Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-11 / 280. szám

CLLCNZCK 1*42 diMmltir 11­t Utayy-m munkások k&zoik cvz tfytyeltm padfcu&cm KOLOZSVÁR. december U. (A? munkatársától.) Munkásfő iskola ... Színhely: az' egyik kolozsvári főiskola tanterme. í éjvcsőzetescn épült padsorok. Katedra. táb'a, fogasok. A padokban munkások. Öregek és fiatalok. nők es férfiak. Aki jól megnézi őket. könnyen megállapíthatja. hogy milyen munkával keresik kenyerüket. Csak kezüket kell nézni, ezeket a munkás férfi és asszony- kezeket. Beléjük vésődik a vaspor, a fes­ték lemoshatatlanul rn'nt a mnnka külön bélyege, amely stigma tizá Íja ezeket a most egész napi munka után pihenő kezeket. Noteszek és ceruzák kerülnek elő 8 az ar­cokon nagy várakozás. Olyanok a pádban ülő munkások: fiatalok és idős. nagyba­juk zos emberek, fiatal leányok és több- gyennékes munkásasszonyok. mint kiván­csi gyermekek. Ez a kíváncsiság a leg­ősibb emberi érzés: Ismerni a dolgokat, tanulni, haladni, tapasztalni. Akik itt van­nak most. messze az iskola éveitől, beirat­koztak a Munkásfőiskolára, hogy megta­nuljanak sokmíndent. megismerjék a vi­lágot és az embereket és a világ nagy tör­ténéseit múltban és jelenben. Ez az örök tanulnivágyá* hozza ide őket, hogy haza­menés és megérdemelt pihenés helyett hallgassák az előadásokat, kérdéseket in­tézzenek az előadóhoz, s vitában, kérdések és feleletek pergődében gyarapítsák tu­dásokat. Az előadó most a katedrára lép. Vára­kozó csönd. A tanulmányi bizottság egyik tagja bemutatia őt ă hallgatóságnak. Az­tán megkezdődik az előadás. A tárgy kül­politika. És a magyarság mai helyzete. * Mellettem gázgyári munkás ül. Ellőtte is notesz, ceruza. Á"Hát öklére hajtva hall­gatja az előadást nagy figyelemmel. Mézem az arcokat. A szemek az előadó szemét keresik, a kezek gyors sorokat vet­nek az előttük lévő papírra. Olvan mély csönd van. olvan fegyelmezett csönd, ami­lyen a diákok között talán soha sine«. Mert ezeknek az embereknek élmény, nagyszerű élménv. amit itt kapnak. Nem kényszer a tanulás számukra, nem min­dennapi megszokott esemény. Hanem va­lami mis, sokkal több ennél. Hallgatják nagy figyelemmel az elő­adót. akit eddig nem ismertek. Most szü­letik meg közöttük az a láthatatlan é* eleniezhetetle® kapcsolat, aminek a jó elő adó és a hallgatóság között meg kell s*ü letnip. Figyelik azt. aki tanítja őket, köz­vetlenül és tndákosság nélkül, aki közvet lenij.'* 1 szól hozzájuk. És mikor az előadó elmondja hogy életének egy évében ma­ga is gyári munkás volt,hirtelen felme­legszik a levegő a teremben, kis suttogás ké! s azt mondja megettem a gázgyári munkás: — Ez rnálr . aztán igen... Ebben a pillanatban az előadó már nem idegen. nem cgv másik, magasabb társa dalmi osztály tagja, bánom ember, aki is­meri az ő nehéz sorsukat, aki maga is át­élte azt és nem felülről! nézi ők<t. Mert ahogy igv elbeszélgettem velük az elő­adás szünetében azt látom» hogy van ben­nük valami Iviza-matlaniiag az „urak' iránt. — Mi munkások akarunk maradni — mondja a gázgyári munkás — « nem aka­runk urak lenni sohasem. A munkás ma­radion munkás, s aki urnák született, ma­radjon ur . .. — Mi tetszett legiobban az előadásban? — Mikor azt mondta, hogv ő beszélge­tett a gvárban jnunkástársaival és rneg- kérderte őket. bogv inikénnen kellene aze- rintiik megoldani a szociális kérdést. És valamennyi, akármilyen párthoz és cso­porthoz is tartozott, csak azt felelte: Sze­retnék tiszta é* tisztességes ^akást, szeret­ném a feleségemet rendesen öltöztetni, szeretnék munka titán kocsit szórakozni, szabadságra élutazni és szeretném, bá a gyermekemet többé nevelhetném. mint aki én vagvolc . . . Kicsit elgondolkozik. — Tgen. ez volt a legszebb és legiga- zabb, kérem. Mert mi munkások mind­mind csak ezt szeretnénk. Mi nem aka­runk politizálni, csak rendesen akarunk élni, kérem . .. A folyosón állunk. Az előadót körülve­szik. kérdéseket intéznek hozzá. most már barátjuknak érzik . . . Alig várják a csengetést, ami beszólltja őket a terem­be a vitához. Mert a Munkásfőiskolán egy óráig tartanak az előadások és a másik órán bo2zá kell szólni a tórsvhoe. kérdé­seket lebet intézni az előadóhoz . .. * Visszamegyünk a terembe. Hallgatók «6 e.loado elfoglalják belvftik<*. »* «tó­add megszólalt — Kérem, akinek kérdcznivalój* vin az előadásra vonatkozóan, annak »rivesen felelek... K's suttogás. Szünet. Hátranézek. Egv\k a másikat b'/tatja, hogy álljon fel és kér­dezzen arról. :um a szivén fekszik . .. Most feláll egy fiatal, öntudatos férfi. \V m kérdez, elmond \alumit. Szabatosan és bátran. Beszél német gyárakban 1Ü1- tött évekről és arról, bogy mennyire fájt neki az, bogv maga a köznép mily hami­san i*s milyen kevéssé ismeri még most is a magyarokat. Szavak vannak külföldön a köztud;dban: csikós, gulyás, Horlobágy, paprika ... És ezek között elsikkad a ma­gyar V*lek, amely a nagy tömegek előtt ismeretien... Miért nern ismertetiük ma­gunkat a valóságban a külföld előtt? A válasz a régi hadvezér mondása: ,.Pénz, pénz. pénz'1. . . A propaganda ík I pénzkérdés. Különben a kérdés igaz é* fájó. Azonban nem megoldhatatlan és I meg is fogják oldani. Talán a rétgii magyar filmek is okai részben ennek a ténynek. Azok o magyar filmek, amelyeknek bőse a részeges huszártiszt, a buta zsellér. H oí- gánvozó földesnr. a daliái? csikós s az ügyes zsidó. Megemlíti az előadó a Har­mincadikat, a mai magyar filmgyártás re­prezentáns alkotását. Valaki felnerik a padsorok között. Szinte szenvedélyesen mondja: — A Harmincadik kitűnő film, de csak hazai használatra, kérem. Azt, ha tőlem függne. nem engedném külföldre vinni. Alert a külföldnek nern szabadna látnia azt, hogv nálunk elgáncsolták annak a de­rék maevar tanítónak törekvéseit, aki ma­ga ácsolja iskolája számára a padokat! Helyeslő zngás. Ezt a felszólalót, mint í/j előzőt is, megtapsolják. — Jó emberem — «ligii buRziéu ltom­Szidom —, ez a legjobb barátom. Nagyon okos ember . . . Mont felát! egy kicsi, öregebb ember. Rátámaszkodik a padra « megszólal c«cd de-sCn: — Ugyan, icsvk. már mondani, au van az OTÍ-val? Mert, hog a feleségem tuéy mindig nem kapta meg ;i táppénzt. .. Az előadó alig észrevehetően elmoso­lyodik. — Ejnye, milyen buta esé>válja fe­jét az én gázgyári munkásom ez nem tartozik a tárgyhoz! Márhogy az OTÎ Ennek semmi köze az előadáshoz. Hagyja legyint hátunk meg-tt egv vasutas —, ő<et ez érdekli... Az előadó beszél az OTI-ról. arról, hogy ennek az intézménynek a jövőre ke1' tőkét gyűjtenie, nagy, nagy tőkét. S bog' ennek eredményét majd a mi gyerme­keink látják. — Azért minket se kéne elhanyagolni csóválja fejét a felszólaló s leül, 'átha­tóan elégedetlenül ... Uj kérdések hangzanak e>’!. A horvát- kerdés, a zsidókérdés érdekli â hallgató­ságot. Ha valaki olyasmit kérdez, amely nem tartozik a tárgvboz leuisszCedk. Be­csületesen megtartják a Mn.nkásfőiskoia szabályait. Vannak igen szellemes, meg­döbbentően okos és elevenbe végé, kér­dések. Az előadó szerepe rendkívül nehéz. Nők nem szólalnak fel, nem kérdeznek. Csak hallgatnak, nagv, csipogó szemek­kel, egész lélekkel figyelnek . . . És mikor felhangzik a csengetés, mind­nyájan sajnáljuk, hogy az. estének vége van. Nagyon érdekes, nagyon tanulságos volt ez a két óra... (M. L.) Kállay ITIiVlós miniszterelnök nyitotta meg a budapesti olasz kulturintézetet BUDAPEST, december 11. A bu­dapesti olasz kulturintézet csütörtökön tartotta az országházban ünnepélyes meg­nyitó ülését. Jelen volt József királyi her­ceg. Szinvei-Merse Jenő kultuszminiszter, i Radocsav László igazságügyminiszter. Ja- gow budapesti német követ, Okubo japán követ és a magyar politikai élet számos kiválósága. Anfnso olasz követ üdvözöl- te Ká’day Miklós miniszterelnököt. aki ezután ..A reneszánsz kora Magyarorszá­gon“ címmel tartott előadást. A minisz- tere3nök beszéde elején közölte, hogy azért választotta előadása tárgyait1 a re- neszánsz-t. mert ez volt az a kor amely­ben az ezer év óta lényegében egy pilla­natig sem szünetelő magyar-olasz kapcso­dat a legerősebb és legtermékenyebb vö t. A miniszterelnök előadása után Balbino professzor, az olasz kulturális intézetek elnöke mondott köszönetét az előadásért, valamint a magyar kormánynak azért a megértésért, amellyel az ola&z kulturinté zet működését és vele az olasz-magvar kapcsolatok kimélvitését támogatja. JAJ, A KENYÉR!... Irta: Nagy Kálmán Krisztus arca látszik minden egyes bu- zászemen — tartja a néphit $ a buzábó1 készített kenyeret szentségként tiszteli a matyói nép. Majdnem egy esztendő r*- rejtéues munkája szükséges áhhoz, amíg az elvetett mag kizsendiíl, kalászba Szök­ken a szár. a kasza nyomán rendekbe te­rül az Isten áldásu és az acélos szemből puha, fehér kenyér, foszlós kalács kerül a gazda asztalára. Nem is becsüli meg senki úgy a kenyeret, mint á föld mun­kása. aki urca verejtékével, izmai gyötré- sével Küzd meg minden falatért. Életem több szakaszán számos emlék idepzedött belém, ámélyek az emberi test legfőbb táplálékával, a kenyérrel kapcso­latosak. Gyermekkorom felfogásában a kenyér egyszersmind a Megváltó testét jelképező vraszfali kenyeret jelentette. Emlékezetembe hófehér, másfélarasz ma­gasságit kenvércsodák vannak beragadva. amelyeket édesanyám évtizedekén keresz­tül különleges háziasszonyi művészettel sütött az úrvacsorához és örökké előttem, ált édesapám szikár, palástos alakja, amint súlyos ólom tán yérrá! balkezében ré"ieiár át urásztala előtt félkörben vá­rakozó hívei sorfala előtt és az Isten igé­jével atkán kiosztja közöttük a Krisztus méeföretett testét jelképező falatka ke­nyeret. Vrvácsoraosztás után mindig különösen ünnepélyes volt családunkban áz ebéd pátriárkáiig hangulata. Ünnepeken mindig áz vrvacsorai kennér maradékát fogyasz­tottuk el először. Hálálóv vétek lett vol­na, hogy abból egy darabka is hárbávesz- szen. 7*enge if’ruséeom emlékei között kitö­rölhetetlenül állanak az Álma Mater ét-. kezdéjének kenyér szeletei. Zsibongó diák­had és sok-sok szelet kenyér képe, ame­lyek lehettek bármilyen nagyok, elegen­dőek sohasem voltak a növekvő fiatál ét­vágyak kielégítésére. Bizony, még most is frlkisért olykor egy-egy koplalás este ké­pe,, amikor hörgő gyomorral kellet bifláz­ni a genitivus pártitivus rejtelmeit. Bár­milyen kicsiny dárabka száraz kenyér elég lett volna sokszor, hogy lecsillapítsa az éhség lázadozó keserűségeit. Látom mágani későbbi korban, amikor hol igen sok, hol túl kevés volt az á ke­nyér. amelyre szükségem lett volna. Né­melykor kínos fintorraI toltam el magam elől az egynapos kenyeret, máskor tálán á héthetüs is jó lett volrá. Sok emlékem van. amelyek idegen, ar­cokat, idegen tájakat, idegen személyeket sodornák elém. de az összefogó kapocs, amely miatt még nem hullottak ki emlé­kezetem rostájából, mindig a kenyér. Szükebb hazám falui végén szállásozó nómád és félnómád cigányszévsépet látok, akik nagy ünnepekkor tfégigházaUák a mi fálunkat is. Alamizsnát kértek Isten névé. ben, kapták is jócskám minden háznál- Kenyeret. de legtöbb helyen kalácsot, szép. puha. fehér kalácsot. Zsákszámra gyiilt náluk ü kalács és kenyér, amit nem győztek elfogyasztáni. Disznót hizlaltak, kutyát etettek azzal a kaláccsal, amelyért a magyar gazda hullotta könnyes verej­tékét. Jólesvn. megbékéltetően jön utána a másik kép, amely friss őszi szántások fe­kete humuszát, zsendülő vetések zöldjét, erdők, mezők tavaszi sóhaját hozza felem. A vetés szélén keményarcu magyar szeri á buma buzakenyeret és fehér fiistössza- lonnát. Tőle néhány lépésre fiatal me­nyecske ül a fűben é$ pufókárcu, hét- hároméves gyermeket tart ölében. A gyet" méh kezében ökölnyi, buckó kenyér, na­gyokat harap rajta s rágyákozvá kapkod áz édesapja kezében táncoló csillagos bicska me-g-megviUánó nyele felé. Ismét változik a kép. Puhán, kényel­mesen berendezett lakások, éttermek, ká- véházak képe. amelyekben kényelmes, el- puhuh, elegáns emberek: férfiak, nők piszkálják tányéruk mellett a kenyeret. — Nern eszem kenyeret, mert hizlal — mond as egyik —. számomra szinte fe­lesleges. anélkül is megvagyok — így a másik. Gőgös, sz‘nte fenhéjázó vándorlegény következik ezután, aki büszkén tăsziţja el magától a feléje nyújtott kenyeret. — Ugyan kérem — mondja sértődöt­ten —, kenyerem nekem is van, amennyi kell. nekem pénzre vau szükségem. Újabb emlékeim már ă mával kapcso­latosak. Nem tagadom. sokszor szinte jóleső érzés fog el, ha valaki! panaszkodni hallok. Lehet, hogy szűkös, sokszor talán kevés is c darabka kenyér. De legalább biztos, hogy egyetlen morzsa sem vés» kárba belőle. Hálistennek. megnőtt a ke­nyér becsülete és' azok, akik azelőtt ta­lán fitymálva toltál: el maguk elöl ă ke­nyeres tálat. most a kenyér héját sem metszik le. nehogy kisebb tegyen, Legújabb emlékem álig nehány napos, minden mozzanata élénken vésődött ide­geimbe. Zsúfolt társásgépköcsin voltam- amelyen kissé türelmetlen, ideges, komor- homloku emberek utaztak- Szerényen hú­zódott meg az egyik sarokbon esni fejken­dős nénike. Vékonyka kabátja hajtókájá­ra tűzve apró jelvény jelezte, hogy hozzá­tartozója, talán egyetlen gyereke a hazájá­ért harcol valahol a Szarmata síkságon­Megállóhoz értünk, a néniké cihelődni kezdett, le kellett szállnia. Kínosan pré­selte magát keresztül az embertömegen. Balkezével a mennyezetről lógó t'úsnidba kapaszkodott, jobbkezével apró csomagot emelt magasra. Nagyon vigyázott, mégis megtörtént a baj. Már majdnem az ajtó­nál volt. mikor egy csomaglmn megbot­lott és térdre esett. Ijedtében kiejtette ke­zéből a parányi csomagot. Azjiisáspapi- ros szétnyílt esés közben és ökölnyi ke- nyerdarabka gurult a lépcsőre. Az utasok valamennyien felfigyeltek a balesetre, de a nénikéről mindenki figyel­me az elguruló kenyérdarábra fordult. — Jaj, n kenyér!... — sikedtóttá egy elegáns urinö és hármán kaptak n nénike kenyérdarabkája után. nehogy kiguruljon az utcára. A megnyugvás jóleső moraja zúgott vé­gig az utasokon, amikor a kenyér ismét o nénike kezébe került. 4 szemek fényeseb­bek lettek, á szivek hallhatókban kala­páltak s mindenki úgy érezte: VMaki az moherek közé köilöaötu»»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents