Szovjetuniót és Kínát a stratégiai elhatározásokba be akarják vonni. Hasonló javaslatot tesz most a Sunday Ob­server, mely óv attól, hogy ezt a háborút úgy vezessék, mint egy angol—amerikai háborút, amelytől az orosz háború elválasztható. Ezért a Szovjetuniót és Kínát fel kell venni az an­gol—amerikai stratégiai tanácsba. Egy másik angol újság, a Sunday Dispatch éppen New- vorkból tudósittatja magának, hogy rövid időn belül egv ilyen négves tanácsnak kellene ala­kulni. Ha ez az eddig még meg nem erősített hir valónak bizonyulna, úgy azt igazolna, hogy az amerikaiak nemcsak az angolokat, hanem a többi szövetségeseket is járszalaaon szándékoznak vezetni. Azonban pillanatnyilag nem lehet tudni, hogy Sztálin egy ilyen eset­ben milyen magatartást fog tanúsítani és az angolok ebből a bizonytalanságból bizonyos reményeket mentenek. Egy azonban bizonyos: az egyre kiélesedő angol—amerikai Kvalitás a Szovjetunió helyzetét erősiti. Úgy megerő­síti, hogy jóindulatáért az angolok oly buz­gón törekednek, ugyannyira, hogy az ameri­kaiak is csakhamar indíttatva érzik magukat bizonyos baráti gesztusokat tenni a Szovjet felé Abban a készségben, amellyel Roosevelt a Szovjetunió útját a délamerikai államok fe­lé egyengeti, talán már a Kreml kegyeiért va­ló törekvés körvonalai rajzolódnak ki. t 943 január 21. ........1 mn ii ■uimii — wir Berlin Madách Imre ieleníGségérol BERLIN, január M. (TP.) Magyar- ország január 21-én ünnepli Madách imn* születésének 120. évfordulóját. Ezzel kapcsolatban a német sajtó az alábbiakat közli: A magyar iroda­lom ezt a nagyszerű alkotást három legnagyobb nemzeti kincse mellé so­rolja. Katona József Bánk bári-ja és Vörösmarty Mihály Csongor és Tün­de cimü mesejátéka mellé sorolják Madách drámai költeménye minden­esetre megkülönböztetett helyet fog­lal el a három mii között, ugyanis nemzeti jelentőségén túlmenően az európai szellem legzseniálisabb al­kotásainak egyike. Madách Imre ős­régi magyar nemesi család sarja, amelynek sorsa minden időben szo­rosan össze volt kötve a haza sorsá­val. 1823 január 21-én született Nog- rácLmegyében. Atyja korán elhalt, a birtokot energikus s magas művelt­ségű édesanyja vezette falusi magá­nyában. Madách a pesti egyetemen végezte tanulmányait, ezeknek befe­jeztével visszatért otthonába és ha­marosan költemények, novellák és esztétikai tanulmányok láttak tőle napvilágot. Már akkor megkezdte el­ső drámájának megírását. 1848-ban súlyos betegségbe esett, úgyhogy őmaga nem vehetett részt személye­sen a forradalmi eseményekben. A magyar szabadságharc leverése után azonban egy politikai menekültet fo­gadott be házába. A rendőrség az ül­dözött nyomára akadt, azonban nem tudta elfogni és helyette Madáchot tartóztatta le. Hazaárulás vádjával áliitották törvényszék elé s először Pozsonyba, majd pedig Pestre vitték és bebörtönözték. Amidőn súlyos be­tegen 1853-ban végre szabadon bo­csátották, birtokát teljesen elhanya­golt állapotban találta, felesége idő­közben elhagyta. Egészségi állapota állandóan romlott és hazájának vi­gasztalan politikai helyzete is rend­kívül nyomasztóan hatott a költő lelkére. Költeményei tanúskodnak ekkori lelkiállapotáról. 1864-ben érte utói a korai halál. Alig 13 hónap alatt, 1859 február 17-től 1800 március 2£-ig, irta meg müvét, Az ember tragédiáját, amely­ben látnoki szemekkel szemléli az emberiség történelmének fő korsza­kait, hogy megismerje az embert és pedig az első emberpártól kezdve ölökké remélő, hamar eleső, azonban mindig harciasán felemelkedő em­bert, aki a végső örvény szélén is hisz még az utolsó isteni kegyelem­ben. 13 színes és mozgalmas képben ecseteli Madách azt a dinamikát, amelv Ádárn és Éva évezredeken át véghez vitt tetteit megeleveníti. Ádám és Éva emberi alaphangula­tuk mindig ugyanazon belső jellegé­vel évezredek sorsát élik át a fá­raók országában éppúgy, mint Athén­ben, Bizáncban, vagy Párisban. Lu­cifer mindenütt ellenlábasként kisé­li őket és amidőn vége van az álom­nak, Éva azzal menti megazólet szá­mára a luciferi sziklán már-már ha­lálra szánt Ádámot, hogy elárulja neki anyaságát. A megújulás eme csodája visszaadja Ádámnak pro- metheusi bátorságát s miközben a Gonosz a föld alá merül, az alkotó kiáltása hallik: „Ember, küzdj és bízva bízzál!“ Madách müvét komor lélekkel irta meg, a végén azonban visszanyerte az ember örök küldeté­sébe vetett hitét, llymódon müve nemcsak nemzeti mü, hanem örök­érvényű alkotás. Kötelező 'iíusseííenl oliá« sok ísztem&uíban ISZTANBUL, január 21. (TP.) Te­kintve, hogy az utóbbi napokban tifusz- megbetegedések fordultak elő Isztanbu!- ban. a városi elöljáróság közegészségügyi hivatala megfele ö óvintézkedéseket ho­zott. Az iskolákban bevezették a kötelező tífusz elleni oltást és ezt a kötelezettséget most a tisztviselőkre is kiterjesztik. “LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a Í Segváíasztékosabb kivitelig, legol­csóbban az „ELLENZÉK“ könyves* boltiéban, Kolozsvár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents